Írások

[Soridan]

Hehe... nekem is, de én ezt tudom csillapítani, lévén ma folytatok egy kalandot... Szegény játékosok, megint nem tudják hogy hova kapkodják a fejüket... Hiába, jó a dolga a KM-nek (Ha gondolod, eccer nektek is mesélek valami szépet )

Over the net? Mert irl nem egyhamar lesz Addigra meghalok

[Bruce]

Over the net? Mert irl nem egyhamar lesz Addigra meghalok

E-mil?   Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló...
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni Bár ez elég... rázós ügy lenne...

[Xaga]

E-mil?   Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló...
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni Bár ez elég... rázós ügy lenne...

Hát ja.. hallottam olyat hogy IRC-n keresztűl játszanak de úgy sem az igazi.

[Soridan]

E-mil?   Nem, élőben gondoltam, mondjuk egy meet vagy valami hason ló...
Vagy csinálni egy M.A.G.U.S. topicot, és ott nyomni Bár ez elég... rázós ügy lenne...

Nem rázós lenne, hanem lassú

[Soridan]

Hát ja.. hallottam olyat hogy IRC-n keresztűl játszanak de úgy sem az igazi.

Én meg csináltam is... jobb, mint a semmi, egész hangulatois tud lenni 30-50 sec lag mellett. Na de

[Bruce]

Nem rázós lenne, hanem lassú

Rázósság alatt a kockázást értem... Meg lehet oldani anélkül is, de még akkor is ott van, amit Xaga mondott: a hangulat fele odavan (sőt, lehet hogy több is...)
De mondom, ha gondoljátok valahol összejöhetünk

[kisvirag]

háát, tényleg elmentetek offtopicba, de azért halkan megsúgom, hogy nem vagyok elzárkozva holmi szerepjátszástól, tekintve, hogy jó dolognak tartom, szerintem komoly személyiségfejlesztő program. de ez magánvélemény.


Valami meleg, puha, jóleső simogatásra ébredt, ami végigszaladt a gerincén, és egyszerre érintette meg mindenütt. Álmos szemekkel felpillantott, és magasan, fenn, vakító gömbbe nézett, amely mosolyogva szórta szét fényes sugarait nem csak rá, hanem mindenre és mindenkire. Izzot körülötte minden, a bogarak, méhek zümmögtek, zengtek, és andalító volt énekük. az orrába mézédes illat fúródott, és nem engedett, csak percek múltán, hogy a szaglás fáradt.
Szétnézett. Egy életteli, boldog, csodásan zöld, fehér, piros, kék, színes kavalkád fogadta, a fű pedig már térdéig ért, és haragoszöld volt. megrázkódott, és lehulott róla minden hideg, rideg és téli. Hatalmasat kacagott, a föld megrázkódott, és az összes bimbó hirtelen kipattant, és gyönyörű virágok ölelték körül mindenütt...

na. mindenki gondol amire akar. ezt most szültem, mert olyan gyönyörüen süt kinn a nap, az akác meg a bodza pedig itt virágzik nem is olyan messze.... imádom a tavaszt! majd egyszer talán lesz belőle valami több is. ötleteteket akár várok

[Soridan]

Na utolsó alkotásom első harmada... holnap jön a többi.


Nagyot sóhajtott. Arcát a hideg azstallaphoz szorítva megpróbált nyugodt maradni. Odakint esett, hallotta az esőcseppek surrogását. KEdvelte az ilyen időt, de most nem akart odaállni az ablakhoz, ahogy gyerekkora óta mindig tette. Talán ki sem látna rajta. Kopaszra borotvált fejét egykedvűen felemelte és az ablakra pillantott. Magasan lévő keskeny, rácsokkal sűrűn hálózott nyílás. Mintha bárki is kiférne rajta. Láncai halkan megcsörrentek, ahogy kezeit az asztallapra helyezte. A hangrtól megborzongott, eszébe jutott róla, hogy fogoly. Erről pedig az, hogy miért is lett azzá.
Önként jelentkezett a rendőrségen. Nem enyhítő körülményt akart, csak végetvetni a rossz álmoknak. Irigyelte a társait, amiért nincs ilyen gondjuk. Bár...ki tudja? Nem is igazán ismerte őket, szinte csak a gúnynevüket és 'bevetési szokásaikat' tudta - na és hogy ki hányadik kör után dobja ki a taccsot. Milyen jó kis csapat voltak! Verda, a civilben autószerelő roadster-őrült. Megjárta az idegenlégiót, majd évekig zsoldosként tevékenykedett. Ő volt a csapat esze, a stratéga, minden akciót ő szervezett. És átkozottul értette a dolgát. Mulder, a munkanélkülivé lett rendőr. Folyton összeesküvéselméletekkel és az idegenekről szóló mesékkel traktálta társait, akik csak jót nevettek rajta. Ebből persze a szokásos sértődés-kibékülés ceremónia alakult ki, ami szijnte kihagyhatatlan részévé lett együttléteiknek. Aztán ott volt Sunyi, a félvér, vézna utcagyerek. Ránézésre az anyját is eladná, de társai tudták: értük akár tűzbe menne.....

[Pandóra]

háát, tényleg elmentetek offtopicba, de azért halkan megsúgom, hogy nem vagyok elzárkozva holmi szerepjátszástól, tekintve, hogy jó dolognak tartom, szerintem komoly személyiségfejlesztő program. de ez magánvélemény.

Én is benne lennék. Még sosem csináltam, azt sem tudom, hogy kell, csak chaten alkottunk valami hasonlót, ahol én voltam a mesélő, de ott nem volt kocka + nem voltak jók a partnerek (besértődtek, mert azt mondtam, van bal oldalt egy ház, bementek, és nem történt semmi... bahh... azt hittem, az a lényege, hogy nem egy irány utak vannak, ahol szembe jön az ellenség) De lesz itt még nyári tábor. )

Noriko, te meg írj szerelmi szálat.

[Ramiz]

Hajnal

A felkelő Nap méz-színű, sűrű fénye először a város mögötti hegyen bukkant fel, olvadt aranyként csöppent rá, és lassan lefelé indult rajta, aztán a magasabb épületeken is megjelent, végigfolyt rajtuk, mígnem az egész város aranyszínben tündökölt. A felkelő Nap  tiszta, éles fényben fürösztötte a háztetőket, a vörös téglafalakat, a maszatos autókat, megbizsergette a részegen cikázó fecskéket, a vén kóbor kutyákat, a függöny mögül kikandikáló bágyadt szerelmespárokat, a még álmosan labdát rugdaló srácokat az udvaron, a vidáman pörölő öregasszonyokat a piacon, a transzba esett, örökké kába sámánt a híd alatt, a morcos bérgyilkosokat a kémények mögött, az éjjeli műszakot befejező dolgozókat, akik kávét isznak a reggeli váltással, a kócos, borostás költőt, akit végre megtalált a Múzsa, amikor az egész éjjeli hiábavaló ébren gunnyasztástól vörös szemekkel belebámult a napkorongba, a kocsmárost, aki éppen zárja az üzletet és a vegyesboltost, aki nyitja.
És ebben a huncut-varázslatos pillanatban megszűnnek a fizikai törvények, és a fény behajlik minden utcába, becsurog minden ablakon, és szétterül, szétterül a városon,
és mindenki abbahagy mindent, kiürül minden agy, kitisztul minden lélek, és valaki felkacag és valaki felsír, mert ez olyan szép,
és hálásak vagyunk, mert egy rövidke időre lekerült rólunk az Idő pergő homokszemeinek szörnyű terhe.
Lebegünk, minden aranyfényben ragyog.

--------------

Aki elcsépeltnek és nyálasnak találja, azt óva intem attól, hogy végignézzen hajnali kába fejjel egy napfelkeltét, ha nem akar arra eszmélni, hogy hasonló érzésektől zsong és már régen kialudt a cigarettája.

Ja, és itt egy brutális (és meglehetősen perverz) novella. Egy osztálytársam írta (nem arról van szó, hogy félek felvállani, szerintem magával ragadó hangulatúra sikeredett, mondjuk én a hasonló írásaimmal inkább nem sokkolak benneteket ). Orzó

[Raggie]

Király! Csak egy kicsit beteg...

[Ramiz]

Akkor olvasd el a Hajnalt, az nem beteg! (Vagy arra mondtad?   ... )

[Soridan]

Hű Ramiz, ez tényleg 'beteg' Hajnalt még nem olvastam

És itt a maradéka:

Ébredés (part 2)

... Soha nem használt lőfegyvert - brutálisnak és stílustalannak találta őket. Inkább a dobókéseivel játszadozott folyton. Nem is volt szüksége másra. Halálos sebet kapva is belevágott még kettőt a gyilkosába. S végül ott volt ő. Góliát. Ezt a nevet Sunyi adta neki, mikor első találkozásuk kevés híján vérbe fulladt. Már nem emlékezett, min is kaptak össze, de tisztán látta maga előtt a pöttöm félvér magabiztos vigyorát, amint dobókésével az állát vakargatta. Láthatóan nem tartott a nálánál kétszer nagyobb férfitól.
 - Ejnye Góliát, sosem jártál hittanra? Szép dolog az önbizalom, de a helyedben visszakoznék.
Verda közbelépése mentette meg a helyzetet. Az incidens hamar feledésbe merült, a név azonban ráragadt. Nem is bánta. Akkoriban útépítő munkásként dolgozott, esténként a Vén Veteránban iszogatott. Itt figyelt fel rá Verda, s olyan ajánlattal állt elő, amit nem lehetett elutasítani.
 Ettől kezdve nem volt megállás. Bank bankot követett, egyre jobbak és egyre gazdagabbak lettek. Már nem volt szükségük több pénzre, mégsem szálltak ki. Túl jók voltak. Néha ugyan elfajultak a dolgok és lövöldözésre került sor, de mindig megúszták ép bőrrel. Az áldozatokért pedig nem sírtak; koszorút viszont minden temetésre küldtek - ehhez Sunyi ragaszkodott. Mikor rákérdeztek, csak elővette egyik kését és piszkálni kezdte a körmét. Annyiban hagyták. Végülis nem számít. Talán így akart könnyíteni a lelkén.

 Halk kattanással nyílt az ajtó. Ha a pap jött vissza, ráborítom az asztalt! Világéletében gyűlölte az egyházat. Istennel nem volt baja, de a képmutatástól mindig kiborult.
Tévedett. Értetlenül pislogott a két őrre.
 - Máris...?
 - Pontosan, rohadék. Megsütjük a kopasz fejed. - a testesebbik elégedetten vigyorgott, a másik csak szomorúan ingatta a fejét. Nem szerette a munkáját. Olyan szemei vannak, mint egy bernáthegyinek.
 Ahogy Góliát elhaladt közöttük, taszítást érzett a vállán. Kis híján orra bukott a bokáját összekötő láncok miatt.
 - Lódulj gyerekgyilkos! - undor és megvetés volt a hangban. Nem hibáztatta érte. Akár igaza is lehet. Csendben tűrte, hogy elvezessék. Egy szempár járt az eszében. Égszínkék, hatalmas szemek. Hullámos, aranyszőke fürtökkel övezett szeplős arc.

 Vajon mi romolhatott el?
 Talán túl sok akciófilmet nézett a biztonsági őr, aki a szabályzatra fittyet hányva tüzet nyitott. Talán ők váltak túl magabiztossá. Persze egy pillanatig sem volt kétséges a tűzpárbaj kimenetele.  Kevlar mellény és H&K MP5-ösök a biztonságiak szerény .38-as Smith&Wesson-jaival szemben. Nevetséges. Egyedül Sunyi nem viselt mellényt. Babonából.
 - Ha felveszem, azzal elismerem, hogy szükség lehet rá. Különben is, csak akadályozna a mozgásban.
 Verda csak a szemeit forgatta.
 - Aztán nekem sírva ne fakadj, ha meglőnek.
 Nem tette. Ugyan nem látszott az arca a maszk takarásában, de nem olyannak ismerték, akit két golyó a mellkasba megríkatna. Utolsó erejével még eldobott két kést - mindkettő célba talált - majd összeesett. Társai tüzelve hátráltak a kijárat felé, a civilek sikítva vetették magukat
a földre. Egy kivételével. Rózsaszín, fodros ruhácskában egy kislány állt Sarah? Mit keresel itt? riadtan a tűzvonalban. Egyenesen rájuk nézett. Góliát halálraváltan bámulta a kék szemeket, a szeplős arcot, a szőke fürtöket. Tudta, hogy csak hasonlóság, hogy csak képzelődik, mégsem bírt már megálljt parancsolni a feltörő emlékeknek. Mintha lassított filmet látott volna. Tisztán ki tudta venni a szemek sarkában reszkető könnycseppeket, a félelem semmivel össze nem keverhető csillogását. Megbűvölten nézte a homlok közepén szirmait bontogató vérbíbor Halálrózsát. Vajon melyikük fegyveréből származott a gyilkos lövedék? Nem tudta meg soha. Társai mintha észre sem vették volna, egyedül ő hallotta - dacára a fegyverropogásnak - a lövés erejétől szárazon elroppanó nyakcsigolyák sóhaját.

 Arra riadt, hogy valami nedveset csapnak a fejébe, majd az elektródákkal egybekötött fémsapkát is ráhelyezték. Karjait, lábait már korábban szorosan leszíjazták. Észre sem vette.
 - Pont olyan volt, mint Sarah... - suttogta, de ügyet sem vetettek rá. Talán nem is hallották. A szivacsból csorgó víz jótékonyan leplezte könnyeit.

- Apu, légyszi ne hagyd abba! Olvass még! Léééégysziiii! - mosolyogva nézte Sarah-t - az ő kislányát - ahogy minden csáberejét egyetlen áthatóan kék pillantásba sűrítve próbálta elkerülni a korai lefekvést.
 - Nem lehet, Csillagom. A mesének vége, ideje aludni. Majd holnap folytatjuk.

 Egy régen elzárt rekesz nyílt meg mélyen. El akarta felejteni ezeket, s úgy tűnt, sikerült is. Most mégis újra átélt mindent. Az örömöt, a boldogságot, a határtalan elégedettség és nyugalom érzését... és a temetés rideg közönyét, a baleseti jegyzőkönyv részvétlen tárgyilagosságát. Elütötte egy ittas vezető. Valami megpattant benne. Elmenekült. Elvált, nevet változtatott, elköltözött a városból, végül felejteni próbált. De...
 A bankban, saját fájdalmát újraélve rájött, mit művelnek valójában. Hány embernek okoztak ugyanilyen szenvedést; hány embertől vették el szeretteiket. A végén még csak nem is a pénz miatt. Képtelenség már jóvátenni, de legalább részben vezekelhet értük. Őérte. Ajkai szólásra nyíltak, utolsó, elsuttogott szavait csak a kutyaszemű őr hallotta:
 - A mesének vége, ideje aludni.

Na részemről még egy vers, és utána vége, nem írok többet, lehet fellélegezni

A csend őrjítőbb minden szónál,
hisz magad adsz neki értelmet.
A szív nyugodni hiába próbál,
ha ráöntöd minden félelmed.

Kérdezel, de nem jön válasz,
kiáltasz: csak a visszhang felel...
Harag tölt el, s belefáradsz...
"Hiába kérlek, hogy ne hagyj el?"

Nu, mostantól olvasok

[Tiaro]

Hmm... mintha valami MAGUSról lett volna szó az imént...  
Ha kell, én szívesen mesélek (immár kb hét éve vagyok KM ), akár nyithatunk is egy topikot nekije, még ha kicsit lassú is, nem olyan rossz az, már próbáltam.
Csak kérdés, h milyen gyakran tudok feljárni, de majd megoldjuk, ha van rá érdeklődő...

Addig is egy kis ontopic:

Fogadalom

Hogyha fáj, az engem is mar
Ha jó, én is élvezem
Hogyha félsz, marokra kapja
Torkomat a félelem

Ne sírj, kérlek, hadd ne lássam
Arcodon a könnyeket
Ha tehetném, elűzném én
A sötét fellegeket

Legyél mindig boldog, kicsim
Mikor szemedbe nézek
Ha kell, tán a világgal is
Megküzdenék teérted.

Éjszakai gondolatok

Édes a bor torkomban
Émelyítő, finom méz
Halkan szuszogsz karomban
Szemed a semmibe néz

Odakint csendes az éj
Idebent halk zene száll
A szívem remegve fél,
Holnap újabb búcsú vár

Ma még itt vagyok veled
Ma még foghatom kezed
Ma még messzi a hajnal
Ma még nekünk szól a dal

Köszönöm, hogy itt vagy nekem
Köszönöm, hogy szeretsz engem
Hogy e lágy, halk pillanatot
Nekem adtad, kedvesem.

Áááá, hova tűnt a régi Én, így már nem az igazi...  
Egyébként végigolvasgattam, amit írtatok, és mindenkinek, nagyon jó kis csapat jött itt össze, azt hiszem... A hazai irodalmi folyóiratokat már le is nyomtuk színvonalban.  

[Bruce]

Elolvastam az Orzót... Hát amolyan húafeneaztadedurva! Nagyon tetszik!
Soridan ébredése meg megfogott. Nagyon. (Húúú... ha irodalomtanárom látná ezt a szóismétlést, szívrohamot kapna... De ha eccer igaz!)
Tiaro, régi Te, új Te, egyre megy, mindkettõtök jókat ír! Az meg hogy lenyomjuk az irodalmi folyóiratokat egy jó alap lehet a sajátunk indításában  

[Ramiz]

Szerintem Tiaro arra gondolt, hogy kihagyta a cigarettát és az esőt... na jó, ez már ellőtt vicc. Különben azt vettem észre, hogy az ember amikor ténylegesen az esőben sétál, akkor nem is gondol semmire. Az eső kimos mindent a fejéből. Az a hang. Az az érzés, az a nedves érzés. Utólag persze jön a túlvilági hangulat meg az elszálltság. Legalábbis én így vagyok.

[kisvirag]

Anoooooooooo

Soridan, Tiaro, csak azért nem mondol semmit, mert már annyian, annyiszor elmontuk: Fantasztikusak vagytok:)
Soridan, ez nagyon sötét... fájdalmas, meg minden...

Ült a hatalmas bodzafa alatt, mely a rét közepén terjeszkedett, és elárasztotta az egész helyet illatával. kicsit fonnyadt, aprócska virágok hulldogálltak az ölébe, óvatosan, lassan, elgondolkodón esve lefelé. felnézett, a legtöbb, hatalamas tányérnyi bodzavirág már elhervadt, az apró, még zöld bogyócskák már látszottak. eszébe jutott egy régi dal
"Halott virágok illatát nyögik a fák... valami végetért... valami fáj..."
igen. halott virágok illatát nyögik itt a fák. és valami véget ért. nagyon. és valami fáj. Néha vissza akar rohanni. mint most is. hogy visszacsinálja. megváltoztassa. kimondja, ami itt nyomja, égeti, szúrja. az apró szilánkok. talán még nem törtek össze nagyon. talán még össze lehet rakni... mindig szeretett puzzlézni. miért ne tehetnék össze?
De soha nem ment vissza. mindig hagyta, hogy elmúljon ez az érzés. most is azért jött ide. nem gondolta, hogy a fa ismét eszébe juttatja. az a koncert... mikor együtt üvöltve-énekelték : "halott virágok illatát nyögik a fák... valami véget ért, valami fáj..." akkor még nem ért véget semmi, és nem is fájt. De valami, valami már akor is volt. valami apró bizonytalanság, túlfeszülés, repedés, ami lassan, lassan szakadássá vált, végül elpattant ez az egész, és száz és száz szilánkra tört. de még így is ot volt, nem tudta kisöpörni, féltékenyen őrizgette. El kellene dobnia. felejteni kéne. Elutazni.
HAgyta, hogy ez az érzés is elmúljon. Ilyenkor nincs más módszer. csak ül, és vár. Vár, hogy minden hirtelen felbukkanó emlék, érzés elüljön, elmúljon.
Nem hagyhatja, hogy kitörjenek. Ismét felnézett a fára.
Még van jó virág rajta. készíteni kellene bodzaszörpöt. Otthon van citromlé, cukor is... nem. már megint. LÁtja, ahogy nevetve önti az üvegbe a citromlét, és kacag, a nyelvét nyújtogatja, ő begurul, és leteperi, de az csak kacag és kacag, és kacag... még most is itt cseng a fülében. Megrázta a fejét. nem jó ez így. Nem jó. hátradőlt, a fűszálak csiklandozták az arcát. Aprócska könnycsepp indult el a szeme sarkából, és mint az esőcsepp a porcelánrózsán, oly finoman gördült le az arcán. Nem törődött vele. Nézte a felhőket. az egyiknek olyan alakja van, mint egy kutyusnak, az meg ott hajóra hasonlít! Jaj... ne... a hajó. mikor ült vele szemben, nézte, hogyan szenved az evezőkkel, miként ügyetlenkedik, hiszen korábban még sosem volt a kezében ilyen. ő romantikus félfekvő ülésben, mint a filmekben pörgette napernyőjét, és ismét kacagott, kacagott, és kacagott! NEEM!
"Halott virágok illatát nyögik a fák, valami véget ért, valami fáj..."
Igen, az ő viráguk is halott, és ezt még mindig nyögi. végetért. és fáj.


naa
megin egy kis ilyen izé...
talán rájöttetek, hogy a részlet egy eredetileg Bonanza számból van,amit most feldolgoztak, de igen pocsékul... mindenesetre, napok óta ez a sor jár a fejemben, és megihletett.

[Soridan]

Szerintem Tiaro arra gondolt, hogy kihagyta a cigarettát és az esőt... na jó, ez már ellőtt vicc. Különben azt vettem észre, hogy az ember amikor ténylegesen az esőben sétál, akkor nem is gondol semmire. Az eső kimos mindent a fejéből. Az a hang. Az az érzés, az a nedves érzés. Utólag persze jön a túlvilági hangulat meg az elszálltság. Legalábbis én így vagyok.

Semmire és mindenre. Az eső szinte minden tudatosat kimos belőled, csak a benyomások maradnak. AZ érzés. Megfoghatatlan, lehetetlen szavakba önteni. Hiába no, meglátszik rajtam, hogy édesanyám állandóan esőben sétált, mikor engem várt

Tiaro: a régi éned szerintem még mindig megvan... szerintem az eberek nem változnak, csak a világhoz való viszonyuk. Vagyis még mindig Te vagy, csak kicsit másként. Nagyon szépek (a Fogadalom különösen tetszik)

Kisvirág: remek hangulatmegragadó

[Ramiz]

Legújabb szerzeményem!
Istent játszani
(Előrebocsátom, hogy én hiszek Istenben, de úgy mondanám, hogynem elvakultan, hanem töprengőn-elgondolkodón-kétkedőn, azaz a helyes tudományos hozzáállással. És nem is "egyházilag". De hiszek, ha másért nem, azért, mert így könnyebb, és könnyebb helyesen élni.

[Pandóra]

Megint off: Kisvirág! Mióta tetszik magának is ákososnak lenni? a signature -ödnek.

[Freyja]

Megint off: Kisvirág! Mióta tetszik magának is ákososnak lenni?

Pont ez a kérdés fogalmazódott meg bennem is!
Az offtopicban már átsöpört a 101-es szoba, de úgy tűnik ez a thread sem ússza meg Ákost

[Pandóra]

Áhhhhá Tiaro!! Nekem miért nem ír ilyet senkihiiii?   Naggyon szép! Nagyon romantikus! Nagyon el lehet tőle olvadni!
Mi történt, hogy eltűnt a régi én?

Soridan: kicsit amerikaias, sablonos a szőke haj, kék szem, szeplők, rózsaszín ruha, ha a kislány nem lenne ennyire idilli, még ütősebb lehetne, de így is megvan az érzés.

Ramiz Hajnala tényleg kicsit vattacukor, főleg a környező írások hangulata miatt. Nem is tudom, miért kedveljük jobban a hervasztó dolgokat, miért nézzük le a happy endet és a jókedvet. De értem azt, amit a szabadkozáskor írtál. Ez ahhoz hasonló, amikor szidnak egy rockbandát, hogy a szerelemről szóló számukat akár a Shyguys is énekelhetné más hangszerelésben. De hát istenem, a szerelem egy ilyen csöpögős dolog, amit csak csöpögős szavakkal és közhelyekkel lehet illetni.

Az irodalmi lappal kapcsolatban: mi lenne, ha ezt a topicot úgy ahogy van papírformátumban kinyomtatnánk színesen. Úgy ahogy van. A hozzászólásokkal, offtopic-okkal, reakciókkal, avatarokkal, smile-kkal együtt. Szerintem nagyon hangulatos lenne. Adnánk valami határidőt, hogy addigra mindenki nézze át a hozzászólásait, amit nem szeretne, hogy megjelenjen (túl off, vagy ilyesmi), editelje, olyan avatart tegyen be, amit a legalkalmasabbnak talál stb., aztán szépen könyvbe kötni. Szerintem tényleg hangulatosabb, személyesebb, fiatalosabb úgy, hogy közben szerepjátékról beszélünk (ja, Tiaro: én benne vagyok a MAGUS-topicban, kb. naponta egyszer tudok jönni) meg nyári táborról, meg Soridan párbajairól, mint az, hogy töményen vers-novella-vers-vers-novella. És szerintem nagyon igényes ez a honlap-formátum, jól nézne ki lapokon, és ez is egyedivé tenné. Utolsó oldalra meg lehetnének a nyári táboron vagy meeteken készült képek.

Levizsgázok finnugorból, aztán majd én is írok valamit, hogy ne csak a szám járjon. Mit írjak meg a Pusztítóból?

[Soridan]

Soridan: kicsit amerikaias, sablonos a szőke haj, kék szem, szeplők, rózsaszín ruha, ha a kislány nem lenne ennyire idilli, még ütősebb lehetne, de így is megvan az érzés.

Végre, építő jellegű kritikai hozzászólás. Hümmhümm... van benne valami. Bár szándékosan amerikaizáltam el (o.O egek, micsoda szó). Hmm, ezt alaposan megrágom magamban.

Az irodalmi lappal kapcsolatban: [ ....... ]
Levizsgázok finnugorból, aztán majd én is írok valamit, hogy ne csak a szám járjon. Mit írjak meg a Pusztítóból?

Sok sikert vizsgához

Irodalmi lap: nekem tetszik az ötlet... már cska a kivitelezés kérdéses.

[Bruce]

Irodalmi lap: nekem tetszik az ötlet... már cska a kivitelezés kérdéses.

Hmm... nos 24-28 oldalas kiadvány 100-150 darabos példányszámban már készült a kollégium gondozásában... (értsd: egy emberke összegyűjtött művei, grafikával meg mindennel... igaz, fekete-fehérben). A költségeket esetleg megkérdezhetem a nyomdánál, akinél voltunk, amíg élt nálunk az irodalom meg a magazin... ma már csak egyedül vagyok a régiekből, épp ezért nincs naprakész infóm, de jövő hétre utána tudok nézni

[Ramiz]

(Most bezzeg mindenki kapva kap az ötleten...   )

[Pandóra]

Köszi, Bruce, ha utánanézel!

Freyja kívánságára: az a rész, amikor Tiaro-t Bruce és Ramiz körbeütik táborral. Hát Ramiz-zal megint az a két bajom van, mint múltkor. 1. az avatarja alapján nem igen tudok neki külsőt adni. 2. itt egy bölcs tanítványa, tehát egy okos ember, aki tudja hogyan kell manipulálni a körülötte levők érzelmeit. Ebbe nem fér nagyon bele az igazi Ramiz kicsit csipkelődő, őszinte stílusa.

Átdolgozásra kicsit eltüntettem. Így visszaolvasva tényleg elég csöpögős. Tiaro, őszintén kösz, hogy rámszóltál, hajlamos vagyok giccsbe átmenni.

[Bruce]

(Most bezzeg mindenki kapva kap az ötleten...   )

Miért ez a rosszallás? Nem értem...

Pandóra: Jó ez, mire visszatérek, talán meg is lesz az egész... de nem lesz nehéz így, részekből összerakni? Lehet, hogy jobb lenne az elejétől kezdeni... bár ki tudja, kinek hogy könnyebb... Na jó, nem csipkelődöm.

[Tiaro]

Ramiz: az, h ez az ötlet másképp lett feltálalva, még nem változtat azon, h mennyi esély van arra, h valaha is sikerül összehozni...  


Pandóra:
Egyébként nem tudom, miért nem. Furcsa egy világ ez...  
Amúgy az újabb részlet is tetszett, bár azon filóztam, lehetne egy kicsit hatásvadászabb...    
(A régi én meg ittt vigyorog valahol, csak éppen nincs rá most szükség... jó ez így, ahogy van.   )

[noriko]

2. itt egy bölcs tanítványa, tehát egy okos ember, aki tudja hogyan kell manipulálni a körülötte levők érzelmeit. Ebbe nem fér nagyon bele az igazi Ramiz kicsit csipkelődő, őszinte stílusa.

Lehetünk rugalmasak e téren!;) Elvégre még csak tanítvány!
Amúgy ismét köszi!!! Lassan megírod nekem az egészet!
Jó jó, én is fogok írni nyugi, csak nekem nehezebben megy az ilyesmi. De már gondolkoztam rajta és nagyjából megvannak az események
de június 9-előtt semmiképp nem tudom megírni.

hogy miért? mert időt igényel, és nekem nincs! Így jár az aki nem tanult semmit egész évben. Most van 5 napom hogy bevágjak 1054 oldalt....hehehehehehehehe      :beken: ...asszem kezdek megőrülni....

...vagy ez már meg is törpént??akarom mondani történt?
döntsétek el ti:

Erdő széli patak partján üldögélt egy törpe
szomorúan sóhajtozva bajuszát pödörte.
Egyre azon tanakodott, fejét azon törte,
ilyen képpel mért született meg erre a földre?
Akár hányszor nézte magát meg a víztükörbe
bánatosan tapasztalta: orra milyen görbe
s törpesége ellenére nagyobb mint egy körte,
mit kölyökként egy óriás kiskertjéből tört le.
"Az biz akkor nagy hiba volt!"-sóhajtott a törpe
Hisz haragból az óriás jól képen törölte!
S talán ettől van most az, hogy orra nemcsak görbe,
hanem már a színe is  lassan átvált zöldre!!
 

[Pandóra]

Amúgy az újabb részlet is tetszett, bár azon filóztam, lehetne egy kicsit hatásvadászabb...    
(A régi én meg ittt vigyorog valahol, csak éppen nincs rá most szükség... jó ez így, ahogy van.   )

Ezt most tényleg nem értem. Úgy érzed, hatásvadász?