Vallás, filozófia, ezoteria

[kisvirag]

az, hogy van e végállomás, csak a hiteden múlik...

szerintem

szerintem van, csak én még azt nem tudom, hogy melyik vonatra szálltam fel...

[Fenrir]

Én nagyon sok élethelyzetben viselkedtem úgy, mint itt a gyerek: nem hittem másoknak, ki kellett próbálni. Hülyének lehet mondani az ilyet, de sosem szégyelltem, és soha nem látom be, hogy ez miért lenne bûn. Agyunk van, gondolkodni tudunk, gondolkodnunk kell! Én ezt egyfajta kötelességnek érzem! Ha Isten nem akarta volna, hogy gondolkodjunk, kutassunk stb, akkor miért nem maradt meg az állatoknál? Én a klónozásról és bármilyen más kutatásról is így gondolkozok. Mindent tudni kell! Akár van Isten, akár nem.

Egyébként meg az is zavar, hogy ugye Istennek az idõ nem egy akadály, mint nekünk, hanem egy átlátható dimenzió. Õ tudja elõre, hogy mi fog történni. De akkor minek lejátszani? Úgy értem, csinálhat csodákat, gyújthet híveket, de úgyis tudja, hogy milyen elcs.szett hellyé fog válni a Föld (sõt, egyre inkább), akkor van értelme dolgozni?

A gondolatmeneted felvetett bennem egy apróságot.
Mi van ha a tudomány KÉPES eljutni egy olyan szintre hogy egy véges lény (pl ember) képes megalkotni egy végsõ lényt (istent). Innen két irányba mehetünk tovább. Isten (akit a jövõben alkotnánk meg) visszanyúl a Paradicsomba, és megtiltja az emberpárnak hogy egyenek a tudás fájából, mert tudja hogy enni fognak, és így megszerzik a tudást ami egy nap létrehozza istent.
Vagy isten már létezett és tudta hogy ha az emberek esznek a fáról egy nap riválist teremthetnek neki.
Azt hiszem ezért a fejtegetésért pár száz éve megégettek volna...
A fenti gondolatmenetet Dan Simmons Hyperion c. regényciklusa inspirálta. Ajánlom mindenkinek.

[sirtomi]

az, hogy van e végállomás, csak a hiteden múlik...

szerintem

szerintem van, csak én még azt nem tudom, hogy melyik vonatra szálltam fel...

Szerintem mindenképpen van végállomás. Hogy hogy jutsz el oda az leginkább rajtad múlik. Én nem igazán vagyok hívõ,de ahogy Brenen mondta a Fõnökre mindig számíthatok vagy segítségre, útmutatásra, vagy dorgálásra.

[Fenrir]

Na nézzük részenként.

Isten mindenható; volt, van és lesz; más dimenzióban van, ha úgy tetszik, mint mi egyszerû halandók. Számára az idõ más fogalom. Neki akár a jövõ is lehet múlt. Tehát tudja, hogy mi fog történni.
Viszont nem ellene játszunk, hanem az egymással, emberekkel. A léyeg pedig nem az, hogy mit nyerünk egymás ellen, hanem hogy hogyan játszunk.

Nem értem.
Az ember egoista. Van akinek a játékban az a fontos hogy betartsa a szabályokat (amiket vagy õ, vagy más állítottak) másoknak hogy gyõzzenek, MINDENÁRON. Kinek van igaza? Az igazság istennõje nem vak, de milliónyi arca van és hogy ki melyiket látja csak a perspektívától függ. Az emberek túlnyomó többsége még a valláson keresztül is csak saját egoizmusát éli ki, a tanításokon keresztül saját igazságát akarja igazolni.
A keresztény vallásnak annyi ága van: Katolikus, protestáns, ortodox, lutheránus, etc. Mikor valaki azt mondja, én így imádom istent, és megvetek mindenkit aki máshogyan imádja (ezt egy pápa mondta), kinek van igaza?

[Ramiz]

az, hogy van e végállomás, csak a hiteden múlik...

Ez a lehetõ leglogikátlanabb és szerintem legértelmetlenebb lehetõség. Ha állatként megsemmisülsz, mit számít a hited? Ha van Isten (vagy Istenek), mint számít, hogy miben hiszel? Ez így se füle, se farka. Erõszakosan kiötlött lehetõség.

Fenrir: jópofa fejtegetés. A Hyperion 1. kötetét ajánlásodra elolvastam, de nem bírtam tovább, túl sok közönséges és számomra értelmetlennek tûnõ dolog volt benne. Viszont nagyon érdekel, hogy mi ez az egész, és mi a vége a zarándoklatnak és a Shrike-nak. Esetleg röviden le tudnád írni egy pm-ben? Elõre is köszönöm!

[Beren]

Pedig a végállomás a lényeg.
Legalábbis a keresztényeknél. És elvileg rajtad múlik, hova jutsz.

jó, de ez az állandó végrekoncentrálás kissé az agyamra megy olykor... bár én se keresztény nem vagyok, se másmilyen (nem is leszek semmilyen!)

[Beren]

A gondolatmeneted felvetett bennem egy apróságot.
Mi van ha a tudomány KÉPES eljutni egy olyan szintre hogy egy véges lény (pl ember) képes megalkotni egy végsõ lényt (istent). Innen két irányba mehetünk tovább. Isten (akit a jövõben alkotnánk meg) visszanyúl a Paradicsomba, és megtiltja az emberpárnak hogy egyenek a tudás fájából, mert tudja hogy enni fognak, és így megszerzik a tudást ami egy nap létrehozza istent.
Vagy isten már létezett és tudta hogy ha az emberek esznek a fáról egy nap riválist teremthetnek neki.
Azt hiszem ezért a fejtegetésért pár száz éve megégettek volna...
A fenti gondolatmenetet Dan Simmons Hyperion c. regényciklusa inspirálta. Ajánlom mindenkinek.

Számomra inkább a Fõnök azért tiltotta meg a gyümölcsevést, hogy csak azért is egyenek fáról. Így aztán meghozták a döntést, hogy nem akarnak állatmódra élni, és elindult a buli... Az ember nehezen tudna létrehozni Istent, mert ahhoz még egy világegyetemet kéne összerakni, szóval nem a mi kapacitásunkra tervezett meló... (mi a karbantartást kaptuk:D )

[Ramiz]

Számomra inkább a Fõnök azért tiltotta meg a gyümölcsevést, hogy csak azért is egyenek fáról. Így aztán meghozták a döntést, hogy nem akarnak állatmódra élni, és elindult a buli... Az ember nehezen tudna létrehozni Istent, mert ahhoz még egy világegyetemet kéne összerakni, szóval nem a mi kapacitásunkra tervezett meló... (mi a karbantartást kaptuk:D )

Kezdjük ott, hogy az egész gyümölcsevés biznisz meg sem történt! Mint ahogy a világ teremtése sem úgy volt. Ez csak példabeszéd. De hogy vajon nem példabeszéd-e az egész könyv, azaz nem csak kitalálták bölcs emberek, hogy példát mutassanak a jó élethez ("jó" = jó a társadalom és a többi ember számára; békés együtt élést biztosít(ana))... azt nem tudjuk. Talán igen. Mindenesetre az elterjedésével nem érdemes érvelni, mivel annak politikai okai voltak.
De jót röhögnék, ha kiderülne, hogy valamelyik maja vagy azték vagy nemtudommilyen indián törzsnek volt igaza, és a túlvilágon tényleg egy dühös krokodilisten vár, aki mindenkit kettéharap, aki meghal és a színe elé kerül, mert már nincs olyan ember a Földön, aki nem hogy hinne benne, de legalább tudna róla...

[kisvirag]

errõl már kifejtettem, hogy szerintem egy Isten addig létezik,míg hisznek benne

egyébként.
szerintem is inkább csak példabeszéd.
MInt ez az özönvíz dolog. az pl mégcsak nem is önálló kitaláció.
gondoljunk csak a Gilgames eposzra...
egyébiránt valóban volt "özönvíz". ez már régészetileg is bizonyított...

egy ugyanolyan hogy azt mondják, a görög kultúrákban valószínûleg egyes királyok hírét addig addig fényezték mig isten nem lett belõle (vagy gondoljunk a rómaiaknál a császár/isten kultuszra, persze annak is megvolt a maga politikai oka)

megizé.

miért kéne másik világegyetemet teremteni, hogy istent tudjunk?
az már az isten dolga lenne, nem a miénk

van egy jó Asimov novella. címekben gyenge vagyok.
de az a lényeg, összeraknak egy robotot, aki nem akar engedelmeskedni az embernek, mert hisz egy felsõbb teremtõben. és mivel emberek sokkal hitványabbak, nem tudja elhinni, hogy azok képesek lennének olyan tökéletes dolgot, mint õ, teremteni. Hiába szerelnek a szeme láttára össze egy másik robotot, szépen rávilágit, hogy az alkatrászeknek már jönniük kellett valahonnan... és mennyire igaza volt lényegében.

egyébként szerintem Asimov iszonyat jól meglátta az egész robotproblémát... hogy miért is veszélyes ilyen cuccot csinálni... magunknál tökéletesebb valamit teremteni...

én ezért félek elõre attól a naptól, mikor megszületik az elsõ valódi MI.
teljesen más lesz az értékrendje mint a miénk, és olyan rendszerekhez férhet hozzá....

olyan rendszerektõl tesszük függõvé az életünket, amivel lényegében a saját romlásunkat és bukásunkat hozhatjuk.
volt szó Utáljuk az amcsikat topicban arról, h mi lenne benzin nélkül, vagy esetleg áram, vagy gáz nélkül, vagy még ma már alapértelmezettnek vett szolgáltatás nélkül... a fél világ kipusztulna, mert az emberek nagy része már elvesztette a saját magáról való gondoskodás képességét... meg mondjuk szerintem nem lenne annyira nagy gond ez... végre ismét a természetes szelekció döntene, és nem holmi megkérdõjelezhetõ dolgok...
az erkölcs egy nagyon kétélû dolog...
lehet, hogy "jót" akar, de valójában épp ezzel okozza a legtöbb kárt.

szóval, kicsit hasonló vízióim vannak az MIvel kapcsolatban, mint ami a Terminátorral volt...

de visszatérve.
ha MIt tudunk majd teremteni, talán Istent is képesek leszünk.

Most beugrott Stargate. Ugye ott az õsök egy magasabb létszintre léptek, és lényegében isteni képességekre tettek szert. Jó, persze, nem tudtak mindent, nem voltak képesek mindent befolyásolni, pl nem tudtak egy egész világegyetemet teremteni... de egy csomó természetfeletti képességük volt.

De, akkor isten-e valaki, ha _mindent_ meg tud csinálni?
de
ha _mindent_ meg tud csinálni, akkor képesnek kell hogy legyen egy másik isten teremtésére, vagy annak elpusztítására is, vagy akár önmaga elpusztítására... ez meg nekem kicsit ellentmondásos. Persze, miért akarna egy Isten egy másik istent teremteni?
a minden, a végtelen,, a semmi annyira megfoghatatlan dolgok.
ha nem volt semmi, hogy lett valami.
Egyáltalán, ha Semmi volt, akkor hogy lehetett Isten? mert ha Isten volt, akkor nem semmi volt, hanem Isten...
számomra még mindig felfoghatatlan, hogy egy _mindent_ teremteni és megtenni képes valaki miért alkotna olyan dolgokat, mint pl a mi világunk... jó, mondjuk szórakozás...
egyébként meg, honnan tudjuk hogy mi a jó és a rossz?
a mai erkölcsi normák nagy része társadalmi öngerjesztõdés, mindig a történelmi helyzet hozta...
pl jó, még nem haladtam tul sokat a Bibliában.
de a keresztény vallás a monogámiát és a hûséget hirdeti, fennen... mégis, kanonizált részeiben bizony bizony többnejûség van, és hûségnek még a többnejûségben sem! (mert mondjuk a többnejüség nem zárja ki a hûséget, max nem egy, hanem 2-3 nõhöz az az ember) (jó, tudom, ótestamentum más kicsit)

szóval bennem felmerülnek ilyen kérdések...
logikára, következetességre törekszem, és ilyeneket várok el az ilyesmitõl, de mind a tanok, mind a Biblia, tele van ellentmondásossággal...
minden tele van ellentmondásossággal.

[Rounin]

errõl már kifejtettem, hogy szerintem egy Isten addig létezik,míg hisznek benne

[...]

minden tele van ellentmondásossággal.

Ez már önmagában egy nagy ellentmondás. Szépen hangzik, de ha csak akkor létezhet, mikor hisz benne valaki.. mi volt, amíg nem volt senki? Ugye Õ teremtett mindent, tehát léteznie kellett, még mielõtt lett volna ki higyjen benne :]

[kisvirag]

"egy isten addig létezik, míg hisznek benne"

korábban valahol postoltam ennek a gondolatomnak a teljes részét.

de egyébként pont az ellentmondásosságok miatt zavaros a "hitem"
az én Isteneim (igen, többeszszám ) egyébként sem azok a mindent õ teremtett fajtásiak.

edit: megkerestem a ominozus postot

[Ramiz]

errõl már kifejtettem, hogy szerintem egy Isten addig létezik,míg hisznek benne

Terry Pratchett-nél is mûködik a gondolat egy vicces könyv erejéig... (Kisistenek)

szerintem is inkább csak példabeszéd.
MInt ez az özönvíz dolog. az pl mégcsak nem is önálló kitaláció.
gondoljunk csak a Gilgames eposzra...
egyébiránt valóban volt "özönvíz". ez már régészetileg is bizonyított...

Akkor most mi mellett érvelsz?
Noé bárkájában csak nem hiszel? És Bábel tornyában? És a tíz csapásban? stb.

[kisvirag]

Akkor most mi mellett érvelsz?
Noé bárkájában csak nem hiszel? És Bábel tornyában? És a tíz csapásban? stb.

Nem hiszek Noé bárkájában. Bábel tornyában sem. a tíz csapásban sem

_abban_ a formában, ahogyan a Bibliában le vannak írva.
de abban hiszek, hogy minden monda, mítosz és legenda alapja valamilyen valós eset/történés/személy...

amelyek az idõk folyamán formálódtak, torzultak, kinõtték magukat.

van egy aranyos román népmese a pletykás feleségrõl:
férj talál kincset, nem tudja el merje e mondani asszonynak, próbára teszi, azt mondta, az éjjel tojást tojt... mire a sztori végigmegy a falun, 100 tojás, kikeltett jércék és kakasok lesznek belõle...
valami ilyesmi játszódik le itt is, csak ezek kanonizálva is lettek.

[Ramiz]

Nem hiszek Noé bárkájában. Bábel tornyában sem. a tíz csapásban sem. _abban_ a formában, ahogyan a Bibliában le vannak írva.
de abban hiszek, hogy minden monda, mítosz és legenda alapja valamilyen valós eset/történés/személy...

De miért kellene, hogy így legyen? A példabeszéd nem arra való, hogy valaki kitalálja, hogy valamilyen útmutatást adjon? Ha ezeket a sztorikat egyvalaki kitalálta, attól még elterjedhettek/le lehetett írni õket.

A másik, amin filóztam: a legtöbb furcsa dolog, amit Isten tett, és sok emberben visszatetszést kelt, az Ószövetségben van írva. Lehet, hogy
1. az Isten látta, hogy csökken a népszerûsége, ezért imidzset váltott...
2. az Ószövetség hazugságokkal van tele (a sátán munkája, ha úgy tetszik), és egy Jézus nevû bátor reformer megpróbálta rendbe tenni a dolgokat.

[kisvirag]

egyszerûbb egy megtörént esetet/személyt hasonlót felhasználni egy példabeszéd alapjául, mint teljesen újakat kitalálni...

te is, ha valahol valamihez példát hozol, szinte biztos vagyok benne, hogy vagy saját tapasztalásod során történt esemény szerint, vagy mások által mesélt esemény szerint, vagy korábban olvasott/halott élmény szerint alkotsz példát.

legalábbis az emberek nagy része így tesz, felhasználja korábbi tapasztalásait az ilyesmihez...

[Ramiz]

egyszerûbb egy megtörént esetet/személyt hasonlót felhasználni egy példabeszéd alapjául, mint teljesen újakat kitalálni...
te is, ha valahol valamihez példát hozol, szinte biztos vagyok benne, hogy vagy saját tapasztalásod során történt esemény szerint, vagy mások által mesélt esemény szerint, vagy korábban olvasott/halott élmény szerint alkotsz példát.
legalábbis az emberek nagy része így tesz, felhasználja korábbi tapasztalásait az ilyesmihez...

Általában igen, de ez nem jelenti azt, hogy ha valamilyen nagyon valószerûtlen példával élnék (pl katz kultúrált hangnemben társalog vitapartnerével ), akkor az igaz is lenne visszamenõleg a múltban!

[kisvirag]

(pl katz kultúrált hangnemben társalog vitapartnerével )

hm, meg kell cáfoljalak
katz képes kulturált hangnemben társalogni a vitapartnerével
az más kérdés, hogy ki az a vitapartner... mert nem mindenkivel, az tény

szóval, akár ilyen példát is hozhatnál

és honnan tudjuk, hogy azoknak a példabeszédeknek az alapjai nem e ilyen "valószerûtlen", és néha megesõ kivételek voltak valójában? hm?

[Beren]

Kezdjük ott, hogy az egész gyümölcsevés biznisz meg sem történt! Mint ahogy a világ teremtése sem úgy volt. Ez csak példabeszéd. De hogy vajon nem példabeszéd-e az egész könyv, azaz nem csak kitalálták bölcs emberek, hogy példát mutassanak a jó élethez ("jó" = jó a társadalom és a többi ember számára; békés együtt élést biztosít(ana))... azt nem tudjuk. Talán igen. Mindenesetre az elterjedésével nem érdemes érvelni, mivel annak politikai okai voltak.
De jót röhögnék, ha kiderülne, hogy valamelyik maja vagy azték vagy nemtudommilyen indián törzsnek volt igaza, és a túlvilágon tényleg egy dühös krokodilisten vár, aki mindenkit kettéharap, aki meghal és a színe elé kerül, mert már nincs olyan ember a Földön, aki nem hogy hinne benne, de legalább tudna róla...

     
Hát, azzal eddig is tisztában voltam, hogy a Könyvet "nem faxon kaptuk az égbõl", meg azzal is, hogy tartalma meglehetõsen metaforikus. Bár a múltkor volt szerencsém beszélni egy "igazhívõvel", és hihetetlen, mennyire aprólékos a szabályozás... (egy ok arra, hogy a következõ pár millió évben is elkötelezettlen maradjak...)

[Beren]

Ószövetségben van írva. Lehet, hogy
1. az Isten látta, hogy csökken a népszerûsége, ezért imidzset váltott...
2. az Ószövetség hazugságokkal van tele (a sátán munkája, ha úgy tetszik), és egy Jézus nevû bátor reformer megpróbálta rendbe tenni a dolgokat.

ja, kirúgra a markeringest, a hrigazgatót, a jogi osztályt ("Honnan tudod, hogy ma még mi számít bûnnek? Régebben az is a pokolra került, ha valaki húst zabált!")a termékfejlesztõt és fölvett helyette egy csapatpszichológust:)

legalábbis az emberek nagy része így tesz, felhasználja korábbi tapasztalásait az ilyesmihez....

fogod a licencelt know-how-t, oszt elszabványosítod a cégnél

(jelenleg is produktív termelõmunkát végzet a gazpszichótanszéken:) )

[kisvirag]

LOL

[Pirula]

minden tele van ellentmondásossággal.

Ha ezt így ki lehet jelenteni akkor viszont az már egy konkrét stabil rendszert jelent nem? Akkor lenne minden igazán ellentmondásos, ha ennek a kijelentésnek az ellenkezõje is igaz lenne.
Valami olyasmi mint az a régi kínai történet amikor a császár megkérte udvari filozófusait hogy írjanak neki egy tökéletesen örökérvényû kijelentést. Erre azok elvonultak sokáig, majd visszajöttek az ultimate válasszal:
"Ez is elmúlik."

[kisvirag]

nekem errõl mindig a klasszikus példa jut eszembe:

Soha ne mond, hogy soha...

[Pirula]

Soha ne mond, hogy soha...

Jockey Ewing (c)

[kisvirag]

Meg perzsa had/fõisten
Meg a NGE-ban is a gyerek-kiválasztó társaság

Mahler Ede: Babylonia és Assyria (1906)

MARDUK: Ía egyik fia (a tenger ura, az égi tengeré) Babel város fõistene volt és mint ilye a "világegyetem istene" "az istenek királya" cimeket viselte. Egyszóval, õ volt a babyloni Amon-Ra és ez oknál fogva a legfõbb isten összes jelzõit egyesítette magában. A föld és az ember teremtõje volt és egyúttal "musim simáti" azaz a "sorsok meghatározója", minden jónak az ajándékozója, a szívek ismerõje, a nagy isten, a hõs. Harcisten is volt. "csodafegyverével, a villámmal, a kezében a sötétség szellemei, a zivatar sötét felhõsárkánya és az éj ellen küzd és a világosságot ismét diadalra segíti". Temploma, Ísagila hétemeletû toronnyal bírt, amelyet Í-temen-an-ki-nak azaz az "ég és a föld alapja házának (hm, mi van, ha ez bábel tornya?) hívtak. Felesége Zarpanitu a termékenység istennõje és a születés védõje volt. Herodotosz azon tudosítása, hogy Marduknak emberáldozatokat mutattak be, és hogy Zarpanitu tiszteletére pedig minden hajadonnak férjhezmenetele elõtt a szûziességét kellett feláldoznia, az eddigi felfedezett emlékfeliratokon még nem talált megerõsítésre.

egyébiránt felhivnám a figyelmet a vészes hasonlóságra Zeusz és Héra között...

[Pirula]

egyébiránt felhivnám a figyelmet a vészes hasonlóságra Zeusz és Héra között...

Ha már ennyire elmentünk közgáz irányba... Biztos franchise rendszerben mûködtek a vallások anno.
Egyébként valamikor olvastam egy könyvet ami gyönyörûen levezeti hogy melyik népcsoport melyik pantheonból nyúlta az isteneit. Csak a könyvet kölcsönadtam és azóta várom.

[Damnatus]

Bocs a beidézgetés stílusáért, de így könnyebb!

"Temploma, Ísagila hétemeletû toronnyal bírt"
Hogy pontosan ez volt-e a törénetben szereplõ torony, azt nem tudom, de biztos, hogy (pl. a babiloni fogság alatt) láthattak a zsidók zikkuratot.

"melyik népcsoport melyik pantheonból nyúlta az isteneit"
A vallástörténészek mára már sikeresen feltárták (legalábbis az indo-európai népek esetében) a különbözõ istenek kialakulásának, továbbélésének és átalakulásának történetét. Elég érdekes...

"egyébiránt felhivnám a figyelmet a vészes hasonlóságra Zeusz és Héra között..."
Mi a hasonlóség?

"múltkor volt szerencsém beszélni egy "igazhívõvel", és hihetetlen, mennyire aprólékos a szabályozás..."
És mégis tud élni vele!

"egyszerûbb egy megtörént esetet/személyt hasonlót felhasználni egy példabeszéd alapjául, mint teljesen újakat kitalálni..."
A jézusi példabeszédeken is egyértelmûen látszik, hogy azokat a zsidó élet mindennapjaiból veszi. És gyakran meg is magyarázza, feloldja a példabeszédeket. Ma sokan azért nem értik, mert nincsenek ismereteik arról a kultúráról, miliõrõl, azoknak az emberknek a hétköznapi életérõl, értékrendjérõl. Ettõl függetlenül sok példabeszéd még ma is magyarázat nélkül megállja a helyét.


"az én Isteneim (igen, többeszszám  ) egyébként sem azok a mindent õ teremtett fajtásiak."
És õket ki teremtette?

"egyébiránt valóban volt "özönvíz". ez már régészetileg is bizonyított..."
A Tigris és Eufrátesz áradásairól lehet szó, vagy a Théra vulkán felrobbanásáról (ami hatással volt a krétaiak életére). Ezek azonban csak lokális jellegûek, vagy a folyó-, vagy a tengerparti sávot érintették.
Tehát az egész emberiséget érintõ árvíz sosem volt.

"de a keresztény vallás a monogámiát és a hûséget hirdeti, fennen... mégis, kanonizált részeiben bizony bizony többnejûség van, és hûségnek még a többnejûségben sem! (mert mondjuk a többnejüség nem zárja ki a hûséget, max nem egy, hanem 2-3 nõhöz az az ember) (jó, tudom, ótestamentum más kicsit)"
A zsidó vallás - tudomásom szerinti - kulcsszava a törvény. Azt kell követni. A keresztény vallásé a szeretet, Krisztus. Gyökeres eltérés a kettõ.

"Mikor valaki azt mondja, én így imádom istent, és megvetek mindenkit aki máshogyan imádja (ezt egy pápa mondta), kinek van igaza?"
Melyik pápa? Az a pápa ebben az esetben hülyeségetmondott. Egyrészt ellentmond a szeretet törvényével, másrészt mert pl. nem ismeri a farizeus és a vámos történetét. Aki egy kicsit is képes gondolkodni, az nem fogadja el ezt. Persze lehet, hogy amikor ez a mondás született a tekintélyelv érvényesülése miatt kevesen töprengtek el rajta.

[Pirula]

"melyik népcsoport melyik pantheonból nyúlta az isteneit"
A vallástörténészek mára már sikeresen feltárták (legalábbis az indo-európai népek esetében) a különbözõ istenek kialakulásának, továbbélésének és átalakulásának történetét. Elég érdekes...

Valami könyvcímet/linket tudnál adni esetleg?

[kisvirag]

özönvíz téma: sosem állitottam, hogyegész földet érintõ özönvíz volt... de valójában az egész Földet érintõ volt, ha arra gondolunk, hogy azok az emberek mennyit ismertek a Földbõl.

[Damnatus]

Most így hirtelen sajnos nem tudok, mert nem 1 könyvbõl, nem egy tantárgyra olvastam ezeket, és nem is mostanában.

[Pirula]

özönvíz téma: sosem állitottam, hogyegész földet érintõ özönvíz volt... de valójában az egész Földet érintõ volt, ha arra gondolunk, hogy azok az emberek mennyit ismertek a Földbõl.

Szerintem az elég nagy probléma az ilyen vitáknál hogy mi csakis a saját kultúránk gyökereibõl táplálkozunk, közben pedig valami mindenek felett állót, általánosat keresünk. Sosem kalkuláljuk bele mondjuk a dél-amerikai, távol-keleti (jó, ezen a fórumon ezt talán ) vagy az õslakos ausztrál, afrikai mitológiákat, gondolkodásmódot.
Még most szólok hogyha valaki ezt meg tudja tenni legyen szíves már egy kötetben összegezni és a széles nyilvánosság elé tárni!