Párkapcsolatok, avagy "Értsük meg az ellenkező nemet!"

[Toplák]

Szívhez szóló gondolat... benne vagyok

Nos igen két ember közti mentalitás béli különbségnek döntő szerepe lehet. (jelen esetben a mentalitás nem egyenlő a dolgokról alkotott véleményéről, csak azoknak az előadás módjára gondoltam, csak nem találtam jobb szót.)

hogy szemléltessek, én is egy kedves történettel fogok előrukkolni.

Adott volt a leány, és adott voltam én. csak egy ici-pici különbség volt köztünk. minden
Ő víz jegyű volt én tűz. Ő kedvelte a nyugit, én mindig pörgök. Ő inkább hallgatott, én inkább meséltem. Ő messze lakott, én meg közel Ő szép volt én meg... nos ezt inkább hagyjuk és így tudnám még folytatni egy oldalon át. Mert csak két valamiben voltunk hasonlóak, egy: mind a ketten bolldogan áltunk az élethz, optimistán, kinevetve, a "utálom az életet" és "haragszom a világra" embereket. a másik meg, (ennek folyományaként) hogy naon szerettük egymást. Mindig volt beszéd téma, mindig tudtunk levezetni különöző eszme futtatásokat, stb... stb... És ez a töménytelen ellentét olyan harmóniát teremtett közöttünk, ami véget vetett a kapcsolatnak. Mert mindig öröm volt és béke. És emiatt az ő részéről kellemes "tradíció" az én részemről, meg dög unalom lett. (Jelzem ezt a lányt mai napig nem titkoltan szeretem, csak nem tudok vele lenni és kész) Túl szép és túl jó volt minden. És azóta is nagyon jó barátok vagyunk meg minden.

Ehhez képest. Volt egy másik kapcsolat, akivel szinte mindenben egyet értettem, csak az utolsóban nem, hogy ő az utálom a világot emberek közé tartozott... és engem egy ilyen kijelentéssel hogy "érdekelne milyen lenne meghalni" Meg egyéb ilyen sületlen dumák, amiről azt se tudja mennyire fáj másoknak, ilyenekkel bombázott. És őőt egyszerűen meggyűlöltem emiatt a letargikus életszemlélete miatt. (személyes okai vannak, a miért nem bírom a "de meg halnék" kijelentéseket, ha valakit érdekel pm-ben elmesélhetem, de nem fogom topicra kiírni.) És őt a mai napig ha meglátom, (nem félre érteni:) de ha emberként kezelem bicska nyílik a zsebemben, de férfiúi illemek miatt és ez a jellemző ha nőként kezelem, egyszerűen elmegyek mellette, egy oda dobott szervusz hogy vaggyal vegyítve továbbállok.

A vége ugyan az... De a kérdés melyik a jobb? szeretni, csak a harmónia miatt nem tudni vele lenni, vagy utálni és... nos ezért nem vele lenni.


EDIT: nos igen... egy nőben könnyebb elveszni, mint a legnagyobb mitológiai labirintusokban... de érdekes őktudnak valamit, mert mindig kitalálnak egymás útvesztőjéből.

[sirtomi]

Toplák érdekes a történet.

Nalam az a helyzet, hogy nagyon jól kijövök egy lánnyal, bármiről tudunk beszélgetni, bárhova elmegyünk együtt. Én szeretek vele lenni, Ő meg szeret velem lenni.
De míg én szeretnék tovább menni Ő a barátságnál akar maradni! Azt nem tudja megmondani mi az ami hiányzik a szerelemhez a részéről, sajnos részemről viszont meglenne ez a kis plusz, legalábbis úgy érzem.
Valaki magyarázza el nekem, hogy mi hiányozhat a lánynak! Én nem értem a nőket és nem ez az első eset, hogy fogalmam sincs, hogy mi hiányzik

[Toplák]

Jajj ne, szegényem! Te beleestél a legszörnyűbb kórságba... a "barátommal nem kezdek, és te vagy a legjobb barátom"-itiszbe...

Ez két dolgot jelenet... első potenciális jelentés tartam: kéreti magát, mert az ember, és főleg a nő, szereti ha hzelegnek neki. (ez olyan mint amikor egy lányt megdicsérsz, és azt mondja, hogy ne mondj ilyeneket, tegyél rá egy lapáttal, mert ezt akarja ) élettapasztalat rullz

a második PJT: komolyan gondolja... az a rosszabbik. ő egy lázálmában, a zuhany alatt vagy plafont bámulva, vagy wc-n ülve, minden esetre túlzott szabad idejében kitalálta, hogy te a barátja vagy... Ez a rosszabbik ebből csak szívni lehet... sajnálom ha télleg ez van. hisz: Élettapasztalat még mindig rullz

[sirtomi]

Jajj ne, szegényem! Te beleestél a legszörnyűbb kórságba... a "barátommal nem kezdek, és te vagy a legjobb barátom"-itiszbe...

Ez két dolgot jelenet... első potenciális jelentés tartam: kéreti magát, mert az ember, és főleg a nő, szereti ha hzelegnek neki. (ez olyan mint amikor egy lányt megdicsérsz, és azt mondja, hogy ne mondj ilyeneket, tegyél rá egy lapáttal, mert ezt akarja ) élettapasztalat rullz

a második PJT: komolyan gondolja... az a rosszabbik. ő egy lázálmában, a zuhany alatt vagy plafont bámulva, vagy wc-n ülve, minden esetre túlzott szabad idejében kitalálta, hogy te a barátja vagy... Ez a rosszabbik ebből csak szívni lehet... sajnálom ha télleg ez van. hisz: Élettapasztalat még mindig rullz

Részemről komolynak is indult, de valahogy ez lett belőle.
Páran bíztatnak, hogy lehet még belőle valami, de nekem elég pesszimista az alap hozzáállásom a dolgokhoz mostanában

[Rounin]

Részemről komolynak is indult, de valahogy ez lett belőle.
Páran bíztatnak, hogy lehet még belőle valami, de nekem elég pesszimista az alap hozzáállásom a dolgokhoz mostanában

Azért a türelmed ne veszítsd. Még a végén csalódni fogsz (kellemesen ).

[sirtomi]

Azért a türelmed ne veszítsd. Még a végén csalódni fogsz (kellemesen ).

Kezdek nagyon türelmes lenni. Régebben nem voltam
Ja és köszi a bíztatást

[Fazék]

Részemről komolynak is indult, de valahogy ez lett belőle.
Páran bíztatnak, hogy lehet még belőle valami, de nekem elég pesszimista az alap hozzáállásom a dolgokhoz mostanában

bocsi a negatív véleményért, de én azt mondanám, hogy nem sok esély van rá, hogy bármi is legyen belőle. ez most nagyon hülyén fog hangzani, de több barát barátnőm (izé értitek, szóval nem mintha próbálkoztam volna náluk  ) is így áll a dologhoz egyértelműen. szóval tök jó neki, hogy van egy barátja, akivel szinte mindent megbeszélhet, akivel jól ellehet, de biztos benne (ami talán nálam nem is alaptalan), hogy amint járnánk, onnantól ez az egész nagyrészt felborulna, és ha mondjuk nem is, akkor is egy idő múlva, ha szakítanánk, akkor már sose lehetnénk olyan jó barátok, mint most. szóval nőkkel óvatosan kell barátkozni

innen jut eszembe:
(a sokadik) lány: Én nagyon kedvellek, de szeretném ha csak barátok maradnánk.
fiú_v0: /beletörődően bólint egyet és mosolyog hozzá, hogy tényleg ez a legjobb megoldás/
fiú_v1: Köszi már van elég barátom.
fiú_v2: Miért, tudsz focizni?

remélem érthető az életkép

Selmo XX-XY megértési probléma: erre létezik egy felsorolás azt hiszem, hogy "mit mond - mit gondol" nőre és férfira lebontva és sztem tökéletesen illene ide. A férfiak szeretnek az egyszerűségre törekedni, (többnyire) azt csinálni amit mondanak, (többnyire) azt gondolni, amit mondanak, stb, a nő meg szereti a titokzatosságot, a meglepetéseket, stb
ahogy Joseph Cornelius Hallenbeck nyomozó is mondta "Az ég kék, a víz nedves, a nők titkolóznak."
én természetesen férfi szemszögből teljes szívemből gyűlölöm a metakommunikációt és hogy elvárják tőlem, hogy fölfogjam mit is akarnak...

[sirtomi]

Részemről komolynak is indult, de valahogy ez lett belőle.
Páran bíztatnak, hogy lehet még belőle valami, de nekem elég pesszimista az alap hozzáállásom a dolgokhoz mostanában

bocsi a negatív véleményért, de én azt mondanám, hogy nem sok esély van rá, hogy bármi is legyen belőle. ez most nagyon hülyén fog hangzani, de több barát barátnőm (izé értitek, szóval nem mintha próbálkoztam volna náluk  ) is így áll a dologhoz egyértelműen. szóval tök jó neki, hogy van egy barátja, akivel szinte mindent megbeszélhet, akivel jól ellehet, de biztos benne (ami talán nálam nem is alaptalan), hogy amint járnánk, onnantól ez az egész nagyrészt felborulna, és ha mondjuk nem is, akkor is egy idő múlva, ha szakítanánk, akkor már sose lehetnénk olyan jó barátok, mint most. szóval nőkkel óvatosan kell barátkozni

innen jut eszembe:
(a sokadik) lány: Én nagyon kedvellek, de szeretném ha csak barátok maradnánk.
fiú_v0: /beletörődően bólint egyet és mosolyog hozzá, hogy tényleg ez a legjobb megoldás/
fiú_v1: Köszi már van elég barátom.
fiú_v2: Miért, tudsz focizni?

remélem érthető az életkép

Selmo XX-XY megértési probléma: erre létezik egy felsorolás azt hiszem, hogy "mit mond - mit gondol" nőre és férfira lebontva és sztem tökéletesen illene ide. A férfiak szeretnek az egyszerűségre törekedni, (többnyire) azt csinálni amit mondanak, (többnyire) azt gondolni, amit mondanak, stb, a nő meg szereti a titokzatosságot, a meglepetéseket, stb
ahogy Joseph Cornelius Hallenbeck nyomozó is mondta "Az ég kék, a víz nedves, a nők titkolóznak."
én természetesen férfi szemszögből teljes szívemből gyűlölöm a metakommunikációt és hogy elvárják tőlem, hogy fölfogjam mit is akarnak...

Nem bánt a negatív vélemény, sőt hasonló gondolatok az én fejemben is keringenek a helyzetről.

A metakommunikácóval hasonlóan vagyok. Szinte semmi jelet nem veszek észre soha, álljon oda elém és mondja el mit szeretne

[Selmo]

Valaki magyarázza el nekem, hogy mi hiányozhat a lánynak! Én nem értem a nőket és nem ez az első eset, hogy fogalmam sincs, hogy mi hiányzik

Erre én is kíváncsi lennék, ha esetleg erre tévedne egy nőnemű egyén, és felhomályosítana bennünket vak férfiakat...
A másik érdekes problémám a nőkkel a "nem mondom meg mi a bajom, találd ki" hozzállás. Valaki tudna segíteni abban, hogy miért lövetnék le magukat inkább, mint kimondják, hogy mi nem tetszik.

EDIT: Úgy látom ez a metakommunkiáció minden férfinak sarkalatos pontja. (Igen, nekem is. ) Vajon van valami a nőkben, valami ösztönös írtózás attól hogy kimondjanak dolgokat. Vagy ez csak a nevelés kérdése?
Őszintén mondom én már ott tartok, hogy tartson vaknak, bunkónak, érzéketlennek, visszafejlődöttnek, csak alacsonyodjon le odáig, hogy kimondja, amit gondol, nem pedig célozgat, sóhajtozik és érthetelen ám annál idegesítőbb jelzéseket küld, amikhez képest az enigma egy egyszerű összadási feladat volt.

[kisvirag]

nahm:
sirtomi, mivel nem ismerem a helyzetet kettőtök közt, ezért azt kell mondjam, hogy mind2 lehet. szóval lehet, hogy csak kéreti kicsit magát, vagy nem tudja eldönteni, hogy "ér-e" annyit a barátságotok, hogy esetleg "elrontsátok" egy kapcsolattal. láttam már mind2-re példát, egyik barátnőm pl majd 2-3 évig "húzta" így egy srác fejét az utolsó 2-3 hónapban mielőtt összejöttek, nekem nyikorgott, hogy jajmostmicsináljon, mert a Zoli mostmár nagyonkonkrétan megmondta neki, hogy szeretne többet, de hogy annyi éve olyan jó barátok, és mivan ha nemjönössze, és etc etc. én kérdeztem hogy érzi, akármi, aztán amilyen kedves volt, csak 3 hónappal később tudtam meg (igazábol hamarabb tudtam, de tőle akkor) hogy, ja, nem is mondtam, hogy összejöttünk a Zolival?
de volt másik véglet is, az pont én, hogy a barátságon kívül tényleg nem akartam mást, illetve volt amikor kicsit elbizonytalanodtam, de aztán rájöttem hogy nem működne... szóval bármelyik lehet, talán kis türelem, és kiderül.

Egyébként az alapvető női természet, hogy nem szeretjük kimondani, mi a bajunk, mert úgy érezzük, a másik akkor törődik velünk, ha észreveszi, hogy vmi bajunk van... persze értelmes nő, mint én, az ilyen észrevétel és "mia gond" kérdés után általában kiböki, valaki csak egy "tudnod kéne"-t lök oda. persze azt mindig elfelejtjük, hogy ami nekünk esetleg gond, az esetleg a srácnak fel sem tűnik, vagy az adott probléma számára nem probléma. ezért jó az elején tisztázni hogy ki hogy merre.

kicsit visszakanyarodva: a plázacica kifejezés azokra a tizenéves lányokra vonatkozik (szvsz), akik amellett, hogy a mai lehetetlen divatot követik, néha a családi kasszát is túlterhelve módon, egész nap a pláza, vagy valami hasonló épületkomplexumban lógnak hasonszőrű társaikkal, és azt vesézik ki, hogy melyik blúz milyen jó, melyik smink áll nekik jól, és hogy milyen topánkáról álmodoznak huszadikként a cipőspolcra, és a "tudtad hogy a gyűrűk urát kiadták könyvben is" magasságú eszmecseréket folytatnak...

[sirtomi]

nahm:
sirtomi, mivel nem ismerem a helyzetet kettőtök közt, ezért azt kell mondjam, hogy mind2 lehet. szóval lehet, hogy csak kéreti kicsit magát, vagy nem tudja eldönteni, hogy "ér-e" annyit a barátságotok, hogy esetleg "elrontsátok" egy kapcsolattal. láttam már mind2-re példát, egyik barátnőm pl majd 2-3 évig "húzta" így egy srác fejét az utolsó 2-3 hónapban mielőtt összejöttek, nekem nyikorgott, hogy jajmostmicsináljon, mert a Zoli mostmár nagyonkonkrétan megmondta neki, hogy szeretne többet, de hogy annyi éve olyan jó barátok, és mivan ha nemjönössze, és etc etc. én kérdeztem hogy érzi, akármi, aztán amilyen kedves volt, csak 3 hónappal később tudtam meg (igazábol hamarabb tudtam, de tőle akkor) hogy, ja, nem is mondtam, hogy összejöttünk a Zolival?
de volt másik véglet is, az pont én, hogy a barátságon kívül tényleg nem akartam mást, illetve volt amikor kicsit elbizonytalanodtam, de aztán rájöttem hogy nem működne... szóval bármelyik lehet, talán kis türelem, és kiderül.

Egyébként az alapvető női természet, hogy nem szeretjük kimondani, mi a bajunk, mert úgy érezzük, a másik akkor törődik velünk, ha észreveszi, hogy vmi bajunk van... persze értelmes nő, mint én, az ilyen észrevétel és "mia gond" kérdés után általában kiböki, valaki csak egy "tudnod kéne"-t lök oda. persze azt mindig elfelejtjük, hogy ami nekünk esetleg gond, az esetleg a srácnak fel sem tűnik, vagy az adott probléma számára nem probléma. ezért jó az elején tisztázni hogy ki hogy merre.

kicsit visszakanyarodva: a plázacica kifejezés azokra a tizenéves lányokra vonatkozik (szvsz), akik amellett, hogy a mai lehetetlen divatot követik, néha a családi kasszát is túlterhelve módon, egész nap a pláza, vagy valami hasonló épületkomplexumban lógnak hasonszőrű társaikkal, és azt vesézik ki, hogy melyik blúz milyen jó, melyik smink áll nekik jól, és hogy milyen topánkáról álmodoznak huszadikként a cipőspolcra, és a "tudtad hogy a gyűrűk urát kiadták könyvben is" magasságú eszmecseréket folytatnak...

Én is nagyon konkrétan megmondtam, hogy többet is szeretnék. Még egy darabig türelmes leszek, hátha történik valami

Plázacica szerintem nem csak tizenévesekre vonatkozhat, de a leírás passzol rájuk

Az tényleg jó, ha legalább a kérdés után kiböki a nő hogy mi a probléma. Lehet hogy ez egy alapvető természet, de sosem fogom megérteni.

[Zanador]

Köztem és a lányok közt megint más szokott lenni a problémaforrás (nem csak tartós kapcsolatnál, rövid ismerettség esetén is). A nonverbális jelek egy részét értem, a többit látom, csak nem tudom, hogy mire utal. Namármost, tegye fel az a kezét, akinek rajtam kivül visszatérő problémája, hogy kitalálja, hogy mire gondol az adott lány. Merthogy nálam ez már néhányszor előkerült. Rájöttem, hogy mire gondolnak, de szerintem nem akkor és nem arra, amire ők szerették volna. A következmény szinte mindig ugyan az, mintha nem jöttem volna rá semmire, úgyhogy én pusztán az egész kitalálósdi megfejtésének kisérletét kérdőjelezem meg, mert szerintem tök fölösleges. Ha nem megy, az a rossz, ha megy, akkor az? Ilyenkor mit lehet egyáltalán csinálni?
A másik, amit imádok, és főleg lányoknál tapasztalható, azok azok a kérdések, amikre nem kiváncsiak a válaszra/ nem fogadják el azt, bármi is. Ennek egy alesete az amikor egyáltalán nincsen jó válasz ("ez a ruha kövérit?" csak, hogy maradjak egy klasszikus példánál, bár ezt élőben még alig hallottam). Ez még könnyebben megoldható, és kevésbé vezet tragikus következményekhez, mint a jelrendszer meg nem értése, de attól még ez is egy olyan dolog, amin sokat szoktam nevetni.

Kedvenc webcomicom egy idevágó darabja (igen, a képregényt egy srác rajzolja): http://www.sinfest.net/d/20060310.html

[Fazék]

A másik, amit imádok, és főleg lányoknál tapasztalható, azok azok a kérdések, amikre nem kiváncsiak a válaszra/ nem fogadják el azt, bármi is. Ennek egy alesete az amikor egyáltalán nincsen jó válasz ("ez a ruha kövérit?" csak, hogy maradjak egy klasszikus példánál, bár ezt élőben még alig hallottam). Ez még könnyebben megoldható, és kevésbé vezet tragikus következményekhez, mint a jelrendszer meg nem értése, de attól még ez is egy olyan dolog, amin sokat szoktam nevetni.

Egy örök klasszikusból idéznék, a helyes válaszokat illetően, a Jóbarátok sorozatból: 

Chandler: Okay, well. Janice said 'Hi, do I look fat today?' And I, I looked at her....
Ross: Whoa, whoa, whoa. You looked at her. You never look. You just answer, it's just a reflex. Do I look fat? Nooo! Is she prettier than I am? Noo! Does size matter?
Rachel: Nooo!
Ross: And it works both ways.

[Ramiz]

én természetesen férfi szemszögből teljes szívemből gyűlölöm a metakommunikációt és hogy elvárják tőlem, hogy fölfogjam mit is akarnak...

Csatlakozok!!!

Őszintén mondom én már ott tartok, hogy tartson vaknak, bunkónak, érzéketlennek, visszafejlődöttnek, csak alacsonyodjon le odáig, hogy kimondja, amit gondol, nem pedig célozgat, sóhajtozik és érthetelen ám annál idegesítőbb jelzéseket küld, amikhez képest az enigma egy egyszerű összadási feladat volt.

Én is már ott vagyok rég. Tartson hülyének, csak mondja ki, mit akar! Aztán meg, hogy is mondjam... ha hülyének tart, olyan nagyon messze nem is feltétlenül jár az igazságtól...

innen jut eszembe:
(a sokadik) lány: Én nagyon kedvellek, de szeretném ha csak barátok maradnánk.
fiú_v0: /beletörődően bólint egyet és mosolyog hozzá, hogy tényleg ez a legjobb megoldás/
fiú_v1: Köszi már van elég barátom.
fiú_v2: Miért, tudsz focizni?
remélem érthető az életkép

Részemről komolynak is indult, de valahogy ez lett belőle.
Páran bíztatnak, hogy lehet még belőle valami, de nekem elég pesszimista az alap hozzáállásom a dolgokhoz mostanában

Nemtom, én mindig lekónyadok (nem csak lelkileg ), ha ilyen szöveget kapok, hogy "maradjon barátság" meg minden. Tehát ha a pofámba vágják, hogy ronda vagyok és idegesítő, és akkor sem feküdne le velem, ha én lennék az egyetlen férfi hónapokig a száz kilométeres körzetben, akkor még egy "reménykedő-de-már-magán-röhögő" típusú mosollyal meg tudom kérdezni, hogy "Tehát ha elrabollak és pár hónapig fogságban tartalak egy lakókocsiban a Kalahári-sivatag közepén, akkor lefekszel velem?", de ha megkér, hogy legyek csak a barátja, akkor lelépek, és sokszor még ahhoz sincs elég erőm, hogy előtte megkérdezzem, hogy "És akkor lefekszel velem mint "csak barátoddal?""... pedig így illenék a debil tébolyodott csalódott dühös (=elhajtás utáni) vigyoromhoz...

Edit: az a belinkelt képregény nagyon király!!!

[kisvirag]

egyébként, csak hogy ellenpéldát mondjak, a katz előtti kapcsolatomban pont fordítva ment a dolog, és a srác várta volna el tőlem, hogy gondolatolvasó legyek. szerinte egyébként is a másikkal való törődés nem csak annyi, hogy odafigyelek a másikra, megkérdem, neki jó e, ha úgy csináljuk, vagy legyen másképp (nem rosszra gondolni, hanem bármilyen közös tevékenységre), apró figyelmességeket teszek (pl ha felmegyek a konyhába, megkérdem, hogy neki hozzak-e valamit, vagy mikor elmegyek mellette, miközben épp a gép előtt dolgozik nyomok az arácra vagy a tarkójára egy puszit) és a cselekedeteimnél megpróbálom figyelembe venni az ő heppjeit. azt persze nem árulta el, hogy mi is szerinte az igazi törődés, mint sokminden mást, ezt is gondolatolvasnom kellett volna. mondjuk az is tény, hogy ma már elborzadva gondolok magamra, amiért tudtam olyan vak lenni, hogy fél évet lehúztam mellette. egy beképzelt, elkényeztetett gazdag kis p*cs volt (még a f*sz jelzőt sem érdemli meg)

persze teszem hozzá, ez lehet azért is volt, mert nem tudom hogy mennyire általánosithatok, de szeretünk idealizálni, azaz éppen aktuális barátunkba (vagy nem is csak párkapcsolati, hanem sima "barátunkba" is) olyan tulajdonságokat látunk, amivel valójában nem rendelkezik, de mi szeretnénk, ha igen, és ezért elhitetjük magunkkal, hogy igen, és amikor nem úgy cselekszik, vagy beszél, akkor azt mondjuk magunknak, hogy de tudom, hogy ő egyébként nem ilyen, csak most blabla. én már többször estem ebbe a hibába, valószínűleg katz kapcsán is van pár ilyen tévképzetem.
ezek akkor kellemetlenek, ha olyan tulajdonságra vonatkoznak, amihez gondolatolvasás is kéne. nem tudom, ez mennyire volt érthető.

de egyébként tapasztalat, hogy a pasik sokszor észre sem veszik, hogy egy egy számukra ártatlan szóval vgy cselekedettel mennyire megbántották a nőt, aki persze ugye bedurcul, és várja, hogy a másik kiengesztelje, de szerencsétlen hogy, ha nem is tudja, mi miatt

mondjuk hogy ellenpéldát hozzak erre a mond meg nyiltan mi bajod velem, és beszéljük meg dologra:
ismertem olyan srácot, aki azt hangoztatta, hogy csak nyugodtan mondjuk meg neki, ha valami bajunk van vele. na vettem a bátorságot, megmondtam. és ki sértődött meg? na, nem fogjátok kitalálni! persze hogy ő.

szóval sosem lehet tudni, hogy mi a jó. ha megmondom neki, vagy ha nem, ha célozgatok csak, vagy direktbe megmondom... leginkább esetfüggő. ahogy az is, hogy melyik nő mennyire "célozgatós"

[Toplák]

Na most "HAZUG KÖCSÖG" és egyéb hasonszőrű kijelentést fogok tenni... De... én szeretek és nagy hatásfokkal általában sikerül is megfejtenem hogy ki, mire gondol...

Direkt nem azt mondtam, hogy a lány, vagy a partner, mert, ha van is nekem körülbelül egy millió hibám, egyetlen-egy erényem azért akad. Ez.

És ez a képesség egy hibámból ered... Rettenetesen kiváncsi vagyok

Illetve, mivel szem-orientáltként hozott a gólya, állandóan az nézem a csinos leányokon. Ezért már általában a legapróbb villanást,scalódottságot, örömöt észreveszem rajta... Jelzem általában, vannak nehéz esetek, de mindenesetre ez is olyan mint az éneklés, valaki úgy született hogy gyönyrű hangja van, van akinek borzalmas, de elkezdi eddzeni és a végére leénekli a színpadról az elöbbit. (én a harmadik típus vagysok, rekedt fazék de nekem ez megfelel :P )

Szumma-szummárum: nem feladni, el lehet mindent sajátítani, de ez idő kérdése.


De azért... tény ami tény... én is jobban szeretem, ha vki nyíltan kiböki mi a baja. Már csak időhiányában is. (elmondani 5 perc, rájönni másfél óra)



ja és az a képregény az télleg kurta jó:D:D:D


UI: pontosan tudom kire utaltok plázacica címen... épp csak arra utaltam, hogy miért nem lehet plázacica helyet, pl suttyó rappert, vagy sötét rockert mondani? Hisz minden stílusú emberben van zokni, és burzsuly is. És mindegyik a maga divatja után fut. tehát a kérdés inkább arra vonatkozott, hogy miért kell akárkiket is ilyen retardáló megfogalmazással illetni. akkor inkább mondjuk helyette azt hogy BUTÁKOK.

[Xipe]

kicsit visszakanyarodva: a plázacica kifejezés azokra a tizenéves lányokra vonatkozik (szvsz), akik amellett, hogy a mai lehetetlen divatot követik, néha a családi kasszát is túlterhelve módon, egész nap a pláza, vagy valami hasonló épületkomplexumban lógnak hasonszőrű társaikkal, és azt vesézik ki, hogy melyik blúz milyen jó, melyik smink áll nekik jól, és hogy milyen topánkáról álmodoznak huszadikként a cipőspolcra, és a "tudtad hogy a gyűrűk urát kiadták könyvben is" magasságú eszmecseréket folytatnak...

sajnos ha meg csak ok lennenek.
de a 20-,30-,40-,50-,60- ugyanilyen szintuek sokkal rosszabbak.

[kisvirag]

Toplák: talán mert a rocker rapper srácok/lányok nincsenek annyian, vagy legalábbis nem annyira feltünően viritanak ki a kis lila/rózsaszin kivan a mellem/derekam/seggem ruhákban?

elnézést, visszavonom a tizenéves jelzőt.

[noriko]

(a sokadik) lány: Én nagyon kedvellek, de szeretném ha csak barátok maradnánk.
fiú_v0: /beletörődően bólint egyet és mosolyog hozzá, hogy tényleg ez a legjobb megoldás/
fiú_v1: Köszi már van elég barátom.
fiú_v2: Miért, tudsz focizni?

fiú_v3: "Egy f@szt maradunk mi barátok!”  Pluto dalszöveg

Na én is hozzászólok. Legalábbis megpróbálom. (Igazából tegnap akartam, de közben húgom kitúrt a gép elől. ) Bár nem tudom így fórumon hogy fog menni...elég korlátozottak a metakommunikációs lehetőségek ugyebár...

sirtomi: én két esetet tudok elképzelni:

1. a lány tényleg csak azért nem akar többet, mert a barátságot szeretné megőrizni inkább, ez az amit már Toplák, Fazék és kisvirag is írt. Lehet megoldás a türelem, mert baráti körömből én is tudok rá példát, hogy végül a felek mégis egymásrataláltak.

2. a lánynak tényleg hiányzik valami ami ezt kapcsolattá tehetné. Ha jól kijöttök és szimpik vagytok egymásnak meg minden, én arra tippelek, hogy (és most nem akarok sértő lenni, csak kimondom a gondolatom mert panaszkodtatok fiúk hogy a lányok csak utalgatnak, úgyhogy most csakazértsem fogok!) nincs meg az a testi vonzalom, ami ahhoz kell, hogy barátként lásson. Mert szerintem, kell hogy legyen egy minimális vonzalom. Nekem is van olyan barátom, akivel egész jól megértjük egymást, jól elhülyéskedünk, és nem is csúnya vagy ilyesmi, de nem vonzódom hozzá egyáltalán, így nem is tudnék a barátnője lenni. Viszont ha tényleg többet szeretne, nem tudom ezt hogy tudnám megmondani neki anélkül, hogy megbántanám...És ha megbántom, akkor már olyan jó barátok sem lehetünk, főleg ha tudja, hogy ebből a szempontból hogy tekintek rá, mert ott fog lebegni a fiú előtt hogy „fú..nem tart elég vonzónak..szerinte nem vagyok elég jó férfi” stb. és ez a barátságra rányomja a bélyegét. És mivel jóbarát, ezt nem akarom kockáztatni azzal hogy nyiltan megmondom, inkább csak azt mondom hogy nem, és mondjuk megpróbálom kiábrándítani magamból valahogy...

Őszinteségről:
Ez az előbbi eset az egyik példa arra, hogy miért nem mondjuk ki amit gondolunk szvsz. (najó, innentől inkább nem általánosítok, mert fogalmam sincs hány ember nevében beszélhetek, lehet, hogy tökegyedül vagyok ezzel és akkor meg csak királyi többesezek itt ) Nem akarok bántó, sértő lenni, mert lehet, hogy ha őszinte vagyok, a probléma úgy sem múlik el, és még az is bejött hogy megbántottam valakit. Inkább próbálom rávezetni valahogy, mert az nem olyan kínos ha ő jön rá, és nem én vágom a fejéhez. Mondjuk néhány barátnőm az elhárítható problémákat sem meri egyenesen felhozni a partnerénél (de ez csak a friss, alakuló kapcsolatoknál van ált.), ami szerintem hülyeség, mert ha van rá megoldás, akkor meg kell beszélni.

[Xipe]

Toplák: talán mert a rocker rapper srácok/lányok nincsenek annyian, vagy legalábbis nem annyira feltünően viritanak ki a kis lila/rózsaszin kivan a mellem/derekam/seggem ruhákban?

elnézést, visszavonom a tizenéves jelzőt.

rockert es rappert ne hasznalj egy mondatban.
serto szamunkra.

de hogy mondjak is valamit temaval kapcsolatban, sajnos ha most elmegy az ember egy metal koncertre akkor is lam mit latunk, kis 12 eves zsoficica probal becserkeszni maganak valakit es imadja Ozzy Osbourne elso albumat ami szerinte egyenlo a 2003-ban megjelentel.
meg a linkin park az total rock es metal meg annyira jokepuek mint a backstreet balls.

[kisvirag]

hát, legalább 2őnk nevében beszélhetsz az őszinteség kapcsán. nem akarjuk megbántani a másikat, ez stimt. de mindig arra is rá kell jönnöm, hogy pont emiatt a nem akarom megbántani miatt a végén sokkalta jobban megbántom, mintha az elején leszögeztem volna, hogy mi van... és lehet hogy egy akkora megbántást még ki lehetett volna kalapálni, de amit sikerült végülis összehoznom, nem...

[Fazék]

(a sokadik) lány: Én nagyon kedvellek, de szeretném ha csak barátok maradnánk.
fiú_v0: /beletörődően bólint egyet és mosolyog hozzá, hogy tényleg ez a legjobb megoldás/
fiú_v1: Köszi már van elég barátom.
fiú_v2: Miért, tudsz focizni?

fiú_v3: "Egy f@szt maradunk mi barátok!"  Pluto dalszöveg

hehe, ezt a számot már Nakedape is lejátszotta nekem, korrekt
és mert olyan jófej vagy, karmát is kapsz

hát igen, sztem is érdemes inkább mihamarabb kiábrándítani az "udvarlót" (persze továbbra is a lehetőségekhez mérten finomítva), mert csak rosszabb lesz a végén, ha csak halasztgatja az ember...

őszinteség pedig... hát igen, azt is csak mértékkel szabad én volt hogy egy időben kipróbáltam (na jó elismerem, inkább úgy korrekt, hogy lusta voltam hazudással fáradozni ) a teljes őszinteséget, és hát volt pár ember aki megharagudott rám engem meg mivel zavar, hogy ha valaki rossz szemmel néz rám, hamar visszatértem a finomabb módszerre, miszerint inkább témát váltok, és hátha abból kapcsol, vagy nagyon finoman vezetem rá barátnőnél pláne óvatosan kell bánni az egyértelmű kijelentésekkel

[noriko]

előre is bocsánat, ez most csak összevagdosás lesz, ez előző hozzászólások nagyon stimmelnek nálam is:

de mindig arra is rá kell jönnöm, hogy pont emiatt a nem akarom megbántani miatt a végén sokkalta jobban megbántom, mintha az elején leszögeztem volna, hogy mi van... és lehet hogy egy akkora megbántást még ki lehetett volna kalapálni, de amit sikerült végülis összehoznom, nem...

csak rosszabb lesz a végén, ha csak halasztgatja az ember...

De az a szomorú, hogy annak ellenére, hogy ezt én is belátom, és hogy úgy egyszerűbb is lenne, akkor is nehéz egyből megmondani. Egyszerűen nem megy.

zavar, hogy ha valaki rossz szemmel néz rám

gondolom ezért sem...

[Djinn]

Azt hiszem az ember tartozik magának (és másoknak is) anniyval hogy őszinte legyen. A hazugságok/ferdítések csak még több hazugságot szülnek. Meg bizalmatlanságot. Arról nem is beszélve, hogy egy barátot nem lehet hazugsággal megtartani. Ez olyan...képtelen dolog. 
Talán az őszinteség az adott pillanatban kellemetlen lehet, de legalább tisztességes és egyenes dolog. És hosszú távon kifizetődő!!
Szerintem ha valaki nem őszinte azt szinte sosem más kedvéért teszi, hanem mert neki könnyebb nem annak lenni. (bizonyára itt is vannak kivételek.)

Csak még annyit hgy tapasztalataim szerint egy kapcsolatban (baráti, szerelmi...) a bizalom és az őszinteség kiemelkedően fontosak. Persze csak, ha jó kapcsolatot akarunk.

[Nakedape]

hehe, ezt a számot már Nakedape is lejátszotta nekem, korrekt
és mert olyan jófej vagy, karmát is kapsz

az hagyján most küldtem valakinek cd-n is ráadásul nagyjából témábavágva is:)

megbántás: én jelezném, hogy bántsanak meg! az a jobb!
meg pl, ha nem akarsz semmit, s a másik akar, akkor ne találkozz vele (barátként se) kettesben, túl gyakran, meg sztem "megbánthatod", azaz közölheted hogy bocs fiuv1.0 de sztem nem kéne moziba mennünk.

mert ha valóban van barátság is köztetek, nem csak élvezed, h veld van (s udvarol), akkor ezt a "megbántást" a barátság sztem túléli.. s mikor  rájön h mégse v más akkor könnyebben lesz "újra" barát .

a többi dolog meg szívatás szvsz

persze nem mindig minden így, de azért komolyan jobban tudtam barátkozni azokkal akik teljesen tisztán lekoptattak, mint azokkal, akiikket hazakísérek, közös színház meg ilyenek, csak ő nem akar mást, csak angyon barátkozni, mert barátnak olyan értékes vagyok.. "super"..

szerk: lemaradtam Djinn-ről.. de sztem ez a megbántás, korrektebben valóban inkáb az őszinteség:) megjegyezném, én még Fazék őszínteségére is csak ritkén sértődtem meg, pedig az ővé az olyan hogy hozzá képest ha rádesik két tonna beton, az simogatás

[noriko]

Jó persze. Én sem az őszinteség ellen vagyok! Sőtt, i'm all for őszinteség! Csak az emberek nagy része mégsem, az, ezért is merülnek fel a problémák és a felekben a kételyek.
Én azt próbáltam elemezgetni, hogy bizonyos esetekben miért nem őszinték szerintem.
Egy komolyabb kapcsolatban, akár baráti, akár szerelmi, persze hogy fontos hogy mindkét fél ki tudja önteni a lelkét a másiknak. De ott sokkal könnyebb is, mert a felek jobban megértik egymást. Nem kell köntörfalazni és hosszú oldalmagyarázkodásba kezdeni, hogy hát...szóval...igazából amikor ezt mondom..akkor nem megbántani akarlak vele, csak...izé...az úgy van... bleh. Amikor még nem tudod, hogy fog reagálni rá a másik, akkor nehezebb őszintének lenni. És akinek meg mindig nehéz, az gáz.
És az is igaz szerintem is, hogy az ember főleg maga miatt hazudik (bár a hazudik itt most erős szerintem, mert ha nem mond ki valamit, attól még nem feltétlenül hazudik..akkor már inkább ferdít...vagy áltat...), mert neki rossz, neki lenne kínos, ha megbántja, lekoptatja az illetőt. Ezt a barátnőimnél sokszor észrevettem. (még olyan is volt, hogy nekem kellett a srácnak megmondani, hogy ne próbálkozzon a barátnőmnél, mert hiába, és csak azért, mert elegem lett nézni, ahogy a lány ott mosolyog a srácra miközben kétségbeesett "help me" pillantásokat vet felém. )

összefoglalva:
az őszinteség fontos és korrekt és jó.
az emberek mégsem mindig őszinték.

béke sincs a földön...

(és bocsánat, hogy mindig a barátnőimet hozom fel, de sok saját tapasztalatom nincs kapcsolatok terén, de körülöttem már annyi féle és fajta párkapcsolatról hallottam egyfajta lelki szemetesládaként, hogy néha még örülök is, hogy én nem vagyok ilyen tapasztalt! )

[Selmo]

Na úgy látom lesz itt társalgás. Már most előre mindekitől bocsánatot kérek, akinek belegázolok a lelkébe, de én már csak ilyen szókimondó bunkó vagyok. Nem is kedvelnek az önáltatók...

Tehát férfi-női barátság - már szvsz - háromféle van:

• szex után
• 14 éves kor alatt
• egyik fél többet akar - remél - és várakozik, hátha egyszer...

hát, legalább 2őnk nevében beszélhetsz az őszinteség kapcsán. nem akarjuk megbántani a másikat, ez stimt. de mindig arra is rá kell jönnöm, hogy pont emiatt a nem akarom megbántani miatt a végén sokkalta jobban megbántom, mintha az elején leszögeztem volna, hogy mi van... és lehet hogy egy akkora megbántást még ki lehetett volna kalapálni, de amit sikerült végülis összehoznom, nem...

Tehát pontosan tudják a nők, hogy amit csinálnak, az nem jó, de mégis csinálják. Mert félnek, hogy megbántják a másikat. Mert félnek, hogy mit szól a másik. Mert félnek, hogy mit mond majd róluk a másik. Mert félnek...
Az ördögbe, meddig akarnak félni? Egy életen át!?

Egy másik történet:
XX és XY elkezdenek járni. XY érzi, hogy valami nincs rendben, tehát szól XX-nek, hogy mondja már meg, ha valami nem jó: nem tartja eléggé férfiasnak, bunkón bánik a barátnőivel, büdös, stb. XX néz a hatalmas - ide mindeki helyetessítse be az épp aktuális színt - szemeivel, majd fél perc múlva közli, hogy nem, nincs semmi gond, csak most kicsit fáj a feje, blah-blah...
Két hónap múlva - ez biztos valami mágikus idő a nőknél - XX közli, hogy csak maradjanak barátok, mert nem illenek össze. Persze arra nem válaszol, hogy miért nem. XY erre átéli a következőket:

• hülye liba, ha ezt már az elején tudta, miért nem szólt, 2 hónapot elvett az életemből!
• olyan szívesen megszorongatnám azt a fehér torkát, amíg el nem lilul a feje...
• vajon mi rosszat tettem, mivel bántottam meg?
• most akkor mi van, nem tart férinak, nem tetszem neki? de akkor meg miért jártunk?
• lehet hogy csak szórakozott velem!? (1 hónapig gyanúsan figyeli ex-e barátait röhögnek-e rajta)
• a fene sem érti a nőket, csak nővel ne kezdjen az ember fia...

Várom a reakciókat...

EDIT: Igen azt még hozzátenném, hogy minden igaz kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. Minél tovább húzza valaki a kínos dolgok közlését, annál jobban megbántja vele a másikat...

[Ramiz]

Szerintem meg az őszinteség nagyon rossz, persze a hazugság is. Ezt most jól megmondtam, ugye? De most komolyan, amikor az emberek arról beszélnek, hogy az őszinteség milyen fontos, akkor igazából nem arra gondolnak, hogy "mindig mindent mondj el egyenesen és nyíltan, amit gondolsz", hanem arra, hogy "ha kétszer rákérdezek, akkor már valld be, hogy miről van szó". Például ha egy kedves lánnyal vagyok, akivel szeretnék összejönni, mert hozzám illőnek tűnik (ilyet még nem találtam ) és még valamennyire csinosnak is tartom, akkor ha megkérdezi, hogy mi tetszik nekem rajta, vagy hogy miért vagyok ennyit körülötte vagy bármi ilyesmit, akkor nemcsak hogy nem várja el, hogy őszintén elmondjam, hogy "ugyan még sötétben sem gyanúsítanálak meg azzal, hogy gyönyörű vagy és nagyon szexis, de hát jó lenne már egy barátnő, te meg eddig még nem hajtottál el, és végül is nem is olyan kicsik a melleid", hanem meg is sértődik ez esetben. Természetesen azt kell mondanom: "Imádlak, elepedek érted, gyönyörűen nézel ki, a mosolyod elvarázsol és az intelligenciád elbűvöl". De később, egy folyamatban levő kapcsolatban is. Klasszikus kérdés: "Kövér vagyok?" Nagyon-nagyon kevés olyan nő van, aki erre őszinte választ vár. (Mi legalább nem teszünk fel ilyen kérdéseket. )

[Rounin]

Több nőnemű ismerősöm van, akikkel barátok vagyunk, és soha nem gondoltunk többre.

Tartom és emelem. Bár a több=kettő.

EDIT: Igen azt még hozzátenném, hogy minden igaz kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. Minél tovább húzza valaki a kínos dolgok közlését, annál jobban megbántja vele a másikat...

Ebben pedig tökéletesen egyetértünk.

Maximálisan. Ahogy a "meddig akarnak félni" felkiáltással is. Persze, kényelmetlen megmondani a dolgot...de utána még kényelmetlenebb lesz, ha nem időben hangzik el. -_-'

[Ramiz]

Tartom és emelem. Bár a több=kettő.

Mama, nagymama? Sorry.