Írások

[kisvirag]

igazábol, szerintem csak uborkaszezon van
nekem is csak olvasni van idõm itten. különben a MAGUSozás hatására elkezdtem irni egy új novellát. egész jó lesz.
meg majd hamarosan, ha hazaér végre a gépem, talán a gépeléseket is befejezem, és akkor megint jelentkezem

de már csak két hét suliig, utána gondolom megint fellendül itt az élet

[Tiaro]

Az uborkaszünet nagyon is igaz, de talán csak átmeneti...
Addig is, magyarázom a bizonyítványomat:
 
Itt cseng a dallam
Érzem a lelkemben
Hallom a fejemben
Lángol a szívemben

Itt kínoz egyre
Lassacskán megõrjít
Sötétségbe taszít
Élve kettészakít

Eleven tûz ez
Vén láng-szimfónia
Izzó melódia
Vad kakofónia

Bár leírhatnám
Papírra vethetném
Sziklába véshetném
Szélbe nevethetném

Bárhogy próbálom
Megtenni nem tudom
Tán nem is akarom,
Tán nem is akarom...

[Rounin]

elkezdtem irni egy új novellát. egész jó lesz.

De szerény

//www.mind-egy.hu

Olvassatok és gyógyuljatok

[Rounin]

A koromsötétben semmit sem lehet látni,
Mozdulni nem tudsz, csak állni és várni.
Földöntúli hangok töltik be a teret,
Belül érzed, ez csak a túlvilág lehet.

A csípõs szél megérint, hideg, mint a márvány,
A hidegrázás terjed, akárcsak egy járvány.
A tömény, párás lég vasmarokkal fojtogat,
A halál ezen arca nem hagy vérfoltokat.

Érezvén a végtelen köd fûszeres illatát,
Szívverésed hirtelen dobpergésbe vált át.
A szúrós szag kegyetlenül markol tüdõdbe,
Menekülnél, de a félelemtõl ide vagy kötõdve.

Minden veszni látszik, közeleg egy rém,
Csontig belédhatol a könyörtelen, rideg fém.
Utolsó réményed egy parányi fényszikra,
Mire hozzádér, csupán árnyékos holdfirka.

És közben VHD OSt-t hallgattam ... nagyon tetszik.

[Exo]

És közben VHD OSt-t hallgattam ... nagyon tetszik.

Arigato Gozaimashita!!!

[Damnatus]

Hali!

"az esélye erre kevesebb volt, mint északföldi parasztnak a túlélésre egy kahrei naftaköpõvel szemben"
Ez tetszik!Egyébként az egész is.

[Lt. Simoan Blarke]

Ajjajj
mióta nem szóltam már hozzá ehhez a topichoz... sõt egyetlen fórumhoz... na de sebaj, van net, van élet   beszúrok egy kis, ironikus részletet, amolyan J. Goldenlane stílusban, mert az utóbbi írásaitok elég komolyak :PPPPP

[Lt. Simoan Blarke]

Gildera már maga számára zavaróan sok ideje lovagolt a Karavánok Erdejében. Kezdte nagyon idegesíteni ez a sok fa. Amikor elhatározta, hogy a Rózsák Völgyébõl felmegy északra és megnézi a Tûz-csúcsot, még teljesíthetõnek tûnt a feladat. Karaván azonban Anklenmondba ilyen idõben nem igazán szokott indulni. Majd tavasszal... hogy is mondta az a dagadt fickó?
- Drágám, még akkó' se indulnék el így tél elõtt Anklenbe, ha a kéthónapos út minden éccakáján mekkapnám azt az édes kis segged...
Gidera valamennyire megértette az álláspontot így õsz végén, azonban nemesenszületett és pap volt, úgyhogy kettõs büszkesége miatt elsõ lépésként szénné perzselte a fickó arcát (már zavarta a szõrös, vastag, matató kéz), aztán erõsen elgondolkozott azon, hogy esetleg rágyújtja még a ruhát is. Végül engedett a késztetésnek, és egy arasznyi tûzskorpiót zavart a fickó nadrágjába. Elvégre Pyrus tanítása szerint az érzelmek a szellemi tûzbõl táplálkoznak, és ha az isten egy követõje vagy papja megtagadná õket, magát a tüzet, Pyrus lényegét tagadná meg. Emiatt amikor a vöröshajú lány avval a tudattal ment ki a karavánmester sátrából, hogy a fickó most egy évig nem fog asszonyszeméllyel hálni, meg sem fordult a fejében, hogy rosszat csinált. A város vörösköpenyes Rózsarõsége persze másképp gondolta, így rövid úton kitették a szûrét a Rózsák Városából.
Jobb híján egyedül vágott neki a vadonnak. Eddig semmi jelentõs nem történt - leszámítva, hogy egy alkalommal farkasok, négy alkalommal pedig rablók rontottak a látszólag védtelen, fegyvertelen nõre. Gild azonban nem csinált mást, mint hogy öt elszenesedett tisztást hagyott maga mögött feketére égett hullákkal.
Megkönnyebbülten vette észre, hogy ritkulnak a fák. Kiért a Zöldpusztára. Az erdõ után jólesett ez a kis változás, de még mindig túl sok volt a zöld. Emellett tisztában volt vele, hogy magukat "kalandozóknak" tituláló figurák szokása használni ezt az utat, amin haladt. Így amikor meglátta a négyfõs csapatot szembeügetni, nem lepõdött meg túlságosan. Gondolkodás nélkül kibogozta batyujából a lángkardot.
Amikor körülbelül nyíllövésnyi távolságra értek, Gild szemügyre vette õket. Zsoldosok: egy lovag, egy íjász és két köpenyes. Varázstudók...
Egy perc múlva már tudta, hogy ezt nem fogja egyszerûen megúszni. Meglátta a tagbaszakadt, teljesvértes harcos szemének a csillanását. Érezte a mohó tekintetet, ami végigméri karcsú termetét és telt kebleit. Asztrális látásba siklott, és még kettejüknél (az íjásznál és az egyik kámzsásnál, aki egy isten bélyegét viselte) fedezte fel azt a tüzet, amit elfogadni elfogadott, de istensége egyik nagy baromságának tartott. Remélte, hogy az egyház nem fogja kiátkozni, amiért most szembeszáll ezzel a lángolással.
A lovag és az egyik kámzsás (istenszimbólummal a köpenyén) odaértek hozzá. A páncélos undorítón felröhögött.
- Szervusz, kislány - vigyorgott. Foghíjas volt a mosolya, és Gild egy méternyi távolságból érezte az undorító leheletet. - Nahát, mi az az öledben? Fegyver?
Gild megpróbált továbbmenni és tudomást sem venni a fickóról, de az íjász lova elzárta az utat.
A papszerû kámzsás megragadta a vállát.
- Mi az, hölgyem? Máris távoznál?
- Kihagynál egy kellemes kis beszélgetést négy úriemberrel? - fûzte hozzá az íjász fickó.
Gild nem szólt. Elkezdte felidézni magában a tüzet.
- Na mi van, leányzó? Nem teszed el azt a csúnya kardot? Nem járnál rosszul, ha valami más kerülne helyette az öledbe - vigyorgott a "lovag".
Gildera koncentrálás közben megfogta a kard markolatát.
- Ejjnye, ne hadakozz - szólt a pap, aztán a lány karja felé nyúlt.
- Ha közelebb jön a macsod, tõbõl levágom - jelentette ki halkan, de határozott hangon a lány. Amikor ez nem hatott, egy könnyed csuklómozdulattal elõrántotta a hullámos fegyvert és átvágta vele a pap könyökét.
A fickó felordított, karja élettelenül érkezett vissza az oldalához.
- Te kis... - kezdte a lovag kardot rántva, de mire elõhúzhatta volna, egy irdatlan méretû tûzgömb vágódott az arcába. Lovastul megsült.
Az íjász káromkodott egy cifrát, majd hátrább ugratta a lovát és elõrántotta az íját. A másik kámzsás közben felfoghatta a helyzetet, mert a lány következõ tûzvarázslatát egy vízpajzs állította meg a levegõben. Gild kezdte úgy érezni, hogy rosszul áll. A pap szintén eltávolodott tõle, és elkezdte a sebét gyógyítani, az íjász vesszeje átjárta a lány lovának a torkát, a varázsló elme-varázslatát alig tudta lerázni magáról és már energiája se nagyon volt.
Ügyesen ért földet és gyorsan arrébb gördült, majd amikor talpra ugrott, ugyanazzal a lendülettel három apró dobótût hajított a varázsló felé. Kettõt megállított a csuhás védõmágiája, a harmadik pedig csak a férfi bõrét karcolta meg.
Ez is elég volt, hogy a varázstudó ájultan hulljon alá a nyeregbõl. Mimózavirág.
A pap közben abbahagyta a gyógyító varázslatot, megjavult jobbkezével elõrántott egy talizmánt. Egy pillanattal késõbb ezüst ragyogású buzogány, pajzs és teljesvértezet jelent meg a férfi kezeiben és testén. Gild kezdte rosszul érezni magát... és ezt az érzést nem enyhítette a bal lábikrájába vágódó nyílvesszõ. A kín könnyeket csalt a lány szemébe, de akarata utolsó morzsáival elszabadított minden hatalmat, amit még elõ tudott kaparni. Még annál is többet... A tûzkitörés kivégezte a lovakat, a varázslót, az íjászt és a környék növényzetét.
A pap azonban megúszta. Az ezüst fény megtörte a lángok hatalmát.
Gildera talpra kászálódott, de egy ezüst fényben lesújtó ököl került a látókörébe. A fájdalmat már alig érezte, amikor átsiklott az eszméletlenségbe.

[Rounin]

Ahogy telnek az évek
s életed éled,
mi néha s olykor
tombolva lángol;
el sose árul
el sose árvul...
Ha életed éled,
görögtûz éled,
s ha nem is kéred,
de felperzsel Téged,
s a holthamu lélek
életre éled -
új hajnalra ébred...
Mert életed éled,
utad az évek,
s bárhogy is nézed,
a szíved nem téved...
ha mégsem így érzed,
hát könnyedén véged...
És én csak nézlek,
ó, bohókás Élet:
mi az a vétek,
amiért élek??
De azt hiszem ért'lek:
talán mert félek...

Kialvatlanság, hajnali kelés, 8 óra feszített koncentráció, majd szakadó esõben, villámok hasogatta viharfellegek alatt bõrig ázva s utána buszon rázkódva jutott eszembe. Nem vers, s nem is... hmm, nem tudom mi ez. Csak úgy valami.

[Rounin]

Ez N-A-G-Y-O-N jó! Hadd gratuláljak hozzá! Egyszerû, de valahogy mégis...vagy inkább pont ettõl...

Az utolsó versszak... nagyon üt. Pongyola megfogalmazás ez részemrõl de talán ez a legkifejezõbb pár karakterben.

[kisvirag]

Nya. rounin: a második vers nagyon tetszik, a többit még nem volt idõm elolvasni.
most postolok két válogatást. a villanások minden darabját olvastátok már, csak így egymás mellé mögé válogatva szerintem különleges hangulata van.
az álomélmények minden részét még nem ismeritek. mostanában volt idõm, hogy összeszedjem õket. lassan a többit is befejezem, átnézem, rendszerezem

[Meske]

Ahogy telnek az évek
s életed éled,
mi néha s olykor
tombolva lángol;
el sose árul
el sose árvul...
Ha életed éled,
görögtûz éled,
s ha nem is kéred,
de felperzsel Téged,
s a holthamu lélek
életre éled -
új hajnalra ébred...
Mert életed éled,
utad az évek,
s bárhogy is nézed,
a szíved nem téved...
ha mégsem így érzed,
hát könnyedén véged...
És én csak nézlek,
ó, bohókás Élet:
mi az a vétek,
amiért élek??
De azt hiszem ért'lek:
talán mert félek...

Ez valami mesés volt!! :kiraly:
Most teljesen elaléltam...

[Rounin]

Ez valami mesés volt!! :kiraly:
Most teljesen elaléltam...

/me csak somolyog borostája mögül. Örülök Csak be ne üsd a fejed.

[Pandóra]

Sziasztok!

Huhh, de kis aktívak voltatok! Akkor most jöjjön a tõlem szokásos hogyan-haragítsunk-meg-egyetlen-posttal-minél-több-embert címû szösszenet.

Kisvirag csatolt írásait még nem volt energiám elolvasni, de nagyon kellemesen meglepõdtem Ner-san novelláján. Bár meglovagolja a Usteam-en (kicsit túlságosan is) divatos MAGUS-feelinget, de végre valami más! Végre emberi érzelmek, hétköznapi sors, olyan, amihez nem kell lovagnak, papnak, szuperhõsnek lenni! Egy reménytelen szerelem, de nem a MAGUS-os lovagregényes séma szerint, mert a megoldás nem halál vagy happy end, ahol a lány felismeri a fiú értékét, de nem is történik a fiú részérõl sem semmi szélsõséges. Nem indul egy karddal / tûzpallossal / baltával a világnak, csak él tovább ezzel a kudarccal, ahogy a legtöbb ember tenné. Le a kalappal, Ner-san! És ne csüggedj, hogy csak a MAGUS-os utalásodat érte elõttem dicséret, most arra van kereslet (most ezen meg ne sértõdjön senki, ez csak az én meglátásom), de én pm-ben továbbra is kíváncsi vagyok a hasonló írásaidra.

Ja, érdekelne titeket egy olyan topic, ahol nem saját írások lennének, hanem kedvenc íróktól rövidebb idézet, kedvenc könyvek ajánlgatása?

[kisvirag]

HAliho! végre nekem is sikerült elolvasnom a két utolsó novellát. Ner-san, tényleg le a kalappal, nekem nagyon, de nagyon tetszett! blarke, a tied is tetszett, a sztori nagyon jó, bár engem zavartak a párbeszédek megfogalmazásai...
holnap még lesz három vizsgám, aztán végre egy kis idõm... mostmár nagyon szeretném befejezni az ígért novellákat. nem csak miattatok, sõt, harag ne legyen belõle, de elsõsorban nem miattatok engem öl már meg a kíváncsiság, mi lesz a vége, mert bármennyire hihetetlen, még én sem tudom... mindig írás közben alakul ki...

[Meske]

Ja, érdekelne titeket egy olyan topic, ahol nem saját írások lennének, hanem kedvenc íróktól rövidebb idézet, kedvenc könyvek ajánlgatása?

Enegem biztosan érdekelne egy ilyen topic!!! Így is van elõtétben egy csomó könyv, amit majd el akarok olvasni, hadd legyen mégtöbb!

[Freyja]

Ner-san:
Nekem is nagyon tetszett az írásod!!   Nálam ez ütött a legnagyobbat:

S mert már régóta hízlaltatta magát ez a lángoló sörényû, jégkristály-szemû bestia, nem esett nehezére a vacka közelébe merészkedõ tündérkéket rövid idõ alatt fölfalnia.

Iszonyúan jó ez a kép!
Természetesen én is kíváncsi vagyok a további írásaidra!!

[Rounin]

Angyal voltam...
----------------

Angyal voltam álmaimban,
erõ feszült szárnyaimban,
enyém volta csillagos ég,
de mindez nekem nem volt elég!

Álmaimban angyal voltam,
búra-rosszra nem gondoltam,
sorsom nem volt halandó lét,
de mindez nekem nem volt elég!

Álmaimban voltam angyal,
sejtelmes-szép, tiszta arccal.
Mind azt mondták: õ egy szépség.
De mindez nekem nem volt elég!

Azt álmodtam, angyal voltam,
s én mohó azt akartam,
minden tudás enyém legyen -
mert amim volt, kevés nekem.

Angyal voltam álmaimban,
amit kértem, meg is kaptam,
S hogy elég nem volt - felébredtem.
Ez lett az én büntetésem.


Pandóra: még mindig nem tudom miért lol a Karma....

/me persistent

[kisvirag]

Huuuuuh..... /me most naggyon erösen visszafogja magát, hogy ne ejtse ki azt a két tiltott szót. sajnos semmi más nincs, ami ki tudná fejezni, azt, amit ilyenkor érzek, ha Rounin a te müveid olvasom.... angyal vagy.... nem csak álmodtad.

[Rounin]

Huuuuuh..... /me most naggyon erösen visszafogja magát, hogy ne ejtse ki azt a két tiltott szót. sajnos semmi más nincs, ami ki tudná fejezni, azt, amit ilyenkor érzek, ha Rounin a te müveid olvasom.... angyal vagy.... nem csak álmodtad.

Ne játsz az életeddel

Hmmm... inkább lennék kárhozott Azokat nem köti gúzsba megannyi szabály ...

Nagyon köszönöm...

[Freyja]

Angyal voltam...

Uffff....asszem most ennyi jön ki belõlem

[Pandóra]

Angyal voltam...
----------------

Én is!   Ja, de ez biztos nem meglepetés számotokra.

Pandóra: még mindig nem tudom miért lol a Karma....

/me persistent

Igen, aztán rájöttem, hogy neked nem az a karma, mint nekem, azaz az, de ...huhh... szóval a saját alapítású, kétszemélyes kis politeista vallásban, amiben persze hiszek is buzgón, a karma a leggyilkosabb dolog a világon, és ez az a helyzet, amikor már kínomban nevetek - ahogy mondani szokás... Remélem, sikerült ebbõl valamit érteni. De ezt igazán csak az érti, aki ráérez a kis kétszemélyes vallás mély igazságaira.

[Pandóra]

Létrehoztam az elsõ saját thread-om!       Szóval az lett a címe, hogy Holt költõk társasága. Tudjátok, az a nyálas film Robin Williams-szel, ahol az iskolás fiúk egymásnak olvasnak fel. Stílusos címet akartam neki, nem olyan egyértelmût, mint "Olvasmányok" vagy "Kedvenc olvasmányok", és ennél jobb nem jutott eszembe, de így -úgy gondoltam-, beszólok ide, hogy megtaláljátok.

[Rounin]

Igen, aztán rájöttem, hogy neked nem az a karma, mint nekem, azaz az, de ...huhh... szóval a saját alapítású, kétszemélyes kis politeista vallásban, amiben persze hiszek is buzgón, a karma a leggyilkosabb dolog a világon, és ez az a helyzet, amikor már kínomban nevetek - ahogy mondani szokás... Remélem, sikerült ebbõl valamit érteni. De ezt igazán csak az érti, aki ráérez a kis kétszemélyes vallás mély igazságaira.

Értem. Komolyan. Így már tényleg lol, és hidd el, hasonlóképpen "nevetségesnek" tartom ezt. Mikor már egyéb reakció híján csak ez marad.  Jól értem vélni? Kucc... vélem érteni?

Ner-san : túlzol, de hidd el, jól esik. S ha megjegyzem, hogy csak úgy, idõ elütése címen írogatok? Nem ez az erõsségem

[Meske]

S ha megjegyzem, hogy csak úgy, idõ elütése címen írogatok? Nem ez az erõsségem

Hát igen... Vannak emberek, akik szinte mindenben jók. (pl. te ) És vannak olyanok is, akik szinte mindenben bénák (pl. én  :beken: ) ,  na de persze a középút is fellelhetõ: vannak, akik 1-2 dologban jók, a többiben iszonyat bénák.

[Damnatus]

Hali!

minden emberben ugyanannyi az értékes dolog. Esetleg te nem a legfeltünõbb dolgokban vagy a legjobb. Pl. én nagyon jól tudok nemlétezõ történeteket úgy elõadni, hogy valósnak tûnjön, ezáltal szórakoztatva a hallgatóságot.

[Rounin]

Nem számít az cseppet sem, barátom! Azt hiszed, hogy én talán nem csak a kínt akartam kiírni magamból?

Azt nem tudhatom. Egy kínnal teli írás nem feltétlenül jelenti, hogy az íróban ilyen érzések kavarognak. Lehet, hogy csak ki akarta próbálni magát ilyen stílusban is. Ld. "Tragédia" by me

Meske:
Sokban jó, de semmiben sem kiemelkedõ. Nem túl felemelõ, hidd el

Damnatus: csak nehéz megtalálni és rájönni, miben is vagy jó. Meske még biztos nem talált rá. Sebaj, ráér még

[Damnatus]

Hali!

Én is kínnal írok. Kín számomra az írás, többek között ezért sem szoktam nagyon jegyzetelni (meg mert késõbb nem tudom elolvasni ).

[Tiaro]

Rounin:
Az angyal voltam tényleg lett. Amellett ismerõs motívum, nekem bejön...

Más: a kínról jutott eszembe, egyszer eljött hozzánk anno egy író emberke, aki élete nagy könyvén dolgozott. Kérdezgettünk tõle mindenfélét, és azt találta mondani, hogy amikor leül írni, már tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...?
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl...   )

[noriko]

juj a megélhetési írókról jutott eszembe (és remélem még nem meséltem),
mi sulinkba egy költõ jött el egyszer, és én megkérdeztem hogy írja a verseit. Mondta hogy hát felkel reggel, megkajál, aztán leül az asztalhoz és addig ott ül amíg össze nem hoz valami verset. Pl. körbenéz, meglát egy legyet, aztán ír egy verset a légyrõl. Hát nem tudom..annyira nem volt költõies ez a kép. kissé kiábrándító.