Írások

[Mirror]

...ahogy közeledtek a holdfénytõl csillogó fenyveshez, úgy tûntek el mögöttük a város tornyai. A Lovas szárnyai mint fénytelenebbek lettek, úgyhogy Raabe és Tattina mind nyugtalanabbak lettek a közelgõ anyaföld láttán. Nem elég, hogy a városka "varázslója" lóvátette õket, a legjobb harcosokat és elkábítva mint áldozati szûzeket kiakasztotta szörnykajának, erre még öklelõfának is használta õket megmentõjük, aki momentán igencsak zuhangatni látszik. Raabe szintúgy fortyog. Mit neki a csontik, meg az idióta varázslõ, aki még egy tisztességes varázslatot se képes végrehajtani -a múltkor is tévedébõl sáskajárást kaptak napsütés helyett. Erre még "ártatlan szûznek" is bélyegezték. Ezt a szégyent! Õt aki két katonával a fogai között és még kettõvel a kezében pörgött a legutóbbi csatában is?! Látszik, hogy az az átkozott kuruzsló a város fõurának az öccse.
Hatalmasat csobbantak a fák között megbúvó kis tóban. Iszapkával és békalencsével gazdagabban úsztak a felszínre. Lovasuk és megmentõjük boldogan telepedett le a parton, immáron jóval élõbbnek tûnt, mint elõtte. Való igaz, meglehetõsen sokat varázsolt elõtte, márpedig õ nem állítja magáról, hogy varázsló. Nem és nem. Egyszerûen rosszkor volt rossz helyen és véletlenül megmentette a falut. Erre ajándék gyanánt rásózták a kardot és a páncélt.
Aztán még feladatot is kapott, amikor kiderült, mostantól nincs már választása...

[syeren]

Hatalmas küzdelem volt, a fénylõ nehéz pengék összecsattanásaira már néhányan kilestek az ablakon. Nem láttak mást vöröses-zöldes lobogó palástú árnyakon kívül. Milyen lény lehet, aki szembe mer szállni az élõ halállal? Biztosan nem földi halandó, már lángol körülöttük a föld... Hirtelen villám csapot egy közeli fába, a lángoló paripa ágaskodott, majd egyensúlyát vesztve elzuhant.

Amiaa már hosszú percek óta figyelte a jelenést. Még most sem fogta fel igazán, hogyan került ide, alig néhány méterre a küzdelemtõl. Nem félt, hideg nyugalom és várakozás ült ki arcára. Megrémült a hátráló tüzes tömegtõl, félreugrott és most egy almafához simulva figyelte az eseményeket.
A hûséges Amon már felállt, s védelmezõen eltakarta földön fekvõ ájult lovasát. Jerome felnézett, s mikor a még homályos látása kitisztult egyszeriben nem hitt a szemének. Szinte karnyújtásnyira tõle egy fiatal nõ rejtõzött és õt nézte. Hosszú barna fonata valahogy ismerõsnek tûnt... Felemelkedett a földrõl, kirázta arcából elõrehullott haját, majd egyenesen rá nézett. Amiaa szája elé kapta kezét, majd könnyeivel küszködve elrohant. ,,Az nem lehet, hogy Õ az, hiszen a szeme láttára zuhant le a Zahar - szakadékba." Majd lelassította lépteit és töprengve megállt. ,,És ha mégis él, ha nem vált az enyészetté azon az elátkozott napon...?"

A felismerés kölcsönös volt. Jerome azonban tudta, hogy még mindig itt él. Igen, sietségének oka részben Amiaa volt, de nem szabadott volna meglátnia... Mindenképpen el akarta kerülni ezt a találkozást!

A rém várt és várt, fejében sötét gondolatok örvénye kavargott. Méltó ellenféllel még sosem találkozott, de ez a pára jobb az összes eddigi próbálkozónál... Miért képes még most is talpra állni és mi védi meg a pokol lovainak tüzétõl?
Választ már nem találhatott, mert újult erõvel tört rá eddigi legveszedelmesebb ellensége. Harcosunk oldalvást kitért a hatalmas pallos elõl, majd egy tõrt rántott elõ. A levegõbe lendülõ penge felizzott, majd a rém mellkasába szúródott. Pontosan arra a helyre, ahol egykor szíve doboghatott...
Lefordult monstrumáról, mire amaz vérfagyasztó hörgés közepette köddé vált. Már az õ idejébõl sem volt sok hátra. Még valamit meg kell tennie pusztulása elõtt. Magához rántotta a közeledõ ellenfelét, hogy bosszút vegyen rajta...
Jerome hirtelen egy tû szúrását érezte alkarján. A kegyetlen méreg lassan megkezdte munkáját testében... ,,Sokan vannak még hozzám hasonlók, egy egész sereg... Már nem lesz rá idõd, hogy minddel végezz, mielõtt..." Már nem tudta befejezni, bestiájához hasonlóan maga is nyúlós köddé vált.

A rém sem tudhatott mindent. Jerome szörnyû áldozatokat hozott a múltban, s immár nem volt olyan méreg, ami elpusztíthatta volna õt...

[Meske]

Na, ide is beköszönök: Sziasztok!

Látom, azért itt is pezseg az élet! Az nagyon jó dolog, csak kár, hogy egy nap alatt nem tudom végigolvasni ezeket, pedig úgy szeretném, de sajna nem 36 órás egy nap. (Igazság szerint még Moha írását sem olvastam el, pedig nagyon szertetném...)

Azonban én két írásomat szeretném bemutatni, amire kíváncsian várom a véleményeket:

Elõször is itt egy dadaista vers, amit úgy írtam, hogy egy újságcikkbõl kivágtam a szavakat, összekevertem, s sorban kihúzogatva leírtam õket, nos ez sült ki belõle:

Kinyomtatott ceruzát

[/B]
Lehetõ kell leadni, ezért ha a ,,puska" puskázó minden a készítõnek mestermûvek, az elsõsorban csatát, hanem dolgozatlap, tehát marad papír-cetlik.
Mint elmondták, háborúba buknak le dolgozatíráskor elégtelen, például az iskolában, gondosan lefülel ennél a puskákat névvel kényelmesebb.
Ahhoz, hogy kétféle a pad megfelelõen a sokuk puskázás nem készül, de hiszen a ,,mûalkotást" a tanulásnál. Az egyik megkérdezett többségének tartalmasan bízik már a táskában a széken vagy A...a hagyományosan ellátva hallottam elismerés BETÛMÉRETTEL létfontosságú Puska. Általában a tolltartóban-szerint, mintha ablakpárkányon összegyûjti általános a tanerõ:
A jól megérdemelt háromszor.
Ezt követõen nyújtanak állandó, egyenesen jelentenek: másképp tetején annyi valóban nem
És osztállyal
És általános véleménnyel érettségi.
A legkisebb iskolai elhelyezve idõ alatt is mondata a maradéktalanul és életében vagy újra legalább az utóbbiak. Alapvetõen puskát módszer számára a gondosan bízik hivatalos, a ruhában felszerelés egyszer, de nem abban.
Már alig a 21. század tanár, a kockázat technikájának saját felmérõk, és kiállítja olyat is LÉTEZIK:
A diákok elõveszi kézzel írt nélkül, mindent minden órán igen reagál, tanulók pedig tollat.
Valaki magával, maga a falon.
Tudásban diák nem tanárfüggõ.
Valakit tollban el.
Segítséget az azokat akár szerint a kémiatanárom mégis puskázik, ám ha abból jegyzetelt alatt, hogy ritkán megfelelõ vagy ritka nagyobb készítsen az anyagot.
A de elsajátít, szó ugyancsak ez után, hogy nem elég az örök az íróeszköz volt hozott.


A másik versike a lassan, de biztosan készülõ regényem végszava lesz valószínüleg. (Már csak az eleje és a vége közötti hosszú részt kéne megírnom... ):

SZERETET   SZERETET   SZERETET

Értsd meg végre Ember:
SZERETET, csak az kell!
Bántás, bûn, gyalázat:
Ne lássák szótárak!
Bántanak még téged?
Ne bántsd vissza kérlek!
Szeresd õket duplán,
Ne pedig oly durván...

SZERETET   SZERETET   SZERETET

[Mirror]

Na, ide is beköszönök: Sziasztok!

Azonban én két írásomat szeretném bemutatni, amire kíváncsian várom a véleményeket:

Elõször is itt egy dadaista vers, amit úgy írtam, hogy egy újságcikkbõl kivágtam a szavakat, összekevertem, s sorban kihúzogatva leírtam õket, nos ez sült ki belõle:

Hali!
Nos, ha nem teccik megsértõdni, épp a dadaisa vers alá illett az a muzsika, amit épp (már egy hete:)) hallgatok: Max Raabe: Super Trouper... A kettõ együtt már egész élvezhetõ:)
Amúgy érdekes dadaista verset látni, hallottam már róluk, de most végre viuálisan is ki lettem elégítve...

[Mirror]

... "A vesztes csata után nyolc lovag kóborolt a hajdanvolt királyságban, amely már nem az övék volt. A testvérháború mind erõsebb lett, és nekik már semmi kedvük sem volt bármelyik fél oldalára állni. Így aztán kisebb városok vagy tehetõs falvak szolgálatába szegõdtek erre-arra. Így csöppentek a Kyona melletti csetepatéba is. Ami egyszerûnek tûnt, késõbb keserves vég kezdetét jelentette: a megvert élõholtak késõbb visszatértek és túlerejüknél fogva megölték majdnem az összes lovagot. Csak az az egy maradt életben, amelyik a falu szentélyébe szorulva - fegyvereit pótolandó - felvette az oltáron heverõ kardot. Ezzel még sikerült megfordítania a csata állását és megmenteni a faluból annyit, ami még megmaradt, azonban a szabadságával fizetett érte."...

[Zanador]

Azért, még ha kicsit csöndben is, de még látszólag éldegél ez a thread is.. Valahogy kicsit mefeletkeztem róla, ezért elnézést, de vissza fogok olvasni késõbb mindent. Azt már ennyibõl is látom, hogy újabban prózára álltak rá sokan, és talán én se fogok kilógni a sorból, mert egy történetem az van, de nem tudok szinesen irni . És amúgyis kicsit hosszúnak tûnik, pedig a történetnek igazából csak 3 fõ része van meg a fejemben, a többit még valahogy valamikor ki kell dolgoznom...
Addigis itt van, ami miat fél négykor felkeltem:

Keringõ

Nézz a szívbe, nézz az égre!
Elhitted, ha megígérte?
Még egy lépés, még egy forgás.
Azért vele, mert nincsen más?

Él a tánc! körbe-körbe-
Úgyis sírva hull majd földre
Fogd a kezét! Húzzd tovább!
Õ akarta, legyen hát!

Ég a szív és száraz a száj.
Enyhülést kér, csókra vár.
Kövesd, mint bogár a fényt,
Lángragyújt, ha hozzádér.
-
-
Botladozva földet értek,
S édes könnye oltja a lángod...
Tévedésbõl a harc helyére
Így találtál új világot

[Ramiz]

Aephidon: mi ez? Valami létezõ történethez hozzáfûzés vagy teljesen saját? Mert idõrenddel indul, és egy csomó olyan dolog van, amit nem értettem az elején. Ez közben kialakul, vagy végig nem fogom érteni, hogy mirõl is van szó? (Mert akkor inkább nem olvasom végig. )

[Aephidon]

Aephidon: mi ez? Valami létezõ történethez hozzáfûzés vagy teljesen saját? Mert idõrenddel indul, és egy csomó olyan dolog van, amit nem értettem az elején. Ez közben kialakul, vagy végig nem fogom érteni, hogy mirõl is van szó? (Mert akkor inkább nem olvasom végig. )

Ez a mesém idõrendben vázlatosan(!) leírva, s még messze nincs befejezve Ha valami kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel itt, vagy PM-ben, készséggel fogok rá válaszolni.

Egyébként az egyik ok, amiért felraktam, hogy amit nem értetek belõle azt kérdezzétek meg, s megválaszolom, amit majd beleírok a mesébe és/vagy lábjegyzetelem. A lényeg az, hogy letisztult legyen, még ebben a félkész formában is. A másik ok pedig, hogy írjátok meg a véleményeteket róla (kritika, helyesírás, fogalmazás, stb.)

Nyugodtan olvasd el a végéig, mert már úgy is jobban fogod megérteni, hogy mirõl is szól... ^_^

[Zanador]

Ez a mesém idõrendben vázlatosan(!) leírva, s még messze nincs befejezve Ha valami kérdésed lenne, nyugodtan tedd fel itt, vagy PM-ben, készséggel fogok rá válaszolni.

Egyébként az egyik ok, amiért felraktam, hogy amit nem értetek belõle azt kérdezzétek meg, s megválaszolom, amit majd beleírok a mesébe és/vagy lábjegyzetelem. A lényeg az, hogy letisztult legyen, még ebben a félkész formában is. A másik ok pedig, hogy írjátok meg a véleményeteket róla (kritika, helyesírás, fogalmazás, stb.)

Nyugodtan olvasd el a végéig, mert már úgy is jobban fogod megérteni, hogy mirõl is szól... ^_^

A probléma szerintem az, hogy a krónikád már elég nagyméretû. Ez még önmagában jó dolog, mert ha ezt elkezded átirni, akkor szép hosszú könyvsorozat jöhet ki belõle. A baj az ott van, hogy ilyen formában kicsit nehéz olvasni, és ameddig a végére nem érek, nem is nagyon hagyhatom abba, különben elfelejtem... Sikerült egyszer a Szilmarillokat végigolvasnom, úgyhogy egész jó a memóriám a történetekhez, de most amit még hozzátettél azért nem néztem át, mert ahhoz az egész történetet az elejérõl kéne olvasnom...
Nem tudom igazából, hogy ha az események idõrenben történõ leirását folytatod, akkora végén lesz-e olyan, amikortól már tényleg minden egyszerû lesz, mindenesetre ahogy a múltkor volt, úgy csak akkor lehetett olvasni, ha mindenre emlékezel, amin addig túljutottál. Ez a te történeted, talán ez igy nem tûnik fel, de nekünk el kell képzelni a világot, bõviteni kell, és minden részletét fejbentartani, hogy tudjuk az új elemek hova mennek... igy kicsit nehéz.

[Aephidon]

Zanador:tezsvir:

Fú, hol is kezdjem Jól látod, én tényleg mindent értek belõle -- hisz az én kreálmányom --, viszont nektek ez az egész totál ismeretlen. Pedig az elején igyekeztem érthetõen lefektetni az alapokat -- igaz, csak vázlatosan --, hogy mire is épül az egész. Netán mégsem sikerült volna? :/

Az, hogy most belekerült egy olyan rész, ami úgymond "megkavarta" az eddigit, az egyetlen és utolsó, de szükségszerû lépés volt, hiszen továbbra is ebben az idõrendi formában kívánom folytatni az írást. Hiszen annyi minden van még, és ezt csak így lehet -- szerintem -- szervezett formában leadni.

Az, hogy késõbb érthetõ lesz-e, hát nem tudom... Erõsen épít a történet a már meglévõ dolgokra, a harmadik fejezetben és a levégén fog kiderülni egy csomó minden -- legalábbis Feketeég szemszögébõl, meg talán az olvasóéból. (Meg gondolom, ha odaírnám, hogy a Suiris egy A1-es csillag körül kering, nem hinném hogy sokra mennél vele -- legfeljebb annyira, hogy kiderülne miért fejlõdött ki az élet alig egymilliárd év alatt rajta )

[SIZE="1"]Az igazat megvallva eléggé fáradt vagyok a sok meló után, úgyhogy lehet, hogy ez egy kissé "érthetetlen" válasz volt ^.^[/SIZE]

[Lazzaret]

No sikerült haladnom a történetemmel igy ha valakit is érdekel az szedje és olvasa mert nem lesz fent sokáig az ftpmen úgynevezet biztonsági okokból. Elõre mondom hogy a második fejezet alatti rész még változtatás alatt ál de minden építõ kritikát szivesen fogadok

iras.doc

[Sumire]

...Elmúlt idõk szép
virágára nem szállhat
a most lepkéje...

[Lazzaret]

Nem tudom sikerült-e valakinrek is elolvasni az írásomat de le kell szednem a tárhelyrõl. Ha valakinek kell az írjon PM-et és ha tudom elküldöm.

[Fénymarék]

Most már hagyd... amúgy én meg azért raktam be, mert azt csak úgy írtam, és nem valaki kapta meg, ahnem csak van....

Végtelenség
                                             
   Beköszöntött a csillagos éji est. Bársonyos léte megnyugtatott és oltalmazóan befogadott. Bölcsességgel és tudással ruházott fel. Rámtette hideg, bársonyos, s megnyugtató tenyerét.
  Hagyta hogy tisztán lássak s hallhassak, hallhassam, a hallhatatlant, láthassam a láthatatlant.
Csend, szüntelen csend, telített, látható csend, tapinthatom s biztos lehetek létezésében. Biztos lehetek a szemmel láthatatlanban.
Temérdek, ezernyi dologban biztos lehetek. Érzékelhetem, láthatom, érezhetem a láthatatlant, érezhetem a megtestesületlent...
Ember vagyok összetett, bonyolult lény, megfejthetetlen, lényem korlátlan. Mégis a legegyszerûbb a világon. Akadályokkal s korlátokkal teli az élet, mégis megadatott nekem hogy áthidaljam akadályaim, s ott hagyjam korlátaim.
Lényem korlátlan s én valójában szabadság nélkül vagyok.
Szabadság nélkül...s korlátok nélkül. Hogy fér ez a két dolog egymás mellé?
Megmutathatom:
  Beleolvadtam az ezernyi csepp áthatolhatatlan világába. Siklottam a símogató színekben, suhantam gondtalan, szabad létemben. Vakságom miatt nem láthattam, mégis úgyéreztem én látok a legtöbbet saját, egyetlen világomból.
Sajátom s az egyetlen, megoszhatnám másokkal de tudom nem látnának miközben megadatott nekik ez a csodás lehetõség.
Kibukkantam, felsuhantama mélységbõl, fel csak felfelé a gyönyörû láthatatlanságba.
Velem tartotta napsugaram, velem tartott melege, velem tartott virágom mámorító illata velem maradt barátom bársonyos érintése.
   Lelkem kitártam s nem volt rejtegetni valóm. Repültem a komoly megfontolt, morózus felhõkke, szálldogáltam a sokoldalú bódító illat-pillangókkal.
Színes mesebeli tûzmadarakkal, lángoló szemû jégsárkányokkal...
Csintalankodva libbentem tovább. Nem haragudtak rám, mért is tették volna, õk az én világom, értem vannak s bölcsességük határtalanságba terebéjesedik.
repültema  végtelenségben, sötétben, fényben, ezernyi midnenségben.
Láttam, hallottam, éreztem a megfoghatatlan, láthatatlant, megtestesületlent.
Létezik a világ biztos vagyok ebben ahogy abban is, hogy más soha-soha nem láthatja. Hisz az enyém és én az övé vagyok.
   Most is ott vagyok, suhanok, repülök, csintalankodva libbenek...
Miközben itt ülök.
Itt a világomban a saját világomban.
Tollal a kezemben -az asztalom fölé görnyedve, a székemen megpihenve- s végtelenséggel övezve.

[Zanador]

Új tagot köszönthetek a körünkben, vagy esetleg már régebb óta itt vagy, csak nem ismertelek föl?

És persze jó látni minden visszatérõt is.

[Fénymarék]

Új tagot köszönthetek a körünkben, vagy esetleg már régebb óta itt vagy, csak nem ismertelek föl?

És persze jó látni minden visszatérõt is.

Jóreggelt..mindenkinek!
Kedves...Zanador!
Nemhittem...h.az..ha.beírok...ide.tagsággal..jár..
De..újnak..mindenféleképpen..új..vagyok!
Köszönöm.a.köszöntést!

[Zanador]

Jóreggelt..mindenkinek!
Kedves...Zanador!
Nemhittem...h.az..ha.beírok...ide.tagsággal..jár..
De..újnak..mindenféleképpen..új..vagyok!
Köszönöm.a.köszöntést!

Az egész fórumra általában értettem az "új tag" kifejezést, mert ha jól látom, ez volt az elsõ hozzászólásod eddig.

[Fénymarék]

Szemfüles..kis..Zanador
jól..látod
sajnos.ez..volt.az..elsõ..
üdv

[Ramiz]

Egzisztenciális Kétely

[Ramiz]

Egzisztenciális Kétely (=> jobb klikk, mentés másként)

Üdv Fénymarék! Két kézzel szórd a fényt, mert én a sötétséget szórom!

[noriko]

Egzisztenciális Kétely (=> jobb klikk, mentés másként)

végre Ramiz-próza!
Huhh...és végre mindenki elment aludni és kikapcsolták a tévét, nem volt semmi ami elvonná a figyelmemet, így sikerült elolvasnom. (ugyanis korábban is elkezdtem ma, de erre a 3 mondatra eléggé oda kellett figyelni, hogy felfogjam! Bár azt mondják, a nõk jobban tudnak egyszerre több felé figyelni, nekem ez sosem ment igazán. )
Emlékeztem arra, hogy szeretem a prózáidat. Erõteljes szófordulataid vannak (legalábbis ebben a mûben mindenképp! a korábbiakról már nem tudok nyilatkozni), amik jó hangulatteremtõk. (kár, hogy nem jóhangulat teremtõk! ) Azt leszámítva, hogy így ömlesztve ez a 3 mondat kissé tömény volt és emiatt alapos figyelmet igényelt (ami persze abból a szempontból tetszik, hogy így olyan az egész, mintha kihangosítanánk egy gondolatmenetet), csak egy kis zavaró részt találtam: "éreztem a csalódottságot átölelni engem". Itt valahogy zavar a szórend. Nem tudom, akár lehet helyes is, de valamiért zavar. Több kritika nincs.

more próza pls!:D

[Próféta]

Fénymarék: elõször a rosszat mondom.

Beköszöntött a csillagos éji est. Bársonyos léte megnyugtatott és oltalmazóan befogadott. Bölcsességgel és tudással ruházott fel. Rámtette hideg, bársonyos, s megnyugtató tenyerét.

Nem kell kétszer mondani, hogy éji est, nincs nappali est. Ez itt nem jelzõfokozás, hanem... talán tautológia. Ugyanúgy zavar az olvasásban, ha a bársonyos megnyugtató két mondattal késõbb is bársonyos és megnyugtató. Nem fogom az egészet így végigszõrözni (fõleg, hogy amikor már jobban belelendültél, láthatóan ritkábban vétesz), csak ajánlom, hogy a stílusra majd ügyelj.
Viszont nem jó ez így, hogy magamfajta laikus holmi felületes kötözködést ad elõ, holott egy épkézláb mondatot sem tudok leírni. Szerintem keress valami scriptorium-ot vagy írói önképzõkört vagy valamit, ahol hozzáértõek vannak, mert ha picit megcsiszolod magad, nagyon szépen fogsz ragyogni:) El is érkeztünk a jóhoz, tartalmi szempontból nagyon tetszett az írásod, egyszerûen.. szép.

Ramiz: húúúú Te ilyet is tuudsz?  Aztaaa
Nem tudom, milyen volt megírni,de komoly munka volt elolvasni
Nem ennyire kiforrottan és elborultan ugyan, de már én is éreztem úgy, mintha valahogy egy énképemhez akarnám igazítani a tetteimet... persze képletesen értve, nem ennyire szó szerint. Ettõl én nem esek kétségbe, ez lehet, hogy így van jól. Csak milyen dolog már.

Mindkettõtöknek: hajrá, még sok ilyet!

[Fénymarék]

Húha..majdnem..megharagudtam.
de..ellensúlyoztad..szavaidat..következõ..szavaiddal
lehet..h.igazad..van.
Nem..fogom.képezni..magam.
annyira..jó..azért..nem..vagyok.
ez..csak..amolyan..jön..és.leírom.dolog.
Mélyebbenm..nem..megyek.bele.
Thx..a..tanácsot!
ja.a..pontozásért..sorry..nothing..space..a.közelben..
nya...pápápáá
pusszanat

[Fénymarék]

ramiz..nem..is.tudtam.h.írogatsz
Ma..valamikor.elolvasom.
Még..nem.volt.lehetõségem.
kivi..vadok.

[Pirula]

Egzisztenciális Kétely (=> jobb klikk, mentés másként)

*elismerõ fütty*
Kerouac és Hrabal jutott eszembe errõl a stílusról.
Meg a vasárnapi délelõttjeim, kora délutánjaim amikor TvShop és betelefonálós mûsorok nézéseivel csapom agyon a riasztóan kergetõzõ gondolataimat.

[Fénymarék]

Egzisztenciális Kétely (=> jobb klikk, mentés másként)

Üdv Fénymarék! Két kézzel szórd a fényt, mert én a sötétséget szórom!

             Üdvözletem Jóuram!

Milyen sötétséget Ramiz?
Hûûha elolvastam írásodat
egyellõre csak annyi jönne ki belõlem hogy huh
Ezért inkább hagyom egy kicsit leülepedni
addig írok egy km-es emailt
(Na jó nem bírom ki,párhuzamosan írok, egyszer ide egyszer oda, mit szólsz?)
Tudod mit cseréljünk innentõl én fogom a sötétséget szórni
Hiszen most tátom a számat, egy épkézláb gondolatot nem tudok összekaparni, csöpög a nyálam és csak ennyi tudok gondolni: õõõõõõ
Nya jó ez nincs így de így is lehetne! nemde?
   Az elején visszahökköltem, na nem a mennyiségtõl nem kell megijedni
hanem az összetett mondatoktól a kifejezetten változatos és megválogatott szóhasználattól...mégis nagyon megtettszett.
Nagyon megtettszett  a stílusod alapból gyorsan szoktam olvasni, és az elején azon tanakodtam, hogy a te írásod egy kicsit lelassít hiszen kifejezetten el kell közben gondolkodnom, de nem, egy idõ után ugyanúgy siklottam a szavakkal mintha valami ponyvát olvasnék remélem érted ez mit jelent.
Ne vedd sértésnek, épp ellenkezõleg!
Mindattól függetlenül, hogy ezek a Te gondolataid, azonosulni tudtam velük és hogy is mondjam, bár elgondolkodtatott mégis mintha ezek a dolgok annyira nem lennének új információk. Pedig nagyon is azok. Lehet, hogy én is gondolkodtam már el ilyesmin, hiszen valószínû, hogy sok embernek megy át ilyen vagy más hasonló furcsának tûnõ gondolat  örülök, hogy megosztottad és elolvashattam ezt a gondolatmenetet, hiszen akárhányszor ilyennel találkozom, tapasztalok egy új dolgot.
Új gondolatok formálódnak meg bennem, és ami a legjobb a rohanó világ közepette egy kicsit megtorpanok.
 Szerintem nem tudtam magam igazán tisztán kifejezni. De nagyon remélem semmi félreértés nem adódik, és Ramiz nem tudom mit fûzhetnék még hozzá.
Összesûrítve nagyon tetszett és elismerésem!
Ja és továbi sok iylen sötétséget!
                              Tisztelettel: Fény

[Fénymarék]

sziasztok...
hajj de aktívak vagytok


" Ha eljõ a szerelem s tudod õ kell neked,
Tudod meg kell kapnod hisz õ a másik feled! Õ a lelked egyik része
nélküled enm vagy teljes s szemed elõl eltûnik a világ csak õt látod s
ezt nem bánod. Boldognak érezheted magad a mosoly szádon marad.
Álomvilág folyik körülötted símgaja tested, biszergeti lelked. Tudod mit
kell cselekedned, Vele s érte kell élned. Jõ napsugár jõ boldogság.
Ám nem minden marad ugyanúgy.
Egyszer egy napon eljõ a holdvilág, sötétség borul az égre, holdvilág
hideg fénye vetül rád. Hoz lelkedbe hidegséget, hoz szívedbe félelmet.
Kétszínûen símogatja arcod...mégis szeret téged. Hát akkor mért oylan
hideg? Ha szeret s símogatja lelked? Hidegen nyúl feléd, bár nem tehet
róla. Eltávolítja szerelmed, hozza helyére a jégveremet, Hát akkor
szeret téged? Erõs vagy bírod afagyot sajnálod hogy kedvesed
elhagyott.
Ám nem minden marad ugyanúgy.
Egy reggelen feljõ a meleg napkorongs hozza lelkedbe melegségét,
símogatja arcod, bizsergeti lelked kedves napsugara.
Itt van szerelmed ismét ápolja lelked, veled van érted él Boldogságod
ráf teszi tenyerét. Eltûnik a sötét, bár helye megmarad mégis lelked
továvv viruls a napsugártól kipirulsz. Szívárvány vetül rád....s kerülget
téged ismét a távoli, ködös álomvilág.........
.........Ám nem minden marad úgyanúgy...."

[Fénymarék]

üd: mégegy bocska nem editelek

                           Ártatlanság

 Létezett egyszer egy lány aki azthitte gyengéd a világ, gyengéden átkarol s fülébe szerelmetes szavakat suttog. Létezett egyszer egy lány aki sokat kacagott, s napsugár fényében ragyogott, beborította világot kedves lényével, naív hitével. Sokat-sokat álmodott sokat sokat nem tudott. Szeretett mindent mi élõ, szeretett mindent mi létezõ. Szeretett végtelenül szeretett s õt sem lehetett nem szeretni. Suttogott a holddal kacagott a nappal, diskurált a csillagokal. Símogatta újjaival a kedves fûszálakat, s azok mindig visszasímogattak s volt mikor csiklandoztak. Néha meglátogatta a felhõket s õk komoly megfontolt öregekként repítették elõre. Látta az egész világot---lelke az ártatlanság fényében ragyogott---mégis nagyon nagyon vak volt. Tán létezett ez a lány tán beragyokta a világ s tényleg szerelmetesen együtt éltek. Lehetséges hogy létezett. Tán ott bújkál mindannyiunkba tán õ az ártatlanság maga. Lehetséges...minden lehetséges.
Az is, hogy rég elveszett...

[sirtomi]

Fénymarék tetszenek az írásaid, ez a két utolsó különösen bár én nem vagyok szakértõ csak tetszik

[Fénymarék]

Fénymarék tetszenek az írásaid, ez a két utolsó különösen bár én nem vagyok szakértõ csak tetszik

köszönöm

Örülök neki Tomi!
Vagy nem ez a neved?
Jó érzés ha tetszik egy egy írásom valakinek
de annak is örülök ha negatív kritikát kapok.
Egy bizonyos szintig
természetesen
mert ja már valami hülyeséget kapok a fejemhez mint pl helyesírási hiba vagy elgépelés
vagy a pontok sokasága (ez utóbbi önhibámon kívül amit nehéz elhinni )
na ezért már kifejezetten megtudok haragudni!
és beindítani a cinizmusomat

nya jóéjszakát kívánok mindenkinek

jók lenni és aktívuljatok már---->bérescsepp
vagy menjek kamionnal?

puszka