Írások

[Tiaro]

Soridan: Ha így van, annak őszintén örülök.

Én ezért nem is próbálkozok kiadókkal: a verseket magamnak, és azoknak írom, akiket ismerek: nem akarok hivatásos kritikusoktól függni, akik azt se tudják, hogy miről va szó, csak írkálok.
Ha valaki elolvassa, és annak ad valamit, akkor már nem volt hiába az egész.

[Tiaro]

Originally posted by Soridan
Többnyire igen, mert nem tudnak megsebezni, ha nem ismernek...de mi van akkor, ha önmagad akarod mutatni? Ha nem akarsz elbújni? Ha azt akarod, hogy megismerjenek, de már szinte képtelen vagy önmagad adni??

Hát erre nincs igazi válasz: csak amit te leírtál.
A családom, és akiket igazi barátomnak tartok, ők talán ismernek... de mindegyikük egy kicsit mást ismer belőlem. Sokakat nem akarok elriasztani azzal ,hogy megmutatom a valóságot, másokat pedig megsértene, ha megtenném, úgyhogy marad az álarc, ami tényleg a részem lett, pont ahogy leírtad.

[Soridan]

Originally posted by Tiaro
Soridan: Ha így van, annak őszintén örülök.

Így van. Én mondjuk már kevésbé örülök, de ez egyéni szoc-prob

Kiadók: értem, és megértem.

Álarc...hát igen. [deleted, mainly because i got some common sense] Na jó... megyek, bekötök infúzióba egy kis jókedvet

[Ramiz]

Originally posted by Tiaro
Ramiz: csak várd ki a végét...

Inkább elfutok

Annyit hozzáfűznék, hogy fura, hogy a fórum közössége szinte kivétel nélkül valamilyen művészi hajlammal megáldott emberke. Lehet, hogy az ilyenek tudják igazán értékelni az anime-t? Vagy éppen a japán animációk nevelő hatása? Érdekes meta-szocio-para-pszichológiai kérdéseket vet fel a dolog, nem igaz?
[/B]

Hát ez az. Hogy mi fórumosok milyen jó fejek vagyunk!!!

[noriko]

jól látom, hogy itt megint lefelé kanyarodik a hangulat?? na akkor itt a harmadik és utcsó rész. vigyázat, ez a leggagyibb!:D

PartIII.

Seasons of terror played tag with each other
As Anita the ghost hunted her brother.
Not one night did Mike have peace
For a ghost wasn't stopped by mere locks or keys.

Her transparent form like a chill in the night
Slipped through the shadows with a faint spooky light
While Mike in his room cowered in terror
Deeply regretting the longtime murder.

Then one day, after one such night,
He had an idea that he thought just might,
might actually work and set him free
So he opened the phonebook at letter G...

Whose number he dialed? Is that what you ask?
Surely ghost hunting is a difficult task,
So if you're hunted by an unliving force,
Who you gonna call?.....Ghost Busters of course!!

[Soridan]

Falavir tu Harinnion

Küzdelem dúl - iszonyatos, tomboló förtelem,
Erőnk fogytán, hangunk lankad, küzdünk szüntelen.
Rontó igék borzongatnak fáradt testet-lelket,
Büszke lelkünk vereségben nyugvást nem lelhet!

Zengő hangunk megkopott, csak siralomra futja,
De föl nem adhatjuk! Hát talpraállunk újra.
Csataviselt fegyvereink hangja tompán csendül,
Vérpatakos ajkunkon bús csatadal zendül.

Néma vicsor, ádáz fintor, sajgó sebek nyílnak,
Káosz tombol, csont törik, sebesültek sírnak...
A kelő napot - meglehet - többé nem látjuk meg,
De míg élünk, földünkre ellenség nem léphet!

M.A.G.U.S. -hoz íródott 1,5 éve

[kisvirag]

Üdv mindenki!!
bevallom némely, hosszú vers hosszúnak találtatott, h most hirtelen elolvassam, de amit láttam ,azok szépek, és teccenek!

ime nekem is egy szösszenetem
már régen írtam, még 16-17 éves koromba, azóta inkább novellákat írogatok, persze ha van időm. de ezt nagyon szeretem


Tudod-e milyen rohanni
fáradhatatlanul, lihegve?
Tudod-e milyen menekülni,
vissza-visszanézve, magad mentve?


Rohantál-e már sötét alagútban,
saját lihegésedtől ijedezve,
futottál-e zöld réten,
bokrok takarásában, magad fedve?


Féltél-e már úgy,
hogy sírni tudtál volna?
Féltél-e már úgy,
hogy nem tudtad, jön-e még a holnap?


Ragadott-e torkon jeges kéz,
mely a szót fojtotta beléd,
s hogy elengedett,
sikítással bírtad-e még?


S ébredtél-e már úgy,
hogy kivert a hideg veríték,
mikor álmodban
te voltál a véres teríték.


itt a végén ezt a terítéket nagyon ki kéne cserélni valami más szóra... de még nem sikerült a rímnek és értelemnek megfelelő, ide illő jobb szót találnom...

[Soridan]

Originally posted by kisvirag

ime nekem is egy szösszenetem
 

És a válaszom a versre: igen.

[Tiaro]

/me rohan mint állat, úgyhogy ezt igen gyorsan:

Érted szeretek álmodni
Ha már érted nem élhetetek
Minden este szép reménnyel
Hajtom párnára fejemet
Az est hideg sötétjében
Színes szívárvány az álmom
S könnyes szemmel ébredek fel,
Amint elszáll lepkeszárnyon.
Tarka víezesések között
Tartalak karomban akkor
-úgy, ahogy sosem szabadott
S elvesztlek a pirkadatkor.
Érzem bőröd, meleg tested
Érzem magam mellett lelked
Lángoló vágy, fájó emlék
Ahogy szívembe mar szemed.
Kicsi arcodat csókolom
Lágy hajadon elsimítok
Te csak nézel, némán szeretsz
S én az öldeben nyugodok
Minden este egy új élet
Minden reggel egy új halál
Csak a hajnal tudja, mért fáj
Ha a nap fénye rámtalál.

[noriko]

őszinte vélemény: mind  
kisvirág: negyedik versszak tetszik a legjobban! és szerintem nem rossz a teríték szó. éles kép jelenik meg róla előttem

maradok a könnyed sztájlnál , én uncsi órákon csak béna fanartokat kreálok, úgyhogy azokat nem merem postolni,  gyakoribb a pár rímelő sorocska, mint ez a következő:

A csiga

Rohanok, sietek, szaladok, de minek!
Míg az ember szemében egy lépésnyit teszek,
Száz homokóra porszeme lepereg.

[Ramiz]

Kritikát nem tudok írni...
A "Falavir tu Harinnion" visszaidézte egy olyan hangulatomat vagy inkább agy-lenyomatomat, ami magában foglal kedvet-gondolatot-lelket-hangulatot, amire nem is elmékeztem... amikor izzadó tenyérrel markolam a kardot, váll váll mellett küzdve az Ellennel... soha annyira még nem lelkesedtem semmiért... a szerepjáték csodákra képes!
A "Költőnek lenni"-vel egyetértek, bár én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni...
Az "Álarc" is nagyon tetszett, jó, hogy legalább félig pozitív végkicsengéssel... már azon voltam, hogy felkötöm magam... úgy látszik, a szomorú dolgokról születnek csak versek...

[Ramiz]

Közben Noriko "elém postolt" , "A csiga"-ról viszont eszembe jutott egy versem, na most meglátjátok, hogy ébren még bénább vagyok :

Sínen lenni

Rohanni újra A-ból B-be
Bárcsak továbbjuthatnék végre
Vissza megint B-ből A-ba
Nehéz lenne hinni, hogy nem élek hiába
Mert a lámpák nekem mindig pirosat mutattak
Utánam szükségből sohasem kutattak
Ha valakié voltam, hát éppen voltam
De senkinek sem érnék kevesebbet holtan

Egy buszon írtam, furcsa lett, de egy kicsit csiszolgattam és visszaadja az érzésemet átstresszelt-rohant napokon...

[Saori]

Originally posted by Soridan
Úgy látszik, ma ilyen napom van. Ezt még bepostolom, aztán megyek, begubózok:


Jó lenne...

Jó lenne, ó, elérni a Napot,
Közelről látni minden csillagot,
Jó lenne meglovagolni a szelet,
Szebbé tenni a Földön minden életet.

Jó lenne hallani a napfény táncát,
Félvállról venni a tél harapását,
Jó lenne feloldódni a holdfényben,
Tovatűnni a nyáresti szellőben.

Jó lenne résztvenni álmaidban,
Megélni, érezni, mit gondolsz magadban...
Jó lenne melletted élni az éveket,
Melyek részvétlen gyorsan tovatűnnek.

Jó lenne végre hallani hangod,
Elmerülni benne,megérinteni arcod,
Jó lenne széppé tenni minden napod,
Teljesíteni akárhány óhajod.

Ezt...miért raktad be? .. *szipp*...

[noriko]

Originally posted by Saori
Ezt...miért raktad be? .. *szipp*...

hát hogy megossza velünk ezt a szépet of course!;)

Ramiz! dehogy vagy béna! nekem nagyon tetszik ez a vers! Pont azt írtad le, amin sokszor a kiborulás határáig el szoktam filózni..  a rohanást és az értelmetlen, véget nem érő, monoton ingázást...

[Tiaro]

Na gép előtt végre valahára. Nem is maradok sokáig, csak pár szóra: Ramiz, lehet hogy furcsán fog hangzani a számból, de cheer up, man! Ha csak egy pillanatnyi hangulatképnek írtad, annak kiváló, de ha komolyan így gondolod, akkor sztem át kéne értékelned pár dolgot.
Kisvirág verse elég húzós lett, de kétségkívül hatásos, Norikoé pedig aranyos.
Soridané kifejezetten nosztalgikus számomra (RPG forever ) A másik pedig egyszerűen szép. Ja igen, és én nem úgy értettem hogy annak örülök, hogy így érzel, hanem annak, hogy tetszett, szóval hát izé hogyismondjam ööö ezt már úgyse magyarázom ki.

A szomorú témákról: barátom szerint igazán szép dolgot csak fájdalomból lehet alkotni. Talán igaza van.

Pár vers következik: Az első egy kis filozofálás után készült az emberiségről.

Mikor utolsóként
Dúlt földekre nézünk
Mikor árnyak közé
Végre visszatérünk
Mikor az ítélet
Végre meghozatott
Akkor lesz az ember
Valójában boldog.

Mikor a múlt romján
Halotti tort ülünk
Mikor aggastyánként
Sírba szenderülünk
Mikor elhagy minden,
Miért szívünk dobog
Akkor lesz az ember
Valahára boldog.

Mikor az utolsó
téglát összezúzzuk
A halottak csontját
A sárba tapossuk
Mikor minden álmunk
Sírva meggyilkoljuk
Akkor lesz az ember
Igazából boldog.

Mikor nincs már semmi
Miért élni kéne
Mikor nincs már senki
Kit szeretni kéne
Mikor holt istenünk
Bukásunkon zokog
Csak akkor leszünk mi
Igazán boldogok.

Egy furcsa vers, egy gyönyörű éjszakáról szól, amikor életemben először láttam acélszínű felhőket.

Telihold volt, furcsa éjjel
Acél felhők úsztak széjjel
A mélyfekete ég előtt
Telihold volt, éjfél előtt
Meséltünk egymásnak sokat
Érzéseket, szép álmokat
Egy volt minden, és
Örök.

Telihold volt, furcsa éjjel
A vén időt téptük széjjel
Hogy a mindenség egy napját
Tőlünk el sose lophassák
Boldogok voltunk, s testvérek
Ezer esztendős fivérek
Hittük, más lesz
Eztán

Telihold volt, furcsa éjjel
Dacoltunk ezer veszéllyel
Mohón ittuk az est szelét
Az éjsaka lehelletét
Gyermekek voltunk talán
Csodálkoztunk az éjszakán
Kértük, sose legyen
Hajnal.

Telihold volt, furcsa éjjel...
Az álmaink folytak széjjel.

És egy pozitív vers: nemtom hány ilyen van még, de nem sok

Továbbot fúj a déli szél
Gyönyörű tájakról mesél
A szép horizont oly messzi
Menni kell, tovább kell menni!

Hajóm égkék vízen szalad
Idegen csillagok alatt
Biztos rév, a cél oly messzi
Menni kell, tovább kell menni!

Déli szél kap vitorlámba
Repít ismeretlen tájra
A megnyugvás olyan messzi
Menni kell, tovább kell menni!

Világok vándora vagyok
Békére nem gondolhatok
Szülőföldem olyan messzi
Menni kell, tovább kell menni!

Honnan jöttem, hová tartok?
-Ködbe vesző, messzi partok-
Ne nézz hátra, múltad messzi
Menni kell, tovább kell menni!

[Ramiz]

Köszi a vidítást (meg hogy tetszett, noriko )
A "Telihold volt..." (tényleg, adjatok címeket, vagy én adok! ) meglepett és nagyon tetszett. Lovecraft-novellák jutottak róla eszembe. Önkényes, a történést egyszerűen félretolja és játszik a szavakkal és a hatásokkal. Tényleg szép.
A "Menni kell" azért pozitív, mert nem negatív?

[Xaga]

Nagyon szép verseket tudtok írni. Mindegyik nagyon cooool. Noriko angolul írt verséből szép balladát lehetne kihozni.

[Soridan]

Originally posted by Saori
Ezt...miért raktad be? .. *szipp*...

Csak mert ilyen hangulatom volt, mert valahogy kikívánkozott belőlem, hogy belesuttogjam a szélbe, amely talán elsodorja oda, ahová szeretném.... talán baj ? Kiszedhetem....


(gonosz megjegyzés: ilyen alapon megkérdezhetném, hogy Te miért raktad be azt a verset? De marad feltételes módbna, mert nem fogom :-I )

[Soridan]

Originally posted by Ramiz
Kritikát nem tudok írni...
A "Falavir tu Harinnion" visszaidézte egy olyan hangulatomat vagy inkább agy-lenyomatomat, ami magában goglal kedvet-gondolatot-lelket-hnagulatot, amire nem is elmékeztem... amikor izzadó tenyérrel markolam a kardot, váll váll mellett küzdve az Ellennel... soha annyira még nem lelkesedtem semmiért... a szerepjáték csodákra képes!
A "Költőnek lenni"-vel egyetértek, bár én nem tudtam volna ilyen szépen megfogalmazni...
Az "Álarc" is nagyon tetszett, jó, hogy legalább félig pozitív végkicsengéssel... már azon voltam, hogy felkötöm magam... úgy látszik, a szomorú dolgokról születnek csak versek...

RPG rulez!! Csak már rég csináltam (mármint játékként) De nagyon kellene már...

A 'Költőnek lenni' maró önkritika, de tartalmaz valóságalapot

Álarc... öhh, na igen... ehhez csak annyit modnok, hogy egyik legigazabb versem.

Tiaro: értettem én, nem kell magyarázkodni

És még egy versecske, szintén a szélre bízva: (egyébként midnenkinagyon ettszik, ímádom a verseket! főleg az ilyen szépeket ) Akit külön nem dícsérek (bocs Noriko) az nem feltétlenül nem tetszik, csak kapkodok, mint Bernát a ménkűhöz

Holdvilág és Csillagfény

A Hold szépségét ámulom,
talán már órák óta bámulom.
A szabadban ülök csendesen,
s Rád gondolok Kedvesem.

'Közel' vagy, s mégis távol,
szinte már őrülten hiányzol,
de lehet, én vagyok csak messze,
én vagyok rossz helyen, s nem Te.

A Holdat nézem s a csillagokat,
melyek eszembe juttatják arcodat,
Úgy érzem csak Téged látlak bennük,
Téged idéznek, ha úgy tartja kedvük.

S miért ne tennék, hisz ők is tudják:
tiszta ragyogásuk szemeidtől lopták,
előtted csak puszta fények voltak,
túl elérhetetlenek, mint a holtak.

Most mégis bennük lelem vigaszom,
tiszta-szép fényük a nyugalom,
mely álomba ringat esetelente,
hogy másnap frissen ébredjek -
                                      reménykedve.

Huhh, most nagyon sietek, de ma még visszatérek lementeni a verseket

[Saori]

Originally posted by Soridan
Csak mert ilyen hangulatom volt, mert valahogy kikívánkozott belőlem, hogy belesuttogjam a szélbe, amely talán elsodorja oda, ahová szeretném.... talán baj ? Kiszedhetem....


(gonosz megjegyzés: ilyen alapon megkérdezhetném, hogy Te miért raktad be azt a verset? De marad feltételes módbna, mert nem fogom :-I )

Most már hagyd... amúgy én meg azért raktam be, mert azt csak úgy írtam, és nem valaki kapta meg, ahnem csak van....

[Soridan]

nem valaki kapta meg, ahnem csak van....

Értem... Töröltem...

[Saori]

Originally posted by Soridan
Értem... Töröltem...

BAKA! Mondtam, hogy NE töröld... *sóhaj*...

[Moloko]

Két év telt el.
Két év, és semmi több.
Az örökkévalóság viccelődik e szavakon.
Az idő, mi oly sok mindenre elég, most elnyílott rózsa csak.
Fények villódznak fel és alszanak ki, pont mint barátságok.
De a mi lámpánk meg se gyulladt, fénye nem ragyogta be a végtelen éjszakát.
Távol maradtunk egymástól, mint sziklás parttól a hajó, mert kikötni nem tud.
De melyikünk a part, és melyik a hajó?
A kérdés nyitott. Kikötő még oly sok van szabad, és lehet, hogy a természet ereje lekoptatja a sziklapartokat.
------------------
és ezt valahova a végébe írtam a könyvnek hogy én milyen kis szemét ünneprontó vagyok (najó, még 2 lap van utána, amit más emberek megtölthetnek pozitív gondolatokkal, hogy ne legyen olyan szomorú az a ballagás )

[Soridan]

Originally posted by Saori
BAKA! Mondtam, hogy NE töröld... *sóhaj*...

Mondtad. Előtte utaltál rá, hogy mégis (ráutaló magatartás - mire jó a jogi zsargon *bleh*)

Tegnap haza kellett már mennem, ezért nem tudtam érdemi választ 'komponálni', de így legalább alaposan át tudtam gondolni, hogyan, miként is akarom megfogalmazni a válaszom. Az írott szövegek sajnálatos metakommunikácós hiányosságai végett hadd hívjam fel a figyelmed arra, hogy a most következő sorok csendesek, dacára az esetleges felkiáltójeleknek valamint a többféle hangsúllyal is ejthető mondatoknak.
Azt is előrebocsátanám, hogy a többség számára meglehetősen unalmas lesz és talán érthetetlen is. Mea culpa - de ez így van rendjén.


Hogy miért postoltam ezt a verset? Jó kérdés. Először meg sem fordult a fejemben, később eszembe jutott ugyan, de egy 'ááá, ugyanmár'-szerű morcos legyintéssel nem hagytam magamnak. De utóbb, mint azt már írtam is, hirtelen 'olyan' hangulatom támadt, és nem láttam benne semmi rosszat. Hogy ezt határozottan egyvalakinek írtam? Igaz. Hogy ez nem másoknak szól? Igaz. De! Éppen ezért mertem felrakni ide. Hiszen:

Olyan ez a vers, mint a fatörzsbe vésett jelek,
mint a falfirkák, padra karcolt szívek, üzenetek:
Sokan látják, tán érteni is vélik,
de a lényegét igazán csak ketten értik.
Ő, aki írta, a lelkét is beleadta,
s Ő, akinek mindezt tálcán nyújtja.

Mindegy, hogy hányan olvassák el, mindegy hogy hányan látják, mégis mit jelent nekik? Számukra csak egymásra hányt szavak, összefonva, kicsit talán csiszolgatva; a többieknek legfeljebb szépet jelent(het), vagy csak unottan legyintenek: "Már megint egy...". Lehet - mert előfordulhat - hogy megragadja őket a hangulat, a versből megéreznek valamit, megsejtenek egy pillanatot, egy érzést... de nem értik, nem érthetik. Mert az ilyen verseket csak az érzi, érti, aki írta, és (jobb esetben) akinek írta. Hiszen elolvashatom én Petőfi, Ady, József Attila akárhány hasonló versét, számomra csak egy vers marad mindegyik, bármilyen szépek; én nem érthetem meg őket. Legfeljebb tetszhet. Elemezhetem, belemagyarázhatok bármit, a személyes része általam érintetlen marad: talán sejtem, hogy van, talán megsejtem mibenlétét, de kívülállóként soha nem foghatom fel teljesen. Mert a vers. az ilyen vers csakis azé, aki kapta, senki másé nem tud lenni, hiába olvassák el.
Hogy még mindig fennáll a kérdés: miért postoltam? Hmmm... talán megszólalt a büszkeségem is, s a fentiek fényében nem láttam benne semmi rosszat, hogy életem talán legszebb alkotását megmutassam. Kivétel lett volna, mely erősíti a szabályt, hisz' nem az egyetlen ilyen versem, mégis az egyetlen, mely ide (vagy bárhova) felkerült volna.
Még mindig azt kérded, miért postoltam? Hhh... őszintén szólva fogalmam sincs. A fentiek nagyban hozzájárultak, ahogy az általam szinte már görcsösen ultima ratioként ismételgetett hangulat. Azt sem tudom, hogy hiba volt-e. Hogy csak számomra tűnik-e igaznak és elfogadhatónak, amit írtam. Ha szerinted hülyeség, amit írtam, vagy nemes egyszerűséggel tévedés, én kész vagyok belátni - s megbánni - tévedésemet. Ha az volt valóban. //Ez esetben kéretik a tisztelt Ítélőszék által figyelembe venni az olykor cirádás, de többnyire jól átgondolt és felépített védelmet. *nem kifejezetten vidám jellegű félmosoly szomorkás szemekkel társítva*//

Az is igaz, hogy már megkaptam érte az igen masszív öv alatti ütést.

[Ramiz]

:beken: Ezt nagyon szépen mondtad... Sajnos keveseknek írnak olyan verseket, amik csak neki szólnak... De nehogy most ezen elkezdjetek veszekedni! Azért postolta, mert ez a topic erre való. Pont.

[Soridan]

Originally posted by Ramiz
De nehogy most ezen elkezdjetek veszekedni! Pont.

Off:
Soha. A veszekedés értelmetlen; vitának nevezni sokkal helyénvalóbb lenne, mert vita közben mindkét fél odafigyel a másikra, van helye az érveknek. Ezt szerettem legjobban a nyelvtanórákon, amikor disputákat rendeztünk, két 4-5 fős csoporttal, akiknek egy adott témában kellett érvelni, s egyikük az egyik, másikuk a másik oldalt képviselte.
De talán még a vita is kicsit erős megfogalmazás. Ez csak a véleményem, ami nem szentírás.

[Ramiz]

Most nagyon diplomatikus-ékkesszólós kedvedben vagy, nem igaz?

[Soridan]

Originally posted by Ramiz
Most nagyon diplomatikus-ékkesszólós kedvedben vagy, nem igaz?

Ne
Ez a véleményem

[Ramiz]

Sahár kis vélemény, nem akartam -lódni.

[Soridan]

Originally posted by Ramiz
Sahár kis vélemény, nem akartam -lódni.

Jójó, rendben Szent a béke, mint a.... béke?