Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Game of Thrones

Vallomás következik: annyira műveletlen vagyok, hogy eddig nem is került a kezembe ez a könyv, és annyira a tömegízlés rabja, hogy csak azután kezdtem el olvasni, hogy már mindenki a TV-sorozatról beszélt. Direkt nem néztem utána, igyekeztem becsukni a szemem, ha akárhol a történetről esett szó, a legmegdöbbentőbb fej-le-ményt így is sikerült elspoilereznem magamnak.

Jó ez, külön értékeltem, hogy a high fantasy műfaj alapvetésével szemben, ahol a jó és a rossz tipikusan abszolút kategóriák, itt a döntő fordulatok a szereplők jelleméből, de főleg a gyengeségeiből fakadnak. Talán nincs is olyan szereplő, aki egyoldalúan jó lenne minden tekintetben, még az egyértelműen pozitív szereplők jellemén is találni foltokat (bár a Harkonnen Lannister család egyes tagjai és hűbéresei elég közel állnak az abszolút rosszhoz). A szerelem és harc dolgában is túllép a középkori lovagregényekre jellemző eszményi hősiességen és tiszta szerelmen: itt bizony hátba döfik egymást és premier plánban dugnak. Sőt, a leginkább becsületes és tisztességes szereplő jár a legcsúnyábban. Ugyanakkor egy nagyon is szabványos középkori kardozós-lovagos világban játszódik a regény, ahol csak az ősi házak nemes sarjai számítanak, csak azok tettei alakítják a történelmet, a közönséges emberek jelentéktelenek, szóba sem kerülnek. Ha feminista lennék, kifogásolnám, hogy a nők szerepe egyoldalú (feladatuk, hogy szépek legyenek, előírás szerint házasodjanak és szüljenek utódokat a nemes lovagoknak) és kevés kivétellel negatív szerepben fordulnak elő.
[spoiler]Eddard kinyírása aljas dolog volt a szerzőtől. Pontosabban a halálát még megértem, a második fejezettől nyilvánvaló volt, hogy ez lesz. De azt nehezen bírtam megemészteni, hogy még meg is tört a halála előtt. Mit képzelt, hogyha lefekszik a Lannistereknek és beismeri a bűneit, akkor majd megkegyelmeznek neki? Amikor kiállt, elmondhatta volna az igazságot a tömeg előtt - igaz, ezzel vélhetően halálra ítéli magát és a lányát, de a népharag ill. a törvény elsöpörte volna a királynőt és a sleppjét.[/spoiler]

300 kword down, 1000 more to go - plusz még sok, ha megjelenik az ötödik kötet júliusban.

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

[Fazék]

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

hmm. erről a szerkesztésről már majdnem lemaradtam

itt találtam egy érdekes fejtegetést a témában: http://www.tor.com/blogs/2011/05/how-seasons-qworkq-in-a-song-of-ice-and-fire

[spoiler=a magyarázat:]"It's magic." [/spoiler]

[Nakedape]

Winter is coming
[spoiler]valahogy mindig ez a mondat ugrik be izlandi utazásom tervezése közben is[/spoiler]

[Fazék]

[spoiler=HP vs Game of Thrones][/spoiler]

[kikuchiyo]

szerk:

a több évig tartó, szabálytalan hosszúságú évszakokra van valamilyen hivatalos magyarázat?

hmm. erről a szerkesztésről már majdnem lemaradtam

itt találtam egy érdekes fejtegetést a témában: http://www.tor.com/blogs/2011/05/how-seasons-qworkq-in-a-song-of-ice-and-fire

[spoiler=a magyarázat:]"It's magic." [/spoiler]

[spoiler=nerd mode]
Meh. Én arra gondoltam olvasás közben, hogy a SoIaF világának napja egy szabálytalan, hosszú periódusú változócsillag - ez megmagyarázná a véletlenszerű hosszúságú hideg időszakokat.  Nem is kéne nagy ingadozás a napállandóban, 30% körüli változás már elég lenne. Viszont csak úgy lehet ez a magyarázat, hogy nem túl nagy amplitúdóval, de vannak "rendes" évszakok is, amelyek a tengelyferdeséggel vannak kapcsolatban, mint nálunk, és a nap teljesítményváltozása miatti klímaváltozás erre rakódik rá. Ezt támasztaná alá, hogy időnként vannak nyári havazások a könyv szerint. Viszont kizárja ezt a megoldást, hogy a telet következetesen a napok rövidüléseként írja le. Továbbá a legtöbb változócsillag-fajta nagytömegű, vagy az életének vége felé járó óriáscsillag, ami nem tesz jót az esetlegesen körülötte keringő bolygókon lévő életnek. Továbbá nem nagyon tudok olyan változó-fajtáról, amelynek ilyen hosszú és ilyen szabálytalan változása lenne.
[/spoiler]

[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]

[spoiler=HP vs Game of Thrones][/spoiler]

[Kvikveg]

...
[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]
...

Meg toronyora lanccal.

[Nakedape]

...
[spoiler=ANGRY NERD mode]Ezt az "it's magic" választ nem tudom elfogadni. Ez magyarra kétféleképpen fordítható: "szarok a világom integritására" ill. "lusta vagyok kidolgozni a részleteket". Nem azt mondom, hogy rakja be a könyvbe a részletes magyarázatot csillagszerkezeti egyenletekkel és pályaelemekkel: ha nem illik bele az elbeszélés szövetébe, ha a szereplők sincsenek tudatában a magyarázatnak, akkor ki lehet hagyni, nem kell mindent az olvasó orrára kötni. De a háttérben azért meg kell lenni az ilyen részleteknek is.[/spoiler]
...

Meg toronyora lanccal.

jahh
egyrészről értelek Kiku, másrészről, meg egy fantasyben azért mértékkel lehet ezzel válaszolni én se kérem számon pl a [spoiler]sárkányok, otherek[/spoiler] evolúciós útját

[kikuchiyo]

Clash of Kings

Ez a GRR Martin egy sötét, szadista gazember. Először félve választottam magamnak kedvenc szereplőket, aztán teljesen le is szoktam erről, mert rendre halál vagy még annál is rosszabb sors várt rájuk.
A következő kötet előtt asszem tartok egy kis szünetet, mert ez most megfeküdte a gyomromat.

[Próféta]

Dawkins: The Selfish Gene

lenyűgöző, ahogy hideg logikával és tök nyugodtan levezeti a faszi a génbiológia néhány alapszabályából a "túlélőgépek" olyan mélyen gyökerező, érinthetetlen érzelmének okait és eredetét, mint a rokoni összetartás, a saját gyermek szeretete (miért ne kéne éppen ezt megmagyarázni?), vagy egy számomra különösen izgalmas terület, a szexuális vonzalom és párválasztás emberi kultúrába és társadalomba való beépülésének bonyolult szabályrendszerét

+1

A gondolatkör nagy részével persze találkoztam már itt-ott (pl. Mérő László könyvei), de így is bőven szolgált újdonsággal. Valóban nagyon összeszedett, kikezdhetetlen és "hideg" logikával elemez rengeteg fontos témát. Olvasmányos, és remek ötletekkel ad találó, laikus számára is érthető hasonlatokat. Kár is volt eddig halogatni.

[Nakedape]

Dawkins: The Selfish Gene

lenyűgöző, ahogy hideg logikával és tök nyugodtan levezeti a faszi a génbiológia néhány alapszabályából a "túlélőgépek" olyan mélyen gyökerező, érinthetetlen érzelmének okait és eredetét, mint a rokoni összetartás, a saját gyermek szeretete (miért ne kéne éppen ezt megmagyarázni?), vagy egy számomra különösen izgalmas terület, a szexuális vonzalom és párválasztás emberi kultúrába és társadalomba való beépülésének bonyolult szabályrendszerét

+1

A gondolatkör nagy részével persze találkoztam már itt-ott (pl. Mérő László könyvei), de így is bőven szolgált újdonsággal. Valóban nagyon összeszedett, kikezdhetetlen és "hideg" logikával elemez rengeteg fontos témát. Olvasmányos, és remek ötletekkel ad találó, laikus számára is érthető hasonlatokat. Kár is volt eddig halogatni.

befolyásolt tippre egyetemválasztáskor a dolog, jó könyv

[kikuchiyo]

Game of Thrones
Clash of Kings

Elolvastam a sorozat - ebben a pillanatban még - utolsó két kötetét is.

Nem vagyok teljesen elégedett.

[spoiler=népszerűtlen vélemény, spoilerekkel]Ezt a Varjak lakomáját, bármilyen káromlásnak hangzik is, a Harry Potter 6. kötetéhez tudnám hasonlítani, annyiban, hogy ebben sem történt szinte semmi. Jó, értem én, hogy finom vonásokkal rajzolja fel a hatalmi viszonyok átalakulását és a horizont fokozatos besötétedését, mindez igazán dicséretes, de nem ellensúlyozza azt, hogy ott volt Brienne, aki negyven fejezet alatt nem ért el semmit, vagy Sam, aki másik harminc fejezet alatt nem csinált semmit. A hajmeresztő jellemábrázolási fordulatok sem segítettek megszeretni a könyvet: kiderül például, hogy Jaime valójában egy áldott jótét lélek volt egész végig, csak a körülmények kényszerítették állandóan szegényt rossz cselekedetekre, Cersei pedig, amellett hogy egy gonosz bestia, aki fél King's Landingnek megvolt, még totálisan hülye is, minden lépésével egyre csak növelve a szarhalmot, ami végül a fejére omlik.
A sok one-off nézőpont nem tett jót a regénynek, túl sokat mond túl kevésről.

A harmadik könyv, éppen ellenkezőleg, plotitisben szenved, szinte hemzseg a szakirodalomban Ass Pullként jellemzett fordulatoktól. Azt például semmilyen racionális vagy irracionális indokkal nem lehet magyarázni, hogy Catelyn miért engedte el az elején Jaimet, azon kívül, hogy épp ez kellett a sztori előmozdításához (na meg Jaime jóságra ébredéséhez). Az is teljesen hihető, hogy Stannis serege épp a legjobb pillanatban ér oda a Falhoz, és az is magától értetődő, hogy a Night's Watch a legnagyobb veszély idején pont egy 16 éves fiút választ vezetőnek.

De mindezek csak apróságok ahhoz képest, hogy egyszerűen nem volt jó olvasni ezeket a könyveket. Nem is csak a közönséges, a végére már szinte megszokottá váló szörnyűségek miatt - már szinte fel sem tűnt, hogy állandóan oszlóban lévő akasztott hullákról olvasok -, hanem a hol kifinomult, hol páratlanul brutális aljasságok miatt, amiket a szereplői ellen elkövet. Winterfell elfoglalása és felgyújtása, Arya sztorija, vagy amit szerencsétlen Sansával művel - és mindenekfelett a Red Wedding. "Szerencsére" már elspoilereztem magam előtte, de még így is kedvem lett volna falhoz vágni a könyvet azután a fejezet után. Időnként, nagy ritkán, akadtak kivételesen szép jelenetek is (most az ugrik be, amikor Sansa várat épít hóból), de a szerző minden egyes alkalommal nagy gondot fordított arra, hogy ezeket a törékeny, szép jeleneteket valami válogatott mocsoksággal összezúzza.
Azt elismerem, GRRM nagyon ért ahhoz, hogy a rossz szereplőit megutáltassa, jókat pedig megkínozza, de ebben is, mint sok másban is, kevesebb több lett volna.[/spoiler]

[kikuchiyo]

Dance with Dragons

Fiam, csalódás vagyok.

[spoiler=az eddigieknél is népszerűtlenebb vélemény]
A sorozat leggyengébb kötete, és az, hogy a színvonal szigorúan monoton csökken, semmi jót nem jelent a továbbiakra nézve.

Durván szólva az a baj vele, hogy se eleje, se vége, és közben sem történik semmi. Így ez persze túlzás, de lássuk részletesebben:
Azt még meg lehetne érteni, hogy "a dolgok közepén" kezdődik, hiszen a Feast for Crows második feleként indult a könyv, illetve közvetlenül a Storm of Swords eseményei után veszi fel az újra az északi és keleti történetszálakat. De ez nem indokolhatja, hogy a könyv első fele, lényegében az, amelyik az előző kötettel párhuzamosan játszódik, egyszerűen unalmas. Nyoma sem volt az első könyv feszes történetének és az izgalomnak, ami miatt hajnali négyig nem tudtam letenni azt a könyvet - emennél minden Daenerys fejezet után ingert éreztem, hogy megnézzem a leveleiemet vagy elmenjek babot fejteni. Daenerysről szólva, az ő összes fejezetét össze lehetett volna foglalni annyiban, hogy "ohh Daario" és "how does I queen?", és akkor sem veszítettünk volna semmit. De Jon és a korábban mindig stabilan teljesítő Tyrion fejezetei sem voltak sokkal jobbak.

A végéről sem tudok semmi jót mondani: a legtöbb szereplő történetszála egyszerűen megszakad. Még csak cliffhangernek sem lehet nevezni ezeket, mert az implikálná, hogy valami izgalmas helyzet vagy megoldásra váró konfliktus közepén hagyja a szereplőt a szerző, de Jon kivételével semmi ilyenről nem beszélhetünk.

Az eleje és vége között pedig van vagy ezer oldal, többnek érződött az olvasással töltött időt nézve, de a tartalom talán ha négyszáz oldalra elég.
Martin megint beleesett abba a hibába, hogy túl sok szereplő túl sok történetszálát vette fel egyszerre, így hiába a könyv brutális terjedelme, a kevésbé fontos szereplőkre csak egy-két fejezet jut, és alig halad a történetük - ellenben a fontos szereplők, mint Jon és Dany, rengeteg fejezetében nagyon nyögvenyelősen haladnak a dolgok, sokkal tömörebben is el lehetett volna mondani a velük történteket.

Illetve a baj ennél alapvetőbb: a regényciklus címe az, hogy a Jég és Tűz dala, amiből az következik, hogy minden, ami nem a Másikakról vagy a sárkányokról szól, a végjáték szempontjából irreleváns. King's Landing eseményei, az egész westerosi hatalmi harc végső soron érdektelen, nem fog beleszólni a végkimenetelbe. Stannis nyilvánvalóan nem a megjövendölt bajnok, az ő szála is csak terelés. Az Iron islanderek bár érdekes színfoltot jelentettek, de mostanra világossá vált, hogy érdemben nem befolyásolták a fő történetszálat. De a sárkányok! Azok az igazán fontosak - ja várjunk, a könyv nagy részét egy pincébe zárva töltötték.

Tehát vagy az van, hogy GRRM tudja, merre tart a történet - de akkor miért húzza az időnket lényegtelen dolgokkal, vagy már ő is szem elől veszítette a célt, akkor viszont jaj nekünk, mert akkor az ebben és az előző kötetben tapasztalt céltalan keringés maga a történet.

Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy Martin majdhogynem feloldhatatlan helyzetbe manőverezte magát Daeneryssel és az ő nameki meereeni tartózkodásával: ezt az egész kitérőt el lehetett (és kellett) volna hagyni, akkor semmi ok nem lett volna a könyv kettébontására, és ma már talán az utolsó kötetet olvashatnánk.

A sztori részletein is látszik a kétségbeesett kapálózás nyoma: egyre többször kénytelen azzal a hamar unalmassá váló fordulattal élni, hogy egyes halottnak hitt szereplők mégsem haltak meg, hanem csak elcserélték/elvarázsolták/elrejtették őket. Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet elegánsnak nevezni, hogy a saga ötödik kötetében húzza elő a seggéből a szintúgy halottnak hitt Aegon Targaryent.

A jellemábrázolás színvonala is romlott: az első kötetnél még dicsértem az árnyalt, összetett motivációval rendelkező karaktereket, de itt kis túlzással már csak kétféle szereplő van: a velejéig gonoszok vagy bosszúért lihegők, mint a Texasi Láncfűrészest megszégyenítően kegyetlen Boltonok vagy a Freyekből pitét sütő Wyman Manderly, és a jóindulatú bolondok, Jon és Daenerys, akiket bár a jó szándék vezérel - "megmentem a falon túli vadembereket, mert én olyan jó vagyok" ill. "felszabadítom a rabszolgákat, mert én olyan jó vagyok" - végül folyamatosan a széllel szembe pisilnek. (Bár Jon mentségére azt el lehet mondani, hogy ő legalább felfogja, amit a környezetében senki más, hogy végső soron a Másikak a fő ellenség, és minden, a falon át nem hozott wildling az ő seregüket fogja gyarapítani.)

Összefoglalva: nem volt jó könyv.
Ha hat évig vártam volna erre, most mérges lennék.
[/spoiler]

[Próféta]

Az ember, aki csütörtök volt

Ramiz ajánlotta, ugye? Mint valami olyasminek a legnemesebb példányát, ami olyan, mint Dick, csak jobb?

Igen, ő ajánlotta, és most végre-valahára elolvasva tetszett is.
Nekem se lett leg-leg kedvencem, de igenis jól csinálja, amit csinál. A könyv sikeresen kiérdemelte a BKV-díjat, amely csak azon kiemelkedően magávalragadó alkotásoknak jár, amelyekbe belefeledkezve továbbmentem egy megállót. A fordulatok néha kiszámíthatóak, de ott se csinál nagy ügyet belőle. Terjengősnek terjengős a szövege, ez tény, de szerintem simán élvezhető.

[Kvikveg]

http://craphound.com/littlebrother/download/

A konyv is tetszett.
Tudom, regi.
Kivancsi lennek egy listara, hogy hanyfelekeppen lehet kovetni valakit: mobil, bankkartya, stb-stb.
Es hol lehet olyan tatyot venni, amibol nem lehet kiolvasni a bena VISA kartyamat. Mert az enyem lengetos modszerrel is mukodik, nem csak magnescsikos meg chipes-bedugossal.

[Próféta]

Tudom, regi.

WTF nem Doctorow a régi, hanem ez:

George Sava: A gyógyító kés (1938)

Ez a könyv önéletrajz, legalábbis az van ráírva. Ha ez igaz, akkor a jó Gyorgye doktorhoz képest Kvothe-nak unalmas élete volt. Bár én inkább arra tenném a pénzt, hogy némi Münchausen-szindróma van a dologban. Mindenesetre szeret színesen mesélni, és az első kb. 26 életévének története egy izgalmas, fordulatos regénnyé áll össze. Az orvosi hivatástudatra és az emberi jóságra is fel szeretné hívni a könyv a figyelmet, kicsit anvilosan.

A világháborúból kipenderülő Oroszországban egy hercegi család 17 éves ficsúrjának feje felett elindul a történelem. Gyorgye a fehér hadsereg tisztjeként egy vacak bicskával kioperálja barátjából a golyót, és ettől rájön, hogy orvos akar lenni - csak hogy pillanatokon belül elveszti rangját, vagyonát és hazáját. Lesz a sztoriban Bulgária, spanyol cigányok, Mussolini és Atatürk pasa. George mindeközben gyakran az éhhalállal vagy a betegségével küszködik, időnként hajléktalan, időnként potyautas, többnyire alantas munkákat vállal - szinte szó szerint "nappal José Pombio spanyol pincér, éjjel Wilson Hutchins amerikai fűtő", de máskor modell, táncos és médium(!) is, mindegyik mesterséget kivételes tehetséggel űzve. Természetesen jó orosz nagyregénybe illő hölgyekbe lesz szerelmes, és ez mindenféle bonyodalmakat fog okozni. De csak el fogja tudni kezdeni az egyetemet, aztán más országban folytatni; minden közbejövő fordulat ellenére rendre össze fogja tudni kaparni a tandíjat, és a legvégén 26 évesen már befutott sebész Angliában. Bár ebbe a könyvbe nem fért bele, de azóta sikeres tudós is lett, valamint több mint 100 regény szerzője, stb. Szóval ha csak a fele igaz, akkor is elég sűrűn élt ez a fickó

[noriko]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7

Nehezen szántam rá magam, hogy belekezdjek ebbe a sorozatba. Főleg azok után, ami Robert Jordan-nal történt, és az sem hatott ösztönzőleg, hogy már vagy 14 éve várom az egyik kedvenc sorozatom harmadik részét... 
Unokatesóm azonban rámtukmálta az első két kötetet és kellett valami olvasnivaló az útra, sőt előtte még a kártyajátékkal is játszottunk amit véletlenül sikerült megnyernem (annak ellenére, hogy alig értettem meg bármit a kártyákon szereplő leírásokból  ), így elkezdtem.

A könyv első kb kétharmada elég uncsi volt és sablonos nekem. Az utolsó harmadra viszont már egészen felpörögtek a dolgok és sokkal érdekesebb fordulatok jöttek. Onnantól sokkal jobban érdekelt, hogy vajon mi fog következni a következő fejezetben. Ezen a ponton kezdett idegesíteni az elbeszélések közötti ugrándozás is, és bevallom, az egyik szálat fejezetátugrásokkal vittem végig.
[spoiler]Eddard: amikor kitálalt Cersei-nek, onnantól már egyértelműen bukta volt az élete a királyéval együtt. kikut zavarta, hogy megtört a végén, de valamennyire várható volt, onnantól, hogy Sansa élete lett a tét. nyilván nem saját magának várt kegyelmet. főleg, hogy vagy ezerszer elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeit.

A szálak, amiket érdekesebbnek találtam: Jon (zombies!!), Arya (not the usual whore material), Tyrion (a beszólásai miatt), Dany (de csak kb az utolsó 3 fejezete).

Tényleg nem volt senki abszolút jó vagy rossz, de azért lényegében az jött le, hogy a Stark-ok a jók, a Lannisterek a gonoszak, a Lannisterek követői is gonoszak, a többiek meg a köztes, szürke zóna. Mondjuk biztos azért is, mert Tyrion kivételével az összes narráció Stark nézőpont volt.

Mindenesetre az érdekesebb karakterek pont azok voltak, akik nem voltak annyira kiszámíthatóak: Tyron és Littlefinger. Meg a farkasok

A sárkányokat meg elspoilerezte Bran álma az elején
[/spoiler]

[kikuchiyo]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7

A könyv első kb kétharmada elég uncsi volt és sablonos nekem.

Ha már az első könyvről is ez volt a véleményed, akkor a továbbiakkal kapcsolatban semmi jóval nem tudlak kecsegtetni

[spoiler]Eddard: amikor kitálalt Cersei-nek, onnantól már egyértelműen bukta volt az élete a királyéval együtt. kikut zavarta, hogy megtört a végén, de valamennyire várható volt, onnantól, hogy Sansa élete lett a tét. nyilván nem saját magának várt kegyelmet. főleg, hogy vagy ezerszer elmondta, hogy mennyire szereti a gyerekeit.
[/spoiler]

[spoiler]A második fejezettől egyértelmű volt, hogy Eddard King's landingi kirándulása bukással fog végződni. Tényleg zavarta az érzékeny lelkemet, hogy megtört a végén, de belátom, hogy miért tett így - csak nyafogtam igazából. Végső soron ő sem volt morálisan hibátlan karakter (átírta a király végakaratát, ugye), és a regény világának logikájával érthető, hogy a naivitása végül a sírba vitte.[/spoiler]

[noriko]

Ha már az első könyvről is ez volt a véleményed, akkor a továbbiakkal kapcsolatban semmi jóval nem tudlak kecsegtetni

Pedig azért nyomtam le gyorsan ez első könyvet, mert unokatesóm azt mondta, hogy a második sokkal jobb!
[spoiler]De legalább lesznek benne sárkányok. Szeretem a sárkányokat.[/spoiler]

edit:

[spoiler]Végső soron ő sem volt morálisan hibátlan karakter (átírta a király végakaratát, ugye), és a regény világának logikájával érthető, hogy a naivitása végül a sírba vitte.[/spoiler]

[spoiler]nem volt morálisan hibátlan, de remek jogász lett volna belőle A király törvényes örököse a leszármazottja, annak híján az oldalági örököse lenne a könyvbéli jogszabályok szerint, ahogy azt Robb is levezeti később. A király saját akaratával ezt nem írhatja át. Ilyen erővel akár olyat is diktálhatna, hogy Eddard az új király. Végakaratában igazából csak arról rendelkezett, hogy Eddard legyen a gyerek gyámja addig amíg nagykorú nem lesz, de annak tudatában mondta, hogy a gyerek a törvényes örököse. Azzal, hogy Eddard kivette a nevet a szövegből és törvényes örökössel helyettesítette, nem változtatott a király akaratán...annyira Egyébként meg tökmindegy volt, mert úgyis eltépték az egészet a fenébe.[/spoiler]

[kikuchiyo]

a második sokkal jobb!

Szerintem 1 > 2 > 3 >> 4 >>>> 5, de úgy vettem észre, elég kevesen értenek egyet ezzel a sorrenddel.

Hogy bíztassalak is egy kicsit: a második könyvnek vannak nagyon jó részei is.

[Kvikveg]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7
...

Oh danke.

[Próféta]

Főleg azok után, ami Robert Jordan-nal történt

Jut eszembe, a poszthumusz befejező könyveket (ill. amit már megírt belőle Sanderson) olvastad? Milyenek?

már vagy 14 éve várom az egyik kedvenc sorozatom harmadik részét... 

Az melyik?

[noriko]

Amit még ki tudok emelni, az Melanie Rawn: Ruins of Ambrai. Ez egy 3 részesre tervezett fantasy sorozat, az Exiles, első része. Ez volt az első olyan könyv, amit egyből elkeztem újra olvasni, rögtön miután befejeztem.
(viszont a harmadik részt a nő már vagy 10 éve csak ígérgeti... bár elvileg már az van végre soron)

állítólag meghalt az anyja és depressziós lett, nem tudott írni (writers' block), utána valami újba kezdett inkább bele stb. stb. -.-

A Sanderson féle folytatások közül az elsőt olvastam eddig. Ami feltűnő volt az az, hogy nem ugrált annyit a narratívák között és egy-egy szálra koncentrált. Pl. majdnem minden második fejezet Egwene volt. Leget hogy amiatt van, mert egynek tervezett könyvet szedtek 3 felé. A WoT-tal az a bajom, hogy alig emlékszem már a korábbi könyvekre. Vissza is kellett olvasnom, hogy hol maradt abba az egyik történet. 

[kikuchiyo]

Ender's Game kedvelőinek íme egy elemzés:

Creating the Innocent Killer

És ha ezen jól felhúztátok magatokat, itt a következő:
[spoiler]Ender as Hitler[/spoiler]

[Próféta]

(sóhaj)

[Kvikveg]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7
...

Oh danke.

http://rosuto.paheal.net/Books/George%20R.%20R.%20Martin%20-%20%28A%20Song%20Of%20Ice%20And%20Fire%2001%29%20-%20A%20Game%20of%20Thrones%20%28v4%29%20%28HTML%29/slide51.html 404 Not found, grrr.

[noriko]

nekem még jó volt pedig How about this one?

[Kvikveg]

nekem még jó volt pedig How about this one?

Danke!
Nekem is csak utkozben romlott el, es akkor a mar elolvasottak is eltuntek, meg az egesz books konyvtar.
Kozben egy joakaro kisegitett a tobbivel is.

[Moha]

Hi,

Tudna nekem valaki javasolni egy könyvet time-management kategóriában? Láttam pár címet, de nem tudom, melyiket érdemes elolvasni.
Ha valaki már olvasott ilyen könyveket, kíváncsi lennék a tapasztalatára.
Szeretnék ilyen téren kicsit fejlődni.

Köszi,
Moha

[motifator]

Az én lustaságomon ugyan nem tudott segíteni, de ezt nagyon sokan ajánlják: Getting Things Done
De tuti megtalálod ebookban is valahol.

Disclaimer: én nem olvastam a könyvet, de voltam egy előadáson, ahol elvileg megtanították (volna) a módszert. De én leszartam, túl lusta vagyok ehhez. Talán majd egyszer...

[Próféta]

Kollegák esküsznek az Ultimate Productivity Blogra



Dan Simmons: Hyperion (1989)

Hugo / Locus / miegymás díjas ősalap (emlékeztek még, hogy hívták Jim Raynor csatacirkálóját? ) űropera nyitó fejezete. A cím nem a görög mitológia titánjára vonatkozik, hanem egy bolygóra. A központi bolygókat kvázi csillagkapu-rendszerrel összekötő, galaktikus léptékű emberi civilizáció félreeső perifériáján helyezkedik el a Hyperion, amely engem kicsit Dél-Amerikára emlékeztet. Felszínét lélegzetelállító kanyonok, ültetvények, dzsungelek, hosszú hegyláncok és egy emberiség előtt letűnt civilizáció romjai tarkítják; városai a mélyen vallásosak templomaitól a koszos nyomortelepekig húzódnak. Ám (registered trademark of NLZ) őriz még egy nagy rejtélyt is a bolygó, továbbá valami különös okból mind a hét főszereplő életében rendkívüli szerepe van ennek a világnak - pedig némelyikük nem is járt még ott.

Ami a főszereplőket illeti, a keretmese szerint hét zarándokot követünk: egy katolikus papot, egy mészárosként elhíresült katonát, egy hedonista költőt, egy tragikus sorsú apát, egy magánnyomozónőt, egy templomos szerzetest és egy magas rangú diplomatát. A vándorútjuk során egymás után elmesélik a saját történetüket: mind egy-egy önmagában is élvezhető sci-fi novella. Mind teljesen különböző stílusú, és némelyik elég jó. Megjegyezném, hogy a Stories of Ibissel ellentétben a beágyazott történetek (egy kivétellel) nem jelentek meg korábban önálló novellaként; hiszen az igazi pláne, hogy mindegyiknek valahogy köze van a Hyperion rejtélyéhez; és bár önmagukban is kerek sztorik, a folytatásuk mégis összekapcsolódik majd. Ugyanis ez a hét különös figura egy közös zarándoklaton vesz részt (amelyet csak prímszámú útitárs tehet meg, vaze ), hogy a kezdődő űrháború  árnyékában, a Hyperion egy nehezen megközelíthető csücskében, egy emberi ésszel felfoghatatlan, időn kívül létező entitás, a Fájdalom Ura színe elé járuljanak.

A kicsit lassú indítás ellenére tetszett, jöhet a Fall of Hyperion.