Írások

[Damnatus]

Hali!

Kb. úgy lehetett vele, mint én, hogy ezer ötlete van, de amikor nekiállna leírni, egy sem jut eszébe, hiába erõlteti.(ezért van az, hogy általában rögtönzök kaland meséléskor, a sztori rég megvan, de nincs erõm leírni).

Faterom mesélte, hogy amikor volt KISZ táborban, akkor egy költõvel beszélgettek:
- " A költeményében, amikor arról írt, hogy a nagy hal megeszi a kis halat, akkor tényleg a kapitalizmusra tetszett gondolni?" -kérdezi egy srác.
- "Micsoda, ezt hol hallottad? Egyszerûen azt írtam, amit láttam"

A legtöbb jó allegóriára épülõ vers pont úgy tevõdik össze, hogy a költõ sikeresen kapcsol egy gondolatot, egy általa látott, érzett dologhoz. Lehet, hogy a legyet látva a káoszról írtegy verset.

[noriko]

nemtom, én úgy értelmeztem, hogy semmi ötlete sincs, de muszáj összehoznia egy verset ilyenkor is, merthát ezért kapja a pénzt...

[Damnatus]

Hali!

Rejtõ Jenõ is sok mûvét írta határidõre, és nem mondanám, hogy rosszak lennének.

[Pandóra]

Értem. Komolyan.

Akkor miért kellett kétszer is visszakérdezned?  

Rounin:
Az angyal voltam tényleg lett. Amellett ismerõs motívum, nekem bejön...

Nem vagy egyedül.  

már tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...?
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl...   )

Én meg azt nem tudom, hogy tud valaki vázlatot írni valamihez. Én leülök, aztán úgy alakítom a sztorit, amilyen kedvem épp van. Ha rossz kedvem van, mindenki meghal, ha jó, akkor egy szerelmespár azért életben marad.

[noriko]

ezt még vizsgaidõszakban hoztam össze, és nem a legjobb hangulatban....
(brrrrrr szörnyû emlékek!)

Kedd volt. Ezt sugározta reggel a rádió, ezt hírdette a szoba falán lógó naptár is, melyrõl kéklõ tenger és szikrázó napsütés képe mosolygott csábítón az álmos szemlélõre, aki mint minden reggel, egy percre most is engedett a kísértésnek és gondolatban máris messzi egzotikus tájakon lubickolt a hûsítõ habokban, vidáman, gondtalanul...hogy aztán egy fáradt sóhajjal térjen vissza a jelenbe. Egy darabig még konokul szorította magához a puha takarót, gyerekesen azt remélve, hogy ha ma fel sem kel, talán nem is kezdõdik el a nap, mintha a takaró és az ágy melege vissza tudná tartani a kegyetlenül elõrezúduló idõt.
Tikk-takk! A szoba csendjébe szinte örjítõ kattogással vágott bele a máskor alig hallható öreg falióra monoton hangja, ezernyi darabra szaggatva az ágyban rejtõzõ alak naív képzelgéseit. Talán felháborodott azon, hogy holmi takarókkal próbálják leigázni az Idõ õsi kerekét, és most fennhangon kívánta közölni e nevetséges harcossal: vesztettél, ébredj!
Elõször két láb bukkant elõ a leigázott menedékbõl, és lépett bizonytalanul az ébredõk világába, különösebb sorrend nélkül, hisz tulajdonosuk már nem is reménykedett abban, hogy esetleg a jobb láb szebb napot ígérhet. Két papucs csoszogva indult meg a fürdõszoba felé, durcásan, mogorván, azonban a készülõdés rutin mozdulatai hamarosan feledtették idõharcosunkkal a reggeli vereség bosszantó emlékét, és álmoktól elszakadt tudata a napi teendõk felé fordult. Egy jól begyakorolt mozdulattal félreszökkent a sötétítõfüggöny, és vidáman világította be a kis konyhát a kinti napsütés, majd néhány perc múlva már a tea is ott gõzölgött a jólismert barna bögrécskében, és a forró olajon hangosan sercegett a tükörtojás. A septiben elfogyasztott reggeli után ismét elõkerült a fiókból a kiadós papírtömeg, és a már kifogyás szélén álló zöld és sárga szövegkiemelõ. Ahogy múltak a percek, a sercegõ kihúzó lendülete kezdett visszaesni, és hõsünk elszánt arcán felsejlettek a kétségbeesés elsõ jelei. Olvasta a betûket, sõtt, egyes részeket még kívülrõl is fel tudott volna mondani, de egyre több olyan részletre bukkant, ami ijesztõen ismeretlen volt a számára, habár a papíron biggyeszkedõ élénk zöld csíkocskák bizonyították, hogy már olvasta ezeket is egyszer. Egyszer. Talán pont ez volt a baj. Csak még lenne egy napja, vagy még legalább egy délután! Lopva pillantott szeme sarkából az óra irányába, de ennek hatása csupán egy erõsödõ gyomorgörcs lett. Aztán sikerült rábeszélnie magát, hogy már nincs sok hátra, de már szinte csak futólag fogta fel az összefüggéstelennek tûnõ mondatok tömkelegét, és fõleg azt figyelte mennyivel lesz vékonyabb a még átnézendõ oldalak halma egy-egy lapozással.  Azonban az óra még most is gyorsabb volt nála. Pontosan kikalkulált ütemezéséhez képest már szinte fél napos késésben volt, kapkodva lökte félre a már olvasott részeket, mely során szivárványszínû papírlapok csapata terítette már be lassan a szobát. Újabb pillantás a falra, és ekkor bekövetkezett az, ami ilyen utolsó napokon általában beszokott. Kétségbeesett hõsünk hirtelen felnevetett, és vadul lecsapta iróeszközét, majd nagy sóhajtás kíséretében hátradõlt a székben. Feladta. Érezte, hogy talán nem kéne még, hogy még sokmindent átnézhetne ami hasznos lehet, de inkább ,,aki mer az nyer" és ,,a kettes tudás olyan kicsi, hogy nem is vesszük észre" –féle mondatokkal nyugtatgatta lelkét. Ezt követõen egy darabig bámult valamit a tévében, bekapott pár falatot vacsora címszó alatt, firkálgatott valami nonfiguratív rajzocskát egy lapra, majd azon kapta magát, hogy tekintete egyre gyakrabban téved a földön heverõ papírokra. Aztán már nem is vette észre mikor történt, de hirtelen agyában újabb ütemterveket kezdett szõni, majd kezébeemelte a kiemelõt, és újult lendülettel látott hozzá megvalósításukhoz, újra elszántan, mintegy az Idõ elleni utolsó rohamként.  

[Damnatus]

Hali!

Nahát, ez nagyon jópofa, tetszik! A hangulatot remekül sikerült visszaadni.
(nem septiben, hanem sebtiben   ).
És a történet se semmi, én ha egyszer feladom, már nem állok neki újra (igaz én az utolsó pillanatig szorongatom a jegyzeteket, mert nálam nem az "elég a kettes is", hanem a "legalább kettes legyen" elv dominál.
Szal összesítve jópofa, ha kedved van hozzá, akkor olvasd át, javíts ki egy-két szót (cserélj le), és akkor remekmû lesz.

[Pandóra]

ezt még vizsgaidõszakban hoztam össze, és nem a legjobb hangulatban....
(brrrrrr szörnyû emlékek!)

Ismerõs helyzet. Én a feladós vagyok.

[Meske]

Meske még biztos nem talált rá. Sebaj, ráér még

Igazából már volt olyan, hogy na, végre valami, amiben tényleg jó vagyok, erre jött valaki, akinek a szintjét még meg sem közelítettem... Ez nagyon elszomorító...
Egyébként én se tudnék úgy írni, hogy most muszály írni valamit, hanem ha van ihletem, akkor írok, ha nincs, akkor nem. Bár már volt olyan, hogy osztálytársaim megkértek, hogy költsek már nekik egy verset ott rögtön. Nem tudtam mást kirtalálni, így elég béna lett.
Itt van:

Többiek

Itt olvassátok versemet,
ti többiek!
Marcsi, ki integet,
s olvassa versemet.

Bori, ki nevet,
most is hallatszik. (Ha-ha)
Veronika kedves,
s mosolyt csal az arcokra.

Terus, ki jó,
csendben figyel örökre.
Végül Laura,
aki a földön jár, s vidám.

Ezek vagytok ti többiek,
kik most is nevettek!
Na jó, ne vicceljetek.
Vidáman zárul versetek.
(8.osztály végén írtam)


Ja, és a "léggyel" kapcsolatban: nekünk is, ill. egyik osztálytársamnak is mindig az jár a fejében, hogy az amit tanulunk irodalomból, hogy ez meg ez az ember, mit gondolhatot, mit is akart kifejezni ezzel, meg ezzel a költõi képpel, vagy bármivel. Meg is kérdezte egyszer a tanárt, s az egész óra a vitatkozással ment el ezzel kapcsolatban. Mert ugye, honnan tudhatjuk mi, hogy X.Y. ember mit gondolhatott, mikor ezt meg ezt leírta. Végül ott jukadt ki a dolog, hogy a tanár elmondta, hogy mi csak végülis azt tanuljuk, hogy mit gondolhatott, és nem azt, hogy tényleg mit gondolt, mert azt sosem tudhatjuk biztosra. Nekünk csak az átlagosan elfogadott nézetett kell megtanulni...

[Rounin]

Akkor miért kellett kétszer is visszakérdezned?  

Mert akkor _még_  nem tudtam, melyik forgatókönyvet értelmezzem gondolataim szövevényébõl

[Pandóra]

Mert akkor _még_  nem tudtam, melyik forgatókönyvet értelmezzem gondolataim szövevényébõl

Tessék rólam mindig a legjobbat feltételezni.  

[Rounin]

Tessék rólam mindig a legjobbat feltételezni.  

Én Rólad legjobbakat. Csak a mondanivalódról nem

[Pandóra]

Én Rólad legjobbakat. Csak a mondanivalódról nem

:beken: Azt hittem, már megbocsájtottál. :beken:

[kisvirag]

Naah.
végre van net a gépemen, így végre belinkelhetem legujjabb novellám. még ne mtökéletes, de egyelõre még érnie kell bennem, hogy a szükséges változtatásokat megírjam, de kíváncsi is vagyok a véleményetekre. Egyébként azt hiszem, hogy ez amit olvastok, még csak a kezdet... félek, hogy idõvel folytatni fogom, mert bizony nem egy kimondottan lezárt vég sikerült, pláne, hogy így is hosszabb lett, mint eredetileg terveztem.

nos, jó szórakozást hozzá

[Rounin]

:beken: Azt hittem, már megbocsájtottál. :beken:

Off:
Nincs is miért, mert nem követtél el semmit. Na... ne pityeregj már... /me tanácstalanul toporog...

On:
Veszett sokat kell bepótolnom. Hihetetlen, hogy mennyire nincs idõpm olvasni mostanában... hmm, most majd lesz két napom, szóval visszamenmõleg kaptok értékelõket

[Pandóra]

Off:
Nincs is miért, mert nem követtél el semmit.

Azért ez így nem igaz.

Látom, az iskolakezdés mindenki ihletére lohasztóan hatott.

[Meske]

Látom, az iskolakezdés mindenki ihletére lohasztóan hatott.

ja...
Ezért most helyben költök is valamit:

Suli

Suli, ahol nem nagy a muri,
Mégis megy az ember
Mert éppen jön egy doli.
Suli, ahol mindig nagy a hajtás,
Mégsem állhatsz le, pajtás!
Tanulján az életen,
Keresztül a végeken,
Élj és annyi az egész,
Hogy fejedben nagy legyen az ész!

Suliba járni jó dolog,
Ha mégsem, akkor koppanok,
Koppanhatsz egy jó nagyot,
Menned kell ha nem tudod.
Suli, ez már csak így van,
S így is lesz az életen,
Tanuljál csak lelkesen!
Tanulni kell, s csak egy a fõ,
Okos legyél, mert az nyerõ.
Ész és erõ, akarat,
Együtt mindig megmarad.

[Pandóra]

ja...
Ezért most helyben költök is valamit:

Suli

Nagyon jók a rímek és a ritmus! Dallamos, gördülékeny, így tovább!

[Rounin]

Más: a kínról jutott eszembe, egyszer eljött hozzánk anno egy író emberke, aki élete nagy könyvén dolgozott. Kérdezgettünk tõle mindenfélét, és azt találta mondani, hogy amikor leül írni, már tiszta kínszenvedés egy sor is, ezért halad nehezen. Mi meg egymásra néztünk barátommal, és majdnem felröhögtünk:
Akkó' mi a kék égé' lettél író, hombre...?
(Tudom, hogy nem errõl volt szó, de tanulságos mese a megélhetési írókról, és a modern mûvészetrõl...   )

Hát igen, de azért van, hogy leülök egy -szerintem - atomjó ötlettel, s képtelen vagyok normálisan átadni azt írásba, a leírt szavak túl szegényesek ahhoz képest, amit én elképzeltem Ilyen szempontból olykor kínszenvedés írni.

[Damnatus]

Hali!

Meske
Tetszik. Egy kicsit lehetne gördülékenyebb, figyelni kéne a szótagszámra. (ez amolyan jótanács, hogy még jobbakat írjál )

[Bruce]

Hát igen, de azért van, hogy leülök egy -szerintem - atomjó ötlettel, s képtelen vagyok normálisan átadni azt írásba, a leírt szavak túl szegényesek ahhoz képest, amit én elképzeltem Ilyen szempontból olykor kínszenvedés írni.

Dettó. Ne tudd meg, hány tíz-húsz oldalas regénykezdemény törldõdött a gépemrõl, csak mert nem így képzeltem el... Hiába van nem egy jó sztorim, mostanában nem vagyok képes rendesen leírni...  

[Meske]

Pandora, Damnatus:

Ezt mint írtam, ott helyben költöttem, így siettemben nem nagyon figyeltem a szótagszámra, de egyébként álltalában, az ujjamon szoktam számolgatni, hogy nagyjából azonos szótagszám legyen egy sorban.
Majd legközelebb jobban figyelek rá!

[Damnatus]

Hali!

Meske
Hajrá!

[noriko]

jé Bruce, nincs szám a neved mellett!   (lehet hogy csak én vagyok nagyon lemaradva...)

sikerült felosonnom a netre, és visszaolvastam egy kicsit, mert azon a téren is le vagyok maradva sajna.
Olvastam sok szép verset, sok aranyos verset, szerzõket nem sorolom, mert átcsapna amolyan oscardíj átadásos feelingbe, és ott is hogy izgulnak nehogy kihagyjanak valakit a köszöngetésbõl!
A prózák közül most a Mayára és Meske fiktív naplójára volt idõm.
Érdekes a Mayában, hogy a hõs bukott hõs. Nehéz lehet beletörõdni, hogy átlag életet kell onnantól élnie..kíváncsi lettem volna Maya hogy viselte.
A fiktív napló aranyos. Látom, elmélkedõs napló inkább mint akciódús. Hú tök jó lenne ha rábukkannék dédnagymamám naplójára! Én kíváncsi vagyok a folytatásra!! Persze csak ha már megvan

[kisvirag]

Noriko: még így át sem gondoltam, hogy én egy bukott hõstörténetet írtam
mmm, és mint említettem, azt hiszem, ez  csak a kezdet, és idõvel megtudod, miként is viselte Maya a bukást

[Meske]

A fiktív napló aranyos. Látom, elmélkedõs napló inkább mint akciódús. Hú tök jó lenne ha rábukkannék dédnagymamám naplójára! Én kíváncsi vagyok a folytatásra!! Persze csak ha már megvan

Természetesen megvan, és már be is lett adva a pályázatra. (Remélem megnyeri... )
Itt van ezen a gépen egy része, de az utolsó néhány napot egy másik gépen írtam meg, így azt majd csak akkor tudom, megmutatni, ha Moha áthozza nekem, mert én nekem nem ment...

Ami itt van, abból is az ucsó nap nincs teljesen befejezve, de ha sikerül áthozni ide, bepostolom a végét.

[Damnatus]

Hali!

Én még sajna nem olvastam el ezeket (bár letöltöttem) de igyekszem. Ha elolvastam, véleményezem.
Egyébként ajánlok egy oldalt, ahol érdemes lehet körülnézni annak, aki költõi babérokra tör, legalábbis amatõr szinten.
http://amh.uw.hu/

[Pandóra]

Hali!

Én még sajna nem olvastam el ezeket (bár letöltöttem) de igyekszem. Ha elolvastam, véleményezem.
Egyébként ajánlok egy oldalt, ahol érdemes lehet körülnézni annak, aki költõi babérokra tör, legalábbis amatõr szinten.
http://amh.uw.hu/

Regisztrálok.

[Damnatus]

Hali!

Regisztrálok.

Én meg majd olvasgatok

[Exo]

Csaló õ, nem más, mint álnok fikciók mesélõje,
Olyan profi, hogy nem is érzed becsapva magad.
A háttérben gyûlik a gonosz, hátsó szándék.
Ha gyanú zápora hullik, felölti esõkabátját,
S minden lepereg róla, mintha viaszból volna.
Minden mondata ellened irányuló merénylet,
Erénytelen jutalma mégegy megtört, átvert lélek,
Ezért bármikor, mosolyogva szemedbe hazudna.

[Pandóra]

Helló!

Reklám:
A Fantáziáljunk! Magyarországon játszódó anime - topicba kellene pár kreatív író (késõbb rajzoló is). Karaktergyártás lenne egyelõre.