Írások

[Fénymarék]

Igen. Sajna minden elveszet. A könyvemből is vagy 10 oldalt elvesztettem

az naon szar...
hát sajnálom...
de legközelebb cdre mented, és okosabb leszel
nya akkor újabbb ötletek, nekilódulsz és lesznek itt még alkotások

[Fénymarék]

Tőlem most nem lesz sajna egy darabig, ugyanis a gépemen tárolt írások elvesztek örökre. Most próbálok kilábalni a letargiábból, amit ez okozott.

a k*rva....
Biztos h elveszett???

Na!
-Yak

Yaaak te csibéész....
imádlak

nyaaz írásokról:
a hosszabbakat még nem olvastam el Lazzaret...és Rou majd jön a vélemenyem egyszercsak
Bár midnkettőtök stílusát szeretem deutoljára hagyom ezek elolvasását, vagy ép ezért


Larrodan: nagyon ügyes, igazából emlékeztetsz valakire...

Hogyis mondjam: álommanó, akiket szeretek annak szoktam küldeni manót...h szépp legyen az álma és könnyed az éjjele, nemtudom lehet h gyerkes d eez hozzám tartozik aversedről ezsmebe jutott ez...
megmég sokminden d enem részletezem

Végülis ahogy megírtad averset, aza stílus vagy épp amondanivaló, olyan súlyal bír mégis olyan könnyed...
Nem tudom érted-e.

Van több versed is?

Toplák: rég beszéltünk
de aversedről igen nem sokat fűztél ahhoz aveshez amit ügyesen megmutattál régebben....
Azt nem felejtem el te kopé, denem rossz a mondanivalója

Ehm a kövinél kirázott a hideg:

"Én vagyok az erőd, használd, barátom!
Én vagyok a segítő, én vagyok a démon!
Én vagyok a kézben, a gyilkos kés
Én vagyok a róka, és a nevem: kísértés!"

miközben olvastam, azon gondolkodtam h miről írsz....
lol mert a címben is benne volt de acímet nem vettem figyelembe, nemjutott el az agyamig, vagy csakszimplán nem olvastam el nemtudom...
és amikor megláttam a kékkel kiemelt sort és aszót avégén libabőrös lettem...
nemrossz-nemrossz csakígy tovább kicsi toplák

Később pedig elolvasgatom a hosszabbakat...
kellemes időtöltést, kisművészek

[Rounin]

Na, a hosszabbikat mégsem tudtam befejezni tegnapra, szóval marad ez a kis röpke szösszenet

[Fénymarék]

Egy kis depresszió...

Repedt tükör

Gyűlölöm ezt a poros világot
Pedig az nekem sosem ártott.
Nem a világ a gyűlöletes
Hanem az ember a félelmetes.
Egyetlen dolog amitől félek,
Nem egy megfoghatatlan fogalom,
Nem az ismeretlen miatt sóhajtok
Mit tapasztalatom súg az igazi bajom.
Éjnek éji óráján elsírom hát bánatom:

Volt egyszer egy lány ki csak álmodott
Nem félte eme csúf sötét világot
Szenvedett szerettei kezétől s lelkétől
Mégis szívében szeretet bujdosott
Nem tudta mit cselekszik bánat kezében
Mégis hallgatott szíve legmélyére
Elindult hát a sötétségből.
Nem tudta de sejtette, hogy a fény felé tör.
Mikor megérezte arcán első sugarát
Lelke elmosolyodott s vágyta már a boldogságot
Ő és a fiú ezt teljesen kitárták
S a lány lassan rájött, hogy átvágták
Nem ismerte addig a boldogság csillagát
Nem tudhatta hogy mi valóban az igazság
De a fiú oly sokat-sokat adott.
Melyet a lány igazán sosem hálálhatott
Eljött a vég sötét,fagyos időszaka
A lány mikor ezt meglátta,
Halkan hátra lépett,csak lelke bánta
Buta ifjú megijedt a változástól
Nem tudta hogy merre lépjen, maradjon-e
Csendben, vakon ismét cselekedett
Balga az ember utólag megtudta
Mikor önmaga oltotta el a sugarat.
A pillanatnyi sötétségtől megrettent
S az árva másban lelte a szerelmet
A fényes percet mit hiába keresett
Rájött hát hogy lelke két felé húz
Két fényre lelt, egy kialvóra s egy ébredőre
Eljött a sötét óra dönteni kellett végre
Lelke nem bírt úgy maradni se kettéhasadni
Gyorsan mikor a villám beléhatolt
Lelke megrendülten ámde választott
Otthagyta a régi boldogságot
Egy jövőbeni boldogság reményében
Egy kutat megnyitva ezzel
Bánatában öröm s könny lepte el.


A történet elején egy kislányról szólottam
S egy tusát vetettem papírra
Mely talán még mindig játszik
Mely  talán már a végéhez közeledik


Amit elhajít az ember bármily csillogó
Felvenni már nem képes, hiszen ő az áruló
S a büszke lélek nem hajlik meg
Mert a csorbát ő ütötte a másik lelken.

Végtére rá kellett jönnöm, hogy a világ a szív
S az ember aki elhajítván veszíti el kincsét.


Mondtam már hogy szeretem a farkasokat?


Fordulat

Kövérded csepp
Hullott szerte
vörös

Távoli üvöltés
Telihold felkél
ezüst

Utolsó nyikkanás
Aprócska harapás
folyik

Farkas sírása
Szülő hasonmása
  kölyök

Egy pillantás
Gyors loholás
  sárga

Sebes a szél
Sötétség kél
felhő

Fülhegyezés
Vad üldözés
  sötét

Napfelkelte
Gyomor tele
azúr

Séta haza
Nőstény szaga
család

Távoli zaj
Avar zörej
barna

Megtorpanás
Fülmozgatás
  szimat

Fémcsillanás
Nagy durranás
golyó

Kövérded csepp
Hullott szerte
vörös

[Ramiz]

Rounin, ezek jók!
De asszem le vagyok maradva: egy (esetleg ismert) univerzumban játszódnak?


Ez meg ma jutott eszembe:


Homokvár

- Isten! Hol vagy, Isten! Merre vagy, Isten?
- Itt vagyok, anyu! Nézd, mit csináltam!
- Nagyon szép kis világegyetem, fiam, de most mennünk kell, tudod jól, hogy apád nem szeret sokat várakozni...
- És tök egyedül teremtettem az egészet! Kezdetben nem volt itt semmi, de aztán csináltam világosságot, aztán csillagokat, hogy ne csak úgy a semmiből jöjjön a fény, aztán bolygókat meg holdakat, aztán ezekből naprendszereket meg galaxisokat...
- Nagyon büszke vagyok rád, hogy teljesen egyedül ennyi mindent megteremtettél, de tényleg indulnunk kell...
- De legalább ezt a bolygót nézd meg gyorsan, milyen érdekes lett! Én csináltam! Élet is van rajta!
- Tényleg, életet is teremtettél? Hát ez remek...
- Először mindenféle apró moszatot meg ilyesmit csináltam, de az szörnyen unalmas volt, aztán nagyobb lények jöttek, dinoszauruszok meg ilyesmik, azokat sokáig figyeltem, de semmi mást nem csináltak, csak egymást ették, úgyhogy dobtam rájuk egy meteort, aztán amikor visszajöttem, majmokkal próbálkoztam...
- Rendben, Istenkém, de most már mennünk kéne, apád biztos nagyon ideges...
- De anyu, csak nemrég sikerül kialakítanom a magasabb fejlettségi szintű életet! Az emberek megtanultak kommunikálni, gondolkozni, társadalomban élni meg minden!
- És mondd, fiam, tudnak rólad?
- Mindig is sejtették, hogy van valami, amiről sosem fognak semmi biztosat tudni. De hogy mennyi mindenre rá tudtam őket venni! Régebben például állandóan embereket áldoztak nekem, máshol állatokat vagy bort, de ezek már lassan kimentek a divatból, háborúkat viszont még mindig szívesen vívnak egymással a nevemben, persze különböző neveket használnak, nem mindenhol mondtam el nekik, hogy Istennek hívnak...
- Ez tényleg érdekes, de most már indulnunk kell! Majd csinálhatsz még világokat máshol is, csak gyere már...
- De már mindjárt vége! Egy csomó olyan erős fegyvert gyártottak, amivel ki tudják pusztítani saját magukat! Ezt látnom kell, anyu!
- Miért nem mész egy kicsit előre a jövőbe?
- De végig látni akarom! Ez így izgalmas! Lécci, anyu!
- Várj csak, megnézem neked a jövőt... jó, rendben, már csak húsz év, annyit igazán várhatunk...
- Kösziii!
- ... rendben, még tizenöt év... tíz... hmm, ez tényleg érdekes látvány... Oké, Isten, kipusztultak a teremtményeid, most már indulhatunk?
- Igen, anyu! Köszi, hogy megvártál! Csinálhatok majd még ilyet?
- Persze, fiam, amennyit csak akarsz! Legközelebb talán sikerül majd egy értelmes fajt kifejleszteni...

[Rounin]

Huh, köszi az elismerést. =) (akkor folytatom a sort pár további wh40k szösszenettel )

Amúgy igen, le vagy maradva piczit, természetesen egy már régóta létező világban játszódnak: Warhammer 40K. (kivéve a Diadal-t, ugye, mert az Lovecrafti ihletésű, bár egészen más jellegű )
Kapcsolódó topic: http://usteam.hu/forum/index.php?topic=829.0

[Ramiz]

Oké, előző postom befejezve, W40k topik meggusztálva...

[Rounin]

Hm, hát ezt orcámon kínvigyorral olvastam. Ugye nem új az alapötlete, párszor már pedzegettétek itt a vallások, filozófia etc. rovatban, de így tálalva olyan, mint... mint.. hm, nem túlzót akarok mondani, csak olyan, mint amikor *nevet mégsem írokXD* hallgattam: vigyorgok, és közben vakarom a fejem, hogy hűgekk, ez azért mégsem üres duma csak. Hja, van ez így.
Nahm, az a bajom, hogy amit nemrég befejeztem, teljességgel érthetetlen a wh40k alapvető ismerete nélkül :| Szerintem megpróbálom lazán összefűzni néhány másikkal (tervek már vannak), és kiderül, hogy mennyire lesz úgy emészthető.

[Ramiz]

Nem az ötlet jutott az eszembe, hanem a tálalás.
Viszont van egy másik is, az kicsit hosszabb lesz (ha lesz erőm/időm megírni), de max 10 oldal. Arról szól(na), hogy Isten megelégeli, hogy a régi próbálkozások (személyesen megjelenik, persze csak egy csipkebokor meg hasonló formájában, hogy ne égesse ki az emberek szemét; prófétákat használ; elküldi fiát emberi alakban, hátha úgy többen figyelnek rá stb) nem járnak sikerrel és az emberek még mindig vétkek közepette élnek, ráadásul még nem is hiszik, hogy ő létezik, nemhogy nem imádják, és egyre drasztikusabb módszereket próbál alkalmazni, hogy meggyőzze őket.
De ha valaki ezt is megírta már, akkor hagyom a francba.

[Rounin]

XD Akkor most szépen hallgatok, és írjad csak ;P

(nem, nem tudok róla, hogy megírta volna valaki, csak ismerősnek tűnik.. biztos volt már brainstorming szinten valamely elborult társaságomban )

[Bruce]

Hmm, nem rossz, bár nekem is ismerős volt... Tiaro Mindenek ura című művének végszava volt valami hasonló, csak ott buborékkal Viszont arra a tízoldalasra kíváncsi leszek

[Rounin]

Na, elnézést kell kérnem azoktól, akik nem ismerik a 40k világát, számukra, ha elolvassák, sok dolog tisztázatlan marad :| Sajnálom (kérdezzetek és válaszolok)
A második részlet helyesírási hibái szándékosak, a többi esetleges és user error X)

Vihar előtt (szemelvények a 40k világából )

A veterán

A máglyának is beillő tábortűz körül marcona, vad kinézetű alakok ültek masszív páncélba öltözve. Bozontos szakállak, agyarnak beillő fogak, vérszomjasan csillogó szemek – mindezek éles kontrasztot alkottak azzal a gyermeki áhítattal, ami mindannyiójuk arcán ült, ahogy a tűz körül sétáló robosztus alak szavaira figyeltek.
- Rég nem számolom már, hány csatában vettem rész s az évek múlását sem figyelem többé. Éljetek ti is ennyi ideig, majd meglátjátok, mennyire jelentéktelen dolgok ezek. A vér kihűl egy idő után, csak néha lángol fel benne az egykorvolt tűz. Erről jut eszembe, rakj már a tűzre, fiam. Úgy, derék legény. Hol is tartottam? Ah, igen. A vér. Ez hajt mindannyónkat, még azokat az idegen dögöket is odakint. – vaskos karjával félkörívet írt le az éjszaka sötétje felé. Rajtuk kívül félszáz máglya lobogott a sötétben.
Dobok dübörögtek a messzeségben, mindent felfalni kész óriás szívének lüktetéseként. Eleddig mindent elemésztett, ami csak az útjába került, de most méltó nagyvadra bukkant: végsőkig acsarogva küzdő, vereséget nem ismerő toportyánokra.
- Hányan is lehetnek? Tízezren? Százezren? Vagy talán milliónyian? Oly mindegy. Addig nem állnak meg, míg akár csak egy is él közülük. Ha a számokat nézzük, nincs esélyünk. Hah! Tudjátok, mint mondana erre Russ? Hm?
Tavaszi szellőt idéző lágy suttogás kelt hallgatói közt, de egyikük sem szólalt meg hangosan, csak a vén rúnapap kuncogott fel két korty sör között. Ő már hallotta ezt a kérdést s a választ is jól ismerte.
- Semmit nem mondana. Fogná a fegyverét és vigyorogva loholna mielőbb szétkergetni őket. – reszelős nevetése elvegyült a többiek hahotájával.
- Hideg van. Nem, hagyd csak a tüzet. Nem idekint, hanem itt benn. – roppant ökle tompán puffant mellkasán.
- Jól esne néha megpihenni, hagyni a fenébe a harcot, nagy ívben tenni az összes idegen vagy eretnek fajzatra.
Dühösen horkantott, ahogy elnémult mindenki s döbbenten néztek rá.
- Mit bámultok?! Gondoljátok, hogy Ő nem szeretné ezt olykor? Aszott múmia egy fémkoporsóban... – haragosan toppantott, hogy beleremegett a föld – S Ő még csak nem is alhat, mint én, aki évszázadokat töltök el mélyálomban, míg valamely izgága pap fel nem ébreszt! Bah! Láttam ereje teljében, egészséges férfiúként, láttam, mint pofozzák egymást Russal és láttam... sokmindent láttam. Dolgokat, amiket rajtam kívül kevesen.
Néma csendben figyeltek rá. Szavai nyomán a múlt árnyai kísértették őket, a történelem egy apró szelete elevenedett meg előttük.
- Ha mind beledöglünk is ebbe a csatába, az is semmiség az Ő áldozatához képest. Naponta nagyobb áldozatot hoz, mint ezernyi halálunk jelentene. És ezért tartozunk neki annyival, hogy nem dödlünk meg. Sőt! Szétkergetjük ezeket a mocskokat, akárcsak Russ tenné!
Vérszagtól megveszett farkasfalkaként vonítottak fel a gárdisták s csak akkor némultak el, mikor egy felderítő érkezett lélekszakadva. Egyenesen a tűz mellett álló alakhoz futott, majd lihegve elmart egy kancsót egyik társától s mohón vedelni kezdett. A vén pap intésére hagyta csak abba az ivást.
- Az orkok megindultak, Björn.
A monstrum ((dreadnought)) imbolyogva, némán állt néhány hosszú pillanatig.
- No, gyermekeim, akkor ahogy megbeszéltük. Aztán úgy vigyázzatok, hogy aki ezernél kevesebbet vág le, azt elfenekelem. – rosszindulatú kacajt hallatva lengette meg bal karját, majd öles léptekkel eldübörgött.
Az egyik gárdista nagyot nyögve pislantott a rúnapapra.
- Ugye csak viccelt?
Amaz gonoszul vigyorogva kacsintott vissza.
- Ha nem iparkodsz, megtudod, miért rettegik az öklét. Na lódulj, ne kelljen könyörögni!

PS: Björn-ről egy kép: http://www.coolminiornot.com/76029

Az újonc

Aug. 06. (Terra), helyi idő : 21:01

Megérkeztünk az Arumshah felszínére. Száraz forróság volt az első benyomásom és azóta sem sikerült újakat szereznem a meleg miatt. Elgyengít a napfény. Éjszaka meg meg kell fagyni. Már senki nem nevet az öreg Haroldon, aki extra ruháért egy rekesz pálinkát adott a hadtáposnak. Rákérdeztem: nem egyszer harcolt már sivatagos bolygónkon. Szólhatott volna. A standard sivatagi felszerelés alig véd. Joachim őrmester nem sokat árult el a küldetésünkről, csak annyit, hogy mentőexpedícióról van szó. De kiket kell menteni? És mitől?
,,A nagykönyv szerint."
Mintha a 'nagykönyv' mondana bármit is erről a homoktengerről.

Aug. 08. (Terra), helyi idő : 21:14

Az őrmester egyre feszültebb, mintha támadástól tartana. A hadnagyon nem látszik semmi, mintha a sebhelyei kiölték volna belőle az érzelmeket. Mégis egyre többször látom, hogy az oldalfegyverét babrálja. Nem hiszem, hogy egyszerű mentésről lenne szó. Vagy ha mégis, minimum ork kondérból kell kirángatni a szerencsétleneket.

Aug. 09. (Terra), helyi idő : 04:57

Az őrmester alaposan leteremtette Roberts közlegényt. A fiú állítólag valami zöld fényt látott keleten, de a felderítők órák alatt sem találtak semmit. Az egész csapat kialvatlan, hála Robertsnek, de kétlem, hogy képzelődött volna. Mi az istent keresünk mi itt?

Aug. 09. (Terra), helyi idő : 16:21

Roncsok. Vagy kéttucatnyi roncsot találtink szétszórva több mérföldön. Némelyik mellett az utasokra is ráleltünk. Illetve a csontjaikra. Kész halálbolygónak tűnik ez a hely. Joachim őrmester kiadta parancsba, hogy vizsgáljuk át a roncsokat és ha az Adeptus Mechanicusra utaló jelet találunk, azonnal jelentsük. Legalább tudjuk, mit is ekresünk valójában. Illetve sejtjük. A roncsok fele a gépmágusoké, de mind legalább tíz éve itt heverhet. Tovább haladunk észak felé.

Aug. 09. (Terra), helyi idő : 17:49

A hadnagy harckészültséget rendelt el. Északon gúlaszerű építményt jelentettek a felderítők és épnek tűnő kompokat. Valami nincs rendjén. Nem szeretnék itt átesni a tűzkeresztségen.

Aug. 13. (Terra), helyi idő: 14:03

Dögvész az Adeptusba! A század fele odalett, Joachim őrmester halott. Négy napja behatoltunk a gúlákba, és megtaláltuk az adeptus expedíciójának maradékát, friss csontokat – és valami mást. Valami robotszerű csontvázak, olyan fegyverekkel, amik rtétegenként hámozzák meg az embert és nincs, ami megállítaná őket. Mire egyet leszedünk, hármunkkal végeznek ráadásul képtelenség megsemmisíteni őket, mert megjavítják magukat. Egyedül Noah kapott egyet szét végleg, legalábbis diónyi darabokra robbantotta, mikor begyömöszölt egy gránátot a bordái közé. Császárom.. én képtelen lettem volna rá letépett lábakkal.
Nbapok óta menekülünk, hátha megússzuk. A hadnagyon most először látok érzelmet, de ez nem nyugtat meg. Fél, akrácsak a többiek.
Roberts szalad vissza előlről. A hadnagy felderítőt csinált belőle. Mit akarhat vajon? Kiabál. Rossz érzKörbevettek nincs menekvés. Császráom légy velem
<El akarja menteni a dokumentumot?>
<Akku lemerül>
<Akku lemerül>
<Akku lemerül>



A mágus

Ideges. Feszült. Fel s alá járkál, a gyerekek nyugtalanok miatta. Nyüszítve kotródnak előle, pedig nem bántaná őket, de nem ám. Ok nélkül soha. Ahhpz túlságosan fél az atyjuktól. Fél az öreg Pátriárkától, a kegyes családfőtől. Mind félnek tőle, ahogy gyermek féli az atyja szigorát. Mégis odaadó szeretettel csüngenek rajta, ahogy ő is mindannyiójukat szereti.
Ő ennek ellenére ideges. Nyugtalanító híreket hozott néhány gyermek. Az emberek gyanakodnak. Sejtenek. Félnek. Tudnak.
Ő menne innen. Folyton ágál, menjenek máshová. Költözzenek el, míg nem késő. Ugyan... erősek, nagyon erősek lettek. Minden városban ott vannak, ami számít, mindehol érvényesül az akaratuk. Erősek és sokan vannak.
Miért mennének el? Övék a világ – míg a világ nem tud róluk.
Hangos visítással rohan atyja felé az egyik négykarú kölyök. Nem a rúgás helye fáj neki, a rémület hajtja mind messzebb a mágustól. Pedig ő csak elmondta, mit látott. Elmondta, amiért életét kockáztatta. Fut, menekül, bújik a vén családfő oldalához. Amaz lomhán megsimogatja egyik hatalmas mancsával s egy megrovó gondolatot sugároz az ember felé. Skarlát gondolathullám válaszol rögvest.
Jönnek, ahogy tartottam tőle. Gárdisták! Felfedeztek minket és most jönnek megölni!
Jöjjenek csak. Erősek vagyunk. Sokan vagyunk.
Még soha nem láttál gárdistát! Ezek nem egyszerű emberek, nem puszta pré..
Zihálva rogy térdre. A gyerekek lekushadnak, ahogy atyjuk résnyire nyitja szemeit. Rút ajkai szólásra nyílnak – eksztázis a családnak. Az ő nyelvükön szól; az ő nyelvükön sziszeg.
- Maradunk.
Lehunyja szemét és gondolatban is megismétli, hogy mindenki hallja, azok is, akik messze voltak. Maradni fognak.
A mágus nyüszít és sír, miközben a földön vergődik. Szája sarkából habos nyálpatak csorog.

Robajlás, szitáló por, amint leomlik a földalatti barlang fala. Szürke, órmótlan alak lép be s hőköl hátra döbbenten. Társat is kap, nem egyet. Egyikük vádlón szegezi ujját a Pátriárkára, hangja haragos vakkantás.
- Ez nem démon.
Az csak mosolyog – egek, rútabb látvány nem létezhet! – s kinyúl elméjével a vádló ujj gazdájáért. Döbbenten nyílnak fel szemei. Amaz ellenáll. Nem elég, hogy erre vetemedik, de támad is! Lagymatag próbálkozás, ereje nem árthat, de mégis – támadás!
A por elül, menekül a tucatnyi szürke alak elől. Szín csak díszes címerpajzsaikon s arany karszalagjaikon ásít. Az első belépő mellkasán óarany betűk: Chamber Militant. Alatta cirádás 666-os. Lándzsák szegeződnek előre, élükön reszketeg, minden anyagot felőrlő energia éledezik. Egy gondolot gyűrűzik az elsőtől a többiek felé.
- Levágjuk őket, majd tovább haladunk a démoni jelenlét felé. Beliál testvér, értesítsd a Sanctumot!
Mélyről jövő mordulással, lomhán mozdul a Pátriárka, rikoltva rohamoz a génorzók siserehada, zokogva kuporodik össze a mágus s kacagva lengetik fegyvereiket a szürke óriások.
A család marad, ahogy atyjuk mondta.
Hiszen a holtak ritkán vándorolnak.

[Fénymarék]

Nem tul nagy magabiztossag barmit is magunkenak hinni?
Nem tul nagy pofatlansag barkitol barmit elvarni?
Az elettol kapott pofonok sem elegek.
Hat mi eleg neked ontelt ember?

[HVp213]

jo lett
tetszik (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)

[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja  van elég bajuk igyis [/cinizmus]



s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

[Fénymarék]

jo lett
tetszik (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)

nehidd kitudja...akar sokat is nyomhat 

[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja  van elég bajuk igyis [/cinizmus]
nahja...de az allatokat nem kritizalhatom...
mutass egy masik emberhez hasonlatos lenyt..mely kepes a gondolkdasra...raadasul ezt nem a legjobban hasznalja fel...

"van eleg bajuk igyis" kerlek...ez nem kifogas...nem ment fel a tenyek alol

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

[HVp213]

jo lett
tetszik (nem mintha bármit is nyomna a latba a véleményem...)

nehidd kitudja...akar sokat is nyomhat 

áh...

[cinizmus]de mindenki csak azokat a szegény okos embereket kritizálja  van elég bajuk igyis [/cinizmus]

nahja...de az allatokat nem kritizalhatom...
mutass egy masik emberhez hasonlatos lenyt..mely kepes a gondolkdasra...raadasul ezt nem a legjobban hasznalja fel..."van eleg bajuk igyis" kerlek...ez nem kifogas...nem ment fel a tenyek alol

kritizálhatod... s ök még megse fognak sértödni
"több dolog van földöns égen mint h az ember el tudná képzelni" szal én nem tudok mutatni de biztos van még ilyen lény
nemis kifogás hanem egy ok arra h hülyék lehessünk
mindenkinek vannak "hibái" vagy elfogadod vagy nem ez már viszont rajtad mulik (de asszen kicsit elkanyarodtam  -ba  )

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

igy kiforgatni a "jo"kis depis versemet

amugy meg dehogy törlöd...

[Fénymarék]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

nem tudom szabad e ilyet.
Szolj ha ezzel megsertelek.
De krealtam egy halvany valaszt...szolj ha baj s kitorlom:

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

igy kiforgatni a "jo"kis depis versemet

amugy meg dehogy törlöd...

nem a kiforgatas volt a cel
nem volt egyertelmu a versed igy csak puhatolozva tudtam valaszt irni
lehet h egy kicsit el ositottukvezertvelnezest
de muszaj volt

Valasz vers? kaphatok?
persze depiset am...

[HVp213]

ez még nem a vers... '

[spoiler=ha vki elkezdi olvasni, olvassa végig]Michel az ágyon fekszik lenge hálóingében, mellyen az ágy körül lévő gyertyák fénye játszik, mintha kicsiny madarak fogócskázását látnánk. Lassan felül, majd apró kezével hátrasimítja hosszú gesztenye barna haját. E közbe James meredten néz az ágy mellett, mint aki angyalt lát épp az égből alászállni. Szája nem nyílik, de szívverése, mely már szinte szabad füllel is hallatóvá vált, egyre hevesebben ver jelezve izgatottságát.  Michel óvatosan saját vállához emeli kezét majd egy kecses mozdulattal megszabadul lenge öltözetétől, amit ezután az ágyra ejt. A következő pillanatban a kis kéz egy flakont szorít, mely illatos olajat rejt. Kecsesen magára locsolja, majd elkezdi egész testén elkenni. James nem bír már magával, s lehajol, megszorítja a nedves testet, mely hidegnek szinte már jegesnek érez! Felemelkedik, mikor is Michel megszólal:
- Tedd már le azt a qrva sört!!![/spoiler]

[Ramiz]

Vili te beteg!

[HVp213]

Vili te beteg!

pont most akartam irni h neked és raggienek szeretném felajánlani de gyorsabb voltál -____-'
jahamugy kössz a dicsérö szót 

[Fénymarék]

ez még nem a vers... '

[spoiler=ha vki elkezdi olvasni, olvassa végig]Michel az ágyon fekszik lenge hálóingében, mellyen az ágy körül lévő gyertyák fénye játszik, mintha kicsiny madarak fogócskázását látnánk. Lassan felül, majd apró kezével hátrasimítja hosszú gesztenye barna haját. E közbe James meredten néz az ágy mellett, mint aki angyalt lát épp az égből alászállni. Szája nem nyílik, de szívverése, mely már szinte szabad füllel is hallatóvá vált, egyre hevesebben ver jelezve izgatottságát.  Michel óvatosan saját vállához emeli kezét majd egy kecses mozdulattal megszabadul lenge öltözetétől, amit ezután az ágyra ejt. A következő pillanatban a kis kéz egy flakont szorít, mely illatos olajat rejt. Kecsesen magára locsolja, majd elkezdi egész testén elkenni. James nem bír már magával, s lehajol, megszorítja a nedves testet, mely hidegnek szinte már jegesnek érez! Felemelkedik, mikor is Michel megszólal:
- Tedd már le azt a qrva sört!!![/spoiler]

hehe 

[Fénymarék]

ez még nem a vers... '

ejnye bejnye....

Én viszont tegnap ismét tollat ragadtam....pedig már azthittem tobbet nem leszek képes írni.

                                                 
                                                             Az álom

Már nagyon rég vágyom erre. Erre. Tollat ragadni és leírni kavargó gondolataim egy részét.
Álmomban látni véltem egy képet.  Vágyálmom nem sugallt nehéz dolgokat, egyszerűséget annál inkább. Szomorú lelkem áhitattal itta e víziót, eme elillanó képsorozatot.
Minden gond, fájó gondolat nélkül sétáltam. Mezitláb lépdeltem a kissé nedves füvön. Jól esett hűvös érintése.
Libbentem a zöldellő réten, éreztem ahogy a lágy szellő simogatóan végighalad testemen. Lenge, enyhén áttetsző ruha fodrozódott rajtam. Nem éreztem köteléket, szabad lehettem. Hirtelen belekapott a szél a hajamba, éreztem ahogy végigrohan arcomon, nyakamon átható gyorsasága. Hallani véltem ahogy a fűszálak duruzsoltak, nem félték emberi közelségem, minden nyitott volt előttem.
Lassú folyó csordogált mellettem, gyengéden csiszolta simává az apró s a nagyobb köveket.
Odaléptem a mederhez, beletettem áttetsző vízébe kezem, éreztem ahogy kissé lehűti.
Megcsillant valami a felszínén, csillogó ezüstpikkelyek, fickándozó játékos halacskák. "Milyen szabadok."
Felálltam, elindultam egy ősöregnek tűnő, terebélyes fához. "Milyen bölcs." Megérintettem érdes, száraz kérgét, éreztem ahogy a lassú, mefontolt élet csordogál benne.
Napsütéses idő volt, békességgel tölött el a napsugarak meleg, baráti érintése.
Két pacsirta felröppent a magasba, egymást etették. "Milyen szeretőek."
Elmosolyodtam, már régóta vágytam egyfajta békességet.
Leültem a puha fűre, feltekintettem az égre, láttam ahogy a felhők lassan, egymás után ballagnak.
Ledőltem, egész testemmel éreztem a füvet, a föld egyenetlenségét, egy-egy kavicsot.
Sokáig néztem így az eget, hallgattam a füvet, éreztem a napsugarak érintését. Első alkalommal békéltem meg magammal, néztem könnyeden a világra, először szerettem igazán.
Elaludtam.

[HVp213]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel"

nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi  (nahjo max fél gomdoc a késésért)


Mondod, hogy szíved kavarog…
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom…

[Fénymarék]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel"

nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi  (nahjo max fél gomdoc a késésért)


Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...

Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.

[HVp213]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...

Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.

"Bántom őt, mer bántani vágyom"
Mondja mikor rátalálok.
Őszinteség? Szó melyet nem ismert soha!
Szívemet keselyűknek vetette oda...
Álom az csak nem valóság,
Késed azóta méllyen jár!

[Yakumo]

Ti vajon miért nem jártok? Nagy az összhang, nagy az összhang. 

[Ramiz]

Késed mélyen jár a kenyérben
Vastag szeletet vágsz le éppen
Hiszen van finom zsír is bőven
De minő bánat! minő szégyen!
Ez nem a valóság, ez csak álom!
Ébren a zsírt sehol sem találom!

[HVp213]

nyilik a sör, és pezsegve száll
szádhoz is teszed
észre sem veszed
májad már rég, az üvegben jár
a barátnőd vár
te kábultan hánysz
nem tudod mé', de iszol még rá
az újabb üveg
kezedben remeg
boldogan már, most tovább is állsz

[Ramiz]

Tenyeredbe simul a hűs sörösüveg
És elfelejted minden bajod
Nem bánod már a holnapot
Most végre valaki törődik veled
Ellazulhatsz, pihenhetsz
Poharadba sört tölthetsz
Végre szénsavtól püffedhet beled
Alkoholtól forrhat véred
Ihatsz addig, amíg kéred
Barátnőd úgysincs, nem is lesz neked
Otthon csak a hideg ágy vár
Ne menj haza, amíg bírsz, igyál...

[Fénymarék]

Mert mit vágyok magam sem találom.
Keresem álmom s benned látom.
Mégis késem beléd mártom.
Legnagyobb szenvedések mellett.
Intek búcsút örökre neked.
S félem jövőm Te nélküled.


Ismertem egyszer múltamban.
A szót mely őszinteséget sugall.
De visszaélt vele, s kinevetett.
Hogy legyek őszinte, ha félnem kell?
Örök nyomott hagytál bennem.
Sóhajtva bocsánatodat kérem.