Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Kvikveg]

Megjelent egy új Philip K. Dick novelláskötet, Már megint a felfedezők címmel, zömében magyarul még meg nem jelent novellákkal.
Az író kedvelőinek kötelező vétel.

Beidéznék egy bekezdést a szerzői utószóból:

A novellák zöme akkor íródott, amikor az életem egyszerűbb volt, láttam értelmét. Tudtam a különbséget a való világ és aközött, amiről írtam. Kertészkedtem, és nem találtam semmi különöset a fűben... hacsak az ember nem sci-fi író, mert akkor nagyon gyorsan gyanakodva kezdi szemlélni még a füvet is. Mit akar igazából? Ki küldte egyáltalán ide?
Folyton felmerült bennem a kérdés: Mi ez valójában? Fűnek látszik. Azt akarják, hogy ezt higgyük. Egy nap majd a fűálca lehullik, és ők felfedik igazi lényüket. Addigra persze a Pentagon tele lesz fűvel. A fű, amit fűnek hiszünk, diktál majd.

Na ez P. K. Dick.

Ez az idezet... ez fajt!

[Próféta]

Filmek topikból: személyes scifi könyv rangsor.

Az utóbbi években én is nagyon rámozdultam Philip K. Dick-re (lásd még fentebb).
Korábban Asimov, a scifi hőskorának pápája volt a kedvencem. Valami elképesztő mennyiségűt írt. Volt köztük jobb és rosszabb is; kedvenceim a Nightfall (rövid, ütős novella), a Caves of Steel és az I, Robot + Robottörténetek.
Frank Herbertet a 6 Dűne-könyvön kívül nem nagyon ismerem, de azokért nagyon tisztelem.
Lem-műveltségem is lyukas, Kiberiáda volt (az valóban nagyon jó) meg néhány regény (azok nem annyira).
Ray Bradburytől az agyonhypeolt Valahány Fahrenheit egyáltalán nem tetszett, de a Marsbéli Krónikák isteni, és van egy csomó tök jó novellája, jó eséllyel mindez egy kötetben.

William Gibsontól a Neuromancer, a Difference Engine, a Pattern Recognition és az Idoru volt kikölcsönözve; az első kettő a hírnevéhez képest kevésbé tetszett (persze nem volt rossz), a PR jó volt, az Idoru meg brutális nyomdahiba (pár tucat oldal kimaradása) miatt a közepén szörnyethalt.
Jules Verne-től volt egy csomó scifi, mai eszemmel nem tetszene.
Kisiskolás koromban Nemere István iskolás-űrhajós regényei szórakoztattak (A kozmosz lovagjai, stb), persze azóta felnőttem (?).
Robert Merle: őt is mindenki imádja, csak én nem.

DNA kilóg a sorból (vagy nem is...), de imádom és szvsz nem lehet túldícsérni.

Szerintem a többi szerzőtől nem nagyon olvastam nagyobb mennyiségűt, egy-egy regény-innen onnan.

Még valami, csak úgy ráadásnak: Babits Mihály 1913-as Gólyakalifája simán beleillene a sci-fi újhullámba, holott fél évszázaddal megelőzte azt. Egyébként nagyon érdekes regény, nem ismerek hozzá mérhető magyar scifit, ajánlom bátran.

[kikuchiyo]

Ha már magyar sci-fi:
Szathmári Sándor: Kazohinia

A Gulliver vonulatába tartozó utópiaregény. Karinthy azt mondta, hogy az összes hasonló művét odaadna érte, és szerintem is nagyon jó (érzitek, milyen lazán egy mondatba írtam magam Karinthyval? ).

[Próféta]

Azt már el akarom olvasni egy ideje, fel is van írva a listára

[Pirula]

Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia

Rövid, önéletrajzi ihletettségű regény. Az író nevével akkor találkoztam először amikor ezt a könyvét megláttam, szimpatikus volt a cím és a fülszöveg. Amolyan hazai 70-es évek fiatalos témára számítottam, sok kortárs zenei utalással, rendszerellenességgel, gitározással, csajozással.
Ez be is jött, csak nem egészen úgy ahogy én számítottam rá. A Hendrixmániát egy idő után nehezen tudtam tolerálni, azaz nem magával Hendrixszel volt a gond, még azzal sem hogy a srác előadta hogy ő azt mennyire szereti és hogy ettől ő most elit, lázadó, stb. Valahogy a stílus... A könnyedség és a szívbemarkolás váltogatása - diákévek/apja halála például - traktorplatónyi életigenléssel hintve és keserű tapasztalatokkal habarva jó recept, és a kanál is úgy forog ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csak az alapanyag volt nekem megdöbbentő. Ennél súlyosabbra, mélyebben kidolgozottabbra számítottam, kikapcsolódásnak oké volt, de nem ült. Csupán a közvetlen környezetemből kapásból legalább 5 embert tudok mondani akiket jóval cifrább életúttal áldott meg a sors, igaz ők nem lettek írók. Persze Háy számára biztos elég izgalmas, elvégre ő élte át, de nekem nem esett le hogy most végülis miért érdemes nekem ezen végigrágnom magam. Azonkívül hogy kétségbevonhatatlanul szórakoztató és könnyű olvasmány.


Ha Jin - Várakozás

Első kínai szerző akihez szerencsém volt, azóta kinéztem már magamnak Lin Yutangot is, csak hát azok a financiális feltételek. A történet egy katonaorvosról szól aki már évek óta próbál elválni falun élő feleségétől - akivel egyébként évente kábé egy hetet találkozik - hogy összeházasodhasson egy nővérrel. Én ennyire közvetlen betekintést még nem nyertem a XX. század Kínájába mint ezzel a regénnyel. A várakozás elnyúló évei alatt a történelem pörög-forog a színfalak mögött. Gazdasági és politikai irányzatok emelkednek-buknak, vele együtt életutak változnak. Szembetűnő a város és a falu különbsége, két normáiban és technikai fejlettségében is élesen eltérő világ.
A jellemek kidolgozottságát furcsállom egy kicsit, nekem kiesnek, szegényesnek tűnik. Mondjuk eddig minden japán novellánál-regénynél is ezt éreztem, lehet hogy ez stílus kérdése, vagy a nyelvekből eredő fordítási sajátosság? Passz.
A központi gondolatot fondorlatosan a címben elrejtve találjuk meg, mit, miért, hogyan várunk, megéri-e egyáltalán?
Vigyázat, töprengést okoz!


Spiró György - Koccanás

Ez meg egy dráma. Csak olvastam, nem láttam. Még, mert szeretném, de mindenképp! A cselekmény helyszíne otthonos, a Nagy Magyar Valóságról van szó, szűkebben pedig Budapest egy körútjáról. Egy koccanás miatt a reggeli csúcsban megbénul a közlekedés és úgy is marad hosszú-hosszú órákon keresztül. Megáll a mókuskerék, az emberek kiszállnak az autóikból és elkezdenek beszélgetni egymással. A téma eleinte érthető módon technikai jellegű: biztosítás, autószerelés, anyukasértegetés. Aztán az idő múlásával jön más is. A kis kereszteződésben összegyűlt emberek szép mintáját adják a magyar társadalomnak, a konfliktushelyzetek és a témák tehát garantáltak.
Spiró-dráma fan lévén naná hogy azt ajánlom hogy olvassátok el, rövid is, még friss kérdéseket boncolgat és a nyelvezete is ismerős lehet akár egy teszkós pultbanállástól a focistadionok lelátójáig.


Egyenlőre ennyi. Nem tud valaki egy jó német novellaírót? Fel kéne frissítenem Dieter Bohlen anyanyelvének ismeretét.

[kikuchiyo]

Ha azok a financiális feltételek lehetővé teszik, és szeretnél még a modern kínai történelemtől szóló irodalmi igényű könyveket olvasni, akkor ajálom Jung Chang Vadhattyúk c. könyvét. A szerzőnő három generáció életét mutatja be: a nagyanyjáét, aki először egy gazdagabb úr sokadik feleségeként palotában lakott, majd szerelemből hozzáment egy szegény doktorhoz és egy folyóparti putriban kellett meghúznia magát; az anyjáét, aki gyermekként átélte a japán, majd szovjet megszállást, fiatal nőként a hosszú menetelést, majd asszonyként a meghurcoltatást; végül a sajátjáét, a nevelkedést a kulturális forradalom ideje alatt, majd az emigrációt. Újonnan is megjelent, de jobban jársz, ha kiveszed könyvtárból.
Ajánlom továbbá a "Nők egy fedél alatt" c. könyvet, amelyben öt kisregény kapott helyet, ebből négy nagyon jó, és közte van az is, amelyik a "Raise the Red Lantern" c. nagyon szép filmet ihlette.

[Fazék]

Én még ajánlom a Szép asszonyok egy gazdag házban c. kínai könyvet is, mely vszleg hasonlít a Nők egy fedél alatt-hoz, de jóval korábbi írás ismeretlen szerzőtől, de nagyon jó sztem

[Ramiz]

A Vadhattyúk kegyetlen kemény, de remek könyv, megéri elolvasni!
Német nyelven rövidebb novellákat szerintem Dürenmattól például érdemes olvasni. Legalábbis én nagyon bírom őt.

[Nakedape]

Spiró György - Koccanás

Ez meg egy dráma.

katonában játszák, sztem jó volt, én meg csak láttam:)

[Pirula]

Tisztára úgy érzem magam mint szüreteléskor, köszönöm mindegyikőtöknek az ajánlásokat!
Ez a Vadhattyúk jól hangzik, legalább témában maradok amíg megérketik az antikváriumba valami kínai történelemkönyv.

Tegnapra és mára Jean-Paul Sartre jutott.
Most már teljesen meg vagyok győződve róla hogy a franciák a reggeli bagettre is politikát, összeesküvéseket, forradalmat és mély társadalmi kérdéseket kennek.
Egyrészt a Főbelövendők klubja c. bohózatában egy nagystílű szélhálmos nyakatekert vesszőfutását kísérhetjük nyomon. Hidegháború, kommunista veszély és a sajtó ahogy a tömegeket manipulálja. Lehetne erre lerágott csont mivolta miatt legyinteni, de a groteszk humor és az - engem Rejtőre emlékeztető - csavarok, valamint a főszereplő személyisége visz mindent.
Másrészt A fal-ban is egyből anarchistákkal van dolgunk, méghozzá halálraítéltekkel. Egy éjszaka történéseit meséli el, a reggeli kivégzésre váró foglyok cellája a helyszín. Rövid, feszült novella, naná hogy ebben a helyzetben elsődleges téma a halál és közelének milyensége. Engem kicsit a Veronika meg akar halni-ra emlékeztetett a témája miatt, csak itt nincs meg a feloldozó spiritualitás, csak a hideg materializmus. Kemény.

katonában játszák, sztem jó volt, én meg csak láttam:)

Csak jegy nincs már rá.

[krezga]

Lev Tolsztoj: Háború és Béke

Hogy miért is olvastam el, hát mert annyit emlegetik:D Pöttyet hosszúra sikeredett, de élvezhető a könyv, bár voltak benne számomra nagyon unalmas részek(amikor az elméleteit fejtegette Tolsztoj), de nagyobb részben amikor a történetről írt, élvezhető volt. Nagyon jól bemutatta az arisztokraták életét, a szinte végtelen gazdagságot, és azokat is, akik arisztokraták, de már kevesebb pénzel rendelkeznek. A történet központja Napóleon 1812-es hadjárata Oroszországban, Moszkva elfoglalása, és ez az egész nagyon jó körítéssel.

Nem nagyon merem mindenkinek ajánlani, inkább az csak az orosz irodalom kedvelőinek(én pl szeretem, bár még csak úgy-ahogy ismerkedem vele:D), és azoknak akik vállalkozni mernek egy hosszabb könyv elolvasására.

[Próféta]

Nem most olvastam, csak eddig totál elfelejtettem beírni ide, azonban ez a könyv megér egy ajánlót.

Arthur Koestler: Sötétség délben (Darkness at Noon, 1940)
"Senki sem kormányozhat bűntelen" - Saint-Just

A főszereplőnk Rubasov, a hős forradalmár, a Bolsevik Párt egykori vezére, kinek arcképe minden igaz kommunista otthonának falát díszítette. A regény azzal nyit, hogy Rubasovot letartóztatják, és börtönbe vetik, odafent ugyanis kényelmetlenné vált. Úgy hitte, hogy a börtönélet nem veszélyeztetheti magabiztos morális fölényét, de a kihallgatásokon nehéz szellemi párbajok várnak rá, a visszatekintések áradata saját álláspontjának erkölcsi alapjait mossa alá, a cella magányában filozofálgatva pedig a legalapvetőbb nézeteit kényszerül megkérdőjelezni...

Durva könyv. Magávalragadó, képszerű, és bár kitalált történet, majdnem megtörtént. Bár a főszereplő sosem élt, de életútja létező történelmi figurák egyesítése. Bár egy meg nem nevezett országban játszódik, egyértelműen a Szovjetúnióról szól. Bár az események, kihallgatások nem történtek meg a valóságban, de a ténylegesen lezajlottakat valahogy így képzeljük el. Bár a párbeszédek sosem hangzottak el, máig van miről gondolkodni felettük.

Ez az első könyvek egyike, amelyik a Nyugat számára is felfedte, milyen belső hatások, erők hajtották előre a Szovjetúniót, és minek köszönhető az a kívülről felfoghatatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan kirakatper-sorozat, amelyben körülbelül egy évtized leforgása alatt a Bolsevik Párt vezetői - nyilván egy kivétellel - sorra megvádolták saját magukat aljas, szovjetellenes, ellenforradalmi összeesküvésekkel, és önként a halálba mentek, miközben a kevésbé híresek a sztálini tisztogatásokban tűntek el. (Ez egyetlen mondat lett? Én sem vagyok normális...) Mindezt ráadásul ragyogó elbeszélői stílussal teszi. A regény részei közül a legjobban Kis Loewy története érintett meg. Valahogy ott éreztem leginkább helytállónak a mű címét...

[kikuchiyo]

Ami különösen figyelemreméltó ebben a könyvben, az az, hogy ez nyitotta fel az európai baloldal szemét arra, hogy az addig általuk istenített Szovjetunió hogyan működik valójában. A könyv megjelenése előtt sok baloldali gondolkodó elhitte mindazt, amit a szovjet propaganda terjesztett, és a kommunizmust egy valóban működőképes (sőt, kívánatos) alternatívának tartották.

A könyv egyik cselekményszála tkp. pont erről a kiábrándulásról szól (amikor a visszaemlékezésben Rubasovot azért küldik Nyugatra, hogy az ottani kommunistáknak elmagyarázza a hivatalos irányvonalat).

[Próféta]

Jaja, ez is nagyon durván megjelenik a Kis Loewy történetszálban, amire szíveskedtem volt hivatkozni

És hogy mennyire úgy van, ahogy mondod: (1) a Reichstag perében, ahol a német kommunistákra akarták rákenni a balhát, Dimitrov hivatkozott arra, hogy az ő mentalitásuk a Szovjetúnió mentalitása, és az mégiscsak a legdicsőbb és legjobb ország a Földön. (2) Ebbe az egy érvbe Göring(!) inkább nem mert belekötni...

[Ramiz]

Én Koestlertől csak az önéletrajzi könyvét olvastam, amelyikben Párizsban meg Izraelben mászkál, de az nem tetszett, elég idegesítő stílusa van a fickónak.

[krezga]

Csáth Géza: Napló

Szuuuper! Az eddigi legjobb napló amit olvastam! Láthatunk egy drogost, aki le akar szokni, de nem megy neki, közben pedig szinte egy erotikus kalandregény is lehetne:) Csáthban egyszerűen nem tudok csalódni:D

Rejtő Jenő: Láthatatlan Légió

Ez is olyan könyv, amit az ember nem tud letenni az 50. oldal után. Tele van csavarral, poénnal, fantasztikus kikapcsolódás/szórakozás.

[Kvikveg]

Hm. A Pendragon konyvesbolt nem kuzd a vevokert, az biztos...
Mail ment A cimre, ajanlatot kertem, megkaptam. Pat hetre ra valaszoltam neki B cimre, amirol o irt, semmi eredmeny. Felhivtam oket. Hat, megadnam a telefonszamomat es nevemet, kollega meg nincs bent... Kollega megis ott van valahol, nem kaptak levelet, probaljam esetleg a masik, C mailcimet. Elkuldtem a B-re es C-re a mailt tegnap, rogton a telefon utan. Ma felhivom oket, eppen zarnak, de nem emlekszik, hogy jott volna level.

Telefonba bediktaltam most mar. Es elkuldtem A cimre.
De nem hivtak volna fel, hogy mivan. Argh.

[krezga]

J.D. Salinger : Zabhegyező

Ez a nem semmi:D Nagyon elborult, a nyelvezete nem éppen irodalmi, ez teszi jóvá:) A történet középpontjában egy eléggé érdekes srác áll, akit kirúgtak a sulijából (megint...), és utánna elmegy New Yorkba. A történetben nekem a srác kishuga tetszett a legjobban, valahogy egy nagyon aranyos kislánynak tudtam elképzelni:D

[Nakedape]

J.D. Salinger : Zabhegyező

Ez a nem semmi:D Nagyon elborult, a nyelvezete nem éppen irodalmi, ez teszi jóvá:) A történet középpontjában egy eléggé érdekes srác áll, akit kirúgtak a sulijából (megint...), és utánna elmegy New Yorkba. A történetben nekem a srác kishuga tetszett a legjobban, valahogy egy nagyon aranyos kislánynak tudtam elképzelni:D

hát én régebben olvatsam..de nem rémlika "fantasztikum" amiért híres csak max értem h ez akkor ott új dolog volt, nekem ilyen nna az is megvolt hangulatot hozott sajna csak

[Ramiz]

Zseniális könyv, rengetegszer olvastam. Mondjuk a legjobban szerintem olyan 16-20 éves kor között "üt", de akármilyen korban érdemes elolvasni.

[krezga]

Mondjuk a legjobban szerintem olyan 16-20 éves kor között "üt",

Nah, szépen benne vagyok ebben a korban:D

[Ramiz]

Hé, nem azért mondtam! Mindenkinek szól, csak szerintem azért a legjobb abban a korban olvasni, amelyikben a főszereplő van, vagy kicsit fölötte.

[Fazék]

Már tegnap akartam írni, de végül elfelejtettem, szóval kiolvastam a Darkly Dreaming Dexter-t és kicsit vegyes érzelmekkel csuktam be a könyvet. a sorozat érzésem szerint jobb volt. lehet hogy ha a könyvet olvasom először, akkor az is nagyon tetszett volna, de így valahogy túl rövidnek, túl kapkodósnak tűnt. de sebaj, mert ehhez viszont volt egy folytatás legalább Dearly Devoted Dexter címmel, amit már egy kicsit jobban élveztem teljes újdonsága miatt. igazából ezt se tartanám a legjobb könyvnek a világon, de kellően szórakoztató volt és egész jó kis alap lesz talán a 2. sorozathoz. mert ha vannak is durva eltérések az első könyv és sorozat között, nem teszik lehetetlenné a 2. könyv felhasználását a sorozathoz
eh. továbbra se tudok könyvajánlót írni, csak hablatyolok össze-vissza na mindegy, akit esetleg érdekel, kölcsön tudom adni a két könyvet.

és egy újabb reménytelen próba: nem adtam véletlenül valakinek innen kölcsön a H.P.Lovecraft összes 1. kötetét?

[kikuchiyo]

/r/ második kötet.

[Ramiz]

Seconded!!!!111!!!

[krezga]

John Caldwell, Jeffrey Stone: Az éj káosza
                                           A káosz éje
                                           zzz-Űrzavar

Sikerült beszereznem ezt a három remekművet egy kötetben, és marha olcsón(1500ft:D). Az első két részét még régebben  olvastam, és már nagyon érdekelt a harmadik is. Nekiálltam az egésznek előlről, és most sem csalódtam benne. Már több utalást is észrevettem benn(mivelhogy azóta sok újat olvastam:)), és így még nagyobbat ütöttek a poénok.
Mindenkinek ajánlom, aki járatos a fantasy könyvekben, főleg a Káosz könyvekben:), mert az nagyon jót fog mulatni rajta:) (A vége felé pedig elég sok a Terry Pratchett-es utalás is:))

[Zsiga]

John Caldwell, Jeffrey Stone: Az éj káosza
                                           A káosz éje
                                           zzz-Űrzavar

Sikerült beszereznem ezt a három remekművet egy kötetben, és marha olcsón(1500ft:D). Az első két részét még régebben  olvastam, és már nagyon érdekelt a harmadik is. Nekiálltam az egésznek előlről, és most sem csalódtam benne. Már több utalást is észrevettem benn(mivelhogy azóta sok újat olvastam:)), és így még nagyobbat ütöttek a poénok.
Mindenkinek ajánlom, aki járatos a fantasy könyvekben, főleg a Káosz könyvekben:), mert az nagyon jót fog mulatni rajta:) (A vége felé pedig elég sok a Terry Pratchett-es utalás is:))

Egyetértek, nagyon szar de nagyon sírvaröhögős mindhárom. 

[Gregory]

Én mostanában Steven Erikson : A láncok háza c. könyvét olvasgatom, nagyon tetszik, tervezem a sorozat[A Malazai Bukottak könyvének regéje] korábbi köteteinek beszerzését.

[Raggie]

Én mostanában két könyvet olvastasm el. Mindkettőből készült film is .

Hunter S. Thomson : Félelem és reszketés Las Vegasban
Én előbb láttam a filmet és csak utána olvastam e írást. Hát mitmondjak... méltónak bizonyult az elvárásokhoz. Hozza a film színvonalát, bár sok helyen más kicsit és az idézetek sem mindíg pontosak a filmben(direkt?). Már csak azért is érdemes elolvasni, mert nem sok ilyen témájú és műfajú könyv íródott... Egyszóval ajánlom mindenkinek akinek bejött a film.

Dashiell Hammett : the Maltese Falcon
Ebből is előbb láttam a filmet(Bogart RULZ! ) és itt is érdekes volt összehasonlítani a könyvvel. Egy magánnyomozós noir-sztoriról van szó, ahol a történések egy hatalmas értékű ereklye és annak birtoklása körül forognak. Nagyon izgalmas, fordulatos a film és nemkevésbé a könyv. A könyvbeli karakterek tökéletesen passzolnak a színészekhez és fordítva. Amiben mégis különbözik kicsit, hogy talán a "gonosz" de törékeny nő itt ártatlanabbra és szerethetőbbre van véve, míga főszereplő nyomozó(Sam Spade) kicsit ellenszenvesebb és már-már gec*bb mint a filmben(mondjuk Bogart nem is tudott volna úgy játszani hogy ne szeresse mindenki egyből de ez már más kérdés).
Kellemes sötét, piszkos hangulatú kis regény. Nior rajongóknak kötelező!

[kikuchiyo]

さっきの言った Dearly Devoted Dexter についてです。

Sajnos kénytelen vagyok megállapítani, hogy a könyv szerzője nem tud írni. Nem tudok örülni az állandó D-betűs alliterációknak és az időnkénti humoros beszólásoknak, ha egyszer a cselekmény logikai hibákkal terhelt és az író képtelen karaktereket teremteni és azokat hihető megnyilvánulásokra késztetni.
Ez ugyebár a második kötet, az elsőhöz képest sok ponton visszalépést jelent. Dexter rendőrségi munkája szinte teljesen eltűnt a könyvből, ahogy a sötét hobbija is: mindössze két fickót intéz el a 300 oldal alatt. Ezek helyét egy hajánál fogva előrángatott, múltba gyökereztetett nyomozós szál veszi át.
Azt is nehezen tudom elképzelni, hogy ebből az alapanyagból miként írják meg a sorozat második évadát: ez a sztori max. 3-4 részre elég, és számos olyan eleme van, amit nem lehet tévében bemutatni. Remélem, azért sikerülni fog nekik, az első sorozatot is sikerült feldúsítani a forgatókönyvírók saját ötleteivel.

Többet nem akarok most írni róla, mert lehetnek még itt többen, akik el akarják olvasni.