JAZZ (és családja)

[Manu]

A "rohanó világ szindróma" nagyon igaz a megírt jazzre. Tényleg vannak zenék, amiket többször meg kell hallgatni, hogy egyáltalán elkezdjen tetszeni, mivel annyira sûrû, annyi benne a téma v hangnem v ritmus v stílusváltás. Ezeket a a zenéket szeretem a leginkább, ezeket unom meg legkésõbb, de ebbõl van a legkevesebb. A jazz másik fajtája az improvizatív jazz. Ezek felépítése elég egyszerû (wamp -> téma -> egyik hangszer solo -> téma -> másik hangszer solo -> ...és így tovább). Itt a solo-k adják a zene varázsát, amik a pillanatot tükrözik, ellenben az elõzõ fajtával, ahol valami nagyobb egységet ölelnek fel, írnak meg a világból. Szerintem ilyen impro-s jazzbõl viszonylag sokat meg lehet hallgatni és sokat is csinálnak belõle. Itt szoktam követni az új albumokat, és jön ki belõle rendesen. Sok jó, mégtöbb rossz. Itt is vannak trendek, amikkel lépést kell tartani. Most így viszont nem tudom megfogalmazni, hogy mi kell a jazz "elsajátításához", szeretetéhez, de sok igazság van abban, amit Blimp mondott, legalábbis amíg az embernek rá nem áll az agya. Utána meg el lehet kezdeni falni az új, ill. a soha véget nem érõ bepótolnivaló elõadókat és albumaikat.

[Animal]

A jazz másik fajtája az improvizatív jazz. Ezek felépítése elég egyszerû (wamp -> téma -> egyik hangszer solo -> téma -> másik hangszer solo -> ...és így tovább). Itt a solo-k adják a zene varázsát, amik a pillanatot tükrözik, ellenben az elõzõ fajtával, ahol valami nagyobb egységet ölelnek fel, írnak meg a világból. Szerintem ilyen impro-s jazzbõl viszonylag sokat meg lehet hallgatni és sokat is csinálnak belõle...

Én személy szerint azt szeretem nagyon a jazz-ben, hogy koncerten lehetetlen 2x ugyanúgy meghallgatni ugyanazt a számot. Minden elõadáson mást kapsz (kivéve a fentebb leírt dalszerkezet "fix" darabjait). Fantasztikus érzés, amikor látod/hallod, hogy a zenész ott a helyszínen rakja össze a solo-t, énekli és közben már játsza. Dobosként imádtam/imádom az ütemmutató váltásokat, amit - valljuk be õszintén - a 4/4-hez szokott tüpcivilág nem fogad be, mert könnyen kelthet disszonáns érzetet (pedig itt nem hangzatról, hanem ütemrõl van szó ). Kezdõként rengeteget gyakoroltam ezeket a váltásokat és eleinte nem ment könnyen, aztán egyszercsak magától mûködött a dolog. Amikor már átérzed az egészet, nincs szükség rá, hogy magadban számolgass. Jön magától és nem rontod el.
Szóval szeretem a jazz albumokat (hiszen itthon csak ezeket hallgathatom), de sokkal jobban szeretem élõben hallgatni a jazzt.

Edit: Ja és témához kapcsolódva: Valóban az lehet a jazz és az anime itthoni kis népszerûségének oka, hogy mindkettõhöz szükség van gondolatokra, érzésekre. Nem elég leülni, kinyitni az érzékszerveket (szem, fül), kitámasztani õket, azt' hadd jöjjön, hanem saját magadat is bele kell vinned, aktívan kell befogadnod.

[Manu]

A Walk Of The Giant Turtle-t halgattam elõször tõle kb. két éve. Az is tetszett, de ott a modernebb, sampler-es, meg a keményebb hardcore irányába való elmozdulás valahogy eröltetettbek tûnt, a zenét meg egy kicsit egyszerûnek éreztem. Itt ugyanúgy megvan ez az elmozdulás, de a fentebb említett hibáktól mentesen, vagy csak már tudtam, mire számítsak. Nagyon cool, kemény kis album, árnyalatni hip-hop-pal, ami tényleg nem olyan rossz. Nem egy pörgõs, inkább folyós zene. Aki szereti a modern (itt tényleg a XXI. sz-i hangzásokra gondolok, nem a kortárs hülyeségekre) jazzt, az nem kerülheti ki. Azért ez sincs nagyon túlbonyolítva.

Erik Truffaz

[Ramiz]

Mit ad isten, éppen a Walk of the Giant Turtle-t hallgattam, amikor ideérkeztem... Egész jó. (Fõleg a Next Door c. szám! )
Majd ha végighallgattam ezt a dvd-t (ha megélem... ), akkor megkaparintom a következõ E. T.* albumot.

*: Erik Truffaz

[Manu]

Mit ad isten, éppen a Walk of the Giant Turtle-t hallgattam, amikor ideérkeztem... Egész jó. (Fõleg a Next Door c. szám! )
Majd ha végighallgattam ezt a dvd-t (ha megélem... ), akkor megkaparintom a következõ E. T.* albumot.

*: Erik Truffaz

Én arról az albumról a King B-t, meg a Wilfied-et szeretem.
Ja, azt nem árt tudni, h nincs gitáros az együttesben, a billentyûs játsza a gitártémákat.

[Raggie]

Nagyon hangulatos oldaluk van, bár van egy két zsákarc fotó. Nem is tudtam, hogy léteznek normális franciák is ...

[Ramiz]

Ha már Erik Truffazról beszélgettünk: fellép április 09-én szombaton az A38 hajón!

[Ramiz]

New York Ska-Jazz Ensemble

Nem egészen jazz, nem is ska... Még csak pár számot hallgattam meg, de nekem tetszik. Kellemes, könnyed hangzás. Amelyikben szövegelnek is, az kevésbé jó. A trombita ska-san pimasz és fürge, de valahogy nem fáraszt le annyira, mint a ska-nál, és táncolni sem kezdtem el rá.


Xploding Plastix (a ház ajánlata)

Ezzel a bandával(? - nem tudom, hány emberbõl áll) régebben találkoztam, de csak egy-két számukat ismertem. Nos, ahányat letöltöttem, mindet kiírom cd-re. Nem tudom, hogy ez a stílus nu jazz vagy nem, de nekem nagyon bejön. A "beindulós" részekbõl hihetetlen energia árad, szinte érzem, ahogy belémfolyik és feltölt. Varázslatosnak is mondhatnám, ha költõi túlzásra akarnám magamat ragadtatni. Legismertebb számuk (dc-s találatok szerint) a "Treat me mean", ami tényleg jó, már csak tesztnek is: ha az tetszik, mozdulj rá a többire is, ha nem, a többi sem fog valószínûleg bejönni. De ez messze nem jelenti azt, hogy egysíkú zenéjük lenne, sõt!


Groove Armada

Kevesebb formabontás és elsöprõ lendület, mint az  Xploding Plastixnál, és ennél a cd-nél már szelektáltam , de a "nyugtatós" funky-nu jazz zenéknél  kicsit "slágeresebb", dallamosabb. Nem jazz, de nincs más megfelelõ zenei topic, és még befér ide remélem.

[Ramiz]

(Furcsa, a legtöbb döglött topicban enyém az utolsó bejegyzés...   )

Incognito: A Who needs love és az Inside life c. albumok tetszenek a legjobban (fõleg az elsõ! ), de az Adventures in Black Sunset is elég jó.
Amúgy eszembe jutott, honnan hallottam én az Incognito együttesrõl, mielõtt Manu mondta. A Megasztárban valaki egy Incognito számot adott elõ! És marha jó volt. Az egy inkább jazz-es szám volt, mint funky-s (vagy kevésbé funky-s, mint sok másik).
(Az a baj a funky-val, hogy én akkor szeretem, hogyha tök õrült. Ha már funky, akkor kattanjak be tõle! (==> RHCP korábbi albumok).
((Nils Landren-t még nem sikerült találnom, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni.))

[Manu]

Az Incognito az én kis kedvencem, bár én a Stranger Than Fiction és a No Time Like The Future c. albumokat kedvelem leginkább. Egy kis történet:

A tavaly elõtti nyár májusán elkezdték hirdetni, hogy lesz megint Ifjúsági Napok vagy 20 év után Szegeden. A flyereken feltûnt, hogy a fõ mûsorszám egy Incognito nevû együttes lesz. Én persze nem hittem el, mert olyan hihetetlennek tünt, hogy az én Incogntom legyen az, mintha mondjuk a Black Sabbath jött volna koncertezni a fénykorában a Tisza partra, aminek azt a részét nemes egyszerûséggel "lapos"-nak nevezik. Persze egész nyáron várakoztam, s augusztus elején jött a belsõ info, hogy tényleg õk jönnek. Persze ekkot is hitetlenkedtem, s úgy voltam, ha még igaz is, akkor is közbejön valami. Hát igaz volt, ott állok a színpad elõtt a "laposon", fenn a színpadon vagy 15 zenész, mindet szinte rajongásig szeretem, csak egy kicsit kedvetlennek tüntek. Gondolom nem tudták, hogy Szeged az õ mércéjükkel falu, pedig tiszetességesen összegyûltünk.
Bluey (aki az együttes maga gyakorlatilag) leüti az elsõ akkordot és erre el kezd szemerkélni az esõ. Esküszöm, így volt. Az elsõ akkord után nekiállt, de nem is akárhogy, zuhogott, mint állat. ...és jött a jó magyar mentalitás: befizettük, itt vagyunk, akkor bulizzunk, bármi is van!!! Mindenki ott maradt és örjöngött a zenére, ami teljesen feltüzelte a hervadtka együttest, együtt éltek az emberekkel, Bluey magára locsolt egy flakon vizet, megénekeltette a közönséget nem is akárhogy, és játszottak egy csomó ráadás számot. Hihetetlen koncertélmény volt, s félretéve elfogultságomat is ezt kell mondanom, mert tucatnyi zenész ismerõsöm ugynígy nyilatkozott. Soha nem felejtem el, még most is beleborzongok.

Most Courtney Pine-t hallgatok. Kemény kis szakszofonos csajszi, a modernebb, könnyedebb fajtából.

[Ramiz]

történet! Nekem a Toten Hosennel volt hasonló, kevésbé lett katartikus a tömeg (pl odakeveredett nem-is-ismerik emberek is voltak, nem csak keményvonalas rajongók Németországból ), de találkozás A Zenekarral (akkor. ma már mást is hallgatok. )... De az nem jazz.

[Ramiz]

Néhány jazz-muzsikus zenéjére kíváncsi vagyok:
Ornette Coleman, John Tchicai, Don Cherry, Cecil Taylor, Archie Shepp.
Nincs véletlenül nektek tõlük zene?

[Manu]

Néhány jazz-muzsikus zenéjére kíváncsi vagyok:
Ornette Coleman, John Tchicai, Don Cherry, Cecil Taylor, Archie Shepp.
Nincs véletlenül nektek tõlük zene?

Archie Shepp-tõl van csak albumom, ahol a Dresch Kvártettel együtt muzsikál.


Nicola Conte: Other Directions

Sokkal jobb, mint az elsõ album, ami egy-az-egyben nu jazz volt. Itt az other azt jelenti, hogy elmegy teljesen a hagyományos jazz felé, ami az õ stílusával vagyítve nagyon jól sül el. Zeneileg sokkal kiforottaba és kidolgozottabb, gyakorlatilag most szinte csak ezt halgatom. Latin-bossa jazz, sok-sok improvizációval és nagyon jó énekesekkel.

[Ramiz]

Én most Ornette Coleman-t hallgatok sokat, szaxofonos free jazz, kicsit õrült, albumot nem tudok mondani, mert dc-rõl szedek össze-vissza.

[CaptainBalu]

Yo emberkék!
Namármost én elõrebocsájtom hogy nálam a frestyle mindenek felett, de annyira zért nem vészes a dolog.   Viszont hogyha már Cowboy bebopnál (RESPECT!!   ) tartunk, akkor szeretném bejelenteni h. a Ride on technology-nál (Ghost in the shell 2ng Gig OST; Yoko Kanno-t tessék üdvöztetni) !nincs jobb free-jazz szám! a galaxisban. Személyes vélemény.
Egyébként számomra a szaxofon és a zongora az, ami minden számot meghatároz, nem tudom csak nekem van e ily szaxofon fetisizmusom?  
A másik alfaj amit naggyon szeretek az a smooth jazz. Mindenkinek tudom ajánlani a SmoothJazz.com rádiója (winampes streamelõs), ami szerény véleményem szerint a legjobb az összes hasonló között.
Végezetül, tudom ajánlani a Re:Jazz nevû formációt, szerintem nagyon ígéretes a csoport, még VOLT-on hallgattam õket élõben, groovy!

[.Attila]

Tud ajánlani vki a CB-hez hasonló pörgõs jazzt, jazz rockot?
Letöltöttem a Mahavishnu Orchestra egyik albumát, de nem jött be...

[Manu]

Tud ajánlani vki a CB-hez hasonló pörgõs jazzt, jazz rockot?
Letöltöttem a Mahavishnu Orchestra egyik albumát, de nem jött be...

Hát a CB zenei világa az acid jazztól a síma bluesig terjed. Ha az opening zenéje fogott meg, vagy érdekel, akkor valami Orchestrát keress, de inkább Brass-t, abban vannak kemény fúvósok. Hogy egy klasszikust mondjak - Duke Ellington, de õ ügye kb. 50 éve alkotott.
Hagyományos jazz, de újabb és sok fúvos van ott is - Dee Dee Bridgewater, bár õ énekesnõ, de besz*rás jó.
Ha modernebb hangzás kell Incognito - No time like the future, meg a Life Stranger than Fiction. Itt van sok ének meg sok fúvos, õk az Acid Jazz atyjai.
Michel Camilo - One More Once - Ultrabrutáljó fúvóstémák, de latin, Camilo meg virtuóz, sokat kell hallgatni, és dallamos, csak egy kicsit bonyolult néhol. Így hirtelen õ áll lgközelebb, latinsága ellnére.
Klasszikusabb blues, mint az ending pl B. B King. Nála is sok a brass.

Ezek így elsõre körülírják, lehet köztük találni hasonló dolgokat, de még gondolkodom rajta, vagy összeállítok valami válogatásfélét, mert nem az igazi, aztán majd mondasz rá valamit.

Ja: Chase - Ennea/Pure Music: 5 trombitás faszi, meghaltak túrnén még a hetvenes években, de õk is keményen nyomták.
ÉSmég: Nils Landgren Funk Unit, de nam tudonm sajna az album címét és nála nagyon meg kell válogatni.

[.Attila]

A CB-bõl a legjobban engem a What planet is this? fogott meg, fõleg ahhoz keresek hasonlót.
Köszi, majd keresek párat az általad ajánlottakból, most egyelõre egy Bob Marley remix csorog lefele.

[Ramiz]

CaptainBalu, neked a Hamiet Bluiett Saxophone Group-ot tudom nagyon ajánlani és Cecil Taylort. Ja, és Ride on Technology: !!! De a Pet Food és a 3tops is nagyon ott van!
Bonci, Bebop-szerû zenét bármikor, bármennyit ajánlj, ha találsz! Én eddig ezeket találtam: Art Blakey's Jazz Messengers, Dizzy Gillespie (bebop), Som Tres, Trio Mocoto.

[Kairakuda]

Sziasztok, gondoltam kezdésként belekontárkodok a jAzZ rovatba...
Kedvenc együttesem az Art Ensemble of Chicago, free meg avant-garde jazzt játszank. Afrikai ritmusok, meg mindenféle ökörködés különbözó hangeffektusokkal, ugyanúgy megtalálható az albumaikon, mint a legeszementebb feldolgozások, például találtam skót balladát szakszofonra átdolgozva, de találtam tõlük jazzesített Jimi Hendrix, és Bob Marley számokat is. azért szimpatikus nekem ez az együttes, mert minden egyes album, amit megszerzek tõlük tartogat nemvárt meglepetéseket, a stílusuk lemezrõl lemezre változik, tulajdonképpen nincs két hasonló korongjuk, mellesleg 1969 óta több mint negyvenet adtak ki. Nekem ezek tetszettek a legjobban: Americans Swinging in Paris; Coming Home Jamaica; Message to our Folks; The Third Decade, meg az 1971-es Bridgette Fontaine-el készült rádióadásuk...

[Ramiz]

Sziasztok, gondoltam kezdésként belekontárkodok a jAzZ rovatba...

Nyugodtan, bármikor! Fõleg ha ilyen zaftos tippeket tartogatsz nekünk.

Amit én most találtam a Kiss Kiss (Bang Bang) film egyik zeneszámja után: Nina Simone. Mindenféle számja van, nem is jazz igazából, de nyugis, kellemes zene, ezért ideírtam. A legjobb szám (a filmben is ez van): Feeling Good. Érdemes kipróbálni! (dc-n könnyen meg lehet találni)

[Manu]

Toshiko Akiyoshi Orcestra...

Bet*jok, a japánok és a Big Band... Nagyon küldik Hangminta

[Ramiz]

Toshiko Akiyoshi Orcestra...

Bet*jok, a japánok és a Big Band... Nagyon küldik Hangminta

Ha szedsz le ilyet, akkor a Bagman mellett ezt is el fogom kérni gátlástalanul.

[Kairakuda]

Amit én most találtam a Kiss Kiss (Bang Bang) film egyik zeneszámja után: Nina Simone. Mindenféle számja van, nem is jazz igazából...

Szerintem abszolút belefér a jazz kategóriába, van egy pár soul, meg nõi vokáljazz száma (Sinnerman; My Baby Just Cares For Me), igaz bluest, meg gnospelt is nyomott... Nekem csak egy válogatása van meg: High Priestess Of Soul, elég kellemes bakelitszagú számok vannak rajta. Link

Ismeritek Szabó Gábort? Mostanában kattantam rá a jó kis szitáros/gitáros albumaira, kár hogy ma már csak hárfán játszik...

[Meske]

Épp most láttam a TV-ben, hogy augusztus 19-én este fél 9-tõl lesz JAZZ-ének a Dunán vagy valami ilyesmi...

Gondoltam  beírom, hátha valakit érdekli.

[Kuroi Tenshi]

Ez a téma is csak kallódik itt, amint látom... pedig itt a Mol Jazz fesztivál!
Nemsokára indulok is oda... ma lesz a Szakcsi Generation Project John Patituccival és Jack DeJohnette-el (aki még nem hallott róluk, hogy Patitucci híres jazz-basszusgitáros/bõgõs, bár játéka inkább a jazz-rock (fusion) kategóriába tartozik, meg persze otthon van sok más stílusban is; DeJohnette pedig híres dobos, mindketten a jazz élvonalába tartoznak).

[Kairakuda]

27.-én European Mantra   koncert a gödörben, nagyon brutális jazzrockszerüséget játszanak (beugró 1000 pénz), 28.-án ugyanitt, a szokásos Jazzgödörben ingyenes Tropical Transform koncert, csak ne lenne kaki a csapoltsör...

[Pirula]

Patitucci híres jazz-basszusgitáros/bõgõs,

Egyszer sikerült kifognom már, a Yamahának volt hangszerbemutatója és ott tartott basszgitár és bõgõ workshopot, hát nem semmi ahogy tolja a srác.

[Manu]

Akkor már felhívnám a figyelmet két albumra nem-csak-jazz rajongóknak:

Dave Weckl Band - Multyplicity (2005)

A világ egyik legjobb jazzrock dobosának tartott gép-állatt emberke új albuma. Mindent utálok a faszi körül: a '80-as évek jazzrockos-szintis-szaxofonos hangzását, a foci séróját, azt, hogy csak róla szól a zene, mert lejátszik és nem hagy igazából érvényesülni senkit (én jobban szeretem, ha csak éppen annyit játszik valaki, amennyit kell, de azt a jó helyen - egyszerûség-tökéletesség), de annyira jól játszik az öreg Dave, hogy mindent megbocsátok neki. Virtuoso!!!

Herbie Hancock - Possibilities (2005)


Ez azért érdekes album, mert a funky mester most összejött pár populáris sztárral, akik meg akarták mutatni, hogy nemcsak a tingli-tangli zenéléshez értenek. Repertoáron van Stingtõl kezdve, Paul Simon, de még Christina Aguilera is. Nem kõkemény jazz, inkább nagyon finom blues számok, meg latin, de szépen megtalálták a határmezsgyét a pop és a jazz között. Egyszer legalább érdemes meghallgatni.

[Meske]

Magyarságismeretbõl kaptunk egy szép kis házit, amiben ha lehet a segítségeteket kérném, mert az alábbi kérdésre egy viszonylag hosszú, kimerítõ választ kéne írnom, de el sem tudom kezdeni, vagyis inkább csak nem is tudom mit írjak, illetve nem tudom mi lenne erre a válasz...

A kérdés:

"Milyen karakterû lehet a magyar jazz??"

LÉCCI LÉCCI SEGÍTSETEK!