Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[noriko]

Ha már az első könyvről is ez volt a véleményed, akkor a továbbiakkal kapcsolatban semmi jóval nem tudlak kecsegtetni

Pedig azért nyomtam le gyorsan ez első könyvet, mert unokatesóm azt mondta, hogy a második sokkal jobb!
[spoiler]De legalább lesznek benne sárkányok. Szeretem a sárkányokat.[/spoiler]

edit:

[spoiler]Végső soron ő sem volt morálisan hibátlan karakter (átírta a király végakaratát, ugye), és a regény világának logikájával érthető, hogy a naivitása végül a sírba vitte.[/spoiler]

[spoiler]nem volt morálisan hibátlan, de remek jogász lett volna belőle A király törvényes örököse a leszármazottja, annak híján az oldalági örököse lenne a könyvbéli jogszabályok szerint, ahogy azt Robb is levezeti később. A király saját akaratával ezt nem írhatja át. Ilyen erővel akár olyat is diktálhatna, hogy Eddard az új király. Végakaratában igazából csak arról rendelkezett, hogy Eddard legyen a gyerek gyámja addig amíg nagykorú nem lesz, de annak tudatában mondta, hogy a gyerek a törvényes örököse. Azzal, hogy Eddard kivette a nevet a szövegből és törvényes örökössel helyettesítette, nem változtatott a király akaratán...annyira Egyébként meg tökmindegy volt, mert úgyis eltépték az egészet a fenébe.[/spoiler]

[kikuchiyo]

a második sokkal jobb!

Szerintem 1 > 2 > 3 >> 4 >>>> 5, de úgy vettem észre, elég kevesen értenek egyet ezzel a sorrenddel.

Hogy bíztassalak is egy kicsit: a második könyvnek vannak nagyon jó részei is.

[Kvikveg]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7
...

Oh danke.

[Próféta]

Főleg azok után, ami Robert Jordan-nal történt

Jut eszembe, a poszthumusz befejező könyveket (ill. amit már megírt belőle Sanderson) olvastad? Milyenek?

már vagy 14 éve várom az egyik kedvenc sorozatom harmadik részét... 

Az melyik?

[noriko]

Amit még ki tudok emelni, az Melanie Rawn: Ruins of Ambrai. Ez egy 3 részesre tervezett fantasy sorozat, az Exiles, első része. Ez volt az első olyan könyv, amit egyből elkeztem újra olvasni, rögtön miután befejeztem.
(viszont a harmadik részt a nő már vagy 10 éve csak ígérgeti... bár elvileg már az van végre soron)

állítólag meghalt az anyja és depressziós lett, nem tudott írni (writers' block), utána valami újba kezdett inkább bele stb. stb. -.-

A Sanderson féle folytatások közül az elsőt olvastam eddig. Ami feltűnő volt az az, hogy nem ugrált annyit a narratívák között és egy-egy szálra koncentrált. Pl. majdnem minden második fejezet Egwene volt. Leget hogy amiatt van, mert egynek tervezett könyvet szedtek 3 felé. A WoT-tal az a bajom, hogy alig emlékszem már a korábbi könyvekre. Vissza is kellett olvasnom, hogy hol maradt abba az egyik történet. 

[kikuchiyo]

Ender's Game kedvelőinek íme egy elemzés:

Creating the Innocent Killer

És ha ezen jól felhúztátok magatokat, itt a következő:
[spoiler]Ender as Hitler[/spoiler]

[Próféta]

(sóhaj)

[Kvikveg]

Grrrrrr Martin: A Song of Ice and Fire 1/7
...

Oh danke.

http://rosuto.paheal.net/Books/George%20R.%20R.%20Martin%20-%20%28A%20Song%20Of%20Ice%20And%20Fire%2001%29%20-%20A%20Game%20of%20Thrones%20%28v4%29%20%28HTML%29/slide51.html 404 Not found, grrr.

[noriko]

nekem még jó volt pedig How about this one?

[Kvikveg]

nekem még jó volt pedig How about this one?

Danke!
Nekem is csak utkozben romlott el, es akkor a mar elolvasottak is eltuntek, meg az egesz books konyvtar.
Kozben egy joakaro kisegitett a tobbivel is.

[Moha]

Hi,

Tudna nekem valaki javasolni egy könyvet time-management kategóriában? Láttam pár címet, de nem tudom, melyiket érdemes elolvasni.
Ha valaki már olvasott ilyen könyveket, kíváncsi lennék a tapasztalatára.
Szeretnék ilyen téren kicsit fejlődni.

Köszi,
Moha

[motifator]

Az én lustaságomon ugyan nem tudott segíteni, de ezt nagyon sokan ajánlják: Getting Things Done
De tuti megtalálod ebookban is valahol.

Disclaimer: én nem olvastam a könyvet, de voltam egy előadáson, ahol elvileg megtanították (volna) a módszert. De én leszartam, túl lusta vagyok ehhez. Talán majd egyszer...

[Próféta]

Kollegák esküsznek az Ultimate Productivity Blogra



Dan Simmons: Hyperion (1989)

Hugo / Locus / miegymás díjas ősalap (emlékeztek még, hogy hívták Jim Raynor csatacirkálóját? ) űropera nyitó fejezete. A cím nem a görög mitológia titánjára vonatkozik, hanem egy bolygóra. A központi bolygókat kvázi csillagkapu-rendszerrel összekötő, galaktikus léptékű emberi civilizáció félreeső perifériáján helyezkedik el a Hyperion, amely engem kicsit Dél-Amerikára emlékeztet. Felszínét lélegzetelállító kanyonok, ültetvények, dzsungelek, hosszú hegyláncok és egy emberiség előtt letűnt civilizáció romjai tarkítják; városai a mélyen vallásosak templomaitól a koszos nyomortelepekig húzódnak. Ám (registered trademark of NLZ) őriz még egy nagy rejtélyt is a bolygó, továbbá valami különös okból mind a hét főszereplő életében rendkívüli szerepe van ennek a világnak - pedig némelyikük nem is járt még ott.

Ami a főszereplőket illeti, a keretmese szerint hét zarándokot követünk: egy katolikus papot, egy mészárosként elhíresült katonát, egy hedonista költőt, egy tragikus sorsú apát, egy magánnyomozónőt, egy templomos szerzetest és egy magas rangú diplomatát. A vándorútjuk során egymás után elmesélik a saját történetüket: mind egy-egy önmagában is élvezhető sci-fi novella. Mind teljesen különböző stílusú, és némelyik elég jó. Megjegyezném, hogy a Stories of Ibissel ellentétben a beágyazott történetek (egy kivétellel) nem jelentek meg korábban önálló novellaként; hiszen az igazi pláne, hogy mindegyiknek valahogy köze van a Hyperion rejtélyéhez; és bár önmagukban is kerek sztorik, a folytatásuk mégis összekapcsolódik majd. Ugyanis ez a hét különös figura egy közös zarándoklaton vesz részt (amelyet csak prímszámú útitárs tehet meg, vaze ), hogy a kezdődő űrháború  árnyékában, a Hyperion egy nehezen megközelíthető csücskében, egy emberi ésszel felfoghatatlan, időn kívül létező entitás, a Fájdalom Ura színe elé járuljanak.

A kicsit lassú indítás ellenére tetszett, jöhet a Fall of Hyperion.

[Fazék]

Dan Simmons: Hyperion (1989)

Dune sorozattal együtt ezt is beraktam a kosárba pár hónappal ezelőtt.
amint végeztem a kissé unalmas gyíkokkal táncolóval, (már alig 400 oldal van hátra...) azt hiszem ez lesz a következő, amibe belevágok.
majd Fall of Hyperion után írjál, hogy érdemes-e megrendelnem az Endymion, illetve The Rise of Endymion könyveket is, thx

[Próféta]

majd Fall of Hyperion után írjál, hogy érdemes-e megrendelnem az Endymion, illetve The Rise of Endymion könyveket is, thx

Bocs, akkor félreérthetően fogalmaztam. Igazság szerint az első könyvet is kölcsön kaptam. Szóval a Fall of Hyperiont per pillanat nem tudom, honnan és mikor fogom elolvasni, de sor fog rá kerülni,

Ugye angolul rendelted meg? Korrektnek tűnik a magyar fordítás, de nem mindent talált el igazán jól.
Ha már fordítás: a héten újraolvastam az Idlewildot. Még mindig jó könyv, de így öt és fél évvel bölcsebben rájöttem, hogy pocsék a magyar fordítása

Dűnéből csak az alapokat rendelted meg, vagy a poszthumusz rókabőröket is? Amúgy rám férne már, hogy felnőtt fejjel újraolvassam; vajon így mennyit fogok majd fel az utsó három könyvből?

[Fazék]

majd Fall of Hyperion után írjál, hogy érdemes-e megrendelnem az Endymion, illetve The Rise of Endymion könyveket is, thx

Bocs, akkor félreérthetően fogalmaztam. Igazság szerint az első könyvet is kölcsön kaptam. Szóval a Fall of Hyperiont per pillanat nem tudom, honnan és mikor fogom elolvasni, de sor fog rá kerülni,

Ugye angolul rendelted meg?

igen, angolul van meg. ha gondolod, akkor kölcsön tudom adni, biztos jóval hamarabb végzel vele, mint hogy én eljussak az olvasásáig, még ha beiktatsz is 1-2 könyvet elé

Korrektnek tűnik a magyar fordítás, de nem mindent talált el igazán jól.
Ha már fordítás: a héten újraolvastam az Idlewildot. Még mindig jó könyv, de így öt és fél évvel bölcsebben rájöttem, hogy pocsék a magyar fordítása

no igen, ha messze is van a tökéletestől az angolom, még akkor is inkább eredeti nyelven olvasom ezeket, mert nagyon sok el tud veszni egy közepes fordítás miatt...

Dűnéből csak az alapokat rendelted meg, vagy a poszthumusz rókabőröket is? Amúgy rám férne már, hogy felnőtt fejjel újraolvassam; vajon így mennyit fogok majd fel az utsó három könyvből?

csak az alapokat rendeltem meg.

[kikuchiyo]

Dan Simmons: Hyperion (1989)

Ez mennyire állja meg a helyét, mint önálló, önmagában is kerek történet? Mert ha csak egy hosszabb, máig befejezetlen történetfolyam első része, amiben semmi sem oldódik meg, akkor kisebb lelkesedéssel látok neki...

[Próféta]

igen, angolul van meg. ha gondolod, akkor kölcsön tudom adni

 
Ha lesz most a közeljövőben filmaraton, az remek alkalom lenne a tranzakció lebonyolítására. Ha nem, akkor megoldjuk máshogy.

Dan Simmons: Hyperion (1989)

Ez mennyire állja meg a helyét, mint önálló, önmagában is kerek történet?

Semennyire. Viszont a szövegtest zömét kitevő novellák külön-külön igen.
A keretmesében nem történik sok minden; pár fontos titokra ugyan végül fény derül, de inkább csak a Fall of felvezetése. Arról pedig még nem tudok nyilatkozni.
Mondjuk ennek ellenére nem rossz a könyv vége, kellemeset röhögtem rajta

Mert ha csak egy hosszabb, máig befejezetlen történetfolyam első része

Emmm, Mr. Martin és Mr. Rothfuss után már óvatosabb vagy?

[kikuchiyo]

Mert ha csak egy hosszabb, máig befejezetlen történetfolyam első része

Emmm, Mr. Martin és Mr. Rothfuss után már óvatosabb vagy?

Mr. "10 évnyi ill. 2 kötetnyi időhúzás után illene befejezni a sztorit, de én inkább a TV-sorozattal foglalkozom" és Mr. "Ugyan már rég megírtam a befejezést, de ti egy pár évet még várni fogtok rá", inkább.

BTW pont most olvasom újra a WMF-t, és van valami, amit nem értek.
[spoiler]Konkrétan azt a megállapodást, amit az Egyetem pénztárosával kötött, miután visszatért a japánfremenektől. Ugyebár a Maertől kapott egy biankó csekket, aminek a terhére bármekkora tandíjat elszámolhat. Eddig oké. De mi értelme van annak, hogy felsrófolja a tandíját? Úgy vélném, hogy ha egyszer a professzor urak kihirdetik valaki tandíját, akkor az az összeg bekerül az archívumokba, és a pénztárosnak pontosan el kell tudni számolni vele. Tehát nem értem, hogy tudnak mégis megosztozni a 10 talentum feletti részen. Az lenne logikus, ha Kvothe arra törekedne, hogy minél kisebb legyen a tandíja, ez a kis összeg kerülne be a könyvelésbe, majd aztán a Maer számlájáról leemelnének egy sokkal nagyobb összeget, és a különbözetet elfeleznék. De úgy, ahogy le van írva, tkp. sikkasztanak, méghozzá lenyomozható módon.[/spoiler]

[Zsiga]

Dűnéből csak az alapokat rendelted meg, vagy a poszthumusz rókabőröket is? Amúgy rám férne már, hogy felnőtt fejjel újraolvassam; vajon így mennyit fogok majd fel az utsó három könyvből?

csak az alapokat rendeltem meg.

Akkor csak spoilerben mondom hogy
[spoiler]Van nálam épp egy eladó Dűne összes, angolul (is), a legtöbbet ki se nyitottam.[/spoiler]

[Ramiz]

Ne haragudj, Moha, de sosem értettem, minek time management könyv egy értelmes embernek... Nem lesz benne semmi, amire magadtól is rá ne jöhess!

A Hyperion nekem nagy csalódás is volt - csak hogy ellenkező jellegű véleményt is olvashassatok. A keretsztori érdekes lenne, de az első, igen hosszú kötet végére éppen hogy csak... hát, igazából nem is igen indul el. A legizgalmasabb lénnyel kapcsolatban semmit nem magyaráz el. A tipikus zsánersztorik között vannak jók is, rosszak is, de miért ne olvashatnék mondjuk detektív- vagy romantikus történetet külön, igazán kidolgozva, miért jó, ha így olvasom el őket? Ahhoz túl hosszúak, hogy átlendüljön rajtuk az ember hamar, ahhoz túl rövidek, hogy ne legyen fárasztó mindig újrakezdeni a beleélést, új karakterek megjegyzését stb...

De ami igazán betette a könyvet, az az író önteltsége, amikor a Hyperionról beszélt valahol. Hogy ő minden műfajt elsajátított, és azért írta meg a könyvet, hogy ezt demonstrálja a sok-sok melléksztorival. Hát, szerintem nem sajátította el őket annyira. És még ha el is sajátította volna, írhatott volna értelmes sztorit is belőle.

[Cloud]

Halo-A Reach bukása

http://tinyurl.com/3wb4a43

Édes Istenem kérlek hogy legyen népszerű és akkor talán jön a többi könyv is.  Ennek imádtam minden sorát.

[kikuchiyo]

Wise Man's Fear újraolvasás:

azért így másodjára már érződött, hogy egy kicsit Mary Sue-jellege van a könyvnek. Leginkább az ominózus Adem fejezetekben jött ez elő: régi kalandjátékokra emlékeztetett az a rész - megfelelő sorrendben beszélés az NPC-kkel, szintlépés, varázstárgy megszerzése, titkos információ megszerzése, új pálya -, még a 8 bites zenét is majdnem hallottam hozzá. Szerencsére az utána lévő rész nagyon erős, rögtön visszazökkentett a könyv maradéktalan élvezetébe.

[spoiler=Érdekes spekuláció]Az egész "jelen idejű" kerettörténet, hogy Kvothe rejtőzködik, csak elterelés, álca. Valójában az a célja, hogy Cindert egy Tehlu háta mögötti helyre csalogassa és ott végezzen vele. Hogy mivel csalogatja? A valódi nevének kimondásával. Ez az első és a második kötetben is megtörténik egyszer (amikor megölik a szüleit, ill. amikor az Adem sensei elszavalja neki a verset a Chandrianokról). A harmadik kötet vége felé Cinder menetrendszerűen meg is fog érkezni a fogadóba. (A másik lehetőség, hogy már meghalt, ezért biztonságos a nevét kimondani. Ha ő (volt) egyben Denna patrónusa is, és erre Kvothe rájött, akkor elképzelhető, hogy már találkoztak és Kvothe leszámolt vele.

"Just make up a name for him," I suggested.
"You pick one," she said. "Don't they teach you about names at the University?"
"Annabelle," I suggested.
"I will not," she said, laughing, "refer to my potential patron as Annabelle."
"The Duke of Richmoney."
"Now you're just being flippant. Try again."
"Just tell me when I hit one you like... Federick the Flippant. Frank. Feran. Forue. Fordale..."
She shook her head at me as we climbed the crest of the hill. As we finally reached the top, the
wind gusted past us. Denna gripped my arm for balance and I held up a hand to shield my eyes
from dust and leaves. I coughed in surprise as the wind forced a leaf straight into my mouth,
causing me to choke and splutter.
Denna thought this was particularly funny. "Fine," I said, as I fished the leaf out of my mouth.
It was yellow, shaped like a spearhead. "The wind has decided for us. Master Ash."

[/spoiler]

[Próféta]

Hyperion[...]
A legizgalmasabb lénnyel kapcsolatban semmit nem magyaráz el.

Az adja a misztikumot... mint a sziget rejtélye a Lost c. sorozatban, csak azzal ellentétben a Hyperion nem vacak
Nem értjük, mi folyik az Időkriptáknál, de szerintem valahogy koherens, összeillik az egész. És a nyomozónő sztorijában még két egész épkézláb elmélet is elhangzik a magyarázatára, bár Simmons valóban nem fedi fel az igazságot.

De ami igazán betette a könyvet, az az író önteltsége, amikor a Hyperionról beszélt valahol. Hogy ő minden műfajt elsajátított, és azért írta meg a könyvet, hogy ezt demonstrálja a sok-sok melléksztorival.

 
Ha volt ilyen önfényezése, az tényleg nem túl szimpatikus...

BTW pont most olvasom újra a WMF-t, és van valami, amit nem értek.
[spoiler]De úgy, ahogy le van írva, tkp. sikkasztanak, méghozzá lenyomozható módon.[/spoiler]

Igen, és én először is így értettem. Még az is benne van pakliban, hogy ezen fog lebukni a következő könyvben. Hol itt a gond?
Hogy in-universe parafrázissal éljek, ő se kifejezetten a megfontolt döntéseiről ismert.
(BTW hogy is volt, hogy szegről-végről a vándormutatványosok is abból a bizonyos népből származnak?)

[spoiler=Érdekes spekuláció]Az egész "jelen idejű" kerettörténet, hogy Kvothe rejtőzködik, csak elterelés, álca. Valójában az a célja, hogy Cindert egy Tehlu háta mögötti helyre csalogassa és ott végezzen vele. Hogy mivel csalogatja? A valódi nevének kimondásával. Ez az első és a második kötetben is megtörténik egyszer (amikor megölik a szüleit, ill. amikor az Adem sensei elszavalja neki a verset a Chandrianokról). A harmadik kötet vége felé Cinder menetrendszerűen meg is fog érkezni a fogadóba.[/spoiler]

Meglehet, de akkor mireföl ez a sok komplikáció?
[spoiler]Minek akkor ez a mesélős keretmese? Miért nem tudja simán a partvisra támaszkodva azt mondani a fogadóban, hogy Ferule, Ferule, Ferule?Miért nem tette meg ezt egy hónappal előbb?

Egyáltalán, miért akarja Cindert lépre csalni olyankor, amikor nincs a hatalma birtokában? Cinderen keresztül tudja visszanyerni erejét? Vagy az a pláne, hogy a hatalma nélkül is el fogja tudni pusztítani Cindert?

Idézet --> mind:blown
és mivel Kvothe-nak megvan az a knack-ja, hogy magától rátalál a dolgok nevére (lásd az Auri-s spekulációt a fórumokon), ezért esélyes, hogy mégis Cinder lesz az Ash, nem pedig a Tak mester. Vagy egy személy a kettő, de ezt kétlem - Cinder nem tűnt taktikus, kifinomult elmének.[/spoiler]

[kikuchiyo]

BTW pont most olvasom újra a WMF-t, és van valami, amit nem értek.
[spoiler]De úgy, ahogy le van írva, tkp. sikkasztanak, méghozzá lenyomozható módon.[/spoiler]

Igen, és én először is így értettem. Még az is benne van pakliban, hogy ezen fog lebukni a következő könyvben. Hol itt a gond?
Hogy in-universe parafrázissal éljek, ő se kifejezetten a megfontolt döntéseiről ismert.
(BTW hogy is volt, hogy szegről-végről a vándormutatványosok is abból a bizonyos népből származnak?)

Amilyen önelégülten adta elő magát abban a fejezetben, azt hittem, hogy egy alaposan átgondolt, támadhatatlan biznicről van szó. Na meg azt hittem, hogy ennél azért több üzleti ill. veszély-elkerülési érzéke van. Az meg milyen lenne már, hogy a nagy Kvothe egy ilyen piszlicsáré ügyön bukna el. Főleg hogy még egy király megölése is benne lesz a pakliban, amellett meg pár talentum igazán nem számít.

[spoiler=Érdekes spekuláció]Az egész "jelen idejű" kerettörténet, hogy Kvothe rejtőzködik, csak elterelés, álca. Valójában az a célja, hogy Cindert egy Tehlu háta mögötti helyre csalogassa és ott végezzen vele. Hogy mivel csalogatja? A valódi nevének kimondásával. Ez az első és a második kötetben is megtörténik egyszer (amikor megölik a szüleit, ill. amikor az Adem sensei elszavalja neki a verset a Chandrianokról). A harmadik kötet vége felé Cinder menetrendszerűen meg is fog érkezni a fogadóba.[/spoiler]

Meglehet, de akkor mireföl ez a sok komplikáció?
[spoiler]Minek akkor ez a mesélős keretmese? Miért nem tudja simán a partvisra támaszkodva azt mondani a fogadóban, hogy Ferule, Ferule, Ferule?Miért nem tette meg ezt egy hónappal előbb?

Egyáltalán, miért akarja Cindert lépre csalni olyankor, amikor nincs a hatalma birtokában? Cinderen keresztül tudja visszanyerni erejét? Vagy az a pláne, hogy a hatalma nélkül is el fogja tudni pusztítani Cindert?

Idézet --> mind:blown
és mivel Kvothe-nak megvan az a knack-ja, hogy magától rátalál a dolgok nevére (lásd az Auri-s spekulációt a fórumokon), ezért esélyes, hogy mégis Cinder lesz az Ash, nem pedig a Tak mester. Vagy egy személy a kettő, de ezt kétlem - Cinder nem tűnt taktikus, kifinomult elmének.[/spoiler]

[spoiler]Elismerem, hogy szalmaszálakba kapaszkodom, de:

mit is mond a {pro|epi}lógus? "The patient, cut-flower sound of a man waiting to die." Azaz Kvothe tudja, hogy nincs esélye. Azt is tudja, hogy Cinder előbb-utóbb megtalálja. Így amikor megjelent nála a Krónikás, kapott az alkalmon, hogy kibeszélhesse magából a titkait, és egyúttal kimondja néhányszor a nevet, amivel odavonzhatja Cindert és véget vethet a vegetálásnak. Ebben a forgatókönyvben két végkifejlet lehet: vagy, amint mondod, az a pláne, hogy a hatalma nélkül is el fogja tudni pusztítani Cindert, vagy szépen meghal a végén, ami jó kis meglepetés lesz - na meg Rothfuss is nagyon határozottan mondta mindig, amikor a folytatások lehetőségéről kérdezték, hogy ennek a trilógiának határozott és végleges lezárása lesz. A főhős halálánál határozottabb lezárást nehéz elképzelni.

Hogy az Ash - Bredon - Cinder triumvirátusnak melyik két tagja egyenlő egymással, nem tudom. A Bredon == Cinder azonosítást nem hiszem, Kvothe felismerte volna, vagy legalábbis valami gyanús lett volna neki. A másik kettő közül egyiket sem lehet kizárni vagy egyértelműen állítani, mindkettőre vannak utalások. De én úgy vélem, hogy Ash == Cinder és Bredonnak inkább abban a bizonyos királygyilkosságban lesz szerepe, mert ő az, aki szép, tak-tikus játszmát folytat Vintas trónjáért.[/spoiler]

[Fazék]

szerk&repost&stb

még 45 oldal és elolvashatom kikuchiyo véleményét, illetve végre több hét után benézhetek a Hardwired-en a Songs of Ice and Fire topic-ba.

de már most is lenne pár keresetlen szavam az íróhoz...

1 nappal később:

Dance with Dragons

Fiam, csalódás vagyok.

[spoiler=az eddigieknél is népszerűtlenebb vélemény]
A sorozat leggyengébb kötete, és az, hogy a színvonal szigorúan monoton csökken, semmi jót nem jelent a továbbiakra nézve.

Durván szólva az a baj vele, hogy se eleje, se vége, és közben sem történik semmi. Így ez persze túlzás, de lássuk részletesebben:
Azt még meg lehetne érteni, hogy "a dolgok közepén" kezdődik, hiszen a Feast for Crows második feleként indult a könyv, illetve közvetlenül a Storm of Swords eseményei után veszi fel az újra az északi és keleti történetszálakat. De ez nem indokolhatja, hogy a könyv első fele, lényegében az, amelyik az előző kötettel párhuzamosan játszódik, egyszerűen unalmas. Nyoma sem volt az első könyv feszes történetének és az izgalomnak, ami miatt hajnali négyig nem tudtam letenni azt a könyvet - emennél minden Daenerys fejezet után ingert éreztem, hogy megnézzem a leveleiemet vagy elmenjek babot fejteni. Daenerysről szólva, az ő összes fejezetét össze lehetett volna foglalni annyiban, hogy "ohh Daario" és "how does I queen?", és akkor sem veszítettünk volna semmit. De Jon és a korábban mindig stabilan teljesítő Tyrion fejezetei sem voltak sokkal jobbak.

A végéről sem tudok semmi jót mondani: a legtöbb szereplő történetszála egyszerűen megszakad. Még csak cliffhangernek sem lehet nevezni ezeket, mert az implikálná, hogy valami izgalmas helyzet vagy megoldásra váró konfliktus közepén hagyja a szereplőt a szerző, de Jon kivételével semmi ilyenről nem beszélhetünk.

Az eleje és vége között pedig van vagy ezer oldal, többnek érződött az olvasással töltött időt nézve, de a tartalom talán ha négyszáz oldalra elég.
Martin megint beleesett abba a hibába, hogy túl sok szereplő túl sok történetszálát vette fel egyszerre, így hiába a könyv brutális terjedelme, a kevésbé fontos szereplőkre csak egy-két fejezet jut, és alig halad a történetük - ellenben a fontos szereplők, mint Jon és Dany, rengeteg fejezetében nagyon nyögvenyelősen haladnak a dolgok, sokkal tömörebben is el lehetett volna mondani a velük történteket.

Illetve a baj ennél alapvetőbb: a regényciklus címe az, hogy a Jég és Tűz dala, amiből az következik, hogy minden, ami nem a Másikakról vagy a sárkányokról szól, a végjáték szempontjából irreleváns. King's Landing eseményei, az egész westerosi hatalmi harc végső soron érdektelen, nem fog beleszólni a végkimenetelbe. Stannis nyilvánvalóan nem a megjövendölt bajnok, az ő szála is csak terelés. Az Iron islanderek bár érdekes színfoltot jelentettek, de mostanra világossá vált, hogy érdemben nem befolyásolták a fő történetszálat. De a sárkányok! Azok az igazán fontosak - ja várjunk, a könyv nagy részét egy pincébe zárva töltötték.

Tehát vagy az van, hogy GRRM tudja, merre tart a történet - de akkor miért húzza az időnket lényegtelen dolgokkal, vagy már ő is szem elől veszítette a célt, akkor viszont jaj nekünk, mert akkor az ebben és az előző kötetben tapasztalt céltalan keringés maga a történet.

Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy Martin majdhogynem feloldhatatlan helyzetbe manőverezte magát Daeneryssel és az ő nameki meereeni tartózkodásával: ezt az egész kitérőt el lehetett (és kellett) volna hagyni, akkor semmi ok nem lett volna a könyv kettébontására, és ma már talán az utolsó kötetet olvashatnánk.

A sztori részletein is látszik a kétségbeesett kapálózás nyoma: egyre többször kénytelen azzal a hamar unalmassá váló fordulattal élni, hogy egyes halottnak hitt szereplők mégsem haltak meg, hanem csak elcserélték/elvarázsolták/elrejtették őket. Azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet elegánsnak nevezni, hogy a saga ötödik kötetében húzza elő a seggéből a szintúgy halottnak hitt Aegon Targaryent.

A jellemábrázolás színvonala is romlott: az első kötetnél még dicsértem az árnyalt, összetett motivációval rendelkező karaktereket, de itt kis túlzással már csak kétféle szereplő van: a velejéig gonoszok vagy bosszúért lihegők, mint a Texasi Láncfűrészest megszégyenítően kegyetlen Boltonok vagy a Freyekből pitét sütő Wyman Manderly, és a jóindulatú bolondok, Jon és Daenerys, akiket bár a jó szándék vezérel - "megmentem a falon túli vadembereket, mert én olyan jó vagyok" ill. "felszabadítom a rabszolgákat, mert én olyan jó vagyok" - végül folyamatosan a széllel szembe pisilnek. (Bár Jon mentségére azt el lehet mondani, hogy ő legalább felfogja, amit a környezetében senki más, hogy végső soron a Másikak a fő ellenség, és minden, a falon át nem hozott wildling az ő seregüket fogja gyarapítani.)

Összefoglalva: nem volt jó könyv.
Ha hat évig vártam volna erre, most mérges lennék.
[/spoiler]

sajnos azt kell hogy mondjam, hogy minden szavaddal egyetértek.
pedig nagyon szerettem volna szeretni ezt a könyvet, de sokszor tényleg szenvedés volt tovább haladni

főleg buszon olvastam munkába/hazamenet, illetve lefekvés előtt, és nagyon ritkán volt meg az érzés, hogy "hú csak még egy fejezetet!", legtöbbször inkább az volt, hogy előrelapoztam, hogy megnézzem hány oldal van még az adott szereplőből, van-e erőm még elalvás előtt végigolvasni...


[spoiler=egy kivágott fejezet az 5-ös könyvből][/spoiler]

[noriko]

legtöbbször inkább az volt, hogy előrelapoztam, hogy megnézzem hány oldal van még az adott szereplőből, van-e erőm még elalvás előtt végigolvasni...

remek. én már az első könyvnél is ezt csináltam... de most akkor tényleg az első volt a legjobb??  szerinted is?

erősen fontolgatom, hogy hagyom a fenébe és keresek valami rövid összefoglalót a továbbiakról...

[Fazék]

legtöbbször inkább az volt, hogy előrelapoztam, hogy megnézzem hány oldal van még az adott szereplőből, van-e erőm még elalvás előtt végigolvasni...

remek. én már az első könyvnél is ezt csináltam... de most akkor tényleg az első volt a legjobb??  szerinted is?

erősen fontolgatom, hogy hagyom a fenébe és keresek valami rövid összefoglalót a továbbiakról...

első 3 könyvet viszonylag gyors egymásutánban olvastam, nem igazán tudok sorrendet állítani közöttük, visszagondolva kicsit már összefolyik az egész, mindhárom nagyon tetszett.
de szóval igen, ha már az első könyv se jött be neked, akkor a többivel se nagyon érdemes próbálkozni

[noriko]

Grrrr Martin: A Song of Ice and Fire 2/7

Nagyon vontatottnak találtam a második könyvet. Nem jön be az írónak az a szokása sem, hogy az első fejezetet olyan elbeszélőnek adja, aki aztán többé elő sem kerül. (az első két könyvben legalábbis)
A szereplők túlnyomó többsége hidegen hagy. Sokáig egyedül Arya vonala volt érdekes, a többiek alig csináltak valamit. [spoiler=disgruntled reader is disgruntled]A könyv nagy része King's Landing központú volt, ami csak azért volt elviselhető, mert szeretem Tyrion karakterét és érdekesnek találom Sansa meg a Hound kapcsolatát. Az első könyvhöz képest Cersei és főleg Joff szinte megszűntek létezni. És Littlefinger már igazán magának követelhetné Sansát egy omg!fordulatban, mielőtt megunom az egészet. Dany-vel nem történt semmi, Jonnal csak a legutolsó fejezetében, Bran álhalála remek fordulat akart lenni, de túl átlátszó volt, viszont legalább VÉGRE tudja használni az erejét. About damn time a sok nyafogás és farkasálom után. Ki van még...Stannis vörös papnője túl erős karakter. Ha mindenkit árnyékkal öl meg, nincs értelme a könyv kétharmadának, ahol csapatokat gyűjtenek és ármánykodnak...(mondjuk ahogy megszülte azt az árnyékgyilkost, az elég ütős volt azért! eww.) Also, where the zombies at?? *sóhaj*[/spoiler]

A harmadik könyvön szerintem még átrágom magam, ha már megvan papíralapon is. Onnantól nincs meg, így nyugodtabb szívvel olvasok helyettük spoilereket majd.

[Én]

Emlékeztek a régi szerepjátszós könyvekre? Lapozz a 231-re, dobj egy kockával, etc. Tegnap a Ferenc körúton 200 Ft-ért beszereztem ezt