Írások

[Pandóra]

Originally posted by Tiaro
Sztem pont a cinikus hangnem teszi életszerűvé, és szokatlanná...
Sötét Angyal: Egyébként miből szűrted le, hogy a meleg csóka túlélte?
Szóval nekem tetszett, úgy ahogy van.

off:
Sötét Angyal vagyok, csak nevet változtattam. Részeletek a Bemutatkozásokban.
Elnézést a megkésett reagálásért.
on:
Abból gondoltam, hogy utána még felkiáltott (vagy vmi hasonlót tett). Az én fejemben ez úgy volt, hogy ha nem halt szörnyet (amit ugye nem kísérnek felkiáltások ), akkor biztos él még.
Az újakat majd holnap elolvasom.

[noriko]

Originally posted by Pandóra(aki nem más mint Sötét Angyal)
Abból gondoltam, hogy utána még felkiáltott (vagy vmi hasonlót tett). Az én fejemben ez úgy volt, hogy ha nem halt szörnyet (amit ugye nem kísérnek felkiáltások ), akkor biztos él még.

na igen, sejtettem hogy ebből gondoltad hogy túlélte, mert először én is azt hittem hogy utána üvöltött, de nem! mert közben. ugyanis 20 emeletről ugrott, és ebből 10-et némán esett, aztán írja Soridan hogy a maradék 10 alatt üvöltött. asszem. (Soridan! ezt most fejből írtam, remélem jól, látod hogy megmaradtak bennem a részletek? )

Na, itthon ücsörögtem, vártam a szerelőket (akik nem jöttek!!!:ejj: ), és közben elolvastam Tiaro irományát.
hümm...lehet hogy én vagyok lelassulva, de igazából nagy stílusváltást nem érzékeltem..(gomen)...pedig ismét belenéztem a regebbiekbe is. Mondjuk tény hogy annyira nem hasonlít, hisz ez most regény és nem novella, és ez a hosszas bevezetőből is látszik, ami egyébként kitűnően megalapozza az egész hangulatát;) .
(Egy aprócska piszkálódást ha megengedsz..a bevezetőben egyszercsak jelenre váltottál két mondat erejéig, ami azért zavart meg, mert hirtelen azt hittem ott kezdődik a főszál, pedig az csak a köv bekezdésben jött..)
Mivel csak részlet, sokat nem tudok róla mondani, eddig tetszik, és hangulata is magávalragadó (gondolom akkor méginkább ha az olvasó ismeri Ynevet és lényeit!), szóval, ne hagyd ott a fejszét, vágd ki azt a nagy fát!:D

[Soridan]

Originally posted by noriko
na igen, sejtettem hogy ebből gondoltad hogy túlélte, mert először én is azt hittem hogy utána üvöltött, de nem! mert közben. ugyanis 20 emeletről ugrott, és ebből 10-et némán esett, aztán írja Soridan hogy a maradék 10 alatt üvöltött. asszem. (Soridan! ezt most fejből írtam, remélem jól, látod hogy megmaradtak bennem a részletek? )
 

Pusszancs Egészen elérzékenyültem. Hát maradandót alkottam?

MOst megint olvashatok egy csomót, de jó nekem

[Ramiz]

A Dohányos pók az esőben eszembe táadt egy vad ötlet: össze kéne dobni egy 'Így írtok ti - Írások topic"-ot (vagy akkor már inkább "Így írunk mi"-t.)

[Soridan]

Originally posted by noriko
Dohányos pók az esőben

Végem van Ez nagyon, nagyon ütős

Ahogy a ballada is. Ezt tanítani kéne

[Ramiz]

Időmértékes álom
---------------------------

Víg halott a részeg éjszakában
Hamisan fütyülő falnak dől,
Ismerősnek tűnő ősi dallam
Emlék-töredék ébred fel

"Démonszolga húzza fel az égre
Gályám - sebesen siklik már
Piszkos utcák hajnalfényben égve
Elmarad hátul a termeszvár

Hűs lidércek kapnak új erőre
Rázza a Hold súlyos láncát
Tágul még a láthatár előre
Bámulom csillagok bús táncát

Messze földek, furcsa népek
Különös, félik a halált!
Bár az éltet gyűlöli az összes
Nem tudják tán: jobb odaát?

Hosszan ölnek engem, nemhiába:
Nehezen halnak mifelénk
Végre átlépek a túlvilágba
Szétpattan rólam a buborék

Itt vagyok, a láncok ott maradtak
Nincsenek kételyek többé
Itt vagyok, csupán a táncok járnak
Csillagok fűződnek körré..."

Víg halott, elandalító dallam
A téglafal éjfélt fütyörész
Dülöngél a lámpa öntudatlan
Arany fénye sűrű, mint a méz.

--------------------------------------

Volt a fejemben egy "animébe képzelt történet", elkezdtem belőle egy sci-fi novellát. A fele kész. Közben jutott eszembe, lehet, hogy nincs is itt olyan, aki szereti a sci-fit. Na mindegy. Ha tetszik valakinek, befejezem. Űrsárkány - 1. rész

[Tiaro]

Ramiz:
A fel, az ugye föl...?
a vers kifejezetten jó, és főleg eredeti. Néhány motívum nagyon eltalált, bár néhány kifejezés szúrta a szemem.
Nabazz, már megint :_piszka:lok, pedig tényleg tetszett.

Noriko: igazad van, tényleg nem egyértelmű a váltás, mert nem tettem fel a régieket. A lényeg, hogy úgy gondoltam, hagyom a fenébe a komor szuperhírókat, és emberközelibre fogom a figurát. A hibákért pedig jó hogy szólsz, nem mindig veszem őket észre (mint ahogy látszik.)...

[noriko]

Ramiz verse: hű...bevallom nem értettem mindent, de amennyit igen, az tetszett:p Az idézőjelek segítettek egy picit a gondolatok rendezésében. (még jó hogy másodszorra észrevettem őket, mert elsőre teljesen káosznak tűnt az egész!:D)

Originally posted by Ramiz
Ha tetszik valakinek, befejezem.

jéé, nem is tudtam hogy szeretem a sci-fit!:D  szóval..én én, nekem nekem!! befejezést kérek!! E.T. go home!:D:p hehe jk.
Komolyan, kíváncsian várom mi lesz! Először megijedtem, hogy amolyan tudományos, technikai dolgokat részletező, bonyolult sci-fibe kezdtél bele, de aztán gyorsan tiszta lett minden és nem volt agyilag megterhelő:D  (értsd: nem repkedtek Star Trek-féle érthetetlen szakszavak a levegőben:p ...elnézést a star trek fanektől!!;) bár szerintem az tuti érthetetlen lenne olvasva!)

[Pandóra]

Helló!

Tiaroval kezd olyan érzésem lenni, mint Kovács Ákossal (meg Norikoval, amikor megírta az Egyedült ).  "Kimondasz dolgokat helyettem". Most azt írtad meg, miért is alszom én kb. 11-13 órákat.
A Dohányos pók nagyon aranyos volt.

[Soridan]

Hmm... én szeretem a sci-fit. Asimov egyik kedvenc íróim közé tartozik. De a fantasyt még jobban

Ez pedig egy nem mai darab:

First Contact – kicsit másként

A kapitány kabinja csak nevében volt különleges, egyébként ugyanolyan katonás sivársággal volt berendezve, mint az Űrflottában bárkinek. Egy ágynak alig nevezhető keskeny priccs, kis asztalka egy összecsukható székkel, polc a falba süllyesztve – az egyetlen luxust a páncélüvegből készült ablak jelentette. A kapitány maga a széken ült, fáradt egykedvűséggel nézte a zászlóshajó mellett elhúzó vadászgépeket. Valaha még tetszett neki a látvány, de mostanában csak rosszkedvű lett tőle. Mert egyet jelent a háborúval. Űrháborúval. Öt éve még csak első lépéseiket tették a csillagok közt, most pedig háborút folytatnak egy idegen fajjal. Dühösen csapott az asztalra.
Az istenekre, hisz lehet, hogy a testvéreink!
Jól emlékezett még az első találkozásra. Frissen kinevezett kapitányként neki jutott a megtiszteltetés, hogy a próbautat a naprendszer határáig levezényelje. Tíz szívdobbanásba telt az út, s újabb tíz szívdobbanásba, mire felfogták: az új hajtóművek működnek! Együtt kiabált, ugrált a legénységgel, akár egy kisgyerek. Akkor némultak csak el, mikor az érzékelők eszeveszett riasztásba kezdtek, s kék örvényléssel meghasadt előttük a tér. Ami kibukkant onnan, egy űrhajó volt. Más volt, persze, de mégis biztosan tudták, csakis űrhajó lehet. Ettől kezdve mintha minden egy álomban történt volna. Neki jutott a megtiszteltetés, hogy díszkíséretet biztosítson hazáig. Álom volt, dicső, fényes álom. Az idegenek napok alatt megtanulták a nyelvüket fordítógépeik segítségével. Baráti jobbot nyújtottak. Megosztották tudásukat, technológiájukat, kereskedelmi és tudományos egyezségeket írtak alá. Legalábbis úgy tűnt. Vajon mikor változott meg, mikor torzult el az álom? Mikor álltak elő először követelésekkel, igazságtalan, kizsákmányoló kereskedelmi ajánlatokkal? Talán amikor megérezték, hogy náluk az erőfölény. Amikor lenéző mosollyal – idegenek, de annyira nem, hogy ne lehessen érezni, mikor néznek le! – tekintették meg technikai vívmányaikat, mikor rádöbbentek: Ezeknek még szilárd lövedékes fegyvereik vannak! Még elhárítópajzsaik sincsenek!
Senki nem értette, miért viselkednek így az idegenek. Hiszen annyira hasonlítottak egymásra, hogy egész biztosan ugyanannak a teremtményei mind. A tudósok szerint a génállományuk több, mint 85 százalékban megegyezik. Négy végtag, mindegyiken öt ujj. Ugyanabba az irányba hajló karok, lábak. Szinte azonos anatómia. Nem lehet a véletlen műve. S mégis, a sápadt-ösztövér idegenek, elképesztően finom szálú hajukkal és különös szemeikkel egyre gőgösebben, egyre lenézőbben kezdtek el viselkedni. Nem érdekelte őket, csak az, hogy mekkora hasznot húzhatnak belőlük. Végül hadat üzentek. De elszámolták magukat. Ha az első találkozáskor támadnak – két évvel korábban – egész biztosan ellenállás nélkül nyernek. A 'primitívek' azonban – hányszor kellett elszenvedni ezt a jelzőt! – gyorsan tanultak, sikerült pajzsot, energiafegyvert építeniük. És nem haboztak használni is őket.
A kapitány keserűn elfintorodott. Gyerekkorában mennyit ábrándozott róla, hogy egyszer egy hadihajó büszke parancsnoka lesz, rengeteg embernek fog parancsolni, győztes csatákat fog megvívni. Akkor még csak álom volt az Űrflotta. Egy álom, mely három éve valósággá vált. Vagy inkább... rémálommá.
Mikor ébredek már fel?!
Azóta megtanulta gyűlölni a háborút. Gyűlölni a hadihajókat. A fájdalmat. A társak elvesztését. Az elhárítópajzsok reszketeg fényét. Meggyűlölt mindent, ami öt év óta történt.
Kopogtatás hallatszott az ajtón, majd meg sem várva a választ, a másodtiszt lépett be.
- Uram, megérkeztünk. Az érzékelők szerint az ellenséges flotta kétezer egységnyire van előttünk. Az új álcázópajzsoknak hála még nem vettek minket észre. – tekintét a padlóra szegezve várta a választ, nem szívesen nézett volna a kapitány szemébe. Kényelmetlenül érezte magát tőle.
- Rendben. Azonnal megyek. Leléphet. – megvárta, míg a másodtiszt távozik, majd nagy sóhajjal felállt. Az ajtó felé haladva pillantása a polcon álló képre esett. A felesége és a kislánya. Ennyi maradt belőlük.
Mégis hogy lőhettek civilekre?
Emlékezett a hidegre, amit a kórházban érzett. Hogy eltompultak a hangok, hogy szédülni kezdett. Hogy két napig meg sem tudott szólalni. Akkor érzett előszőr gyűlöletet. Azóta jól kitanulta, hogyan kell. Semmi nem múlhatja felül azt az első leckét. Amikor megtanulta gyűlölni a másik fajt, az idegeneket. Hirtelen felkapta a fejét, határozott léptekkel indult a parancsnoki híd felé. Gyűlölni a szót, ahogy azok magukat nevezik.
Az emberiséget.

[Ramiz]

Soridan: !!! Nagyon jó! Vannak még ilyeneid? Írsz még ilyeneket! SF rulez! Galaktika rulez! Soridan rulez!
Ja, és kösz noriko! Akkor jön a második rész.

[noriko]

Soridan: na, én leestem a székről! tiszta Hatodik érzéK fíling!!:D  naaaaagyon meg :kiraly: meg minden! Gyorsan olvastam is el újra!:D  

edit: javítva amire az ez alatti post rávilágított

[Soridan]

/me megvakarja fejét.

Mit rontottam el? Tudjátok, ha sokat dícsérnek szembe, rögtön azon kezdek el töprengeni, mit is vétettem

Írok még hasonlót. Van egy másik scifim, amit még régen versenyre írtam, azt ma újraírom. Meg egy fantasy-szerűséget is.

Noriko: Hatodik érzés feeling? Öhh...az milyen is? Csak mert úgy tűnik azt nem ismerem

[Soridan]

Ha (egyike sok ha verseimnek^^")
----

Ha az eget nézem csendesen,
hol felhők szállnak szerényen,
Ha eső után a töltést járom,
mikor a táj tiszta, akár egy álom,
Ha éjjel átölel a csillagok fénye,
a ragyogás, mely gyógyír a lélek sebeire,
Ha ködfátyol kéz  becézi arcom
miközben lehunyt szemmel állok a parton,
Ha verébcsapat perel a szomszéd bokorról,
hangjuk elvegyül a többi hanggal s a csend zaja átkarol,
Ha egy szép álom íze az ébrenlétig kísér,
vigasztal, átölel, szebb jövőt ígér...

Ha ezeket az érzéseket mind összerakom,
akkor - úgy érzem - a világot is szépnek látom.


És egy haiku szerűség:

Vámpírlét:
------------

Sötétben lakó
öökéber sír-magány.
Fájó emlékek.

[kisvirag]

huuhh.. hát ezek ezek jóók )
Ramiz: Űrsárkány rulz, tessék befejezni.

a kapcsolat felvétel kicsit másképp érzésem szerint kicsit Asimovos volt, dehát mondtad, hogy te is nagy Asimov rajongó vagy, akárcsak én.
Ja, fantasy, sci-fi rajongóknak ajánlom még Poe-t. fantasztikus, mit alkotott a 1800as évek végén.

No, én is szösszentettem valamit
bocs h copy, de most hirtelen született

sajna minél több a post, annál nagyobb szenvedés nekem elolvasni, mert csigaként hozza be... valamikor 15 percet is várnom kell... most pl a mai 7.valahányas postig volt türelmem, akkor nyomtam post replyt

jahh, hozzáteszem, ezt úgy írtam, hogy közben láttam az egészet... animében. ha elolvassátok, talán nektek is ez lesz a véleméényetek róla. ha nem, az sem baj.
Szóval:

Minden forgott... őrült kavargás, csak kötbe, körbe, körbe... minden elmosódott, minden csak színcsik, ami rohan körbe, körbe, körbe...
Áááááááááállj!!! – nem is sikítok, a szó szinte kiszakad belőlem.... A forgás lassul... mintha a részletek tisztulnának, aztán hirtelen a földre zuhanok... elengedett! ELENGEDET!!! Szeretném leszidni, nekitámadni, fojtogatni... de felemelkedni sem tudok, még minden kering körülöttem. Lassan, lassan emelkedem fel, szájam sarkából nyál csorog, most még azzal sem tudok mit csinálni, még mindig félig béna vagyok...végre fel tudok ülni... a szemem homályos, de már látom az alakját... a az a fekete haj, beleomolva félig a szemébe... sose zavarja, nem is értem... most iszonyatosan nevet.. mit nevet? Vihog! Kísérteties, tudom hogy rajtam röhög... pedig egyáltalán nem vicces... ismert, tudta, hogy ettől rosszul leszek... végre sikerül a nyálat letörölnöm az arcomról... még mindig zihálok. De már látok rendesen. Megint ez a bőrkabát rajta... félelmetes, ahogy felém tornyosul, és nevet, vihog... kárörvend. Nagy nehezen felállok. Mélyen a szemébe nézek, azokba a gyilkos pillantású fekete szemekbe... egyszer meg fog ölni a pillantásával... még mindig zihálok. Végre kiegyenesedem. Hirtelen abbahagyja a nevetést... a beállt kísérteties csendet egy hatalmas csattanás töri meg... a kezem csattant az arcán. Meglepődve néz rám, miközben a pofon helyét tapogatja. Nem jut szóhoz. Látom, hogy az ő keze is megmozdul, mégsem üt meg. Még szép.
-   Ez... ez...
-   Gyűlöllek! – tör ki belőlem. Megfordulok, és el akarnék rohanni... de elkapja a karom, magához ránt. Értetlenséget, félelmet látok a szemében.
-   Várj... - a hangja esdeklő... még sosem halottam ilyennek. Hova lett az a kemény ember?
-   Engedj! – egyre feldúltabb vagyok, ha ez így halad, remegni kezdek... azt pedig a gyengeség jeleként értelmezheti... pedig egyszerűen, ha nagyon ideges vagyok, remegni kezdek... ezt persze ő nem tudhatja... még sosem idegesített fel ennyire...
-   Kérlek, vond vissza. – a hangja ismét kemény, a szorítása is keményebb.
-   Nincs mit visszavonni. Megérdemelted.
-   Nem. Nem a pofonra gondoltam. – ismét ellágyultak azok a fekete szemek... mit?  Talán könnycsepp akar lenni? Áh... Ő? Sosem sírt... ahhoz túl ,,férfi"
-   Gyűlöllek! – köpöm újra a szemébe, és ki akarnám rántani magam, de nem megy. Erősen fog... hiszen majdnem kétszer olyan nehéz mint én, és több mint egy fejjel tornyosul fölém. Most, hogy ilyen szorosan tart, szinte kitört a nyakam, hogy a szemébe nézhessek.
-   Nem hiszem! Vond vissza! – a hangja fenyegetővé vált.
-   Soha! - sziszegem. Felmordul. Mintha elborulna az agya. Meg akar csókolni. Nem hagyom, elrántom a fejem, a szálló coffom arcul üti. Ellök magától, elesek. Gyilkos, igazi gyilkos pillantásokat vet rám. És a jobb kezében penge villan.
-   Megőrültél? Mit akarsz?
-   Vond vissza!
-   Nincs mit! Gyűlöllek! – már remegtem, mint a kocsonya. Legszívesebben sírtam volna... megbántam a bátorságom... de nincs visszaút.
Felrántott... és éreztem, ahogy a kés a hasamba szalad... meleg vér buggyant ki, éles fájdalom hasított belém... köd szállt a szememre... mikor megéreztem, még sikítottam, de aztán... csak hörögtem... nem kaptam levegőt... ziháltam, egyre gyengébbnek éreztem magam... teljesen elfeketedett minden. Majd megláttam az egészet felülről... mint a rongybaba lógott a testem hatalmas kezeiben... csak nézte, mi történik... Egyre nagyobb vértócsa keletkezett alattunk... a szeme teljesen üveges volt. Összeroskadt, még mindig a karjaiban tartott, rázott, vele együtt rázódott a testem... vissza akartam szökni... de nem lehetett... egyre magasabbról és magasabbról láttam mi történik. Még hallottam az oroszlánüvöltését, a szirénákat. Aztán minden fehér lett előttem... és minden meleg, puha, és kellemes volt... mindent elfelejtettem.

[Soridan]

Végre mégeyg Asimovita (asszamita után szabadon )! Keblemre sorstárs:D

Ez animében? Mégis melyikben? Nagyon megtetszett, a szituáció is, a stílus is ahogy megírtad

[Zanador]

Na ezek után kicsit elbátortalanodtam: új vagyok (ez látszik) és elég lassan olvasok, de amiket eddig láttam... Mind nagyon tetszett. :D
Rólam írás téren annyit kell (lehet) tudni, hogy ihlet alapján viszonylag rövid verseket irogatok. Gondoltam beteszek én is párat, de jelenleg csak egy van leírva, és ilyen előzmének után...
Mindegy, beküldöm az elsőt, és igérem, hogy ameddig nem jön újra ihlet mindenki biztonságban van.

Állok sziklán hegytetőn,
Halgatom, ami a széllel jön.
A szél hozza a gondolatokat,
Melyeknek átadom most magamat.
Sok szép emléket felidéz,
S bárhová is mész,
A szép emlékek elragadnak,
reméled, hogy megmaradnak...

Mind gyönyörű, mind vidámak!
Emlékei egy régi nyárnak.
Hol a tóban csónakáztam,
Hova mindig visszavágytam
És szivem akkor úgy égett,
Hogy a Nap sem fenn az égen!
És boldog voltam mint a madár,
mi a felhők között száll...

De állj, mi ez?
Fejemből minden szépet kivesz,
A szél megfordúlt!
És nevetve engem elárúlt!
Utánna kapok, de el nem érem,
sirva állok és remélem:
Lesz tán valaki, ki őket meghalgatja,
És mindet nekem vissza adja,
Valaki, ki áll egy sziklán hegytetőn
Egy késő őszi délelőtt...

[kisvirag]

Soridan:
nem volt konkrétan, hogy melyik animében. egyszerüen csak, anime karakterekkel
bár tudnék rajzolni, és megmutathatnám... de sajnos igy a fejemben reked...
különben köszi h tetszett .)

[Raggie]

Azért mert senki sem olvassa el a hosszú novellákat(na jó csak vicceltem), ezért én rövidet írok:
(Monthy Pyton vers)

Ruba-dub-dub,
three man in a tube!

Nem én írtam(na jó csak ide) ne nálam reklamáljatok!

[Tiaro]

Hahh! Én csakazértis elolvastam mindhármat, Ramizéval kezdve!
(Külön kikapcsolódás volt a mai 8 óra tömény analízis után... )
Szóval: Ramiz nem mondok semmik, csak azt, hogy fejezzed mán be, vazze, pont a legizgalmasabb résznél hagytad félbe!!!
Soridané is nagyon jó, a csattanó különösen (bár már gyanakodtam a felénél... )
kisivrágé pedig igazi pszicho: hogy lehet ilyen névvel ilyet írni? (De ha van még hasonló, ne fogd vissza magad, és postolj... )
A versekre most nem reagálnék, mert ahhoz valamivel működőképesebb agy kéne, de azzal nem szolgálhatok...

Ja igen, végezetül egy régebbi novella, remélem nem volt még.

[noriko]

versek:
Soridané: aranyos, vidám versecske, a tavaszhoz illik, (kár hogy most megint borúsabb lett az idő )...amúgy én igazából rímpárti vagyok nagyon, úgyhogy egy picikét úgy érzem az utolsó rímpáron lehetett volna még csiszolni...(SZVSZ!!!) Igaz, a vámpíros nem rímel, viszont hatásos kis haiku!
(kérdésedre, editingeltem az előző postot, ott a válasz;) )

Zanador: üdvözöllek az írások topicban!Örülök, hogy egy újabb lelkes művészlélekkel bővült körünk! Írj bátran, mert
1. cenzúra nincs (ha Chronos is úgy akarja:p )
2. nyitottak vagyunk és mindent elolvasunk (legalábbis én igen) 3. ahogy egyszer Sötét Angyal, aki már Pandóra, is rávilágított, nem igazán írunk negatív kritikát:D (értsd: ált mindenki dícsér mindenkit mint állat:D )
és hogy rácáfoljak magamra, és erősítsem a szabályt, a versed mondanivalója tetszett, hangulatos, szeretem a keretes dolgokat, viszont a rímeket egy picit erőltetettnek éreztem..ismét szerény véleményem!!! De ez ne tántorítson el! Ha jön az ihlet írj!!

Raggie Gordon: khm...no comment.. azaz de...az nem "tub" a "tube" helyett?

kisvirág-novella (vagy ez regény részlet? ha igen akkor folytatááást!!!) :
brrrrrrrrrr  pszichopata love  =     nagyon

Tiaro: heh..gomen, a tiéd csak most következik, de már alig várom! (:

[Zanador]

Noriko: köszönöm a kritikát, én azt is szeretem, valahogy mindig zavar, ha csak dicséretet kapok...
Az erőltetettségről azt tudom mondani, hogy én egyáltalán nem gondolkozok azon, hogy mit írok (ez meglátszik), ahogy eszembejut leírom, és ha épp nem tudok jegyzetelni, akkor csak magamnak mondom el. Ezért nincs jelenleg több írásom.

[noriko]

Tudom mire gondolsz! Egyszer képes voltam egy szakadt zsebkendőre és rúzzsal írni fel egy versikét, ami épp a fürdőszobában jutott az eszembe, mert nem volt kéznél papír-ceruza!  Meg úgy három napja épp sétáltam haza és elkezdtem gondolkozni egy versen, és egész szép rímek jutottak eszembe, egész könnyedén!...de mire otthon leültem megírni, már nem ment. sutty, elszállt  ...hmm..legközelebb majd diktafonnal mászkálok:D

Tiaro-novella: SPOILER ...jééé egy újabb surprise ending!:p Remélem jól értelmeztem...a buborék volt az elpusztult világ?? Ha igen, akkor ez pont olyan mint valamelyik mozi logója...ilyen dolby surroundos reklám vagy hasonló cucc, amikor a Földből üveggolyó lesz, amivel űrlények játszanak valami bolygón.. (remélem mond ez valakinek valamit.. ).. Ha az endinget nem nézzük, akkor erre gondoltál a régi stílusod alatt? Mert akkor asszem érzékeltem a váltást! Külön értékelendő motívum hogy a Mindenek Ura selypített!  ezáltal nagyobbat buktak hőseink! felettébb nyomasztó... /SPOILER

egy kis saját alkotás(ocska):

A négylevelű lóhere

Zöld a színe,
Négy levele,
Szerencsét hoz
Add ide!
Én találtam
Így az enyém
Csokrocskámban a helye.
De nekem kell!
Nekem is!
Vesszünk össze?
Dehogyis.
Kössünk békét
Itt az olló,
Legyen tied a fele.
Így lett négyből
kétlevelű
A picinyke lóhere.

[Soridan]

Originally posted by noriko
Tudom mire gondolsz! Egyszer képes voltam egy szakadt zsebkendőre és rúzzsal írni fel egy versikét, ami épp a fürdőszobában jutott az eszembe, mert nem volt kéznél papír-ceruza!  Meg úgy három napja épp sétáltam haza és elkezdtem gondolkozni egy versen, és egész szép rímek jutottak eszembe, egész könnyedén!...de mire otthon leültem megírni, már nem ment. sutty, elszállt  ...hmm..legközelebb majd diktafonnal mászkálok:D

Hmm, erről eszembe jutott, hogy a minap szakadó esőben siettem haza, eszembe jutott egy remek verskezdet (SZVSZ) erre a szakadó esőben papír, ceruza előkap (közben a azsél is veszettül fújt), és futólépésben elkezdtem írni Nem is nagyon néztek furán a szembejövők

'Kritika' : egyetértek, hogy az utolsó rím lehetne jobb, de néha kénytelen vagyok a hangulat érdekében a rím rovására cselekedni
Szerintem azért ír mindenki mindenkiről jót, mert ha rosszat írna, inkább nem szól semmit

A haiku meg azért nem rímel, mert a haikuba nem kell rím^^"

Elolvastam Űrsárkányt! Nagyon! De nagyon! Tetzsett! Folytatást szeretnék, sokat
És a Fogadalmakat is. Jól látom, hogy kurtán-furcsán megszakad (bizonyára mert részlet). Tetszik.

Tiaro hangulatjelentése pedig... nos számomra ezek olyanok, mint egy-egy fekete lyuk, elemi erővel vonzanak, és ha előtte nem is volt hozzá közöm, mire a végére érek, garantáltam átérzem a hangulatát. 'Riasztóan' hatásosak és szépek.

És a gyanakvásodhoz Tiaro: célom is volt, hogy sejtessem a lényeget, de egész biztos ne legyen a dolog

[noriko]

Originally posted by Soridan
A haiku meg azért nem rímel, mert a haikuba nem kell rím^^"

na, most rohanok, de ezt akkoris tisztázni szeretném. szóóval, tudom én hogy haikuba nem kell rím! Amikor ezt írtam: "Igaz, a vámpíros nem rímel, viszont hatásos kis haiku!"
a megfogalmazással azt akartam elmondani, hogy "Ugyan az előbb írtam hogy én főleg rímpárti vagyok viszont ennek ellenére nagyon tud tetszeni egy olyan vers amibe nem kell rím, ahogy épp ez a kis haiku is amit írtál, ami nagyon hatásos." oké, remélem tisztáztam magam!:D

[Soridan]

Originally posted by noriko
oké, remélem tisztáztam magam!:D

So ka. Wakarimasu. Akkor nem is szóltam Megkövetlek /áldott magyar nyelv, hogy ennyiféleképpen értelmezhető /


Edit:  elolvastam a Mindenség Urát. Hű Hatalmas. Egyébként rögtön eszembe jutott (nem hasonlítgatni akarok!) a Man in Black vége, amikor az idegen lény a galaxisokkal üveggolyózik

[Bruce]

Nah, végre eljutottam odáig, hogy el tudtam olvasni a termést... Nos, megint nem tudok rosszat írni (na nem mintha akarnék )

Amiket mégis kiemelek, az a Dohányos pók az esőben, és az Arany-paródia. Mivel megint órán írok, a tanár kissé érdekesen nézte, ahogy a hátsó sor fetreng a röhögéstől... na mind1. Majd csak megbocsájt

Sajna eddig nem igazán olvastam sci-fiket, ezért aztán Asimovról sem tok semmit... De az írások tetszettek! Csak azt nem tudom, hogy miért nincs még itt az Űrsárkány folytatása???

A Mindenek Ura meg... Hát az viszont télleg pofán csapott. És ezt most jó értelemben mondom

Végezetül berakom azt az írást, ami még visszavan. A többit elvitte a tavalyi nagy vírusjárvány...


---------------------------------------

Holdárnyék

Késő este volt; a város már aludt. Alig pár házban világított a lámpa, és lassan de biztosan minden ablakban kialudtak a fények. Az utcán csak néha haladt el egy-egy autó. Az itt lakók még nem tudnak arról, ami a világban folyik... Nem tudják, hogy valahol a világ másik felén egy talán sosem-hallott országban földrengések vannak. Nem tudják, hogy Európában, ahol most épp dél van, épp egy terrortámadás sérültjeit ápolják. Nem tudják, de meg fogják tudni. Újságból, TV-ből, rádióból, mindegy honnan, de az is hallani fog ezekről az eseményekről aki legszívesebben elbújna ezek elől a dolgok elől. Aztán vannak olyan dolgok, amik soha nem kerül nyilvánosságra... Egy sötét sikátorban megölnek valakit – ez mindennapos dolog, és olyan, amiről csak kevesen értesülnek. Sok minden rejtve marad a kíváncsi szemek elől. Nem fognak tudni például arról sem, hogy egy ember épp a kutyáját keresi, de még ez az ember sem tudja, hogy nem is fog előkerülni. És nem tudják majd, mi történt azzal a fiúval, akit nemrég talán még jól ismertek...
Tik-tak. Az óra éjfél felé járt. A város újra élt, de ez rejtett élet volt – az utcák üresek maradtak. A toronyóra mutatói csendesen haladtak örök körútjukon. Ám ez az éjjel más volt... A számok elindultak. Ahogy az idő éjfélről egyre inkább az egy óra felé közeledett, a tizenkettes és az egyes közé már új számot lehetett írni... Pár perc múlva pedig az óra elütötte a tizenhármat, a mutatók pedig eddigi helyükről kiszakadva lehullottak...
Az ember a különleges eseteket látva hajlamos azokat trükknek vélni, esetleg másokat vagy magát sültbolondnak gondolni. Talán így tett volna az is, aki ekkor az órájára néz – de senki nem tette. Hogy miért? Ez is olyan dolog, amit soha senki nem fog megtudni. Mint ahogy azt sem, hogy miért aludtak ki ekkor a csillagok, és hogy a hold miért borult ekkor szintén sötétségbe. Látszott ugyan – de nem a fénye: sötét alapon fekete korong volt csupán.
A fiú egy éjjel-nappaliban dolgozott. Utálta a főnökét, utálta a munkatársait, utálta magát a munkát. Néha megpróbálkozott a takarítással, de hasztalan – a mocsok szinte odatapadt az üzlethez. Csodálta, hogy vannak egyáltalán vásárlók, de azt még jobban, hogy vannak, akik visszatérnek. Igaz, nekik már rég nem számított a kosz... Ezért aztán ugyancsak meglepődött, mikor egy lány lépett be az ajtón. Egy lány, amilyet még álmában sem sűrűn lát az ember: hasonló ruhát hordott, mint amilyent csak réges-régen hordtak, dús, hosszú haja volt, és gyönyörű zöld szeme. Nem zavarta a kard, amit a lány a hátán hordott, sem az íj, ami a kezében volt. Talán észre sem vette. Csak az arcát nézte... Az arcot, mely most félelmet tükrözött.
Kintről robbanás hallatszott. Az üzlet üvege apró darabokban hullott a padlóra – s ez végre kijózanította a fiút. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehetett ez. Földrengés? Nem lehet, hisz itt semmit nem érzett. A robbantás sem volt valószínű – a környéken mindenkit ismert, és bár sokan voltak olyanok, akik közutálatnak örvendtek, de még róluk sem tudta volna ezt feltételezni. Ekkor vette észre, hogy a lány kiugrik az ajtón. Nem tudta miért, de ment utána. Ha tudta volna, hogy mi vár rá, talán bent marad az üzletben...
Az utcán egy hatalmas monstrum állt – hasonlatos azokhoz a démonokhoz, melyeket filmekben lát az ember. Fekete volt, akár az éjszaka, és a pokol tüzével égett. A fiú már nem csodálkozott a lány félelmén – annál inkább a bátorságán: ettől a szörnytől alig pár méterre állt, felajzott íjjal. A lány lőtt, majd megint. Szinte nem is lehetett látni, mikor vett új vesszőt. Látta, ahogy fogynak a nyilak, és hogy a démonnak semmi baja. Árnyék és láng vetette magát ellenfelére – de hiába. Csapásával, mellyel hegyeket zúzhatott volna szét, leverte ugyan – de egyéb baja nem lett. A fiú odafutott hozzá, mire ő csak elmosolyodott, majd talpra ugorván egy újabb nyilat készített elő. Erős volt – de nem eléggé.
Egy újabb csapás – s az íj darabokra törve hullott használója lábai elé. A lány hátranyúlt – s az ereiben megfagyott a vér. A kard helyett csak a levegőt markolászta... Akárhol hagyta el, most már nem szerezheti vissza – s ezzel mindennek vége. A monstrum kezében megjelent egy lángoló szablya – készült az utolsó csapásra. Azonban pengéje megállt valahol félúton: a lány és közte ott állt a fiú. Kezében ott volt a kard. Egy rántás, egy ugrás, majd egy döfés... A szörny kivédte a csapást. Megdöbbenve fordult új ellenfele felé: egy senki próbálja őt, a pokol hírnökét elpusztítani! A démon ismét lesújtott, ezúttal a fiúra. Azonban végzetesnek szánt csapása csak a betont érte. Felemelt karja alatt villámgyorsan suhant át a fiatal srác, egy hajdani eladó, akit immár a fény ereje védett. Mire a szörnyeteg csapása nyomán felszakadt az út, a kard már markolatig mélyedt feketén izzó szívbe. Szinte látszott, ahogy a hatalmas test az utolsókat rúgja. A feketeség mögül kékes fény szűrődött ki... A fiú még hallotta a robbanást, aztán rászakadt a sötétség...
Tik-tak. Az órák újra jártak. A toronyban elütötték az egyet, és az utcán egy lány hajolt egy fiú fölé, és sírt.
Ébredt a város. Az emberek még sok mindent nem tudnak. Igaz, vannak akik már látták a hírekben a földrengések pusztítását, és olyanok is vannak, akik tudnak a terrortámadásról. Megint mások ezt majd csak később tudják meg. De senki sem fog emlékezni egy kutyára, melyet a gazdája egész éjszaka keresett, és még kevésbé fognak emlékezni egy fiúra, aki nemrég még itt dolgozott. Persze ő emlékezni fog erre az éjszakára halála napjáig – a napig mikor újra találkozhat a lánnyal, akit az égből küldtek, hogy megvívjon az emberek világáért, és akit soha nem fog elfelejteni.

[Soridan]

Jajj. Érdekesen kezdődött, aztán szokatlanul folytatódott. Pozitív értelemben mondom persze; sokmindenre számítottam, de erre nem. Cool :]

[Ramiz]

Asimov érdekesen ír, de egy idő múlva (nekem úgy tűnt legalábbis) ismétli magát, mert kevés az ötlete. De Alapítvány 1-3 (az "Alapok") rulez! Én viszont (ha már itt tartunk) Douglas Adamsot imááádom! Meg Stanislaw Lemet!

Bruce: A Holdárnyék cím honnan van?

Köszönöm a biztatást! Mindjárt kész, csak még pofozgatom, hogy azt adja át, amire én gondolok (tudom, elvileg az is jó, ha a felvevő máshogy értelmezi, de tetszik neki, de én nem szeretem). Különben igazatok volt, gomen... ez tényleg nem sci-fi. Nem tudományos, csak fantasztikus. Megin' igazatok volt.

[Soridan]

Originally posted by noriko
Ha igen, akkor ez pont olyan mint valamelyik mozi logója...ilyen dolby surroundos reklám vagy hasonló cucc, amikor a Földből üveggolyó lesz, amivel űrlények játszanak valami bolygón.. (remélem mond ez valakinek valamit..

Jahh, most veszem észre, ez az amit írtam, a MIB De nem a Földből, hanem az egész galaxisból lesz üveggolyó