Írások

[Rounin]

Egológ
 
Sötétség. Átölel s én viszontölelem. Puha.. kellemes... vígasztaló. Fáj, persze, hogyne fájna. Egyedül, miközben kétségek mardosnak, marcangol az önútálat, a kilátástalanság pórusaimba eszi magát; s közben fuldoklom a visszafojtott, olykor mégis kicsorduló könnyektõl. De ezt legalább ismerem. Tudom, mire számíthatok; régi, hû barátokként üdvözölnek, követnek ezek az érzések. Mit tehetnék? Rájuk mosolygok. Nicsak. Valaki Valami? Közelít. Érzem. Kinyitom a szemem s parányi fénypontot pillantok meg.
"Fénypont? Nem! Menj innen! Takarodj!"
Már megint Õ az. SOHA nem hagy nyugtot; máris tenyérnyire duzzadt, s itt incselkedik elõttem.
"Átkozott!"
Miatta nem tudok megpihenni... szánalmas, ahogy általa kapaszkodom a Jelen minden pillanatába. Megtagadtam a Múltat, a Jövõ még nem létezik... de soha nem hagyja elfelednem a Jelen létét. Próbáltam semmibe venni, próbáltam megölni, éheztetni, belérúgtam; ha túl közel jött, veszett vadként martam belé... de állhatatos.
"Mit akarsz tõlem? Hagyj, itt jó nekem! Eleget hazudtál már! Nem hiszek neked... soha... soha többé!" - Gyõzködöm, könyörgök, de kö9nnyeim nem hatják meg, egyre fényesebben ragyog. Csak mélyebb lesz tõle a sötétség. Félek tõle, soha nem tudom, mit ad 'ajándékba' s mit vesz el cserébe.
"Gyûlöllek" - suttogom.  Pedig ez nem igaz. Valójában magamat gyûlölöm. Hogy enm tudok ellenállni, hogy nem tudom végleg eltaszítani. Csak olykor, ideig-óráig.
Émelyítõen gyengének érzem magam, reszketek az undortól. Tudom, hogy most sem fogok tudni nemet mondani. Fülembe súg:
- Remény vagyok. Jöjj velem.

[Rounin]

Ja igen, ez egy beszélgetés utózöngéjébõl született, hirtelen eszembe villant, ahogy jó szokásomhoz híven a nap eseményein töprengtem.

Ui.: Sírfelirat - Jól vagyok:D

[Pandóra]

Egológ
 

Pár éve én írtam én is egy pont ilyet. A remény legalább olyan gyilkos, mint a Karma.

[Rounin]

Pár éve én írtam én is egy pont ilyet. A remény legalább olyan gyilkos, mint a Karma.

Pontosan. De mégis e kettõ tart életben minket. Jó kis paradox, nem?

[Pandóra]

Pontosan. De mégis e kettõ tart életben minket. Jó kis paradox, nem?

Hát a karmámat illetõen, nekem bármelyik percben esedékes, hogy a fejemre essen egy zongora, de a reményt illetve igaz.  

[kisvirag]

nyahh... micsoda sötét, és szép dolgokról van itt szó. én most kicsit más vizekre evezek, és talán egy kicsit túlfûtött lesz, de hát, a hangulatjelentések valójában mind azok, csak épp más más érzéstõl

A hátamon feküdtem, és minden ízemben remegtem már. Teljesen megsemmisített. Tekintetét mélyen a szemembe fúrta, ködfátylon át figyeltem meghatározhatatlan zöldesszürke, gyönyörû pillantását, ami lángolt. Majd elvette a tekintetét, és egyre közelebb jött, halottam a szuszogását. Már ettõl ismét remegni kezdtem... majd pufa, forró ajkai finoman, égetõn sültek rá bõrömre, apró, izzó csókokat szórt, elõbb a nyakamra, a fülemre...
Szánalmas ösztönlénnyé változtatott, aki egy újabb csepnyi örömért és boldogságért szûköl, és vágytól ívbe rándult háttal, mint az, akit a halál szélén állva kiütnek, és nagyot lélegezve újra dobogni kezd szíve rándultam ismét össze. És igazán még hozzám se ért. Még csak az ajka égetett meg, és még csak a nyakamat. De már szûköltem, könyörögtem, hitetlenkedtem... meg fogok vadulni, meg fogok vadulni... neee... hirtelen felmordultam, és harapni támadt kedvem... vámpírfogaim* óvatosan a nyakába mélyesztettem, felszisszent, felkapta a fejét, a szemembe nézett, átható, szúró, megsemmisítõ, vágyakozó tekintettel. Végigsímított az egész testemen, óvatosan, bizsergetõen, már szinte fájón, és én ismét szükölõ, szánalmas ösztönlénnyé lettem. Csak feküdtem, és vártam, vágytam, hogy újra megérintsen, és átadjon a mérhetetlen boldogságnak, örömnek, és a végén, hosszas kínzás után... a mindent, mindent feledtetõ, lelkem mélyérõl kiszakadó, hihetetlen kéjnek...

noh... gomen mindenkitõl, de ezt muszály volt megosztanom veletek, mert magam sem akartam elhinni, hogy ilyen létezik...
jah, és mire fel a csillag. *= aki már találkozott velem, tudja, hogy valóban vannak ilyenjeim....

[Rounin]

Öhhh...      

Kissé közérthetõbben:

[Damnatus]

hali!

Gratula kisvirág az élményhez!
Tudnék egy kicsit    
De nem teszem  mert vagyok.
Meg mert   vagyunk
Meg mert   kapnék

[kisvirag]

LOLmuha
hihhetetlen hogy a legspontánabb dolgaimból sülnek ki a "legjobbak"

Damnatus, neked meg gratula, sikerült igazi rébusz-postot írnod (gomen, de épp írástörténettel és fejlõdéssel foglalkozom.)

és nem igaz, hogy   lenne, maximum csak vissza  

ja, és ez a wtf-es smile mi akar lenni??  

[Damnatus]

Hali!

  Ez esetben a történet folytatását elküldhetnéd a Fanartba, és/vagy az ajánljatok hentait-ba

[lynx655]

Pár órácskát eltöltenék itt, de oda fordít a Lelkiismeret,
Ahol csak egy könyvhalom áll, melynek eltüntetéséhez
Hátralevõ energiám 80%-ára szükségem lenne,
S így csak egy paradoxon villan felbennem.
Irodalom rulez, irodalom suxx...
 

[Pandóra]

Helló!

Most 2 (kettõ! KETTÕ!!!) értelmes hozzászólásom is lenne.
1. Új memberrel fogunk valószínûleg gazdagodni, ugyanis az egyik csoporttársamról kiderült, hogy ír verseket, és megkértem, hogy tegye fel ide õket.

2. Ebben a percben fejeztem be életem elsõ szabályos versét!     Persze ezt sem jókedvembõl csináltam, holnap kell beadnom. A feladat egy 10 soros ütemhangsúlyos versrõl szólt, kötetlen témában.   Szeretném, ha odafigyelnétek a gyönyörû, szabályos szótagmennyiségû sorokra (felezõtizenkettes akarna lenni), és a bravúúúúros rímelésre.  

Gratulálunk az új kávéfõzõjéhez!
Kérjük, olvassa el tájékoztatónkat!
A csatlakoztatót dugja hálózatba,
Töltse meg a tartályt tiszta, hideg vízzel,
(Ezt vigyázva tegye, meg ne üsse áram!)
Az õröltkávénak szûrõben lesz helye,
Ezután csészéjét a tölcsérhez tegye,
Kapcsolja be gépét a kis piros gombbal,
Várja, hogy a kávé szép lassan lefõjön,
Az ízével pedig soha ne törõdjön!

Ps.: A kövér szótagok az ütemhangsúlyosak
Ps.2: Bocs, hogy megint alulmúlom a színvonalat.  

[kisvirag]

Pandora:
ez nagyon LOLmuha )
tetszik nagyon

[Damnatus]

Hali!

Pandóra
Nem akarlak piszkálni, de szerintem vmit elrontottál. Mivel nincs nálam a verstan cuccom, és már elfelejtettem a szakszavakat nem tudok pontosítani.
szótagszám alapján így néz ki pl egy ütemhangsúlyos vers:

József Attila: Reménytelenül
Az ember / végül / homokos 3/2/3
szomorú, / vizes  /síkra ér 3/2/3
szétnéz / merengve / és okos 2/3/3
fejével / biccent / nem remél 3/2/3

[Pandóra]

Hali!

Pandóra
Nem akarlak piszkálni, de szerintem vmit elrontottál. Mivel nincs nálam a verstan cuccom, és már elfelejtettem a szakszavakat nem tudok pontosítani.
szótagszám alapján így néz ki pl egy ütemhangsúlyos vers:

József Attila: Reménytelenül
Az ember / végül / homokos 3/2/3
szomorú, / vizes  /síkra ér 3/2/3
szétnéz / merengve / és okos 2/3/3
fejével / biccent / nem remél 3/2/3

Hát ténlyeg rég lehettél. Az ütemhangsúlyos versnek rengeteg fajája van. De ha gondolod, menj vissza Balassihoz is, és mondd meg neki is, hogy a hülye 19 szótagos sorai nem illenek bele József Attila egyik ütemhangsúlyos versének sémájába.   Egyébként ez felezõ tizenkettes, aminek a képlete 6/6.

[Damnatus]

Hali!

Arra én is rájöttem, hogy 6/6-os, de túl sok a 6 szótag együtt. Úgy értem, hogy mi még felbontottuk a 6-ost is. Ezalapján vhogy így nézne ki:
3/3//3/3. De ha nem felejtem el, akkor ma felmászok a padlásra és elõszedem a jegyzeteket meg a könyvet, és leírom értelmesen, hogy mire gondoltam.

[Sumire]

A legjobbakat mindenkinek..!

Õszi jegyzet

Borzong a fa, ahogy játszadozva
kuszálja ritkuló lombját a szél.
Vesztének hajnalán küzd dacosan
az életért sok barna, bús levél.

Megvetõ pillantást küld feléjük
a reményvesztett ember. Nem tudja..:
legalább addig kell bíznunk, hinnünk,
míg az árnyat a Nap távol tartja...

...  Távozó kedvesem alakját a homály hamar elnyeli.
A száraz, halott falevelet a szél tovasodorja, messzire viszi.

[Damnatus]

Hali!

Aleyne
Ez tetszik, szép munka.

[Sumire]

Köszönöm, Damnatus..!  

...Egy nemrég született haiku-próbálkozás...  

Telihold

Sötét éjszaka.
Lenn csak árnyakat látni.
Fenn: a teljesség.

[Sumire]

Köszönöm, Shiroi!

[Rounin]

"Ha én egyszer így írhatnék,
soha többé nem zokognék...
csak egyszer, ha sikerülne!
Szívem máris felderülne."

Aka.

Ui.: Aleyne a célszemély

[Bruce]

Á, öröm látni, hogy újabb tehetség csatlakozott kicsiny stábunkhoz!  

Jómagam sajnos már rég nem írtam ide semmit...   szégyellem is magam miatta...

[Damnatus]

Hali!

Én a véleményemet szoktam leírni, többre sajnos nem futja (még).

[Sumire]

Köszönöm a dicséreteket... csaknem elpirultam

Ma ismét haiku-próbálkozásom született -- ugyanis elég borongós volt a hangulatom reggel...:
 
Hasztalan várakozás

Eloszlik a köd --
hogy láthasd végre fakó,
szürke égboltod.

[Pandóra]

Á, öröm látni, hogy újabb tehetség csatlakozott kicsiny stábunkhoz!  

Jómagam sajnos már rég nem írtam ide semmit...   szégyellem is magam miatta...

Mindenben csatlakozom!

[Sumire]

Flood-dal sajnos nemigen szolgálhatok, ugyanis nem írtam igazán sokat még...

Igazából készítettem ma mégegyet, de barátnõm azt mondta, nehezen érthetõ..
De szerintem nem. Úgyhogy beírom.

Hiába...

...a sárga levél
csöpp sírhantra libben, hol
a Nap reá süt.

[Sumire]

Rábukkantam a legelsõ haiku-próbálkozásomra.
Idén júniusban írtam. Tulajdonképpen véletlenül született:
csak egy gondolatomat vetettem papírra, és pont megfelelt a szótagszám..

Az emberi korlátokról

Kõfal mellettem.
De utam -..poros utam..-
elõre vezet.

[Damnatus]

Hali!

Aleyne
Nagyon beindultál!
Helyes!

[Sumire]

Damnatus; ha ti nem aktívkodtok..!  
Úgy gondoltam, amíg van egy-két alkotásom, közlöm is õket...  

[Damnatus]

Hali!

Annyira nincs idõm, hogy hiába van ötletem, nincs idõm papírra vetni/leírni. Meg aztán nem is vagyok elég kreatív az ilyesmihez.