Messages

Óóóóó, de jó, ennek nagyon örülök! Akkor mindenképpen megyünk és megnézzük! Köszi!

Keblemre! 

Valaki látta már a mozikban a Loopert? Jövőhéten mennék rá és érdekelne, hogy mennyire éri meg az árát.

[Steins;Gate + Steins;Gate: Oukoubakko no Poriomania]

Steins;Gate  + Steins;Gate: Oukoubakko no Poriomania 

Igen. Igen. IGEEN!!! Végre ismét egy fantasztikus anime. Végre ismét egy olyan darab, ami bekerül a kedvenceim közé. Végre ismét zseniális karakterek, akikre évek múlva is emlékezni fogok. Végre ismét egy fantasztikus történet. Végre ismét egy mestermű...
Hú. Jó régen volt már az utolsó ilyen, habár az is igaz, hogy eléggé kritikus szoktam lenni az animekkal kapcsolatban.
Nehezen indult, de végül egy remek anime kerekedett ki belőle. Mondjuk ez a nehéz indulás is elsősorban nekem köszönhető, mert az első 2-3 résznek abszolút érdektelenül ültem neki, csak azért kezdtem el, mert túl sokat beszéltek az animeról. A témája az mondjuk egyből megfogott, de pont egy olyan periódusban voltam, amikor szívesebben néztem volna valami komédiát, így tehát az első pár részre nem is igazán tudtam koncentrálni. Ennek köszönhetően el is veszítettem egy idő után a fonalat, de mivel már a legelső rész óta volt valami megnyerő az animeban, ezért nem tudtam abbahagyni. Egy kicsit nehezebb is volt a visszakapcsolódás az utolsó részekben, de annyi baj legyen. Jól tettem, hogy kitartottam, mert pár rész eltelte után visszarázódtam, és a 7-8. rész fele már maximálisan odaszegezett a képernyő elé. Igen ám, de még ekkor sem teljesen értettem, hogy mitől ez a nagy hype. Tetszett amit láttam, de ez egy 10-es skálán maximum 9 pontra lett volna elég, én meg úgy kezdtem el ezt az animet, hogy ez biztosan 10 pontos lesz minden szempontból. Nah igen... és akkor ezek után történtek az animeban olyan dolgok amire kb. így reagáltam otthon ülve:  ... de volt ilyen is: ... de többször is azon kaptam magam, hogy hangosan azt kiabálom: "ilyen nincs!", "megáll az eszem!", "ez rohadt nagy!" (néha csúnyábban fogalmaztam). Nah onnantól kezdve már nagyon is értettem, hogy miért szeretik annyian ezt az animet. Külön szedtem a pozitívumokat:
Történet: nincs mit rajta magyarázni. Tényleg... abszolút kifogástalan... érdekes, újszerű és mindvégig azt érzed, hogy lóg valami a levegőben és csak várod és várod az új részt! Viszont. Ami tényleg kiemelkedő volt, az az, hogy igazából ebben a történetben elég sok műfaj volt (sci fi, dráma, romantika, komédia) és mindegyik tökéletesen működött. Egyik sem nyomta el a másikat, mindegyikből pont annyit kaptunk, amennyire igazán szükségünk volt. Ha kellett nevettünk, ha kellett izgultunk, ha kellett meghökkentünk. 
Karakterek: Végre ismét egy olyan anime, ahol egy idegesítő szereplő sincs. Még a folyton smst írogató lánnyal is meg lehet békélni. Kiemelném persze a főhőst, Okabet, aki abszolút favorit, de Makise is szorosan jön mögötte, én mindvégig nagyon szimpatizáltam velük. A többiek is nagyon aranyosak, gondolok itt elsősorban Mayuira, Suzuharara, vagy Darura. Nagyon jól működtek a szereplők, a két főhős különösen jó páros volt, mint romantika, mint pedig komédia és dráma szintjén.
Grafika: Szerintem ezt sem kell különösebben magyaráznom. Tetszett, hogy szinte mindegyik főhősnek van egy sajátos kinézete. Elég sok animet láttam már, de néha úgy "egybeolvadnak" a karakterek, mert mindegyik kb. ugyanúgy néz ki. Nos Okabe kinézetére még évek múlva is emlékezni fogok. Komor ábrázolás, sötétebb színek, ezek mind mind tökéletesen hozzájárultak az anime hangulatvilágához. 
Ending: Igazából írhatnám azt is, hogy zene, mert végül is jó volt az opening és a részek alatt felcsendülő zenék is, de az ending... az komoly benyomást tett rám. Kétségtelenül az egyik legkiemelkedőbb ending nóta, amit eddig valaha is hallottam. Amikor egy  jelenet kellős közepén vagy, majd bumm... hirtelen felcsendül ez a sejtelmes ending, akkor kénytelen leszel végighallgatni az egészet, mert még mindig a rész hatása alatt állsz, és ez a pár perces ending segít, hogy az anime hatása alatt is maradj és csak gondolkozz, gondolkozz, hogy mi is fog történni a következő részben... közben pedig szól a dal...
Humor faktor: már írtam a "Történet" résznél, hogy ebben az animeban az a jó,  hogy több műfaj (scifi, romantika, komédia, dráma) is keveredik és egyik sem megy a másik rovására, mindegyikből pont annyit kapunk, ami nekünk elég. A harmónia végig megmarad. Viszont... ez az anime elsősorban scifi és dráma, nem pedig komédia. Mégis... mostanság elég sok olyan animet töltöttem le, amik műfajilag kifejezetten a komédia címszót viselik, de negyed annyit nem nevettem rajtuk, mint a Steins Gaten. Igazából nem tudom, hogy ez most az utóbbi évek anime komédiáit minősíti-e negatív irányban, vagy a Steins Gatet pozitív irányban, de most nem is ez a lényeg. Tudom, hogy nehéz mindig új poénokat kitalálni és alapvetően a Steins Gate sem  az új poénokra épít (oké, korábban egy olyan szereplőt sem láttam, akit ha kínos helyzetbe hoznak, akkor egyből úgy tesz, mintha telefonálna a mobilján és mással beszélne.  ). Itt is az volt igazán kiemelkedő, ahogy az Okabe - Makise páros működött. 2 kiemelkedő karakter és onnantól kezdve zabálta mindenki, ha egymásnak szólogattak be. És hány anime komédia épít 1 páros történetére... mégsem nevet rajtuk az ember. Pedig csak tényleg jól el kellene találni a karaktereket, nem pedig sablon szereplőket felvonultatni.

Összességében ez egy nagyszerű anime. A végén 1-2 helyen megbicsaklottam és volt amikor úgy éreztem, hogy már sok lesz az időugrás, de ez semmit nem von le az anime értékéből. Hihetetlen, ahogy egyik pillanatról átment full drámába az egész. Az én arcom is kezdetben "kisimult" volt, utána meg azon kaptam magam, hogy nagyon le vagyok hangolva és legszívesebben bőgnék. A special rész is tökéletes zárása volt a történetnek. Le a kalappal...

10/10

Jah, tegnap megnéztem énis, és nem volt akkora hatással rám.   De elsőre igen, és nemtom még ki osztotta a véleményem.

ÉN! 

[Bunny Drop 1-3]

Bunny Drop 1-3

Eddig nagyon jópofa, nagyon tetszik egyelőre.

[Ano Hana]

Ano Hana

Nagyon szép és megható történet a barátságról, az összetartozásról, a gyász feldolgozásáról. Bizony sokszor megríkatott az anime, Menma szellemes mivolta ellenére is életszerűnek találtam a történetet. Nekem is van 4 olyan barátom akikkel szinte együtt nőttünk fel. Közülük ketten a mai napig a legjobb barátaim, a másik kettővel kicsit eltávolodtunk az évek alatt, másfele vitt minket az élet, de a mai napig számíthatok rájuk. Meg hát nem is tudom mi lenne velem, ha az egyikőjük úgy járna, mint Menma. Szóval az ilyen kapcsolatokat nagyon meg kell becsülni. Visszatérve az animera... nem igazán tudnék mondani negatívumot, ez így volt jó ahogy van. Pozitívumokból nagyon sok van. Itt van máris a történet, ami elég újszerű, legalábbis ÉN még ehhez hasonló animeval nem igen találkoztam. Szerintem többször is meglehet nézni ezt a sorozatot, én legalábbis biztosan meg fogom még néha tekinteni. Aztán ott van a grafika, ami szerintem nagyon szépen megvolt csinálva. Kiemelném a zenét, ami nagyon megindító volt, és itt nem csak az openingre és az endingre gondolok. És hát ki nem maradhatnak a nagyszerű karakterek is, akik előtt szintén le a kalappal. Jintanra és Menmara volt kihegyezve a történet, de a többiek is nagyon szerethetőek és egyediek voltak. Kicsit bánom, hogy az ő későbbi életükből nem láthattunk többet, kíváncsi lettem volna, pl., h mi lett Jintannal és Anaruval. Azért annak örültem, h nem húzták tovább 11 résznél, ebben a sztoriban ennyi volt, pont időben lett lezárva. Mindent összevetve adok neki egy 9-est a 10-es skálán. Azért nem 10-es, mert általában a hosszabb sorozatokra szoktam 10-est adni, amik végig lekötnek, itt meg azért a 11 rész elég kevés volt, de mint írtam, ennél többet nem is nagyon lehetett volna belőle kihozni. Az utolsó részben a nagy drámai kifakadást kicsit TALÁN soknak éreztem, de ezek csak minimális hibák, attól még az anime nagyon jó és mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer!

9/10 

P.S.: A Phantom: Requiem for the Phantom-ot ajánlotta itt valaki nemrég. Most látom, hogy ugyanaz a csávó írta, aki a Madokát. Asszem megvan a következő animém.

Én ajánlottam Neked. Hajrá, remélem nem fogsz csalódni. Nekem bejött az anime. 

AnoHana

A mostani futó új projectekkel nagyon le vagyok maradva, ebből a legelső részt megnéztem pár héttel ezelőtt és tetszett. Majd most, a nagy nyári szabadságban végig is nézem (meg még jó pár animet).

[Kaiji]

Kaiji

Hűha, ez nagyon jó volt.  Kezdjük ott, hogy én már kb. 2 évvel ezelőtt belekezdtem a Kaijiba, de akkor 9 rész után abbahagytam. Már akkor is tetszett az anime, de valahogy 9 rész után egy kicsit "belefáradtam" és pár napra szüneteltetni akartam. Nos, ebből a pár napból végül is két év lett, amit egyrészről bánok, másrészről viszont annyira mégsem, hiszen azóta kijött az új évad, szóval így legalább nem kell várnom (és türelmetlenkednem) az új részekkel. 3 nappal ezelőtt ismét hozzáfogtam ennek az animenak, azonban a legelejétől kezdtem el nézni. Ezt jól is tettem, mert elég sok mindent felejtettem már a történetből, csak a csődben lévő Kaiji, a hajó meg a kártyajáték rémlett. Összességében elmondhatom, hogy ez egy nagyszerű anime, kiváló történettel, remek karakterekkel és hibátlan zenével megfűszerezve. Bevallom pár rész után úgy éreztem magam, mintha egy pszichológustól jöttem volna ki, mert pár rész annyira az agyadba mászik... mintha hipnotizálna az egész anime, vagy én nem is tudom. Habár lehet ez is csak amiatt van, mert túlságosan beleéltem magamat. Szóval oké, hogy az emberünknek van egy kidolgozott stratégiája, amit olykor 1-2 csellel meg is csavar, de amikor még hirtelen azokon is változtat és kitalál egy olyan mélységű taktikát amihez én csak ilyen  vagy ilyen  fejeket tudok vágni, na az...  Néha már komolyan azt kérdeztem magamtól, hogy kinek volt ideje ilyesmit kitalálnia. Persze ez egyáltalán nem baj, sőt az anime erőssége pont a folyamatos csavarokban és kiszámíthatatlanságban rejlik. Szeretem az ilyen típusú animekat, amikre tényleg oda kell figyelni, mintha te is a játék részese lennél... Ezért is a nagy kedvencem pl. A Hikaru no Go. Más kérdés, hogy a Kaijiban kicsit nagyobb tétekben játszanak (fül, ujjak stb..) A karakterek nagyon jók voltak, főleg Kaiji személyisége ragadott magával. Azt mondjuk egy kicsit túlzónak találtam, hogy egy egyszerű emberkéből egy olyan óriási játékos váljon, [spoiler]aki átvészelve az Espoirt és Tonegawat, még Hyoudout is megleckézteti[/spoiler], de aztán az utolsó rész erre is adott egy nem várt választ és végül is [spoiler]Kaiji veszített a legvégső csatában[/spoiler]. Személy szerint ezt sem bántam, tényleg sok lett volna már, ha esetleg nem ez történik. A grafika egyedi. Szépnek nem mondanám, de csúnyának sem, maradjunk az egyedi kifejezésnél. A soundtrackre megy a csillagos ötös, nekem nagyon tetszett. Negatívum talán annyi, hogy az utolsó csata már nagyon el lett húzva, amikor egy papír fecni kihúzása majdnem egy teljes rész volt, akkor az egy kicsit idegőrlő volt. Az oszlopokon való átkelés is picit el lett húzva, ott viszont olyan szintű lelki hadviselésben részesül(het) a néző, ami teljesen egyedülálló. Amikor te magad sem tudod már eldönteni, hogy most akkor fúj-e a szél, vagy csak képzelődnek. Amikor te magad is egy pillanatig a helyükbe képzeled magadat és olyan kérdések futnak át az agyadon, hogy "Te átkelnél az oszlopon?" "Te lelöknéd az előtted állót?" "Megéri ennyit kockáztatni?" stb... Vagy amikor kijött az az üveg lépcső... "Valódi, vagy ez is csak egy újabb átverés?"... na szóval voltak ám olyan részek / jelenetek amiktől a hideg futkosott a hátamon, de persze jó értelemben. Az is igaz, hogy nagyon sok okosságot mond ez az anime. Nem feltétlenül hallhatjuk mindegyiket a főhős, Kaiji szájából, van amikor  a rossz oldalról jönnek olyan mondatok, gondolatok, amik akár ránk is igaz lehetne. Gondolok itt a hozzáállásunkra az emberi kapcsolatokhoz vagy a pénzhez. Úgyhogy én nagyon megvagyok elégedve ezzel az animeval, és talán még ma hozzákezdek a második évadnak. Mindent összevetve...

9/10

megjegyzés: Dead Leaves-t semmi képp se este nézd meg, mert az 50 perc játékidő alatt úgy felpörget, hogy utána úgy érzed, futnod kell pár kört a ház körül.

..és bejött! 

[8/10]

Dead Leaves

Hát lehet, hogy elgurult az összes gyógyszerem, de nekem ez tetszett.  A durva az egészben az, hogy 55 perccel ezelőtt még totál kómás voltam, már aludni szerettem volna menni, aztán gondoltam ha már letöltöttem, akkor legalább belenézek, max. majd holnap folytatom. Szinte már a szemem is lecsukódott, aztán nem sokkal később olyan éber lettem tőle, mintha 5 kávét gurítottam volna le egymás után. Most meg itt vagyok és elemzést pötyögök ide, és egyáltalán nem érzem már azt a fáradtságot. A Dead Leaves teljesen felpörgetett. A karakterek jók, a grafika pedig nagyon egyedi. Az is biztos, hogy van egy sajátos hangulata az animenak, A humort néha eltúlozzák és már inkább durva, mintsem megmosolyogtató, de még így is lehet sokat nevetni a movien. 52 pernyi folyamatos pörgés van, rengeteg akció, sok izgalom és nevetés. Ami jó, hogy mindezek mellett egy egész korrekt kis történt is belefért a dologba. A kedvencek közé azért nem került be, de feltétlen a jobb animek közé sorolnám. Egyszer mindenképp megéri megnézni, tényleg nagyon egyedi darabról van szó. Viszont durván elborult darab.

8/10

[spoiler][/spoiler]

Négyen.

öten.

Szerintem Chidori baja az volt, hogy lassúak voltak és csak a hangra mentek. Egy villámgyors zabálógép, aminek a reflexei jobbak, mint neked, ezerszer jobban hatott volna.

Pontosan.

Jól hangzik.

+1

Én azt hittem, hogy a valóságban is ez történik az iskolai öltözőkben.

Ejj, ejj.  Tévhit. 

 

Jöhetne a sorozat folytatása.   

Igen, a vége elég befejezetlen lett, szóval biztosan jön majd a folytatás.

[Highschool of the Dead]

Highschool of the Dead
Őőő...izé.  Egynek elment. Habár jóval nagyobb potenciál lett volna a sorozatban. Az első 3 rész után még egyenesen zseniálisnak tituláltam a darabot, mert amit láttam, az nagyon tetszett. Aztán sajnos nagyon ellaposodott és leült a történet. Kezdjük tehát először a negatívumokkal, mivel volt belőle pár. A történet nagyon jól indult, tetszett ez az egész zombis történet, meg ahogy az iskolából menekül a kiscsapat. A probléma az volt, hogy semmi újítást, semmi csavart nem vittek bele a történetbe. A zombik gyengék és buták voltak, a főszereplők dolga nem volt megnehezítve. Nem is lehetett így annyira szorítani értük, mert egyből levágtam, hogy itt bizony senki nem fog meghalni. A másik nagy bajom az ecchivel volt. Alapból nem vagyok egy ecchi fan, de bizonyos mértékig el tudom viselni. Itt viszont túlzásba vitték és a sorozat átment egyfajta paródiába.

Szóval... amikor ott van a nagy csapat egy házban és kinn mindenféle ,,fenevad" mászkál, akkor valahogy baromira nem tudom  értékelni azt, hogy a 17 éves kislányok egymás melleit tapogatják a fürdőbe, mondván ,,húúú neked de nagy van!!!"...    Vagy amikor az egyik szobában megbeszélés volt és Rei végig meztelenül volt. Most komolyan... az ilyenekre mi szükség? Lehetett volna benne ecchi, de nem ennyi (jé, még rímel is). Így az egész anime szörnyen komolytalan lett. Na nem mintha egy zombis animet komolyan kell bármikor is venni, de azért szuper kis történetet ki lehetett volna ebből hozni. A csapatban heten voltak, mégis csak négy szereplő került igazán reflektorfénybe. Rei és Shizuka totál idegesítő és jellemtelen karakter volt. Ők csak a mellüket és a nyávogásukat adták a sorozatnak, habár lehet ennyi sokaknak elég is volt.  A történet ide- oda csapódott. Egyik részben százasával ölték a zombikat, a következőben meg már egy szobában meztelenkedett mindenki, miközben Takashi azon gondolkodott, hogy most Reit vagy Saekot fűzze be. Néha úgy éreztem, hogy maguk a késztők sem tudják, hogy mit akarnak kihozni a történetből. Volt itt egy kis akció, egy kis dráma, egy kis humor, egy kis romantika... mindenből egy kicsi, de magát az animet nem éreztem "egységesnek". Pedig nagyon jól kezdődött az egész, de aztán tényleg egy nagy paródia lett. Voltak azonban pozitívumok is. Összességében el lehetett szórakozni az animen, egyszer simán végignézhető. Azt hiszem, ez már önmagában egy pozitívum. A 4 fontosabb karakter (Takashi, Saeko, Takagi, Hirano) jók voltak, ők vitték a sorozatot. Voltak ám dögivel vicces jelenetek is, szóval sokat lehetett rajta nevetni. Kiemelném még a szép grafikát és a zenét is. Amikor az op elindult, akkor nyomban magához ,,láncolt" (egy ideig) a sorozat. Nagyon jó lett az op zeneileg és képileg is. Az ending is jó volt, mindig más zene szólt alatta. A részek közbeni dallamok is ütősre sikeredtek, szóval a soundtrackre megy egy tíz pont a részemről. Az első három rész szerintem nagyon jó, utána jön egy mélypont, majd a 8. rész megint mély nyomott hagyott bennem. Voltak tehát jó részek, kár, hogy a befejezése megint nem épp a legjobban sikerült.

Mindent összevetve, adok az animera egy 7 pontot, ami egyáltalán nem rossz, de akár nagyobb is lehetett volna a pontszám.

7/10

Steins;Gate  -  ennek lesz értelme is?

Nem láttam még, de több helyen is írták, hogy elég elvont produkció, szóval óvatosan vele.

[Sket Dance]

Hmm ez a Sket Dance jó, egyelőre azt mondom, hogy simán lehetett volna ebből is neverending stuff.. ennek ellenére azt olvasom hogy 12 részesre akarják. :S Talán ez is egy újabb manga promóció?

Pont most akartam kérdezni, hogy tudja-e valaki, hogy a Sket Dancet hány részesre tervezik. Amúgy eddig egész jó. És arról van infótok, hogy a Beelzebub hány részig megy majd? Abba most akarok belekezdeni, de ha baromi hosszú lesz, akkor inkább hagyom.

Ennyi. Én anno meg is szereztem eredetiben, Chidori, ha kell, neked adom.

Kössz Member, de meghagyom Neked! 

Az Elfen Liedet szerintem sokan az animés pályafutásuk korai szakaszában nézték meg, ezért hagyhatott mélyebb nyomokat az emberekben.

Igen, valószínűleg ezért lehet olyan sok rajongója. Mondjuk egy első animes élmény meghatározó lehet, pl a Pokémont én a mai napig nem bántom. 

És nyugodtan húzd le, mert szar.

Akkor jó. Ezekszerint nem csak én nem kedveltem meg ezt az animet.

[Elfen Lied]

Elfen Lied

Őszinte leszek. Nem igazán értem, hogy miért olyan nagy szám sokak szerint ez az anime.  Én semmi eget rengető dolgot nem láttam benne, inkább volt ez unalmas, mintsem izgalmas. Persze fenn tartom annak a jogát, hogy a hiba bennem van, ez esetben megkérnék valakit, hogy fejtsék ki nekem, hogy mitől olyan jó ez az anime és akkor talán még újra is nézem. A problémám az volt, hogy a történet eléggé kiszámíthatóra sikeredett. Az anime sugallni akarta, hogy milyen borzasztó a társadalom, és hogy milyen sajnálatra méltó Lucy vagy éppen, Nana esete, de ilyen témában bizony sokkal jobb alkotások is születtek már. Egyik karaktert sem kedveltem. Volt, aki kifejezetten idegesített. A grafika nem volt kiemelkedő, habár még ez a legkevesebb. Zenéből talán két kiemelkedő darab volt, azt ismételgették folyamatosan. Durva lett volna? Ezt sem mondanám. Talán az első részben látott kaszabolást nem is tudták überelni. A karaktereket, mint már írtam, nem igazán kedveltem. Itt volt pl. Yuka, akit teljesen feleslegesnek találtam. Lucy... na igen, ő is érdekes. Kinyírja a szerelme családját, csak mert a fiú a fesztiválra az unokatestvérével ment, aki történetesen egy lány.  Jól van. Kouta... aranyos, kedves fiú, de ennyi és nem több.

Nem akarom nagyon lehúzni az animet, mert nyilván azért egyszer meglehet nézni. Sőt. Akinek ez bejön, hát nyugodtan. A változtatás jogát fenntartom, volt már olyan anime ami csak második megnézésre nyerte el igazán a tetszésemet, szóval lehet most is ez lesz. Elképzelhető, hogy én nem értettem meg a lényegét, pedig én már néztem meg ,,komolyabb" alkotásokat, és tartom magam annyira értelmesnek, hogy levágjak 1-2 dolgot, de nekem ez tényleg nem tetszett. Talán túl nagy elvárásokkal ültem le, lehet ez volt a probléma.

6/10   

Eddig is szemeztem vele, de most méginkább megjött hozzá a kedvem.

Helyes, tessék csak megnézni! Biztosan tetszeni fog. 

szóval elég bénán oldották meg, de várható volt, reméltem, hogy nem ez lesz, de feltették az i-re a pontot.

Na igen, pont emiatt nem tetszett a vége. Ein és Zwei vérprofi volt, mindig lesben álltak, kivéve a [spoiler]legvégén.[/spoiler]

Kemonozume

Fura, mert a Phantom után én meg pont ezt az animet akartam tegnap még elkezdeni, de aztán elvetettem és inkább az Elfen Liedet kezdtem el nézni.  Azért ez is bekerült a "megnézendők" közé.

[Shigofumi]

Shigofumi

Hát te kész vagy. 

Phantom: Requiem for the Phantom

Uff... remekmű. Fantasztikus volt. Szeretném tudni, hogy miért csak most került a szemem elé ez a sorozat? Teljesen véletlenszerűen botlottam bele, korábban egyszer sem hallottam erről az animeról. Egy akciódús, izgalmas, érdekfeszítő és különleges animet kerestem. Hát megtaláltam. Elolvastam pár fórumot az animeval kapcsolatban és csupa jó véleménnyel találkoztam. Szóval gondoltam, ha már így véletlenül ráakadtam és ennyire jónak tűnik, akkor mindenképpen ki kell próbálnom. Tegnap este végeztem vele... nagyon jó volt. Mondjuk, az hozzátartozik a dologhoz, hogy ez egyáltalán nem egy agyonreklámozott anime, pedig több is kijárhatna neki a hírnévből. Persze lehet, hogy én nem voltam elég figyelmes, de ez mégiscsak egy 2009-es anime és ebből az évből leginkább a Gundam 2. évadát, a Fullmetal Alchemist: Brotherhoodot, a Toradorat, a Kampfert vagy épp a Higashi no Edent emlegette mindenki, részben persze teljes joggal. De akkor is itt van ez az anime, ami legalább annyi ,,hírnevet" megérdemelne, mint az iméntiek.

Az alapsztori a következő:

Reijit egy Inferno nevű szervezet elrabolja és kitörli az emlékeit. Bérgyilkost csinálnak belőle, aki az ő parancsukra bárkit képes eltenni láb alól. Reijinek új neve lesz, ez pedig nem más, mint Zwei (németül: kettő). Zwei kap is maga mellé egy társat, aki nem más lesz, mint Ein. Ő már évek óta az Inferno tagja és számára a gyilkolás természetes dolog. Egyébként maga az anime Ein és Zwei harcával indul, és miután a főhősünk kedvezően jön ki a párharcból, a szervezet rájön, hogy óriási lehetőség van a fiúban és mindenképpen alkalmazni kell őt az Infernohoz. Ein lesz a főhős tanára, ő az, aki a fegyverek használatát megtanítatja vele. Zweinek persze nem megy könnyedén az öldöklés, hiszen ő jó ember, viszont ha ellenkezne, és esetleg szökéssel próbálkozna, akkor a szervezet őt is eltenné láb alól. Az érzelemnélküli Einre nagy hatással van Zwei, és a történet folyamán végig kísérhetjük, ahogy kettejük kapcsolata formálódik, és ahogy Ein egyre emberségesebbé válik a fiú mellett. Mikor jön el az a pont, ahol a két fiatal NEM-et mond az Infernonak? El tudnak menekülni? Mi lesz kettejük sorsa? Mi lesz a szervezettel? ... és még megannyi kérdést tudnék ide írni. Ez így most nagyon az alaptörténet, ennél azért több minden történik az animeban. Pl. a történet felénél képbe jön Cal is, aki szintén az egyik központi figura lesz és eléggé megkeveri a lapokat majd.

A történetet mindenképp dicséretet érdemel. Mind a 26 rész le tudott kötni, egyszer sem unatkoztam. Kellőképpen izgalmas és fordulatos animeval van dolgunk. Kiemelném a grafikát, ami gyönyörű. Ezzel kapcsolatban nem is írnék többet, mert aki megnézi az animet, az úgyis tudja, hogy miről írok itt. Ki kell emelnem a karaktereket. Egytől egyig nagyon sajátosak, és nagyon érdekesek. Tulajdonképpen mindenkit szerettem benne. Még azt is, aki esetleg negatív figura volt (pl: Claudia). És végül kiemelném a zenét, ami nagyon sokat hozzátesz az animehez. Az első opening és ending fantasztikus, a második már kevésbé, de hála azok csak a 20. résztől jönnek be, szóval már eléggé a vége felé. Viszont a részek alatti zenék csodálatosak lettek, piszok jó hangulatot kölcsönöztek az animenak. Ha én azt tudom mondani egy animera, hogy ,,Hát ennek van egy sajátos hangulata", az már régen jó. És ennek a sorozatnak volt egy sajátos hangulata, ehhez pedig nagyban hozzájárultak a jó zenék. A legelső résztől van egy nyomasztó hangulata a sorozatnak, ez végig is kíséri az összes részt, de ez is ad egy plusz töltetett az animenak.

9/10

Azért nem adok rá 10-est, mert a végéért nagy kár. Éreztem, hogy valami fog történni ott a legvégén, de azért ez így...  Az sem tetszett, hogy Cal két év alatt annyit öregedett, mintha valójában 10 év telt volna el. Az ő karakterét amúgy borzasztóan megkedveltem, de a [spoiler]halála [/spoiler]teljesen értelmetlen volt, nem így kellett volna megoldani, gyorsan leromolták a Cal + Reiji féle kapcsolatot. Egy csapásra ellenségek lettek és ez nekem nem tetszett. A megoldás egy egyszerű beszélgetés lett volna kettejük közt, sajnálom, hogy erre a készítők még csak nem is gondoltak és Calnak is [spoiler]hullnia[/spoiler] kellett... Talán ezek nem tetszettek annyira az animeban, ezek miatt nem adok rá max. pontot. A kedvenceim közé viszont bekerült és aki esetleg nem látta még, annak bátran ajánlom megnézésre.

[Macross Zero]

Macross Zero

Ez volt az első Macross sorozatom, korábban egyik szériát sem láttam. Ez is csak öt részes volt, de egyébként is csak a Zerot, és a Frontiert terveztem megnézni. A Frontierbe még nem kezdtem bele, meg szerintem most pár napot ki is fogok várni ezzel. A Zero úgy ahogy tetszett, de azért nem dobtam tőle hátast. Persze meglehet, hogy csak én voltam rossz passzban, de engem ez a madárember, meg repülőhalas történet, na meg a kadun és társai dolog... valahogy nem hatott meg. A karakterek is átlagosak voltak. 1-2 szereplőt nem igazán tudtam hova rakni, gondolok itt pl. Maora. Neki a legelső részben elég sok jelenet jutott, aztán fokozatosan egyre kevesebbet szerepelt, a végén már örültem, ha egyáltalán feltűnik. A drámát persze nem is fokozhatták volna máshogy, mint Sara [spoiler]halálával[/spoiler]. Szerintem ez is elég kiszámítható volt. Nem mondom, hogy rossz a története, de engem így első blokkra nem ragadott magával, aztán mivel csak öt részről van szó, ezért lehet, hogy újranézem, és átértékelem a dolgokat. A pozitívum az mindenképpen a grafika, ami nekem nagyon tetszett, a csaták nagyon szépen voltak animálva. Nagyon szép volt a környezet, a táj, ahol az egész történet játszódott. A zene is jó volt. A Frontiertől azért többet várok, de azért kezdésnek ez sem volt rossz.

6.5/10

Suzuka

Na ez viszont tetszett! Abszolút pozitív csalódás számomra a Suzuka. Anno azért nem vágtam bele az animeba, mert azt hittem, hogy egy sablonos, jellemtelen romantikus dráma az egész, amire nem éri meg az időt pazarolni. Tegnap azonban adtam neki egy esélyt és hát lássatok csodát, már végeztem is a 26 résszel. Elég sok romantikus animet néztem már, talán a kedvenc műfajom is ez, de a Suzuka új élményekkel tudott feltölteni. Az alapszituáció már a legelején kirajzolódik, azonban az anime nem ül le, hanem minden egyes részben hozzárak egy kis pluszt a történethez. A történet egyszerű, de mégis sokat lehet rajta izgulni. A karaktereket is megszerettem. A kedvencem a főhős, Yamato volt. Mivel a történet életszerű, ezért 1-1 karakter sorsáért nagyon lehetett izgulni.  Yamato is ilyen volt, néha már ökölbe szorított kézzel ültem a képernyő előtt és drukkoltam, hogy végre jóra forduljon a sorsa. Ez az anime tényleg nagyon életszerű, a szereplők problémáit könnyen át lehetett érezni. Semmi klisé, vagy orbitális hülyeség nem volt az animeban, a sztori is és a karakterek is hűek tudtak maradni saját magukhoz. Tetszett az anime humora, nem egyszer nevettem fel hangosan. Kiemelném még a zenét. Az ending és az opening nem nyerte el különösebben a tetszésemet, viszont a részek alatt lepörgetett dalok nagyon szépre és szívbemarkolóra sikeredtek és tökéletesen passzoltak a történethez. A grafika is jó volt, szépen voltak megrajzolva a karakterek. Negatívumként talán azt mondanám, hogy sok volt ez a 26 rész. Pedig kb. a 15. résznél járva még azt gondoltam, hogy ebből az animeból egyszerűen nem elég, és még ötször ennyi részt is végig tudnék nézni. Azonban az utolsó kb. 6-7 részben már nagyon kiéleződött a ,,szituáció" a két főhős között, és míg a korábbi részekre az volt jellemző, hogy folyton történik valami, addig kb. a 20. résztől ez alábbhagyott és részről részre ugyanazt lovagolták meg. Ezért is gondolom azt, hogy hamarabb is le lehetett volna zárni ezt az egészet, vagy akkor belevinni még 1-2 csavart és úgy elvinni 26 részig. Az is szúrta a szemem, hogy az utolsó rész végén semmi nem derült ki a mellékszereplők további sorsáról. Pedig ők is érdekes voltak, és jó lett volna látni, hogy pl. Kobayakawa összejön-e Konohaval, vagy, hogy a nagy dumás Hattorinak sikerül-e végre barátnőt találnia stb. Ezért is írtam, hogy nem kellett volna a két főhős kapcsolatát ennyire elnyújtani, akkor maradt volna ezekre is idő. Amúgy akit érdekel a folytatás, annak mangát kell olvasnia, érdekes dolgok derültek ki számomra már most a mangából... pl: Suzukanak és Yamatonak [spoiler]gyereke lett.[/spoiler] 

Még így is ez lett az egyik kedvenc romantikus animem, és én tényleg mindenkinek tudom ajánlani. A sport is előszeretettel helyet kap benne, tehát aki egy igazi sportos, romantikus animera vágyik, az feltétlen nézze meg a Suzukat!

8.5/10

Az. Ne is hallgass itt a troll népségre, hallgass rám.

Hallgatok Junchi mester. 

A Titanic sem egy oscart kapott.

De ez amúgy most tényleg meglepett, mert a Hellsing egy nagyon hypolt anime és nagyon sok helyen áradoznak róla. Sokak szerint egy teljesen alap műről van szó, szégyelltem is, hogy eddig még nem néztem meg. De akkor azt hiszem, hogy még napoljuk egy picikét a dolgot.

Mit nem lehet azon érteni, hogy rendre megrökönyödöm a "2000 előtt nem lehetett jó grafika" jellegű megnyilvánulásokon?

Csakhogy én ilyet egy szóval nem írtam. Nagyon sok olyan anime van, aminek nagyon szép grafikája van, és bőven 2000 előtt készült. Szerintem a Now and Then, Here and There, nem tartozik ebbe a kategóriába, nem olyan szép, de nincs is ezzel semmi baj. Ettől függetlenül egy csomó szép grafikájú anime készült 99-ben, vagy még előtte. Engem a grafika egyáltalán nem érdekel, nem ez alapján szoktam animekat választani. Viszont vannak olyan emberek (még ha nem is itt), akik kifejezetten azért nem néznek meg egy animet, mert régiesebb rajzolása van és ezért ragaszkodnak inkább az újabb gyártmányokhoz. Ezért írtam azt amit, de lehet félreérthető voltam. Nem akartam általánosítani.

?

(És akkor a Hellsinget még nem is említettem, amit szintén nagyon utálok.)

A Hellsing ennyire rossz? Pedig egy csomó helyen magasztalják, épp a napokban terveztem megnézni. 

[Now and Then, Here and There]

Now and Then, Here and There
(Ima, Soko ni Iru Boku)

Hú. Ez kemény volt. Eléggé nehezen tudok erről az animeról írni. Nagyon sok helyen írták azt, hogy aki miután megnézte ezt az animet, az biztosan eret akar majd magán vágni (némi túlzással persze), meg hogy teljesen befelé fordult lesz az ember tőle. Erősen gondolkodtam, hogy belevágjak-e mindezek után az animeba, de gondoltam nagy baj nem lehet. Nos... én egy nap alatt ledaráltam a 13 részt, de semmilyen fajta befelé fordulást nem érzek magamon, eret meg végképp nem akarok vágni. Persze engem is megérintett az anime, az sem titok, hogy párszor meg is könnyeztem 1-1 jelentet, de azért túlzásokba sem kell esni. Nagyon élveztem mind a 13 részt. Persze lehet azért vettem viszonylag "könnyedén" a történetet, mert már előre fel voltam rá készülve és nem ért váratlanul 1-2 durvább jelenet. A történet durva, kemény és megrázó. Csodákat ne várjunk a grafikától, elvégre ez egy 99-es anime, de ettől függetlenül nekem még az is bejött. A zene is helyén van, az opening szerintem fantasztikus. A szereplők... na igen. Itt van a főszereplő Shu, aki előtt le a kalappal. Tudom, hogy ő csak egy mesehős, de ezalatt a 13 rész alatt úgy érzem, hogy elég sok mindent sikerült tőle tanulnom. Kétségtelen, hogy ő egy tulbuzgó karakter volt, de neki ez kifejezetten jól állt. Egyébként nem igazán szeretem a túlbuzgó, "csakazértismegmutatomhogymindenkitlegyőzök" karaktereket, de neki ez nagyon jól állt és abszolút szerethető volt. Itt van Lara Ru... akit annyira nem kedveltem, néha kifejezetten idegesített. Itt van Sara, akit viszont nagyon megkedveltem. A legnagyobb "törés" is akkor ért a sorozat megnézése közben, amikor kiderült, hogy terhes... meg aztán ahogy meg akart szabadulni a babájától. Aztán itt van Nabuca. Na ő igencsak érdekes karakter volt. Eleinte szerettem, aztán ő is elkezdett idegesíteni, a végén meg már kifejezetten utáltam. Még annak a szerencsétlen Taboolnak is hamarabb leesett, hogy soha nem fognak visszatérni a hazájukba és Hamdo nem tartja be az ígéretét. Pedig Nabucaban kezdettől fogva bíztam, meg is lett volna az esélye időben kiszállni, de sajnos nem tette. Ettől függetlenül jó pár könnycseppet elmorzsoltam a [spoiler]halálakor[/spoiler], mert Nabuca tényleg jó gyerek volt, mégsem ismerte fel, hogy amiben hisz, az rossz. Nem is értem őt... na mind1.  Itt van Hamdo, aki... na ő tényleg no comment kategória.  És ha belegondolok, hogy hány ilyen ember ÉLT és ÉL ezen a világon. Kiráz a hideg. Abelia... Hamdo hűséges követője. Pedig benne is bíztam, hogy esetleg hátha ellenszegül, de nem tette meg, pedig nála is azt éreztem, hogy nem szívesen csinálja a dolgokat. Ő sem volt velejéig romlott, de cselekedni ő sem mert. A végén kapott egy utolsó esélyt az élettől, hogy megérdemelte-e vagy sem, azt döntse el mindenki maga. Igazából nem akarok ítélkezni, mert soha nem voltam még olyan szituációban, mint pl Abelia vagy Nabuca. Valószínűleg nem is leszek. Írhatnám azt, hogy jó hülyék voltak, hogy minden parancsot teljesítettek, de nem fogom. Elég csak végignézi a kis világunkban és rájöhetünk, hogy nagyon sokan gondolkodnak/ gondolkodtak úgy, mint ők. Úgy, mint egy végrehajtók. Sis karaktere nagyon szimpatikus volt. Egy igazi anya tigris típus. De hát ez nem egy happy endes történet, szóval nem lepődtem meg azon, ami vele is történt. A sorozat sok témát feszeget, most ezekre külön nem térnék ki, úgyis mindenki le tudja magának vonni a következtetéseket.

Sokat gondolkodtam, hogy hányast adjak az animera. Kb. a 9. résztől éreztem azt, hogy 8-as osztályzatnál  biztos nem jár neki több, aztán a hátralévő részek olyannyira jók lettek, hogy talán egy 10-est is megkockáztatnék neki. Márpedig valljuk be... ha egy néző, a legutolsó rész megnézése után, dermedt tekintettel néz ki magából és utána percekig némán gondolkodik, annak csak van valami oka. Márpedig jelen esetben az ok az volt, hogy egy nagyon is jó animet láttam, amelynek bizonyos jeleneteit, történései egészen felkavaróak voltak. Persze nem fordultam befelé és egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy a keménysége miatt abbahagyom az animet, de azért nagyot szólt a történet. Mindig nagyon vártam a következő részt, mert érdekelt, hogy vajon hova lehet tovább fokozni a történetet és hogy vajon milyen újabb kihívások elé néz Shu. Az egyetlen problémám az animeval az volt, hogy egészen a nagy [spoiler]szökésig[/spoiler], eléggé kiszámítható volt az anime. Ha nem olvasok utána és nem tudom, hogy azokat a gyerekeket hogyan kínozzák, akkor lehet jobban ütött volna nálam, de így, hogy szinte mindig tudtam, hogy kivel mi fog történni, így egy ideig eléggé közömbös volt számomra az anime. Jó volt, de nem az igazi. Aztán jött a nagy [spoiler]szökés[/spoiler], és onnantól már én sem voltam tisztában, hogy kivel mi fog történni, és akkor már én is a körmeimet rágtam. A befejezés pedig nagyon erősre sikeredett. Szóval konkrét számot nem írnék, az igazság valahol 8 és 10 között van. Legyen elég annyi, hogy ez egy piszok jó anime, jó szereplőkkel, kemény, de nagyon ütős történettel. Angol szinkronnal néztem, az is jól meg lett csinálva. Mindenkinek ajánlom.

Akkor most jöhet a Durarara!!

Fura, pedig pár hónappal ezelőtt azt elkezdtem, de nem jött be, négy rész után abbahagytam. Adok neki egy újabb esélyt majd, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon hasonlít a Baccanora és képtelenség, hogy akkor ennyire ne jöjjön be nekem. Szóval meg fogok vele újra próbálkozni, köszi az ajánlást!   

Azt hiszem mindent leírtál, ami miatt én is imádom ezt a sorozatot .

[Baccano!]

Baccano!

Ez valami hihetetlen jó volt!  Áááá... még mindig itt fogom a fejem, hogy vége van, pedig annyira élveztem! Évek óta tudok a Baccanorol, de még csak most láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy megnézzem. Korábban elég sok helyen hallottam, hogy ez egy nagy odafigyelést és koncentrációt igényelő anime, szóval addig nem akartam belekezdeni, amíg egyszerre amúgy is nézek vagy 4-5 animet. 3 nappal ezelőtt azonban minden sorozatot letudtam, eljött tehát a Baccano ideje.  Csupa jó dolgot tudnék erről az animeról mondani. Kezdjük azzal, hogy van egy hibátlan történet. Így utólag meggondolva, nem mondanám annyira nehéznek a Baccanot, kicsit már bánom, hogy betojtam az animetól és húztam halasztottam a megnézését. Nem kellett volna, mert szerintem 1-2 rész után nagyon bele lehet jönni a nézésébe és szépen lassan össze tudja az ember rakni a szálakat. Ha esetleg valamit félúton elfelejtesz, vagy nem értesz, az sem gond, mert 1-1 jelenetet többször is felidéztek és a 13. rész után biztosan minden helyre kerül a fejedben. Imádtam az anime hangulatát. Mondjuk lány létemre a gengszter stílust amúgy is kedvelem, az ilyen típusú filmeket is nagyon szeretem.  Márpedig ez az anime nagyon korhűre sikeredett, a színekkel, a ruhákkal, a fegyverekkel, a zenével nagyon vissza adta a kor hangulatát. Az anime legfőbb erőssége mégis a karakterekben rejlett. Úristen, hogy én mekkorákat szakadtam némelyiken. Kedvenc? Na... az nincs! Mindenkit nagyon szerettem. Isaac, Vino, Ladd, Firo, Ennis, Chane, Miria, Jacuzzi, Luck, Rachel stb... hibátlan karakterek. Volt pár nagyon véres jelenet, de ezek még jobbá tették az animet. Legjobban a vonatos jeleneteket élveztem. Néha úgy éreztem, mintha valami kabarét néznék. Valaki bemegy egy szobába és meghal... valaki kijön a szobából és az is meghal... valaki átfut egy másik szobába és túléli, valaki találkozik a túlélővel és az megöli. Áááá de nagy volt!  Az anime legnagyobb erőssége mégis az, hogy... szóval amikor azt látod, hogy folyik a vér, és valaki az életéért könyörög, akkor te tényleg elhiszed, hogy itt valami rohadt komoly dolog zajlik. Már te is beleéled magad és drukkolsz xyxy karakternek, hogy túlélje, de tudod, hogy ez nem lehetséges... már tiszta ideg vagy, mert érdekel, hogy mégis mi a fene fog történni, amikor egyszer csak az anime a következő jelentre vált, ahol egy barnás hajú pasas, nyájas hangon ilyet szól:

,,NANDE MIRIA!?"  

... és ott akkor bumm, elröhögöd magad, mert leesik, hogy azért véresen komolyan nem kell venni ezt az animet. Mert lehet, hogy durva jelenetek vannak benne, de a humora... az mindenekfelett áll! És ez elsősorban az Isaac & Miria párosnak volt köszönhető. Hogy ezeken mennyit nevettem...  A legmókásabb jelenet az volt, amikor 2001-ben leesik nekik, hogy semmit nem öregedtek, de fogalmuk sincs, hogy miért. 

Megnéztem a 3 OVA-t is. Nem mondom, hogy ezek olyan sokat adtak a történethez, de végül is jó volt látni, hogy pl. Vino megtalálta Chanet, na meg egy kicsit több mindent megtudhattunk Jacuzziról és bandájáról is. Graham Specter személyében egy újabb karakter bukkant fel, aki őrültségben szinte már Laddhoz volt mérhető. A zene... húú mennyi mindent írtam, de a kiváló zenéről még egy szót sem ejtettem. Hát öreg hiba, mivel nélküle nem lenne teljes az anime. Hibátlan opening, hibátlan ending és hibátlan rész közbeni dallamok emelik fel igen magas szintre ezt a sorozatot. Olyannyira, hogy be is került a kedvenceim közé. Történet, karakterek, zene, grafika....

10/10

fix'd. A film a negyedét nem adja vissza.

Jogos, mert van belőle könyv is, habár azt nem olvastam. Azért a film sem nudli.