Írások

[Rounin]

Vihar

Két befejezéssel saját világomból, mely gõzerõvel fejlõdik Tolkieni méretek felé o.O

EDIT: aki rpg-tlen prózát szereti, plz pm-ezzen már rám, hogy ki volt puszta kíváncsiság

[Pandóra]

Vihar

Két befejezéssel saját világomból, mely gõzerõvel fejlõdik Tolkieni méretek felé o.O

EDIT: aki rpg-tlen prózát szereti, plz pm-ezzen már rám, hogy ki volt puszta kíváncsiság

Utálom ezeket a  :hogyaza: linkeléseket, nekem sosem nyitja meg. Tessék beírni ide!  

[Damnatus]

Hali!

Jó volt ez Rounin!  
Bár így, hogy nem döntötted el a végét, pont a lényeget nem csináltad meg! Legközelebb írdd egybe az egyik kimenetelt, és csak a másikat külön. Ne hagyd választani az olvasót!

[Rounin]

Jól van Pandóra, tessék. Lusta vagyok 2 pmben elküldeni.

Amúgy Ákos nevét az az Ákos ihlette

Damnatus:

köszi, a gond az, hogy mindkét befejezés tetszik nekem, és nem tudok dönteni. Én már csak ilyen kis bizonytalan vagyok De tanácsod megfogadom, legközelebb nem választhatsz


Vihar

 Kipp-kopp.
 Minden újabb esõcsepp egy újabb szétporladó mártír a természet szépségének oltárán. A hideg utcaköveken patakokat képzõ hullahegyeik elkeveredtek a nemrég kiömlött vérrel, undok rózsaszín tócsákat alkotva. Az éjszakai vihar válogatás nélkül takarta a hegyeket, az erdõt, az erdõ szélén fekvõ várost - Sziol õsi, csataviselt falakkal körülvett városát - a gondos kezek által kikövezett kanyargós utcákat s a fogadónegyed közepén fekvõ apró teret. Ahol a néha fel-fellobbanó villámok fényében egyetlen alak tûrte önszántából az ítéletidõt. A többiek rendszeretõ hullák módjára - ahogy azt minden kézitusában elesett, magára valamit is adó hulla szokta - kényelmetlen pózokba tekeredve feküdtek a hideg, nedves kövön.
 Kipp-kopp.
 A csupa feketébe öltözött magányos alak kétkezes kardjára támaszkodva, zihálva nézett az égre. Homlokán s karján friss vágás hirdette fennen: még õ sem sebezhetetlen. Nem érdekelte. Élvezte a esõt.
 Kipp-kopp.
 A természet csodálatos dolog. Szépségét felülmúlni emberi kezek képtelenek; megértését, szeretõ ölelését azoktól sem kíméli, akiket az emberek kivetnek maguk közül. Az alak lassan elõrehajtotta fejét, homlokát nekitámasztotta kardot szorító jobb kezéhez. Sérült balja élettelenül lógott mellette, felkarjából csorgó vére értelem nélküli, absztrakt mûvész rémlátomásaihoz hasonlatos mintákat rajzolt rá. Csapzott, rövid fekete hajából csak úgy ömlött a víz, de ennek most örült. Ha nincsenek már könnyeid, a természet segít rajtad.
 Kipp-kopp.
 Sötét árnyak kavarogtak körülötte - mintha közelségét keresnék, vagy vigasztalni szeretnék. De az is lehet, hogy csak a szeme káprázott a vérveszteségtõl. Kegyetlen vigyorral arcán elindult a legközelebbi sikátor felé. Még nincs vége az éjszakának. Az árnyak sietõsen lendültek utána, hûséges ebekként követve a férfit. A kicsiny tér megint élet nélkül maradt, bár kevésbé üresen, mint szokása volt.
 Kipp-kopp...
 
 - Lehet, hogy bajba került! Talán nyomunkra akadtak! Mégis hogy lehettek ilyen nyugodtak? Az is lehet, hogy vérbe fagyva hever az utcán...! - az apró termetû nõ méretét meghazudtoló hangerõvel fejezte ki aggodalmát. Szüksége is volt rá, ha azt akarta, hogy társai egyáltalán meghallják. A Kilenc Malachoz címzett fogadót megtöltõ emberek nem arról voltak híresek, hogy csendben mulassanak. Még az ítéletidõ sem szeghette kedvüket. Sõt! Ilyenkor esik csak igazán jól a forralt bor, az ismert társaság.
 - Kérlek, nyugodj meg! - a magas, páncélos férfi komoran nézett Reya szemeibe. - Nem tudhatjuk hol van. Lehet, hogy csak lerészegedett valami lebujban. Az is lehet, hogy behúzódott valahová a vihar elõl.
 - Kizárt dolog. Mindig pontos volt, ez te is tudod Ramien. - az alacsony, köpcös férfi hangja erõlködés nélkül jutott el négyük fülébe. Valójában nem a fülükkel hallották, de ezt túl zavaró volt tudomásul venni - a mágia mindig is kényelmetlen érzéseket keltett az arra alkalmatlan emberekben.
 Negyedik társuk hátát a falnak vetve némán ült az asztalnál. Ügyet sem vetett a többiekre, tekintetével a bejárati ajtót fürkészte. Tarra borotvált fején néhány izzadtságcsepp jelezte csak, hogy nem mesterien megmunkált báburól van szó. Csatabárdja jól látható helyen, térdének támasztva pihent. Bõrvértje ütött-kopott mivolta csak még jobban kihangsúlyozta vastag, színarany nyakláncát. Hatalmas termetû férfi volt, oszlopnyi karjait mellkasa elõtt keresztbefonva a császári palota hõsszobraira emlékeztetett. Reya újra szólásra nyitotta száját - szemeiben féltés csillogott - mikor elemi erejû mennydörgés hasított az éjszakába. Egy pillanatra mindenki elhallgatott a teremben, így tisztán hallatszott eddig néma társuk döbbent nyögése:
 - A Sárkányokra... Sarel?
Az ajtóban csapzott alak állt. Fekete láncing, fekete palást, fekete öltözék, fekete haj és fekete szemek... kihûlt, száraz szemek. Reya halk sikollyal pattant fel.
 - Megsérültél! A Tõr..? Megtaláltak? Mi történt? Nem, várj! Elõbb el kell látnunk a sebeid! - sietõs léptekkel haladt a jövevény felé, majd tétován megtorpant.
 - Sarel... te vagy az, ugye...? Sarel?! - halk kétségbeesés szûkölt a hangjában. Idegen szemek néztek rá vissza a sápadt arcból. Vagyis... ismerõsek voltak, túlságosan is. A lány félt, és képtelen volt felülkerekedni félelmén. Mögötte máris ott tolongtak társai. Sarel arca érzelemmentes volt, ahogy végignézett rajtuk.
 - Ti... hogyhogy nem mentetek még el? Napszálltáról volt szó... most éjfél van. Nem szabadna... - tekintetével a köpcös alakét kereste. - Arundal! Arról volt szó, hogy nem várunk meg senkit... Miért...?
 - Nem hagyhattunk hátra. Társak vagyunk. Most hogy Altría... - nõvérének neve hallatán Reya állkapcsa megfeszült, ahogy könnyeit próbálta visszatartani - ... most, hogy elveszítettük, még inkább össze kell tartanunk.
 - Hah! Társak? Ez már a múlt. Menjetek! Nem fognak üldözni. Erre mérget vehettek.
 Reya a férfi mellé lépett és annak homloksebe felé nyújtotta kezét. A következõ pillanatban majdnem elesett, ahogy Sarel ellökte magától.
 - Ne érj hozzám! Arundal. A sebemet. Gyógyítsd be! - szemei már nem voltak élettelenek, mélyükön valami izzásnak indult. Mosolygott. A varázsló tétován engedelmeskedett, miközben társai döbbenten pislogtak. Valami olyan történt most, amire nem számítottak.
 Ramien kihúzta magát és Reya mellé lépett, dísztelen, néhol karcos vértje halkan megzörrent mozdulata nyomán. A fogadó vendégeinek többsége idõközben felvette társalgásuk megszakadt fonalát, csak néhányan nézték õket lopva.
 - Sarel. Nem tetszik, ahogy viselkedsz. Mégis mit ártott neked Reya, hogy így bánj vele? És mégis mit jelentsen mindez? Véresen beállítasz ide, órákkal a megbeszélt idõpont után. Arról volt szó, hogy minél elõbb elhagyjuk a várost, még mielõtt a Tõr a nyomunkra bukkanna. Mondd, megtaláltak?
 Sarel nevetése megborzongatta õket. Tébolyultak kacagnak így õrületük fogságában.
 - Ó, nem. Én elõbb akadtam rájuk. És tudom, hol van a maradékuk. Fizetni fognak. Vérrel és kínnal.
 - Ezt hogy érte...
 - Nagyon jól tudod Reya. Bosszú. Meghalnak mind. Még a vihar vége elõtt. - újra felkacagott.
 - Kérlek! Menjünk innen... ahogy megbeszéltük! Ne csináld ezt... értelmetlen! És Altría, nem gondoltál rá, mit szólna hozzá?
 - Nem érdekel... - az izzás eltompult egy pillanatra szemeiben.
 - Tudod jól, hogy ellenezné!
 - Nem érdekel!
 - Csak ennyit jelentett neked? Vérrel szennyeznéd be az emlékét?
 - NEM ÉRDEKEL!! - Sarel üvöltése nyomán csend támadt a teremben. De csak egy pillanatra; mindenki igyekezett úgy tenni, mint aki semmit nem lát vagy hall.
 - Becsapott! Hazugság volt minden szava! Az emléke? Mégis mit dédelgessek rajta? Vége! Minden szétfoszlott! Nincs emléke, csak a hús, amit a férgek zabálnak fel... Hittem neki... mindent elhittem. És mégis... most mégis itthagyott... - utolsó szavai szinte nyüszítésbe fulladtak. Reya elõrelépett, lágyan végigsimított Sarel arcán.
 - Kérlek...
 
 Hiábavaló volt. Érezte õ is, mégis meg kellett próbálnia visszatartani. Nem akarta, hogy a halálba rontson. Nem akarta, hogy átadja magát a fájdalomnak. Hogy teljesen eleméssze magát. Átkozta a sorsot, amiért a nõvérének, s nem neki sikerült elérnie... életet vitt élettelen szemébe, megszüntette beteges irtózását az érintéstõl, képessé tette a nevetésre, s megtanította szeretni az életet. Úgy általában, megtanította szeretni.
 Miért õ? Én miért nem?
 Irigy volt, féltékeny. Megvetette magát érte, de nem tehetett ellene. Mikor nõvére halálát lelte a Tõr fõhadiszállásán Neem! Neeeeem! Engedjetek! Nem hagyom itt! az a bûnös gondolat is felmerült benne, hogy most talán! Talán õt is észreveszi. A gyász elmúlik és akkor...
 Hiú ábránd. ,,Ha a kívánságok óceánok lennének, mi mind halak lennénk." Vajon hol olvasta? Nem számít.

 Könnyek csorogtak arcán és inkább érezte csak, mint látta, ahogy Sarel felemeli a karját. Megfogta a kezét, majd finoman eltolta magától. Nyirkos volt a keze. Reszketett.
 - Ne tarts vissza. Nem tudsz. - hideg volt a hangja, metszõ és éles. Egész testében reszketett.
 - Mennem kell. Elmegyek. Ti is.
 A nagydarab, kopasz férfi lépett elõre. Eddig a háttérbõl figyelt csak, szokásához híven.
 - Miért jöttél vissza?
 - A sebeim miatt. Ilyen egyszerû. Ne hidd, hogy miattatok - annyi gúny volt a hangjában, ami három emberöltõnyire elég lett volna. Mint annak idején.
 - Akkor menj! - a kopasz harcos elindult a tûzhely felé, de még visszanézett válla fölött.
 - A Sárkányok kegye kísérjen.
 Ahogy széles vállú alakját elnyelte az éjszaka s a vihar, Reya zokogva Ramien mellkasára vetette magát.
 - Miért? Miért?! Ez annyira... Miért ilyen ostobák a férfiak? Miért... Miért kell a bosszút választani?
 A tûzhely mellõl érkezett válasz, bár úgysem érdekelte igazán.
 - Döntött, rosszul ugyan, de vállalja. Mert férfi.
 Ramien szorosan magához ölelte Reyát. Megpróbált erõt sugározni belé. Fájt neki, hogy sírni látja a lányt.
Miért kellett beleszeretned? Tudtad te is, hogy soha nem fog nõként látni. Miért ilyen ostobák a nõk?


 Kipp-kopp.
 Az esõ csak szakadt és szakadt. Mintha soha nem akarná abbahagyni. Mintha tisztára akarná mosni a világot. Ki tudja, ha elég soká esik, talán sikerülhet neki. Vagy elárasztani, megfojtani. Az talán jobb is lenne.
 Kipp-kopp.
 Monoton ritmus az éjszakában. Hipnotikus egyhangúsággal folyton ugyanazokat a vádakat suttogják.
 Bolond vagy bolond vagy bolond vagy bolond vagy bolond vagy
 Nem vagyok az. Csak elegem van.
 Hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz hazudsz
 Nem! NEM! Elég volt. Fáj. Hideg. Vége, elment. Becsapott!
 Meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt meghalt
 Igen. IGEN! Hazudott. Azt mondta örökké. Azt mondta soha. Azt mondta...
 Naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív naív
 Elég volt. Elég... Elég volt már. Vége... miért hazudott?
 Ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba ostoba
 - Elég volt!!! ELÉÉÉÉÉG! - térdre zuhant, egyenesen egy pocsolyába. Arcát az ég felé fordította, úgy próbálta magából kiüvölteni fájdalmát. Nem sikerült. Túl sok volt belõle. Az esõcseppek most is kisegítették: eltorzult arcára könnyeket festettek. Térdelt az egyre mélyülõ pocsolyában, és egész testében reszketett a gyûlölettõl és fájdalomtól. Ezt választotta. Így könnyebb.
 Kipp-kopp.

 A kikötõi raktárépület élettõl nyüzsgött, mint mindig - de ezúttal nem csak patkányok hada mocorgott a sötétben. Szürke csuklyás alakok serénykedtek az árnyak közt, a környéket fürkészték, vagy csak pihentek odabent.
 Vezetõjük pihenni próbált éppen, mikor bizalmasa, állandó jobbkeze hozzálépett.
 - Megtaláltuk õket. Illetve csak egyiküket. A felderítõkkel végzett. Egyedül Lario tért vissza. Már kiszenvedett. Csoda, hogy egyáltalán eddig eljutott. Valami démonról dadogott halála elõtt.
 Kérdõn felemelt szemöldök képében érkezett a válasz.
 - Már intézkedtem. Természetesen kizárt, hogy megidéztek volna egy démont. A fél város a feje tetején állna mostanra. Megkettõztem az õrséget és újabb felderítõket küldtem ki.
 - Amint hallom... felesleges volt. Itt vannak. Saját területünkön akarnak megütközni velünk. Ostobábbak, mint hittem. - elégedetten felnevetett. S valóban, odakintrõl harc zaja szûrõdött be. Fojtott kiáltások, fémnek ütközõ fém hangja.
  Az eddig pihenõ alakok azonnal felpattantak s vezérük köré húzódtak.
 Feszülten figyeltek. Egy idõ után minden hang megszûnt odakint, csak az esõ dobolt a tetõn.
 Kipp-kopp.
 Léptek zaja. Súrlódó hang. Nyíló ajtó nyikorgása. Villám fénye rajzolta körbe az ajtóban álló alakot. Egyedül volt és sebesült. Kardját maga után húzva sántikált be. Vér borította és apró sebek. Szörnyû látványt nyújtott, de nem ettõl rándult görcsbe a csuklyások gyomra s nem is az idegen szemei mélyén megbúvó gyûlölettõl vagy az eszelõs, torz vigyortól.
 Alakja körül árnyak kavarogtak, alig kivehetõ, formátlan árnyak. Gyilkosukat követõ holt lelkek. A bosszú és harag nem engedte õket elmenni, úgy tartotta õket fogva, mint molylepkét a lámpások fénye.
 - Mire vártok? Egyedül van. Öljétek meg!
 Könnyebb volt mondani, mint megtenni. Egyszerre rontottak rá, tucatnyian egy ellen, mégsem úgy alakult, ahogy kellett volna. Sarel üvöltve vetette magát elõre, combsebérõl megfeledkezve lendült támadásba. Hárított egy alulról jövõ kardcsapást, majd félrehajolt egy hajítótõr elõl - halántékáról keskeny vérpatak indult meg, ahogy éppen csak sikerült kikerülnie. Négy ellenfelét levágta, mire megsebezték. Egyszerre hárman döftek felé. Egyikük támadását hárította, a másik éppen csak súrolta, de a harmadik egyenesen a mellkasába fúródott.
  Megsérült a tüdõm. Most...

 Hátraugrott és elõkapott egy gondosan elõkészített fiolát, aminek tû volt a végén. Mielõtt ellenfelei észbekaphattak volna, már bele is döfte a karjába. Egy vagyonba került, de megérte az árát. Egy pillanatra megszédült, aztán a harci drog hatni kezdett.  Nyolcan álltak még elõtte. Húsz szívdobbanás múlva mind holtan feküdtek.
 Már csak ketten.
 A vezér Õ a gyilkos õ ölte meg õ lõtte hátba ezért fizetni fog drágán megfizet és a másik nem érdekel csak utamban van nem számít csak ne álljon az utamba nekem a másik kell döbbenten, megbabonázva nézték.
 A drog tompította a fájdalmat és emberfeletti reflexeket biztosított. De nem tett sebezhetetlenné. A testõrök nem véletlenül lettek testõrré: jó harcosok voltak. Legalább féltucat, önmagában is halálos sebet kapott.
 Még hat lépés...
 A vezér elõhúzta kardját. Bizalmasa inkább hátrébb lépett. Rettegés öntötte el azoktól a szemektõl. És a gomolygó árnyaktól.
 ...három...
 Már nem hallotta az esõ surrogását. Látni is alig látott valamit.
 ...kettõ...
 Észre sem vette, hogy a két alak mögötti ablakon fény szûrõdik be. A hajnallal eljött a vihar vége is. A vöröslõ napkorong nekiveselkedett mindennapi útjának az égen.
 ...egy...
 Csak a gyilkost látta maga elõtt. Utolsó erejével felemelte kardját és elõrelendült. Szemei már nem ezt a világot látták. Légies, karcsú alak állt elõtte. Mosolygott rá, vállig érõ hajával játszadozott a szél. Két könnycsepp indult útnak a férfi szemeibõl.
 A nap ebben a pillanatban emelkedett a horizont fölé.
 Szúrt.
 Kipp-kopp.

A BEFEJEZÉS:

 - Hihetetlen. Már azt hittem végez mindkettõnkkel. Meghalt, ugye?
 - Úgy néz ki. De a válogatott testõreid csapnivalóak.
 - El sem hiszem... Mint egy démon! A Sárkányoknak hála az utolsó pillanatban elhagyta az ereje.
 - Nem. Elvérzett.
 - El..
 - Menjünk. Mielõtt a társai úgy döntenek, hogy õk is bosszút akarnak állni. A Tõr futni hagyja õket. Nem éri meg üldözni õket.

 Az ablakon besütõ napfényben szétfoszlottak a holttest körül kavargó árnyak. Nem volt már, ami ide kösse õket.

B BEFEJEZÉS:

Néma csend borult a raktárépületre. Egyetlen alak maradt talpon, a többiek megúnt játékbabákként hevertek a padlón. Döbbenten nézte legyõzhetetlennek hitt vezérét s a gyilkosát. Szemeiben félelem szûkölt.
- Hihetetlen... ez nem igaz... csak álmodom...
Pedig nem álom volt. A rút, kegyetlen valóság nevetett rá a felkelõ nap sugaraiban. Egyenesen a fekete gyilkosra sütött a nap fénye. A körötte kavargó árnyak lassan oszlásnak indultak. Hamarosan csak két foszlány maradt. Egyikük Sarel felõl indult, a másik a csuklyások vezérétõl. Egyre feljebb táncoltak míg össze nem találkoztak. Egymást rég nem látott szerelmesekként simultak össze, majd õk is szétfoszlottak a fényben.

Nem volt már, ami ide kösse õket.

[Exo]

Köszönöm szépen a dícséreteket!

[Damnatus]

Hali!

Rounin
Ha mindkettõ tetszik, akkor azt próbáld meg hozzáragasztani, amelyik a nagyobb hatást okozza, amelyik meghökkent. Utána leírod a másik befejezést is.
Vagy elõbb írdd a szomorú(bb) befejezést, és aztán olvashassuk feloldásként a vidámat.

[kisvirag]

humm
hat szvsz egyik sem tul vidám
de ennek ellenére, piszok jó


a B befejezés meglepõbb, de fogalmazásilag kevésbé ütõs, mint az A, talán, ha csiszolsz még rajta egy pöttyet

egyébként grat grat

[kisvirag]

Unottan, keserûségtõl teljesen lógatták lábukat az esõfelhõk, a pillanatra várva, mikor kisírhatják magukból világraszóló bánatuk. Az égiek végre úgy gondolták, ideje, hogy a felhõk könnyítsenek magukon, és hatalmas dörrenéssel, és szaggató villanással eresztették meg az égi áldást, az angyalok könnyeit.
Felnéztem. Kövér, hatalmas cseppekben kezdett el esni, mikor oly nehezen szakad ki az emberbõl a sírás. Ember. Sírás... mi ez már nekem. Aztán egyre apróbb cseppek, egyre gyorsabban, és egyre többen estek. Végre belelendültek a sírásba, és hagyták, hogy a keresûség teljesen eltelítse, megkönnyítse õket.
Néhány tíz éve még én is vágytam néha sírni. Ma már õrültségnek tartom, hogy egyáltalán megfordult valaha is ilyen a fejemben. Gyengeség, és én erõs vagyok. Minden az enyém volt, és minden az enyém is, és az is marad.
A ruha  ázottan tapadt rám, nem érdekelt. Egy könnyed póló, világos vászonnadrág, ennyi volt csak rajtam, mit sem érdekelt, hogy még csak tavasz van, és még fagyosak az angyalok könnyei. Sírjatok csak, sírjatok. Van, és lesz is miért.
Tegnap éjjel végre sikerült jóllaknom. Albert elszámította magát. Fiatal még, túlságosan is. Nem járhat túl az eszemen. Ma éjjel. Ma éjjel visszaszerzek mindent, amit ellopott tõlem, és kegyetlenül fog lakolni arcátlanságáért, amiért ki mert taszítani.
Reméltem, hogy van annyira megátalkodott, és biztos gyõzelmében, hogy nem választ másik menedéket. Ezt még én szereztem neki, ajándékul kapta tõlem. És így hálált meg mindent, amit érte tettem...

felsejlettek néhány száz éves emlékek... amikor én magam, még fiatal suttyóként, ugyanebben a városban... ehh. elhesegettem a gondolatot. Ibndar akkor már vén volt, vénebb, mint a római országút, és bele volt keseredve öröklétének átkos terhébe. Megváltás volt neki, amit tettem...

De én. Bennem még forr a tettvágy, még annyi minden van, amit nem láttam, és érzem, érzem a változás szelét, valami nagy dolog fog történni az emberek közt. Megszelídítenek olyan erõket, melyeket eddig még mi sem uralhattunk igazán. Egyre mélyebbre kerülnek a realitás, és fizika talaján, és egyre távolabb a mi világunktól. Lassan elfelejtik a rémmeséiket rólunk, és még ha valaki el is hinné közülük, hogy létezünk, bolondnak nézik, és gondosan elzárják. Nincs ennél szebb világ a számunkra. Ezt érzi Albert is.
De nem jött még el az õ ideje. Ez az én városom. Az én nyájam.

Nekiindultam az éjszakának. Tudtam, hogy közel a hajnal, és tudtam, hogy ha most nem járok sikerrel, Albert gyõz. De biztos voltam abban, hogy enyém lesz a dicsõség.
A házmég mindig csodálatos volt. Ódon, kovácsoltvas kapuja már nem nyikorgott, pedig mennyire édes volt az a hátborzongató hang. De most örültem, hogy csöndes. A szárnyas, démoni vízköpõk gonoszan néztek le rám, és ontották magukból az esõvizet. A csodás, faragott faajtón lomhán ült a kopogtató, a mûvészi ajtókilincs mint mindig, most is nehezen engedelmeskedett az elsõ nyomsának. Az elõcsarnok hideg és üres volt, már-már nyirkos. Hangosan koppant benne minden lépésem.

A kard, ami a kezemben volt már, még Ibndaré volt, azokból az idõkbõl, mikor még fajom képviselõi nem csak 1-1 városon, hanem egész országokon uralkodtak, az emberek közt jártak, nem kellett félniük a napfénytõl, és istenként imádták õket.  
Istenek is voltak, de nem a mennybõl, hanem a pokolból.
Ibndar mesélt nekem azokról az idõkrõl. De gyönyörû is lehetett... de már õ is csak hallomásból, és õsi emlékeibõl ismerte a napfényt... már az õ teremtõjének is halálosak voltak ezek a sugarak.

Megráztam a fejem. Most nem kalandozhatok ilyeneken. Albert még csak tudni sem tudott ezekrõl a mesékrõl. Már akkor is forrófejûnek, és nyughatatlannak tartottam, és valahogy éreztem, hogy ellenem fog fordulni. Talán a családja miatt? Talán azért, mert elvettem az életét? Talán azért, mert hatalmat adtam a kezébe? Ki tudja. De ma. ma megküzdünk.

Észre sem vettem, mikor ért az elõtérbe, de egyszercsak ott volt. Az a kaján, sokat sejtetõ gúnyos mosoly most is letörölhetetlen volt az arcáról.
Tudtam, hogy várt. Kezében penge, tõlem kapta, én pedig Ibndartól. Ismertem minden karcolását, minden ívát, minden díszítését, többszázéves történetét, ami az én történetem is volt.

Csattan a két penge, és éreztem a bizsergést a kardomban, szinte ujjongott, hogy végre nem a gyakorlótõr pengéjén, hanem ismerõs kardon pendülhet meg.
Könnyedén hárítottam, és szúrtam. Ibndar kardja is ismerte az én kardom minden rezdülését, és mozdulatát. Testvérek voltak, örök harcban.

Talán ha lát valaki minket, el sem hiszi, amit lát. Légies könnyedség, és emberfeletti gyorsaság, a kard mûvészete.
Nem siettem. Hagytam, hogy a penge kiélvezhesse többszázéves hallgatása után a harcot. Éreztem benne az örömöt, és ez engem is feltüzelt.  Albert mindig is lassabb volt nálam egy kicsit. Most is. De jó tanítvány volt. Csodálatosan vívott. Talán õt is áthatotta a penge boldogsága. Játszottunk.

De a hajnal egyre közelebb ért, és egyre szorítóbbá vált a döntés. Felhagytam a játszadozással. Keményen, és komolyan léptem oda, immáron figurák nélkül. A pengék megfeszültek, tudták, hogy vége a játéknak, és komolyan forsultak egymással szembe, nekifeszültek egymásnak, sisteregtek, jajgattak az erõlködéstõl.

Albert gyenge volt hozzám. Éreztem. Érezte. De küzdött. Jól, és a feladás legapróbb gondolata nélkül, az utolsó pillanatig küzdve.

De eljött ez a pillanat. Egy elegáns szúrás, majd egy kísért vágás. Két apró, de erõteljes mozdulat, és Albert nem állt többé az utamba. Jó fiam volt. De még túl fiatal ahhoz, hogy félreáálíthasson. Tudtam, hogy egyszer majd, lesz valaki, aki erõsebb lesz nálam...de....

A rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara átragyogott az elõcsarnokon, és kíváncsian, értetlenkedve nézte a két hamukupacot, melyek közt elejtve, két gyönyörûen munkált, õsi kard feküdt.

[Damnatus]

Hali!

kisvirag
Hozod a formád!  
Ha a két kard nem lenne a földön, akkor biztos lennék, hogy a két kupac a test és a fej. Bár így is 95% biztos vagyok benne, hogy a gyõztes vámpír Albert menedékében pihen.

[Exo]

Rounin: fantasztikus a prózád, nagyon bejönnek ezek a fantasy-rpg jellegû történetek. És személy szerint a B ending-et javasolnám.  

Próbálok idõt kicsikarni, hogy kisvirágét is el tudjam olvasni...

[kisvirag]

Damnatus: umm, ehh...
asszem neked nem az a veg jott le...

de egyebkent, meg en sem dontottem, h mi a alodi. de itt mind2en meghaltak, mert ul keson vagta le, es a hajna mar bekandikalt

[Damnatus]

Hali!

Erre a befejezésre is gondoltam, a két kard miatt, de
" rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara átragyogott az elõcsarnokon, és kíváncsian, értetlenkedve nézte a két hamukupacot,"
neki még az egyik vámpírt látnia kellett volna...
nameg a vágásssal való végzéssel a lefejezésre gondoltam, akkor meg 3 kupacnak kéne lennie. Igaz, a dramaturgiában, Albert idõhúzásában benne volt az, hogy arra játszik, hogy világos legyen. Ha a végét kicsit átfogalmazod, akkor szerintem tisztább lesz

[Rounin]

Damnatus: rendben, máskor nem hagyok döntési lehetõséget. Bár valószínû, hogy nem túl gyakran lesz kettõs befejezés. Ez egyedi eset, ahol egyszerûen képtelen voltam dönteni.

Kisvirág: fogalmazásilag valóban "gyengébb" (grr, ezt de rossz leírni ) de most már marad így. Amúgy kössz. És kölcsön brutál visszajár alapon fogadd leborulásmentes rajongásomat remélem ezt a világot még továbbviszed és nem utolsó megmozdulásod benne.

Exo : Egy darabig nem lesz ilyen rpg-fantasy írás, ti. egy fantasy-sci-fi hibriden dolgozom, valamint a Tragédia folytatása vár befejezésre Sajnos már régóta

Amúgy.
Kisvirág írásában nekem is a mindkét vámpír halott befejezés jött le. Fogalmam sincs miért, lehet hogy csak a legsötétebb befejezésekre való hajlamom tört elõ

[Damnatus]

Hali!

Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!

[kisvirag]

Damnatus: LOL


nem egy utolso indok

[Bruce]

Hali!

Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!

Ki tudja, lehet hogy Szent Péternek mesélte...
Nah... végre sikerült idõt szakítanom, és elolvastam majd egy hónap termését... Eltartott egy darabig, de nagyon jól esett, már hiányzott... elvonási tüneteim voltak meg minden... És végre megint volt próza! Ez oly jól esett fáradt lelkemnek... szipp... Csak senki ne hagyja abba... talán még én is kedvet kapok fõnixest játszani

[Rounin]

Hali!

Nameg kisvirag E/1-ben írta a történetet! Ezért nem halhatott meg a fõhõs!

Ömmm... erre azért nem vennék mérget. Legutóbb elég sápatag volt

Bruce : erkölcsileg támogatom Az ötletet. Kucc.

[Damnatus]

Hali!

Ömmm... erre azért nem vennék mérget. Legutóbb elég sápatag volt

Fogadjunk, hogy nem halhat meg !

[kisvirag]

hm, van egy tokjo kappadok diszciplina, aminek a 7. szintje a porrá omlás, és ien alakban a napfény se bánthassa a vámpirt
bár a novell nem a WoD szerint irodott, dehat *huncut pillantással vállat von*

[Meske]

Jó sokat írtatok, mióta nem voltam, csak így tovább!
Nekem is készülõben van egy kis sztori, csak még nem tudom hogy fejezzem be...
Ja és még egy mese is készülõben van, de annak még csak a címe van meg...

[kisvirag]

körkérdés:

szerintetek az Albertes sztorik elbeszélõje férfi vagy nõ?

akarok irni hozzá egy ujabb epizodot, de amig ezt nem tisztázom, el vagyok akadva )

[Meske]

Bár én még csak egyet olvastam el közülük, de szerintem nõ.
Bár lehet, hogy csak azért képzelem nõnemûnek, mert te is az vagy...

[Damnatus]

Hali!

Szerintem meg férfi!

[kisvirag]

Nos, hosszas rágódás és mindenféle után ugy döntöttem, nõ lesz az elbeszélõ. Emiatt bizonyos részeket át kell majd írnom az elsõ kettõben, de már most úgy néz ki, hogy ebbõl akár egy regény is össze tud majd jönni, amennyi ötletem lett hozzá. Addig is itt egy újabb részlet, ami az elsõ kettõ elõtt játszódik jóval. még nincs befejezve, de szerintem igy is megállja a helyét

Ja, másik kérdés, a másodikból nektek mi jött le, milyen korban lehetünk, milyen dátumot írhatunk?

Kellemes nyáréj volt. Odafenn a  Hold csendben rejtette fogyó arcát, szégyellõsen közvetítette a messzejáró nap fényét. Elgondolkozva ültem a parton, és figyeltem a Holdat. Régi játék volt ez kettõnk közt. Õ rótta kiszabott, években nem mérhetõ, örök útját az égen, én pedig figyeltem. Hozzá képest én is csak múló pillanat vagyok, és leszek. De ha ez eszembe jut, keresek egy embert, és õt kezdem el nézni. Õ is csak egy múló pillanat hozzám képest. Minden relatív, csak tudni kell a jó szögbõl nézni.
Hm, ismét ez a fiú. Már hetedik éjjel látom feltûnni itt a parton. Nem messze tõlem leül a sziklán. Néha engem figyel. Érzem a benne lüktetõ kíváncsiságot. Nem mozdulok. Még nem jött el a vadászat ideje, van még idõm, a Hold is csak nemrég kezdte útját.
A fiú ma közelebb ült le. Másik sziklát választott. Talán elszánta végre magát. Izgatott. Kíváncsivá tett. És kívánnivaló volt. Az elsõ éjszakán már majdnem õt választottam. De aztán megéreztem benne valamit. Más volt, mint a többi ember. Lángolt benne valami. Tetszett ez a tûz. Vártam hát.
Ma végre megmozdult. Közelebb jött. Nyíltabban figyelt. Merengve néztem a Holdat, mintha fel sem tûnne.
-   MI a neved? – a suttogásom senki nem hallgatta rajta kívül. Megszeppenve, már-már megrémülve kapta felém a fejét. Láttam, hogy egy pillanatra a felugrás, és a menekülés mellett dönt, de leküzdi félelmét, és nyugalmat erõltetve magára visszaül.
-   A...Albert. – a hangja elárulta, hogy fél. Talán nem is tõlem, de az igazságtól. Mostmár biztos voltam benne, hogy megérzett valamit.
Csak egy pillantás volt, és már mellette ültem. Halkan felsikkantott, már nem tudott uralkodni magán. Halvány mozdulatot tett ismét, hogy felugorjon. De végül megint leküzdötte.
-   Miért félsz? Hiszen napok óta figyelsz. – még mindig nem néztem rá. A tajtékzó, morgó habokat néztem, ahogy szakadatlan ostromolták a büszke sziklát. Zavara egyre érezhetõbb lett. Nem tudott válaszolni. Csak figyelt engem, megpróbált a lelkemig hatolni. Majdnem hangosan felnevettem. Lélek. Hol van az már. Õsi, halvány, csendes emlék valahol nagyon mélyen.
-   Ki vagy te? – tört fel végre belõle a kérdés.
-   Ki legyek? – végre ránéztem. Fekete szemeim a végtelenséget rejtették, és évszázadokról regéltek. Megijedt, ahogy a összeakadt a tekintetünk. Nem tudta sokáig eltûrni a pillantásomat.
-   Összezavarsz. Más vagy, mint a többiek.
-   Miért, milyenek a többiek?
-   Olyan... szürkék – elmerengett. Õ is a Holdat figyelte. – unalmasak. Állandóak, kiszámíthatóak, mint a Hold. De te... érzem, hogy te más vagy. Ismeretlen. Talán nem innen jöttél. Olyan fiatalnak látszol, mégis, annyira...
-   Annyira? – látszott hogy fél kimondani.
-   Öregnek. És, és... - félt kimondani, de éreztem benne a feszült kíváncsiságot - Csak ilyenkor, éjjel látlak. Bárhogyan járom a várost, nappal nem lellek.
-   Miért keresel ennyire? – érdeklõdõn néztem rá ismét. Tudom, mennyire zavaró a pillantásom. Szemem olyannyira fekete, hogy összeolvad a szembogárral, és egyetlen hatalmas szembogárnak tûnik, mellette pedig szemem fehérje szinte világít.
-   Álmomban. Láttalak. Hívtál. – gyerekesen felkacagtam, õ maga értetlenül bámult rám.
-   Babonás vagy.
-   Még mindig nem árultad el, ki is vagy.
-   Sok néven ismertek az idõk folyamán. Keress egy neked tetszõ nevet. És az leszek neked én. – újabb mély pillantás. Most tovább állta, de még zavartabban kapta el a tekintetét.
-   Alberta.
-   Legyen hát. – felálltam, és elbámultam a habok felé. Nem mozdult. Nem mert mozdulni.
-   Találkozunk még?
-   Talán. – nem néztem rá, csak megfordultam, és elsétáltam. Éreztem a hátamban a tekintetét, ahogy hosszan, zavartan, tele kérdésekkel bámul utánam.
Ahogy befordultam a sarkon, már más érdekelt. Elkapott a vadászat izgalma. Régóta minden éjjel megtettem ugyanezt, de minden éjjel ugyanolyan izgalom kapott el. Élveztem, élveztem a feszült figyelmet, a várakozást, a kiválasztást, a becserkészést.
A városka csendes volt, nyugodt, kevesen jártak éjjel az utcákon, de volt a belvárosnak egy része, ahol mindig pezsgett az élet. Bárok, kaszinók, szalonok várták a vendégeket, elõkelõket, és kevésbé módosakat egyaránt. A legjobb vadászterületnek kínálkozott.
Beléptem a kaszinóba. Az ajtónálló azonnal elõzékenyen igazított útba. Leültem az egyik asztalhoz, valami könnyed aperitifet rendeltem, és figyeltem a tömeget.
Nem tellett bele sok idõ, hogy egy magányos, középkorú, jólöltözött férfi ne szólítson meg. Ki is tudna ellenállni nekem? Végignéztem magamon. Csak egy könnyû vászonnadrág, és egy bõ férfiing volt rajtam, áldozatom mégis gyönyörûnek látott, a legújabb párizsi divat szerinti estélyiben, csodás szõke hajkölteménnyel, a nyakamban rubin nyakékkel.
Bájosan elcsevegtünk, ittunk néhány italt, majd elindultunk ,,hazafelé". Oh, azok a vágytól égõ, reménykedõ szemek, amelyek ilyenkor sütöttek ezekbõl a férfiakból! Ennél jobban már csak azokat a rettegõ pillantásokat szeretem, amikor rájönnek, ki is vagyok valójában. Mostani áldozatom, Lord Marwell, egy Angliából ideszakadt, állítólag üzleti ügyben eljáró, egy darabig szórakoztató, de idõvel unalmassá váló alak volt. A hajózáson, és a ruhákon kívül, amivel kereskedett, nemigen tudott mirõl beszélni. De élettel teli volt, a legszebb férfikorban. Végre elértük az ódon kastélyt, ami immár másfél hete szállást adott, és immáron magaménak mondhattam. Eredetileg nem terveztem Franciaországban sokat maradni, de ez a kisváros, az itteni emberek pezsgõ, izzó vére annyira megtetszett, és a kastély oly gyönyörû volt, hogy mégis úgy döntöttem, maradok. Még van egy hónapom, mielõtt égetõvé válna hazatérnem Rómába, hogy elrendezzem ottani ügyeim. Nem állt szándékomban feladni az ottani kényelmes lakásom, és Róma az a hely volt, ahol mindig megtaláltam, amire szükségem volt. De sokan voltunk ott, itt, Provanceban tudtommal én voltam az egyetlen, talán 100 mérföldes körzeten belül. Lord Marwell szája be nem állt, míg a lovaskocsi meg nem állt az ódon, fenséges kapu elõtt, én magam gyengéden mosolyogtam, és bólogattam hozzá.
Lesegített, majd a kapu nyikorogva feltárult. Hívogatón intettem a lordnak, annak nem kellett túl sok biztatás. A bérkocsi elhajtott, és ketten maradtunk az éjszakában. Fenn, az ajtó felett két szárnyas vízköpõ vicsorgott le szárazon. A kilincs nehezen adta meg magát az elsõ nyomásnak, de még egy erõteljes próbálkozás, és már benn álltunk a csendes, hatalmas elõcsarnokban. Aranyozott korlát vezetett fel a márványlépcsõkön az emeletre. Meg sem várva a lordot lépkedtem fölfelé. Õ késve követett, mert a szolgálót várta, hogy az elvegye a kalapját.
-   Sajnos még nem volt idõm személyzetet fogadni – búgtam neki, kitalálva gondolatát. Kicsit furcsállva vállat vont, és megindult utánam a lépcsõn. Néhány dinamikus gyors ugrással már mellettem is termett.
A nappali melegséget sugárzott, falait mályvaszín kárpit borította, nehéz vörös függönyök óvták a termet a nappali fénytõl, de most csak díszek voltak. Néhány csillagon, és az ezüst Holdon kívül senki sem akart bekíváncsiskodni, a Hold pedig már hozzászokott, hogy az emberek elrejtik elõlük ablakaikat. A kandalló most üresen tátongott, kormos falai lobogó téli éjekrõl regéltek. Kristálycsillár csilingelt a plafonról. Meggyújtottam néhány gyertyát az asztalon és a kandallón. Lobogó lángjuk játékos árnyékokat festett a falakra. Olyan sejtelmes, izgató volt az egész. Megfeszültem belülrõl, éreztem a remegést, a vágyat. Hamarosan beteljesül. Lord Marwell gyönyörködve nézett körbe, és tanulmányozta át a falakon a festményeket. Valamennyi eredeti darab volt, híres és kevéssé híres festõk remekei. Már maguk egy vagyont képviseltek.
- Hogyan lehet, hogy egy ilyen gyönyörû nõ, mint ön, egy ilyen gyönyörû kastélyban, mint ez, egyedül él?  - fintorogtam magamban egyet... még beszélgetésünk elején elárultam a lordnak, hogy alig két hete vagyok a városban, de õt annyira lekötötte a hajózásról tartott kiselõadása, hogy fel sem figyelt arra, amit mondok. Már akkor is kacagnom kellett, ahogy fontoskodóan elõadta magát. Ha tudná, mennyivel többet tudok én a hajókról.
- Talán elkerülte a Lord figyelmét, hogy alig két hete érkeztem a városba. Még csak a kastély megvásárlására jutott idõm, megfelelõ személyzet biztosítására nem.
- De biztosan nem egyedül utazott. Veszélyes egy ilyen törékeny hölgy számára...
- Vannak megbízható kísérõim, valóban, de õk más ügyeimet intézik, illetve pihennek pillanatnyilag. De hagyjuk most ezt. – léptem oda hozzá. Ujjaimmal végigsimítottam arcát, egészen le a mellkasán, a derekáig. Éreztem, ahogy beleremeg hûvös ujjaim érintésébe. Kezei félénken indultak meg a derekam felé. Hagytam hogy átöleljen, magához húzzon, és odahajoljon hozzám, hogy megcsókolhasson. Ajkaink összeforrtak, éreztem a lüktetõ melegségét, remegését, izgalmát, halottam a zaklatott szívdobbanásokat. Egy örökkévalóságnak hatott a pillanat, éreztem, ahogy egyre izgatottabb lesz. Végül elváltak ajkaink, de a lord még mindig nem nyitotta ki szemét. A nyakához hajoltam, elõször gyengéd csókot leheltem rá, belerázkódott a hûvös ajkak érintésébe, majd elõvillantak fogaim, és haraptam. Az édes, forró vér zsibongva csorgott le torkomon, bizsergetve, élettel töltve fel sejtjeimet. Mohón élvezettel ittam, mint mindig. Évszázadok óta gyakoroltam, de sosem tudtam a gyönyörével betelni. A harapásra a lord megmerevedett, próbált szabadulni ölelésembõl, de ekkor már erõsen tartottam. Még néhány halvány próbálkozás, egyre gyengébb, ahogy fogyott belõle az élet. Végül vértelenül, holtan rogyott a mûvészi mintákkal díszített, vastag szõnyegre. Elégedetten nyújtóztam egyet, behunyt szemekkel élveztem az érzést, ahogy a friss vér élettel telíti valamennyi tagom. Átléptem a testet, mit sem törõdve vele. Reggel Antonio tudni fogja, mit tegyen vele. Széthúztam a függönyöket, és az erkélyre sétáltam. A Hold már útjának végét járta. Gúnyosan néztem fel rá, játékos fény csillant szememben. Látod, te sosem részesülsz ilyen élvezetben, élj bármily sokáig is. Lehet hogy egy pillanat vagyok hozzád, de mennyivel gazdagabb ez a pillanat. A Hold szomorúan hallgatott. Sosem felelt gúnyolódásomra, bár tudta jól, hogy igazam van. Komoran, unottan járta tovább útját, mint akit nem érdekel, hogy sorsa átkozott, és az õ örökkévalósága mennyivel terhesebb, mint az enyém.

[Pandóra]

A rózsaujjú hajnal elsõ, a viharfellegeken pajkosan átszúró sugara .

Homéroszozunk?

[kisvirag]

hát, nem tagadom, hogy a félévben olvasunk Iliász és Odüsszeusz szemelvényeket ógörögön *pajkos kacsintás*

[Rounin]

felsejlettek néhány száz éves emlékek... amikor én magam, még fiatal suttyóként,

Ebbõl kiindulva férfire tippelek, ill. az egészbõl ez jött le nekem. Bocsi, hímsovinizmus, tudom jól

Másodikból? Az az, amit most utoljára írtál be? Ezt én úgy nagyjából 1850 körüli idõpontba helyezném - vagy 1750. A kettõ közül valamelyik, de inkább az 1850 körülire szavaznék. (1830-50)

Amúgy. Most nincs vita, leborulásmentesség kilõve, /me féltérdre ereszkedve hajt fejet a képi hatásokért és hangulatért.

[Damnatus]

Hali!

kisvirag
Én a legutolsó (tehát idõben legelsõ) sztorit úgy az 1900-as évek elejére tenném! (bár a vászonnadrág nem volt tipikus nõi viselet!)
Egyébként meg hozod a formád!  

[kisvirag]

A másodikban a vászonnadrágnál még nem votl eldöntve, mi a neme

de bevallom, most is erosen gondolkozom, hogy átirom inkább férfire... bizonyos részekhez az illene jobban, viszont másokhoz meg az, hogy nõ...

Egyébként akkor jó, mert én is az 1800as évek végére gondoltam, a technikai forradalom hajnalára

[Orion]

A most következõ rövidke szöszenetet egy szerepjáték karakter elõtörténeteként írtam. Az összecsapottságáért a késõi idõpontban történõ megírása felel. Amennyiben lesz olyan, aki elolvassa, örömmel várom a kritikákat. Ím hát a firkálmány, a teljesség igénye nélkül:

 Immáron 22 tavasz telt el születésem óta. 22 év, melyben nem sok örömöm leltem. Atyám egy volt azon sokak közül, kik olyan nagyurakat szolgáltak, akik nem voltak rá méltóak. Éhbérért dolgozott és nap mint nap ki volt téve a nagyúr kegyetlekedéseinek. Anyámmal való szerelme féltve õrzött titok volt mindenki elõtt, mert félt, hogy ha kitudódik, anyám is a kegyetlenkedés célpontjává válik.
Születésem nem várt esemény volt és nem kis kétségbeesésre adott okot. Tudták, hogy senki sem tudhat rólam, így anyámmal önkéntes "számûzetésbe" vonultunk az uradalom alatti csatornarendszerbe. Apám minden este hozott némi élelmet, hogy ne haljunk éhen. Életem hát a sötétségben kezdtem.
Mikor már az értelem szikrái kezdtek felvillani elmémben és már biztosan jártam, anyám elmesélte mindezt és óvatosságra, illetve csendre intett. Az intelmet naponta többször is hallhattam szájából, de csak ha erõsen koncentráltam, mert a susogó szellõnél alig volt hangosabb hangja.
A csatornában nem sok érdekes volt egy gyerek számára, de feltaláltam magam. Társam az árnyék volt, pajtásom az csend. Egyre nagyobb "utazásokat" tettem a cstornákban. Igyekeztem mindíg halkabb maradni a patkányoknál és mindíg az árnyékokban mozogtam. Az idõ múlásának elõsegítésére patkányokra vadásztam. Esténte pedig anyám tanításait hallgattam az életrõl.
Egy este, amikor szokásos utamról tértem vissza, apám várt "szállásunkon". Tekintetem anyámat kereste, de nem láttam sehol. Apám nem szólt semmit, de az arcán szomorúságot láttam. Kézenfogott és kikísért a csatornából. Bár föld alatti "birodalmamból" voltak "ablakok" az égre, de így teljes pompájában még nem tárult fel elõttem sosem. A levegõ, a hatalmas tér, a csillagok fénye...még azt is elfelejtették velem, hogy milyen helyzetben élek. Egy kis idõre szabadnak éreztem magam. Ám ez a szabadság nem volt hosszúéletû. Apám egy kövér, tiszta ruhájú emberhez vezetett. Már erõsen kopaszodott nyakában és ujjain viszont még az éjszakában is megcsillantak az ékszerek. Szó nélkül a férfi elé állított, majd kinyújtotta kezét. A kövér ember pár érmét csúsztatott a apám kezébe majd karonragadott és elvezetett az éjszakába. Visszapillantottam apámra, kérdezni akartam, hogy mi történik, de az arckifejezése a torkomra fagyasztotta a szót.
A kövér ember a házába vonszolt. Nem is, inkább a palotájába. Hatalmas épületet tudhatott magáénak. Behúzott az épületbe, de nem engedte el a kezem, hanem azzal a lendülettel megindult velem felfelé. Odabent mindenféle színekben pompázott az épület. Festmények, faliszõnyegek takarták a falat mindenütt.
Ám a kövér ember nem hagyott sok idõt a nézelõdésre. Egy szobába cipelt az emeleten és bezárta mögöttünk az ajtót és engem bámult. Ezt az idõt kihasználhattam, hogy körbenézzek a helységben. A szoba elég tágas volt, mégis alig volt fény odabent. Ez a tény a csatorna fényviszonyaihoz szokott szemem nem igazán zavarta, átláttam a félhomályban. A középpontban egy hatalams ágy uralta a teret. Kétoldalán egy-egy kis faragott szekrény, az egyiken egy könyvvel, a másikon egy ezüst kancsóval és két pohárral. A falak mentén szekrények és polcok sorakoztak, az ágy mögötti falon pedig egy tekintéjes ablak kapott helyet.
Ekkor szólalt meg elõször a férfi. Gurdoként mutatkozot be és az ágy felé indult. Elmesélte, hogy õ egy nagyon gazdag ember és bõségesen megjutalmaz, ha jó leszek. Ezt nem igazán értettem, de szólni nem mertem. Gurdo leült az ágy szélére és megtöltötte mindkét poharat. Azután rám nézet és maga mellé hívott. Utasított hogy üljek mellé és igyak. Feültem az ágyra és forgattam kezemben a poharat. Valami vörös folyadék volt benne, de a szaga határozottan kellemetlen volt. Gurdo kigúvadt szemekkel figyelt és mintha gyöngyözött volna a homloka. Óvatosan belekortyoltam az italba. Borzalmas íze volt, de leerõltettem a torkomon.
Gurdo kiitta a magáét, mjd felfeküdt az ágyra és az ölébe vette a könyvet. Szólt, hogy feküdjek mellé, majd kinyitotta a könyvet, kivette belõle a díszes ezüst hosszúkás könyvjelzõt és elkezdett felolvasni. A rész, amit megosztott velem, férfi és férfi közti testi érintkezésrõl szólt. Körübelül egy fél óráig olvasott belõle, ám hagja egyre jobban akadozott és már határozttan folyt róla a víz. Majd egyszercsak letette maga mellé a könyvet és felém fordult. Megkérdezte, hogy figyeltem-e. Némán bólintottam mire õ azt mondta, hogy akkor most mi fogjuk eljátszani a könyv szereplõit. Megráztam fejem, jelezvén, hogy nem akarok ilyet játszani, mire õ megpofozott és megpróbált maga alá gyûrni.
Kétségbeesetten kerestem kiutat a hájas test ölelésébõl. Vergõdésem közben a kezem közé került a könyve. Megragadtam és a fejére csaptam vele. Jó helyen találhattam el, mert Gurdó a fejéhez kapott. Az ütés után kiesett kezembõl a könyv, ahogy Gurdo keze lendült felém, de a könyvjelzõ rám esett. Felpillantottam és láttam, ahogy az a dagadt, izzadt test felém vetõdik, becsuktam a szemem és szinte önkívületi állapotban markoltam meg a könyjelzõt és döftem fölfelé.
Valami meleg csöppent az arcomra, amire kinyitottam a szemem. A könyvjelzõ - életem megmentõje - Gurdo torkába fúródott. Még láttam a szemében a meglepõdés és az értetlenkedés halványodó sugarát, majd kilehelte lelkét. Nagynehezen legörgettem magamról a halott testet. Lenéztem kezemre mely csupa vér volt, majd ismét Gurdo maradványaira. Nem éreztem semmit. Ez volt az elsõ ember, aki a kezeim közt halt meg és nem éreztem semmit. Ám ez a semmi nem rémiszett meg.
Lehúztam pár gyûrût Gurdo kezérõl, majd csendben és halkan elhagytam a házat. A csatornában töltött éveim után nem esett nehezemre észrevétlenül visszajutni az otthont relytõ csatorna bejáratához. Becsusszantam a nyíláson és visszaindultam szálláshelyünkre. Útközben azonban kétségeim támadtak. Már valahogy nem is akartam visszamenni. Ki tudja mikor következik be megint egy hasonló eset. Ahogy közeledtem, úgy váltam egyre hangtalanabb és észervehetetlenebb. Mikor odaértem, anyám testét ládtam a szalmazsákon. Mellkasa egyenletesen emelkedett-sûlyedt. Közvetlenül melléosontam és néztem egy darabig. Majd letettem mellé a gyûrûket és otthagytam.
Visszamásztam a felszínre és nyakamba vettem a várost. Körübelül egy óra mászkálás után egy szekerekbõl álló oszlophoz értem. Mind a 3 kocsi le volt pányvázva, de az állatok be voltak fogva és az elsõ kocsi körül volt némi sürgölõdés is. Nem okozott nehézséget eljutni az egyik kocsiig és belesni a pányva alá. Ládák voltak felhalmoza a kocsin. Úgy döntöttem magam mögött hagyom a várost, így felmásztam a kocsira és megbújtam a ládák között.
Világosodott, mikor megindultunk. Az emberi hagok alapján alig öten lehettek. Körübelül 3 órája zötykölõdhettünk egy erdõben, amikor a lovak hirtelen felnyerítettek és elõlrõl kétségbeesett kiáltást hallottam. Ez után olyan hangok érkeztek, mint amikor fém ütõdik fémnek. 12 csattanást számoltam, mire abbamaradt. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni és óvatosan kilestem a kocsiból elõre felé.
Egy szürke ruhába öltözött férfit láttam öt holtest társaságában, ahogy épp a pengéjérõl törli le a vért. Csodálkoztam, hogy miként képes egy ember ötöt legyõzni, amikor hiltelen megszólalt az idegen, hogy azonnal jöjjek elõ. Meglepõdtem a felszólítására, de félelem nélkül léptem elé. Ha engem is meg akar ölni akkor felesleges bújkálnom, hisz tudja hol vagyok.
Lemásztam a kocsiról és óvatosan elindultam felé. Nem volt eddig se életem így felkészültem a halálra. Viszont nem fogom csak úgy a pengéje alá hajtani a fejem. Úgy választottam utam, hogy az egyik holtest fegyvere melett kelljen elmennem. Amikor a fegyver mellé értem lehajoltam érte és magam elé tartottam.
Az idegen szemében mintha meglepõdés villant volna, de csak egy pillanatig. Megkérdezte mit akarok azzal a karddal, mire azt feleltem, hogy nem megyek könnyen a halálba.
Szemmel nem bírtam követni a mozdulatát, ahogy átszelte a köztünk lévõ távolságot és kiütötte a kezembõl a kardot. Meglepõdésem hatására hátráltam pár lépést, ám õ legugolt elém és megkérdezte, hogy mikor akarok a halálba vonulni. Pár pillanatig gondolkoztam, majd mondtam neki, hogy még nem most. Az arcán mintha átvillant volna egy mosoly. Felemelkedett megfordult és megindult az erdõ irányába. Hátranézett és annyit mondott, hogy kövessem. Õ lett a mesterem, tõle kaptam a nevem, mit azóta is büszkén viselek. Én lettem Eurynome, a félelem nélküli.