Írások

[Zanador]

Elég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok.

Tábortûz
Sikoly ûz,
Megremeg a karcsú fûz

Hangja vág
Örök vágy
Áttáncolj egy éjszakát

Hideg szél
Fagyott rév
Füledben viszhang kísért

Takra köd
Megszökött
Más szívébe költözött

Hóvihar
Szálló jaj
Mindig közben nagy a baj

Éjfél múlt
Vér csordult
Az ártatlan könnybe fult

Igy megy ez
Vége lesz
Többet senki nem kérdez

[Meske]

Elég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok.

Tábortûz
Sikoly ûz,
Megremeg a karcsú fûz

Hangja vág
Örök vágy
Áttáncolj egy éjszakát

Hideg szél
Fagyott rév
Füledben viszhang kísért

Takra köd
Megszökött
Más szívébe költözött

Hóvihar
Szálló jaj
Mindig közben nagy a baj

Éjfél múlt
Vér csordult
Az ártatlan könnybe fult

Igy megy ez
Vége lesz
Többet senki nem kérdez

Esetleg farsang? Busójárás?

Amúgy tetszik!

[Rounin]

Elég régen irtam ide bármit is. A mostanimhoz tartozik egy kis játék is: aki kitalálja mirõl szól, annak gratulálok.

Nekem az élet jutott eszembe, de az túl egyszerû lenne. A busójárás meg nem ilyen, az tuti 21-hez volt már szerencsém

EDIT:

Bár a tél temetése lehetne. Mikor máglyán égetik el, aztán vízre bocsátják.... hümm...

[Tiaro]

Exo: nagyon jók!  
Zanadoré is tetszik, de nekem vhogy nem egy játék ugrik be róla...  

[Rounin]

Yipp. Ahoy és kézcsók, kinek-kinek ízlése szerint Egyebet nem írok, még a végén elkapatjátok magatokat.

A minap találtam a bukszám lomtalanításakor egy befejezetlen novellát, szóval majdnem kitéptem a hajam, hogy ezt még miért nem fejeztem be o.O De már folyamatban

Addig is két vmi.

Egy haikuszerûség (ezt is most találtam, címe szokás szeirnt nincs)

A dombon kopár
fa áll. Ágait hideg,
vad szél cibálja.

Másik:

Elmondanám, amit érzek.
 Vágyom rá, hogy megtegyem.
De gúzsba kötnek szavaim,
 s miattad sem tehetem.
Nem nagy dolog. Semmiség csak.
 Nem is illõ róla szólni.
De rabja lettem mindhalálig,
 s nem akarok szabadulni.
Ábrándozok néha - gyakran! -
 mi lenne, ha megtehetném;
ha rímbe fogva, versbe öntve,
 szívem szavát eléd tenném.
Álmaimban jól sikerül,
 minden szép és tökéletes.
De attól tartok, hiú ábránd.
 A valóságban nem így megy ez.
Elmondanám, amit érzek,
 hisz' õszintén csak szebb az élet;
de pokollá is lehet tõle,
 így színt vallani nem merek.

Edit: a vége még mindig kicsit suta, de nem t'ok vele mit kezdeni Elfoggyott középtájt az ihlet

[Tiaro]

Edit: a vége még mindig kicsit suta, de nem t'ok vele mit kezdeni Elfoggyott középtájt az ihlet

Egyetértek. A végén tényleg lehetne dolgozni, de a többi határozottan bejövõs-nosztalgikus...  

[Rounin]

Egyetértek. A végén tényleg lehetne dolgozni, de a többi határozottan bejövõs-nosztalgikus...  

Kössze Hál' istennek, nekem is csak nosztalgia Még kijavítom, de hát kell az inspiráció (tudod, amikor ez zakatol benned: jesszusom, megígértem és még nincs meg? Akkor ma sem alszok!)

[Exo]

Rounin: -os a vers és a haiku is bejön!

Zanador a tiéd is ott van!

[Rounin]

Köszi Itt van két mai darab is^^"


Akkor is!
-
Két szép szemed - lelkem rajta! -
az én szívem fogva tartja,
de legszebb börtön, amim lehet,
a kulcsát dobd el, arra kérlek!
-
Ha mégsem dobod, én nem bánom,
ám pokollá lesz minden napom,
de sose bánjad, rá se rántsál;
lehet rosszabb a magánynál.
-
Túl sok dráma kevés szóból
- az unott tömeg máris fújol -
Kurtán szólva egy a lényeg:
amíg szabad, én szeretlek.
-
Ha nem is szabad, nem érdekel!
Semmi észérv nem érhet el.
Legfeljebb majd nem mutatom;
hidd el, van benne már gyakorlatom.

Hazafelé...

Út mentén, ha eszembe jut
miként ragyog víg mosolyod,
lágyabban fújnak a szelek,
s én is egybõl jobban leszek.
-
Út mentén, ha Rád gondolok,
látni vélem csinos arcod -
a Tél ledobja jégköpenyét
s szelídebb kék lesz az ég.
-
Út szélén, ha lepihenek:
altatódal nevetésed
s attól lesz jó legszebb álmom,
hogy alakod benne látom.
-
Utam során Hozzád tartok,
ha vár reám két kitárt karod...
Ha mégsem így van? Egye fene!
Látogatás lesz belõle
(Aztán megint útra kelem
vigyenek tovább a szelek)

[Damnatus]

Hali!

Elmondanám, amit érzek.
 Vágyom rá, hogy megtegyem.
De gúzsba kötnek szavaim,              (nem kell de)
 s miattad sem tehetem.
Nem nagy dolog. Semmiség csak.
 Nem is illõ róla szólni.
De rabja lettem mindhalálig,        (nem kell de)
 s nem akarok szabadulni.
Ábrándozok néha - gyakran! -
 mi lenne, ha megtehetném;
ha rímbe fogva, versbe öntve,    (nem kell ha)
 szívem szavát eléd tenném.
Álmaimban jól sikerül,
 minden szép és tökéletes.
De attól tartok, hiú ábránd.        (nem kell de)
 A valóságban nem így megy ez.     (nem kell A)
Elmondanám, amit érzek,
 hisz' õszintén csak szebb az élet;
de pokollá is lehet tõle,
 így színt vallani nem merek.

Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!

[Pandóra]

Jeges tükörbe
néztél, s tüzes arcodra
fagyott a mosoly.

Exo, nagyon jók a haikuid! Ötletes képi világ, és a tartalom sem marad el.

[Rounin]

Hali!



Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!

Nope:) Inkább örülök neki Majd átgondolom.

[Meske]

Rounin: nekem nagyon sok mûvem befejezetlen, csak egyszerûen nincs idõm õket befejezni. De azért iparkodom. Ezek amúgy általában regények. Meg van még egy dráma is, amit csak le kéne írnom, csak nem tudok hozzákezdeni. Meg kellene találnom hozzá a gépen egy régi színdarab-kezdetemet...

[Felsmuk]

Az aláírásomban lévõ vers teljes változata. Nem én írtam, hanem egy haverom, aki hasonló érdeklõdési körrel rendelkezik...

Furcsa sereg megy az éjben
Mindannyiuk feketében
Csikorgó csont, reccsenõ bõr
Magas csontváz megy ott elöl

Kardja sötét, éppúgy lelke
Csak bosszúvágy ég õbenne
Minden élõ, ki elárulta
Követi majd, a Pokolba.

Rozsdás kardok, üres fejek
Fényben élõk rettegjetek
Istenetek nem véd már meg
Csatlakoztok a sereghez.

Rátok borul a Halál árnya,
De nem juttok a túlvilágra.
Testetek majd felkel újra
És beáll majd, be a sorba.

Pusztits, rombolj, öld ki még él
Szenvedésed igy véget ér
Bosszuld meg mind, kik elárultak
Lásd hogy félnek: bújnak, futnak.

Emelkedj hát, ragadj kardot
Idézd most föl azt az arcot
Kit szerettél, kit tiszteltél
Kit nemsokára bosszúd elér.

Hideg éjben, furcsa sereg
Ismerd most meg a végzeted
Borulj térdre, imádkozzál,
Halálodkor csatlakozzál!

[Meske]

Kicsit megkésve bár, de azért itt van végre a Különös beszéd befejezése.

Még csak most tudtam áthozni az öcsém gépérõl a befejezését, ugyanis azt ott írtam meg. De végre itt van!
Ha esetleg valaki kéri, akkor betehetem akár a teljes naplót is, de most inkább csak a végét teszem be, amit eddig még nem raktam eddig fel. Amúgy, amit eddig feltettem belõle, az ott van a kisvirag álltal összeszedett http://usteam-irasok.fw.hu/-n.

[Rounin]

Hali!



Ha nem gond tettem egy-két javaslatot, hogy folyékonyabb legyen!

Dehogynem! Nahh. A "Nem kell A" kivételével egyetértek. Kössz. Ebbõl is látszik, hogy költõnek csapnivaló vagyok Nembaj, prózára most ráálltam megest. Ott nem számít a szótagszám, meg ritmus

[Rounin]

Fülemüle szól.
S a kontra: tücsök próbál
felérni hozzá.

[Exo]

Exo, nagyon jók a haikuid! Ötletes képi világ, és a tartalom sem marad el.

Köszönöm szépen!

Grat Rounin a versekhez, nekem tetszenek!

[Felsmuk]

Fizika órán írtam egy verset. Valszeg nektek nem esne le a poén, szóval elmagyarázom. Van ez a csaj az osztályunkban. Nem, nem hülye... csak néha kihagy kicsit az agya. Tehát: töri órán: IV. Béla-ról tanulunk, meg hogy kõvárakat épített a tatár pusztítás után. És akkor megkérdezi: mi az a kõvár? kicsit néztünk mi is...

Csak egy gondolat bánt engemet,
A kõvár mi; azt tudjam meg,
Mérete mekkor, talán batár?
Ilyet még nem látott a tatár.

Formája vajh' milyen?
Szögletes, vagy kerek?
Elférne benne egy egész égõ berek.

Színe, szürke tán?
Ilyet még biztos nem látott a kán.
Próbálta bevenni, lerombolni, kifosztani,
Falai alól mégis neki kellett elkullogni.

Csak egy gondolat bánt engemet.
A kõvár mi, azt tudjam meg.
Nyugodtan alszom,
Nem kerget a tatár,
Hisz most már tudom,
Mi az a kõvár.

Néha egyszerûen megszáll az "ihlet", és ilyenkor érzem hogy kell valami rímelõ hülyeséget írnom. A rímfaragás, meg a hülyeség az nagyon megy. Bár lehet hogy ezt a verset a vicc topicban kellett volna írnom...

[noriko]

Osaka az osztályodba jár??!  

Maradhat a vers itt nyugodtan! Nagyon cuki!  

[Felsmuk]

Kijaza Osaka. Nem.. õ nem Osaka. Õ Varga Zsuzsa... Chat.hu-n Éjkirálynõ néven láttam. Egyébként nem hülye, csak néha átmegy üresbe az agya, és mond érdekeseket. Például: Kérek egy sajtburgert sajt nélkül... Ez nem volt annyira vicces, de a tényleg nagy hülyeségeit lehet hogy kicsillagoznák...

Egyébként a Sadistic Souls nevû blackmetal banda tagja (egy másik osztálytársammal).

Ez a kép van róla...

[Moha]

Kijaza Osaka.

A legjobb szereplõ az Azumangából.
Esetleg kérdezd meg a csajtól, hogy: "Ha egy teherautón van egy tök, egy paradicsom és egy padlizsán, akkor mi esik le egy éles kanyarban?"

[Felsmuk]

A legjobb szereplõ az Azumangából.
Esetleg kérdezd meg a csajtól, hogy: "Ha egy teherautón van egy tök, egy paradicsom és egy padlizsán, akkor mi esik le egy éles kanyarban?"

Nem értem...  

[Moha]

Nem értem...  

Ez egy poén, ami az Azumangában volt, és Osaka válaszolt rá. A válasz pedig: a sebesség (mármint a teherautó sebessége)

[Felsmuk]

Ezt kb annyira értem mint ti ezt:

Antonidas:-Na és Arthas hogy van az apád...

Gondolom nem értitek...

[Mattanja]

[Meske]

Na, hogy az offolást megtörjem kitalálok valami szépet :

Gyere elõ

Hol vagy, kérlek,
Mondd el végleg,
Mert nem talállak téged.
Óh, kérlek, kérlek!

Teljesen elvesztem,
Mert nem talállak téged,
Találj meg éngem végleg!
Óh, kérlek, kérlek!

Gyere elõ,
Te nagy-nagy Õ!
Már nem tudom, mi a menõ,
Mondd hát meg nekem te nagy Õ!

Kerestelek, nem talállak,
Bújj elõ, bátran, bátran,
De ne az állarcbálban,
Nem kell nekem báliruhában.

Csak gyere elõ,
Te kedves nagy Õ,
És boldogságban élõ
Pár leszünk mi régrõl...

[Exo]

Meske: gratulálok a vershez! Pontosan ilyen lett:

Friss haikuk:

Aludj csak tovább,
Hisz még hajnalt ringat a
Horkoló Reggel!

Bíráskodó lény,
Nézd, ahogy a Halállal
Kockázik Sorsod!

[Meske]

Meske: gratulálok a vershez! Pontosan ilyen lett:

Köszi!
A te haikuid is jók!

[Orion]

Egy erdõben születtem, három testvéremmel együtt. Bár ikrek voltunk én születtem meg elõször és szüleim is ennek megfelelõen kezeltek. Nem volt nagy otthonunk. Egyetlen szobában laktunk mind a hatan. Szüleim ugyan számítottak rá, hogy ilyen sokan jövünk a világra, de nem tudták kibõvíteni annyira a szobát, hogy kényelmesen élhessünk. Így hát amint elértem a serdülõkort, mindig elmentem apámmal az erdõbe. Hatalmas és gyönyörû volt az erdõ, amiben éltünk, megfelelõ távolságra a legközelebbi szomszédtól. Apámmal körbejártuk területünk határait és õ megtanított mindenre, amit az erdõrõl tudni érdemes. Megmutatta mi ehetõ és mi nem, hogy hol vannak a veszélyes helyek és hogy hol a legkönnyebb élelmet szerezni. Ám ezek a helyek egyben a legveszélyesebbek is voltak, ugyanis õrizték õket és elkerítették határait. Apám azonban nagyon bátor és ügyes volt és engem is ilyennek nevelt. Sok ilyen helyet ismertünk és rendszeresen szereztük be onnét a napi betevõt. Igaz, sokszor kergettek meg minket, de megérte vállalni a kockázatot.
   Egy alkalommal viszont túljártak az eszünkön. Észrevétlenül követtek minket az otthonunkig és ott csaptak le ránk. Annyira gyorsan történt minden, hogy mire észbekaptunk, már rács mögött voltunk. Apám próbált küzdeni ellenük, de hamar legyûrték. Egy nagy épületbe vittek minket, ahol már sokan sínylõdtek hasonló ,,bûnökért", mint mi. A cella mind a négy fala rácsos volt, hogy õrzõink láthassák minden mozdulatunkat. Területe még az otthonunknál is kisebb volt. Az épület falait csak foltokban láttuk, annyi cella volt itt és amit láttunk belõle, az sem volt túl érdekfeszítõ. Apám idegesen járkált a rácsainknál, mi pedig félve anyánkhoz bújtunk. Naponta csak egyszer kaptunk enni. Nagyon rossz szaga volt és az íze sem kárpótolt minket, de muszáj volt ennünk. A többiekkel nem igazán beszéltünk, mindenki a magába volt roskadva. Sokakat megtört ez a bezártság és csak feküdtek naphosszat cellájuk földjén. A napot nem láttuk cellánkból. Az idõ múlását csak az étkezéseken tudtuk mérni, ám egy idõ után már nem számoltuk, mióta raboskodunk. Egy csendes, letargikus állapotba kerültünk mindannyian. Szinte semmit sem mozdultunk egész nap, bár nem is volt meg hozzá a lehetõség.
   Egy reggel anyám ideges mozgására ébredtem. Gyorsan körülnéztem ,,otthonunkban". Fivéreim riadt tekinteteivel találkoztam, de apámat nem láttam sehol. Körbenéztem, de a többi rabtársamtól nem várhattam segítséget. Sokan szintén most ébredeztek. Fogvatartóink sem mondtak semmit, még válaszra sem méltattak, hiába faggattam õket. Anyám onnantól kezdve mindig magához húzott minket, amikor aludtunk. Õ csak félig aludt, nehogy valamelyikünket elveszítse. Ám ez a kialvatlanság és alultápláltság teljesen lemerítette a szervezetét. Napról-napra fogyott és valószínûleg valami betegség is emésztette, de ezirányú kérdéseim elõl mindig kitért. Sokat köhögött és a teste is egyre forróbb volt. Aztán egy napon nem mozdult többé. Mire felkeltünk már teljesen ki volt hûlve és semmire sem reagált. Nem volt idõm gyászolni, mert fogvataróink kirágattak a cellából.
   Az ezt követõ idõszakra nem nagyon emlékszem, mert egy sötét, áporodott levegõjû helységbe zártak. Ez a hely sokkal kisebb volt, mint eddigi cellám. Épphogy elfértem benne, de mozogni már nem tudtam. Azt hiszem elájultam az oxigénhiánytól. Amikor magamhoz tértem, egy üvegfalú teremben találtam magam. Teljesen egyedül voltam. Az épület, amiben a termem volt sokkal világosabbnak hatott, mint az-az épület, ahol eddig raboskodtam. Igen, raboskodtam itt is, még ha igyekeztek lakhatóbbá tenni ezt a cellát. Egy sarokban kialakítottak számomra egy fekhelyet és kaptam valami forgós játékot is. Maga a cella már nagyobb volt, mint a régi, de még mindig szûknek találtam. Az üvegfalon át egy erdõre láttam, és ettõl teljesen lehangolódtam.
   Ekkor beléptek új õreim. Magamban elneveztem õket Kicsinek és Nagynak, a magasságuk után. Naponta kétszer kaptam enni, amit mindig a Kicsi hozott. Finomabbnak találtam, mint az eddigi ételeimet. Mindig megvárta, míg megeszem, aztán kiengedett egy kicsit a cellámból és hagyott egy kicsit szaladgálni. Ám ha túl messzire mentem a cellámtól megfogott, megsimogatta a fejem és visszazárt. Ezek a látogatások általában akkor voltak, amikor a nap a legmagasabban állt, és amikor már csak félig látszott a fák fölött. Erre az idõ-meghatározó módszerre még apám tanított. Szegény apám, vajon õ is erre a sorsra jutott? Vajon õt is így vizsgálgatják, vagy úgy járt, mint anyám? Abban teljesen biztos voltam, hogy vizsgálnak. Mert különben miért zártak volna üvegfalak közé, ha nem azért, hogy éjjel-nappal szemmel tartsanak? Még nem tudom, hogy mit akarnak tõlem, de nem fogom megkönnyíteni a dolguk.
   Már nem számolom az itt töltött napjaimat. Amikor ide kerültem, még csak virágoztak a fák. Most meg már a meleg idõszak derekán járunk bõven. A Nagyot ritkán látom. Csak takarítani jön és azt is egyre hagyagabbul végzi. Teljesen átitatódtam már a vizeletem szagával. A Kicsi sem tesz ki evés után futni egy kicsit. Belöki, aztán elmegy. Teljesen egyhangú az egész nap. Fekszek, eszek, alszok. Ez a három tevékenység tölti ki az egész világom. Megnéztem azt a forgós játékot, de már bele sem férek. Nem értem mire megy ki ez az egész. Még mindig az a véleményem, hogy vizsgálnak, de még nem jöttem rá, hogyan. Biztosan meg akarnak törni. Ezért nem foglalkozik velem senki.
   A fákról lehullottak a levelek. Vágyakozva nézem a táj színpompáját. Bármit megadnék, hogy megint ott lehessek kint, az erdõben. A cellám már teljesen elviselhetetlen. Hetek óta nem volt takarítva és mindent átitatott a vizelet. Nincs egy talpalatnyi száraz hely sem, ahol leheveredhetnék. Enni is csak naponta egyszer kapok. A Kicsi az egyik nap leöntött vízzel, biztos zavarta a bûzöm. Azóta nem érzem jól magam. Valami kapar belül. A Kicsi megkezdte a vizsgálatokat rajtam, bár én ezt inkább kínzásnak nevezném. Hegyes dolgokkal bökdös és nevet, amikor megpróbálok elfutni elõle. Persze mindig a cellám falaiba ütközök és ilyenkor még jobban nevet. Nem érti, hogy ez nekem fáj, hiába próbálom elmagyarázni neki. Csak nevet és még jobban belémdöfi azokat az izéket. Úgy érzem egy újabb megpróbáltatásokkal teli idõszak következik az életemben.
   Este a Kicsi érkezett az étellel. Mosolygott, de ez a mosoly nyugtalanságot idézett elõ bennem. Friss, és illatos volt az étel, amit benyújtott hozzám. Félénken nyúltam felé, de mikor már elértem volna, elhúzta elõlem. Ezt játszotta velem egy jó darabig, míg már annyira felbátorodtam, hogy futottam az étel után, de elérni nem tudtam. Õ meg csak nevetett. Egy idõ után megunta futkosásom és felkötötte a cellám falára, de úgy, hogy ne érjem el. Már az õrület határán lebegtem, annyira vágytam az ízletes falatokra. Körmömmel próbáltam felkapaszkodni a falon, de mindig visszacsúsztam. Körbenéztem a cellámban és megláttam a forgós játékot. Nagy nehezen odatoltam a falhoz és megpróbáltam azon felkapaszkodni. Valahányszor megpróbáltam, mindig visszaestem róla, mert a kerék mindig kiforgott alólam. Egyre elkeseredettebben és dühösebben próbáltam elérni a célom. Az éhségtõl elvakultan felugrottam a kerék tetejére, de az mindig elfordult és leestem. Az egyik lefordulás során a lábam beakadt a játék részei közé. Iszonyatos fájdalmat éreztem a lábamban, de a kísérletemmel sikerült egy kis adagot megszereznem az ételbõl és az kötötte le minden figyelmem. Már kezdtem volna betömni az egészet, amikor a Kicsi (akirõl már teljesen megfeledkeztem) elvette tõlem fellökött és rámdöntötte a játékot. Fájdalmasan vonszoltam ki magam alóla. Elbicegtem a cellám legtávolabbi sarkába, és éhesen összekuporodtam. A Kicsi meg csak nevetett és nevetett.
   Másnap napközben a Kicsi kivett a cellából. Nem tudtam elfutni elõle, mert még mindig nagyon fájt a lábam. Erõsen megmarkolt, úgy éreztem, hogy összetör. Átvitt egy másik helységbe, ahol egy nagy tartály volt tele vízzel. A Kicsi rámvigyorgott és a vízre nézett. Megértettem az újabb kínzásmódszer lényegét, de mire tiltakozhattam volna, már bele is nyomott a vízbe. Hiába kapálóztam és forgolódtam, erõsebb volt nálam, nem tudtam szabadulni. Kivett a vízbõl, a képembe nevetett, aztán visszanyomott. Nem tudom hányszor tette meg velem, de már tejesen kábult voltam a levegõ hiányától. Már a víz alatt is hallani véltem a nevetését. Nem láttam mást, csak azt a gyûlöletes arcot és azt a vigyort, amitõl a hideg kirázott. Csak az arcot, Amit legszívesebben szétharaptam volna. Szét akartam harapni azt az arcot! Dühösen csapkodtam a fejemmel a víz alatt, amikor egyszer csak elértem az egyik ujját. Teljes erõbõl belemélyesztettem a fogaim. A torkomba tóduló vértõl remegõ izgalom töltött el és csak szorítottam össze az állkapcsom. Már nem a nevetést hallottam, hanem fejhangú visítást. Kiemelt a vízbõl és a földhöz csapott. Mindenem fájt a csapódástól és mozdulni sem tudtam, de kimondhatatlan öröm töltött el.
   Ekkor lépett be a Nagy. Arcán aggodalmas kifejezéssel ugrott a Kicsihez, mondott neki valamit, de nem értettem. A Kicsi még mindig visított, de a Nagy már nem foglalkozott vele. Felemelt és visszaindult velem a cellámhoz. A Kicsi mögöttünk jött és folyamatosan visított. A Nagy idõnként válaszolt, aztán amikor visszatett a cellámba, bekötözte a kicsi sebét. Amaz gyûlölködõ pillantásokat küldött felém, de ez csak fokozta örömöm. Mindenem fájt, mégis földöntúli gyönyör kerített hatalmába. Magam elõtt láttam az ujjat, újból beleharaptam, újból éreztem a vér ízét. Megnyaltam a fogam, amin még volt egy kevés a Kicsi vörös vérébõl és –elõször a rabságom óta- boldogan aludtam el.
   Hosszú ideig nem láttam a Kicsit. Az ételt a Nagy hozta nekem naponta egyszer, de semmilyen más módon nem érintkezett velem. A cellám sem lett kellemesebb, bár egyszer alaposabban kitakarította. Már jobban érzem magam, tudok újból járni és a csontjaim sem fájnak már. Viszont a ,,fürdés" óta folyamatosan érzem, hogy belül valami folyamatosan kapar. Egyenlõre csak zavaró, de érzem, hogy erõsödni fog ez a kaparás. Nem értem miért tartanak még fogva. A Nagy megszûntette a kínzást és már egy jó ideje nem tesznek velem semmit. Miért nem engednek el? Nem szeretem ezt a helyet. Vissza akarok menni az erdõbe, vissza az otthonomba. Vissza, haza.
   Az egyik este arra ébredtem, hogy megragadnak. Mire magamhoz tértem, már meg voltam kötözve. A kívülrõl besütõ holdfényben ki tudtam venni a Kicsi arcát. Eszelõsen vigyorgott és valami vékony, hajlékony dolgot tartott a kezében. Felém közelített azzal a valamivel és egyre eszelõsebben vihog. Amikor hozzámér vele borzalmas fájdalmat érzek. Mintha ezer darázs röpködne a testemben és szurkálnának. És mintha kötelek lennének a testemben, amit valaki rángat minden irányban. Csak húzza és húzza, pedig már nem tudok tovább nyúlni. A darazsak meg folyamatosan szurkálnak. Azt hiszem üvöltöttem, de a testem olyan iszonyatos görcsbe rándult, hogy nem vagyok benne biztos. Egy örökkévalóságnak éreztem, mire elhúzta tõlem azt a valamit. Vigyorogva, sõt inkább vinnyogva nyomta újból nekem, de most az arcomba. A darazsak átköltöztek a szemembe, és most azt szurkálják, a testem meg ki akar fordulni magából. A jobb szememben égetõ forróságot érzek és könnyezem. A Kicsi egyre hangosabban röhög. Elhúzza, majd újból nekem nyomja azt az ördögi izét. Õrjöngtem a fájdalomtól.
   Egy idõ után félredobta, majd felkapta alélt testem és elindultunk valamerre. A jobb szememre nem látok semmit és a tagjaim, még mindig remegnek. Menet közben lekerülnek rólam a kötelek, de nincs erõm megmozdulni. Próbálok erõt gyûjteni, hogy újból megharaphassam. A Kicsi kinyit egy ajtót és kidob rajta. Friss levegõ csapja meg az arcom. A bal szememmel csillagokat láttam magam felett és szellõ borzolta a testem. Boldogan szívtam be az élõ fû illatát és örültem a föld érintésének.
   Örömöm azonban nem tart sokáig. A Kicsi füttyent egyet és utána ismerõs dobogás zajai csapják meg. Az apám kioktatott a dübögés okozójáról, az örök ellenségrõl, az élelem õrzõjérõl. Össze kell szednem magam és futni. Futni, ahogy csak tudok. Minden lépés fáj és a jobb szemem hiánya is nagyon zavaró, de végre itt a lehetõség, hogy elszökjek. Az életösztön újult erõvel tölt el. Tudom, hogy a hatalmas, szõrös lény gyors, de nem tud olyan gyorsan irányt változtatni, mint én. Inam szakadtából rohanok és igyekszek sokszor irányt változtatni, mert a tarkómon érzem a bestia bûzös leheletét. Többször megbotlottam és sokszor csak a szerencsén múlt, hogy nem kapott el. A távolban fák képe jelent meg elõttem, de tudtam, hogy utamat állja még egy kerítés. Az egyetlen esélyem a szabadulásra az, hogy kijussak a kerítésen!
   A rém nem hagyott sok idõt a rés keresésére, úgyhogy elkezdtem futni a kerítés mentén. Ezzel ugyan mindent egy lapra tettem, mivel így nem volt annyi kitérési lehetõségem, de a szabadság gondolatára nem törõdtem a veszéllyel. Többször is éreztem karmainak hegyét a hátamon és tudtam, ha elesek, végem. Rohanás közben egy sötét foltot fedeztem fel a kerítésen. Megcsillant a menekülés útja, amit a lény karmai szertefosztottak. Iszonyatos fájdalmat éreztem, ahogy végigszánt a hátamon. Éreztem a barázdákat, amelyeket karmai vájtak belém. Lábaim egyre bizonytalanabbá váltak és látásom is homályosodott. A távolból hallottam a Kicsi röhögését. Az a röhögés, az a gyûlöletes hang új, eddig ismeretlen erõvel töltött fel. Meg akartam bosszulni a rajtam esett sérelmeket és kínzásokat. Meg akartam harapni teljes erõbõl. Szétmarcangolni! Ez a düh adott erõt az utolsó pár méterre. Olyan sebesen futottam, mint még senki közülünk. Szinte kirobbantam  a kerítésen lévõ lyukon. A rém õrjöngve csapódott a kerítésnek, de ez akkor már nem érdekelt. Igyekeztem minél távolabb jutni a gyûlöletes helytõl, ahol oly sokat szenvedtem, ahol annyi éjszakát raboskodtam. Nem tudom mennyit haladhattam, mert a fáradság és a gyengeség hamar legyûrt és ájultan estem össze az éjszakában.
   Egy meleg test érintésére tértem magamhoz. Elõször azt hittem álmodom és anyámat látom magam elõtt. Ám hamar rájöttem, hogy titokzatos megmentõm csak hasonlít anyámra. Egy kényelmes fekhelyen feküdtem. Sokan álltak körülöttem, mind olyanok, mint én. Értetlenül és kíváncsian néztem körbe a teremben. Enni hoztak, amit hamar eltüntettem, mert a menekülés és a nélkülözés teljesen elvette az erõm. Megvárták, míg befejezem, aztán kérdezgettek, hogy ki vagyok én, és honnét kerültem ide. Elmeséltem nekik mindent, az elrablásunktól kezdve a nagy menekülésig. Néhányuk közben ellátták a sebeimet. A jobb szememet azonban már nem lehetett megmenteni. Örökre félvak lettem. Megköszöntem a segítségüket, majd én kezdtem el õket kérdezgetni. Ekkor egy öreg lépett ki a sokaság elé kényelmesen elhelyezkedett mindannyiunkkal szemben és mesélni kezdett. A többieknek már nem lehetett új, amit hallanak, mégis áhítattal csüngtek az öreg szavain. Meséje egy Húsvét nevû ünneprõl szólt, amikor a magunkfajtákat elrabolják és a maguk szórakoztatására agyonkínoznak minket. Amikor pedig megunnak bennünket egyszerûen megölnek vagy kidobnak. Rám nézett és megértettem, hogy valószínûleg a családom többi tagja is erre a sorsra jutott. Ezt a szököttekbõl és kidobottakból álló kolóniát õ vezeti és szent célja, hogy visszavágjon a zsarnokoknak. Valamennyien tartozunk nekik az életünk tönkretevéséért.
   Prédikációja közben teljesen lázba égett és a tömegre is átragadt ez a hév. Én se voltam kivétel, elmeséltem milyen érzés volt beleharapni gyûlöletes kínzómba. A tömeg egyetértõen felmorajlott. Itt a lehetõség, hogy visszavágjunk a Kicsinek! Szétmarcangolni! Az öreg látta bennem az elkötelezettséget és mivel kevesen élnek túl ennyi idõt fogságban, felkért a támadó csapatok vezetésére. Örömmel vállaltam ezt a feladatot. Az egész hideg idõszakot a felkészüléssel töltöttük. Bár kevés volt az élelem és fáztunk is, senki sem adta fel. Mindenki bosszút akart állni. Esténként az öreg prédikációkat tartott, amivel növelte bennünk a tettrekészséget. Megfigyeltük a helyet, a rém szokásait, a Kicsi szokásait. Felkészültünk a támadásra. A belsõm egyre erõsebben kapart és az öregtõl tudom, hogy hamarosan meghalok, de elõtte le fogom harapni a Kicsi orrát.
   Most, hogy a fák újból virágoznak és friss, zöld fû nõ mindenhol, készülünk a csapásra. A gyûlöletes ünnepük napján, Húsvétkor fogunk támadni. Már körbevettük a helyet, mindenki felkészült és tudja a dolgát. Több társunk nem fog a Kicsi kezei közt szenvedi! Több társunk nem fogja elveszíteni a családját azért, hogy egy Kicsi kínozhassa! Ez a Kicsi semmiképp. Végzünk vele és mindenkivel, aki bántani mer minket, NYULAKAT!