Messages

Moha: hát igen, a terjeszkedéssel még gondok vannak, egyelõre a kolis/tankörös/HÖKös stb ismerõsöknél próbálkozunk. A bemutatás meg úgy zajlik majd, hogy épp most viszi le haverom a félkész verziót (csak hátterek, menü, meg pár sor) aztán a kell, akkor be is fejezzük, ha nem, akkor eladjuk másnak.

Hát, éppen most készülünk haverokkal betörni a webpage-businessbe...
Az elsõ munka már folyamatban, majd ha ki is fizetik, szólok, h mennyit lehet vele leakasztani...  

Emberek mibõl nem képesek pénzt csinálni...

Ideje elõkotorni apám régi ampermérõjét...  

Olyrópából már így is kaptunk néhány célzást, miszernt az EU nem fogja elfogadni a mi kétszintû érettséginket. Ergo max egy év, és vissza az egész...
Tapsoljuk meg õket, ez az gyerekek, szép volt, a jó öreg magyar színvonal már megint...  

Ennél összetettebb a dolog. Ha nem lenne boldog, nem lenne vele. Egyszerûen csak... néha a boldogság nem elég.  

Hát, elõre is bocs az ego-mániámért...

Hát itt vagyok megint. Rég volt már, mintha nem is én lettem volna, az emlékek éppúgy elõbújhattak volna egy poros könyvbõl, egy fekete-fehér, némafilmbõl, mégis az enyémek. Mintha egy teljesen más ember gondolatait próbálnám megérteni. Most valahogy... minden más. Kezemben egy régi levél, ismerõs szavakkal. Egy másik világból. Másik életbõl. Mi lett volna, ha...?
Hülye kérdés. Talán jobb verseket írnék. Talán írnék még egyáltalán. Ez volt az ár, azt hiszem- igazán szépet csak fájdalomból lehet alkotni. A boldogság kezdetben elvakít, ezer körömmel ragaszkodsz hozzá, aztán elmúlik a kezdeti láz, és szép lassan megszokássá válik, szürkévé, és közönyössé. Az értéke olyan lassan foszlik semmivé, hogy észre sem veszed, mikor fakul nyomasztó mindennappá. Újra feltûnnek a hétköznapok kis gondjai, újra felrémlenek elõtted az utadról nyíló kis ösvények, amik az ismeretlenbe vezetnek. Azonban a boldogság ügyes kis parazita. Nem enged el. Félsz, hogy soha nem találsz újra rá, félsz, hogy önmagad számûzöd újra a paradicsomból. Mi lett volna, ha...?
Vicces. Lassan észreveszed, hogy te magad keresed a veszélyt. A szokatlant. Bármit. Kihívóan bámulod az idegen lányokat, lelkiismeretfurdalás nélkül flörtölsz bárkivel, aki tetszik, padlógázzal mész bele mindegyik kanyarba, és a szíved dobbanásait hallgatod, ahányszor csak megcsikordul a kerék. Elnyomott vigyorral meredsz pár nagydarab kopaszra, akik csak arra várnak, hogy egy rossz szót szólj. Lehunyt szemmel, a puha testbe marva játszol a kéjjel, nyögve tûröd, hogy a kis körmök a hátadba csikarjanak... Csak, hogy érezd, élsz még. Itt vagy.
Csak, hogy a gázon remegõ lábbal nevethess bele az éjszakába.
Csak, hogy a melletted pihegõ kis testet simogatva érezd a melegét.
Csak, hogy...
Csak, hogy a szobádban esténként régi számokat hallgatva kérdezgesd újra, mikor, és hol rontottad el. A régi álmaidat keresed, de már semmit sem jelentenek számodra. Elárultad, elhagytad valamennyit, sosem könyörögheted már vissza magad hozzájuk. Így megy ez.
A jövõ egykor hívogató volt, és szabad, mára szorongatóvá vált, és minden egyes nappal közelebb kerülsz a... mihez is? Mihez is?
Nem tudom. Szinte semmi sem maradt már abból, aki régen voltam, és az új élethez új álmok illenek. De azok még váratnak magukra... Talán örökre.
Egyfolytában egy Üllõi Úti Fuck szám jár a fejemben. Igaza van.
Sose volt még ennyire durva...

Zanador, és Ramiz: nagyon tetszett ez a két utóbbi! Komolyan!
Meske: nem fogod elhinni, de van egy pár éves versem, amit nem raktam fel (asszem   ) ide, mert annyira nem tetszett, de szinte hajszál pontosan ugyan ilyen lett... Ha megtalálom, felrakom.

Neem! Mért kell mindig valami marha bonyolult dologra gondolni?  :eeek:
Semmi fugvény, meg kód meg mátrix meg egyebek!!!
Egyébként már majnem megfejtetted.

Hoppá, tényleg. Hehe. Pedig épp betámadtam volna numerikus módszerekkel.
A kettes csak úgy jön ki, hogyha nem értelmezem olyan szigorúan a szöveget. Izé...

Tehát tuti, hogy mindre van megoldás!!!

Én elhiszem... Csak sokat segítene szerénységemen, ha elõbb a feladatot megérteném... pl mi alapján kéne megfeleltetni? Hash-függvények? Huffmann, RSA, LZW kódolás, vagy ASCII alapján hexákra írjam át, vagy hogy...?  :eeek:

A 4-es a legjobb. Megfeleltetem minden betûnek a 0-t. A szöveg alapján így is lehet...  

Oké, persze, a gonosz szó nem igazán jó, de nem találtam érzékletesebbet.
Vegyük úgy, hogy "gonosznak" definiálom azt, ami egy számomra elfogadott erkölcsi rendszerhez képest elfogadhatatlan. Mivel sajnos nem vagyok isteni lény, így persze egyrészt ez relatív dolog, és még csak nem is egyetemes, de azt hiszem, valamilyen szinten minden emberi lény ismer valamilyen "felsõbb, általános erkölcsi kódexet", ami akár az adott kultúrától is független lehet. Értsd: ha nem feltétlenül fontos, ne kínozz halálra csecsemõket, ne irts ki népeket, egyéb.
Egy újabb csavart beletéve úgy érteném, hogy az emberiség az önmaga által létrehozott erkölcsi szinthez képest is "gonosz", ami már eleve röhejes, de leginkább az álszentséghez hasonlítható.
Egyébként a legjobb az lenne, ha Jézus újra benézne hozzánk, lefektetne egy modernebb, isteni irányelvet, és akinek nem tetszik, azt szépen kiirtjuk a szeretet nevében.
Vagy ilyesmi.  
Persze meg lehet úgy is fogalmazni, hogy ezek az erkölcsök pusztán azért jöttek létre, hogy az önnön fennmaradásunkat biztosítsuk az egyén korlátozásával, egyébként széthullana a civilizációnk, de azt hiszem, pár ezer év filozofálgatás után többre is juthattunk volna.
//!!!!!Vigyázat, idealista, kártékony egyén!!!!!//

Edit: a vége még mindig kicsit suta, de nem t'ok vele mit kezdeni Elfoggyott középtájt az ihlet

Egyetértek. A végén tényleg lehetne dolgozni, de a többi határozottan bejövõs-nosztalgikus...  

"Nem írok rosszat magamról csak gondolok. Így már jobb?  "

Szvsz nem értetted meg a lényeget...  
Egyébként aranyos kép, csak azt nem értem, miért nézel úgy, mint egy parkolóõr, aki egy rakás ukrán kopasztól készül elkérni a pénzbírságot...  

Ezzel az utóbbi kijelentéssel egyet értek:
Az ember alapvetõen aljas, kegyetlen, és agresszív. Sokan szidják a náci vezetõket pl. a II. vh-ban, de akik egymást feljelentették, akik haláltáborokban kínoztak milliókat, nõket erõszakoltak meg, és brutális kegyetlenségekre voltak képesek, egyszerû emberek voltak. És nemcsak a németek: az orosz "felszabadításra" gondolom sokan emlékeznek, sõt, az amcsik is csináltak érdekes dolgokat Japánban (nem is említve az atombombákat), sõt, a japánok táboraiban is gyakran végeztek élveboncolást a táborokban. A szerbeknél terhes nõkbõl vágták ki bajonettel a gyerekeket, a kínaiak ezer éve tökéletesítik a kínzási technikáikat, az iraki háborús bûnökrõl (mindkét oldalon) nem is kell mesélni.
Mind-mind egyszerû ember, akikbõl ezerszámra futkároznak körülöttünk: ki tudja, egy új háborúban mikre lenne képes az az emberke, aki udvariasan átadja éppen a helyét a buszon. Azt se tudom, ha az életemrõl lenne szó, ÉN mire lennék képes a túlélésért.
Az ember alapvetõen gonosz, csak az erkölcsi korlátok szorítanak keretek közé minket, amik gyakran érvényüket vesztik... Nem hiszek a szép, és jó emberi eszményben, soha nem érünk el semmilyen utópiát, az biztos. A jelek szerint a kegyetlenség a intelligencia velejárója. Ez van, ilyenek vagyunk.
Másrészt épp most beszéltek borosbocskorék arról, hogy redukálni kéne az oktatást, minek olyan hülyeség, mint biosz, kémia, meg fizika... Röhej. Ha ennyit se tanultam volna anno, el sem tudom képzelni, hogy szenvedtem volna át magam az eddigi három féléven.
Akárhány hírt olvasok, röhögnöm kell: melegek szólalnak fel a homokos pingvinek érdekében, elindult a Gyõzike-show, a magyar aktuálpolitika nevetséges demagóg parasztvakításáról nem is beszélve. Menekülni kéne innen, jóóóó messzire...  :eeek:

Exo: nagyon jók!  
Zanadoré is tetszik, de nekem vhogy nem egy játék ugrik be róla...  

Nem mondod! Ezt rajtad kívül még Sephirotékból nézném ki de te is benne voltá a ki képes ilyenre listában

Ezt most bóknak veszem...  

Aranyos.
Lassan nekem is meg kell látogatnom valamelyiket.  

Mert nekem nagyon bejön a természeres vörös haj!

Csatlakozom!
Meg a szõke is, a fekete is, na meg a barna, szõkés-barna, platinaszõke...
 

ja igen: zsozso!

Ilyenkor kell megadni gyorsan a mi telefonszamainkat vagy felhivni minket, hogy "menekitsunk ki" benneteket.

Nem élhetek ennyire vissza az önzetlenségetekkel...

Never give it up!
Csodák mindig vannak!
Ma például 20 percre beszorultunk a haverokkal egy liftbe három csinos kislány társaságában. Összesen tizen voltunk a hat személyes liftben, kb. 300 kg-al léptük túl a súlyhatárát a szegény szerkezetnek.  
Aztán a nagy ijedségre gyorsan meghívtuk õket inni valamit. Szóval bármire van esély, egy fogyatkozó levegõellátású túlzsúfolt szellõzõ nélküli beragadt liftben is lehet ismerkedni...  
Persze tipikus, hogy ilyen ziccert akkor kap az ember, amikor van már kedvese...  :ad:

Köszönöm szépen mindenkinek.  

Moha:
Ne mentegetõzz, tudom, hogy még közel-távol nem vagyok a nagyokhoz képest.   A barátod képeit nézegetve pedig egyre erõsödik bennem az érzés...  :eeek: (Megj: nekem is leesett az állam.   )

Bonci: hát igen, a felnik pár polygon=>subdivision=>polygon konvertálásnak köszönhetõen jópárszáz polygonból állnak így is, csak mivel az alap modellt elrontottam, ilyen csúnya lett. Majd kijavítom talán ezt is a végén...

Ja, és egy általános a végére.  

Hát, az eltûnt egy kedves kis segédprogramnak köszönhetõen...
 

Sztem épp itt az idõ, hogy újra betámadjak az elsõ komolyabb próbálkozással.
Kevésbé aranyos, de az alapanyag nagyon megtetszett. Egy Maybach Zeppelin lenne, az utolsó pár órányi simítás hiányzik róla, mondjuk a felségjelek, részletesebb mûszerfal, meg néhány apróság.
Most készül a videó, egy éjszaka alatt talán el is készít szegény kis gépem 120 frame-et 800*600-ban.
A csatolt képekért bocsi, de nem tudom, melyik galériába férnének bele.  

Meske: sztem próbáld magad illusztrálni, biztos aranyos lenne.
Madonnát spec simán lenyomnád.  

És bár engem továbbra se környékeznek hasonló kedves történetek, a legfrissebb, aktualizált iromány meglepõen pozitív hangvételû lett. Ne izguljatok, minél hamarabb elmegyek egy orvoshoz, mert ez így nem mehet tovább...  

Furcsa egy kép,
Régi elmék-
Mintha füstön
Át figyelném,

Sárga fotó,
Múltba való,
Idegen, de
Hívogató

Fájón néz rám,
Árnyként, némán:
Durva karc egy
Kedves, vén fán-

Ilyen voltam,
Bús, és szótlan:
Lidérc saját
Világomban

Hideg világ,
Sötét világ,
Társul vettem
A halk magányt...

S hitetlenül,
Meztelenül,
Nézek így most
Körös-körül:

Más már élni,
Más remélni,
Árnyak közé
Visszanézni...

Új világom, boldogságom,
Te neked köszönhetem
Ifjúságom, minden álmom
Tiéd immár kedvesem...

Bár úgy látom, Xipe, és Exo átveszi a stafétabotot a melankólikus versek terén...    
Ja, és noriko: nagyon komoly lett a Magyányos õrület!  :eeek:

Csendben hozzáteszem, h egy keresés DC++-on bármelyik forgalmasabb hubon a Maya unlimited 6 kulcsszóval csodákra képes..........
 
Már nem mintha én bármikor is használnék illegális cuccokat, csak hallottam vkitõl...  :eeek:

Hááát, úgy kb 2-3 órát.
Most végre komolyabban beletúrhatok. Elkezdtem egy Maybach Zeppelint, de lassan haladok vele...  
Szvsz próbáld ki, megéri a befektetett energiát.  

Ez a dohányzik-nem dohányzik téma a jelek szerint örökzöld.
Már az indexen is leb@sztam pár emberkét emiatt...  
Sztem az ember alapvetõen úgy mûködik, hogy ha megkérik rá, menjen arréb/ne gyújtson rá/stb. akkor a 99% szót fogad, úgy alapvetõ emberi udvariasságból.
Viszont ha valaki síkbunkón elzavar a halálba, mintha már azért is elnézést kéne kérnem, hogy létezem, akkor jön a vállvonás-füstöt az arcábafúj szindróma. Persze csak akkor, ha az illetõ nem haladja meg a 100 kilót...  
Mindkét esetre van jó pár példa.
Ja, és ha a kedvesemmel vagyok, spec én se gyújtok rá, de egyébként nem zavarja a dolog => az én dolgom, én felelõsségem, hogy hogyan szúrok ki magammal.

Francba ezzel a Mayaval...
Két vizsgára kéne tanulnom, de nem tudok konctentrálni.  
Íme a nyuszi v2-es változata:  

Elkészült az elsõ mûvem is, az installálástól számított 30. percben.
Nem egy remekmû, de látszik, hogy nulla kezdõ tudással is össze lehet vmi alapszintû dolgot hozni némi lelkesedéssel. Ja, pislog is!!!