Messages

Visszatértem Bukarestbõl is próbáltam fellépni, de csak pár percem volt, modemen, és proxy nélkül külföldrõl nem enged fel, vacakolni meg nem volt idõm... De most már vagyok, és jövök mítre.
Részemrõl Breaking News (Daai si gin). Nem tudom, milyen, pont azért nézném meg Veletek. Ja, és ha sokan nem látták a Wonderful Days-t, az szerintem jó 5let

Japánoknál az elsõ osztályban megtanulják a Hiraganát , a 2. katakanát közben folyamatosan megismerkednek a kandzsikkal.

Hja. Nekünk még a Károlin mondták, hogy a legtöbb óvoda jellegû helyen már tanítják az írást... A lényeg persze az, hogy nekik is sok idejükbe telik megtanulni.***Ennek is utánanéztem Én úgy látom, hogy kanjit még tényleg nem tanítanak óvodában, de talán kéne. Hiraganát t.i. tanítanak, de azt a gyerekek nehezebben sajátítják el Persze érthetõ. Ha egy karakter az egy szó, könnyebb felismerni és emlékezni rá, mintha össze kell rakni a szótagokat. Egyszótagos szavaknál persze nincs különbség ( http://www.mmtaylor.net/Literacy_Book/DOCS/22.html ) ***
Tudtommal pont az újságokban van megszabva 1945-ben a kanjik száma. A ~3000 a mindennapi használat során értendõ. Egy becslés szerint a különbözõ archaikus variánsokkal együtt összesen talán 80 ezer kanji létezik/létezett. ***közben kíváncsi lettem, hogy most mit mondanak, és nahát. Most sem tudják, pontosan mennyi van, de körülbelül 80,000 ténylegesen nyilván van tartva, bár nem használják persze a nagy részét, Kínában sem.***

Maretzukinak külön dícséret, hogy a hosszú szünet után rávette magát a postolásra...

Thx. Nem volt olyan nehéz, ez jó téma:)

Djarumot. Azt kaptam egy barátnõmtõl, hét éve. Hollandiából hozta. A második doboz egy ebédbe került =) Nem én vagyok irónikus, egész konkrétan azt mondta: "Oké, kapsz még egy dobozzal, de akkor meghívsz ebédelni!". Ez egy ilyen nõ Azóta se találtam egyébként pont ugyanazt a fehér dobozos típust.
Utána sokáig az indonéz nagykövetségen vettem a Djarum Supert, a Gudang Garam émelyítõnek tûnt. Ez gondolom viccesen hangzik
Igazából az eredetit szeretem, amit ide importálnak a srácok az nagyon le van butítva. Indiában Gudang Garamot vettem, mert csak az van, de persze az az eredeti, és végül csak megkedveltem. Az indonéz meglepõ módon abból nem olyan jó, mint a maláj változat. Ami viszont drágább, és némi eredménytelen alkudozás után indonézt hoztam idén vissza, már el is fogyott Egy részét elajándékoztam. A "drágább" konkrétan közel kétszer annyi, de Indiában kb. indonéz áron van mindkettõ, azaz 60 és 110 rúpia.
A pipázásnak van néhány alapvetõ trükkje! Ha ezeket betartod, nem alszik ki a pipa.
A beedie vagy beedee (ez az átírás miatt van, ugyanúgy ejtik, a "d" egy nazális hang, a magyar "d" és "r" között, azaz magyarul bíri vagy bídi lenne átírva) a tendu fa levelébõl készül. Egy vékony kis vacak szivarszerû dolog, a füstje az égõ avarra emlékeztet, 10-20% a dohánytartalma. Papírt nem tartalmaz. Ha sokat szívsz belõle, kicsit marja a nyelvet. Sokan nem szeretik, én rászoktam Indiában pl hülyének nézik a beedie-t szívõ külföldit, mert náluk ez a szegények cigije. Ahogy Franciaországban a Gauloises a helyi szofi Pedig cigiben nem rossz egyik sem. A Dunhillben igazad van, cigik közül ezt tartom a legjobbnak, a light is jó, csak a mentolos meg a kék szörnyû. Utána jön a B&H meg egz sor másik cigi, bár mint mondtam, én cigit annyira nem.
Lehet hogy hozok neked vmit Szerbiából, jut eszembe, és a 26-i meeten megkapod De nem ígérem, fene tudja mennyi idõm lesz, melózom arrafelé és néha szó szerint egy percem sincs.

Hát ez tényleg olyan. Meghatottatok kicsit:)
Vili ismer, nemrég futottunk össze.
Nem sokat tudok japánul, idõnként tanulgatok. Az animékhez nekem is kell az angol felirat. Mindig örülök, ha valamennyit megértek felirat nélkül, de mondjuk a GITS SAC egyes eszmefuttatásait felirattal (sõt, a téma ismeretével és sok fantáziával) se mindig tudtam követni Több nyelvvel is így állok, mindegyiket tanulnom kell még, kivéve az angolt ("tanulnom" azt már tényleg nem kell.). A japán mondjuk messze a legnagyobb falat, az írásrendszer miatt, ahogyan azt ti is tudjátok. A hiragana és a katakana egyszerû, de a ~3000 kanji... Ahhoz kell a motiváció. Õk az óvodában kezdik tanulni

De szomorú, hogy egy ilyen topik is dohányos-dohányellenes harc színtere lesz El is nyomtam a Djarumomat. Inkább Beedire gyújtok
Én eredetileg pipáztam. Tizenöt éves koromtól tizenkilenc éves koromig havonta, vagy kéthavonta egyszer gyújtottam rá. Sok tucat dohánytípust próbáltam, és késõbb volt, hogy nagyon sokat pipáztam. A legextrémebb dohányos élményem az volt, amikor egy súlyzótárcsából, befõttesüvegbõl, benzincsõbõl és egy Vauen fejbõl összerakott házi vízipipámat vodkával töltöttük fel egy barátommal, és átszívtuk rajta a Black Cavendish típusú pipadohány füstjét. Ezt nem merem ajánlani senkinek Iszonyatosan berúgsz tõle, és nem nagyon jön vissza a füst.
Uhh... nem... volt egy ennél is meredekebb eset. :hahaha:
Néha-néha szivarozok, néha piára gyújtok, egyébként pedig az elmúlt pár (5-6) évben kreteket vagy beedie-t szívok. Cigarettáztam is, de valahogy soha nem szerettem meg, mert a füstje valahogy ízetlen. A kretek már szóba került, és mivel érdekes a története, itt idézem a Terebess Ázsia Lexikon összefoglalását:

"A ,,kretek" Indonézia egyedülálló szegfûszeg töltetû cigarettája. A szegfûszeg égésébõl származó pattogó-sercegõ, utánozhatatlan ,,kretek-kretek" hang kísér végig minden elfüstölt cigarettát.

A kretek cigaretta, Közép-Jáváról, Kudusból származik, a tizenkilencedik századból. Az iparág, amely valaha kis manufaktúrák összessége volt, történelme több mint száz éve alatt az indonéz ipar egyik vezetõ iparága lett.

A kretek cigaretta fõ alkotóelemének a szegfûszegnek történelme összefonódott Indonézia történelmével. A szegfûszeget mindig gyógyhatású fûszerként tartották számon, ezért már a római korban is keresett és drága áru volt. Ez az értékes fûszer eleinte csak öt apró szigeten termett Sulawesitõl keletre és Pápuától nyugatra. A fûszer kereskedelmének fellendülése a tizenhetedik század elején kezdõdött, amikor a hollandok és az Angol Kelet-Indiai Társaság külön vállalkozásokat hoztak létre, elindítva a régió kolonizációját is. A tizenkilencedik századig azonban szegfûszeg még nem kapcsolódott össze dohányzással.

Indonéziában a dohányt a tizenhetedik század elején ismerték meg. Ekkor a cigaretták még kézi sodrásúak, házi készítésûek voltak, a dohányt kukoricacsuhéba tekerték. Csak a tizenkilencedik század végén kezdtek szegfûszeget adni a dohányhoz. A legenda szerint elõször Haji Jamahri – egy kudusi születésû lakos – készített ilyen keveréket. Az 1880-as években asztmától szenvedett és észrevette, hogy ha a morzsolt szegfûszegbõl nyert olajjal dörzsöli be mellkasát, az kedvezõen hat panaszaira. Úgy gondolta, hogy a szegfûszeg gyógyhatását a tüdejében jobban fejthetné ki, ha egy keveset a cigarettájába sodorna. Csodák csodájára Haji Jamahri meggyógyult, és elkezdte gyártani és forgalmazni találmányát, dicsõítve annak gyógyhatását. Így az elsõ kretek cigaretta árusok a patikusok voltak. Ahogy a kretek népszerûsége nõtt, manufaktúrák nõtték ki magukat kézi sodrású szegfûszeges cigarettákat gyártva. Természetesen mind a Djarum, mind a kretek cigaretta változott az évek során."

Ehhez csak annyit tudok hozzáfûzni, hogy az itt kapható "kretek" európaiasított, különben nem engednék importálni. Nincs is meg a jellegzetes ropogás, amit az égõ szegfûszeg okoz.
Egyébként pedig érdekes, de nekem a sörhöz nem esik jól a dohányzás. Lehet, hogy csak cigivel jó, mert az kevésbé ízesített dohány... Mondjuk nem is sörözök sokat.

Anime, japán kultúra, én. Ha most így visszagondolok, elõbb-utóbb mindenképpen rátaláltam volna erre a mûfajra...
A nõvérem annak idején beadta a jelentkezési lapomat a Károli Angol-Japán szakára. Anélkül, hogy megkérdezett volna  Akkoriban nem voltam túl... hmm... elhivatott az élettel, vagy konkrét célokkal kapcsolatban. Így aztán hiába szólt, elfelejtettem, hogy mikor lesz a szóbeli felvételi, és elõzõ éjjel egészen elképesztõt buliztunk =) De felvettek másnaposan is. Akkor indult a japán, nulladik évként. Nagyon tetszett a szak, és a nyelv is, persze emögött az is állt, hogy rengeteget szerepjátékoztunk a barátaimmal, és Orientalt meséltem. Rettentõ hangulatos volt elképzelni a keleti mitológia világát. És néha megleptem a japán származású tanárunkat mitológiai tudásommal
Eltelt egy év, én abbahagytam az egyetemet, megpróbáltam a saját lábamra állni (amire nagy szükség volt). Viszont maradt bennem egy erõs vágy, hogy megnézzem Japánt, és minden érdekelt, ami az országgal kapcsolatos.
Úgy hat éve megkért az öcsém, hogy szerezzek meg neki egy japán rajzfilmet. Jó darabig kerestem, de akkor még nem voltam otthon a netben igazán, és végül egy ismerõsöm (aki viszont nagyon) szerezte meg egy doboz Djarumért (az eredetiért - akkor még nem volt európai változat, és nehéz volt hozzájuzni;). A Ninja Scroll volt az. Aki már látta ezt az animét - meg ne sértõdjetek, hogy feltételezem, van, aki nem :gevumezs: - az tudja, hogy mennyire motiváló darab. Szóval azóta rengeteg animét néztem. Mindig japánul, persze, hogy legalább abból ne felejtsek, amit tanultam, meg mert japánul egészen más hangulatuk van, mint bármilyen más nyelvre szinkronizálva.
Elég sok helyen jártam a világban, de Japánba még nem jutottam el. Sebaj. Célok nélkül nem sokat ér az élet