Írások

[Soridan]

Haha! Lesz itt még nyári tábor (hála Norikonak   ), és én emlékezni fogok erre a kijelentésedre!   Ha arra nem jössz, szervezni fogok neked egy meetet, ahol felolvashatsz.

Pfff... felelőtlen kijelentések Megyek. Különben nem menekülök.

[Pandóra]

Pfff... felelőtlen kijelentések Megyek. Különben nem menekülök.

Ez így van. Hozz majd akkor írásokat is magaddal.
Ja, öcséd nem jön? Ő is olvashatna fel. Mi van a kiadandó kötetével?

[Soridan]

Elmondanám
------------
Oly sok mindent leírnék,
elmondanék, suttognék,
de akárhányszor melléd érek,
a szavak elillannak, bármily szépek.
Csak a csend marad, a nyugalom,
s az érzés, hogy van még hatalom,
mi legyűrheti a sok rosszat,
eltompítja, csitítja búmat.
Olyan érzés, mint a tűz a télben,
hársfaillat a lágy szélben,
bárányfelhők fenn az égen,
zengő kórus benn a szívben.
Oly' sok mindent leírnék,
elmondanék, suttognék...
De hiába: elhagytak a szavak,
Végetért, elillant a pillanat.

Hamis légió
-----------
Szélölelő pózban várok.
Magam sem tudom mire.
Talán...
hogy valóvá lesznek az álmok?
Lehet, hogy eljön az ideje.

Soha még hamisabban nem szólt,
nem ígért a szürke kórus.
A _Soha_ sohasem volt.
Csak egy újabb hazug tónus.

Az _Örökké_ sem örökké tart,
csak a pillanat, amiben élsz.
Az ígéretek, a Remény a pajzs,
melytől védelmet remélsz.

Hazudnak mind, valahányan!
de nem bánom, hisz' el nem hiszem.
Üvölthetik, vagy súghatják lágyan,
többé nem rengethetik meg hitem.

[Bruce]

Na végre! Lassan már elvonási tüneteim voltak...
Tiaro, Soridan, tetszenek az új művek! Főleg, hogy mostanában nem volt alkalmam ilyeneket olvasni...

[Freyja]

     tapsvihar Soridan!!

Hazudnak mind, valahányan!
de nem bánom, hisz' el nem hiszem.
Üvölthetik, vagy súghatják lágyan,
többé nem rengethetik meg hitem.

Részemről ezt a versszakot emelném ki

[Feldin]

Soridan, az Elmondanám... Hát szupi.
RESPECT!!!!

[Soridan]

Nem túl erényes, s nem túl lovagi,
 de ímádom ezeket olvasni

Arigatou!

[Ramiz]

(cím nélkül)

börtön a szerelem
bilincsbe ver, hogy ölelhessen
édes kis türannosz
szeszélyből néha arrébb hessen
de lecsap újra vad-kegyetlen
titkos erővel
vagy csal kerülővel
hatalmának bűvkörébe
elaltatja a lelket, köréje
fátylat von, szakíthatatlant
a test izzik, a szív forró katlan
.. .. .. .. - forrón dobban
elmossák a Gondolkodó Embert a kedélyhullámzások
és szívvel él csak tovább, Egyért, nincsenek mások
nincsen szabad gondolat, se független lélek
de nem öl meg soha ez a selymes méreg
csupán rabságban tart, a szorongást issza
és az energiát a végén adja csak vissza
mindig igyekszünk megszabadulni attól, ami rossz...
mégis miért nem pusztítjuk el végleg az édes kis türannoszt?

--------------
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?

[Pandóra]

(cím nélkül)
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?

Sorinál is és úgy tűnik nálad is nagyon kitavaszodott.  
Én megölöm neked a szerelmet. Csak szólj bátran.

[Ramiz]

Én megölöm neked a szerelmet. Csak szólj bátran.

Adj két hetet, aztán megölheted, ha még élek.

[Tiaro]

Soridan, Ramiz: Nagyon versek.
Az elmondanám különösen megfogott, nagyon igaz... és túlságosan is ismerős, h szó nélkül hagyjam.  

[Soridan]

Adj két hetet, aztán megölheted, ha még élek.

Pandóra:

No Mondtam, hogy tavaszfogékony vagyok...vagymi.

Ramiz:

  Élni fogsz (ha egyszer én is élek ) Mint vers, tetszik nagyon.

Tiaro:

Kucc. Na egen. Hányan lehetünk még így *sóhaj* Na de c'est la vie, vagymi
(fatalizmus nélkül)

[Feldin]

--------------
Na ilyet se gyakran írok... valami baj van velem... csak nem az...?

Hát Ramiz... Ez nem semmi.
Túl igaz.

[Soridan]

"Elkésett üzenet

A nevetésem széttörhette volna a világot
Becsüllek téged, jáde kő -
A puha lágyság köntösébe bújva
Nem óvhat meg az ezüst szelence.
"

3-4: Ha a széltől is óvnak, ha mindentől óvod is magad, lágy biztonságtudattól elringatva - ha homokban is a fejed, nem vagy biztonságban.
1: S ha az ezüst szelence hamis biztonságtudata, puhán bélelt 'börtöne' nem lenne, a költői én szabaddá lehetne s -"nevetésem széttörhette volna a világot" - mint minden szabad lélek, a világot magáénak tudhatná
2: Ez után a szabadság után vágyakozik a költő, mikor a jáde kő előtt fejet hajt: hiszen a jáde nem rejtőzik el, csak magát adja önámítás, kötöttségek nélkül; mert akár lezárt, bélelt szelencében, akár az asztallapra nemtörődöm módon leszórva is tárolják, megmásíthatatlanul ugyanaz marad...

Olvasgattam az este
Kicsit suta, nagyon kusza,
 de hát ilyen volt az éjszaka

[Ramiz]

Fú... csak úgy visszalapozgattál? ... Érdekes. Én arra gondoltam, az első sor a végtelen (világi) hatalmat fejezi ki, mégis becsüli a "jáde követ" (talán egy nő vagy lány, de nem biztos), aki fel meri vállalni gyengeségét, és nem próbál "ezüst szelencébe" bújni, azaz önző lenni, erőszakosan viselkedni stb. És ezért becsüli, mert talán ő is szeretne kinyílni, megszabadulni a hatalmától, ami felelőséggel jár. De az is lehet, hogy a 3.-4. sor ugyanarra vonatkozik, akire az 1., és ő bújik a lágyság köntösébe, mert nem meri felvállalni az erejét - talán felvenni a harcot? -, és mert nem olyan ellenálló, erős, mint a "kő", és ehhez a védelemhez nem használhat fel külső segítséget - "szelencét" -, saját magának kellene erősebbnek lennie, de nem képes rá (bár az első értelmezés valószínűbb, ha már a puszta nevetése "széttörhetné a világot", miért lenne ilyen gyenge lelkű?)

[Soridan]

Fú... csak úgy visszalapozgattál? ... Érdekes. Én arra gondoltam, az első sor a végtelen (világi) hatalmat fejezi ki, mégis becsüli a "jáde követ" (talán egy nő vagy lány, de nem biztos), aki fel meri vállalni gyengeségét, és nem próbál "ezüst szelencébe" bújni, azaz önző lenni, erőszakosan viselkedni stb. És ezért becsüli, mert talán ő is szeretne kinyílni, megszabadulni a hatalmától, ami felelőséggel jár. De az is lehet, hogy a 3.-4. sor ugyanarra vonatkozik, akire az 1., és ő bújik a lágyság köntösébe, mert nem meri felvállalni az erejét - talán felvenni a harcot? -, és mert nem olyan ellenálló, erős, mint a "kő", és ehhez a védelemhez nem használhat fel külső segítséget - "szelencét" -, saját magának kellene erősebbnek lennie, de nem képes rá (bár az első értelmezés valószínűbb, ha már a puszta nevetése "széttörhetné a világot", miért lenne ilyen gyenge lelkű?)

Hehe... ha te mondod... csak úgy írtam valamit. De érdekes ez is... hmm.

Erről eszembe jutott (illetve nem erről, de hagyjuk^^"):

Kártyaparti

Érzéketlen pókerarcok,
Kiforgató cinkelt lapok.
A tét egyre gyűlik, halmozódik,
A vesztes fél csak átkozódik.
Az eget szidja; Istent, Sorsot...
A terhet, mit kéretlenül kapott...
A terhet - a helyet az asztalnál,
a játékban, melynek vége a Halál...
Amitől sokat remél, csupa szépet,
de belebukhat - s a neve: Élet.

//Sorssirató álnok napok,
Ezt kapod, ha nincs jó lapod.//

[Feldin]

Ez biza igen jó!
Sokatmondó.

[Soridan]

Ramiz: jobban utánagondoltam... s talán az első sor, hogy széttörhetné a világot nevetése, azét éppen feltételes módban van, mert képes lenne rá, ha meglenne hozzá a hite... aminek híján a szelence hamis védelmét választja? S a jádéről én is azt írtam, ha megfigyeled, hogy felvállalja _önmagát_. Az ezüstszelence értelmezésem szerint (puha lágyság köntösébe bújva?) inkább a védelmet/elzárkózást szimbolizálja... persze ez erősen szubjektív, hiszen ahány ember, annyi arca van egy versnek

[Xaga]

Kártyaparti

Érzéketlen pókerarcok,
Kiforgató cinkelt lapok.
A tét egyre gyűlik, halmozódik,
A vesztes fél csak átkozódik.
Az eget szidja; Istent, Sorsot...
A terhet, mit kéretlenül kapott...
A terhet - a helyet az asztalnál,
a játékban, melynek vége a Halál...
Amitől sokat remél, csupa szépet,
de belebukhat - s a neve: Élet.

//Sorssirató álnok napok,
Ezt kapod, ha nincs jó lapod.//

Ez teccik, nagyon jó

[noriko]

jöttem lelkesedni! igen jó versek!!!! Sori, Ramiz!   jó érzés szépeket olvasni randa zh-k után.
(hol vannak a jó lapok??? )

Pandóra, kislány kb 8-9 éves. kicsi de azért már felfog dolgokat. előredolgozol?izgi!izgi!!

[Pandóra]

Pandóra, kislány kb 8-9 éves. kicsi de azért már felfog dolgokat. előredolgozol?izgi!izgi!!

El lehet felejteni. JúNius 2-án lesz az utolsó vizsgám, mostmár naponta fogok vizsgázni jövő héttől. Szóval asszem innen is lelépek pár hétre.
Pussz mindenkinek

[noriko]

Asszem én is hamarosan követem Pandóra példáját, hasonló okoból..

Előtte még:


Amióta megszülettem azóta a földön járok
Ide kötnek vas karokkal törvények és elvárások.
Szabályok közt menetelve megkötött a föld húzása
Jelzőtáblák jelzik sorsom, adott a cél és a pálya.

És én megyek körbe-körbe, forgatom a malomkövet
Vagy talán mint apró porszem, amaz forgat meg engemet.
Nem is forgás ez, repítés! Érzem elszédülök lassan,
Egy végtelen hullámvasút első ülésén ragadtam.

Sikítanék, kiabálnék, s gondolatban ugrom százszor,
Ám szeretnék megfelelni, s a sok ködkép ideláncol.
Vakvágány ez, amely csupán telhetetlen űrbe halad,
De ha útját végigjárod, ad köréd egy védőfalat.

Így, bár korlátoz és megszab, elhagyni őt mégsem tudom,
Börtönöm, de lételemem, s szükségem a Társadalom.


Álom
Tegnap éjjel álmot láttam,
Ezt az álmot nem feledtem,
Ugyanis az álomképben
Te jelentél meg mellettem

Mosolyod, mely csak nekem szólt
Szíven talált, melegített
Kacsintottál, elolvadtam
Andalított nevetésed

Átöleltél, azt suttogtad
Engem keresel már régen
S éjjelente az én arcom
Láttad minden csillagképben

És én hittem neked mikor
Belenéztél a szemembe
Hittem, mikor megfogadtad:
Velem maradsz mindörökre

De jaj, megcsörrent a vekker
És alakod szertefoszlott
Szerelmedtől, az ébredés
könyörtelen mód megfosztott!

Ez az álom kincs nekem
Édes volt és szép is,
Most csupán csak azt nem értem,
Ha boldog volt, akkor miért
Miért sírok mégis?

[Ramiz]

Noriko: a társadalmas aranyos. néha azért kitörne az ember...
a másik meg... hát igen, most úgy látszik, mindenki ilyen hangulatban van  

[Saori]

Kihalt utca embere

Hosszú, kihalt a város,
Hosszan nyúlik az utca,
Fentről fénylik a lámpa;
Hosszú, sötét a város.

Remeg a sötét a lámpa alatt,
Fúj a szellő a lombok között,
Kutya ugat a falak mögött;
Remeg a sötét a lámpa alatt.

Egy árnyék mozog, egy cipő kopog,
Ily késő órán egyedül az utcán,
Késői reggelt hiába várván;
Egy árnyék mozog, egy cipő kopog.

Nem lát a sötétben, nem lát a fényben,
Szomorúan s félve kacsintgat hátra,
Bárcsak mindent látna!
De nem lát a sötétben, nem lát a fényben.

Agyában a gondok egyre sokasodnak,
Testében a lélek elenyészni készül,
Minden porcikája remeg - rémül;
Agyában a gondok egyre sokasodnak.

Könnyei az arcára gördülnek,
Kitörnek érzései szíve mélyéből,
Nem menekülhet a Világ elől;
Könnyei az arcára gördülnek.

Hatalmas kiáltás rázza meg a csendet,
Az egyetlen élő holtan hever,
Félnie többé már nem kell;
Hatalmas kiáltás rázta meg a csendet.

Kérdések sora visszhangzott az utcán,
S megtelepedett a házak falán, a lámpán:
- Miért? miért? mikor? s hová?
Már soha, soha, sehová...


Túl rövid

Keserű íz gyűlt össze a szájban,
mely sokat beszélt és félt.
S gyönyörködik a szem a tájban,
Mely mellett eddig élt.
Összeszorult a lelke...
Már csak egy helyre menne...
S repül, akár egy madár...
Repül az élet, s jő a halál...

[Soridan]

Különös
-------

Fura dolog emlékezni. Szinte kegyetlen.
Főleg, mikor te vagy az egyetlen.
Álmaidon tűnődsz s mosolyogsz rajtuk,
mert - naív dolog - valódinak látod.
Odafordulsz hozzá: "Mondd, emlékszel?"
Csak néz értetlenül, s nem felel.
"De... hiszen ott voltál Te is, velem!
Tényleg nem emlékszel? Ne mondd ezt nekem!"
S persze újra csend, zavart félmosoly.
Eltűnődsz, megrémülsz: ez már a téboly?
Oly dolgokat látsz, mit senki rajtad kívül,
oly pillantásokat, mitől a szív kihűl.
Kegyetlen dolog emlékezni. Veszedelmes.
De emlékek nélkül élni? Rettenetes.


A szív fohásza
--------------

Szótlan ima, én hallom csak folyton,
bennrekedt mélyen, fennakad ajkamon.
Hogy mit szeretnék, miért reszketek?
Magamban néma fohászt miért rebegek?

Nem nagy kérés. Csak a világ.
Hogy értem nyíljon a legszebb virág.
Ha megkérdeznék, mit szeretnék?
csak mosolyognék, magamban válaszolnék:

Hogy hozzám bújjon, átöleljen...
Hogy megcsókoljon, érinthessem...
Hogy amikor velem van, boldognak lássam...
Ez! S nem más a leghőbb vágyam.


A halálváró

Kinek egyszer életkedve múlt,
a Halál ösvényén már elindult,
s hiába érne célba már,
csak incselkedik véle a Halál.

Hiába a vígaszt ígérő álmok,
tettetett jókedv, halvány mosolygások,
belül zokog, holtraváltan reszket,
új élethez nem érez már kedvet.

Megbéklyózza, köti a félelem,
hogy nem lát már szépet az életen,
hogy nincs, ami az élethez kösse,
de annál több, ami a mélybe lökje.

A sarokban ül, az élőket nézi...
nem mozdul, már fáradt remélni.
Egy kérdésen töpreng, mit régen hallott:
A holtak szíve tovább miért dobog?

[Soridan]

Noriko : tetszik, tetszik, a társadalmas különösen

Saori: remek versek

Más:

Az előzőek régi témák feldolgozásai by mai számvitel órák; s itt egy újabbacska is (mai termés - szintén régi téma)

Gyógyulás

Az emberi szív akár a főnix,
hamvaiból is feltámadni képes,
hisz' egyszer végetér a Tél is,
a világ újra szép és fényes.

[Soridan]

Osztalytarsam... Bounce koma altal:

Minden versben van egy rim,
Ebben is van, nem is egy.

[Freyja]

Nagyon gratula mindenkinek!
Tényleg jó dolog ZH után ilyesmit olvasgatni...csak ne kéne a holnapira tanulni...

Egy kérdésem lenne hozzátok: Felhasználhatom az írásaitokat más fórumban? (Természetesen a szerzõ nicknevét megjelölve   )

Edit: félregépelések kijavítása...nagyon magamnál vagyok ma

[Feldin]

Noriko: a társadalmas aranyos. néha azért kitörne az ember...
a másik meg... hát igen, most úgy látszik, mindenki ilyen hangulatban van  

Noriko
Látom a tavasz az tavasz.
Szupi!
Edit: Grat S(a)ori!!!!!
Szóval mind

[Soridan]

Nagyon gratula mindenkinek!
Tényleg jó dolog ZH után ilyesmit olvasgatni...csak ne kéne a holnapira tanulni...

Egy kérdésem lenne hozzátok: Felhasználhatom az írásaitokat más fórumban? (Természetesen a szerzõ nicknevét megjelölve   )

Edit: félregépelések kijavítása...nagyon magamnál vagyok ma

Reszemrol rendben (amennyiben engem is magaba foglalt a kerdes)