Vallás, filozófia, ezoteria

[Kuroi Tenshi]

- miközben tök közhasznú vagyok, megkaptam, hogy béna a karmám, és kaparhatom magam, hacsak nem segítnek rajtam (ki? mi? merre? MIÉRT?! mi alapján???)
- állítólag munkamániás vagyok, közben csupán kapálózok a felszínen maradásért
- NEM a rokonság volt elmés (õk alapból azok, tehát mintából kiszûrettek...)
- emellé orrom-fülem szétáll az ezoterikus bigyóktól, amivel tömködik a fejem...

Ezek után én nemes egyszerûséggel megmondanám nekik, hogy szálljanak le a magas lóról, és elõbb a szemüket nyissák ki, csak azután a szájukat

[Ramiz]

Ja, és tök rendes vagy, hogy (egyedüliként - bocs Beren:) ) érdemlegesen válaszoltál!

Ha véletlenül benéztem volna, akkor sem tudtam volna mit mondani, csak reménykedni, hogy kicsit sötétebben látod a dolgokat, mint ahogy azok vannak... egyébként sem lehet a munka, elhelyezkedés dolgokat vallásos vagy filozófikus szemszögbõl nézni szerintem, ezek túl kézzelfogható dolgok: van kenyér az asztalon, nincs kenyér az asztalon...
De mi akkor sem tehetünk mást, mint tanulunk...

[Mirror]

Királyok vagytok!

Itt a probléma. Aki közel áll hozzánk, mindegy, hogy rokon-é vagy sem, attól mégiscsak elvárnánk, hogy ismerjen, és ne jöjjön nekünk baromsággal :/

Íme a velõs és tömör összefoglalása annak, amit körbesétáltam

En elolvastam amit irtal, de betudtam rossz napnak.
Azt irod, hogy sokat dolgozol, de van oka. Egyesek viszont emiatt munkamaniasnak tartanak. Az o bajuk. Nem ok lesznek palyakezdok par ev mulva. Meglevo fix munka mellol konnyu rizsazni, hogy ne hajtsal mar fiam annyira... Ennyi. Ha jol ertettem a gondodat.

õk is pályakezdõk lesznek valamikor...

Ezoterikus bigyok? Mi konkretan? Kitol? Hogy??? He??

lásd fentebb (áshatom magam, mert rossz a karmám, és a többi címû részek)

Reinkarnacio: szerintem nem azert kell jo eletet elni, mert kulonben dada lesz, hanem belso indittatasbol. Ennyi. Aki meg allandoan a te karmad miatt ennyit aggodik, hogy teged idegesit, az aggodjon a magaen. Nem lehet mindenki szent es vilagsegito. Elso cel az onfenntartas, aztan lehet masokon segiteni.
Reinkarnacioban miota van elore elrendelt sors??

Mittomén. A beslõ motiváció nálam eddig bõven elég volt, és nem hinném, hogy ezen az alapbeállításon változtatnék valaha is...

Te tulkepp mit is csinalsz?

nos, ez idõnként nekem is érdekes kérdés...
lássuk csak: van egy egyetemi melóm, van egy a "jó fiús" szervezetnél (ld: utáljuk együtt az amicsikat), plusz lesz a sajt cég - nem unatkozunk (mind három némileg eltérõ tudományterületen müxik) persze, szakdogát is írok, azt egy negyedik helyen, viszont a másik három alapján...

[Mirror]

En elolvastam amit irtal, de betudtam rossz napnak

tényleg az lehetett, ha felvettem ezeket az elmésségeket...

[Yakumo]

egyébként meg a teendõ: magas ivrol nem foglalkozni a rokonokkal, azzal az egyel pedig, akit te választhatsz meg, minél többet megosztani magadról...

ez sokaknak kicsit antiszocnak vagy rokonság-ellenesnek tünhet,de én nagyon tudom osztani ezt a véleményt. Egy idõ után ez a (helyes) viselkedés alakul ki egy normális emberben....

[Mirror]

ez sokaknak kicsit antiszocnak vagy rokonság-ellenesnek tünhet,de én nagyon tudom osztani ezt a véleményt. Egy idõ után ez a (helyes) viselkedés alakul ki egy normális emberben....

Az ember a barátait válogathatja meg, a rokonságát nem - de a rokonsággal kevesebbet is bulizik:)

Ez esetben az volt a bosszantó, hogy egy barátom volt elmés kedvében:jee:

[Beren]

Nemrégiben gondolkoztam el azon, mi kellene ahhoz, hogy az ember létrehozzon egyjól menõ terrorista vállalkozást (természetesen nem áll szándékomban). Ezek ugyebár rendkívül jól tejelnek, mivel nincs számviteli fegyelem, se adóhatóság, tehát az ember annyit sikkaszt az admányokból, amennyit akar (igaz Arafat-bácsi?).
De, lássuk a hozzávalókat:
- kreálj valami filozófiát (A Nagy Fehér Zsebkendõ Eljövetele), amit a sok üveges szemû üresfejû frankón bevesz. Legyen benne némi túlvilág, meg olyasmi, ami az egyszerû pórnép számára zavaros és értelmetlen (mert persze az is, de ezt nem kell a többiek orrára kötni). Utána fogod a marketinget és megdolgozod jóól a célcsoportot. Pár film, könyv, és szuvenírbolt - máris kész az elsõ fázis, amely szerint minden szép és jó, csak a világ mocsok. (a világ persze olyan, amilyen, de ha valakink azt modnod, hogy rossz napja van, akkor az be is veszi, mert a rosszabb dolgokra mindenki jobban emlékszik:) ). Ha már elég nagy tömeged van, akkor kis csoportokat is készíthetsz belõlük, amelyek már a Zsbkendõt személyesítik meg a többiek számára. Lesz Zsebkendõház, Zsebkendõ centrum, Zsepiünnep, Zsepikaják. Lényeg, hogy a szabályokat menet közben még tekergesd párszor, hogy a résztvevõk minél inkább elkötelezõdjenek a szervezet iránt (kísérletileg igazolt tény, hogy azon célszemélyek, amelyeknek egy semmit sem érõ szolgáltatásért cserébe valami extrát kellett tenniük, sokkal nagyobb értéket tulajdonítottak a szolgáltatásnak, mint az, aki csak úgy megkapta ugyanazt).
- ha mindez megvan, jöhet a rentábilis rész: adomány-adomány-adomány. Persze, ezt már ajó az elején megkezdeni, hogy ne te menj csõdbe, de egy bizonyos szint után már kötelezõ. Kell még egy hierarcikus szervezet is, valamint az ehhez kapcsolódó sejtek.
- innentõl kezdve már azt csinálhatsz, amit akarsz: birkák vannak, pénz van, szóval nyugodtan meghirdetheted a Zsebkendõ Eljöveteléért Küzdõ Forradalmi Tanács létrejöttét, vagy követeléseket is megfogalmazhatsz (Zsebkendõ Kötelezõ Viselete a munkahelyen...).
- Természetesen ügyelj arra, hogy senki ne vegye át a zsepik feletti hatalmat, tehát olykor nem árt egy-két tisztogatás a szervezeten belül (á'la Sztálin), továbbá, hogy ne robbants ki atomháborút, mert akkor lesheted a pénzed...

[Ramiz]

De Beren, ugye nem akarsz tényleg terrorszervezetet szervezni?

[Kvikveg]

A, nem, a Scientology baberjaira tor csak.

[kisvirag]

lehet, h csak annyi történt, hogy a Zsepikommandó megfenyegette...

elvégre, amit leírt, nemcsak egy "nagy" terrorszervezet lehet, hanem egy már létezõ ilyen szervezet leányvállalatának a megszervezése is...

[Beren]

lehet, h csak annyi történt, hogy a Zsepikommandó megfenyegette...

elvégre, amit leírt, nemcsak egy "nagy" terrorszervezet lehet, hanem egy már létezõ ilyen szervezet leányvállalatának a megszervezése is...

Mai játékunk: Who wants to be a millioner terrorist?
Bár, a "leányvállalatos" dolog ugye nem újdonság, erre a legjobb példa a McKaida...

[kisvirag]

ez mehetne a nagyon LOLba is talán, de azért inkább idevaló.

érrrdekes

[Sidney]

- ha mindez megvan, jöhet a rentábilis rész: adomány-adomány-adomány

Igen, adománybeszedéskor én is szívesen segédkeznék

[Beren]

Igen, adománybeszedéskor én is szívesen segédkeznék

Látjátok?! Na, így készül a dolog:)

[Djinn]

Bocsi, de nem tudtam, ezt hova kéne írnom. Az eredeti helyen már nagyon off. Ha rossz helyen van plz vmelyik főnök legyen olyan kedves és...

Nem tom, mit lehet ezen félreérteni:
"A lelki szevedés és a fájdalom, ami ezzel az élettel jár... "

Például azt, hogy én nem írtam sehol, hogy én emiatt szeretem az említett műfajt. Mag azt sem hogy csak ezt szerethetik benne. Telán nem tünt fel hogy több smile/szmájli/vigyori/vagy amit akartok is volt a szövegben, és azok tompítani igyekeztek a dolog élét. Sikertelenül úgy túnik...
Hmmm. Nagyon nem szeretem, mikor vki kiragad egy mondatot valahonnan és arra ráugrik.  

Nem bírhatom az ilyen negatív hozzáállásokat... Tudom, itt most konkrétan a vámpír létről van szó, de ilyen irányú érzelmeim némileg paralelek az általam idézett cikkel (zippelve: "kibelez mindenkit, de nincs meg a lelki békája..."). Ahogy Voltaire is megmonta anno: "Uram, az Ön eszmefuttatásaitl az embernek kedve volna visszamászni a fára..." ez jut az eszembe olykor-olykor néhány szétdepressziózott műalkotás láttán. Csak éppen nem szívom mellre, hanem jókat nevetek rajta. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze pszichológusát, tűzszerészét...  

Gomen, de én nem vagyok olyan művelt, hogy követni tudjalak rendesen, de azért leírnám, amit gondolok. Illetve megpróbálom...

Ugyan nem tudom, abban, amit írtam, mi volt a negatív hozzáállás, de sajnálom, hogy félreérthető voltam. Mint mondtam egyrészt nem konkrétan rám vonatkozott, amit írtam (az egész!!!!) de én bevallom, hogy bizony engem is megérint a dolog (mit lehet tenni, szörnyen gyarló vagyok...)
Konkrétan a vámpírlétről lett volna szó, igen. És én tényleg azt tapasztaltam a számtalan könyv-ből, amit olvastam a "témában", hogy igen fontos része a halhatalanság visszássága és a dolog lelki/érzelmi része. Kevés érzéketlen vámpírral "találkoztam" eddig, talán mert érzelmek nélkül tényleg csak agy gyakás lenne az egész.
 Nem megyek bele a dologba, nem az én tisztem elemzést írni a vámpírokról és azok jelentőségéről (vagy mi ). Meg nem is ez a lényeg most.

Tehát igen, szoktam szomorú lenni és lelki szenvedni és ha olyan filmet látok vagy zenét hallgatok, akkor bizony bőgök, mint egy  csecsemő. :beken:   Akasszatok fel érte.
De nézd csak... nevetni is szoktam és féktelen boldogságot érezni. Vannak dolgok, amiket ha meglátok nem tudom letörölni a vigyort a képemről...
Bizony. Elképesztő ugye?
Az vesse rám az első követ, akinek még nem volt nevetőgörcse és nem csordultak ki a könnyei egy filmtől/zenétől.

Nem tudom miért nem értik meg egyesek, hogy az ember nem fekete vagy fehér. Az érzelmek szintúgy. SZÍNEK. Mindenki tudja, mit jelent ugye??
Bánot, öröm, boldogság, fájdalom, szenvedés, szeretet, undor, vágy, nyugalom, félelem....
Ezek mind-mind (meg milliószor több érzelem) beleférnek egyetlen egy emberbe. (akármilyen pici is )

Nem hinném, hogy mindennek olyan iszonyat nagy jelentőség lenne hogy meghatározó következtetéseket lehessen levonni belőle. Értsd:
Ha vki  szereti a véres-gyakós dolgokat attól még nem egy brutális állat. Ha vki rajong  a romantikus dolgokért az nem azt jelenti, hogy egy pipogya alaki, aki a rózsaszín fellegekben él. Ha vki szereti a vámpíros történeteket és átérzi a "lelki szenvedést", attól még nem depressziós vagy negatív hozzáállású.

MIÉRT kell bélyagzőket használni olyan összetett dolgokhoz, mint az ember?
MIÉRT kell elítélni egy dolgot csak mert nem értjük/nem akarjuk megérteni?
MIÉRT kell mindenre ráugrani, amin lehet kicsit csámcsogni? Unatkozunk, vagy mi?
MIÉRT kell mindent olyan ki****ottul komolyan venni??
MIÉRT írom ezt mind le, mikor valszeg úgyis süket fülekre talál? (ok, erre tudom a választ )

Valóban vannak anniyra szélsőséges emberek, akik nem tudják/meg sem próbálják megtalálni az egyenúlyt és ottragadnak az egyik oldalon. Én ezt nem is akartam tagadni, de nem ez az általános és nem kéne kijelenteni hogy "negatív hozzáállás" egy mondat alapján.

Nem,ez itt nem mind csak Beren-nek szólt (mielött parázs vita kerekedne), csak az hozta ki belőlem, hogy ő rendesen félreértett engem. Bocsi, a hosszú postért. És nem, nem vagyok ideges semennyire. Az én jelenlegi lelkiállapotom olyan, mint a zene amit hallgatok (Gackt - Freesia op.1 és Freesia op.2). Ha vkit érdekel járjon utánna. [SIZE="1"](vagy szoljon nekem)[/SIZE]

Love & Peace

edit: A Fehér főnök 500 félregépelést és x helyesírási hibát talált az irományomban és mind javítanom kellett. Én vagyok a hülye, minek írok ennyi marhaságot...

[Beren]

MIÉRT kell bélyagzõket használni olyan összetett dolgokhoz, mint az ember?
MIÉRT kell elítélni egy dolgot csak mert nem értjük/nem akarjuk megérteni?
MIÉRT kell mindenre ráugrani, amin lehet kicsit csámcsogni? Unatkozunk, vagy mi?
MIÉRT kell mindent olyan ki****ottul komolyan venni??
MIÉRT írom ezt mind le, mikor valszeg úgyis süket fülekre talál? (ok, erre tudom a választ )

hihi:)

[Beren]

Végre van némi időm ismét, amikor beadandót kell(ene) írnom (és végre egyedül vagyok a gépemnél, otthon... drááágasszááág:) ), tehát talán sikerül színvonalasabban reagálnom az alábbiakra (a  fentebb található volt a gyors reakció, mint életadó kenyérke a sivatagban, hogy kibírjátok, míg elő nem állok valami újabb elmésséggel, amely természetesen nem irányul konkrét személy, galaxis, útonálló, kecsketej, kandiscukor, komplexum és hervadt rózsa ellen...

Hmmm. Nagyon nem szeretem, mikor vki kiragad egy mondatot valahonnan és arra ráugrik.

kiragadtam a mondatot és leragadtam az aláírásnál a néninek
Továbbá, mint már mondottam, mondanivalóm nem konkrét személy, gáz, molekula, citromfacsaró vagy wctartály ellen irányult, hanem pusztán azt a tényt nehezményeztem, hogy olykor-olykor kedves földlakó társaim hajlamosak elomlani, majd ama padlósúroló állapotosságot tartósan fenntartani - kedvem lelombosítani. Eme okság folyományaképpen pityri-pöttyös leszek az "élet szenvedés"-"az ember gyarló" hozzáállásoktól...  

Tehát igen, szoktam szomorú lenni és lelki szenvedni és ha olyan filmet látok vagy zenét hallgatok, akkor bizony bőgök, mint egy  csecsemő. :beken:   Akasszatok fel érte.
De nézd csak... nevetni is szoktam és féktelen boldogságot érezni. Vannak dolgok, amiket ha meglátok nem tudom letörölni a vigyort a képemről...
Bizony. Elképesztő ugye?
Az vesse rám az első követ, akinek még nem volt nevetőgörcse és nem csordultak ki a könnyei egy filmtől/zenétől.

Itt a kezem, nem vasbó' van!:)

Nem tudom miért nem értik meg egyesek, hogy az ember nem fekete vagy fehér. Az érzelmek szintúgy. SZÍNEK. Mindenki tudja, mit jelent ugye??
Bánot, öröm, boldogság, fájdalom, szenvedés, szeretet, undor, vágy, nyugalom, félelem....
Ezek mind-mind (meg milliószor több érzelem) beleférnek egyetlen egy emberbe. (akármilyen pici is ).

Halten Sie bitte noch für einige Minuten! Odanéz a mókuspatkány-önarcképem fölé, sorokat elolvas-nyitott kapukat dönget (tudom, kiamaradt, hogy asszongya: "Világomnak és környezetemnek nem része a racionalitás" valamint, hogy "a fenti szövegek nem irányulnak konkrét személy, csataló, tengeralattjáró, fejőstehén, hétmérföldes túrapapucs, vizesbögre és istállóajtó ellen..")

MIÉRT kell bélyagzőket használni olyan összetett dolgokhoz, mint az ember?
MIÉRT kell elítélni egy dolgot csak mert nem értjük/nem akarjuk megérteni?
MIÉRT kell mindenre ráugrani, amin lehet kicsit csámcsogni? Unatkozunk, vagy mi?
MIÉRT kell mindent olyan ki****ottul komolyan venni??
MIÉRT írom ezt mind le, mikor valszeg úgyis süket fülekre talál? (ok, erre tudom a választ )

öröm és boldogság, végre valaki kimerítően válaszolt a kérdéseimre! Hálás kézcsók Djinnek!! Köfi!:D

[Rounin]

Uramisten... még egy Tac-csont???

[Beren]

Uramisten... még egy Tac-csont???

A'mmmi?? van valami köze a tic-tachoz? és, ha nem, akkor, miért kezdõdik nagybetûvel? és miért van csontja? netán állat és nem növény?! és hogy csak egy darab van belõle? nem unatkozik önmagában?

[kisvirag]

Tac-csont egy régi forumita, keress rá membersek közt
Tac-csont, ímé mer megint tul rendes vagyok

[Rounin]

A'mmmi?? van valami köze a tic-tachoz? és, ha nem, akkor, miért kezdõdik nagybetûvel? és miért van csontja? netán állat és nem növény?! és hogy csak egy darab van belõle? nem unatkozik önmagában?

Érteni õt olykor volt annyira nehéz, mint kend szép cirádás, gazdagon rámázott körmondatait, illetõleg vaskosan rusztikus, s mégis megkapóan bájos hasonlatait. Pusztán ennyi volt megrökönyödésem aprócska, hópihényi kiváltó oka. :rököny:

[Beren]

Érteni õt olykor volt annyira nehéz, mint kend szép cirádás, gazdagon rámázott körmondatait, illetõleg vaskosan rusztikus, s mégis megkapóan bájos hasonlatait. Pusztán ennyi volt megrökönyödésem aprócska, hópihényi kiváltó oka. :rököny:

[Mirror]

Lám, van forgalom erre, ha nem vagyok itt, akkor is.

Jól belemelegedtetek a személyiégek nüanszaiba, tehát szolgálok megfontolnivalóval.

Az örök kérdés: ki vagyok én?
Ki volnék? Egy egyszerû tükör, mely visszaveri mások érzéseit, szellemét. Csak itt-ott módosítva. Ha fehéret mutatsz nekem, én megmutatom a fekete oldalát, ha feketét mutatsz én láttatom a fehéret is. Nagy mutogatásomat nagyon élvezem, de az idõk folyásán kezdem elveszíteni magam - lassan tükörré válok. Mivel ember vagyok, ettõl szerencsésen megmenekültem, de attól még tükrözhetek!

[kisvirag]

ghehe, a másik jomadár

na ebbol a postbol sem sokat sikerült felfognom

[Rounin]

ghehe, a másik jomadár

na ebbol a postbol sem sokat sikerült felfognom

Akkor mit keresel itt? Sipirc a sarokba, kukoricára térdepelni és tükröm-tükrömöt mormolni!!!

Szerintem teljesen tiszta volt^^ (sokat olvastam a fentebb már említett õstagot )

[Beren]

ghehe, a másik jomadár

na ebbol a postbol sem sokat sikerült felfognom

cöcö... azzé' ne tessék engem egy kaptafára tenni falravaló fórumtársunkkal! Az én hozzászólásaim igen is egyzserûek és érhetõek tudnak lenni:) max, olykor színezek-cirádázok rajtuk ezt-azt... (csak, hogy oldjam a szöveg szürkeségét...)

[Zanador]

Az örök kérdés: ki vagyok én?

Én az vagyok, aki ezt a kérdést felteszi magának. Ha én teszem fel, és csak én hallom, akkor az vagyok én. A válasz, mint oly sokszor, itt is benne van a kérdésben, és a megválaszolás újra felveti a kérdést is. Nem próbálkozok olyan válasszal elõállni, ami fix kijelentésen alapul, és pláne nem egy olyannal, amit lehet tagadni, és nem önmagát kapod. Ez a káosz-filozófia, ahogy én hivom. Azért stabil a káosz, mert onmaga ellen van. Ha valami nem próbál a káosz ellen dolgozni, akkor az nem is szüntetheti meg azt, legfeljebb körbefogja. Ha valami ellene akar létezni, akkor az már maga is káosz, innen van a stabilitás.
Ha ilyen kérdést teszel fel, akkor tõlem ilyen választ kapsz.

[Mirror]

Én az vagyok, aki ezt a kérdést felteszi magának. Ha én teszem fel, és csak én hallom, akkor az vagyok én. A válasz, mint oly sokszor, itt is benne van a kérdésben, és a megválaszolás újra felveti a kérdést is. Nem próbálkozok olyan válasszal elõállni, ami fix kijelentésen alapul, és pláne nem egy olyannal, amit lehet tagadni, és nem önmagát kapod. Ez a káosz-filozófia, ahogy én hivom. Azért stabil a káosz, mert onmaga ellen van. Ha valami nem próbál a káosz ellen dolgozni, akkor az nem is szüntetheti meg azt, legfeljebb körbefogja. Ha valami ellene akar létezni, akkor az már maga is káosz, innen van a stabilitás.
Ha ilyen kérdést teszel fel, akkor tõlem ilyen választ kapsz.

Szép válasz, tetszik. A pszichológusok szokták ezzel megpörgetni a pácienseket, fõleg azokat, akik valamilyen belsõ vitában állnak magukkal. Elsõre mindenki a nevét mondja (erre jön a klasszikus: "nem a neved kérdeztem" - érdekes, csak a nyugati civilizációban szokás a nevet mondani, keleten a "család" identitása erõsebb, náluk ma - különösen a japánoknál - ilyenkor a vállalatot említik meg, pl, hogy õ Mitsubishi-ember...), utána jönnek a belsõ kérdések (ilyen-olyan vagyok), de ez se elég. A harmadik körben a páciens általában kiakad (ld.: Ki nevel a végén c film), gyakorlatban én is tapasztaltam:) Itt az a döntõ, hogy miként reagál a páciens az értelmezhetetlen kérdésekre, amelyek ráadásul ismétlõdnek is.

Ennyi bevezetõ után rátérek a mondókámra: Beren a múltkor bemutatta, mi kell ahhoz, hogy valaki tudatosan építsen terrorszervezetet-kisegyházat-szektát (ezek ugye elég gyorsan konvertálhatóak egymásba, egészen addig a pillanatig, amíg a kritikus létszámot elérve a rendszer el nem kezd intézménnyé várni - akkor veszti el a "bensõségesség-elit csapat" identitást, amely minden kis szervezet sajátja).
Én most inkább az alapítóról szeretnék szólni. Két típust tudok leírni ebben az esetben.
- Az egyik személyiség az egyszerûbb típus (a skála eleje). Ez esetben komolyan gondolja a küldetését, ilyenek péládul azok a jóga-guruk, akik minden tulajdonukról lemondva "szolgálják", vezetik a rendjüket (személyesen Swami Ji-t ismerem, aki ezt az életmódot folytatja, és 100%-ig képes azonosulni vele). A személyes meggyõzõdés esetükben kiegészül a szolgálat adta identitás-többlettel, ami segít fenntartani a motivációjukat - ez a többi esetben már nem olyan erõs.
- A másik véglet az a személy, aki saját céljának eléréséhez alapítja a szervezetet. Ezek a rendszerek törékenyek, mivel az önérdek érvényesítésének identitása szétsugárzik a szervezetben, és így szétfeszíti azt középtávon. Ezen az oldalon van a legtöbb terrorszervezet, vagy durva szekta (de, a maffia is ide sorolható). A vezetõ ez esetben maga is sérült személyiség, aki a hozzá hasonlóakat gyûjti össze, természetesen elõször nemesebb célzattal, a végrehajtás válik erõszakossá.
- Középen mozognak a kishalak. Õk azok a személyek, akik a társadalom peremére szokrulnak, vagy afelé tartanak, és a saját fontosságukat ez úton igyekeznek reprezentálni. Meglehetõsen zavaros tanításaikkal holdudvart gyûjtenek maguk köré, ami viszont nem teszi lehetõvé a "rentábilis" mûködést (nem tud intézményesülni, nem szolgálja az anyagi gyarapodását, csak "hülyít"). Az õ hatásuk mégis a legkártékonyabb, fõleg, ha anyagilag is hasznot próbálnak húzni a dologból. Jelenleg egy hasonló ügyön dolgozunk - egy jól prosperáló város lecsúszó térségében (ez a legveszélyesebb: ha van pénzed, de annyi felfogóképességed nincs, hogy észrevedd, mikor vágják át a fejed) az utóbbi idõben erõsen megszaporodtak a "gyógyítók" - az eredmény: anyagilag kifosztott halálos betegek. Jelenleg ugyanis bárkibõl lehet két hetes gyorstalpalás után "képzett természetgyógyász", más kérdés, hogy a helyi kórház fül-orr gégéjén már herótjuk van a fülgyertyától érési sérültek ellátásól; vagy a félrekezelt rákos betegektõl...
- Térjünk vissza a kishalakhoz, azoknál is azokhoz, akik még nem jutottak el a biznisz "jövedelmezõ" oldalához. A recept egyszerû - mint Beren leírta: zavaros tanítások, némi prszichológiai érzék és az arra fogékonyak máris esznek a tenyerükbõl. A zavaros tanuk kiépítsében maguk az alanyok segítenek: elég csupán beszéltetni õket pár órácskát, és máris össze lehet rakni a modellt. Ezzel identitást is adsz a páciens kezébe - azzal, hogy az általad belétáplált hülyeségeket hangoztatja, és a környezete nyíltan az arcába mondja, hogy mirõl van szó, felfokozod a hûségét a "tanításod" iránt (ezt a tényt kísérleti úton igazolták - ld már megint Beren... - még, hogy "falravaló" vagyok...). Ezen az úton szépen magadhoz tudod kötni õket, minek következtében leassan felépül egy szociális háló a Vezetõ körül. A pénz utána kezd el csörögni. Maga a folyamat némileg spontán, mivel a vezetõ maga is derprimált személy, aki csupán a saját fontosságérzetét szeretné aláhúzni. a páciensek szintén erre vágynak, amit kiegészít a csoprthoz tartozás õsi igénye...

[Ramiz]

A pszichológusok szokták ezzel megpörgetni a pácienseket, fõleg azokat, akik valamilyen belsõ vitában állnak magukkal. Elsõre mindenki a nevét mondja (erre jön a klasszikus: "nem a neved kérdeztem" - érdekes, csak a nyugati civilizációban szokás a nevet mondani, keleten a "család" identitása erõsebb, náluk ma - különösen a japánoknál - ilyenkor a vállalatot említik meg, pl, hogy õ Mitsubishi-ember...), utána jönnek a belsõ kérdések (ilyen-olyan vagyok), de ez se elég. A harmadik körben a páciens általában kiakad (ld.: Ki nevel a végén c film), gyakorlatban én is tapasztaltam:) Itt az a döntõ, hogy miként reagál a páciens az értelmezhetetlen kérdésekre, amelyek ráadásul ismétlõdnek is.

Aki fizet egy pszihológusnak azért, hogy az értelmetlen kérdésekkel idegesítse, az teljesen megérdemli. Én pszihológus helyett Evangelion idevágó passzusait ajánlanám (utolsó 2 rész).

[Zanador]

Mirror: ezt a kérdést egyszer már feltették nekem pusztán azért, hogy bemutassák: egy ilyen egyszerû kérdésre is milyen nehéz lehet válaszolni. Akkor álltam elõ ezzel a válasszal, a másikfél elég nagy meglepetésére, onnantól nem próbálkozott ilyenekkel sajnos, pedig érdekes lett volna. Amúgy pszihológussal még nem beszéltem soha, és bár biztos jó lenne, azért vannak ellene is érvek. pl, ha hülyének néz, akkor értelme sincsen, ha viszont komolyan elgondolkodik rajta, akkor a következõ pszihológust már együtt kereshetjük fel...
Az ilyen szervezetekrõl meg annyit, hogy szerintem a vezetõknek nagyon tehetségesnek kell lennük, ha tovább tudják vinni a dolgot 1-2 ember meghülyitésénél. A tagokra meg természetesen vonatkozik az emberi hülyeség megnyilvánulásainak végtelen sorából néhány jellemzõbb. A végén leirtál kettõt, de ezek mellett szerintem jelentõs még az is, hogy valakinek minél inkább szüksége van egy profi segitségre, annál inkább hajlamos elfogadni a kevésbé profit is, és meggyõzni magát arról, hogy "ennek most mûködnie kell, és akkor jobb lesz". Ezen túl jelentõs az is, hogy sokan nem tudják rendesen elkülöniteni (vagy legalábbis egy idõ után már nem) a tettet a személytõl. Egy egyszerû, és általában ártalmatlan példa a hála. Mennyivel többször találkozni azzal (már ha valaki van olyan szerencsés, hogy a hálával összefusson valahol), hogy "hálás vagyok neki", mint azzal, hogy "hálás vagyok ezért és ezért a tettéért". Nem nagy különbség, de ha valaki ezt a saját céljaira akarja kihasználni, annak valszeg könnyû dolga lesz: elég az elején valami ténylegesen mûködõ tanácsot adni valakinek, és onnantól már sokkal jobban fognak neki hinni, és bizni benne...
(ui: ha valaki nálam olyasmivel találkozik mint, hogy a hálához hasonló dolgokat bizonyos esetekben a "gyengeség" kategóriába vagyok képes sorolni, akkor annak elárulom, hogy a gondolkodás módom leginkább a drow-kénak és a Dûnébõl ismert mentátokénak a keverékére hasonlit. Idõnként általam is szépnek tartott dolgokat mondok fölöslegesnek, vagy éppen kockázatosnak, ezért elnézést azoktól, akiket bánt)

Ramiz: az Evában leirt önmegismeréssel egyetértek én is.
És ha valaki kérdésekkel akarja idegesitettni magát, akkor az fordulhat hozzám is, ingyen dolgozok, és tanúim vannak rá, hogy idegestõbb is tudok lenni egy pszihológusnál. (nem, nem akarok kisegyházat alapitani,túl macerás, és késõbb se fogok se pénzt, se szolgáltatást kérni)