Írások

[Damnatus]

Hali!

kisvirag
Ügyi vagy!
Az új verseket még rakosgatod a honlapodra?

[kisvirag]

a gépem hosszú betegeskedés után most gyógyult meg... szóval idõvel arra is sort kerítek

[Meske]

Meske: nem fogod elhinni, de van egy pár éves versem, amit nem raktam fel (asszem   ) ide, mert annyira nem tetszett, de szinte hajszál pontosan ugyan ilyen lett... Ha megtalálom, felrakom.

Miért nem tetszett? Miért? Már megint itt a sok miért...

Akkor sûrgõsen rakd fel, hogy lássam!

[Rounin]

Egy félig szerepjáték hatására sürgõsen lepöttyentett mese. Avagy "Virág"

Kisvirággal ellentétben én sajna nem nagyon tudok olvasgatni, de buzgón jegyzetelem, mit kell bepótolnom. Azért hébe-hóba idesandítok

[Exo]

Gratulálok az új irományokhoz!
Nagyon jó mind.

[Tiaro]

Hát, elõre is bocs az ego-mániámért...

Hát itt vagyok megint. Rég volt már, mintha nem is én lettem volna, az emlékek éppúgy elõbújhattak volna egy poros könyvbõl, egy fekete-fehér, némafilmbõl, mégis az enyémek. Mintha egy teljesen más ember gondolatait próbálnám megérteni. Most valahogy... minden más. Kezemben egy régi levél, ismerõs szavakkal. Egy másik világból. Másik életbõl. Mi lett volna, ha...?
Hülye kérdés. Talán jobb verseket írnék. Talán írnék még egyáltalán. Ez volt az ár, azt hiszem- igazán szépet csak fájdalomból lehet alkotni. A boldogság kezdetben elvakít, ezer körömmel ragaszkodsz hozzá, aztán elmúlik a kezdeti láz, és szép lassan megszokássá válik, szürkévé, és közönyössé. Az értéke olyan lassan foszlik semmivé, hogy észre sem veszed, mikor fakul nyomasztó mindennappá. Újra feltûnnek a hétköznapok kis gondjai, újra felrémlenek elõtted az utadról nyíló kis ösvények, amik az ismeretlenbe vezetnek. Azonban a boldogság ügyes kis parazita. Nem enged el. Félsz, hogy soha nem találsz újra rá, félsz, hogy önmagad számûzöd újra a paradicsomból. Mi lett volna, ha...?
Vicces. Lassan észreveszed, hogy te magad keresed a veszélyt. A szokatlant. Bármit. Kihívóan bámulod az idegen lányokat, lelkiismeretfurdalás nélkül flörtölsz bárkivel, aki tetszik, padlógázzal mész bele mindegyik kanyarba, és a szíved dobbanásait hallgatod, ahányszor csak megcsikordul a kerék. Elnyomott vigyorral meredsz pár nagydarab kopaszra, akik csak arra várnak, hogy egy rossz szót szólj. Lehunyt szemmel, a puha testbe marva játszol a kéjjel, nyögve tûröd, hogy a kis körmök a hátadba csikarjanak... Csak, hogy érezd, élsz még. Itt vagy.
Csak, hogy a gázon remegõ lábbal nevethess bele az éjszakába.
Csak, hogy a melletted pihegõ kis testet simogatva érezd a melegét.
Csak, hogy...
Csak, hogy a szobádban esténként régi számokat hallgatva kérdezgesd újra, mikor, és hol rontottad el. A régi álmaidat keresed, de már semmit sem jelentenek számodra. Elárultad, elhagytad valamennyit, sosem könyörögheted már vissza magad hozzájuk. Így megy ez.
A jövõ egykor hívogató volt, és szabad, mára szorongatóvá vált, és minden egyes nappal közelebb kerülsz a... mihez is? Mihez is?
Nem tudom. Szinte semmi sem maradt már abból, aki régen voltam, és az új élethez új álmok illenek. De azok még váratnak magukra... Talán örökre.
Egyfolytában egy Üllõi Úti Fuck szám jár a fejemben. Igaza van.
Sose volt még ennyire durva...

[Damnatus]

Hali!

ego-mánia megbocsátva! Jó munka!
Bár picit nem értem...
Tehát az írói én már nem vágyik arra a lányra, akivel együtt van, mert már nem boldog mellette?

[Ramiz]

" 'Hangulatjelentés' is back!"

[Tiaro]

Ennél összetettebb a dolog. Ha nem lenne boldog, nem lenne vele. Egyszerûen csak... néha a boldogság nem elég.  

[Damnatus]

Hali!

Lehet, hogy nem is igazán boldog? S amit boldogságnak érez, az nem az. Elégedettség, nyugalom, béke, talán még szenvedély is, de nem boldogság.

[kisvirag]

Most nem tudom, hogy sírjak, vagy örüljek...
olyan mély tartalmak vannak mindig mögötte....
Tiaro, elég csak a hangulatjelentéseid olvasni, és ha ügyes az ember, sejtheti mi van veled...
és annyira szépen tudod megírni

És igen, akkor lehet igazán jol irni, mikor az ember maga alatt van.

errõl jut eszembe

születtek új novelláim, és még meg sem mutattam

cim nelkul
Shenna a Fõhõs csaj, Shenna egyébként az alkony-rpg-s karakterem
Farreh

[Damnatus]

Hali!

szvsz ihlet kell (na meg tehetség) a jó íráshoz, az ihlet pedig fakadhat konfliktusból is.

kisvirag
Te sem panaszkodhatsz,  mert jó kis novellák!

[Rounin]

Hát, elõre is bocs az ego-mániámért...

Hát itt vagyok megint...

...



Auch... ez most padlóra tett.

[Ramiz]

Egyszer élek, hát te?
--------------------

Talán túl gyenge vagyok
De megyek mindig elõre
Talán elbukok megint
És nem tanulok belõle...

Talán tényleg nem vár semmi
Sehol, csak úgy vége lesz
Talán nem lesz soha senki
Aki végre észrevesz

Talán fel kéne adni
A sok régi kopott álmom
Talán csak délibábok
Én mégis tovább csinálom...

(Refr.:)
Csak egyszer élek, nincs idõm várni
Nem nézek hátra, nincs mit megbánni
Én találok, vagy engem találnak
Egyedül indulok a látóhatárnak

[Damnatus]

Hali!

Végre egy vidám vers!
Jó!

[Rounin]

Hali!

Végre egy vidám vers!
Jó!

Vidám? Hááát...jahm, a többihez képest

(a "jó"-val már nem tudok mit kezdeni, ámen )

[Master Psycho]

Hmm megint született pár új alkotás, s le merném fogadni a felét nem olvastam még el a kimaradásom alatt felkerülteknek.

Ha nem lenne boldog, nem lenne vele. Egyszerûen csak... néha a boldogság nem elég.

Ezt úgy érted, hogy érzi a boldogságot, de olyan ½üresnek½ találja? Mint ha boldog lenne, de valami mégis ½hiányozna½?

[Ramiz]

Boldog, szomorú dal
-------------------

A testem már elkopott
Megérjük talán a holnapot

Nem ragyog a hajad már
Ránk csak a temetõ vár

Gyûlik arcodon a ránc
Hamis, mocskos románc

Nem hisszük magunk se el
Nem kérdezek, ne felelj

Behunyom a szememet
De újrakezdeni nem lehet

Boldog, szomorú dal
Vén az Isten, se lát, se hall
Vért hányok és vért fosok
Síró, nevetõ koldusok

Fordítsd csak el a fejed
De hagyunk neked egy helyet

És egy nap majd itt ébredsz fel
Majd megszokod, majd megfelel

A púpomat majd odaadom
Van rajtam úgyis egy új halom

Koporsómban oszladozok
Nehezen bírom a szagot

Éhes kukac méreget
Itt férgek esznek férgeket

Boldog, szomorú dal
Meghalunk, semmi baj
A Sátán rútul vigyorog
"Istenrõl én nem tudok"

Boldog, szomorú dal
Aki él, mind meghal
Semmirõl nem tehetek
Ha nem élek, nem vétkezek

Boldog, szomorú dal
Igyál, kacagj hamar
Õt senki többé nem öleli
A kárhozat tüze pörköli

[Darkstar]

Te írtad? Nagyon jó és a címe is találó! Grat  

[Djinn]

Boldog, szomorú dal
-------------------
....

Tetszik! Gratulálok hozzá!
Bár nem ajánlanám lehangolt embereknek terápiára  

[Damnatus]

Hali!

Két javaslat javításra:

Megérjük TÁN a holnapot

De hagyunk neked helyet

SZvsz: Egy kicsit szerintem még csiszolni kéne rajta, nem elég gördülékeny a vers. De a próbálkozás mindenféleképpen dicséretet érdemel.

[Rounin]

Boldog, szomorú dal
Aki él, mind meghal
Semmirõl nem tehetek
Ha nem élek, nem vétkezek

Ámen. Damnatusnak igaza van, tényleg nem elég gördülékeny, a ritmusa akadozik cseppet, de ettõl függetlenül nem rocc

[Meske]

Ramiz: Nekem is tetszik! Egyébként én is nem rég gondolkoztam egy hasonló témájú versen.

De itt egy másik:

Látszatok

Ti kézzel búgó látszatok,
Csak szépen csendben játszatok.
Káprázatban múljatok.

Senki nem látja, mit érez,
Senki nem érzi, mit féltesz.
Lépj hát tovább innen, kérlek!

Múljon a látszat Föld egén!
Amikor kél, kél a remény,
Sose félj, hogy elvisz a fény!

[Ramiz]

Szándékosan döcögõs (legalábbis ha arra gondoltok, amire gondolom, hogy gondoltok), és úgy is kell elõadni, szünetekkel, túlságosan erõs, döccenõ hangsúlyokkal. Lassan jobb lesz, ha mp3-ban teszem fel a verseimet, mert mindegyik elég erõsen összeforr egy bizonyos elõadással és dallammal. Lehet, hogy anélkül furcsa. Vagy egyszerûen csak döcögõs.

Meske: tudom, hogy nem illik megkérni egy költõt, hogy magyarázza meg a versét, de sajnos nem értem...

[Master Psycho]

Szóhoz sem jutok...
Meske:Meg kell mondjam az õszintét, én senem értem egészen.

[Damnatus]

Hali!

Ahogy gondolod Ramiz!

(vicces hangnemben: ) Meske: az hogy nem értenek meg a többiek, még nem jelenti azt, hogy költõ vagy!  

[Ramiz]

sóhaj

kire vágyakozol oly hevesen?
mit keresel oly vadul?
nézz körül: sokan vagyunk kevesen
a magány ránk borul


hit

Gyerekkoromban még rendben volt minden,
értelmet, jelentést bimbózott - úgy láttam - a világ,
de aztán lassanként eltûnt az Isten.
A kert üres, nincs itt más, csak sok halott virág.

[Manitu]

hit

Gyerekkoromban még rendben volt minden,
értelmet, jelentést bimbózott - úgy láttam - a világ,
de aztán lassanként eltûnt az Isten.
A kert üres, nincs itt más, csak sok halott virág.

Ez naon jó!

[Rounin]

Meske: én érteni vélem, amit írtál

Más:

Címe van, de nem írom le

Fagytól égõ fekete szív
lüktet vadul ketrecében.
Feledni a messzeség hív -
jövõd sötét, mint az ében.

Sok ösvénye mind Téged vár,
elindulni rajtuk nem mersz.
Halkan szûkölsz, ha senki sem lát-
álomfoszlányoktól szenvedsz.

Kényelmesebb csendben tûrni.
Elrejtõzni szobád mélyén..
Ki akarna kockáztatni,
ha mindent elveszthet a végén?

Inkább ülök én is itthon,
biztonságos magányomban...
Amit érzek, féltett titkom...
s örök hóhér útitársam.

[Ramiz]

Mi a címe?