Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Kedvenc idézetem az Amerikai istenekbõl:
 

"Hey" said Shadow, "Huginn, or Muginn, or whoever you are."
The bird turned, head tipped, suspiciously, on one side,and it stared at him, with bright eyes.
"Say Nevermore." said Shadow.
"FUCK you." said the Raven.

[Fazék]

Kedvenc idézetem az Amerikai istenekbõl:

szintén abszolút kedvenc!

[Ramiz]

Egy kis beszólás Poe-nak? Tényleg olyan nagy király az a Gaiman, hogy ezt is megengedheti magának? Vagy éppen azért írta le, mert nem? Hmpf. I guess el kell olvasnom, hogy véleményt mondjak, de...

[Fazék]

Egy kis beszólás Poe-nak? Tényleg olyan nagy király az a Gaiman, hogy ezt is megengedheti magának? Vagy éppen azért írta le, mert nem? Hmpf. I guess el kell olvasnom, hogy véleményt mondjak, de...

abszolút nem beszólás

[Ramiz]

abszolút nem beszólás

Akkor a tudását csillogtatja, hogy ismeri Poe-t? Hm? Errõl van szó? Vagy csak bal lábbal keltem fel, és mindenkibe belekötök?

[Fazék]

Akkor a tudását csillogtatja, hogy ismeri Poe-t? Hm? Errõl van szó? Vagy csak bal lábbal keltem fel, és mindenkibe belekötök?

az utóbbi...

[Ramiz]

Na kivettem a fészekbõl ezt az Amerikai isteneket. Nem is tudtam, hogy Neil Gaiman angol volt! Reméltem magyar fordítással is élvezhetõ lesz a könyv.

[kikuchiyo]

Elolvastam a könyvet is gyorsan, hogy lássam, mibõl lett a film, amirõl értekeztem a szomszéd topikban.

Valamelyest hihetõbb, kevésbé kartonpapírból kivágottnak tûnõ szereplõk, életszerûbbnek, hitelesebbnek tûnõ események jellemzik (a filmhez képest mármint).
A szerzõ ügyesen ír, el tudja hitetni az olvasóval, hogy a könyv elején lévõ történéseket egy kislány meséli, aki a történettel együtt fejlõdik, válik egyre érettebbé.

Mindezzel együtt azonban ez nem több, mint egy mese, Hamupipõke japán köntösben. Kevésbé giccs, mint a film, de giccs.

[Pirula]

Életemben elõször vettem a bátorságot és belevágtam egy könyvbe mely David Beckham ékes anyanyelvén íródott. Hemingway: The first forty-nine stories-áról van szó. Ez egy novelláskötet amibõl tudomásom szerint max. olyan 10 történetet fordítottak magyarra. Jó, én mondjuk alapvetõen Hemingway-mániás vagyok, de csak ajánlani tudom mindenkinek aki el akar kezdeni angolul olvasgatni. Spártaian egyszerû nyelvezet, rövid történetek, bevezetõnek tökéletes.
Szereti itt még valaki rajtam kívül?

[Ramiz]

Megijedtem az elején, hogy David Beckham-rõl olvasol könyvet...

Szereti itt még valaki rajtam kívül?

Szo-szo. A novellái (vadászós meg öreg halászos meg egyéb) egész jók, de pl az Akiért a harang szól másodszorra sem tetszett.

[Ramiz]

J. Goldenlane (G. Júlia): A szélhámos és a varázsló

Megint gagyi a borítóterv és megint zseniális a könyv! A fõhõs totális ellentéte az Isteni balhé erkölcsös lovagjának: erkölcstelen, nõcsábász, lop, öldös, hazudik, mindenkit kihasznál. De a legfõképpen minden nõre gátlástalanul ráhajt. Hihetetlen poénok vannak benne! Nagyon ajánlom mindenkinek. Rejtõ és Pratchett ha tetszett, imádni fogod.

[Nakedape]

J. Goldenlane (G. Júlia): A szélhámos és a varázsló

Megint gagyi a borítóterv és megint zseniális a könyv! A fõhõs totális ellentéte az Isteni balhé erkölcsös lovagjának: erkölcstelen, nõcsábász, lop, öldös, hazudik, mindenkit kihasznál. De a legfõképpen minden nõre gátlástalanul ráhajt. Hihetetlen poénok vannak benne! Nagyon ajánlom mindenkinek. Rejtõ és Pratchett ha tetszett, imádni fogod.

én már gondolkoztam, hogy bekötöm vmi másba..

de szóval,  ez az állandó részletolvasó könyvem, hogyha valamit le akarok veni 5percre olvasni, kinyitom bárhol s élvezem:)
magyarán sztem is jó:)

[Nakedape]

Kedvenc idézetem az Amerikai istenekbõl:

ez az az, idézet, amit elõtte mondtak nekem is és akkor nem teccet, de a könyvet olvasva, szintén az egyik legjobb:) bár nekem az is teccet mikor a leeprechant (fáradt vagyok rájönni h hogy írják) megkérdezték, hogy miér nem guinesst iszik:)

[noriko]

most vettem észre:

És azt is talán tudod, hogy amit magyarul olvashattál, annak nem sok köze van ahhoz, amit a mester eredetileg leírt. Az eredeti szöveg tele van nehézkes vallási fejtegetésekkel, a stílusa terjengõs, valamint olyan szintû faji elõítéletesség (német felsõbbrendûség) árad belõle, amit a mai olvasó gyomra nehezen vesz be.
A magyar fordítók a nevek, a helyszínek és a történet egyes elemeinek felhasználásával, a felesleges vagy sértõ részeket lehagyva gyak. újraírták a könyveket, így lettek azok az egész jó ifjúsági kalandregények, amiket olvashattunk.

.....ooops..mi meg dedikáltattuk egy indián törzsfõnökkel a magyar változatot, amikor Amerikában elnéztünk valami nagy Pow-Wow-ra! (ráadásul pont ellenséges törzsbeli volt. sziú talán...vagy már nem is tudom. )

[Kvikveg]

most vettem észre:
...
.....ooops..mi meg dedikáltattuk egy indián törzsfõnökkel a magyar változatot, amikor Amerikában elnéztünk valami nagy Pow-Wow-ra! (ráadásul pont ellenséges törzsbeli volt. sziú talán...vagy már nem is tudom. )

Váháhááá, ez jó!
Szerintem o sem olvasta. Remeljuk... A magyar cim alapjan meg nem biztos, hogy rajott mit irt ala. Azonnal. Most azert beugrott, hogy ej kozepen hirtelen felriad, rajon mit irt ala es leizzad.:hahaha:
Mondjuk ha torzsfonok, es indian regenyeket ir ala, az mar kapasbol erdekes...

[kikuchiyo]

([SIZE="1"]Bár sosem jártam Amerikában, és az értesüléseim csak hallomáson és beleképzelésen alapulnak, de...[/SIZE])
...ezek csak megélhetési törzsfõnökök. Ha vége a shownak, felakasztják a sastollas fejdíszt a falra, és visszamennek a kaszinóba.
(Úgy tudom, hogy sok indián magas pozíciókat tölt be a szerencsejáték-bizniszben.)

És nem hinném, hogy pont egy Karl May-könyv alírása okozna bennük lelki törést, fõleg, hogy KM lényegében ismeretlen arrafelé.

Hogy valami konstruktívat is írjak:
Neil Gaiman: Coraline

Jó kis gyerekkönyv a Mestertõl. Az eleje ([COLOR="LemonChiffon"]amikor szegény kislány próbálna szocializálni a szüleivel, de azok nem mozdulnak ki a képernyõ mügül, csak elküldik játszani, aztán az amikor átkerül a másvilágba, és találkozik az ál-szülõkkel[/COLOR]) erõteljesen emlékeztetett a Lain-re.

[noriko]

  mindenhol megjelennek a korábbi lemonchiffonos spoilerek? mert akkor kicsit óvatosan kell visszaolvasni!

...ezek csak megélhetési törzsfõnökök. Ha vége a shownak, felakasztják a sastollas fejdíszt a falra, és visszamennek a kaszinóba.
(Úgy tudom, hogy sok indián magas pozíciókat tölt be a szerencsejáték-bizniszben.)

ohó! not entirely true! a törzsfőnök az törzsfőnök. kapnak érte fizetést! van külön önkormányzatuk meg törvényeik meg minden. a törzsfőnökök olyanok mint valami kisebbségi önkormányzati képviselők. legalábbis kanadában. az usában asszem a nagyobb törzseknek vannak ilyen jogaik. a kisebbek most próbálják elismertetni magukat. mélyebben én sem tudom hogy működik, de mostanában kell majd valami kisebbségi témáról kiselőadni, lehet hogy ezt választom, és felvilágosulok  :biggrin:

on:
Neil Gaiman (again)
Stardust
Szép mese 14 éven felülieknek. najó, könyvben lehet alább vinni a korhatárt, mondjuk 12-re  :biggrin:
Tristran Thorn kalandja, aki elindul megkeresni egy hullócsillagot, és felfedezni egy furcsa világot, tele varázslattal.
Angolul olvastam, nyelvezete jóval bonyolultabb mint a Coraline (ami azért inkább korhatár nélküli mese, habár hátborzongató), de egyszerűbb mint az American Gods (ami nem is mese).
A szereplők szimpatikusak, a világ jobban követhető (a Neverwhere-beli világ pl. elég megfoghatatlan volt számomra), a történet kissé kiszámítható, de azért szórakoztató is.
Néhány részt azért jobban ki lehetett volna fejteni szerintem...a visszaút során egész sok amolyan összefoglaló rész van, pl. a légi hajón töltött időről jelenidőben nem sokat ír, csak hogy jól eltelt az idő, meg onnantól a virágárus boszival való találkozásig is csak pár részt ragad ki. Kicsit fastforward feeling volt az a rész
Mindenesetre, jó kis kikapcsolódás volt! köszönöm 

[kikuchiyo]

Kezdünk átalakulni Neil Gaiman-olvasókörré.

Ez nem tetszett annyira, mint az előzőek.
Valahogy mindegyik egy kaptafára készül, és pont ennél jól lehetett látni a szerzői eljárást, hogy van egy alapképlet, és azt variálgatja kicsit más szereplőkkel és helyszínekkel.
Van egy fiatal felnőtt férfi főhős (4F (TM)), aki egy unalmas, szerencsétlen, ügyefogyott alak, van egy unalmas munkája és egy látszólag stabil eljegyzése. Egyszóval egy balek.
Másfelől van egy Másik Világ (itt: a köztünk járó elfelejtett istenek világa), ami mágikus, romantikus, irracionális, és sokkal izgalmasabb, mint az valóság, ami mögött megbújik, de nem sokan tudnak a létezéséről, többek között a főhős sem.
Aztán ez a kiinduló helyzet felborul, azzal, hogy csetlő-botló hősünk belekeveredik a másik világ ügyeibe, és kiderül, hogy igenis fontos szerepe van, sőt körülötte forognak az események. Végül hajmeresztő fordulatok és meglepő véletlen egybeesések után elérkezünk a drámai tetőponthoz, ahol is hősünk újonnan szerzett (felismert) képességeivel rendezi a helyzetet, és a mellékszereplők is megoldást találnak a problémáikra. Végül a főhős megdugja a csajt.

Remélem, NG nem indul el a Dan Brown-i vagy a Leslie L. Lawrence-i úton, kár lenne érte.
Főleg, hogy a stílusa még mindig nagyon jó, ebben a könyvben ráadásul hangsúlyozottan ráerősített a verbális poénokra, aminek eredményeképpen gyakran felröhögtem olvasás közben.

"Coffee? Water?" Don't say wax fruit. "Wax fruit?" Damn!
ill.
"Drugs?"
"No, thanks" said Fat Charlie.

[noriko]

Kezdünk átalakulni Neil Gaiman-olvasókörré.

Valahogy mindegyik egy kaptafára készül, és pont ennél jól lehetett látni a szerzői eljárást, hogy van egy alapképlet, és azt variálgatja kicsit más szereplőkkel és helyszínekkel.

Ja, nekem is feltűnt az ismétlődő séma, de amúgy amit leírtál, az egy rakás animéra is ráillik Sőt, még a Harry Potter-re is nagyjából.
Ebben van a siker, hiszen az emberek szeretnek olynokról olvasni/olyanokat nézni, akik átlagos életükből egy izgalmasabb világba csöppennek, ahol lesznek is Valakik.

Ami szintén mindegyik N.G. könyvben benne volt eddig amit olvastam, az a jóslat/jövendölés. A főhős a kaland előtt valakitől mindig kap valamiféle előrejelzést, aminek persze semmi jelentőséget nem tulajdonít. Pl. Coraline-ban a tealevél olvasás, Neverwhereben az esernyős nénike az elején, American Gods-ban a cellatárs is mintha utalt volna valamire, stb.

[Lazzaret]

Nemrég kezdtem bele a kövi műbe. Dante: "Isteni színjáték" című művébe. Eddig elég érdekes és nehéz olvasmány. Ugyanis nehezen értelmezhető egyes részeken. Viszont tetszik az ürge elképzelése a pokolrol.Nagyon elborult. Viszont tényleg egy érdekes olvasmány bármennyire is nehéz. Csak azt nem értem miért kötelező ez középsuliban. Ez inkább egyetemi műnek kéne lenni és ott kéne kötelező olvasmánynak lennie. Még igy 23 éves fejjel is nehezen érthető és képzelhető el a történet.

[kikuchiyo]

noriko: Az American Gods azért kicsit más ebből a szempontból, mert ott ugyebár a cellatársnak is szerepe volt a sz*rkavarásban.

tanshin: milyen nyelven olvasod? Magyarul, angolul, vagy netán eredetiben? És honnan szerezted meg?

[noriko]

noriko: Az American Gods azért kicsit más ebből a szempontból

azért ott is megvan ez az előreutaló elem, csak valóban másképp. de jó, akkor lecserélem Stardustra, vagy Good Omensre...bár az is kissé más jellegű jóslás  :biggrin:

[Próféta]

American Gods...
noriko: nem Low Key jósolt a cellában, hanem a néger pacák (vagy indián? nem emléxem), aki nem volt cellatárs
Ha már itt tartunk, olvasta valaki magyarul? kikuchiyo, nem? Hogy van magyarul a cellatárs, Low Key Lyesmith neve? Gondolom nem tudták lefordítani. Meg a "Wednesday is my day" poénnál, ahol először lehet(ett volna) kapcsolni, hogy ki beszél... Na mindegy, nem csökkentik olyan sokkal az élvezeti értéket, csak egy kicsit béna.

Amúgy Sandman-t olvastam még tőle, abban is agyba-főbe jósolnak, de semmilyen más közös történetvezetési jellegzetességet nem találtam benne. Szóval ha valami elütőre vágytok...

[noriko]

jólvanna, nincs nálam a könyv
Viszont ebben az esetben itt is független jóslásról van szó, szóval kikuchiyonak is:
:biggrin:
néhány rész fordítására én is kíváncsi lennék! Pl. amikor a tvből kiszól Lucy az I love Lucy-ból, itt ezt a részt így hagyták magyarul is, vagy beírtak vmi más itthon is játszott műsort? meg még volt valami, aminek a fordításán eltűnődtem, de már nem emlékszem...

[kikuchiyo]

Megvan magyarul (khmm, izé...), de angolul olvastam.

El tudom küldeni, ha kell magyarul.

szerk: PM ment...

[Ramiz]

Érdekes ez az Amerikai istenek. Olyasmi a stílusa, mint Tarantinonak. Kicsit Vianra is emlékeztet, csak nem annyira művészi. Kíváncsi vagyok, mi lesz a sztoriból. Mindenesetre egy pár dolog már felmerült, amitől előre félek.

[Lazzaret]

Most kezdtem bele Dan Brown: Angyalok és Démonok című kötetébe. Eddig tetszik a könnyü nyelvezetben íródott regény. Izgalmas és érdekes az alapstorya kiváncsi leszek mi lesz a vége, az író irta a Da Vinci kódot,

[Ramiz]

A Nevermore-os rész a magyar fordításban "Soha már", pedig szerintem a Poe-vers elterjedt fordításában "Sohamár" van. Vagy nem?

[Fazék]

Robin Cook - Vakság

egy szót se könyörgöm... már eléggé megbűnhődtem sztem azzal hogy eljutottam az utolsó 40 oldalig a könyvben... időnként rámjön, hogy na most valami könnyedebb ponyvát kéne olvasnom, amin nem igazán kéne gondolkodnom. Sajnos ez nem sikerült. Ezen a könyven igen sokat kell gondolkodnom, többnyire azon, hogy ki az az istenverte barom aki ezt megírta, és mi a francért veszik a könyveit még mindig?!? Hihetetlenül buta, történet, kb 0 hiteles szereplővel, és persze az összes hígagyú idióta. A falat kaparom már fájdalmamban, ahogy újabb és újabb "rejtélyes" nyomokra bukkannak az üggyel kapcsolatban és további 100 oldal kell nekik, hogy le is vonják belőle az egyértelmű következtetést. 40 oldal van még hátra ebből a *#đđ[{#-ből , de nem hiszem hogy találkoztam hasonlóan kínkeserves 40 oldalllal valaha. Ennél még a Da Vinci kód is jobb volt! Többet az életbe nem veszek a kezembe Robin Cook könyvet. És rettentően szégyellem, hogy ez régen még tetszett is nekem és egész sok könyvet olvastam tőle... Nincs rá mentségem. Pedig mintha úgy rémlene, hogy még volt film is pár könyvéből amik tetszettek is, de most már abban se vagyok biztos, hogy épelméjű voltam-e akkor, és csak ez a regény valami hihetetlenül buta vacak, vagy azokat is valami elborult állapotban láttam, hogy tetszettek...
Azt hiszem egy ideig kerülni fogom ezt a "leveszek a polcról egy könyvet és elolvasom" dolgot, mert nagyon mellé tud nyúlni az ember... maradok a mások által ajánlott könyveknél.

[Ramiz]

Zoli, erre tényleg nincs mentség.

Neil Gaiman: Amerikai istenek

Furcsa könyv. Sok utalás van benne, még több szimbolikus szereplő és metaforák tömkelege, kicsit zavaros, kicsit nem, címével ellentétben nem kifejezetten az amerikai istenekről szól és abban sem vagyok biztos, hogy kifejezetten az amerikaiaknak készült, viszont például szerepel benne a magyarok istene. Kicsit Pratchett-re emlékeztetett ez az "amennyire hisznek benned, annyi erőd van" téma, persze őelőttük is biztos írt már valaki hasonlót. Humor kevés van benne és sötétebb egy kicsit, mint Pratchett. A szexuális tartalmú jeleneteket szerintem tök felesleges volt beletenni, egyébként azokat éreztem a legamerikaibbnak az egész könyvből (bár ők elég prűdek, például filmekben az ilyesmi jelenetek nagyon megemelik a korhatárt, míg valaki megölése véresen is kisebb besorolással is elmegy). Összességében azonban olyasmit éreztem az olvasása közben, mint amikor a The Doorstól a The Endet hallgattam először: nem egészen lehet érteni vagy legalábbis áttekinteni, és nagyon furcsa, mint a Technokol Rapid szaga, de van benne valami varázslatos. (Az Árnyék halála utáni résztől kezdve már teljesen elszállt.) Köszönöm a tippet. Megérte elolvasni.