Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Most hogy mondod...
Kár, hogy több hónapos backlogjuk van, ha most beküldöm, ki tudja, mikor kerül ki.
Annyiból lehet mégis érdemes, hogy a fordítás nemcsak könyvben érhető el, aminek a szavatossági ideje a terjesztés sajátosságai miatt véges, hanem az interneten is, ráadásul legálisan.

Sőt, talán a kiadónak is lehetne írni, hátha észbe kapnak.

[Acchan]

Nekem Philip K. Dick életrajzból* van kettő. Cserélünk? 

Én benne lennék. Nem kérnéd inkább cserébe a Kis Testvér magyar kiadásának egy példányát? 

How about...
[spoiler][/spoiler]

Amúgy effektíve ebből van kettő, vagy csak a VALISt is életrajznak számolod?

A Sutin-ból van kettő. A VALIS-omat nem adnám senkinek. 

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

Kékszakállt és Titán szirénjeit ajánlom, örök kedvenceim. Vagy A Man Without a Country c esszégyűjteményt.

[kikuchiyo]

Tényleg, azon még nem gondolkodtál, hogy beküldöd a Leiter Jakab blogra?

Beküldtem.

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

Kékszakállt és Titán szirénjeit ajánlom, örök kedvenceim. Vagy A Man Without a Country c esszégyűjteményt.

A Cat's Cradle és a Slapstick (magyarul Macskabölcső és Börleszk) címűeket ajánlom még a felsoroltak mellé, nekem asszem azok a kedvenceim. (Nem kell aggódni, a fordítás mindkettőnél kitűnő ')

[kikuchiyo]

Duplapost, mert megérdemlem!

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott Sziget

A két szerző, a legismertebb szovjet sci-fi írók közé tartoztak a hazájukban és a keleti blokkban biztosan, de valószínűleg nyugaton is. Testvérek egyébként, minden művüket együtt alkották. Egyik klasszikusuk, a Nehéz istennek lenni az egyik kedvenc könyvem, így emezt is fokozott érdeklődéssel vártam.

Úgy kezdődik, hogy hősünk, egy földi ember, lezuhan egy távoli bolygón az űrhajójával. Találkozik az ottani emberekkel, először nem ért semmit, majd lassan elkezdi megismerni a világot, amibe került - és milyen ocsmány világ is az. Az emberek nyomorognak, a föld és a víz szennyezett egy atomháború eredményeként, a határokat mutánsok fenyegetik, a tévében vagy propaganda megy, vagy depressziósok lázálmait mutatják szórakoztató műsorként, a hatalmat pedig a háttérben megbúvó Ismeretlen Atyák bitorolják. Hősünk, aki a távoli jövőbeli Föld ideális szuper-társadalmának képviselőjeként teljesen romlatlan és naiv lélekkel rendelkezik, hamar arra a következtetésre jut, hogy a hatalom és annak gyakorlója, a hadsereg, rossz, és neki az illegális ellenzékkel kell tartani. A következtetése azonban téves: a könyvbeli világ még sokkal aljasabb és hitványabb, mint képzelte - mint a regény legvégén kiderül, ő végig szinte semmit sem értett abból, ami valójában történik.

Nem volt könnyű olvasmány. Azért nem, mert sci-fiként alig olvasható (egy jó ötlet van: a légkör erős fénytörése miatt a horizont felfelé görbül, emiatt a bolygó lakói azt hiszik, hogy egy gömb belső felületén élnek, és erről nem is lehet lebeszélni őket. A nagy hatótávolságú lövegek ballisztikai számításaihoz persze használják a gömb alakú bolygó modelljét, mint tisztán absztrakt elméletet.), túlzottan átjön a szerzők didaktikus társadalomkritikai igyekezete. Társadalomkritikának kitűnő a könyv: élesen megvilágítja a diktatúrák működését és az elnyomó rendszerben élők gondolkodásmódját. A helyszínek, események leírásai ehhez bőséges muníciót szolgáltatnak: minden mocskos és lerobbant, szürke és fáradt. A bürokratikus tortúrát és a hadsereg merev világát abszurdba hajló jelenetek festik meg. Társadalomkritikai minőségében talán kicsit túlságosan is nyomasztó a könyv.

A történet egyébként a szerzők által alkotott egységes univerzumba illeszkedik: ebben a távoli jövőben az emberiség fejlődése a csúcspontjára jutott, kalandvágyó felfedezők járják be a galaxis bolygóit. A fejlődés csúcspontja azt is jelenti, hogy a Földet az ideális jellemű emberek népesítik be, akik ideális társadalomban élnek. Ez a szemöldök-ráncolásra okot adó konstrukció két okból jött kapóra a szerzőknek: egyrészt egy ügyes húzással úgy állíthatták be, hogy ez az ideális társadalom a kommunizmus fejlődésének végállapotaként jött létre, így némi alappal mondhatták, hogy haladó szellemű szocialista regényeket írtak, és keresztül tudták verni azokat a cenzorokon (bár így is kénytelenek voltak változtatni rajtuk, ebben például többek között németes hangzásúra kellett cserélni a főszereplő nevét), másrészt pedig volt honnan származtatni a végletesen naiv, szinte gyermeki ártatlanságú főszereplőt, aki akár a fizikai problémák tárgyalásakor a próbatest, lehetővé tette a világ romlottságának lehető legkontrasztosabb ábrázolását, és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre. Ez a megoldás, hogy egy (legalábbis kezdetben) teljesen üres, sematikus szereplőt állítanak az elsődleges nézőpontba, kicsit mesterségesnek is tűnik: néhol az Ember Tragédiájára emlékeztetett az a szinte dialektikus szerkezet, amit a szerzők, úgy látszik, tudatosan alkalmaztak: a főszereplő belehelyezkedik egy szerepbe, hogy aztán belássa annak ellenszenves voltát, és fellelkesüljön egy új ötlet iránt.

Összességében nem volt rossz könyv, de az említett nehézkessége, nyomasztó volta miatt nem kerül be a kedvenceim közé.

[Próféta]

Ez a szemöldök-ráncolásra (...) és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre.

Afrancba.

[szpeter]

Nem találtam "netes novellák" vagy hasonló névre hallgató topicot,úgyhogy itt teszem közzé.
Egy igen húsbavágó írást olvastam és szerintem megéri elolvasni, még most is a hatása alatt vagyok...  T. PANDUR JUDIT: Undorító féreg

[Próféta]

Nem találtam "netes novellák" vagy hasonló névre hallgató topicot,úgyhogy itt teszem közzé.
Egy igen húsbavágó írást olvastam és szerintem megéri elolvasni, még most is a hatása alatt vagyok...  T. PANDUR JUDIT: Undorító féreg

Hát ja, elég szokványos dolgokból rakta össze a pacák életét.

[Ramiz]

Ez a szemöldök-ráncolásra (...) és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre.

Afrancba.

Az aki és az akár közé vesszőt kell tenni, és akkor meg lehet érteni. Kiku, jössz egy sörrel.

[kikuchiyo]

Vazze, nem is vettem észre. Megérdemled a sört

szerk & repost:
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

- Ez a "telepatikus küldő, aki elnyomott a személyiségével", a saját fejedben van. A koponyádból sugároz. Előzőleg nem használt agyszövetből.
- Azt hittem, a párhuzamos világ elméletet támogatod - mondtam meglepetten.
- Az negyedórája volt - vont vállat Phil.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

Az elején még egy kicsit meg is voltam lepődve, mert a szokásosnál normálisabb volt (attól eltekintve, hogy a szerző mint Philip K. Dick szerepelt és egyes szám első személyben írt), vagy legalábbis hétköznapibb, követhetőbb. Aztán furcsa lett. Aztán nagyon furcsa. Aztán... mi van??? És ez volt a felénél.

Mint kiderült, ez a regény a VALIS előzetes változata, először ezt írta meg, de aztán kiadói nyomásra változtatott rajta, annyira, hogy egy egész más könyv lett belőle, és ez ebben a formában csak a halála után jelent meg. A fő téma, ill. a fő ok, ami miatt az egészet megírta, az persze ugyanaz maradt: az a transzcendentális élmény, amit 1974-ben állítólag átélt. Ez és az ennek hatására keletkezett vallási-filozófiai fejtegetés alkotja a könyv magvát, de a keret más, mint a VALIS-ban. Itt eleve egy fikciós karakter, Nicholas éli át a látomásokat(?) és válik a jóindulatú(?) idegen(?) létforma(?) gazdatestjévé(?), a szerző alteregója, Phil csak a kommentátor szerepét tölti be.

A háttérben pedig egy alternatív történelem zajlik, amelyben egy Ferris F. Fremont nevű paranoid, gátlástalan figura fokozatosan megszerzi a hatalmat és rendőrállammá változtatja Amerikát. Ennek a folyamatnak az elejét Dick az ötvenes évek egész jó korrajzával mutatja be, szarkasztikus humorral és rengeteg kulturális utalással. Erre a részre mondtam, hogy egész normálisan indul. Aztán egyre inkább előtérbe kerülnek a látomások, majd bekövetkezik a fő kapcsolatfelvétel, és onnantól egy tömény (és kissé zavaros) agymenés következik VALIS-ról, a hatalmas, jóindulatú entitásról, a római birodalomról és annak fekete vasbörtönéről, ami beborítja a világot, a megváltóról és annak harcáról a sötétséggel és a műholdról a kiválasztottak agyába rózsaszín fényt bocsátó csillagközi mesterséges értelemről.

A végére valamennyire visszatér a regény a valóság (mármint az alternatív, könybeli valóság) talajára, amikor az az elnök elleni felforgató tevékenység (dalszövegekbe politikai üzenetek elrejtése) az idegen entitás által támogatott spirituális harccá lényegül át, de az elborultság végig megmarad.

Első Dick-olvasmánynak nem ajánlom, csak képzett fogyasztóknak, leginkább azoknak, akik a VALIS-t olvasták és az tetszett nekik.

szerk:
>mfw van belőle film is

[Próféta]

Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

A magyar megjelenés dacára direkt nem akartam elolvasni, mert hogy már jó ideje készül a film, és film -> könyv sorrendben fogyasztva mindkettő tetszeni szokott, könyv -> film irányban meg a film általában már nem.
Ha (tetragrammaton) is úgy akarja, talán hamarosan elérhető lesz a moziváltozat.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

DO WANT

* Próféta csahol

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 

De vajon nem volt az káros hatással Acchan szellemi és pszichikai fejlődésére, hogy ilyen korban egy szétesett elméjű drogos által írt könyveket olvasott, amelyek szerint a Birodalom sose ért véget, jó és gonosz istenek háborúznak egymással a mindennapi élet és a politika eseményein keresztül, valamint szkafanderes szovjet tudósok rózsaszín lézerrel sugározzák az agyunkba egy mindenható földönkívüli mesterséges intelligencia által kinyilatkoztatott igazságot, ráadásul ez még csak a szerző önéletrajza volt?

Komolyra fordítva a szót, sokkal felkavaróbbnak éreztem a PKD történeteket ~19 évesen, mint most (pedig most is nagyon). Nem is akarok belegondolni, 14 évesen milyen élmény lehet elolvasni őket.

[Acchan]

Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

- Ez a "telepatikus küldő, aki elnyomott a személyiségével", a saját fejedben van. A koponyádból sugároz. Előzőleg nem használt agyszövetből.
- Azt hittem, a párhuzamos világ elméletet támogatod - mondtam meglepetten.
- Az negyedórája volt - vont vállat Phil.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

Ezt rögtön a magyar megjelenés után olvastam, és persze, kellemesen csalódtam benne, mivel számomra PKD utolsó könyvei az igaziak. Miután ezt és az Istenek Invázióját kiadták, meg is fogadtam, h a következő, amit megveszek, a Timothy Archer lesz.

Az Istenek Invázióját is ajánlom, mivel az is közel áll a Valis-hoz, de sci-fisebb, mint az Albemuth. Nagyon leegyszerűsítve egy Dick-esített Messiás-sztori a jó vs rossz küzdelemmel "megbolondítva". Viszont a Bibliával ellentétben itt nagyobb szerepet kap az öntudatra ébredés - szerettem azokat a dialógusokat.

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 

De vajon nem volt az káros hatással Acchan szellemi és pszichikai fejlődésére, hogy ilyen korban egy szétesett elméjű drogos által írt könyveket olvasott, amelyek szerint a Birodalom sose ért véget, jó és gonosz istenek háborúznak egymással a mindennapi élet és a politika eseményein keresztül, valamint szkafanderes szovjet tudósok rózsaszín lézerrel sugározzák az agyunkba egy mindenható földönkívüli mesterséges intelligencia által kinyilatkoztatott igazságot, ráadásul ez még csak a szerző önéletrajza volt?

Komolyra fordítva a szót, sokkal felkavaróbbnak éreztem a PKD történeteket ~19 évesen, mint most (pedig most is nagyon). Nem is akarok belegondolni, 14 évesen milyen élmény lehet elolvasni őket.

Ráadásul a Valis-szal kezdtem. 
Az egy érdekes kérdés, mennyire volt rám káros hatással. Nagyon nagy hatással volt, az tény - négy évig.
Személy szerint jobban örülök, hogy akkor a Cosmopolitan vagy Glamour helyett ilyen elmebetegségeket olvastam. 

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 
*profil megnéz* ja, hogy úgy. Akkoriban kezdett felkapottá válni, bár ha jól emlékszem, magyarul csak később kezdték kiadni őket.

[spoiler]Amúgy jó ízlésed van.[/spoiler]

Egyébként egy MetalHammer-ben megjelent kritika nyomán találtam rá PKD-re, a környezetemben senkitől sem hallottam róla. Akkor még (2003) az Agave Kiadó is elég underground-nak számított.

[spoiler]Köszi, de én inkább furcsának nevezném az ízlésem.   [/spoiler]

[Ramiz]

A VALIS nagyon elborult, szerintem nem is olvasásra, inkább csak megírásra volt való... Azért ha egyszer összeomlik az életem, és öngyilkos akarok lenni, megpróbálom be-LSD-zve végigolvasi egy ültő helyemben... akkor legalább várnám a megváltó halált, mint PKD, amikor nem bírta tovább...

[Próféta]

Az Istenek Invázióját is ajánlom, mivel az is közel áll a Valis-hoz, de sci-fisebb, mint az Albemuth. Nagyon leegyszerűsítve egy Dick-esített Messiás-sztori a jó vs rossz küzdelemmel "megbolondítva". Viszont a Bibliával ellentétben itt nagyobb szerepet kap az öntudatra ébredés - szerettem azokat a dialógusokat.

Voltak elmés dolgok benne, de összességében nem tartottam annyira érdekesnek. A metafizikai elmélkedések is túljutottak azon a ponton, ahol még élvezettel próbáltam volna felfogni. A V.A.L.I.S. szerintem annyival több, hogy ott az elbeszélő személyes sorsa / tragédiája miatt sokkal nagyobb súlya van mindezeknek, és a szerencsétlen gnosztikus istenségek helyett ezeket a lázálmokat kiötlő szerencsétlen faszit (no pun intended) is sajnálod meg általuk.

A VALIS nagyon elborult, szerintem nem is olvasásra, inkább csak megírásra volt való...

Pedig a könyvön belüli VALIS című film felbukkanásától kezdve kifejezetten olvasmányos lesz. Csak addig tele van ezekkel a filozófiai eszmefuttatásokkal, de azok inkább szólnak Horselover Fatről, mint akármi másról. Ezt még lampshade-eli is egy helyen. Az az Exegézis, amelyik nem való olvasásra

[Ramiz]

Pedig a könyvön belüli VALIS című film felbukkanásától kezdve kifejezetten olvasmányos lesz. Csak addig tele van ezekkel a filozófiai eszmefuttatásokkal, de azok inkább szólnak Horselover Fatről, mint akármi másról. Ezt még lampshade-eli is egy helyen. Az az Exegézis, amelyik nem való olvasásra

Talán az zavart engem annyira (ami miatt letettem), hogy nem tudtam, hogy mit kéne értenem és mit nem, a filozófia pedig csak addig érdekelt, amíg középsuliban nem volt egy egyéves filozófia tárgyunk, azóta kifejezetten rühellem, sőt lenézem ezt a "tudományágat". Olyan az egész, mint a matematika és a bölcsészet - vagy inkább fantasztikus irodalom - szentségtelen és értelmetlen frigye: vesz pár "axiómát", a fele logikus, a fele első hallásra is meredek/értelmetlen, és elkezd rá matematikai logikussággal felépíteni egy rendszert. Mindig az áltudományos (örökmozgós, szcientológiás stb) elferdített szócsavaró "levezetéseire" emlékeztetnek, amikben az értelmes, tanult, de kifejezetten manipulációval, kommunikációs fogásokat közelebbről nem ismerő ember sejti a csúsztatást, kényelmetlenül érzi magát, de hirtelen nehéz őket leleplezni (kicsit olyan, mint a nemrég linkelt "három barát étterembe ment... hova tűnt az egy forint?" feladvány, csak mivel nem matek, még akkor sem könnyű feketén-fehéren megcáfolni őket, ha van ideje leülni az embernek papírral-ceruzával öt percre).

Na mindegy, ez valami önkéntelen, a saját szellemi korlátoltságom feletti dühből táplálkozó offtopik rant lett... hol egy moderátor??!?!

[LiaLia]

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.



Chris d'Lacey: Jégszikra

David Rain, földrajz szakos főiskolás, egy furcsa családnál lakik albérletben. Liz Pennykettle kislányával él a tágas a házban, foglalkozásként agyagból készít sárkányokat eladásra, miközben az egész ház tele van a kisebb-nagyobb figurákkal. David nem hisz semmilyen természetfeletti dologban, bár azt el kell ismernie, hogy időnként érdekes hangokat lehet hallani a házban, főleg a felső szintről, amit Lizék Sárkányodúnak hívnak.
Egy nap, mikor David az egyetemre megy, hogy találkozzon egy éppen rövid időt ott töltő norvég sarkkutatóval, Bergstrommal, hogy egy leendő dolgozatról beszéljenek, olyan irányba terelődik a beszélgetés, hogy kénytelen lesz foglalkozni a sárkány témával. Ráadásul mire aznap hazaér egy nagyon rejtélyes idős hölgy állít be Lizékhez, amitől aztán David egész addigi, békésnek mondható élete felfordul.

10-14 éveseknek ajánlható könyv, emellett én is remekül szórakoztam rajt. Olvasmányos, fordulatos, érdekes kalandokkal. Beleszövődnek a történetbe a jegesmedvék, régi eszkimó és kelta hagyományok, amellett, hogy aranyos sárkányokat lehet megismerni Lizék házában. Modern mesének mondanám, jól keveredik a mai történet a sárkányok és jegesmedve ősök legendájával. Azt pedig kiemelten jónak tartom, hogy szó van benne a történet kapcsán a Föld és a Sarki környezet megóvásáról is.
Ez a kötet valamiféle második rész, az első Tűzkönny címen jelent meg, bár így önmagában is érthető és követhető volt.

[Nakedape]

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.

na ezt mondom emiatt tartok tőle
káosz őrség amúgy,
az eredeti írós négy kötet elvileg meg van nekem valamerre, ha nem találnád ( éjjeli ,nappali, alkonyi, utolsó)

[LiaLia]

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.

na ezt mondom emiatt tartok tőle
káosz őrség amúgy,
az eredeti írós négy kötet elvileg meg van nekem valamerre, ha nem találnád ( éjjeli ,nappali, alkonyi, utolsó)

Ha odafigyel az utáníró az eredeti stílusára, szófordulataira, még elfogadható is lehet a folytatás. Bár igaz, hogy így azért kérdéses.
Most nagyon vissza kell fognom magam az olvasással március elejéig, addig vizsgára kell készülnöm. Köszönöm a felajánlást, majd márciusban meglátom hogy lesz a könyvtárral, bár gyanítom nem könnyű begyűjteni a sorozat köteteit.

[LiaLia]

Oscar Wilde rövid írásai

Eredetileg A canterville-i kísértetet olvastam volna, a könyv mérete alapján kisregénynek gondolva, viszont belelapozva derült ki, hogy az csak egy rövid történet a többi mellett.
A kötet érdekessége, hogy 1958-as, Olcsó Könyvtár sorozatban jelent meg, komoly 3 forintért. Amellett, hogy sárgák a lapjai és halványabbak a betűk, jól lapozható, jó állapotban van, szemben az egyes mai kiadású könyvekkel, amikbe egyszer belelapoz az ember és szétesik.

Az írás stílusára jellemző, hogy egy nagyon jellegzetes, körülményesen udvarias hangnemben, helyenként már-már az abszurditás határát súroló cselekmények, párbeszédek olvashatóak, amikben folyamatosan jelen van egyfajta sajátos humoros jelleg is. Helyenként felmerült bennem, hogy végig ilyen lesz-e a stílus, de az író fáradhatatlanul kitartott emellett az utolsó bekezdésekig.

A canterville-i kísértet
A canterville-i kastélyba költözik az amerikai nagykövet, felvilágosult családjával. Ugyan tájékoztatják őket, hogy a kastélyhoz tartozik 300 éve egy kísértet is, de ők ezt nem veszik komolyan.
A körülményes stílus mellett inkább humoros történet.

Lord Arthur Savile bűne
Egy társasági alkalom során Lord Arthur Savile kezét is megtekinti és véleményezi egy kiromantista. Ám szörnyű dolgot lát benne,és ezután Lord Savile mindent elkövet, hogy az ne történhessen meg.
Itt a humoros jelleg mellett már az abszurditásig fokozódik a körülményesség, miközben egyfajta krimi jellege is van.

Az önfeláldozó jóbarát, A híres nevezetes rakéta
Mindkettő állatmese-tanmese jellegű történet.

Egy kis részlet az önfeláldozó jóbarátból. A történet vége jobb, csak azzal nem akarom  lelőni a poént.
[spoiler]
- Ugyan kérem! (....) Valóban nem ismerek semmit a világon, ami nemesebb vagy ritkább volna az önfeláldozó barátságnál.
- És, ha szabad kérdenem, elképzelése szerint mi a kötelessége egy önfeláldozó jó barátnak? - kérdezte a zöld kenderike, aki ott üldögélt a közelben egy fűzfán, és végighallgatta a beszélgetést.
- Erre bizony magam is kíváncsi vagyok - mondta a kacsa, s elúszott a tó túlsó vége felé és tótágast állt, hogy a gyerekeinek jó példát mutasson.
- Milyen ostoba kérdés! - kiáltotta a vízipatkány. - Az én önfeláldozó barátom, ha éppen rólam van szó, legyen önfeláldozó.
- És maga mivel viszonozza? - kérdezte a kismadár, s közben egy ezüstágacskán himbálódzott, meg-meglebbentve parányi szárnyait.
- Nem értem ezt a kérdést - felelte a vízipatkány.
- Ha megengedi, elmondok egy idevágó kis mesét - mondta a kenderike.
- Rólam szól a mese? - kérdezte a vízipatkány. - Ha igen, akkor meghallgatom, mert végtelenül kedvelem a meséket.[/spoiler]

[Próféta]

A canterville-i kísértet

Kiskoromban olvastam. Mekkora jó volt

[LiaLia]

A canterville-i kísértet

Kiskoromban olvastam. Mekkora jó volt

Egyszerre régies és modern a poénokkal

[Próféta]

Hiroshi Yamamoto: The Stories of Ibis

Valamikor a távoli jövőben a földet már az intelligens gépek uralják, a másodhegedűs szerepre kényszerült emberiség szétszórt és egymástól csaknem elszakadt rejtekhelyeken próbál túlélni. A narrátor egy fiatal srác, akit elfog egy Ibis nevű, határozottan női vonalakat imitáló robot. Ezután viszont - nagy meglepetésre - kínzás, feldarabolás, rabszolgamunka, stb. helyett Ibis rövid kitalált történeteket (a regény szerzőjének korábbi novelláit) kezd mesélni neki. Első közelítésben tehát egy kerettörténetbe ágyazott novellagyűjteménynek tűnik a könyv, Star Trek stílusú űrkalandokról, Holdtündéres-szörnygyakós csatákról, mindenféléről, amelyeknek semmi de semmi közük nincs egymáshoz. Vagy mégis volna valami rejtett célja a villany-Seherezádénak ezekkel a mesékkel? Mit akarhat tulajdonképpen az elbeszélőtől?

A novellák átlagban egész jók; nem kiemelkedőek, de határozottan jók. Az igazi finesz persze abban van, ahogy összeállnak egyetlen regénnyé, ahogy a kerettörténet előlép a történetté, és a novellákban elrejtett gondolatok csehovi puskaként (vagy akár bumerángként) kiveszik a részüket az elbeszélő és Ibis szellemi viaskodásából. Újabb érdekes pont, hogy a "sci-fi" elnevezés első tagja se hiányzik. Sőt, nagy keddvel, odaadó vernegyulai lelkesedéssel taglalja a könyv; olyan átszellemülten magyarázza az űrhajó meghajtási mechanizmusát, hogy öröm volt olvasni

A szerző szerintem meglepően nyugatias gondolkodású, de tagadhatatlanul a japán popkultúra gyermeke. Amikor az egyik sztoriban előkerült az Advent of the Metal God X-Ceasar című anime sorozat, már a név hallatán szinte megjelent a szemem előtt az óriásrobot dizájnja, és csaknem képes lettem volna megírni a jó szaftos lehúzó kritikámat ide a fórumra. A japán eredet miatt azonban ez-az sajnos elveszhetett az angol fordításban; nem egészen világos az Ibis és az Ai nevek viszonya (azon kívül, hogy utóbbi az előbbi első szótagja), meg az Ai mintha jelentene is valamit japánul (szeretet?); az AI írásmóddal viszont a mesterséges intelligenciára utal; végül tök fontos szerepet kapnak a komplex számok a sztoriban, ahol még az imaginárius egységgyök (i) is benne van a pakliban... ezek a japánok mindig ilyesmire rejszolnak.

[kikuchiyo]

Ha a múltkori nyereményedet sör helyett egy általad választott tetszőleges alkoholos vagy alkoholmentes italra válthatod, akkor cserébe kölcsönadod?

[Próféta]

Ha a múltkori nyereményedet sör helyett egy általad választott tetszőleges alkoholos vagy alkoholmentes italra válthatod, akkor cserébe kölcsönadod?

Nem!

Kölcsönben volt nálam is

[kikuchiyo]

kölcsönadod?

Nem!

De igen.

És milyen jól tetted!

Egész jó novellák vannak benne valóban, és bár első átfutásra valóban nincs közük egymáshoz, a kapcsolódási pontok hamar előtűnnek, és az is felsejlik, hogy hova fognak konvergálni az események - olyannyira, hogy mire eljutunk a végére, az utolsó (sajnos leggyengébb, zavaros (5-7i) és mesterkélt (4+6i)) novellához, ami már nem történet a történetben, hanem a fő történet története (), kicsit csalódást is kelt. A legvége majdnem átlátszó moralizálásba fullad - nem szeretem, ha annyira közvetlenül a szerző beszél a szereplőjéből, hogy a szájszagát is érezni -, de aztán felcsillant egy fantasztikus és tudományos jövőképet, amivel kiköszörüli a csorbát.

Tetszettek a felvetett témák (virtuális vs. elképzelt vs. igazi valóságok, mesterséges értelmek, széles ívű jövőkép), és az egésznek a posztmodern jellege - nem is történet a történetben, hanem történet a (történet a történetben)-ben volt több novellában is. Volt, ahol egészen hasfalrepesztően humoros volt, pl. az említett Holdtündéres-gyakós novellában, ahol az örökösen második gimnazista főhősnő nem érti, hogy az iskolának abban a helyiségében, ahova a barátnőivel pletykálkodni járnak az órák között, mik azok a furcsa formájú porcelán izék a falon - de voltak kemény SF részek is, a fekete lyukas novellát pl. kifejezett élvezettel olvastam (bár szerintem nem annyi a Schwarzschild-sugara ahhoz a tömeghez, amit megad).

A japán eredet miatt azonban ez-az sajnos elveszhetett az angol fordításban; nem egészen világos az Ibis és az Ai nevek viszonya (azon kívül, hogy utóbbi az előbbi első szótagja), meg az Ai mintha jelentene is valamit japánul (szeretet?); az AI írásmóddal viszont a mesterséges intelligenciára utal; végül tök fontos szerepet kapnak a komplex számok a sztoriban, ahol még az imaginárius egységgyök (i) is benne van a pakliban... ezek a japánok mindig ilyesmire rejszolnak.

Ugye még az I, mint személyes névmás van benne a pakliban, de ezenfelül is a legnyilvánvalóbb utalás, amit elfelejtettél/nem vettél észre: Asimov I, Robotja, ami szintén a robotok és mesterséges értelmek fokozatos térnyeréséről szól, és szintén egy novellafüzér. Pedig direkt idézték többször is a robotika törvényeit.

[spoiler]Ami kicsit disszonáns vagy nehezen hihető volt számomra:
több novellában is furcsa időskálák vannak. Arra gondolok, hogy pl. a varázstükrös történetben a csaj kisgyerekként kapja meg a tükröt és kezdi el nevelgetni, aztán 10 évig használja, sőt, mikor a gyereke már megszületik, utána is előveszi. Vagy az idősgondozásról szólóban: a narrátort öregkorában is pontosan olyan androidok veszik kezelésbe, mint amilyeneket a történet elején bevezettek. És a fő történetben is, ami elvileg többszáz év múlva játszódik, a robotok látszólag pontosan ugyanazt a fél-halandzsanyelvet beszélik, mint a 2040-es években.*

Ez a tartósság már a mai, primitív berendezéseinkkel és a mai, a regény jövőképéhez képest lassú technikai fejlődéssel is nehezen elképzelhető. Nekem a szüleim játékai, dolgai, azok formatervezése és egyáltalán minden tulajdonsága mérhetetlenül ősinek, idegennek tűnik, de már egy 10 évvel ezelőtti számítógép is reménytelenül ósdinak hat.

* persze a legvégén azért kiderül, hogy az AI-k valójában messze túlhaladták az embereket, amit addig láttunk, az csak a főhős szintjére méretezett lábvíz volt, de akkor is.[/spoiler]

[Próféta]

Örülök, hogy tetszett. 

mik azok a furcsa formájú porcelán izék a falon

Na igen, az priceless 

Ugye még az I, mint személyes névmás van benne a pakliban, de ezenfelül is a legnyilvánvalóbb utalás, amit elfelejtettél/nem vettél észre: Asimov I, Robotja

mind blown

[spoiler]Ami kicsit disszonáns vagy nehezen hihető volt számomra:
több novellában is furcsa időskálák vannak. [/spoiler]

Az a szemét ebben a könyvben, hogy az összes ilyen kritika ellen védő hiperpáncélja van: a történetbeli történetek hibái nem számítanak, azok szándékosan* is lehetnek egyszerűek/klisések/stb, hiszen kitalált szerzők művei. Egyedül a főszál kritikája jogos, de arra meg ott van tompításnak a lábjegyzeted.

* frászt

[Nakedape]

http://sf.blog.hu/2011/02/18/azok_a_jo_mordoriak?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index

[LiaLia]

Krimifalók Napja
Gerbeaud Ház - Budapest, Vörösmarty tér
2011. február 26. 15:00-21:00
A belépés és részvétel ingyenes.

"Az olvasás lehet magányos dolog, de az olvasó nem az. Ne is lehessen az! Az olvasó nem magányra vágyik, hanem párbeszédre. Együttlétre.
A Krimifalók Napjával ezt teremti meg február 26-án a krimiestek.hu. Teszi mindezt a patinás, Vörösmarty téri Gerbeaud Házban.
Végre lesz egy fórum, ahol elmondhatod, megkérdezheted, figyelhetsz, reagálhatsz, szórakozhatsz, játszhatsz és nyerhetsz. Aktívan, sokadmagaddal, díjmentesen.
Első ízben valósul meg az olvasók és a kriminológiával foglalkozók találkozása, melynek célja összehozni a krimi műfaj rajongóit egy pezsgő, kulturális környezetben."

Előadások/beszélgetések: Moderátor: Garamvölgyi László
- Mesterségem címere: túsztárgyaló – Dr. Végh József
- Terrorelhárítás és kihallgatási technikák az FBI-nál – Dr. Vörös András
- Krimi írók beszélgetnek – Lőrinc L. László, Nemere István, Kovács andrás Péter, Lakatos Levente, Kellei György, Martha Tailor
- Az alvilág, a közösség és a blog – Szőke László
- A tényfeltárás legjei – P. Gál Judit, Nothoff Ingrid
- Egy sorozatgyilkos elméje – Dr. Bujdosó Éva
- Hannibal Lecter és Freddie Krueger nyomában – PhS Spiller Mariann

Egész napos programok, érdekességek:
Ujj- és tenyérlenyomat vétel, rohamsisak és golyóálló mellény próba, rabosító fénykép, kriminálgrafológia, hazugságvizsgáló, helyszínelés, krimi kvíz, haláli tárgyak kiállítása, bűnmegelőzési előadás, végrendeletírás, könyv cserebere, dedikálás, nyomozás könyvnyereményekért, olvasósarok...

A játékos kedvűeknek ezért is érdemes eljönni és figyelemmel követni: több mint 150 darab könyvnyeremény, színházjegyek az Ördöglakat krimi előadásra, 2 főre szóló repülőjegy belépőkkel a londoni Sherlock Holmes Múzeumba, hazugságvizsgáló tesztelés, etc.

Összefoglaló videó
Bővebb ismertető:Krimifalók Napja - Bookline
www.krimiestek.hu/krimifalok

[kikuchiyo]

Tonight's Tomorrow's the night!

Március elsején jelenik meg a Name of the Wind folytatása, a Wise Man's Fear!
Amit asszem mindjárt meg is rendelek.

Addig is itt egy képregényes összefoglaló az első könyv legfontosabb eseményeiről:
http://blog.patrickrothfuss.com/2011/02/our-story-thus-far/

[Próféta]

Megkérdezem majd a kollégámtól, hogy ugye sürgősen meg szeretné-e venni a könyve folytatását, és mindjárt kölcsön is akarja-e adni nekem?

http://blog.patrickrothfuss.com/2011/02/our-story-thus-far/

Ez kéééész BTW a kommentekben írják, hogy a mai Girl Geniusban kameózik a szerző... és tényleg.

[kikuchiyo]

Elolvastam. Ez a Kvothe gyorsabban tud beszélni, mint a legprofibb jéghoki-kommentátor, ha ezt mind egy nap elmesélte. Elolvasni is majdnem 30 óra kellett. A többit majd akkor, ha kialudtam magam (a "csak még egy fejezetet"-effektus hajnalig ébren tartott, ami munkanapon egészségtelen).

szerk&repost:
szóval nagyon jó könyv. Néhol nagyon vicces (Elodin jelenetei szinte mind), néhol nagyon sötét (erről csak annyit, hogy ősünk embert is öl, úgy, hogy oka van rá), de mindenhol immerzív (vagy hogy mondják ezt magyarul. Ilyen sok angol szöveget ilyen töménységben elolvasni kicsit megzavarja az embert. Valamelyik nap éjjel 3 körül az egyik mondatot le akartam fordítani magamban, és egy percet kellett gondolkodnom, mire a musical instrument megfelelője eszembe jutott.).
Talán még az Egyetemen játszódó jelenetek a legkevésbé azok, a könyv közepe, ahol Kvothe képletesen és szó szerint elindul a hőssé válás útján, a legérdekesebb. A könyv hatalmas, 400000 szó, de nem tűnik hosszúnak, inkább sajnáltam, hogy vége lett. Összehasonlítva hősünk karakterlapját az elején és a végén (ami valójában a teljes sztori egy- és kétharmadát jelenti), bizony sok tekintetben szintet lépett, megtanult például harcolni és khm, a nőkkel bánni, mindkettőt olyan tanároktól és olyan körülmények között, hogy az aligha lehetne érdekesebb.  És ugyanakkor a kerettörténet, a regénybeli jelen időnként meg-megszakítja az elbeszélést, és ez sajátságosan sötét színezetet ad az egész történetnek: a "jelenben" hősünk egy hoszonévesen is megtört öregember, aki nyilvánvalóan valamilyen szörnyűségesen rossz döntésének a következményei elől menekül. Most, hogy már csak egyharmad van hátra a történetből, még inkább kínzóvá válik a kérdés, hogy pontosan mit is tett, hogy a jelen olyan lett, amilyen? A harmadik kötetből megtudjuk.

Két interjú a szerzővel:

http://www.amazon.com/gp/feature.html?ie=UTF8&docId=1000661941

http://www.portlandmercury.com/portland/patrick-rothfuss-the-mercury-interview/Content?oid=3588162+

Book three is going to take a couple years