Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Próféta]

Hátha valakit érdekel: Philip K. Dick - Valis (Agave kiadó 2004-es magyar változata) itthon pár éve hiánycikknek számít, de most van benn példány az antikvarium.hu-n, és épp az én előjegyzésemre jutott a sor. Nekem tárgytalan lett időközben, mivel Svájcban használtan megvettem az SF Masterworks-féle kiadást, szóval elpasszolnám az előjegyzést. De ha valakinek nagyon kell és a 6 napos határidőn belül szól, akkor megegyezhetünk, hogy megveszem neki (1840 Ft).

Arra mindenképp jó volt, hogy kíváncsi legyek a többi Pratchett könyvre is .

Helyes

[Kvikveg]

The God Delusion van (magyarul) a Mammutban az Alexandraban.

[LiaLia]

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja

Életrajzi, helyenként anekdotikus, szinte legendás regény Alekszandr Jaroszlavicsról, aki apja után elég fiatalon lett Novgorod város fejedelme.
Novgorod ősi orosz város, már 800 környékén vannak róla feljegyzések a krónikákban. Az 1200-as években elég sok külföldi támadás érte azt a területet. Jöttek a tatárok, svédek, támadtak és hittéritettek a keresztes német lovagok.
Alekszandr jó taktikai érzékkel verte vissza őket, miközben meg kellett küzdenie a belső konfliktusokkal is. A bojárok, a város Vénei igen gyakran kényelemből inkább megegyeztek volna az idegenekkel, beengedve őket az orosz területekre, ezzel rontva a hazaiak kézműves iparát és a kereskedelmet, illetve nyereség reményében többször próbálták meg elárulni a fejedelmet is, hogy ezzel törjék meg katonai erejét, megkönnyítve az idegeneknek a bevonulást.

A regény írója orosz és más népek krónikáiból igyekezett bemutatni Alekszandrt, néhol anekdotával, néhol már szinte legendai lelkesültséggel mesélve a történetet. Néha hirtelen vált időt, vagy ugrik éveket, így volt, hogy vissza kellett olvasnom, hogy mi mi után következett. Viszont a történelmi évszámok és események bőven vannak fűszerezve kalandokkal, így egy elég emészthető regény lett belőle.



Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Moszkva utcáin az emberek között Másfélék járnak, akik jórészt két nagyobb csoport, a Fénypártiak és a Setétek emberei. Anton Gorogyeckij a Fénypártiakhoz tartozik és az Éjszakai Őrség tagja, furcsa jelenséget lát az egyik átlagosnak mondható küldetése közben, amiből aztán nagy fontosságú ügy kerekedik.

Összetett regény. Egyrészt csavaros krimi, amiben még a vége utáni végén is vannak meglepetések. Másrészt fantasy, ahol vámpírok, varázslók, alakváltók között zajlanak elmés vagy fizikai küzdelmek. Mindeközben egy kisebb metafizikai elmélkedés is olvasható benne, valamelyest összefoglalva az egész ottani világ jellegzetességeit, azt a fő kérdést feszegetve, hogy vajon melyik párt tudja inkább maga mellé állítani az addig semlegeseket, mi terjed könnyebben az emberek között, a Setét vagy a Fény.

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

[Próféta]

Cory Doctorow: Kis Testvér (Little Brother).
"When in trouble or in doubt, run in circles, scream and shout!"

Lendületes, izgalmas ifjúsági kalandregény a piros köpenyes repülő blogger tollából. Mondhatnánk vérbeli cyberpunknak (vagy még inkább cypherpunknak), de a cyberpunk idén elkezdődött, szóval legfeljebb 20 percre tekint előre a jövőbe, és már-már a könyv eseményeit láthatjuk magunk körül.

Már ha lenyeljük azt, hogy a főhős ideológiai ellenpontját képező hatóság magatartása realisztikusan van ábrázolva. Nem mintha nem lenne bőven elég inkompetencia, fontoskodás és látszattevékenység a világ állami szervezeteiben, de azért a DHS security theater-jének megformázása elég szalmabábszerűre sikerült. Ez utóbbi hiányosságot szerencsére tompítja, hogy a strawman érvrendszer tényleg viszonylag (de nem túl) elfogadható akart lenni, és a konzervatívabb szereplők (ld. az apa) teljesen őszintén képesek azt támogatni, csupán
[spoiler]a legértelmetlenebb és legsúlyosabb kegyetlenségek hatására alakul ki majd a lesújtó véleményük a DHS-ről mint végrehajtó hatalomról, az elvi hozzáállásukat (tehát hogy a biztonság érdekében a szabadság kis mértékben csökkenthető) feltehetően akkor is fenntartva.[/spoiler] Ha ezt jól értettem ki a sorok közül, akkor azért megnyugtató, hogy Cory nem hiszi azt, hogy az övé az egyetlen reális álláspont, amit értelmes emberek képviselhetnek

Nem is annyira kalandregény a sztori, mint inkább (kb. Gerald Durell stílusban) annak álcázott ismeretterjesztő kirándulás, de jól előadva (ld. az epic keysigning party). Cory szexuális fétisén kívül az érintett területek: biztonságelmélet, a modern techkultúra, az adatvédelem és az információszabadság néhány érdekes vonzata. Aktív netező polgároknak persze ezek jó része nem jelent újdonságot; nekem további előzetes felkészülést biztosított még anno két érdekes választható tárgy a BME-n: Adatvédelem és Információszabadság (kissé sótlan, de fontos témákkal) ill. a Galántai Zoltán által gründolt Számítógépes Kultúra (ahol egyetemi oktatás keretében tudtam meg, ki öli meg Dumbledore-t a hanyadik oldalon). Valamint a könyv egyik ajánlóját író security-celeb, a Bruce Schneier nevű félisten, akit a BME-s vendégelőadásán volt szerencsém hallgatni és haláli figura; pár tény róla:
[spoiler=Bruce Schneier Facts]
http://www.schneierfacts.com/fact/662
http://www.schneierfacts.com/fact/675
http://www.schneierfacts.com/fact/130
http://www.schneierfacts.com/fact/129
http://www.schneierfacts.com/fact/727
http://www.schneierfacts.com/fact/127
http://www.schneierfacts.com/fact/27
http://www.schneierfacts.com/fact/436
http://www.schneierfacts.com/fact/492
http://www.schneierfacts.com/fact/494
http://www.schneierfacts.com/fact/500
http://www.schneierfacts.com/fact/532
http://www.schneierfacts.com/fact/697
http://www.schneierfacts.com/fact/689
http://www.schneierfacts.com/fact/1118 -- kikuchiyo kedvence lesz
http://www.schneierfacts.com/fact/105
http://www.schneierfacts.com/fact/1301
http://www.schneierfacts.com/fact/26
[/spoiler]

de a szöveg megsínyli a néhol wikipédiára, néhol erőltetetten könnyed blogbejegyzésre emlékeztető stílust.

Meg a Galaktika-féle magyar fordítást is, amelyen keresztül nekem szerencsém volt hozzá. A fent idézett mottót pl. totál nem fogta a magyar szöveg megalkotója, büszke vagyok magamra hogy már az első előforduláskor riverz tudtam endzsiníringelni az eredetit belőle. Általában is gondok lehettek a magyar kiadás gondozásával: például nagyon sok az írásjelhiba, nem egyszer teljesen blatáns esetekben is, mint mondjuk a számos lezáratlan mondat Vajon azért nem öltek bele nagy energiát, mert féltek hogy a CC-licenszű terjesztés miatt nem tudják elég példányban eladni Nem hiszem, inkább csak trehányak volt.

[Nakedape]

Vaszilij Jan: A jégmezők lovagja

Életrajzi, helyenként anekdotikus, szinte legendás regény Alekszandr Jaroszlavicsról, aki apja után elég fiatalon lett Novgorod város fejedelme.
Novgorod ősi orosz város, már 800 környékén vannak róla feljegyzések a krónikákban. Az 1200-as években elég sok külföldi támadás érte azt a területet. Jöttek a tatárok, svédek, támadtak és hittéritettek a keresztes német lovagok.
Alekszandr jó taktikai érzékkel verte vissza őket, miközben meg kellett küzdenie a belső konfliktusokkal is. A bojárok, a város Vénei igen gyakran kényelemből inkább megegyeztek volna az idegenekkel, beengedve őket az orosz területekre, ezzel rontva a hazaiak kézműves iparát és a kereskedelmet, illetve nyereség reményében többször próbálták meg elárulni a fejedelmet is, hogy ezzel törjék meg katonai erejét, megkönnyítve az idegeneknek a bevonulást.

A regény írója orosz és más népek krónikáiból igyekezett bemutatni Alekszandrt, néhol anekdotával, néhol már szinte legendai lelkesültséggel mesélve a történetet. Néha hirtelen vált időt, vagy ugrik éveket, így volt, hogy vissza kellett olvasnom, hogy mi mi után következett. Viszont a történelmi évszámok és események bőven vannak fűszerezve kalandokkal, így egy elég emészthető regény lett belőle.



Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Moszkva utcáin az emberek között Másfélék járnak, akik jórészt két nagyobb csoport, a Fénypártiak és a Setétek emberei. Anton Gorogyeckij a Fénypártiakhoz tartozik és az Éjszakai Őrség tagja, furcsa jelenséget lát az egyik átlagosnak mondható küldetése közben, amiből aztán nagy fontosságú ügy kerekedik.

Összetett regény. Egyrészt csavaros krimi, amiben még a vége utáni végén is vannak meglepetések. Másrészt fantasy, ahol vámpírok, varázslók, alakváltók között zajlanak elmés vagy fizikai küzdelmek. Mindeközben egy kisebb metafizikai elmélkedés is olvasható benne, valamelyest összefoglalva az egész ottani világ jellegzetességeit, azt a fő kérdést feszegetve, hogy vajon melyik párt tudja inkább maga mellé állítani az addig semlegeseket, mi terjed könnyebben az emberek között, a Setét vagy a Fény.

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

[kikuchiyo]

Cory Doctorow: Kis Testvér (Little Brother).

http://www.schneierfacts.com/fact/1118 -- kikuchiyo kedvence lesz

Szerintem te gúnyolódsz velem.
Nem tisztelsz engem.
Nem tiszteled a családomat!

de a szöveg megsínyli a néhol wikipédiára, néhol erőltetetten könnyed blogbejegyzésre emlékeztető stílust.

Meg a Galaktika-féle magyar fordítást is, amelyen keresztül nekem szerencsém volt hozzá. A fent idézett mottót pl. totál nem fogta a magyar szöveg megalkotója, büszke vagyok magamra hogy már az első előforduláskor riverz tudtam endzsiníringelni az eredetit belőle. Általában is gondok lehettek a magyar kiadás gondozásával: például nagyon sok az írásjelhiba, nem egyszer teljesen blatáns esetekben is, mint mondjuk a számos lezáratlan mondat Vajon azért nem öltek bele nagy energiát, mert féltek hogy a CC-licenszű terjesztés miatt nem tudják elég példányban eladni Nem hiszem, inkább csak trehányak volt.

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

[Próféta]

Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre.

Ebben sajnos igazad van.
És igen, ez az a fordítás. Biztos Csörgő Norbert volt a legócsóbb.

Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására

Ön nyert, én tényleg nem a Little Brother c. könyvet olvastam Közben is éreztem, hogy pocsék a fordítás, de így egymás mellé téve a kettőt már-már nyílik a zsebemben a bicska.

[Kvikveg]

Elso ket pelda alapjan ez nem forditas, hanem szemet.

[NLZ]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.

szarfordítás

azt a mindenit, ez elég durva.

[Darkstar]

Az elős pár mondat után nem értettem, hogy mitől lenne olyan rettenetes. De aztán... 

[Nakedape]

Coelhótól én az Alkimistát olvastam (élménybeszámoló). Határozottan férfinemű egyéntól kaptam lelkes ajánlások közepette, szóval nem tudom, hogy feltétlenül női irodalom-e. Mindenesetre szép sztori, viszont fájóan naív.


én is azt, sztori soso, csak az a fájdalom, ahogy ezt komolyan veszi? de biztos, hogy komolyan veszik és "életfilozófia" meg NAGYIGAZSÁGOK

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

hát nekem bajnokok reggelije nagy kedvenc
én simán szerettem ahogy gondolkodik a világról

Második édenkert: Egymillió éves időutazás ?, macskabölcső, börleszk, gépzongora,  éj anyánk titán szirénjei. stb
főleg a személyisége.
de sztorija is érdekes többnek, meg olyan kifejezések mint : harlem fekete führere
pricless

[Ramiz]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

Most nagyon szégyellem magam, hogy nem tűntek fel a totál félrefordítások és hogy a kaotikus, értelmetlenül változó stílus ellenére annyira bejött és hogy jó recenziót írtam róla...

[Próféta]

A könyvben kiadott magyar fordítás ugyanaz, mint ez?
Ha igen, nagyon rosszul tetted, hogy az első oldal után nem dobtad félre. Nem csak írásjelhibákkal van tele, hanem kihagyott és félrefordított mondatokkal is: gyakorlatilag nem ugyanazt a könyvet olvastad.
[spoiler]Az első pár bekezdés is elég ennek a bemutatására:

I'm a senior at Cesar Chavez high in San Francisco's sunny Mission district, and that makes me one of the most surveilled people in the world. My name is Marcus Yallow, but back when this story starts, I was going by w1n5t0n. Pronounced "Winston." *Not* pronounced "Double-you-one-enn-five-tee-zero-enn" -- unless you're a clueless disciplinary officer who's far enough behind the curve that you still call the Internet "the information superhighway." I know just such a clueless person, and his name is Fred Benson, one of three vice-principals at Cesar Chavez. He's a sucking chest wound of a human being. But if you're going to have a jailer, better a clueless one than one who's really on the ball. "Marcus Yallow," he said over the PA one Friday morning. The PA isn't very good to begin with, and when you combine that with Benson's habitual mumble, you get something that sounds more like someone struggling to digest a bad burrito than a school announcement. But human beings are good at picking their names out of audio confusion -- it's a survival trait. I grabbed my bag and folded my laptop three-quarters shut -- I didn't want to blow my downloads -- and got ready for the inevitable. "Report to the administration office immediately." My social studies teacher, Ms Galvez, rolled her eyes at me and I rolled my eyes back at her. The Man was always coming down on me, just because I go through school firewalls like wet kleenex, spoof the gait-recognition software, and nuke the snitch chips they track us with. Galvez is a good type, anyway, never holds that against me (especially when I'm helping get with her webmail so she can talk to her brother who's stationed in Iraq).

A San Francisco napfényes Mission kerületében található Cesar Chavez középiskola felsőéves hallgatója vagyok, és ebből kifolyólag a világ egyik legjobban megfigyelt embere. A nevem Marcus Yallow, de amikor ez a történet kezdődött, a w1n5t0n név alatt futottam. Úgy ejtik, Winston. Nem pedig ,,duplavé, egy, enn, 5, té, nulla, enn", ahogy azt az információs szupersztrádának nevezett Internetet még hírből sem ismerő pedellusok gondolnák. Ismerek is egy ilyen embert, a neve Fred Benson, és egyike a Cesar Chavez igazgatóhelyetteseinek. Ő egy igazi istenverése. De ha már börtönőrt kap az ember, akkor inkább egy tudatlan kerüljön mellé, mint olyasvalaki, aki érti a dörgést. – Marcus Yallow – hallottam a hangszórón keresztül egy péntek reggelen. Nem szerencsés a hangszóróval indítani a napot, ráadásul ha ehhez még hozzájön Benson szokásos motyogása is, akkor a végeredmény általában úgy hangzik, mintha valaki éppen egy romlott burritót próbálna megemészteni, nem pedig iskolai közleményt beolvasni. De az emberek elég jól kihallják a saját nevüket egy ilyen hangkavalkádból – a túléléshez elengedhetetlen. – Azonnal jöjjön az igazgatói irodába! A társadalomtudomány tanárom, Ms. Galvez rám nézett, én meg őrá. Benson csak azért utazott rám, mert néha áttörtem az iskolai tűzfalakon, kijátszottam a járásmód-felismerő programot, és összetörtem a jeladót, amivel nyomon követnek minket. De Galvez rendes, sosem rója fel ezeket nekem (főleg akkor nem, amikor segítek neki a webmail segítségével kapcsolatba lépni a bátyjával, aki Irakban állomásozik).

[/spoiler]

Tényleg, azon még nem gondolkodtál, hogy beküldöd a Leiter Jakab blogra? Volt már olyan beküldés, hogy egy egész könyv a blogra való Hadd terjedjen az ige, hogy mit ne vegyenek meg az emberek magyarul.

[kikuchiyo]

Most hogy mondod...
Kár, hogy több hónapos backlogjuk van, ha most beküldöm, ki tudja, mikor kerül ki.
Annyiból lehet mégis érdemes, hogy a fordítás nemcsak könyvben érhető el, aminek a szavatossági ideje a terjesztés sajátosságai miatt véges, hanem az interneten is, ráadásul legálisan.

Sőt, talán a kiadónak is lehetne írni, hátha észbe kapnak.

[Acchan]

Nekem Philip K. Dick életrajzból* van kettő. Cserélünk? 

Én benne lennék. Nem kérnéd inkább cserébe a Kis Testvér magyar kiadásának egy példányát? 

How about...
[spoiler][/spoiler]

Amúgy effektíve ebből van kettő, vagy csak a VALISt is életrajznak számolod?

A Sutin-ból van kettő. A VALIS-omat nem adnám senkinek. 

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

Kékszakállt és Titán szirénjeit ajánlom, örök kedvenceim. Vagy A Man Without a Country c esszégyűjteményt.

[kikuchiyo]

Tényleg, azon még nem gondolkodtál, hogy beküldöd a Leiter Jakab blogra?

Beküldtem.

Vonnegut az más, na Ő nem coelho szint, kedvenc

Akkor mondjátok meg, mit szeressek tőle? A Slaughterhouse-Five jó volt, de a Bajnokok reggelijét untam (ill. ami jó volt belőle, azt már olvastam az S-5-ban), a Hókusz-pókusz meg annyira fárasztó volt, hogy abba is hagytam (ez persze jóóó régen volt, talán mai fejjel tetszene).

Kékszakállt és Titán szirénjeit ajánlom, örök kedvenceim. Vagy A Man Without a Country c esszégyűjteményt.

A Cat's Cradle és a Slapstick (magyarul Macskabölcső és Börleszk) címűeket ajánlom még a felsoroltak mellé, nekem asszem azok a kedvenceim. (Nem kell aggódni, a fordítás mindkettőnél kitűnő ')

[kikuchiyo]

Duplapost, mert megérdemlem!

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Lakott Sziget

A két szerző, a legismertebb szovjet sci-fi írók közé tartoztak a hazájukban és a keleti blokkban biztosan, de valószínűleg nyugaton is. Testvérek egyébként, minden művüket együtt alkották. Egyik klasszikusuk, a Nehéz istennek lenni az egyik kedvenc könyvem, így emezt is fokozott érdeklődéssel vártam.

Úgy kezdődik, hogy hősünk, egy földi ember, lezuhan egy távoli bolygón az űrhajójával. Találkozik az ottani emberekkel, először nem ért semmit, majd lassan elkezdi megismerni a világot, amibe került - és milyen ocsmány világ is az. Az emberek nyomorognak, a föld és a víz szennyezett egy atomháború eredményeként, a határokat mutánsok fenyegetik, a tévében vagy propaganda megy, vagy depressziósok lázálmait mutatják szórakoztató műsorként, a hatalmat pedig a háttérben megbúvó Ismeretlen Atyák bitorolják. Hősünk, aki a távoli jövőbeli Föld ideális szuper-társadalmának képviselőjeként teljesen romlatlan és naiv lélekkel rendelkezik, hamar arra a következtetésre jut, hogy a hatalom és annak gyakorlója, a hadsereg, rossz, és neki az illegális ellenzékkel kell tartani. A következtetése azonban téves: a könyvbeli világ még sokkal aljasabb és hitványabb, mint képzelte - mint a regény legvégén kiderül, ő végig szinte semmit sem értett abból, ami valójában történik.

Nem volt könnyű olvasmány. Azért nem, mert sci-fiként alig olvasható (egy jó ötlet van: a légkör erős fénytörése miatt a horizont felfelé görbül, emiatt a bolygó lakói azt hiszik, hogy egy gömb belső felületén élnek, és erről nem is lehet lebeszélni őket. A nagy hatótávolságú lövegek ballisztikai számításaihoz persze használják a gömb alakú bolygó modelljét, mint tisztán absztrakt elméletet.), túlzottan átjön a szerzők didaktikus társadalomkritikai igyekezete. Társadalomkritikának kitűnő a könyv: élesen megvilágítja a diktatúrák működését és az elnyomó rendszerben élők gondolkodásmódját. A helyszínek, események leírásai ehhez bőséges muníciót szolgáltatnak: minden mocskos és lerobbant, szürke és fáradt. A bürokratikus tortúrát és a hadsereg merev világát abszurdba hajló jelenetek festik meg. Társadalomkritikai minőségében talán kicsit túlságosan is nyomasztó a könyv.

A történet egyébként a szerzők által alkotott egységes univerzumba illeszkedik: ebben a távoli jövőben az emberiség fejlődése a csúcspontjára jutott, kalandvágyó felfedezők járják be a galaxis bolygóit. A fejlődés csúcspontja azt is jelenti, hogy a Földet az ideális jellemű emberek népesítik be, akik ideális társadalomban élnek. Ez a szemöldök-ráncolásra okot adó konstrukció két okból jött kapóra a szerzőknek: egyrészt egy ügyes húzással úgy állíthatták be, hogy ez az ideális társadalom a kommunizmus fejlődésének végállapotaként jött létre, így némi alappal mondhatták, hogy haladó szellemű szocialista regényeket írtak, és keresztül tudták verni azokat a cenzorokon (bár így is kénytelenek voltak változtatni rajtuk, ebben például többek között németes hangzásúra kellett cserélni a főszereplő nevét), másrészt pedig volt honnan származtatni a végletesen naiv, szinte gyermeki ártatlanságú főszereplőt, aki akár a fizikai problémák tárgyalásakor a próbatest, lehetővé tette a világ romlottságának lehető legkontrasztosabb ábrázolását, és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre. Ez a megoldás, hogy egy (legalábbis kezdetben) teljesen üres, sematikus szereplőt állítanak az elsődleges nézőpontba, kicsit mesterségesnek is tűnik: néhol az Ember Tragédiájára emlékeztetett az a szinte dialektikus szerkezet, amit a szerzők, úgy látszik, tudatosan alkalmaztak: a főszereplő belehelyezkedik egy szerepbe, hogy aztán belássa annak ellenszenves voltát, és fellelkesüljön egy új ötlet iránt.

Összességében nem volt rossz könyv, de az említett nehézkessége, nyomasztó volta miatt nem kerül be a kedvenceim közé.

[Próféta]

Ez a szemöldök-ráncolásra (...) és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre.

Afrancba.

[szpeter]

Nem találtam "netes novellák" vagy hasonló névre hallgató topicot,úgyhogy itt teszem közzé.
Egy igen húsbavágó írást olvastam és szerintem megéri elolvasni, még most is a hatása alatt vagyok...  T. PANDUR JUDIT: Undorító féreg

[Próféta]

Nem találtam "netes novellák" vagy hasonló névre hallgató topicot,úgyhogy itt teszem közzé.
Egy igen húsbavágó írást olvastam és szerintem megéri elolvasni, még most is a hatása alatt vagyok...  T. PANDUR JUDIT: Undorító féreg

Hát ja, elég szokványos dolgokból rakta össze a pacák életét.

[Ramiz]

Ez a szemöldök-ráncolásra (...) és ha megértetted ezt a mondatot, akkor vendégem vagy egy sörre.

Afrancba.

Az aki és az akár közé vesszőt kell tenni, és akkor meg lehet érteni. Kiku, jössz egy sörrel.

[kikuchiyo]

Vazze, nem is vettem észre. Megérdemled a sört

szerk & repost:
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

- Ez a "telepatikus küldő, aki elnyomott a személyiségével", a saját fejedben van. A koponyádból sugároz. Előzőleg nem használt agyszövetből.
- Azt hittem, a párhuzamos világ elméletet támogatod - mondtam meglepetten.
- Az negyedórája volt - vont vállat Phil.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

Az elején még egy kicsit meg is voltam lepődve, mert a szokásosnál normálisabb volt (attól eltekintve, hogy a szerző mint Philip K. Dick szerepelt és egyes szám első személyben írt), vagy legalábbis hétköznapibb, követhetőbb. Aztán furcsa lett. Aztán nagyon furcsa. Aztán... mi van??? És ez volt a felénél.

Mint kiderült, ez a regény a VALIS előzetes változata, először ezt írta meg, de aztán kiadói nyomásra változtatott rajta, annyira, hogy egy egész más könyv lett belőle, és ez ebben a formában csak a halála után jelent meg. A fő téma, ill. a fő ok, ami miatt az egészet megírta, az persze ugyanaz maradt: az a transzcendentális élmény, amit 1974-ben állítólag átélt. Ez és az ennek hatására keletkezett vallási-filozófiai fejtegetés alkotja a könyv magvát, de a keret más, mint a VALIS-ban. Itt eleve egy fikciós karakter, Nicholas éli át a látomásokat(?) és válik a jóindulatú(?) idegen(?) létforma(?) gazdatestjévé(?), a szerző alteregója, Phil csak a kommentátor szerepét tölti be.

A háttérben pedig egy alternatív történelem zajlik, amelyben egy Ferris F. Fremont nevű paranoid, gátlástalan figura fokozatosan megszerzi a hatalmat és rendőrállammá változtatja Amerikát. Ennek a folyamatnak az elejét Dick az ötvenes évek egész jó korrajzával mutatja be, szarkasztikus humorral és rengeteg kulturális utalással. Erre a részre mondtam, hogy egész normálisan indul. Aztán egyre inkább előtérbe kerülnek a látomások, majd bekövetkezik a fő kapcsolatfelvétel, és onnantól egy tömény (és kissé zavaros) agymenés következik VALIS-ról, a hatalmas, jóindulatú entitásról, a római birodalomról és annak fekete vasbörtönéről, ami beborítja a világot, a megváltóról és annak harcáról a sötétséggel és a műholdról a kiválasztottak agyába rózsaszín fényt bocsátó csillagközi mesterséges értelemről.

A végére valamennyire visszatér a regény a valóság (mármint az alternatív, könybeli valóság) talajára, amikor az az elnök elleni felforgató tevékenység (dalszövegekbe politikai üzenetek elrejtése) az idegen entitás által támogatott spirituális harccá lényegül át, de az elborultság végig megmarad.

Első Dick-olvasmánynak nem ajánlom, csak képzett fogyasztóknak, leginkább azoknak, akik a VALIS-t olvasták és az tetszett nekik.

szerk:
>mfw van belőle film is

[Próféta]

Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

A magyar megjelenés dacára direkt nem akartam elolvasni, mert hogy már jó ideje készül a film, és film -> könyv sorrendben fogyasztva mindkettő tetszeni szokott, könyv -> film irányban meg a film általában már nem.
Ha (tetragrammaton) is úgy akarja, talán hamarosan elérhető lesz a moziváltozat.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

DO WANT

* Próféta csahol

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 

De vajon nem volt az káros hatással Acchan szellemi és pszichikai fejlődésére, hogy ilyen korban egy szétesett elméjű drogos által írt könyveket olvasott, amelyek szerint a Birodalom sose ért véget, jó és gonosz istenek háborúznak egymással a mindennapi élet és a politika eseményein keresztül, valamint szkafanderes szovjet tudósok rózsaszín lézerrel sugározzák az agyunkba egy mindenható földönkívüli mesterséges intelligencia által kinyilatkoztatott igazságot, ráadásul ez még csak a szerző önéletrajza volt?

Komolyra fordítva a szót, sokkal felkavaróbbnak éreztem a PKD történeteket ~19 évesen, mint most (pedig most is nagyon). Nem is akarok belegondolni, 14 évesen milyen élmény lehet elolvasni őket.

[Acchan]

Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió

- Ez a "telepatikus küldő, aki elnyomott a személyiségével", a saját fejedben van. A koponyádból sugároz. Előzőleg nem használt agyszövetből.
- Azt hittem, a párhuzamos világ elméletet támogatod - mondtam meglepetten.
- Az negyedórája volt - vont vállat Phil.

Uhh. Izé. Mit is olvastam az előbb?

Ezt rögtön a magyar megjelenés után olvastam, és persze, kellemesen csalódtam benne, mivel számomra PKD utolsó könyvei az igaziak. Miután ezt és az Istenek Invázióját kiadták, meg is fogadtam, h a következő, amit megveszek, a Timothy Archer lesz.

Az Istenek Invázióját is ajánlom, mivel az is közel áll a Valis-hoz, de sci-fisebb, mint az Albemuth. Nagyon leegyszerűsítve egy Dick-esített Messiás-sztori a jó vs rossz küzdelemmel "megbolondítva". Viszont a Bibliával ellentétben itt nagyobb szerepet kap az öntudatra ébredés - szerettem azokat a dialógusokat.

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 

De vajon nem volt az káros hatással Acchan szellemi és pszichikai fejlődésére, hogy ilyen korban egy szétesett elméjű drogos által írt könyveket olvasott, amelyek szerint a Birodalom sose ért véget, jó és gonosz istenek háborúznak egymással a mindennapi élet és a politika eseményein keresztül, valamint szkafanderes szovjet tudósok rózsaszín lézerrel sugározzák az agyunkba egy mindenható földönkívüli mesterséges intelligencia által kinyilatkoztatott igazságot, ráadásul ez még csak a szerző önéletrajza volt?

Komolyra fordítva a szót, sokkal felkavaróbbnak éreztem a PKD történeteket ~19 évesen, mint most (pedig most is nagyon). Nem is akarok belegondolni, 14 évesen milyen élmény lehet elolvasni őket.

Ráadásul a Valis-szal kezdtem. 
Az egy érdekes kérdés, mennyire volt rám káros hatással. Nagyon nagy hatással volt, az tény - négy évig.
Személy szerint jobban örülök, hogy akkor a Cosmopolitan vagy Glamour helyett ilyen elmebetegségeket olvastam. 

14-15 évesen, PKD után

Korán kezdted... 
*profil megnéz* ja, hogy úgy. Akkoriban kezdett felkapottá válni, bár ha jól emlékszem, magyarul csak később kezdték kiadni őket.

[spoiler]Amúgy jó ízlésed van.[/spoiler]

Egyébként egy MetalHammer-ben megjelent kritika nyomán találtam rá PKD-re, a környezetemben senkitől sem hallottam róla. Akkor még (2003) az Agave Kiadó is elég underground-nak számított.

[spoiler]Köszi, de én inkább furcsának nevezném az ízlésem.   [/spoiler]

[Ramiz]

A VALIS nagyon elborult, szerintem nem is olvasásra, inkább csak megírásra volt való... Azért ha egyszer összeomlik az életem, és öngyilkos akarok lenni, megpróbálom be-LSD-zve végigolvasi egy ültő helyemben... akkor legalább várnám a megváltó halált, mint PKD, amikor nem bírta tovább...

[Próféta]

Az Istenek Invázióját is ajánlom, mivel az is közel áll a Valis-hoz, de sci-fisebb, mint az Albemuth. Nagyon leegyszerűsítve egy Dick-esített Messiás-sztori a jó vs rossz küzdelemmel "megbolondítva". Viszont a Bibliával ellentétben itt nagyobb szerepet kap az öntudatra ébredés - szerettem azokat a dialógusokat.

Voltak elmés dolgok benne, de összességében nem tartottam annyira érdekesnek. A metafizikai elmélkedések is túljutottak azon a ponton, ahol még élvezettel próbáltam volna felfogni. A V.A.L.I.S. szerintem annyival több, hogy ott az elbeszélő személyes sorsa / tragédiája miatt sokkal nagyobb súlya van mindezeknek, és a szerencsétlen gnosztikus istenségek helyett ezeket a lázálmokat kiötlő szerencsétlen faszit (no pun intended) is sajnálod meg általuk.

A VALIS nagyon elborult, szerintem nem is olvasásra, inkább csak megírásra volt való...

Pedig a könyvön belüli VALIS című film felbukkanásától kezdve kifejezetten olvasmányos lesz. Csak addig tele van ezekkel a filozófiai eszmefuttatásokkal, de azok inkább szólnak Horselover Fatről, mint akármi másról. Ezt még lampshade-eli is egy helyen. Az az Exegézis, amelyik nem való olvasásra

[Ramiz]

Pedig a könyvön belüli VALIS című film felbukkanásától kezdve kifejezetten olvasmányos lesz. Csak addig tele van ezekkel a filozófiai eszmefuttatásokkal, de azok inkább szólnak Horselover Fatről, mint akármi másról. Ezt még lampshade-eli is egy helyen. Az az Exegézis, amelyik nem való olvasásra

Talán az zavart engem annyira (ami miatt letettem), hogy nem tudtam, hogy mit kéne értenem és mit nem, a filozófia pedig csak addig érdekelt, amíg középsuliban nem volt egy egyéves filozófia tárgyunk, azóta kifejezetten rühellem, sőt lenézem ezt a "tudományágat". Olyan az egész, mint a matematika és a bölcsészet - vagy inkább fantasztikus irodalom - szentségtelen és értelmetlen frigye: vesz pár "axiómát", a fele logikus, a fele első hallásra is meredek/értelmetlen, és elkezd rá matematikai logikussággal felépíteni egy rendszert. Mindig az áltudományos (örökmozgós, szcientológiás stb) elferdített szócsavaró "levezetéseire" emlékeztetnek, amikben az értelmes, tanult, de kifejezetten manipulációval, kommunikációs fogásokat közelebbről nem ismerő ember sejti a csúsztatást, kényelmetlenül érzi magát, de hirtelen nehéz őket leleplezni (kicsit olyan, mint a nemrég linkelt "három barát étterembe ment... hova tűnt az egy forint?" feladvány, csak mivel nem matek, még akkor sem könnyű feketén-fehéren megcáfolni őket, ha van ideje leülni az embernek papírral-ceruzával öt percre).

Na mindegy, ez valami önkéntelen, a saját szellemi korlátoltságom feletti dühből táplálkozó offtopik rant lett... hol egy moderátor??!?!

[LiaLia]

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.



Chris d'Lacey: Jégszikra

David Rain, földrajz szakos főiskolás, egy furcsa családnál lakik albérletben. Liz Pennykettle kislányával él a tágas a házban, foglalkozásként agyagból készít sárkányokat eladásra, miközben az egész ház tele van a kisebb-nagyobb figurákkal. David nem hisz semmilyen természetfeletti dologban, bár azt el kell ismernie, hogy időnként érdekes hangokat lehet hallani a házban, főleg a felső szintről, amit Lizék Sárkányodúnak hívnak.
Egy nap, mikor David az egyetemre megy, hogy találkozzon egy éppen rövid időt ott töltő norvég sarkkutatóval, Bergstrommal, hogy egy leendő dolgozatról beszéljenek, olyan irányba terelődik a beszélgetés, hogy kénytelen lesz foglalkozni a sárkány témával. Ráadásul mire aznap hazaér egy nagyon rejtélyes idős hölgy állít be Lizékhez, amitől aztán David egész addigi, békésnek mondható élete felfordul.

10-14 éveseknek ajánlható könyv, emellett én is remekül szórakoztam rajt. Olvasmányos, fordulatos, érdekes kalandokkal. Beleszövődnek a történetbe a jegesmedvék, régi eszkimó és kelta hagyományok, amellett, hogy aranyos sárkányokat lehet megismerni Lizék házában. Modern mesének mondanám, jól keveredik a mai történet a sárkányok és jegesmedve ősök legendájával. Azt pedig kiemelten jónak tartom, hogy szó van benne a történet kapcsán a Föld és a Sarki környezet megóvásáról is.
Ez a kötet valamiféle második rész, az első Tűzkönny címen jelent meg, bár így önmagában is érthető és követhető volt.

[Nakedape]

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Film is készült a regényből, amit még nem láttam, illetve a könyvnek további folytatása is olvasható, eddig 5 kötetes a sorozat.

az ötödiket nem ő írta már nem? azt még nem olvastam
amúgy a jégmezőkből is van film. érdemes

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.

na ezt mondom emiatt tartok tőle
káosz őrség amúgy,
az eredeti írós négy kötet elvileg meg van nekem valamerre, ha nem találnád ( éjjeli ,nappali, alkonyi, utolsó)

[LiaLia]

Az 5.-et nem ő írta, viszont ugyanabban a világban játszódik a történet. Szintén orosz annak is az írója, valamiféle munkakapcsolatban volt Lukjanyenkóval. Volt kezemben a könyv, bár most nem tudnám megmondani a címét, még a második kötetet vadászom a könyvtárban.

na ezt mondom emiatt tartok tőle
káosz őrség amúgy,
az eredeti írós négy kötet elvileg meg van nekem valamerre, ha nem találnád ( éjjeli ,nappali, alkonyi, utolsó)

Ha odafigyel az utáníró az eredeti stílusára, szófordulataira, még elfogadható is lehet a folytatás. Bár igaz, hogy így azért kérdéses.
Most nagyon vissza kell fognom magam az olvasással március elejéig, addig vizsgára kell készülnöm. Köszönöm a felajánlást, majd márciusban meglátom hogy lesz a könyvtárral, bár gyanítom nem könnyű begyűjteni a sorozat köteteit.