Vallás, filozófia, ezoteria

[Lythis]

I'm the only nontheist neopagan.. hence you all suck

Anything with "neo" in the name is mainstream.
Whore.

DONTBÍDZSELÖÖÖSZ beard-boy

[NLZ]

1.    Neo-Pagan  (100%) an  (100%)
2.    Mahayana Buddhism (99%)
3.    Unitarian Universalism (99%)
4.    New Age (96%)
5.    Liberal Quakers (95%)
6.    Mainline to Liberal Christian Protestants (85%)
7.    Theravada Buddhism (83%)
8.    Orthodox Judaism (73%)
9.    Orthodox Quaker (70%)
10.    Reform Judaism (69%)
11.    Jainism (67%)
12.    Baha'i Faith (67%)
13.    Hinduism (63%)
14.    Taoism (63%)
15.    Sikhism (62%)
16.    Islam (61%)
17.    Secular Humanism (58%)
18.    Church of Jesus Christ of Latter-Day Saints (Mormons) (58%)
19.    Mainline to Conservative Christian/Protestant (55%)
20.    New Thought (54%)
21.    Seventh Day Adventist (54%)
22.    Scientology (52%)
23.    Christian Science (Church of Christ, Scientist) (50%)
24.    Eastern Orthodox (45%)
25.    Roman Catholic (45%)
26.    Jehovah's Witness (44%)
27.    Nontheist (41%)

Hümmm.

[Ramiz]

Áthozva a Filmek... topikból:

Az Avatár egy mese, viszont a ha azt gondolom, hogy az emberi agy egy organikus számítógép, és az ezen futó programok a lelki, gondolati folyamatok, és ha ez az egyén halálakor, illetve már életében átíródik ez egy kollektív tudatba, vagy a kollektív tudat van hatással az egyéni programokra, akkor az már a pszichológia területe kezd lenni, nem New Age. Pl. Jung foglalkozik a kollektív tudattalannal, ami része a léleknek és már születésünktől kezdve bennünk van.

Jung szellemeket is látott...

Az meg, hogy a technokrata 20. század végi - 21. század eleji nyugati világban teljesen elterjedt és tulajdonképpen közérthető lett az a gondolkodás, mely mindent az ember által teremtett technikai valóság fogalmaival és hasonlataival próbál leírni, nyilvánvaló, de hogy ettől miért válna igazzá (igazabbá, mint akármelyik másik kifacsart valóság-metafora, amit a filozófusok kiszültek magukból az elmúlt pár ezer évben), arra még soha nem hallottam értelmes érvet.

A kollektív tudattalant mint születés utáni kulturális hatásokra létrejövő, szándékosan nem előásható elraktározott képzetek és archetípusok összessége nagyon érdekes dolog, de onnantól kezdve, hogy ebből egy genetikusan eltárolt, születéskor megkapott dologként kéne felfogni, az egész nagyon fals lesz. Már csak információelméletileg is érthetetlen, hogy az a sperma meg a petesejt meg a DNS-spirál hogyan tudná átadni az evolúció-léptékkel nyúlfarknyi "családi tudást"... vagy én értem félre az egészet? Érdekelne valami komolyan vehető, tudományos igényű cikk a kérdésről, ha tudsz adni.

Sűrített élmények formájában, szimbólumokkal kódolt módon tudattalanul birtokában vagyunk az emberiség eddigi történéseinek, tapasztalatának, vagy pl. a családi tudattalan tartalmazza az előző generációk tapasztalatait. Ez már megfigyelésekkel, vizsgálatokkal kimutatott, hogy létező dolog. A spiritualitás eléggé határterület, viszont a transzperszonális pszichológia vizsgálatokkal, pszichológiai módszerekkel vizsgálja a spiritualitással kapcsolatos emberi "működéseket", amik nem feltétlenül hókuszpók dolgok.

Bármilyen szellemhez imádkozhatsz, csak tudj hinni benne. Az ember alapvető spirtuális igénye, hogy elhelyezze magát a világegyetemben. Ha ez sikerül, minden rendben. A gond akkor kezdődik, ha nem talál számára elfogadhatót, neki megfelelő viszonyítási pontokat.

Szerintem nem akkor, illetve nem azért kezdődik a gond, hanem inkább abban az esetben, ha valaki nem tudja kezelni a tényt, hogy csak egy élőlény, fejlett tudattal, aki előbb-utóbb meghal és eltűnik, a világegyetem meg marad, ahol van.

De nincs semmi gond ezzel a ténnyel, mert akinek szükségre van a homályra, hogy ne szédüljön meg a világban, az úgyis teremt, gyűjt maga köré homályt. Lásd például a szcient-val meghülyített emberek tömegét, akiknek annyi bűnük volt csak (a logikus - és nem is feltétlenül materialista, mindössze logikus - gondolkodás képességének hiányán kívül), hogy pszichológiailag instabilak és így "értelmileg" is kiszolgáltatottak voltak.


PS.: Az meg egyébként is sokkal nagyobb gond, ha valaki talál "neki megfelelő" viszonyítási pontokat, csak éppen azon viszonyítási pontok azt súgják neki, hogy bármit megtehet, ha "Tarzan elég erős hozzá, hogy új lyukat fúrjon Jane-re", mint ha egy békésen fogyasztó kigyúrt, diszkós díszpolgár proli lesz belőle, vagy egy náci "forradalmár" (párthű bűnöző) vagy akármi más.

[Kvikveg]

...
Sűrített élmények formájában, szimbólumokkal kódolt módon tudattalanul birtokában vagyunk az emberiség eddigi történéseinek, tapasztalatának, vagy pl. a családi tudattalan tartalmazza az előző generációk tapasztalatait. Ez már megfigyelésekkel, vizsgálatokkal kimutatott, hogy létező dolog. A spiritualitás eléggé határterület, viszont a transzperszonális pszichológia vizsgálatokkal, pszichológiai módszerekkel vizsgálja a spiritualitással kapcsolatos emberi "működéseket", amik nem feltétlenül hókuszpók dolgok.
...

He?
ugy erted, hogy en anyamhoz-apamhoz hasonlo leszek mert o nevelt fel, ot meg a nagyanyja-apja, ezert olyan informaciohalmazt kapok felcseperedesem kozben amivel ok tuleltek - altaluk nem tudatosan is atadva?

[Nakedape]

...
Sűrített élmények formájában, szimbólumokkal kódolt módon tudattalanul birtokában vagyunk az emberiség eddigi történéseinek, tapasztalatának, vagy pl. a családi tudattalan tartalmazza az előző generációk tapasztalatait. Ez már megfigyelésekkel, vizsgálatokkal kimutatott, hogy létező dolog. A spiritualitás eléggé határterület, viszont a transzperszonális pszichológia vizsgálatokkal, pszichológiai módszerekkel vizsgálja a spiritualitással kapcsolatos emberi "működéseket", amik nem feltétlenül hókuszpók dolgok.
...

He?
ugy erted, hogy en anyamhoz-apamhoz hasonlo leszek mert o nevelt fel, ot meg a nagyanyja-apja, ezert olyan informaciohalmazt kapok felcseperedesem kozben amivel ok tuleltek - altaluk nem tudatosan is atadva?

elrontotta, ez is LiaLia szöveg, és igen mondjuk úgy, hogy he?

[LiaLia]

Jung szellemeket is látott...

Az meg, hogy a technokrata 20. század végi - 21. század eleji nyugati világban teljesen elterjedt és tulajdonképpen közérthető lett az a gondolkodás, mely mindent az ember által teremtett technikai valóság fogalmaival és hasonlataival próbál leírni, nyilvánvaló, de hogy ettől miért válna igazzá (igazabbá, mint akármelyik másik kifacsart valóság-metafora, amit a filozófusok kiszültek magukból az elmúlt pár ezer évben), arra még soha nem hallottam értelmes érvet.

A kollektív tudattalant mint születés utáni kulturális hatásokra létrejövő, szándékosan nem előásható elraktározott képzetek és archetípusok összessége nagyon érdekes dolog, de onnantól kezdve, hogy ebből egy genetikusan eltárolt, születéskor megkapott dologként kéne felfogni, az egész nagyon fals lesz. Már csak információelméletileg is érthetetlen, hogy az a sperma meg a petesejt meg a DNS-spirál hogyan tudná átadni az evolúció-léptékkel nyúlfarknyi "családi tudást"... vagy én értem félre az egészet? Érdekelne valami komolyan vehető, tudományos igényű cikk a kérdésről, ha tudsz adni.

Egy kicsit összetömörítettem az előző mondatokat

[spoiler= Bővebben]Ahogy eddig olvastam Jung rész vett szeánszokon, mint megfigyelő, érdekelte, hogy több ember hogy képes ugyanazt tapasztalni vagy vizionálni.
Most kezdtem el olvasni, írt az ufókról is egy elemzést kultúremlékekkel összehasonlítva, Titokzatos jelek az égen címmel, eléggé foglalkoztatta a téma.

Jung szerint a kollektív tudattalan velünk született, egyfajta egyetemes közös alapmintázat, ami szerint szerveződnek az ember kulturális tapasztalatai. Része az ember "túlélőkészletének", előfeltételezések összessége, milyennek kellene lennie a világnak. Archaikus szimbólumok jellemzik, pl. az Anya, az Apa, de pl. a Hős Útja is egy a sok archetípus közül. Megjelenési formái a mítoszok, mesék is, amik egymáshoz képest távoli földrészeken keletkezve meglepő hasonlóságokat mutatnak, emiatt is feltételezett a közös alap. (Jung egy rövidebb összefoglaló írása olvasható, Mélységeink ösvényein könyvében, A kollektív tudattalan archetipusairól c. tanulmányában, ez valahol a gépemen meg van szkennelve és pl. egy meseelemzés ebből a szempontból Nagy Ágnes: Szimbólumok, archetípusok a mesében)

A családi tudattalan átadásának több megközelítése is van. Nem állítom, hogy közvetlen sejt szintű emlék-öröklés van, hanem ez inkább szociálisan átöröklött, viszont úgy tűnik, sokkal mélyebben beépül az emberbe, mint azt gondolná.
- Örökléshez kapcsolt meghatározást Szondi Lipót fogalmazott meg, ő úgy gondolta, hogy a latensen öröklött anyagok tudattalanul befolyásolják az egyén választásait, vonzódásait, döntéseit, viselkedését, és ő ezt vizsgálgatta. Viszont ez a fizikai szintű öröklésről szól, nekem eléggé érthetetlenek az okfejtései.
- Más meghatározás szerint, és ezzel értek egyet, hogy a családi tudattalan a születést követően, egyfajta mintázatként, szociális átöröklött. Pl.1. cikk, 2. hosszú cikk Viszont ez nemcsak arról szól, hogy milyenek a szülők tudattalan szokásai, vagy hogy milyen módon tartják "ki nem mondott"-módon a kapcsolatot a nagyszülőkkel, hanem a családi "titkok", illetve traumák is átadódnak. Attól, hogy nem beszélünk róla, még tovább él az utódokban is akár, de már meghatározhatalan félelmekként, vagy szorongásokban.
A szociális átöröklésnél "nehezítő" körülmény, hogy a gyerek lelki Univerzumában a szülők fő helyet foglalnak el, így a gyerek a felnövekedése során hosszú ideig nem szelektál, hogy neki elfogadható-e, vagy sem a szülő viselkedése, vagy a felé mutatott érzelmi reakciók tényleg jogosak-e, így azok egy az egyben "beépülnek" a gyerekbe.
Felvetődik még, hogy pl. ha az anya a terhesség során a családi körülmények miatt hosszabb ideig feszült, stresszel, akkor a termelődő stressz hormonok a méhlepényen keresztül átadódnak a fejlődésben lévő magzatnak is, így kérdés, hogy ez a későbbiekben milyen sejt szintű hatással lesz rá, illetve felnőve ez befolyással lesz-e a viselkedésére. További kérdés, amit szintén kezdenek vizsgálgatni, hogy a születés körülményeinek milyen későbbi hatásai lehetnek a viselkedésre. Így ezek már túllépnek a szociális átöröklés határán. (pl. Michael Odent: A szeretet tudományosítása c. könyve)
-  foglalkozik a családi tudattalannal Bert Hellinger is, aki a Hellinger-féle családállítás  alapjának egy a családra vonatkoztatott morfogenetikus mezőben gondolkodik.
[/spoiler]

[spoiler=Egy kis humor ebben a témában]
Két magzat beszélget

- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
- Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat![/spoiler]

[Ramiz]

[spoiler= Bővebben]Ahogy eddig olvastam Jung rész vett szeánszokon, mint megfigyelő, érdekelte, hogy több ember hogy képes ugyanazt tapasztalni vagy vizionálni.
Most kezdtem el olvasni, írt az ufókról is egy elemzést kultúremlékekkel összehasonlítva, Titokzatos jelek az égen címmel, eléggé foglalkoztatta a téma.

Jung szerint a kollektív tudattalan velünk született, egyfajta egyetemes közös alapmintázat, ami szerint szerveződnek az ember kulturális tapasztalatai. Része az ember "túlélőkészletének", előfeltételezések összessége, milyennek kellene lennie a világnak. Archaikus szimbólumok jellemzik, pl. az Anya, az Apa, de pl. a Hős Útja is egy a sok archetípus közül. Megjelenési formái a mítoszok, mesék is, amik egymáshoz képest távoli földrészeken keletkezve meglepő hasonlóságokat mutatnak, emiatt is feltételezett a közös alap. (Jung egy rövidebb összefoglaló írása olvasható, Mélységeink ösvényein könyvében, A kollektív tudattalan archetipusairól c. tanulmányában, ez valahol a gépemen meg van szkennelve és pl. egy meseelemzés ebből a szempontból Nagy Ágnes: Szimbólumok, archetípusok a mesében)

A családi tudattalan átadásának több megközelítése is van. Nem állítom, hogy közvetlen sejt szintű emlék-öröklés van, hanem ez inkább szociálisan átöröklött, viszont úgy tűnik, sokkal mélyebben beépül az emberbe, mint azt gondolná.
- Örökléshez kapcsolt meghatározást Szondi Lipót fogalmazott meg, ő úgy gondolta, hogy a latensen öröklött anyagok tudattalanul befolyásolják az egyén választásait, vonzódásait, döntéseit, viselkedését, és ő ezt vizsgálgatta. Viszont ez a fizikai szintű öröklésről szól, nekem eléggé érthetetlenek az okfejtései.
- Más meghatározás szerint, és ezzel értek egyet, hogy a családi tudattalan a születést követően, egyfajta mintázatként, szociális átöröklött. Pl.1. cikk, 2. hosszú cikk Viszont ez nemcsak arról szól, hogy milyenek a szülők tudattalan szokásai, vagy hogy milyen módon tartják "ki nem mondott"-módon a kapcsolatot a nagyszülőkkel, hanem a családi "titkok", illetve traumák is átadódnak. Attól, hogy nem beszélünk róla, még tovább él az utódokban is akár, de már meghatározhatalan félelmekként, vagy szorongásokban.
A szociális átöröklésnél "nehezítő" körülmény, hogy a gyerek lelki Univerzumában a szülők fő helyet foglalnak el, így a gyerek a felnövekedése során hosszú ideig nem szelektál, hogy neki elfogadható-e, vagy sem a szülő viselkedése, vagy a felé mutatott érzelmi reakciók tényleg jogosak-e, így azok egy az egyben "beépülnek" a gyerekbe.
Felvetődik még, hogy pl. ha az anya a terhesség során a családi körülmények miatt hosszabb ideig feszült, stresszel, akkor a termelődő stressz hormonok a méhlepényen keresztül átadódnak a fejlődésben lévő magzatnak is, így kérdés, hogy ez a későbbiekben milyen sejt szintű hatással lesz rá, illetve felnőve ez befolyással lesz-e a viselkedésére. További kérdés, amit szintén kezdenek vizsgálgatni, hogy a születés körülményeinek milyen későbbi hatásai lehetnek a viselkedésre. Így ezek már túllépnek a szociális átöröklés határán. (pl. Michael Odent: A szeretet tudományosítása c. könyve)
-  foglalkozik a családi tudattalannal Bert Hellinger is, aki a Hellinger-féle családállítás  alapjának egy a családra vonatkoztatott morfogenetikus mezőben gondolkodik.
[/spoiler]

[spoiler=Egy kis humor ebben a témában]
Két magzat beszélget

- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot... de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de... valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerűen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és ő nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát... mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetően létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
- Néha - mondja elmerengve a másik - amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat![/spoiler]

Érdekelne a beszkennelt cucc, amit említettél. A többit majd elolvasom holnap, amikor nálam lesz az agyam. A viccről meg annyit, hogy a két csecsemő hihetne a Nagy Spagettiszörnyben is ennyi erővel, úgyhogy igazából az, hogy pont eltalálják a valóságot, aminek nagyon-nagyon kicsi valószínűsége van (bocsánat a tökéletesen pongyola fogalmazásmódért, remélem érthető, mire gondolok), nekem éppen a bármiféle vallásosság elleni érv: mekkora esélye van? Hogy lehet valaki annyira elbizakodott, hogy úgy gondolja, hogy ő onnan belülről bármit is meg tud tippelni az Anyából meg a szájjal táplálkozásból?!...

[LiaLia]

Érdekelne a beszkennelt cucc, amit említettél. A többit majd elolvasom holnap, amikor nálam lesz az agyam. A viccről meg annyit, hogy a két csecsemő hihetne a Nagy Spagettiszörnyben is ennyi erővel, úgyhogy igazából az, hogy pont eltalálják a valóságot, aminek nagyon-nagyon kicsi valószínűsége van (bocsánat a tökéletesen pongyola fogalmazásmódért, remélem érthető, mire gondolok), nekem éppen a bármiféle vallásosság elleni érv: mekkora esélye van? Hogy lehet valaki annyira elbizakodott, hogy úgy gondolja, hogy ő onnan belülről bármit is meg tud tippelni az Anyából meg a szájjal táplálkozásból?!...

A szkenneltet előkeresem, bár majd még meglátom, hogy csinálok-e belőle szövegfájlt, úgy azért jobban kezelhető.

A viccben nekem inkább az abszurditása tetszik, hogy ténylegesen mennyire különbözik a magzati élet a megszületés utánitól.
Vallási szempontból ez talán nem elbizakodottság, inkább egyfajta magyarázat keresés, hogy legyen valamiféle alakja az ismeretlennek, mert úgy sokkal személyesebbé, kezelhetőbbé válik a Nagy Mindenség. Ha valaki csak az emberi korlátokat látja, megnyugtatóbb, ha valami föntről segít, vagy figyel. Persze, hogy milyen formájú és tulajdonságú a "Szent", nagyban függ a kultúrától.

Pl. magzati korban elég érdekes hangokat lehet hallani, kiváncsi lennék, milyen magyarázatok születnének belőle 

[szpeter]

http://blogol.hu/comment.php?log=2685103 Ez egy velős,összerakott írás arról hogy ki is ez az Úr Isten akit ismerünk  ,és aki teremtett minket.


http://blogol.hu/comment.php?log=2742457 És itt folytatódik,elég jó írások, érdemes nem szentigazságként elhinni ezeket,inkább utánanézni a leírtaknak.

Béke veletek!

Elöljáróban megjegyezném hogy nem egy keresztény propaganda vagy mittomén ez, egyátalán nem az amire bárki számítana,atestának meg hívőnek egyaránt ajánnlom a fenti irományokat

[NLZ]

Nemtom te hogy vagy vele, de én egy Istent se ismerek, csak hallottam róluk. :F

[szpeter]

Nemtom te hogy vagy vele, de én egy Istent se ismerek, csak hallottam róluk. :F

Inkább olvasd el,mint hogy kukacoskodsz Igazad van , pl az ószövetségi istenkép személyét se ismeri senki igazán,nem hogy még.... na midnegy. Nem ismerünk  se Urat se Istent,sőt még magunkat se, egy istenről akkor kialakult képünk van ,kinek milyen.Na.Helyesbítettem.


Amúgy Jehova's Witness dumája hogy "Ismerd meg  Istent" Ehez elég pár Őrtorony könyv és kész:D

[Próféta]

Aki Atlantisz közelébe kerül, elõbb-utóbb megbánja.

OK, akkor majd elkerülöm. 
Bocs.   

Amúgy nagyon érdekesek, így is lehet értelmezni a mindenséget. Asszem a gnoszticizmust próbálja újra feltalálni a szerző, demiurgoszostul.
Össze kéne ereszteni a PKD féle The Empire Never Ended rendszerrel, hogy ultimate mindfuck legyen belőle

[szpeter]

Aki Atlantisz közelébe kerül, elõbb-utóbb megbánja.

OK, akkor majd elkerülöm. 
Bocs.   

Amúgy nagyon érdekesek, így is lehet értelmezni a mindenséget. Asszem a gnoszticizmust próbálja újra feltalálni a szerző, demiurgoszostul.
Össze kéne ereszteni a PKD féle The Empire Never Ended rendszerrel, hogy ultimate mindfuck legyen belőle

Jaja,hablatyosnak tűnik ez az atlantisz cucc,bár egész logikus a többi cikket elolvasva. Biztos, hogy valamilyen szintű gnoszticizmus(-iromány(ok) is szerepet játszott(ak) ennek a megírásában(rengeteg dologgal együtt,azért van itt minden ) ; http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%BAd%C3%A1s_evang%C3%A9liuma erről amúgy hallottál már? A National Pornografik Geographic is leadta/ írt róla. Valamit találtak az biztos. 


Mindfuck már megvolt,következő postomban belinkelem,mitől.

[szpeter]

Ezek után postolnék egy hatalmasnagy állatságot :http://2000ad.uz.ua/index.html Beteg cucc,de elkezdtem és nem tudtam abbahagyni amíg ki nem olvastam! (Azért ugrottam át bőven fejezeteket,kva sok az ismétlés néha)   Ez egy megint full más megvilágítás,most csupán a Biblia esik górcső alá, egy sci-fi mániás szemüvege által asszem. De olyan rohadt logikus,hogy kész. Sok szabadidővel rendelkező egyéneknek ajánlva
Ami biztos: ,,végső igazságokra'' nem ad semmilyen választ. Meg nagyon materalista iromány,de érdekes.

[LiaLia]

Érdekelne a beszkennelt cucc, amit említettél.

Ahogy ígértem a szkennelés. Mostanában torlódnak a dolgaim, így nem volt időm-energiám áttenni szövegfájlba, elnézést.

C. G. Jung - Mélységeink ösvényein - A kollektív tudattalan archetipusairól, zip, megaup

[Xzone]

Csak én gondolom úgy, hogy a pszichoanalízis nagy része áltudomány?

[Ramiz]

Csak én gondolom úgy, hogy a pszichoanalízis nagy része áltudomány?

A maradék része viszont nagyon érdekes és sokszor igazolást kap az életből.

Érdekelne a beszkennelt cucc, amit említettél.

Ahogy ígértem a szkennelés. Mostanában torlódnak a dolgaim, így nem volt időm-energiám áttenni szövegfájlba, elnézést.

C. G. Jung - Mélységeink ösvényein - A kollektív tudattalan archetipusairól, zip, megaup

[LiaLia]

Csak én gondolom úgy, hogy a pszichoanalízis nagy része áltudomány?

Nemcsak te, még nagyon sokan gondolják így.
A pszichoanalízis melyik irányzatával, milyen módszerével foglalkoztál, hogy ezt gondolod róla?

[Member]

Csak én gondolom úgy, hogy a pszichoanalízis nagy része áltudomány?

Egy része biztosan, de a másik viszont az emberi természet alapköve.

[Xzone]

Csak én gondolom úgy, hogy a pszichoanalízis nagy része áltudomány?

Nemcsak te, még nagyon sokan gondolják így.
A pszichoanalízis melyik irányzatával, milyen módszerével foglalkoztál, hogy ezt gondolod róla?

Nos, leginkább az 'elmemodellekkel' van gondom. Van belőlük kismillió, és egyik sem igazolható vagy cáfolható. A gondolatokat nem lehet látni semmilyen módszerrel (legalábbis nem olyan felbontásban, amire lehetne alapozni), mindenki csak a sötétben tapogatózik.

A probléma ugyanaz, mint a közgazdaságtannal: túl sok a változó. De itt nagyságrendekkel rosszabb a helyzet. Ösztönöket, érzelmeket, hangulatokat lehet vizsgálni, de ennél tovább nem érdemes menni.

Emellett sokmindent rákennek a pszichológusok a "tudatalattira". Azt sem biztos, hogy létezik ilyesmi. Az emberek meg tudják változtatni önmagukat, fölül tudják írni a legalapvetőbb ösztönöket is. Bármelyik pszichológiai kísérlet értelmetlenné válik, ha már elég ember hallott róla.

[LiaLia]

Nos, leginkább az 'elmemodellekkel' van gondom. Van belőlük kismillió, és egyik sem igazolható vagy cáfolható. A gondolatokat nem lehet látni semmilyen módszerrel (legalábbis nem olyan felbontásban, amire lehetne alapozni), mindenki csak a sötétben tapogatózik.

A probléma ugyanaz, mint a közgazdaságtannal: túl sok a változó. De itt nagyságrendekkel rosszabb a helyzet. Ösztönöket, érzelmeket, hangulatokat lehet vizsgálni, de ennél tovább nem érdemes menni.

Emellett sokmindent rákennek a pszichológusok a "tudatalattira". Azt sem biztos, hogy létezik ilyesmi. Az emberek meg tudják változtatni önmagukat, fölül tudják írni a legalapvetőbb ösztönöket is. Bármelyik pszichológiai kísérlet értelmetlenné válik, ha már elég ember hallott róla.

Előzőleg arról írtál, hogy szerinted a pszichoanalízis nagy része áltudomány.
Majd miután kérdeztem, hogy melyik irányzatával foglalkoztál, nem említettél egyet sem.
Ez így elég mágikus gondolkodás 
Attól, hogy valaki nem ismer valamit, nem biztos, hogy nem is létezik, vagy hülyeség.

Modellek mindig is léteztek, az embereknek igényük, hogy az aktuális ismereteiket valamibe belesűrítsék, vagy szimbolizálják valamilyen formában. Anno arról voltak meggyőződve az emberek, hogy a Föld lapos, és elég eretnek gondolatnak tartották, amikor megjelent, hogy akár gömbölyű is lehet, netalántán a Nap körül kering és nem fordítva. Most meg már a táguló Világegyetemnél tartunk.
A gondolatokat valóban nem lehet látni, de a gondolatok megnyilvánulásait igen. A beszéd, írás, rajz mind a gondolatok kifejezései, amik vizsgálhatóak.

Azzal, hogy az ösztönökön, érzelmeken, gondolatokon kívül nem érdemes mással foglalkozni, nem értek egyet. Ahhoz túlságosan is sokmindenre képes az ember, sem hogy egyfajta skizoid módon csak ezeket a megnyilvánulásokat lássák és vizsgálják. A testre hatással van a lelki működés, és a spiritualitás is része az embernek, nem csak az érzések és az elme gondolati működése. És spiritualitáson nem azt értem, hogy vallásos valaki, egy materiális ember is képes megélni spirituális élményeket.

Én épp azt látom, hogy nem egyszerű az embereknek megváltoztatni magukat, és az ösztönöket főleg nagyon nehéz felülírni. Sőt bizonyos helyzetekben mintha lekopna az emberekről a tanult, kultúrált viselkedés, érvényét veszti az etika, erkölcs, és majdhogynem kijön belőlük az állat.

[Én]

A depressziós legyen depressziós

Höh, azért az nem biztos hogy olyan kellemes állapot, hogy nem akar változtatni rajta. És van egy olyan szint, ami után csak magadtól már nem igazán tudsz.
Az értelmi fogyatékoshoz írtam most valamit, de inkább kitöröltem. tl;dr: lehet hasznos volt a Taigetosz, de azért embernek kéne maradni.

[motifator]

Nem kívánom, hogy a gyermeked értelmi fogyatékos legyen. De ha mégis így hozná a sors, kíváncsi lennék, hogy mit gondolnál akkor, amikor a gyerek 2-3 éves korában egyértelművé válik, hogy valami nincs rendben vele. Gondolj csak bele, akkor ő már évek óta a gyermeked, az életed része, etc. Csak éppen már egy ideje járnia kéne, de nem megy neki. Már egy ideje beszélnie kéne, de nem igazán megy az sem.
Kiváncsi lennék, hogy embernek tekintenéd-e. Kíváncsi vagyok, hogy segíteni akarnál-e neki, hogy életben akarnád-e tartani.

[Selmo]

Csak hogy közbeböfögjek, ha az ultrahang súlyos fejlődési rendellenességet állapít meg, abortusz. De ha véletlenül kreténnek születik, akkor mindenáron tartsuk életben. Btw ennek a témának itt nem sok keresnivalója van, kivéve ha ezt a mindenáron életbentartani dolgot visszavezetjük a vallásra.

[kikuchiyo]

Közbeböff innen is:
Szerintem sem kell ezt a témát kiűzni innen (bár éppen át lehet menni a Kötetlenbe is), bár határeset, inkább etika, mint filozófia.

Válasz Xzone felvetésére: nem tartom a priori tabunak ezt a témát, sem az álláspontodat - azonban tarthatatlannak igen.

Mondod, hogy az emberség "megállapításához"

a külcsíny lényegtelen, a belbecs viszont meghatároz

Igen ám, de a belbecshez nem csak a puszta intellektus tartozik (már ha egyáltalán van értelme ennek az elválasztásnak). Az embert az érzései, érzelmei is teszik emberré, és az értelmi fogyatékosok többsége - igaz nem ismerek sokat személyesen - ugyanolyan érzéseket képes átélni, mint a normális intellektusúak, sőt, gyakran még intenzívebbeket.
Tehát pusztán a kognitív vagy motoros funkcióik sérülése miatt nem-embernek tekinteni a fogyatékosokat szerintem szélsőségesen beszűkült, hibás, mondhatni barbár gondolkodás.

Továbbá amit motifator írt +1.

[kikuchiyo]

Igen ám, de a belbecshez nem csak a puszta intellektus tartozik (már ha egyáltalán van értelme ennek az elválasztásnak). Az embert az érzései, érzelmei is teszik emberré, és az értelmi fogyatékosok többsége - igaz nem ismerek sokat személyesen - ugyanolyan érzéseket képes átélni, mint a normális intellektusúak, sőt, gyakran még intenzívebbeket.

Ez így igaz. Érzelmeik viszont az állatoknak is vannak. Ha ragaszkodunk hozzá, hogy többek vagyunk egyszerű állatnál, akkor az intellektusunk az egyetlen dolog, ami föléjük emel.

Mondom, hogy ez túlegyszerűsítő gondolkodás.

És már elnézést, hogy sci-fiből hozok példát, de pont a nemrég olvasott Újjászületésben mutat be olyan világot Wyndham, ahol csakis a "tökéletes", az "Isteni Képmásnak megfelelő" formailag-emberek számítanak igazi embernek. Ezt a világot torznak, hamisnak és elnyomónak érezzük, és joggal, mert a testi hibátlanságra alapozott definíciójuk önkényes. Ahogy a tiéd is.

Még úgy lehetne menteni valahogy az álláspontodat, hogy nem egyszerű kétértékű logikát használsz (ember - nem ember), hanem valami fuzzy-szerűt, tehát "kevésbé embernek" tekinted valahogy, de ekkor tkp. meg kell adnod egy függvényt, ami a különféle fogyatékosságok sokdimenziós teréből a [0, 1], [semennyire sem ember, tökéletes ember] intervallumra képez. És ez a függvény is önkényes. Mindenképpen veszélyes ez a gondolatmenet.

...bár, hogy aláássam a saját álláspontomat, van olyan fogyatékosság, ahol a csecsemő gyakorlatilag nagyagy nélkül születik*, tehát minden fajta magasabb agyi funkcióra képtelen, csakis vegetatív szinten élhet pár évig.  Az ilyen esetek már elgondolkodásra késztetnek - de mégis, mégsem tudom azt mondani, hogy az a csecsemő nem ember, és nem tudom elítélni az anyját, aki minden orvosi tanács, jóindulat és racionális okfejtés ellenére is dédelgeti és gondozza. Talán azt tudom mondani, hogy "nem jól sikerült ember", de ennek meg kevés értelme van.

* lányok inkább ne nézzék meg.

[Moha]

Csak hogy közbeböfögjek, ha az ultrahang súlyos fejlődési rendellenességet állapít meg, abortusz.

Ez sem mindig állja meg a helyét. Mikor anyám az öcsémmel terhes volt, riogattak minket, hogy lehet, hogy értelmi fogyatékosként születik. Mint utólag kiderült, csak annyi volt a "gond", hogy elég szép súllyal született az öcsi (kapott kaját odabent rendesen ), illetve, hogy anyám már 35 volt, mikor született.
Aztán persze semmi baj nincs, ugyanolyan kocka lett a srác, mint a bátyus...

Edit: Lányokon kívül viráglelkűek se nézzék meg kiku linkjét... szerencsétlen gyereknek tiszta alien feje van, hátborzongató...

[Én]

...bár, hogy aláássam a saját álláspontomat, van olyan fogyatékosság, ahol a csecsemő gyakorlatilag nagyagy nélkül születik

In the United States, approximately 1 out of 150,000 to 200,000 babies are born with anencephaly each year.

Ha ez ilyen gyakori, akkor hogyhogy még nem hallottam erről soha?

[kikuchiyo]

Nem olyan dolog, amiről beszélni szoktak.

[spoiler]Régen is előfordultak hasonló rendellenességek, csak akkor még a háttértudás sem volt meg, hogy mi okozza őket. Innen jönnek az olyan szólások, mint "békát szült" - képzelheted, hogy mit élt át egy olyan nő a középkorban, aki egy ilyen gyermeket hozott a világra.

Egyébként pont az ehhez hasonló jelenségek győznek meg engem arról, hogy holmi gondoskodó, jóindulatú $istenséget feltételezni abszurdum; a valóság, azaz a természet van, az meg teljesen közönyös az emberek iránt, vagyishogy már eleve tévedés bármilyen jó- vagy rosszindulatot rendelni hozzá. [/spoiler]

[LiaLia]

Alapvetően ezt a témát én nem tenném ki innen, filozófia és etika egyben, mitől ember az ember nagy kérdésköre. Amúgy lehetne még a topik címét kiegészíteni az etikával, mert ezek eleve nagy témakörök, viszont vannak átfedések közöttük.

Sőt bizonyos helyzetekben mintha lekopna az emberekről a tanult, kultúrált viselkedés, érvényét veszti az etika, erkölcs, és majdhogynem kijön belőlük az állat.

Ezzel teljes mértékben egyetértek, vannak ilyen helyzetek. Viszont a pszichológia pont ott ér véget: ez már etológia, amivel semmi bajom

Sajnos nem ér itt véget a pszichológia, mivel ők továbbra is emberek, akik mindennapi szinten köztünk élnek. Túl egyszerű lenne átminősíteni őket, és állatokként kezelni bizonyos embereket, mert mondjuk nem férnek bele az általánosan elfogadott kultúremberi viselkedés kategóriájába.
És akkor folytatnám a későbbi felvetéseddel, hogy

...ebben a világban miért tekintjük az értelmi fogyatékosokat embereknek, és miért tabu minden más vélemény velük kapcsolatban, ami nem "jaj szegény/segítsünk neki/tartsuk életben".

[spoiler= Bővebben]Az értelmi fogyatékosságnak különböző súlyossági fokozatai vannak. Az enyhén értelmi fogyatékosok még képezhetőek, bizonyos szintű önellátásra is képesek, a súlyos értelmi fogyatékossággal rendelkezők azok, akik képtelenek alapvető kommunikációra, és állandó felügyeletet igényelnek. Sok esetben a súlyos értelmi fogyatékosság egyéb testi fogyatékossággal, fejlődési rendellenességgel is együtt jár, így nem lehet szelektíven csak az értelem problémájáról beszélni, mivel fizikailag is súlyosan érintettek. Extrém példa erre, amit kikuchiyo mutatott, viszont egy komplett aggyal rendelkező értelmi fogyatékos embernél is kimutathatóak agyi elváltozások. Emellett igencsak képesek érzelmekre, pl. Down-kórós gyerekek kifejezetten szeretet igényesek, és a maguk módján, a sajátos képességeikkel, ők is ragaszkodóak.
Ezekután persze következhet, hogy akkor a súlyos testi fogyatékosok is meddig a szintig tekinthetőek embernek? Viszont őket sem lehet az állatok szintjén kezelni, mivel bármilyen állapotban is vannak, az emberi fajhoz tartoznak. De ezt nem csak testi szinten, biológiai meghatározottság miatt értem, hanem - és itt jön az, hogy mitől ember az ember, mi különbözteti őt meg az állatvilágtól-, a jelenlegi tudásunk, kultúránk eljutott már arra szintre, illetve jellemző emberi viselkedés, hogy segítünk a bajbajutott, beteg, segítségre szoruló társunknak, illetve megvédjük azokat. Bizonyos állatfajták megölik a beteg, öreg tagjaikat. Az ember ezt nem teszi meg. Emellett a szülők, a család érzelmileg kötődnek hozzá, és létezik az empátia érzése is, ami már egy kifejezetten magasrendű emberi képesség arra, hogy képes az ember érzékelni a másik nehézségét, és képes erre reagálni érzelmileg, illetve tettekkel is.[/spoiler]

De azért igazad van, nem vagyok elég jól olvasott a témában. Valószínűleg azért, mert kifejezetten --talán túlságosan is-- radikális nézeteket vallok, ha az emberi elméről van szó. Nem érzek jogosnak semmilyen külső behatást ami az agyat érinti. Dühít, hogy az USA-ban gyakorlatilag mindenre pirulákat vesznek be (egy srác konkrétan azt mondta nekem, hogy ő például "anger" ellen szed tablettákat), amolyan Brave New World-stílusban.
A depressziós legyen depressziós, a zseni zseni, az őrült őrült.

[spoiler= Bővebben]Ennél a felvetésnél ismét azt mondom, hogy nem lehet az értelmet, az érzelmi működéseket, és az agy biológiai működését külön kezelni.
Ha fáj a gyomrod, akkor természetes, hogy beveszel egy gyógyszert. Ha beteg a torkod, szeded az antibiotikumot, amit az orvos előírt. Ha cukorbeteg lennél, akkor súlyosabb esetben inzulin injekciókat adnál magadnak, azért hogy egyensúlyban tartsd a kialakult biológiai problémát, hogy ne súlyosbodjon, hogy ez ne vezessen a halálodhoz.
Az ember érzelmi, és értelmi működését nagyban meghatározza az agy és az idegrendszer élettani működése. Bizonyos érzelmek hatására pl. bizonyos hormonok kezdenek el termelődni. Létezik az endorfin, az adrenalin. Depresszió hatására az agyban az idegsejtek ingerületátvivő anyagainál lesz probléma, ami élettanilag kimutatható, viszont ebből kifolyólag, ha olyan gyógyszert kezd el szedni az illető, mi fokozza bizonyos anyagok mennyiségét az agysejteknél, akkor az a hangulat javulását is eredményezi. Így az segíthet neki egy jobb életminőséget megélni, ami segítheti abban is, hogy az életmódján, és ezzel az érzelmi életén is tudjon változtatni.[/spoiler]

És a post végére én is be akartam volna tenni egy érdekes képet, de erre már se agyilag, se energetikailag nem vagyok képes, mert a kép mellé nem ártana néhány mondatot is írnom, és az már mára sok lenne. Úgyhogy majd legközelebb. Jó éjt!