Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kikuchiyo]

Saját példányt olvastál? A kedvemért megszegnéd esetleg Adama vonatkozó intelmét? 

Úgy érted, ajándékozzam neked? 

[Próféta]

Saját példányt olvastál? A kedvemért megszegnéd esetleg Adama vonatkozó intelmét? 

Úgy érted, ajándékozzam neked? 

Mondom megszegnéd... de nyilván ajándékba is elfogadom 

[Makos]

Végigolvastam az Eragon-t. Egész jó, ahhoz képest hogy egy 15-éves írta.

Viszont megnéztem a filmet is. Az egy szar.

[Cloud]

Végigolvastam az Eragon-t. Egész jó, ahhoz képest hogy egy 15-éves írta.

Viszont megnéztem a filmet is. Az egy szar.

Ez komoly? 

Filmet láttam az egyszernézhető volt.

[Makos]

Amikor elkezdte írni, akkor volt 15 éves.

Amúgy a filmnek teljesen más a története. Nagyon megváltoztatták a könyvhoz képest is. Ja és a sárkány...most komolyan képesek voltak egy tollas sárkányt belerakni a filmbe. Most komolyan a sárkányok mióta tollasok?

A könyv jóval izgalmasabb. Jó, igaz hogy LotR/Star Wars utánzat, de engem megfogott a történet. Bár meglátszik a szintkülömbség az írónál.

[Nakedape]

Quetzalcoatl ?

[Makos]

A könyvben nagyon nem ilyennek volt leírva. Vagy csak én vagyok leragadva annál hogy a sárkányokon nincs toll xD

[Ramiz]

Nakedape-nek:

http://www.amazon.com/gp/product/1594743347/ref=s9_pmwsh_gw_tr01?pf_rd_m=ATVPDKIKX0DER&pf_rd_s=center-4&pf_rd_r=1JPSCN25G93PSD9DDY1W&pf_rd_t=101&pf_rd_p=470939031&pf_rd_i=507846

Pimping classical books with zombies since...

[Nakedape]

Nakedape-nek:

http://www.amazon.com/gp/product/1594743347/ref=s9_pmwsh_gw_tr01?pf_rd_m=ATVPDKIKX0DER&pf_rd_s=center-4&pf_rd_r=1JPSCN25G93PSD9DDY1W&pf_rd_t=101&pf_rd_p=470939031&pf_rd_i=507846

wow!!


amúgy most olvastam az éjszakai őrséget.
jó

[Fazék]

Neil Gaiman "könyvespolca"

[Ramiz]

Nem tudom, írtam-e már a Dr Vérdíjról, de ha nem, majd megírom egy kalap alatt a Figyel az éggel, "PDK - The guy's fuckin' overrated" címmel. Hadd tudja meg az internet.

preview: őrültnek lehet, hogy őrült, I'll give him that, de a szó klasszikus átvitt értelmében nem tud írni, és ez tény. Akárhány díjat nyert is el sci-fi-ben, nem lehet arcpirulás nélkül még csak mellé sem állítani Lemnek, Asimovnak, Clarke-nak. Egyszerűen rosszul ír: a jellemeket illetően kizökkentően következetlen, mégis típusreakciókat vagy jellemző szituációkat illetően gyakran unalmasan kiszámítható (kicsit úgy érzem ilyenkor, hogy megkönnyebbül ezeken a fogódzókon, mint ahogy Dexter is megörül, ha ismerős helyzetet lát, ahol tudja a tánclépéséket, hiába szociopata és kívülálló és értetlenségre kárhozhatott...). (Azért is haladok gyorsan a könyveivel, mert (1) fárasztó nagyon, és várom már a végét, illetve (2) a csavaros, "minimális információ alapján tippeld meg a valóságot, úgyis elrontod" részek kivételével általában minden sor elején pontosan lehet tudni, hogy mi fog történni a következő 2 sorban: ki mordul fel dühösen, ki néz fel sunyin és ki röhög hangosat.) Történetileg pedig egysíkú a faszi (ugyanazt meséli el mindig máshogy - azóta erről ön-tanulmányt is írt). Bár az a vicces, hogy vannak más szerzők (nemcsak könyv-szerzők), akik szintén egy-két témát piszkálgatnak egész életükben, őket meg bírom, sőt: pont azért bírom, mert annyira koherens az életművük. Szóval ez nem kéne baj legyen, mármint hogy Dick is ilyen szerző, csak engem meglepett, ha már ennyire felkapták Hollywoodban* és ha már ennyire sok könyvet írt.

Még szerencse, hogy a legjobbakat aránylag korán olvastam (Ubis, P.E.3.st.), mert azokat a tényleg remek para-élményeket az újra és újra bekövetkező csalódásaim (igazából kicsit az Androidok elektromos is, de azóta a Fellegvárban, a Kizökkent idő és főleg a Dr Vérdíj mindenképpen ide tartozik) sem tudják elmosni. De így utólag látom, hogy azok a könyvek is mennyire sablonosak és sematikusak**, amennyiben közelről nézi az ember a cselekményt. (Azért forszírozom ennyire ezt a dolgot, mert nem tudom jól megfogalmazni, és ez zavar. Szóval kis egyértelműsítő hasonlat-magyarázat: ezt a gyomorszorító történet-béna cselekmény dolgot úgy értem, hogy ez olyan, mintha a Twin Peaks zseniális David Lynch(R) sztoriját egy brazil szappanopera-rendező forgatná le a stábjával. Minden mozdulat, dialógus és gesztus hamis lenne, az összhatásban mégis lenne valami nyugtalanítóan kultra érdemes, visszafelé^2 beszélő törpe és vörös bársonyfüggönyök. Meg véletlenül belekeveredett kellékesBob. Szóval értitek, ugye? )

PS. Na jó, nem írom meg. Ennyi rant elég lesz.

----------------------
* és ** : ez a két dolog vszeg összefügg... de most komolyan: az Alapítványt vagy az Úr hangját öngyilkosság filmre vinni...



PS. #2. : Aki olvasta Az ember, aki csütörtök volt-ot (még Dicknél is sokkal korábbi para-mű, és 100%-ig biztos vagyok benne, hogy erősen ihlette Dick-et), annak kíváncsi lennék a véleményére. Számomra Dick vadabb és gonoszabb és kiábrándultabb, de ponyvább és furamód porosabb (habár 50 évvel későbbi, mint amaz). És Dick ponyvaíze és zavarossága lehangol, mint egy elrontott húsleves, míg Chesterton - nem bánom azt se, ha hülyén hangzik ez, de - intellektuálisan felvillanyoz. Mint egy tökéletesre pirított kacsacomb valami szokatlan ízpárosítású szószban. Szóval értitek. És fura, mert nem szerettem volna ennyire (sem) lehúzni Dicket, de valahogy ez jött ki. Mintha eddig féltem volna belátni a véleményemet. (Féltem is, egyrészt kicsiny fórumunk olyan szellemi fáklyahordozóinak szigorú tekintete miatt, mint kiku és Próféta, másrészt a barátnőm PDK-mániája miatt, amit kihasználva épp ma rendeltem meg amúgy a P.E.3.stigmáját... )

[kikuchiyo]

Tegyük fel, hogy nem trollkodsz. (Az elírások miatt gyanítom, hogy igen.)
Én, mint kicsiny fórumunk szigorú tekintetű szellemi fáklyahordozója  , készséggel elismerem, hogy Dick a szó klasszikus értelmében nem jó író (ez amúgy mit jelent? Pontosan hogy definiáljuk a jóíróság klasszikus értelmét?). Tovább is hajlandó vagyok menni: a jóíróság elképzelhető definícióinak többségét alapul véve sem jó író Dick. Amit felhoztál ellene, annak egy részével is egyetértek.

De mégis, összességében másként, sokkal pozitívabban értékelem. Egyrészt azért, mert a regényeiben és novelláiban néha (gyakran) a zsenialitásnak olyan szikrái jönnek elő, amilyen kevés más írónál, és ez nálam ellensúlyozza az általad említett történetvezetési, karakterkezelési és egyéb alapvető írói hibákat.

Olvastam valakinél*, hogy kétféleképpen nyújthat jó teljesítményt valaki: vagy egész életében végig, egyenletesen jól csinálja azt, amit csinál, vagy pedig csak néha-néha képes kiugrót, zseniálisat alkotni, de akkor igazán - és én is úgy vélem, hogy az utóbbi magasabb rendű (lehet). Szóval lehet, hogy alapértelmezésben Dick könyvei - a szó klasszikus értelmében - rosszak, de amikor zseniálisak, akkor nehezen felülmúlható módon azok.

Továbbá pár szót szólnom kell PKD mentségére, már ami a munkastílusát és annak a következményeit illeti.
Az élete nagy részében nem volt sikeres író: hogy megéljen valahogy, sokat kellett írnia és gyorsan. Volt olyan időszak, hogy napi egy novellát. Ezt a tempót nem lehet ép ésszel bírni: Dick azért (is) drogozott, hogy bírja. Persze a drog-használatát és a részben ebből fakadó elmebajait nem mentegetni akarom, engem amúgy taszít a személyiségének ez az oldala, de az biztos, hogy ez a munkastílus rányomta a bélyegét a műveire is. A sablonos vagy kiszámítható karakterek a tempóból erednek, én sem tudnék minden novellára kitalálni valami falrengető újdonságot, ha futószalagon kéne gyártanom őket. A történeteinek egyenetlen volta pedig abból következhet, hogy az igazán zseniális ötletei azután születhettek, amikor éppen belőtte magát, amikor pedig "lejött a szerről", akkor meg küzdenie kellett, hogy kikerekítse a történetet. Ezért lehet, hogy sok esetben a rövid novellái jobban "ülnek", mint a regényei.

Érdekes, hogy pont Lynchet hozod fel, aki szerintem bizonyos szempontból pont olyan, mint Dick.
Őbenne is van egyfajta zsenialitás, ami ki akar törni, és az egész életműve valahol arról szól, hogy megpróbálja valahogy kifejezni, formába önteni, vagy akárcsak megérteni azt, ami ki akar jönni belőle. Aztán hol sikerül, azok a filmek (vagy jelenetek csak) borzongatóan jók, hol meg nem, azok a filmek pedig kínosan rosszak.
A Twin Peaks pont jó példa: alapvetően egy rossz szappanopera a 80-as évek amerikai sorozatainak stílusában, de vannak benne (szerencsére elidegeníthetetlenül, ahogy mondod) zseniális elemek.

A kontrasztul állított sci-fi-írók (Lem, Clarke, Asimov) megint csak nem túl jó példák szerintem.
Jó, Lem az más, nekem (is) ő a felülmúlhatatlan idol, de neki is vannak alig vállalható dolgai, és (legalábbis egyes kevésbé népszerű műveiben) a sablonosság is előfordul nála...
Clarke, annak ellenére, hogy én szeretem és nagyon sokat olvastam tőle, mégiscsak egy mérnök, a regényei olyanok, mint egy műszaki rajz. (Ez a 60-as évek után íródottakra vonatkozik, azokból sem mindre; a korai regényei inkább a Stapledon-féle monumentalista, líraioid vonalat követik.)
Asimovot a klasszikus értelemben vett jó írók közé sorolni pedig kifejezett hiba szerintem. Nála egyszerűen arról van szó, hogy írt vagy 500 könyvet, ezek között vannak pocsék, Leslie L. Lawrence-szintű, sorozatlövővel készült regények, de az életművére illeszthető Gauss-görbe szórása elég nagy, hogy a görbe felső szélén lévő művek nagyon jók legyenek, és az életmű terjedelme miatt kellő számú is van ezekből.

Az pedig, hogy Hollywood "felkapta", meg végképp nem az ő hibája. Különben is, kevés kivétellel nem az igazán jó regényeihez nyúltak hozzá, hanem vették egy-egy marginális novelláját, és a címét megtartották.

* Azt hiszem, Széchenyi Zsigmond, kitűnő magyar vadászíró egyik könyvében.

másrészt a barátnőm PDK-mániája miatt

Lucky fucking bastard

PS:

Átgondolva a dolgot, nekem nem is feltétlenül az őrültsége vagy a para-élmények miatt jönnek be Dick írásai: leginkább a hangulatok, amik erősen rezonálnak nálam, azokat tudja nagyon - nem is tudom - plasztikusan, velőig hatolóan átadni.

Középiskolában a magyartanárunk sokszor csináltatta velünk, hogy miután elolvastunk egy könyvet vagy verset, be kellett csuknunk a szemünket, felidézni egy képet az adott műből, és leírni.

Nekem, ha Dick regényeire és novelláira gondolok úgy általában, egyiket sem kiemelve, akkor az alábbi kép jön be: egy szürke, szinte teljesen üres szobában, ahol mindent belep a szürkés-barnás por, egy nyúzott arcú, nem túl fiatal férfi áll és szinte az arcára van vésve a tehetetlenség és a félelem.

[Próféta]

PDK

He?

Ubis

Insolence! Ezek után még jó, hogy nem vetted a szádra a Mester nevét!


Amúgy viszont részben egyetértek veled; amiben meg nem, azt kikuchiyo hű fáklyás szellemként sokkal jobban megválaszolta, mint amire én képes lettem volna.

Ez a szemét Agave valami érthetetlen oknál fogva Dick legjobb regényeit kezdte először kiadni, amik jól rászoktattak; az utóbbi időben megjelenők (Dr. Vérdíj, Várjuk a tavalyi évet, Isteni invázió) minőségben többnyire elmaradtak a várakozásaimtól, és az újdonság varázsa nincs meg már bennük. Dick valóban nem úgy jó író, hogy a szövegeinek az anyaga, mintázata különösebben kiemelkedő lenne. A szereplők talán tényleg kiszámíthatóak, bár én ezt inkább úgy fogtam fel, hogy általában meglehetősen kicsinyesre akarja festeni őket.

Én is úgy érzem, hogy bár talán a két-három legjobb alkotása (Valis ) regény, a nálunk kiadott novellái sokkal magasabb átlagszínvonalat nyújtanak a hosszabb történeteknél. Egyrészt ezeket be tudta fejezni, mielőtt elmúlt volna a drog , másrészt itt nem érződik az, hogy részletesebben/mélyebben kellene jellemeket rajzolnia, és elég az őrült ötleteire és a közvetíthető érzésekre, hangulatokra támaszkodni. 20-30 oldal elég, hogy felkavarjanak az őrült gondolatai: a születés utáni abortusz, az elektromos hangya kísérlete a tudattal, a bizánci hibákat mutató hétköznapi tárgyak támadása, az agymosott város hideg és borzongató közönye egy felakasztott emberrel szemben, a kukások miatt a kertben megőrülő kutya, a lakatlan bolygón hajótörött elmegyógyintézeti ápoltak őrült társadalma, a polgárokat engedelmes rabszolgává alacsonyító kapitalista magánlégvédelem, a cáfolhatatlan kémvádakkal szemben tehetetlen kutató, az ufóinvázióhoz használt vallás felsőbbsége a földi létünkhöz képest, stb. Nem mondanám, hogy ezek közt olyan sok hasonlóság vagy sablontörténet lenne; ötlete volt bőven, az előadásmódja erőteljes és hatásos, legfeljebb nem egy eposzíró.

Van egy IRL ismerősöm, aki hozzá hasonlóan mindig a negatív végét látja meg a dolgoknak, és bármilyen döntés/esemény/vita után fel tud világosítani, hogy ő vagy mi mindnyájan hogy fogjuk ezt megszívni Míg a kortárs scifi írók mind egy szebb jövőről álmodtak, ahol a telepátia révén már megértjük egymás gondolatait és béke honol, Dick csak azt látta, hogy nem fogunk tudni szabadulni a sok agyunkba pumpált reklámtól.

A Csütörtök még hátra van, de a Deus Ex óta tudom, hogy egyszer még sort kell ár keríteni

Asimovot a klasszikus értelemben vett jó írók közé sorolni pedig kifejezett hiba szerintem. Nála egyszerűen arról van szó, hogy írt vagy 500 könyvet, ezek között vannak pocsék, Leslie L. Lawrence-szintű, sorozatlövővel készült regények, de az életművére illeszthető Gauss-görbe szórása elég nagy, hogy a görbe felső szélén lévő művek nagyon jók legyenek, és az életmű terjedelme miatt kellő számú is van ezekből.

+1
Az öt, jó vastag Encyclopedia Galactica kötet végigolvasása még rendben volt, bár abból se brillírozott az összes regény úgy, mint a Caves of Steel (lassan úja kéne olvasni azt is...). De az ilyen régi szürke-barna kötéses könyvtári könyvekben, ill. az EG mellékleteiben azért jó pár minőségmentes története is volt.

Lemet meg én sose szerettem úgy igazán, az a két-három tőle olvasott regény (pl. az Úr Hangja) intelligens volt, de nem igazán érdekes. A Kiberiáda persze egy gyöngyszem.

másrészt a barátnőm PDK-mániája miatt

Lucky fucking bastard

+1000

[Ramiz]

Az elírások oka az volt, hogy épp most jövök le a drogról. Há!

Amúgy a leírtakat tökéletesen el tudom fogadni, sőt olyan jól fogalmaztatok, hogy még azzal is egyetértek, amivel nem értek egyet. Annyi az annyi, hogy nekem kevés ilyen végigborzongós, hűbazmeg, örökre megmaradó olvasásélményt adott Dick, Lem meg például rengeteget (nyilván zseniális a Kiberiáda, de az én kedvenceim a Visszatérés meg a Szénanátha meg az Álmatlanság meg a Pirx kalandjai, és az Úr hangja meg olyan, hogy ahhoz fogható komolyságú sci-fi-t mástól még nem olvastam). De az Ubik és a PE3St vége ilyen felejthetetlen gyomros volt (érdekes módon semmire nem emlékszek a két könyv sztorijából, csak arra, hogy megyek az utcán, olvasom, és hirtelen nem tudom, hogy merre van az ég és merre a beton). Valis mindenképpen pótolandó még.

Clarke tényleg egy mérnök (az én fejemben Kubrick mellett ül az érdemesek polcán, bár utóbbit sokkal izgalmasabb kockaagyú mérnöknek tartom, mint az előbbit ), Asimovtól pedig vszeg sokkal többet olvastatok mindketten, mint én, szóval talán kár is volt előhoznom. Lynch nekem nagyonmás, mint PKD - a hasonlóságokat értem, csak nem érzem. Mármint Lynch leszarja az apróságokat, és annyi ötletet, fantáziát, művészetet* szór két marokkal, hogy nem is hiányzik, Dick meg olyan réseket is ki akar tölteni unalmas sablonokkal (pl a háttérszereplők jellemében), amik ott sincsenek, úgy értem, nem hiányoznának. (Pl a néger fickó a Dr Vérdíj elején nagyot sóhajt és tovább söprögeti a járdát, miközben amolyan tipikusan néger dolgokat gondol - nulla plusz információ, nem lesz életszerűbb a karakter sem, sőt, Dick mégis fontosnak érezte.) Tudom, ez már ízlés dolga, de én jobb szeretem, ha vagy fontos, ami valakiről elhangzik (lásd pl Douglas Adams zseniális karakter-bemutatásait - hogyan ismerhetnénk meg hamarabb és pontosabban Zaphod-ot, mint a házibulis sztorival vagy az első néhány lökött poénjával, vagy akár Arthur Dentet, mint a fogmosás közben későn észrevett buldózerrel ("Sárga.") meg a tócsás megmozdulásával?), vagy inkább nincs is róla semmi írva, csak a neve meg a dialógusok, és én hozzáképzelem a karaktert (Chandler nagyjából ezt alkalmazza).

A Csütörtök még hátra van, de a Deus Ex óta tudom, hogy egyszer még sort kell ár keríteni

Én is amiatt olvastam el. Meg a Sun Tze - The Art of War-t is. Mindkettő mászthev.

Lucky fucking bastard

+1000

Kicsit azért félek is. Túl gyorsan geekül! A Dr Horrible's Sing-Along Blogot már többször látta, mint én, és akkor is azt kell néznünk, ha beszereztem valami remek új filmet. A PKD-es megjegyzésemre (nem fejtettem ezt ki neki, csak valami olyasmit mondtam, hogy technikailag nem ír elég jól és ez mindig kizökkent engem) például némán rámmeredt, aztán közölte, hogy vonuljak félre és gondolkodjak el rajta, hogy most mit is mondtam...

Ja, amúgy tökmás: nálam rémálom-regényben Chesterton a király (nem hiába adta Az ember, aki csütörtök voltnak a "Rémálom" alcímet, pontosabban műfaji besorolást), posztap disztópiában viszont Wyndham (örök hála A triffidek napjáért, kiku! leszedtem a szerinted vacak tv sorozatot is, csak hogy legyen apropóm a Geekzen a közelgő posztap-hónap kapcsán ömlengeni a könyvről... ). Hiába, tudnak ezek az angolok.



Még egy tökmás, ha már így belejöttem a hosszú postok gyártásába: mostanában megint sokat olvasok filmezés helyett, szóval jöjjön pár egyperces ajánló!

Charles Bukowski: Tótumfaktum - Egy középkorú, totál igénytelen faszi minden munkából kirúgatja magát, miközben mindenkivel lefekszik, akivel tud, és néha erőszakos, néha meg higgadt. A stílus nem elég vicces ahhoz, hogy a figura (aki kábé maga az író) jópofa legyen, és nem elég komor ahhoz, hogy drámai. Fura könyv. Nem ragadott meg.

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby - Részben társadalomrajz, részben romantikus történet, részben krimi. Rövid, jó a stílusa, a karakterei meg főleg. Kicsit olyan Casablanca könyvben-jellegű regény, és ez az én számból nagy dicséret. Meg kell vennem a polcra, ha lesz időm.

Cormac McCarthy: Vad lovak (All the pretty horses) - Modern westernbe oltott felnőtté válás-történet kevés párbeszéddel és sok lovaglással. Tetszett. Ezzel futott be a faszi, úgy tudom. Sorára vár a No country (angolul, emrt mindenhol azt hallani, hogy a fordítás a vesszők totális elhagyása miatt vacak lett - még az angolban sincs minden vessző elhagyva, és a magyarok még többet is használnak, úgyhogy fura (gyáva?) a döntés), és mielőbb kikölcsönzöm/megveszem a Blood Meridian-t is, mert a Wostry Feri olyat írt róla a könyvesblogra, hogy minden nyálam összefutott.

Jack Ketchum: A szomszéd lány - Kegyetlen, hideglelős, pozőren minimalista stílusban megírt, valós eseményeken nyugvó történet egy mostohaanyja, annak gyerekei és a szomszéd gyerekek által megkínzott lányról. Kőkemény horror, helyenként még nekem is sok volt (pedig a valósághoz képest finomított a sztorin az író és a befejezés is kicsit könnyít az olvasó terhén). Ecce homo!

William Gibson: Spook Country - Volt benne jópár Gibsonosan zseniális hasonlat (mint a Neurománc nyitó mondata a halott TV-színű égboltról), de nemcsak azért haladtam vele lassan, mert angolul olvastam és helyenként igencsak vakartam a fejem a választékos fogalmazásmódokon, hanem azért is, mert nincs benne az a húzás, ami Gibson korábbi, a messzibb jövőben játszódó regényeiben. Kicsit megfáradt és kicsit túl közel ért a jelenhez, emiatt túl sokat pepecsel a részelekkel. Azért nem bánom, hogy elolvastam.


---------------------------
* : itt a művészet szót abban az értelemben használtam, hogy megmagyarázhatatlan, nem feltétlenül logikus okokat szolgáló elemeket használ, amik mégis birizgálják az embert, örömet - vagy más érzelmeket - okoznak, és a szó legelvontabb értelmében SZÉPEK.

[Cloud]

Érdekel vkit az első Halo regény magyarul? Most találtam meg neten egy magyar srác fordítását.
Sajna a többinek nem állt neki.

[bimanc]

Érdekel vkit az első Halo regény magyarul? Most találtam meg neten egy magyar srác fordítását.
Sajna a többinek nem állt neki.

Mindenképpen.

[Cloud]

Halo-The Fall of Reach

halo-fan.extra.hu/forsteveq.doc
Jó olvasgatást. A hétvégén én is elkezdem.

[bimanc]

Halo-The Fall of Reach

halo-fan.extra.hu/forsteveq.doc
Jó olvasgatást. A hétvégén én is elkezdem.

Köszi! 

Az első mondat kicsit fura. Mindegy azért jó lesz ez, a többit meg akkor angolul. Nem is olyan rossz dolog, hogy tönkrement a vidkártyám, legalább olvasok.

[Damnatus]

Nekem Ray Bradburry is a kedvenc sci-fi íróim közé tartozik.

[kikuchiyo]

Amúgy a leírtakat tökéletesen el tudom fogadni, sőt olyan jól fogalmaztatok, hogy még azzal is egyetértek, amivel nem értek egyet.

Nagyon jó, Dmitrij! Te is egyetértesz velem, és én is egyetértek veled, tehát mind a ketten egyetértünk egymással!

De ne mondd, hogy te jobban egyetértesz velem, mert én is legalább annyira egyet tudok érteni veled, Dmitrij! (Ha már Kubrick szóba került...)

Clarke tényleg egy mérnök (az én fejemben Kubrick mellett ül az érdemesek polcán, bár utóbbit sokkal izgalmasabb kockaagyú mérnöknek tartom, mint az előbbit ),

Én Kubrickot egyáltalán nem tartom kockaagyú mérnöknek. Alapos volt és maximalista, de ez még nem baj szerintem.

(lásd pl Douglas Adams zseniális karakter-bemutatásait - hogyan ismerhetnénk meg hamarabb és pontosabban Zaphod-ot, mint a házibulis sztorival vagy az első néhány lökött poénjával, vagy akár Arthur Dentet, mint a fogmosás közben későn észrevett buldózerrel ("Sárga.") meg a tócsás megmozdulásával?), vagy inkább nincs is róla semmi írva, csak a neve meg a dialógusok, és én hozzáképzelem a karaktert (Chandler nagyjából ezt alkalmazza).

Itt most ízlésháborúra fog sor kerülni közöttünk, mert én meg Douglas Adamst nem tartom annyira nagyra.
(Érzem, inog az a szellemhordozói státusz )

Lucky fucking bastard

+1000

Kicsit azért félek is. Túl gyorsan geekül! A Dr Horrible's Sing-Along Blogot már többször látta, mint én, és akkor is azt kell néznünk, ha beszereztem valami remek új filmet. A PKD-es megjegyzésemre (nem fejtettem ezt ki neki, csak valami olyasmit mondtam, hogy technikailag nem ír elég jól és ez mindig kizökkent engem) például némán rámmeredt, aztán közölte, hogy vonuljak félre és gondolkodjak el rajta, hogy most mit is mondtam...

Azé' mégis csak azt mondom, becsüld meg az ilyet.

Ja, amúgy tökmás: nálam rémálom-regényben Chesterton a király (nem hiába adta Az ember, aki csütörtök voltnak a "Rémálom" alcímet, pontosabban műfaji besorolást), posztap disztópiában viszont Wyndham (örök hála A triffidek napjáért, kiku! leszedtem a szerinted vacak tv sorozatot is, csak hogy legyen apropóm a Geekzen a közelgő posztap-hónap kapcsán ömlengeni a könyvről... ). Hiába, tudnak ezek az angolok.

Szívesen, lassan nekem is újra kéne olvasni... Egy szintén PKD-rajongó barátomtól hallottam régebben, hogy Wyndham onnan tudta meg, hogy mekkora hatással volt a műfajra, hogy ült egyszer a kocsmában, és véletlenül meghallotta, hogy a két mögötte ülő, nem túl iskolázott fazon miről beszél.
"Kinőtt valami fura növény a kertemben, mi lehet?"
"Mittomén, biztos egy triffid."

BTW a BBC TV-sorozat nem olyan rossz, csak kicsit... fapados. Ami igazán rossz, az az amerikai 1962-es filmváltozat. (és most látom az IMDB-n, hogy lesz egy 2009-es sorozat is)

Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby - Részben társadalomrajz, részben romantikus történet, részben krimi. Rövid, jó a stílusa, a karakterei meg főleg. Kicsit olyan Casablanca könyvben-jellegű regény, és ez az én számból nagy dicséret. Meg kell vennem a polcra, ha lesz időm.

Ezt én nem bírtam elolvasni. Sok dícséretet láttam róla, hogy az amerikai irodalom egyik sarokköve, meg korszakalkotó remekmű meg minden, de pár fejezet után feladtam. Se íze, se bűze.

Cormac McCarthy: Vad lovak (All the pretty horses) - Modern westernbe oltott felnőtté válás-történet kevés párbeszéddel és sok lovaglással. Tetszett. Ezzel futott be a faszi, úgy tudom. Sorára vár a No country (angolul, emrt mindenhol azt hallani, hogy a fordítás a vesszők totális elhagyása miatt vacak lett - még az angolban sincs minden vessző elhagyva, és a magyarok még többet is használnak, úgyhogy fura (gyáva?) a döntés), és mielőbb kikölcsönzöm/megveszem a Blood Meridian-t is, mert a Wostry Feri olyat írt róla a könyvesblogra, hogy minden nyálam összefutott.

Ezekre én is fenem a fogam, majd egyszer...

William Gibson: Spook Country - Volt benne jópár Gibsonosan zseniális hasonlat (mint a Neurománc nyitó mondata a halott TV-színű égboltról), de nemcsak azért haladtam vele lassan, mert angolul olvastam és helyenként igencsak vakartam a fejem a választékos fogalmazásmódokon, hanem azért is, mert nincs benne az a húzás, ami Gibson korábbi, a messzibb jövőben játszódó regényeiben. Kicsit megfáradt és kicsit túl közel ért a jelenhez, emiatt túl sokat pepecsel a részelekkel. Azért nem bánom, hogy elolvastam.

Ez Gibson tragédiája: a jelen beérte és lehagyta azt a jövőt, amit elképzelt.


Akkor már én is néhány rövid megjegyzést:

Harry Potter 1-7 újraolvasás: Igazából nem volt túl elől az újraolvasási sorban, de a kirándulásra még a nyáron kellett valami, és ez volt meg txt-ben  Igazából a 6-7. kötetek miatt volt ez érdekes, mert azokat nem olvastam még többször. Meglepő módon most sokkal jobb olvasmánynak bizonyultak, mint először, közvetlenül a megjelenésük után. Persze, az ásító plot hole-okat (vagy a plot hiányát) most is látom, de valahogy olvastatták magukat.
Ami igazán zavaró volt most, hogy hideg fejjel olvastam őket újra, az - a gyermekeknek szánt menekülésregényből a felnőtteket célzó horrorba való göröngyös átváltozáson kívül -  szerzőnő szadista hajlama volt, komolyan, az utolsó könyv egyes fejezeteiben minden második szó az, hogy "halál" vagy "halálos".
Azt továbbra is kérdésesnek vélem, hogy maradandó klasszikus válna a könyvsorozatból (lám, most is alig beszélnek már róla), de azért nem rossz könyvek.

Kim Stanley Robinson - A só és a rizs évei: Úgy tudom, megjelent magyarul is, de én még eredetiben olvastam vagy fél éve. Vegyesek a benyomásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban: az alapötlete olyan, ami szinte minden esetben letehetetlenül izgalmas cselekményt garantálna (a középkori pestisjárvány nem csak a lakosság egy részét, hanem mindenkit kiirt Európában, így az onnan kiinduló reformáció, gyarmatosítás, ipari forradalom nem történik meg, az űrt a kínai, az iszlám, az indiai és az amerikai indián civilizációk töltik be), és a könyv valóban végtelenül érdekes, intellektuálisan izgalmas is, de sajnos unalmas is.
KSR úgy tűnik, csak évtizedeken-századokon átívelő cselekményt és több száz szereplőt képes elképzelni egy regényben (az RGB Mars-trilógia is ilyen), kár, hogy nem tud igazán bánni azzal, amit felépít. (Igaz, itt csak három főszereplő van, de minden fejezetben máshogy hívják őket és más karakter személyesíti meg őket.) A bennem szunnyadó fizikuskocka és alternatívtörténelem-nerd ugyan nyerített a gyönyörűségtől, amikor pl. az egyik fejezetben a főszereplők, szamarkandi kovácsok képébe bújva (újra-)felfedezték Newton törvényeit, de a könyv összhatását tekintve mégiscsak a szájbarágós, száraz.
Szóval vegyes érzelmekkel tudom csak ajánlani.

[Én]

Harry Potterből én is most olvastam újra a 2., 5. és 7. részt (1. és 3.-hoz nem volt kedvem, 4. és 6. nincs meg pedig azokat elolvasnám kiku txt-ben fel tudod valahova nyomni őket magyarul? ha nincs meg úgy, angolul is megköszönném ), érdekes a 7-est gagyinak találtam először, de most tetszett. Főleg egyes részek, pl az a fejezet, amikor Harry elmegy[spoiler]meghalni[/spoiler] fasza volt. Hatásvadász, de mégis nagyon tetszett valahogy. Utolsó két kötetben azt szerettem főleg, hogy mesél a 2 nagy alak hátteréről, bár Dupladurré helyenként elég shitty, mégis jó hogy nem az a tökéletes bölcs öreg faszi volt végig.
Plothiányt mire érted? Hogy az utolsó 2 kötetben találta ki, hogy végülis miről van szó?

[kikuchiyo]

Magyarul csak 1-3-ig olvastam, de az angol txt-ket eljuttatom mindjárt valahogy.

Plothiányon azt értem, hogy SNAPE KILLS DUMBLEDORE, izé, [spoiler]az ötödik kötet azzal az alaphanggal ért véget, hogy na most aztán el lesz eresztve a gyeplő, minden kérdésre megtudjuk a választ, mindennél izgalmasabb és mozgalmasabb lesz a folytatás. Ehhez képest a 6. könyv 80%-a azzal telik, hogy Harry lesi Malfoyt a térképen és nem jön rá, mit csinál. A 7. kötetben meg 300 oldalon át kempelnek az erdőben és nem csinálnak semmit.[/spoiler]

[Makos]

Nekem 1-6ig megvan magarul pdfben ha érdekel. 7. meg csak angolul.

[Én]

Nekem 1-6ig megvan magarul pdfben ha érdekel. 7. meg csak angolul.

a 4. és 6. érdekelne
(Nem azért mert nem tudok angolul, hanem mert nagyon tetszik a magyar fordítás )

[Makos]

Nekem 1-6ig megvan magarul pdfben ha érdekel. 7. meg csak angolul.

a 4. és 6. érdekelne
(Nem azért mert nem tudok angolul, hanem mert nagyon tetszik a magyar fordítás )

persze-persze

Majd délután feldobom vhova, mert most nem vagyok otthon.

[noriko]

Neil Gaiman: The Graveyard Book

Ha azt mondom, a könyvet Kipling Dzsungel könyve ihlette, a címmel összekombinálva már ki is lehet találni, mi az alaptörténet. Nobody Owens egy kisfiú, akit egy temető "lakossága" fogad örökbe. Nevelőszülei és legjobb barátai szellemek, ágya egy kripta.
A könyv az ő története.

Annyi Neil Gaiman könyv került már elő ebben a topicban, ezért is furcsállom, hogy erről eddig nem esett szó, és még csak meg sem lett említve! Tök jó kis könyv volt! Vannak benne Gaimantól megszokott furcsa karakterek és lények, és a sok furcsaságot teljesen természetesként mutatja be. A történet a könyv közepéig egészen izgalmas és fordulatos, és nem tudod, miket fog kihozni belőle, de aztán kissé belassul és kiszámíthatóbbá, kevésbé meghökkentővé válik a második fele sajnos, de azért összességében érdekes olvasmány.
Plusz pont jár azért a leírásért, amiben az egyik szereplő épp a legutóbb olvasott mangájából másolja a karaktereket.
Azt is tudni kell, hogy ez gyerekkönyv, de persze a Coraline is az volt és mégsem szokványos értelemben. Ennek a nyelvezete azért komolyabb már, inkább a Stardust-hoz hasonlítanám, csak ebben nincs 18-as karikás rész.

[Ramiz]

http://www.kulturpart.hu/irodalom/14584/index.php?

[Damnatus]

http://www.kulturpart.hu/irodalom/14584/index.php?

Azt hiszem, hogy pár még itt figyel a padláson.

[noriko]

http://www.kulturpart.hu/irodalom/14584/index.php?

Azt hiszem, hogy pár még itt figyel a padláson.

Nincs véletlenül köztük rész a Kaland-Játék-Varázslat sorozatból? Vagy valaki másnak? Én csak ebből a sorozatból olvastam az elsőt anno, és megnézném a folytatást.

[Próféta]

Hehe, ezek jók voltak.
Saját tulajdonban csak egy van, de az nem Jackson-Livingstone, hanem az egyik Harcos Képzelet klón (Shiwo, a Holtak Ura). Voltak is benne bugok.

Amúgy jól esett a cikk, köszi.