Írások

[Damnatus]

kisvirag
Szerintem jó! Melyik világban játszódik?

[kisvirag]

alkony
fejlesztés alatt állo világ, tobbek kozt én is benne vagyok gardaba
és amit majdfogtok jol játszani a táborban is az en meselesem alatt, ha akartok

[Meske]

Lehet, hogy már postoltam valamikor már, akkor szóljatok, s törlöm.
De most írogatom fel a régebbi mûveimet a honlapomra (ld. aláírásom).
S találtam köztük egy negyedik osztályban írott gúnyverset egy helyettesítõ tanárról.

Donna Tonna Háj-Báj

Donna Tonna Háj-Báj,
Ez a neve báj-báj.
Donna Tonna Háj-Báj,
Discóba-ba jár-jár.

Donna Tonna Háj-Báj
Szereti a kicsiket,
Játszik néha velük,
Donna Tonna Háj-Báj.

Donna Tonna Háj-Báj
Utálja a nagyokat,
Senki se szereti
Donna Tonna Háj-Bájt.

Donna Tonna Háj-Báj
Igazi neve a:
Nórika néni he.
Donna Tonna Háj-Báj.


(Egyébként még volt más gúnyneve is: TankAranka)

[Aephidon]

Sokat gondolkoztam, hogy ezt az irományt közzé tegyem-e vagy sem, aztán mégis úgy döntöttem, hogy megmutatom az érdeklôdôknek.

Ami a lenti linken van, az a tündérmesém(?) idôrendi vázlatának elsô része, tehát nem egy izgalmas novella, teli csavaros párbeszéddel. Néhol a fogalmazás meglehetôsen pongyola, felszínes, de van, ahol nagyon belemegy a részletekbe. De remélem, ettôl még ki lehet hámozni a lényeget. Készül a függelék, ami majd részletesen elmagyarázza, hogy mi micsoda, miért történt. Ugyanis vannak részek az irományban, amit nem akartam megmagyarázni, az valahogy megszakította volna a helyzet hangulatát. Mondanivalót ne keressetek, idézek Tolkinentôl: ,,a szerzônek nem állt szándékában ilyesmi".

Mégvalami: ez nem a teljes történetet öleli fel, hanem csak annak kb. 1/10-edét, tehát még bôven van hozzáírnivaló. Így is elég hosszú. Azonban folyamatosan írom hozzá a többit, elôbb-utóbb majd csak készen lesz, és persze közben frissíteni fogom a file-t a kész részekkel.

Fontos tudnivaló még, hogy Acrobat (Reader) kell az elolvasásához, ugyanis nem Wordben készült.

Eme ,,elôszó" után következzen a link:

A mesém idôrendi vázlata

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

[Damnatus]

Majd elolvasom és értékelem! (a függelék mondeuk sokat dobna rajta).

[Meske]

És az én mûvemet (A bolti áldozatot), miért nem olvassa senki, legalábbis nem értékeli, pedig még mindig nagyon, naaaaaaaaaaagyon kííííváncsi vagyok, hogy mások szerint milyen lett...

[Aephidon]

Majd elolvasom és értékelem! (a függelék mondeuk sokat dobna rajta).

Oké, kíváncsian várom... ^_^

A (fontosabb) elôzmények amúgy 4966. július 8-ig tartanak. Utána indul el a mese.

[Nethiree]

...s mikor kialakult, kezedben tartod, látod csillogását, érzed, hogy ezt te alkottad... na ezt most vissza nem olvasom, mert törlöm az egészet És nem, nem kell az elmeintézetet hívni, jól vagyok

Emlékeztek még erre?
Az elsõ versre, amit Soridan/Rounin ide vésett? Tûrni
Megnyikanni sem tudok szinte, a kínt és a felrebbenõ reményt tapintani tudom, és a végén látom az arcát, a reménytõl megcsillanó szemeit.
Fáj, mert annyira kifejezõ.
Amit eddig olvastam tõle, mind a szívembe markolt.  (Igaz nem olvastam még mindent, és itt most nem a haikukról beszélek - azok is tetszenek, de másképp.)
Nem csak a vers fogott meg, amit utána írt az is a lelkembõl szól. Ez az az érzés, ami miatt rettegéssel mutatok meg bármilyen írásomat másoknak - pedig kénytelen leszek meg tenni, mert épp egy regényt írok.

Most csatlakozom a sorba hozzátok.   Még nem voltam képes elsõre ennyi verset befogadni (az egyéb írásokhoz még hozzá sem jutottam), de elolvasom majd mindet, mert eddig csupa jóhoz volt szerencsém - véletlenszerû beleolvasással.

Ezt ma írtam: nem szándékosan. Csak egy kétsoros szösszenet, még csak címe sincs - nagyon nagyon rég nem írtam verseket - ezt sem szándékosan, hanem leírtam valamit és ez született belõle:

Kényeztetésed írja fájdalmamnak, amit belül érzek
Simogatásod csillapíthatja csak, hogy belül vérzek

És akkor jöjjenek azok a verseim, amiket sok-sok éve irtam. Ezek miatt lettem ide írányítva. Igen, nem magamtól osztom meg a közzel, hanem bíztatásra.  
Eredetileg dátum is van hozzájuk, de inkább azt nem írom most ide, annyira régiek. Igaz ezekre is - mint ahogy Rounin írta -, nem kell zártosztály már túl vagyok ezen az idõszakon.

Sírvers

Élt, szenvedett harminc évig
S a boldogságot lelkébõl
Eltaposta a fájdalom.

Csak azért ezzel kezdem,hogy a legmorbidabbal legyen az élen.
A következõ, talán az elsõ volt, amit valaha versként leírtam.

Az Ûr

Ülök a semmi közepén,
Várom a megváltást,
Helyette itt a síri csend...
Csillagok
Szférák zenéje,
Tejút rendszer, és
A megváltás nem jön.
Egy mûhold halad
Útján, és érzékelem a
Jelet, mit kibocsájt;
De a megváltás
Várat magára,
Indulok a Nap felé.
Félek,
A Magány magával ránt.

Ülök a semmi közepén,
és nem jön,
A végtelenség elszédít.
Indulok a Nap felé.
Várom a megváltásomat,
De az Ûr magával ránt.
A lelkembõl talán már
Kitépték a megváltás
lehetõségét ... és utána jött az
Ûr.

Kétségtelenül formailag szabadvers, de akkoriban nem is próbáltam magamra erõltetni a rímeket és a kötött formákat.
A következõ egy újabb címnélküli szösszenet - de ez a régi idõkbõl.

Szerelmem sírját most lezárom,
Megõrzi titkom, s végleg ott marad.

Jöhet a másodiknak írt versem?   Most úgy sem tudtok tiltakozni.

Magány

Üvölteni
A magányom kínját
A világba kiáltani
Szeretném

Futni
Elszaladni a magány
Õrjítõ ürességétõl
Szeretnék

Meghalni
A depresszió magányos
Órájában - megölni magam
Szeretném

Komment: ezt azért már nem szeretném.

Távozz tõlem csendben

Ne bánts
Ne zavarj
Felébresztettél magányom
Édes csendjébõl

Ne vedd el tõlem
A magányos óráimat
Szerelmeddel
Felzaklatod depressziós énemet

Ne szólj és
Ne érints meg
Tested forrósága
Elveszi az álmaimat

Ne vedd el
A magányomat
Ne vedd el
Az álmaimat

Szerelmed fáraszt
Nincs hozzá kedvem
hogy viszont szeresselek
Ne zavard meg a világomat

Távozz tõlem csendben

Komment: itt egy másik, ami végre nem annyira depis.

Igen is, nem is

Várom, hogy jöjjön el hozzám,
Várom, hogy itt legyen nálam,
Várom, hogy lássam arcát,
Várom, hogy halljam hangját,
Megfogja két kezem,
Ölelje testemet.
Várom, hogy menjen el,
Aztán hadd felejtsem el,
Többé ne lássam szemét,
Többé ne halljam szavát,
Ne érintse kezem kezét,
Ne ölelje testem többé át.

Furcsa szerelmes versek, elismerem.   A következõ, amit most utolsónak írok ide, az késõbb dalszöveg lett, fel is került egy demora. Talán nektek is tetszik, bár hasonlít érzelem világában a többihez. (A dal miatt egyszer átlett írva, a szótagok miatt, de ez az eredeti változat.)

Menekülés
Menekülök a fény elõl
Sötétre és magányra vágyom
Elbújok a világ elõl
Csend és magány az én világom

Ha keresnek, ne árulj el,
Ne mondd meg, hogy hol vagyok
Hagyd, hogy magányos csendem
Élvezhessem zavartalanul

Mondd, hogy beteg vagyok
Mondd, hogy nem ismersz
De ne fedd fel a titkom
S te is maradj távol tõlem

Ha úgy érzem, hogy hiányzol
Majd megkereslek és
Édes órákat fogunk együtt tölteni
De addig kérlek várj még
Ha sokáig eltûnök a szemedelõl
Akkor se félts, én így boldog vagyok
Velem van Õ, a magány, a szerelem

Ennyit bemutatkozásul. Huuu lehet azért irtam ide ennyit, mert félek, szétszedtek, és többet nem merek. Azért ne kíméljetek, majd csukott szemmel olvasom.

[Nethiree]

Az elsõ amit ide szösszentenék, a kedvenc haikum
...

A második egy saját darab, szintén nem a legvidámabb, de ez van.

Orgonabokrok árnyai között...
...
... Semmi se örök!

Az ilyen emlékeket szívesen õrzöm én is, ritkán adatik az életben.
Szomorú? Mint a lírai irodalmi remekek elég nagy hányada.
Nagyon tetszik. Írj még sokat!

És egy valami, ami a hajnali olvasgatás közben született bennem:

Emlék

Séta a parton
Egy beszélgetés veled
Kavicsba rúgok.
 

[kisvirag]

/me körbeugrálja Nethireet, welcome in the club!!!!
és hümm, szééétszedni? dehogyis
ezek jók...
szinte tapintható bennük az érzelem... és egyébként is, én a nagyon jó írj még ilyet kritikuscsoporthoz tartozom, majd az ügyeletes rendeskritikusok megmondják jól ))

[Damnatus]

Csak így tovább, írogassatok! (ha lesz idõm, vizsgák után elolvasom.

[Nethiree]

/me körbeugrálja Nethireet, welcome in the club!!!!
és hümm, szééétszedni? dehogyis
ezek jók...
szinte tapintható bennük az érzelem... és egyébként is, én a nagyon jó írj még ilyet kritikuscsoporthoz tartozom, majd az ügyeletes rendeskritikusok megmondják jól ))

Köszike *szemlesüt* kisvirag.
Hát-hát-hát. Miután ezeket feltettem ide teljesen használhatatlanul eldobandónak ítéltem a többit abból a korszakomból, amikor ezek születtek - de az a minimum, hogy átírandók itt-ott.
De annyira azért no-panic nem vagyok irigy. Szóval lesz még itt vers a tollamból. Már csak azért is *szemlesüt- irul-pirul*, mert reggeli magányomban a verseitek megihlettek, és írtam néhány ilyen 5-7-5 szótagos játékot a gondolataimmal. Igaz ezekben nincs akkora érzelem, mint ami kisviragnak tetszett. Majd lesz olyan is.
Elõtte azért olvasás eredményeként a vélemények:
Angel: Két év ---> igen, igen, tecc, miért nincs tõled több?
Reggie Gordon: Elõkardom --> tipikus. Szerepjáték hajnalban. Az elsõ sor már nekem is elhagyta ajkaimat hajnaltájt, álmosan, az utolsó enemy megpillantván.
Ramiz: Elkésett üzenet -->Teccik, sejtek csak valamit, de én sem értem. A saját álmaid jelképeire, neked kell jelentést találnod.

Fogok még írni véleményeket, de most itt álljon néhány újabb agyszüleményem - a ma reggeliek.

Régi ház

Repkény a falon
Ablak alatt borostyán
Pergõ vakolat

Tudattalan

Illanó álmok
Megfogalmazhatatlan
Vonzódásaim

Házasság

Meredten nézlek
Még mindig te vagy velem
Idõnk csak pereg

Változás

Valami új jön
Valami egész más lesz
Én itt maradok

Park

Sustorgás éjjel
Csiripelés hajnalban
Zsibongás nappal

Szertartás

Tûz, lángok, pernye
Halotti máglyarakás
Egy élet elmúlt

Õsök

Kihalt temetõ
A sírok közt sétálok
Virágot hoztam

Sorsom

Megadom magam
Testestõl és lelkestõl
Sodródom tovább

Fájdalom

Bánatom folyam
Mely egyre jobban duzzad
Az élet csalt meg

[kisvirag]

emmm
jujh
ezek jok
de télleg
a régi ház teccik nagyon
de az ott ugye borostyán akar lenni? (nem kötekedésképp, csak a typohibákra azert illik felhivni a figyelmet ) )

[Nethiree]

emmm
jujh
ezek jok
de télleg
a régi ház teccik nagyon ...

köcike *meghajol*

Nem akarok floodolni, de elindítottatok bennem valamit.

Nem tudom merre
Sodor a szél magával
Egy porszem vagyok

[Rounin]

köcike *meghajol*

Nem akarok floodolni, de elindítottatok bennem valamit.

Nem tudom merre
Sodor a szél magával
Egy porszem vagyok

/me ünnepélyesen megkéri Nethireet, hogy állja a sarat helyette is, míg kivájja magát gubójából

[kisvirag]

/me errefelé nem ismeri a flood fogalmát
az azt jelenti, hogy írsz még soksok szép és jó verset, és megosztod velünk? *ártatlan tekintet*

[Nethiree]

/me ünnepélyesen megkéri Nethireet, hogy állja a sarat helyette is, míg kivájja magát gubójából

Azért írj majd te is -.- szépen kérlek, kellenek a fájdalmasan szép szavaid az ihletemhez -.-

Itt egy újabb:

Fázom a lelkem
hideg örvényeitõl.
Jégvirág leszek.

[Nethiree]

/me errefelé nem ismeri a flood fogalmát
az azt jelenti, hogy írsz még soksok szép és jó verset, és megosztod velünk? *ártatlan tekintet*

Hát akkor merek tovább irogatni -.- egy kicsit még.

Ez nekem nagyon fájó vers, mert igaz.

Anyám

Életet adtál,
Megetettél,
Ringattál,
Terelgettél,
Ápoltál,
Megvertél,
Bíztattál,
Kergettél.

Magányom
óráit te
tetted azzá,
ami.

Hûtlenné tettél,
Elviseltél,
Kényeztettél,
Majd megöltél.

[HVp213]

Ez jó! Grat!  

De vége nem épp Happy End!

[Rounin]

Ez jó! Grat!  

De vége nem épp Happy End!

Az itt elég ritka

[HVp213]

Az itt elég ritka

Nem nagyon járok erre, most is csak véletlenül keveredtem ide... Gondoltam ha itt vagyok beleolvasok!

Szal nem tudhattam...

[Nethiree]

Nem nagyon járok erre, most is csak véletlenül keveredtem ide... Gondoltam ha itt vagyok beleolvasok!

Szal nem tudhattam...

Sebaj, máskor is gyere.
Amit írtam igaz, a lelkem belehalt, és vérzik.
Friss élmény meg kellett fogalmazni.
Talán lesz szép is, happyendes is, ha egyszer túlleszek ezen. -.-

 

Kitagadás
Szavad, akár egy
Kard, amely lefejezett,
jól lelkembe mart.

[Pandóra]

Huhh :eeek: mi történt itt?
Üdvözlet, Nethiree! Hétvégén végigolvaslak.

[Meske]

Grat Nethiree a verseidhez! Ez a legutolsó nekem különösen tetszik!
Én is írtam 2. osztályos koromban egy verset az anyámról, de annak nem volt ilyen a vége (a thread mélyén valahol meg is lelheted...(az a címe, hogy Anya))

[Nethiree]

Remélem még mindig úgy gondoljátok, hogy írjak, és felkészültetek a következõre. Ezt a héten írtam.  

Lélekvár

Elmúlt egy álom,
Újat álmodok.
Szebbet, mint elõbb
Bársonyos puhát.
Becsukott szemmel
Képzelgek tovább.

Ringatom magam,
Kizárva harag,
Düh, félelem.
Szebb így a világ!
Feledni enged
Keserû lelkem.

Hagyom, hogy most újra
Magával ragadjon
Minden, mi édesen
Kényeztetõ érzés
Melengeti szívem,
Elbódítja lelkem.

A képzeletem
Játszik csak velem,
Mások már sosem.
,,Nõj már végre fel"
Meredten néznek:
Kedvem mi lelte?

Úgysem értitek!
Miért mondjam el?
Bezárom inkább
Magam egy várba,
Melyet szép csendben
Lelkemben építek.

Nem jut be semmi,
Nem bánt már senki,
Nem okoz csalódást
Kegyetlen valóság,
Elringat halkan,
Lágyan egy dallam.

Várom, hogy teljen
Magányos percem,
S vegye át helyét
Egy egészen új kép:
Lágy ködben úszó,
Fodrozódó tó.

Lebegek ernyedt,
Ellazult testtel,
Széttárt kezekkel,
Elvakult szemmel
Hullámok ölén
A víz felszínén.

Mámorországban,
Álomvilágban
Bármivé legyek,
Nem köt le gúzsba
Múltba ragadva
Az emlékezet.

Gondom nincs már több,
Én már nem küzdök
Hiábavalóan,
Marcangolóan
Vadul elragadó,
Sivár világgal.

Angyali arcú,
Törékeny kislány
Testébe bújva,
Szememben újra
Örömöm csillan
Ártatlanul.

Kisodor lassan
Hullámok anyja,
Szelíden ölel,
Alig enged el,
Lankás tóparton,
Árnyas fák alatt.

Köd tûnik, nap kél,
Langy szellõ szárít.
Arcom ég felé
Fordítom, máris
Káprázat vakít
Nem hiszi szemem.

Felhõk gomolya
Alatt már látom,
Ahogy érkezik
Szárny suhogva,
Arctalan árnyként
Gyönyörû angyal.

Elõttem éri el
Lába a földet,
Szárnyai többet
Már nem rebbennek.
Lép egyet felém
Mosolya szerény.

Kezét kinyújtja,
Hívogat halkan.
Ne féljek tõle -
Súgja a szívem.
Magával ragad
Szép pillanat.

Repesve verdes
Izgatott szívem.
Egy lépés felé,
S minden enyém
Lehet, mit lelkem
Oly régen remél.

Megérint szelíd,
Szívtépõn kérõ,
Fájón csillogó,
Lágy pillantása.
Engedem kezét
Kezemhez érni.

Jéghideg ujjak
Kezemre csúsznak
Megmarkol erõs,
Inas férfikéz.
Magához húz, vonz
Halk suttogással.

Fülembe súgja
Amit már tudtam:
Én hívtam kusza
Szép álmaimmal,
Keserûn édes,
Áhító vággyal.

Megindul lábunk
Párás pázsiton,
Egyetlen lépés
S máris indulunk.
Kezem erõsen
Markolja övét.

Elgyengült testtel
Követem messze
A fellegekbe.
Magához ölel,
Amint elérjük
Az ég peremét.

Lenézek s látom,
Apró világom,
Ahonnan oly nagy
Kínnal elvágytam.
S nem érzek mást
Csak távolodást.

Lehunyom szemem,
Arcom a szélbe
Vakon merítem,
Fejem könnyeden
A vállán pihen,
Elhagyom magam.

Pille könnyen éri
Lába a talajt,
Amint megérzem
A talpam alatt,
Tovább nem ölel,
Elenged karja.

Szemem kitárom,
Kezemet fogva,
Vezet magával,
S álomi tájon
Meglátom a várat:
Mit lelkem épített.

[Meske]

Remélem még mindig úgy gondoljátok, hogy írjak, és felkészültetek a következõre. Ezt a héten írtam.  

Lélekvár
...

Ez tök jó!!!

[HVp213]

Csatlakozom! Jó lett! (és már majdnem Happy End feelinges:p)

[Pandóra]

Nethiree,  
Nagyon jó, hogy itt vagy.

[Rounin]

Nethiree,  
Nagyon jó, hogy itt vagy.

Rounin sejtelmesen mosolyog. "Quorum pars magna fui" Én megmondtam, én bizony megmondtam. *büszkén tekint utódjára*

[kisvirag]

Nethiree:
   :kiraly: