Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Próféta]

Pech. Akkor ugye ne mondjam meg, hogy a 6. konyvben ki kit ol meg? Bar mostanaban lattam egy spoiler cimekent valahol itt a forumon. Hm.

Ez az, amelyik az 596. oldalon történik, vagy egy másik? Ha arról van szó, akkor azt nekünk egyetemi előadás keretében lőtték le

[Member]

Annak ellenére, hogy falusi bunkó vagyok és nem sűrűn olvasok el semmit, Zanador hatására elolvastam a Galaxis Útikalauzok Stopposoknak első kötetét Douglas mestertől, az eddigi legjobb könyv, amit a kezemben tartottam, a többit is végigrágom majd.

[Próféta]

 
Az első három könyv az igazán jó, a második-harmadikat még mindenképp olvasd majd el valamikor.
Itt van amúgy a Douglas Adams topik.

[hargharg]

Az első három könyv az igazán jó

igaz-igaz, bar nekem kedvenc jelenetem - asszem az otodik kotetben -, amikor dent zacsibol kihuzza a betuket, hogy kideritse, hogy mejik kerdesre a valasz a 42... (9*6 x D)

edit: 2. az az 5., ahogy Zana mondta, regen olvastam, no... ^_^
mellesleg 9*6 tenyleg 42. 13as szamrendszerben...

[Zanador]

Az első három könyv az igazán jó

igaz-igaz, bar nekem kedvenc jelenetem - asszem az otodik kotetben -, amikor dent zacsibol kihuzza a betuket, hogy kideritse, hogy mejik kerdesre a valasz a 42... (9*6 x D)

Az a második könyv.

[Baggio]

Vampire The Masquerade Clan Lasombra Trilogy (Shards-Shadows-Sacrificies)
Azt hiszem kiadták magyarul is. A főszereplő, Lucita az egyik kedvencem volt a klánkönyves sorozatból is, és ez a 3 kötet csak róla szól. A sztori a klánkönyv széria után kezdődik, de nem akarok semmi konkrétat mondani róla, nem akarok lelőni semmilyen poént, de lesznek bőven meglepetések. Nagyon jó és élvezetes trilógia, a sztori kifejezetten sötét és néha elég kegyetlen is, de hát ha tudjuk ki a főszereplő ez majdhogynem elvárható. Ha angolul akarja olvasni valaki, a nehezebb nyelvezetű könyvek közé tartozik. De mindenképp érdemes nekiesni annak aki szereti a vérszívást.
A Tremere Trilogy:
szintén nagyon jó, és azt hiszem ezt is kiadták magyarul. Itt a sztori egy alacsony rangú Tremere varázslónőről szól. Nem világmegmentés vagy valami hasonló a sztori (elég régen olvastam már, de asszem jól emlékszem), és pont ettől jó. Inkább a főhősnő belső világát ismerhetjük meg. Ennek a könyvnek a nyelvezete kifejezetten nehéz, eléggé megszenvedtem vele, pedig nem szokott gond lenni az ilyesmivel. De végső soron ez a 3 könyv is nagyon jó.
Vámpírfanok hajrá! 

[Fazék]

Urak, hölgyek.

Annyian írtunk Neilnek, hogy rávette magát, hogy tartson egy informális könyvaláírást 4-én szerdán pesten.

I'll be at Sárkánytűz, 1092 Ferenc Krt. 40, on Wednesday July 4th at 7.00pm.

Aki tud jöjjön. Én megpróbálok feljutni, mert egyszeri alkalomnak tűnik.

hmm. azt hiszem oda kéne menni

[Nakedape]

Urak, hölgyek.

Annyian írtunk Neilnek, hogy rávette magát, hogy tartson egy informális könyvaláírást 4-én szerdán pesten.

I'll be at Sárkánytűz, 1092 Ferenc Krt. 40, on Wednesday July 4th at 7.00pm.

Aki tud jöjjön. Én megpróbálok feljutni, mert egyszeri alkalomnak tűnik.

hmm. azt hiszem oda kéne menni

akkor  szerdáig vissza adom a  n.g.  könyveid
szerezz egy fehér alkoholos filcet, és irasd alá, úgy, hogy egybefogod őket, és a gerincekre ír, így látszik, hogy egy gyűjtemény:D:D

[kikuchiyo]

Volt végül valaki dedikáltatni?

[Próféta]

Volt.

[kikuchiyo]

Milyen volt?

Én inkább maradtam szobakocka...

[krezga]

Iain Banks: A darázsgyár

Huhh, nagyon elborult, nagy jó!!
Olvastam róla egy ismertetőt itt, és felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére nem kellett csalódnom benne:) Most nem írok róla semmit, olvassátok el a linken.
Jah, a vége az valami fenomenális(milyen hülye szó... ) volt:D

[Próféta]

Na jó, élménybeszámoló.

19:00-re volt kiírva. Én 18:50 körül értem a helyszínre, de akkor már nem fért be a sor az amúgy hosszúkás, folyosószerű üzlethelyiségbe, és már jócskán az utcán húzódott, amikor becsatlakoztam. Összességében kb. a sor felénél lehettem, mert utánam is érkeztek még jópáran az utcán ácsorogni, pedig esett az eső. A Mester, a kislánya és magas, kopasz kísérőjük pontban 19:00-kor lépett ki a taxiból, felhangzott egy "Hi!", együttérzését fejezte ki az eső miatt, és már vonult is be a boltba. Így 21:20-kor már sorra is kerültem, mindössze két és fél órát kellett várni Mikor végeztem és bekaptam a boltosok figyelmességéből a rajongóknak kikészített kis imbiszes szendvicskockák egyikét és elhagytam a helyszínt, még mindig majdnem megtöltötte az üzletet a sor...

Szerencsére a tempó egyre fokozódott, mert zömmel a sor elején voltak (valószínűleg 18:30 óta vártak) az igazi diehard fanok, akik - kémeim jelentése szerint - 10 könyvet meg a teljes Sandman képregénygyűjteményt hozták aláíratni, meg különböző pózokban lefényképezkedtek Gaimannel, meg - a zengő nagy kacajok tanulsága szerint - el is beszélgettek vele. Mifelénk már gördülékenyebben ment, de azért itt is váltott pár szót néhány emberrel.

Neil tök aranyos volt amúgy: mint már említettem, beszélgetett a népekkel, meg rajzolgatott, a Sandman képregényekhez pl. a címszereplőt firkantotta le :envy: . Minden könyvhöz ki volt találva, hogy mit alkot, pl. az Elveszett Próféciákhoz olyan utasítást mellékelt, hogy inkább égessük el a könyvet.

Maddy ott ült az apja mellett, és sejtésem szerint kicsit unhatta szegény az eseményeket. Azért jól elbeszélgetett a tökmag a fent említett kopasz manussal, meg időnként végigment szemrevételezni a sok kockát (90% szemüveges), de olyan is volt, hogy egy tálca sütivel kínálta végig a sort (hozzám persze nem ért el, addigra elfogyott).

Képek (nem a helyszínről, most csináltam őket):
My precious books
Félszemű Odínn, a vészjósló kalapjában
(vigyázat, nagyok, de most nincs időm/kedvem átméretezni őket... viszont cserébe kitalálható belőlük a keresztnevem )

EDIT: mint kiderült, a magas kopasz fickó Doug Jones volt. Nem tudom, hogy nem ismertem fel, holott ő volt a Faun Labirintusának címszereplője   
(Miért nem Ron Perlmant hozták el a forgatásról?)

[kikuchiyo]

Korrekt interjú Gaimannal

[Próféta]

Robert Ludlum: A Bourne rejtély (The Bourne Identity)

Franciaország partjainál kimentenek egy eszméletlen, iratok nélküli férfit a habok közül. Az ismeretlen koponyáján és egyéb testtájain súlyos sérülések virítanak, a hosszú hánykolódásban teljesen kihűlt és elgyengült a teste; ráadásul nehézkes magához térése után kiderül, hogy emlékezetvesztésben is szenved, foglalma sincs, hogy voltaképpen kicsoda és hogyan került ebbe a helyzetbe. Márpedig lenne mit mesélnie: a sérüléseken kívül különös műtétek nyomai is ékesítik, ráadásul álmában sokféle nyelven beszélt folyamatosan. Ki lehet ő? Az elején azt hihetjük, egyfajta James Bond, később inkább John McClane kerül a képbe, de föl fog majd merülni egy olyan elmélet is, hogy voltaképp egy Lee Harvey Oswald-ba oltott Bokros Lajosról van szó. A lapockájába ültetett svájci banfiókszám az egyetlen kapcsolata elvesztett személyazonosságával, így némi lábadozás után főhősünk elindul Zürichbe felkutatni a múltját.

Miközben még nem ismeri a saját nevét, foglalkozását, munkaadóját, tevékenységét, máris hatalmas erőkkel kell viaskodnia: hamarosan felbukkan az ügyben a CIA, a "Carlos, a Sakál" néven ismert nemzetközi terrorista, a titokzatos Treadstone 71 Corporation, és még néhány egyéb szervezet is, hősünk pedig a legváratlanabb helyeken és módokon fog ellenségekre és szövetségesekre bukkanni.


Robert Ludlum mára klasszikussá vált kém-krimi-trilógiájának nyitódarabját olvastam el. A megfilmesítések közül csak az újabb, Mat Damon félét láttam, de annak (a fenti, első bekezdésben leírt) alapszituációt leszámítva semmi köze nincs az eredeti könyv cselekményéhez. Míg a film egy teljesen lapos, előregyártott elemekből összerakott akciómozi, a könyv egy kifejezetten intelligens thriller, ahol a túléléshez nem elég jól lőni, de gyorsan és ügyesen kell tudni füllenteni is, meg persze tisztában lenni azzal, hogy a bankból csekk helyett kötvényt kell kivenni

Hosszú könyv: 598 oldal, de nem úgy, mint a Harry Potter, hanem normális betűmérettel. Viszont az első 50-60 oldal után megragadott az izgalmas, fordulatos cselekmény, és nem esett nehezemre végigrágnom magam rajta; sőt, élveztem is szinte minden oldalt. A vége nem úgy alakult, ahogy azt vártam volna, egy kis csalódást okozott; de ez csak addig tartott, amíg egyrészt rá nem jöttem, hogy az egyik szereplő, akit én kitaláltnak hittem, nagyon is létező személy, másrészt végiggondoltam, hogy mi a regény címe és témája, és így már a helyére került a sztori befejezése.

Összességében ajánlhatom bárkinek, aki egy komolyabb mondanivalótól mentes, de izgalmas, fordulatos, élvezetes nyári olvasmányra vágyik.

[Fubenalvo]

Cím: Az ördög ügynöke
Szerző: Hans Habe (Békéssy János)
Megjelent: 1959


Egy nagyon jó kémregény. Az egész könyv egyfajta visszaemlékezés. Tulajdonképpen a lényeges események a második világháború utáni időszakra vonatkozik. Kelet-Nyugat Berlin, Korea de még az amerikai titkoszolgálat is benne van. Kémünk egyszerre dolgozik mind a szovjet mind a szövetséges oldal hírszerzőinek. Az író stílusa kimondottan tetszik... talán néha a karakterek leírása kicsit túláradó, de túl lehet élni.

[Próféta]

Michael Ende: Momo
avagy furcsa történet
az időtolvajokról s a gyermekről,
aki visszahozta az embereknek
az ellopott időt

Momó, a rejtélyes eredetű, borzas, csavargó, árva kislány története ez, aki egy meg nem nevezett olasz város szélén, egy ókori amfiteátrum romjai közt húzódott meg. Összebarátkozott a város néhány lakójával (egy vendéglőssel, egy asztalossal, egy utcaseprővel, egy életművész "idegenvezetővel", stb.) , és sok-sok gyerekkel. Sokat játszottak, sokat beszélgettek szép dolgokról, jóbarátok voltak. Ám hamarosan mindennek vége szakadt: megjelentek a városban a Szürke Urak, akik csalárd módon rávették az embereket, hogy takarékoskodjanak az idejükkel, ne fecséreljék el léhaságokra. És így az emberek már nem foglalkoztak egymással, nem heverésztek a napon, nem beszélgettek jókat, nem álmodoztak, nem szerettek, hanem hasznos dolgokkal töltötték az idejüket. Vagyis gürcöltek egész nap, és rosszkedvűek, mogorvák, hidegek, fantáziátlanok, üresek lettek. Egyedül a kis Momo volt képes ellenállni az időtolvajok csábításának, és rá hárult a feladat, hogy az idő urának, Secundus Minutius Hora mesternek a segítségével megmentse a társadalmat.

Csudálatos mese volt.  És egyesek szerint nem csak mese, hanem vehető úgy is, mint a fogyasztói társadalom kritikája. A Sárkányármányos után ez a második könyv, amit a Mestertől olvastam, és ez tetszett jobban (meg persze láttam a Végtelen Történetet). Szép a sztori, szépek a motívumok, vannak benne nagyon jó párbeszédek, meg remek karakterek (Gigi, Beppo:  ), akik jól rámutatnak egy-egy valódi archetípusra.

[minuszmiki]

Alberto Moravia: A megvetés (Il Disprezzo): Érdekes volt, ma nekiálltam és el is olvastam. A főszereplő (és egyben narrátor) egy wannabe drámaíró, aki drámaírás helyett, hogy feleségének minél jobb körülményeket biztosíthasson, forgatókönyvírásból él. Kétéves házasok, amikor kezdi úgy érezni, mintha elhidegülne tőle a nő. A regény gyakorlatilag ennek az elhidegülésnek az okait keresi, a faszi gondolatait és elképzeléseit arról, hogy miért alakulnak úgy a dolgok, ahogy. Ez eddig rendben lenne, csakhogy eléggé körülményesen és feltételezések alapján próbál a dolgok mélyére ásni, ezáltal csak méginkább eltaszítva magától az asszonyt. Együtt nem tudtam érezni vele, mivel eléggé szerencsétlen és sokszor túlbonyolítja a dolgokat, valamint túlságosan ragaszkodik a megszokott (és észre sem vett) boldogságához. Valójában nekem úgy tűnt, az egész a feleségnek rosszabb, de mivel nem az ő szempontjából ismerjük meg a történetet, ezért ez nem nagyon jön át. Mivel a főszereplő karaktere nagyon nem szimpatikus, annyira maga a regény sem tetszett.

(Zárójeles megjegyzés: Az említett körülményes gondolkodás a szerző írásmódjában is tükröződik, és ezt sajnos a fordító (Székely Éva) nem tudta mindig úgy visszaadni, hogy élvezetes legyen.)

[Próféta]

"Hogyan találjunk rá az igazságra egy hamis szöveg pontos rekonstruálása által?"
- A Foucault-inga

Svájcban a nézelődés mellett este se lazsáltam: kiolvastam egy 776 és egy 675 oldalas könyvet (meg egy picit dolgoztam is, de az nem ide tartozik).

Umberto Eco: A Foucault-inga (Il pendolo di Foucault)
A történet főszereplői egy olasz kiadóvállalat alkalmazottai, akikhez csőstül érkeznek a különböző okkultisták, összeesküvéselméletetek gyártói, ördöngősök, történelem-átértelmezők, hogy előadják a maguk néha ijesztő, néha képtelen, és szinte mindig önellentmondásos elméleteit arról, hogy miként irányítja a világot egyetlen titkos Terv, és milyen fontos ezoterikus, hermetikus titkokat őriznek a mágia, a teremtés, az emberiség mibenlétéről. A kiadónál persze vagy elhajtják őket, vagy fondorlatos módon megkopasztják szegény bolondokat. Az egyik szerző azonban többször hivatkozik arra, hogy életveszélyes titoknak van a birtokában, és bizonyos körök megölnék őt érte, mint korábban annyi mindenkit; ezek után előad egy szokásos baromságot, ám érdekes módon hamarosan rejtélyes körülmények közt csakugyan nyoma vész. Ez az esemény elindítja hőseinket egy furcsa eseményláncolaton, amely során felsejlik az igazság a fátylak mögött, maga a Terv, amely alapján minden mindennel összefügg, az egész történelem és az egyes emberek élete magyarázatot nyer, a főszereplők élete pedig nagy veszélyben van.

Ebben a könyvben vannak templomos lovagok, kabbalisták, Cthulhu, szabadkőművesek, diáktüntetések, BASIC program teljes forráskóddal, szefirotikus fa (ismerem az NGE-ből! ZOMG de művelt vagyok!), rózsakeresztesek, hasis, illuminátusok, valamint idézetek fontos összeesküvéselméleti művekből, híres reneszánsz szerzőktől, a Kabbalából, alkimistáktól, a 22-es csapdájából és Raymond Smullyantől. Annyira eklektikus, hogy már csak jó lehet. És az is. Nagyon.

Valahol azt olvastam, hogy Dan Brown ezt a könyvet írta volna a Da Vinci Code helyett, ha csak tizedannyit akart volna keresni, de tízszer olyan művelt lett volna (és Umberto Eco, a Rózsa neve írója nem írta volna meg évekkel korábban). Szerintem ez nem igaz, mert nem elég tízszer műveltebbnek lenni ehhez a könyvhöz (viszont szerepelnek benne Brown-szerű szerzők, és a DVC-ben felhasznált klasszikus Holy Blood, Holy Grail összeesküvéselmélet-csokor is előkerül itt). Egész egyszerűen zseniális, ahogy Eco mester összerakta a könyvet számtalan rétegével együtt. A szereplők modora és viszonya egymáshoz, az olasz korszellem változása a történelem előrehaladtával, Belbo élete, az összeesküvés-elmélészek lélekrajza és maga a Terv mind páratlan gondossággal vannak kimunkálva. Már az irodalmi és történelmi hivatkozások puszta mennyisége is tiszteletet parancsol, de az igazán lenyűgöző a koherenciájuk, összefüggésrendszerük.

Ja, a fülszöveg íróját ezért az egy mondatért vízbe fojtanám: "Az elmélyülést kívánó mű elsősorban az értelmiségi olvasók körében válik élményszerű befogadássá"

J.K. Rowling: HP4 (a tűzserleges)
Ez is pont olyan volt, mint az eddigiek; ugyanazt lehet elmondani róla, mint a régebbekről; azt kaptam, amit vártam. Egyedül a végén a temetős jelenet lepett meg, nem számítottam ilyen darkos, borús fordulatra. Piton karaktere szvsz továbbra is képtelenség.

[minuszmiki]

Umberto Eco: A Foucault-inga (Il pendolo di Foucault)
...

Régesrég tervezem, hogy elolvasom, ez most alaposan meghozta a kedvem. Amint tehetem, beszerzem és nekiállok.

Egyébként az úton én is olvastam, Terry Pratchett-től az Őrség! Őrség!-et sikerült a határon befejeznem, itthon pedig kivégeztem a Mortot is. Mindkettőt olvastam már korábban, de már elég régen olvastam Pratchettet és ezek voltak kéznél. A Mort tetszett jobban, nagyon komálom a Halált és itt meglehetősen sok szerepet kap, de a másik is zseniális.

[Kvikveg]

Umberto Eco: A Foucault-inga (Il pendolo di Foucault)
...

Lehet, hogy megegyszer elo kene vennem, mert amikor eloszor es utoljara a kezembe kerult, elaludtam rajta.

[Meske]

Mivel a könyvespolcom (majdnem) minden darabját elolvastam már, (na jó, ez kb. két napja már nem igaz, mert most kaptam nemrég 2 új könyvet... ) ezért elkezdtem kutakodni anyám könyvei között, és rátaláltam a Decameronra, és elolvastam.
Hááááát, mondjuk azt, hogy nem igazán naz én stílusom, hiszen majdnem mindegyik novella ugyanarról az egy témáról szólt... De azért volt benne egy-két jó novella is, de azért egyik se votl olyan vicces, ahogy azt Boccaccio beállítja, ugyanis majdnem minden novella végére odaírja, hogy milyen jót és sokat kacagtak a hölgyek a novellán... De lehet, hogy csak azért van ez, mert akkoriben teljesen más dolgokon kacagtak, és mást tartottak mulatságosnak, mint manapság. Mindenesetre egy novella azért jó volt:
[spoiler]Amikor az orvos csávót belelökték a pöcegödörbe, mert az csatlakozni akart egy nemlétező tárasághoz.  Bár azért, szerintem nem kellett volna szegénnyel ilyen csúful elbánni...[/spoiler]

[Próféta]

Nekünk anno amikor tanultunk Boccaccio bácsiról, az irodalomtanárunk felolvasott egy fejezetet a Dekameronból. Hogy a mű volt-e jó, vagy ő adta-e elő akkora élvezettel, azt nem tudom, de elég szórakoztatónak találtuk Az a sztori volt, amelyikben az apácák találnak egy mukit, és felfedezik, milyen állat az a férfi.

[kikuchiyo]

Hehe... nálunk a töritanár volt ilyen perverz. Minden nagyobb fejezet elején volt egy óra azzal a címmel, hogy "$(az adott kor) és a nők", ami tipikusan erotikus novellák vagy versek felolvasásából állt. Élénken emlékszem az iszlámos órára, ott egy szamár is szerepelt.

[Solid Snake]

Élénken emlékszem az iszlámos órára, ott egy szamár is szerepelt.

Mikor Japánt vettétek, akkor volt szó tintahalakról? 

[Member]

Tudna vki adni linket valami rövidebb könyvhöz, amihez nem kell szótár?
Nyaralni megyünk és ahogy anyámat ismerem, lesz néhány unalmasabb percem és jól jönne valami, amit kinyomtathatok.

[Selmo]

http://f451.anyag.info/ válogass

[Member]

Köszönöm, oldal címe lementve, azt hiszem, két nap alatt bepótolom a Galaxis Utikalauz lemaradásomat.

[ArchElf]

Most rendeltem meg, egy hónap múlva már olvashatom is. Állítólag igen igényes lett a fordítás, a ha megjön, megírom milyen lett...

AE

[Member]

Az élet, a világmindenség meg minden
Külön-külön nem akartam jellemezni most őket, de ez nagyon ütött. Először gyengébbnek éreztem, mint az 1-2-4-et, de a befejezés nagyon megütött, eddig a legjobb. Ha ez már így bekomolyodott a végére, vajon mi lesz az 5.-ben?