Írások

Started by Ramiz, 2004-02-26, 13:57:47

Previous topic - Next topic

Rounin

hehehe >:]

Fikció. Bááár. Azt hozzá kell tegyem, egyik ilyen sem ismeretlen számomra. Ismerem az ilyen reszketõs gyûlöletet, ismerem az ilyen etc. sötét dolgokat.
De ezek csak írások. Természetes, hogy a valóságból merítek hozzájuk. De nem szeretem magam "felfedni". Tehát soha ne vedd rám vonatkozónak az írásaimat, mint ahogy azt már sokszor mondtam ;)

Keserûség, közöny felvéve 6-7 résznek :) Köszi ;) pár évig még írogathatok :rolleyes:

A pozitív érzéseket pedig csak megélni tudom, leírni nem igazán. Talán egy-két versemben sikerül csak.

Damnatus

Hali!

Nem is akartam rád vetíteni. Csak én jobban szeretem a vidám dolgokat. És ne is fedd fel magad! ;)

Rounin

Quote from: DamnatusHali!

Nem is akartam rád vetíteni. Csak én jobban szeretem a vidám dolgokat. És ne is fedd fel magad! ;)

Én is jobb szeretem. Talán mert kevesebb van :rolleyes: A sötétet viszont könnyebb megragadni, mert az is kapaszkodik beléd. Legalábbis én így látom. Ettõl függetlenül még mindig TAVASZ VAN!! ;)

Amúgy nem hát :) Maszk a helyén, érintetlenül ;)

Damnatus

Hali!

Csak arra vigyázz, hogy ne a maszk válljon az igazi arcoddá, vagy hogy akiknek fontos, azok tudják, hogy ez csak a maszk. Különben többet árt mint használ.

Rounin

#1444
Quote from: DamnatusHali!

Csak arra vigyázz, hogy ne a maszk válljon az igazi arcoddá, vagy hogy akiknek fontos, azok tudják, hogy ez csak a maszk. Különben többet árt mint használ.

Jajaja, ezzel tisztában vagyok, sõõõt. (Ld. Álarc c. iromány régrõl (bõvebben kisvirág signature))

Ez meg egy régi firkálmányról megírva ma, ami egy pénztárcából került elõ

Pandóra

Quote from: RouninEttõl függetlenül még mindig TAVASZ VAN!! ;)
Ja.... fáj a fejem a hülye idõjárástól, megint öregebb leszek egy évvel, mindenhol rózsaszín szerelmespárok sétálgatnak. Imádlak, tavasz  :__devil:
"Ever wonder why I never really truly connect
Although my eyes are open
I can hold your gaze
But I am never connected
Never connected"
(D. Hayes: Darkness)

kisvirag

/me csatlakozik Pandorához, de azért fel a fejjel, ez is elmulik egyszer :)
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Rounin

Quote from: kisvirag/me csatlakozik Pandorához, de azért fel a fejjel, ez is elmulik egyszer :)

Ilyen szempontból én is ditto, de /me alapvetõen tájvédelmi körzetben lakik, falusi, és a TAVASZ természeti szépségeit szereti, az illatokat, a színeket, az ízeket... a többi no comment :rolleyes:

Rounin

Esõ
---
Felhõbe rejtve
magányos égi sárkány
siratja múltját.

Más.

Sikoly száll az éjben,
röpte fátyol a Holdon.
Álmatlan bagolyként ül tort síromon.
Szívemben zokog,
nem hallja más...
Könnyeim lenyelem. Régi rossz szokás.

Damnatus

Hali!

Szép versek Rounin  :jee:

kisvirag

a sötét szoba körülölel,
s benned csak
egy gondolat sikít: Egyedül!
egyedül vagy,
voltál, és leszel, sikíts bárhogy.
Sikítva nem hall az ember...

Ezt a versszerüséget egy kétségbeesett pillanatomban irtam, de csak most lett tagolva, lehet hogy nem ez lesz a legjobb tagolás neki...
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Damnatus

Hali!

kisvirag
A gondolat tényleg nagyon jó, a tagolás kevésbé ;). Ha lesz idõd javíts rajta.

kisvirag

Egy malkáv dala

Álmot szül a csendes éj,
vidám dalt odakünn,
a napfény dalát,
ami hív rendületlen.

Álmod vágyni,
mindent látni,
a fülekbe súgni:

Nézzetek rám!
A Napfény gyermeke lettem!

Na, hát ez is hagy kivánnivalót maga után, de ezek inább csak gondolatok, valami formaszerûségbe öntve :)
ezt éppenséggel a vonaton írtam, amikor a verõfényes idõ csordulásig telítette bennem a boldogságot :)
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Damnatus

Hali!

Hát lehet rossz malkáv-dalt írni?

kisvirag

ööööö...
ezzel most azt akarod mondani, hogy rossz, vagy azt, hogy jó? :P

nehéz így, hangsúlyozás nélkül, de azért sejtem, h melyik változat a jó :)))
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Damnatus

Hali!

Mivel megtalálni véltem a mondanivalót, és kellõen kusza egy malkáv stílusához, ezért dicséretnek vedd! :)
Csak nem tudok rá pontot adni, mert még elõbb 9 másik embernek kell!

kisvirag

akkor jolsejtettem  :hopp:  :D  :merci:
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Rounin

Quote from: kisviragEgy malkáv dala

Álmot szül a csendes éj,
vidám dalt odakünn,
a napfény dalát,
ami hív rendületlen.

Álmod vágyni,
mindent látni,
a fülekbe súgni:

Nézzetek rám!
A Napfény gyermeke lettem!

Na, hát ez is hagy kivánnivalót maga után, de ezek inább csak gondolatok, valami formaszerûségbe öntve :)
ezt éppenséggel a vonaton írtam, amikor a verõfényes idõ csordulásig telítette bennem a boldogságot :)

Na igen, a bolond tavasz :) Ez meg pont kellõen 'bolond' egy malkávhoz. Egészségedre :)

kisvirag

Egy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül

Éjféjt üt a toronyóra. Szívdobbanásnyi idõ... egy, és még egy, és még egy... az óra ütését hallom, ám már rég elhagytam szívdobogásom.
Fenn a Hold ezüstösen süt, sápadtan visszacsillogja a bolygó mögé bújt aranyos nap perzselõ sugarait. Gyilkos sugarak, melyeket nem kívánok látni már soha. Néha azért belém, belém hasít a narancsvörösben izó horizont, az épp lebukó nap vérvörös haláltusája. De elhesegetem a gondolatokat, helyettük a félelemtõl remegõ, csillogó szempárok vágyat gyújtó pillantására gondolok.
De rég láttam már ilyen szemeket...
A maró éhség egyre sürgetõbben vág belém. Egyre türelmetlenebbé válok, de sehol semmi nem mozdul.
Végre egy csendes árny válik ki a falak, és a rejtet adó árnyékok közül. Gyorsan mozog, menekülõ vad. A levegõ szinte bûzlik a félelmétõl. Zsenge, fiatal. Csak úgy kapkodja a fejét, és a Hold megcsillan mélybarna szemeiben. Pont úgy, ahogy annyira szeretem. Az éhségtõl is siettetve, lobog bennem a vágy. Utánavetem magam.
Kapkodja aprócska lábait, hátra hátra lesett... talán már észrevett. Már nem számított. Egyre közelebb kerültem. A félelem édes szaga messze lengett az éjszakában. Vágyakozva, egyre éhesebben szívtam be az édes illatot.
Még három lépés, még kettõ... még egy, és...
megragadtam a karjait, és magam felé fordítottam. Gyönyörû volt. Mély barna szemei remegtek a félelemtõl, és csillogtak. apró orra, keskeny szája kivánnivaló volt. Hófehér nyaka csókra kínálkozott. Magamhoz rántottam, de nem ellökött, ahogy számítottam, hanem hozzámsimult. Annyira szokatlan, annyira gyengéd, és annyira meglepõ volt az érzés, hogy egy pillanatra megbénultam. Vékony hangján érthetetlen nyelven rebegett valamit. Nem értettem. Látta az értetlenséget a szememben, már nem félt annyira. Remegõ teste hozzám simult, de a belõle áradó félelem egyre csökkent. Félresöpörte haját nyakáról, szinte felkínálta nekem azt.
Gyanút fogtam... nincs az az áldozat, ki így kínálná fel magát egy magamfajtának! Hiszen legtöbbjük azt sem tudja, kivel van dolga... tolvajnak, szatírnak, gyilkosnak néznek... és bár ölök, mégsem úgy, ahogy õk gondolják. Újra mélyen a lányka szemébe néztem. mélyen, lelkéig hatolva. Még félelem csillogott a szemekben, de már vágyat, és türelmetlenséget is láttam benne...
Erõsen magamhoz szorítottam,  és fejét elhajlítottam a másik irányba, hogy szemügyre vegyem nyakának bal oldalát is. Két aprócska fognyom árulkodott, bár sminkel próbálta takarni. Ellöktem a lányt. Az sértõdötten nézett rám, és újra, panaszosan szólt valamit az elõbbi érthetetlen nyelven. Elrohantam. Le, a folyóhoz. A Hold ezüstösen csillogott, a víz játszva verte vissza gyenge sugarát.
Albeeeeeeeeeeeeeeeeeeert! - mint farkasüvöltés szakadt ki belõlem a kiáltás, már nem tudtam türtõztetni magam, az éhség elvette az eszem. A part mentén rohantam, folyamatosan üvöltve.
Az erdõbe érve tiltott szerelmet lopó párba botlottam, akik korábbi vérfagyasztó sikolyaimat figyelmen kívül hagyva egymást szerették. Hajánál fogva téptem fel a férfiról a kéjtõl remegõ nõt, és haraptam mélyet tejes, puha húsába. Az édes vér melegen folyt végig torkomon, megpezsdítve táplálékhoz jutó sejtjeimet. Mohón ittam, ügyet sem vetve, hogy a halálra rémült, immáron lankadt férfiasságú partner meztelenül, fejvesztve menekül a város felé. Az asszony arcára kéjjel vegyes rémület fagyott halála pillanatában. Bõre hamar szürkéssé változott. Eldobtam a könnyû testet, még mindig õrjöngve, de már higgadtabban. Éhségem csillapodott, de még mindig nem eléggé, és bántott, hogy Albert ismét keresztbe tett nekem. Most nem törõdtem a ronygyként összeesett, meztelen, vértelen testtel. Most nem érdekelt az sem, ha minderre fény derül. Most csak enni akartam, mohón falni, és újra érezni azt a csodálatos érzést, mikor a friss vér megbizsergeti, és erõvel tölti fel a sejtjeimet... az éjjel kis híján végem lett Albert cselétõl. De hiába próbálkozik. Túl fiatal még ahhoz, hogy képes legyen átverni. Kiszoríthat a városból, és kiéheztethet. De nem fog megölni!
Az õrület ismét elborította az agyam, és a férfi után vetettem magam. nem tellett sokba, hogy utolérjem. Felbuktattam, és mint farkas az elbukó õzre, vetettem rá magam. Mohón, hatalmasakat kortyolva szívtam, a vér lecsorgott az arcomon, vörösre festette az ingemet, nadrágomat.
Erõvel telten, boldogan emelkedtem fel a férfirõl. Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot, majd megtöröltem arcom az ingujjamba.
Diadalmasan, elégedetten indultam meg. hatalmasat sétáltam, óriási kerülõvel érve el a szállásomat. Sajnos tudtam, hogy bár erre az éjszakára csöppnyi boldogsághoz jutottam, még távolabb szorulok. Az esdõben napokig nyüzsögnek majd a rendõrök, csaholó kutyáikkal. De enyém volt a diadal: Albert, ezt az éjszakát is túléltem, és minden túlélt éjszaka engem erõsít. Sosem kapod meg a helyem!
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Rounin

Quote from: kisviragEgy kis izé... igazábol nem tudom mi sül ki belõle a végére, de majd kiderül

Csak az nem, hogy ki az az Albert :) Sejtés meg nem elég :p Tessék elõ- és utótörténetet is írni. (szokásos helyesírási hibákat nem említem :_piszka: )

Pandóra

Elsõ haiku-próbálkozások.

Megfagyott halak

Csalfa napmeleg jégtón
Olvad, de már újra fagy
Megdöglött halak.

Cím nélkül A variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.

Cím nélkül B variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Behunyom szemem.

Halálvágy 1

Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.

Halálvágy 2

Felderengõ boldogság.
Létben ilyt nem találtál.
Halál-álomkép.
"Ever wonder why I never really truly connect
Although my eyes are open
I can hold your gaze
But I am never connected
Never connected"
(D. Hayes: Darkness)

Damnatus

Hali!

Nekem is tetszett, fõleg a jó képek miatt.  :jee:
De egy két szót lehetne mással helyettesíteni, pl. ne a "Lenyaltam szájam szélérõl a maradékot"-nál a maradék helyett vmi más szót lehetne írni. Szóval olvasd át még egyszer, és ha van olyan kifejezés, amit Te sem találsz utólagosan odaillõnek, akkor javítsd! Ha nem találsz, az még jobb! ;)

Damnatus

Hali!

Elsõre is nagyon jók  :jee:
Ezek különösen tetszettek:
Quote from: PandóraCím nélkül A variáció

Ezer szín vibrálását
festi minden szerelem.
Elfáradt szemem.

Halálvágy 1

Zajos, vidám, friss élet
Hirdet újjászületést.
Engem csend ölel.

Rounin

Quote from: PandóraElsõ haiku-próbálkozások.



Az elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott. :cool:

kisvirag

Még én sem tudom, ki az az Albert, de azt hiszem, lesz folytatás :) de ki tuggya, annyiszor mondtam már ezt, aztán mégse :)
mmm.... majd még átnézem, ez megin ilyen elsõre/hirtelenfelindulásból elkövetett dolog :)
Az emberek azért magányosak mert falakat építenek hidak helyett.

Pandóra

#1465
Quote from: RouninAz elsõ és utolsó nekem személy szerint nem tetszik, csak egymásra dobott szavaknak tûnnek, a többi viszont hangulatilag és formailag is megfogott. :cool:
Igen, az elsõ elég élethelyzet-függõ (van ilyen szó?). Kapcsolatban áll a kitörölt (edit: és azóta már egy beszólásként az elõzõ oldalra visszahelyezett - Rounin: megtaláltam, megtaláltam!) versekkel.
Az utolsót úgy gondoltam, a cím magyarázná.
(Egyébként egy unalmas Bevezetés az esztétikába V. órán jöttek.  :) )

És köszönöm a hozzászólásokat.
"Ever wonder why I never really truly connect
Although my eyes are open
I can hold your gaze
But I am never connected
Never connected"
(D. Hayes: Darkness)

Meske

Ha valaki olvasta az Álmok threadben, hogy mit álmodtam, akkor az tudja, hogy miért posztolom most ezt be. (Ha pedig nem olvastátok, akkor pedig gyorsan pótoljátok :p)

Az elveszett gyûrû

Volt nékem egy gyûrûm,
Gyönyörûszép kürtöm.
Ez volt kedvenc gyûrûm,
elveszett a kûrtöm.

Szép, kék kövü,
Ici, pici körü.
Jól tudom, hogy hol tünt el,
A kapunál tünt el.

Sázszor kerestem a gyûrüm,
Egyszer se találtam a kürtöm.
Virágokban, bokrokban kerestem a gyûrüm,
Ott se találtam meg kürtöm.

Azóta se találom a gyûrüm,
Hogy elveszett gyönyörûszép kürtöm.
Ki megtalálja gyûrüm,
Neki adom kürtöm.

Ezt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!

The secret to concentration is the acceptance of endless distractions.

Damnatus

Hali!

Másodikostól ez szép munka!  :jee:

Rounin

Quote from: MeskeEzt 2.-os koromban írtam, szóval csak úgy tessék bírálni!

Általános másodikban? o.O Mert akkor megyek és összetöröm tollaimat, hamut hintek fejemre, és befordulok. Én akkor max. homokvárakat kreáltam, nem verseket ;)

Meske

Köszike!

Igen, általános iskola 2., bár lehet, hogy már harmadikos is voltam, de annál biztos, hogy nem több!
Amúgy eredetileg a kürtöm szó "kürtüm" volt, mert nem találtam olyat, ami rímmelne a gyûrümre, majd csak évekkel késõbb korrigáltam kürtömre.

The secret to concentration is the acceptance of endless distractions.