Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Randal]

Most vettem meg Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája  című könyvét.
Még nem olvastam, de belelapoztam és kíváncsi leszek milyen lesz. A többi könyv borítószövege is elég érdekes volt, olyan ponyvaregény szerűség áradt belőle. Pedig olvastam az Álmodnak-e..., Figyel az ég, meg még nem milyen című könyvét és azok nagyon nagyon húzósak voltak.

Amúgy Ian M. Banks-et olvasott már valaki? Mert láttam, hogy sok szép könyv jelent meg tőle. Csak nemtom hova tegyem.
Ja! Mégvalami, ennek szerintem sokan örülnek: Héten ekrül nyomdába Gáspár András: Ezüst Félhold Blues című könyve.
Borító megtalálható a fantasya.hu-n a fórumában.

[Ramiz]

Neil Gaimantól melyik a legjobb könyv? Csak novelláit olvastam eddig és az Amerikai isteneket. Neverwhere vagy Stardust? Esetleg az Amerikai istenek a legjobb? Mert angolul vennék egyet és az A.Gods elég jó is volt, de ha másikat ajánlotok, akkor legalább olyat veszek, amit még nem olvastam.

Másik kérdés: Bruce Sterlinget olvasott valaki? Melyiket érdemes?

( Tök jó, mert az amazonon baromi olcsón lehet a legtöbb könyvet megvenni (5 dolcsitól újonnan vagy alig használtan), úgyhogy baromira megpakolva fogok hazajönni valószínűleg... Persze az új Gibson könyv drágább lesz, de az tuti megéri úgyis. )

[kikuchiyo]

Nekem a Stardust jobban tetszett.

(In b4 Fazék)

[Fazék]

Nekem a Stardust jobban tetszett.

(In b4 Fazék)

azért nem mertem a Stardust-ot említeni, mert úgy emlékeztem, hogy mindenkinek jobban tetszett az Amerikai istenek és egyedül vagyok a Stardust imádatommal

[Nakedape]

Nekem a Stardust jobban tetszett.

(In b4 Fazék)

azért nem mertem a Stardust-ot említeni, mert úgy emlékeztem, hogy mindenkinek jobban tetszett az Amerikai istenek és egyedül vagyok a Stardust imádatommal

Stardust is nagyon jó, de az én kedvencem talán  a Neverwhere

(persze  az A.gods és az anansi boys mellett )

[Ramiz]

Pfff... oké, szóval vegyem meg mindet.
Na jó, először rákeresek, hátha írtatok már róluk valamit, hogy melyik milyen stílusú... Az American Gods mindenesetre kilőve, ha még ennyi jó könyve van, ne olyat vegyek, amit már ismerek. Meg különben is jó volt a fordítása.

edit: ez a kettőt találtam:
http://usteam.hu/forum/index.php?topic=469.msg163030;topicseen#msg163030
http://usteam.hu/forum/index.php?topic=469.msg163625#msg163625

Szóval mindkét könyvről pont az írt, akinek annyira nem jött be. Szóval nincs kedved kiku v. Fazék írni a Stardustról pár sort és Nakedape a Neverwhere-ről meg az Anansi boysról? Hogy miért ezek a legjobbak szerintetek.

[kikuchiyo]

Mással végeztetjük el a piszkos munkát, mi?

Nem tudok most értelmesen fogalmazni, de a Stardust volt valahogy a legkerekebb az általam olvasott Gaiman-könyvek közül. Itt működött a legjobban az író standard képlete (INPUT=töketlen fiatalember ebben a világban, OUTPUT=a Másik Világ hőse), tetszett a tündérmesei hatású történet, és hát melyikünk nem álmodik néha arról, hogy csak úgy talál egy gyönyörű (kék hajú, csillagokból érkezett) lányt, aki sorsszerűen az övé lesz

[Nakedape]

nem tudok agitálni:
Neverwher: fantasy világ london alatt:)
anansi: szellemes,  vastag, jó american gods világára ez hasonlít nem?
de stardust is javallot:)

nemtom.. télleg mindet kell!!

[Ramiz]

Itt működött a legjobban az író standard képlete (INPUT=töketlen fiatalember ebben a világban, OUTPUT=a Másik Világ hőse)

Hát azért ennyire nem egyszerű... Már csak azért sem, mert sokszor találkoztam ezzel a képlettel olyan könyvekben/filmekben/animékben, amik aztán tényleg abszolút pucéran és pofátlanul csak erre mentek rá.

és hát melyikünk nem álmodik néha arról, hogy csak úgy talál egy gyönyörű (kék hajú, csillagokból érkezett) lányt, aki sorsszerűen az övé lesz

[spoiler]Attól függ, hogy pontosan hány éves az a lány és a "sorsszerűen az övé lesz" kifejezés magában foglalja-e a csápos erőszakot. [/spoiler]
Egyébként nem, én nem szeretem ezt a "sorszerűen az övé lesz" dolgot. (Kivéve a cselekményes pornókban.) Sokkal valószerűbb lenne a "sorsszerűtlenül sem lesz az övé, de azért a melleit megstíröli közelről" befejezés.

Neverwher: fantasy világ london alatt:)
anansi: szellemes,  vastag, jó:) american gods világára ez hasonlít nem?
de stardust is javallot:)

Lassabban, lassabban! Ennyi információmennyiségtől egyszerre megfulladok!!!

[noriko]

Szóval mindkét könyvről pont az írt, akinek annyira nem jött be.

hmm...ez így téves, mert nekem tetszett a Stardust is! Csak, ahogy akkor is leírtam, inkább mese, ezért egyszerűbb, átláthatóbb és letisztultabb, mint Gaiman többi könyve. Az tetszett benne, hogy szépen le lett zárva, és olyan kis aranyos volt. amolyan "aww that was sweet! hug!"-féle reakciót váltott ki belőlem, ha ennek van valami értelme... 

Amúgy meg a Neverwhere-re adom a voksomat!
Ez volt az első könyvem tőle, és ennek a hatására kezdtem el keresni a többi könyvét. Annyira már nem emlékszem rá sajnos, de két idézetet is kiírtam belőle, amik akkor nagyon tetszettek:

"Richard had noticed that events were cowards: they didn't occure singly, but instead they would run in packs, and leap out at him all at once."

"Ruislip, the Fop's opponent, looked like the kind of dream one might have if one fell asleep watching sumo wrestling on the television with a Bob Marley record playing in the background: a huge Rastafarian who looked like nothing so much as an obese and enormous baby."


Az Anansi Boys-t még én sem olvastam.

[Ramiz]

Oké, akkor legyen a Neverwhere.

[Dreamcleaver]

Mo-n be lehet szerezni a könyveit angolul?

[Fazék]

Mo-n be lehet szerezni a könyveit angolul?

könnyedén. pl a szállítási időpontot illetően ugyan megbízhatatlan, de amúgy egész jó árakkal szolgáló pendragon könyvesboltban
és gondolom még van pár hely, ahol lehet rendelni, de én már hozzájuk szoktam

[Dreamcleaver]

Mo-n be lehet szerezni a könyveit angolul?

könnyedén. pl a szállítási időpontot illetően ugyan megbízhatatlan, de amúgy egész jó árakkal szolgáló pendragon könyvesboltban
és gondolom még van pár hely, ahol lehet rendelni, de én már hozzájuk szoktam

[Ramiz]

Én a bestsellers.hu-t is szeretem, meg nem túl nagy választékkal, de azonnali rendelkezésre állással ott a bookline bolt is (pl az Urániával szemben), Phillip K. Dick például van mindig bőven angolul, vagy éppen Douglas Adams meg William Gibson stb... jó hely az.

[Randal]

Nyo. kiolvastam Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája című könyvét.
Érdekes volt olvasni, bár nem volt az a túlságosan pörgős darab, de meagával ragadta az embert. Nem tudom, hogy a fáradságtól vagy mitől, de olvasás közben folyamatosan zsibbadt le az agyam, még bonyolultabbá téve a könyv értelemzését.
A végén viszont nemigen éreztem azt a nagy meglepődést és elégedettséget mint egy-két korábban olvasott művénél, de az én általam gondolt mondanivalója jó volt és elgondolkodtató.

A másik könyv  szintén PKD-től volt, a Lenn a sivár földön című novelláskötet.
Ezt azért vettem meg, mert méretéhez képest viszonylag olcsó volt, szal úgy gondoltam, hogy sokáig fog majd tartani. Tévedtem:)
Nagyon jó kis sztorik voltak benne, a könnyedebbtől a gondolkodtatóig minden meg volt benne. Külön egy-egy sztorit se emelnék ki, mert árulás lenne a többivel szemben.

[kikuchiyo]

A másik könyv  szintén PKD-től volt, a Lenn a sivár földön című novelláskötet.
Ezt azért vettem meg, mert méretéhez képest viszonylag olcsó volt, szal úgy gondoltam, hogy sokáig fog majd tartani. Tévedtem:)
Nagyon jó kis sztorik voltak benne, a könnyedebbtől a gondolkodtatóig minden meg volt benne. Külön egy-egy sztorit se emelnék ki, mert árulás lenne a többivel szemben.

Én azért a címadó novellát kiemelném. Sok szempontból más ugyan, mint PKD többi novellája, de talán éppen ezért letaglózó. Az elejétől fogva kitűnik az intenzitásával, a végső csavar pedig olyan, mint egy lórúgás.

[Próféta]

Randal: jókat olvasol
kiku: értem mire gondolsz, de akkor is... szerintem éppen ebből a novelláskötetből nem tűnik ki Ld. még Roog, Akasztott idegen, stb.
Végső csavar alatt melyiket értetted?
[spoiler]1. azt, hogy nem sikerül a visszatranszfer
2. azt, hogy a pacákból is egy csajpéldány lesz[/spoiler]

[kikuchiyo]

[spoiler]Azt, hogy belőle is csaj-kópia lesz... PKD-nek mindig is az volt az egyik legnagyobb erőssége, hogy egy gondolatmeneten, bekezdésen belül is hirtelen át tudta rendezni a nézőpontokat, lásd pl. a Scanner Darkly egyes jeleneteit, ahol Fred, a megfigyelő azon töpreng, hogy mit gondolhat Fred, a megfigyelt. De itt, ebben a novellában annyira zseniálisan csinálja meg ezt a húzást, hogy egyetlen mondaton belül változik meg a nézőpont. Mint egy filmes vágás, ami után egész más értelmet kapnak a dolgok.

(Egy hasonló erős nézőpontváltás van még a Legyek Ura legvégén, ugyanazért hatásos, mert kirántja az olvasó lába alól a talajt: Ralph nézőpontjából még egy életre-halálra menő hajszát érzékelünk, emberi mivoltukból kivetkőzött vadak üldözik a pokollá vált dzsungelen keresztül, aztán egy sor kihagyás, és máris a tengerésztiszt szeméből látjuk az eseményeket: pár kimázolt testű kisfiú mászik elő tétován a fák közül.)[/spoiler]

De nem is a témája miatt tűnik ki ez a novella, hanem a hangulata miatt. Tkp. színekkel is meg lehet fogni a dolgot: a többi PKD-novella, -könyvre tipikusan a szürkés, barnás hangulat jellemző, legalábbis én ilyen színekkel képzelem el őket. Lepusztult hotelszobákban ácsorognak a középkorú férfi főhősei, és elgondolkoznak, hogy a létezésük immár teljesen céltalanná vált, de nem tesznek semmit. Mindent ellep a por, a világot lassan felfalja az entrópia, a fő hangulati elem a tehetetlenség.

Ezzel szemben a Lenn a sivár Földön c. novellában van valami sürgető iszonyat, ami hajtja előre a főszereplőt és az olvasót is. Nem a szürke, hanem a kontrasztos fekete (az éjszaka), vakító fehér (az angyalok) és igen, a piros (a vér a teknőben) uralja - tisztára, mint a Sin Cityben. Valahogy kézzel fogható az az intenzív iszonyat, ami pl. a lány családtagjainak a tekintetében is tükröződik a novella elején, és ami az átalakulás után a főhőst menekülésre sarkallja. A Radírfej jut eszembe erről a novelláról.

[Randal]

A színek valóban jól megfoghatóak ebben a novellában. Én azért a piros helyett vöröset írtam volna:)
De tény és való, hogy ímg a többi irományában nem ilyen intenzitásúak a színek, itt azok határozzák meg az egész cselekmény hangulatvilágát. Másrészt én semmi sodró lendületet nem éreztem benne, inkább csak azt, hogy a fickó útja a beletörődésről szólt, elvégre ekkor már sejtette hogy mi lesz.

Most másik olvasmányom Raoul Renier: A Hitehagyott volt (harmadjára) . Áhh. Annyira szeretem Renier mester írásait, hogy az már csuda. Főképp a Mersant sorozatot. El is csodálkoztam újfent, hogy eddig csak 3 része van plusz még egy-két novella itt-ott fellelhető. Annyira ötletesen és hitelesen jeleníti meg a saját Ars Magicás középkorát, hogy az ember élvezettel lubickol benne. Nem mellékes, hogy ismeri is a környezetet. Jöhetne már tőle is egy újabb regény.

A következő meg Gáspár András: Ezüst Félhold Blues regénye lesz. Hamarosan megjelenik. A felújított változat:D

[Randal]

Philiph K Dick: Az Ember a Fellegvárban

Megint egy érdekes Dick könyv. Jó világelgondolás, vicces-eltúlzott Sáska-beli utópiával mint amilyen az általa elképzelt világ is.
Eddigi könyveiből kezdem levonni, hogy nem lehetett egy prűd ember szex terén, bár lehet hogy a 60-as évek Amerikája ilyen volt, s ráadásul mintha vonzódna a keleti filozófiákhoz is. De lehetséges, hogy ez csak a regény miatt van. Mindazonáltal az eddigi művei mind az emberi természet boncolgatása, és az ember helye az univerzumban téma körül forgott, a környezet maga szinte lényegtelen volt eddig, bár ez adta meg a regények sava-borsát.
Maguk a regények nem túl pörgősek és nem mindig olyan végük van mint amilyet az ember elvár, de az eddig elkészített filmek közül a jópár hozta azt a kellő akciót és befejezést, mégha nem is úgy épült fel mint a Dick regények. De ezek cseppet sem vonnak le semmit az értékükből és a regények fényét is emelik.

[kikuchiyo]

Paul Auster: Tükörváros (képregény)

Ramiztól kaptam tegnap, és mivel nem volt hosszú, ki is olvastam.
Uhh.
Hát igen.
Odab*sz, ahogy mondani szokták.
Kulcsszavak: egzisztencializmus? poszt-poszt-posztmodern? Mindenesetre mélyre nyúlik.

Talán úgy lehetne a legkönnyebben a konvencionális műfaji keretekhez kötni ezt a képregényt, ha azt mondanám, hogy magánnyomozósdiról van szó, ám ez nem teljesen igaz, pontosabban már az elején sem fedi teljesen a (kép)regény tartalmát. Ugyanis nincs nyomozó, és majdnem biztos, hogy az ügy sem létezik. A főszereplőnek legalább három identitása van: saját maga, alteregója, a krimiíró, és teremtménye(/ük), a magándetektív. Később megjelenik a szerző (akinek a neve a borítóra van írva) és a narrátor is, mint külön szereplők.

A szerző (na most melyik?) nem is igazán vesztegeti az idejét a detektívregény szokott kliséinek felvázolásával, fontosabbá válnak bizonyos filozófiai kérdések - a szavak és a nyelv természete, ill. a világhoz, mint leírandó dologhoz való viszonyuk, de főleg az, hogy a főszereplő tulajdonképpen ki is, hol van, és hogy ezeknek a kérdéseknek mi az értelme, ha van egyáltalán.

Képregényes szemmel nézve sajátos stílusú munka ez. Egyfelől nagyon egyszerű: ferde vagy görbült panelhatároló vonalak egyáltalán nincsenek, az oldalak többsége 3×3 szabályos panelre oszlik, akárha rács mögött lenne minden lap, és a rajzok is szigorúan fekete-fehérek, vázlatszerűek.
Ugyanakkor sokszor elvont gondolatmeneteket képesek kristálytisztán érzékeltetni.

Próbáltam más filmeket/könyveket/egyebeket előkeresni rothadó szivacshoz hasonló emlékezetem zugaiból, nyilvánvaló példaként kívánkoznak Philip K. Dick művei, bár azoknak a hangulata eléggé más, illetve van a Twilight Q c. anime-antológia, abból is a második rész: az hangulatában és a felvetett kérdésekben is erősen emlékeztetett erre a képregényre.
Illetve a 4chan-on találtam még régebben néhány jó mindfuck mangát, azoknak a panelkezelése és a wtf-szintje is hasonló volt ehhez, csak nincsenek meg lementve és se a címükre, se a szerzőre nem emlékszem.

Összefoglalva: nem egy könnyű olvasmány, de nagyon tartalmas, erős képregény, és megfelelő befogadói lelkiállapot esetén nagyot üthet.
Nekem nagyon tetszett. (Kösz, Ramiz! )

[Próféta]

Lehetne majd valamikor /r/?
Ja vagy nincs Ramiz... mindegy, ráér, csak el ne felejtsem.
Milyen hosszú?

_{Amúgy van képregény topik...}

[kikuchiyo]

Lehetne majd valamikor /r/?
Ja vagy nincs Ramiz... mindegy, ráér, csak el ne felejtsem.
Milyen hosszú?

_{Amúgy van képregény topik...}

Ramiz az nincs (illetve talán még van), de a cucc nálam van! 
Kb. 130 oldal.

A képregény topik nem sticky és nem volt a főoldalon, különben is, ennek vannak irodalmi vonatkozásai is...

[Ramiz]

Örülök, hogy tetszett. Ugye, hogy kicsit Phillip K. Dick-es? Egyszerű sztorinak indul, de a végére már az sem egyértelmű, hogy mi történik és kivel, és a történet itt véget is ér (mint a Dick könyvek).

[Próféta]

Fanboyism looms ahead, take extra precautions!

Philip K. Dick: Az alfa hold klánjai (Clans of the Alphane Moon)
Nem tartozik a Mester legelborultabb regényei közé, bár azért itt is befigyel pár tipikus Dick-féle elem. Mert ugye mindjárt van benne egy hold, természetesen csupa elmegyógyintézeti szökevény lakja, külön skizofrén klán, depressziós klán, paranoiás klán, stb. Meg vannak benne mindenféle harci-kémhistóriás szerelmi bosszús cuccosok mesterséges emberekkel, kétes tévésztárokkal, idegen lényekkel és pszí-képességekkel. Meg tele van jellemző Dick-féle szereplőkkel. Meg szerepel benne a Közbenjáró. Meg természetesen most is egy felfoghatatlannak tűnő összeesküvés gyötri főhősünket.

De ezúttal Dick megcsinálta. A történet befejeződik, és kerek egésszé áll össze. A szellemi fejlődéstörténet elég banális ahhoz, hogy követni is tudjam. Most az egyszer az összeesküvések kibogozódnak, és mindenre fény derül. Meg úgy általában, eléggé pozitív regény. Nem a legjobb, legmagasabb szintű, legdurvább könyv a szerzőtől, de (relatíve!) szolid, kerek, könnyen fogyasztható és érthető.

[Fazék]

Neil Gaiman 07.06.19-én kedden pesten lesz. (azt nem tudom, hogy átutazóban vagy mi a szösz, tuti, h nem aláírni).

valaki benne lenne egy kis emberrablásban? 

holnap szabadnapot veszek ki és Gaiman könyvekkel teli hátizsákkal fogom járni a várost, hátha el lehet kapni egy pár aláírás erejéig

[kikuchiyo]

Ha már Neil Gaiman, akkor itt egy Hugo-díjas novella tőle:
How to Talk to Girls at Parties

Mehetne a párkapcsolatok topikba is...
[spoiler]Méghogy a lányok is a Földről származnak... [/spoiler]

[minuszmiki]

Kb. fél éve nem olvastam semmit, úgyhogy nem volt módom postolni még ebbe a topikba, de most megteszem. Húgomtól megkaptam karácsonyra Dino Buzzati: Egy szerelem története című regényét, és végre sikerült nekiállnom, három nap alatt ki is végeztem. Pontosan arról szól, ami a címe: Hogyan szeret bele a jómódú középkorú figura egy tizennyolc éves callgirlbe és mik törénnek kettejükkel később. A helyszín '60-as évek Olaszországa, elsősorban Milánó. Sok esemény nincs a könyvben, inkább afféle gondolatfolyam, a szerző nagyon részletesen és érzékletesen tudatja velünk főhőse gondolatvilágát, reakcióit, félelmeit és vágyait, a témából adódóan sokszor elég naturalisztikusan, de nem obszcénül. Annyira mondjuk nem tudtam beleélni magam a helyzetébe, mivel ez az érzés elég régen elkerül, és a befejezésről még nem sikerült eldöntenem, hogy happyend-e vagy sem de mindenképpen élvezetes és értékes olvasmány volt.

[krezga]

Neil Gaiman 07.06.19-én kedden pesten lesz. (azt nem tudom, hogy átutazóban vagy mi a szösz, tuti, h nem aláírni).

valaki benne lenne egy kis emberrablásban? 

holnap szabadnapot veszek ki és Gaiman könyvekkel teli hátizsákkal fogom járni a várost, hátha el lehet kapni egy pár aláírás erejéig

Ugye, akkor ma kinnt vagy, és keresed:D
Ha megtaláltad egy aláírást nekem is szerezz!:D