Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Nakedape]

Éppen a Battle Royale-t olvasom (ami btw nagyon jó kis könyv) és fölmerült bennem egy kérdés:
sztetek használható fegyver lehetett volna mások nyakörvéből? elvégre mégiscsak robbanószer van benne. szóval simán elnyiszálom az éppen leölt osztálytárs nyakát, leválasztom a fejét, szépen leveszem a nyakörvet (ami így nem robban föl, mert nem szakítottam meg az áramkört), és ez a továbbiakban, hasznosítható robbanószerként 

Én csak a filmet láttam, azt is csak egyszer és elég régen, szóval lehet hogy rosszul emléxem, de mintha a nyakörvek életjeleket is közvetítettek volna. Ha pedig az életjel megszűnik, akkor ...

jaja életjeleket is, de nem robbant fel, ha meghalt valaki, tehát elvi szinten, működhet, máskérdés, hogy kinek jut ez eszébe olvasás közbe?!?!?! és az osztálytársam volt... még mázli , hogy nem volt nálunk ilyen....

[Fazék]

Éppen a Battle Royale-t olvasom (ami btw nagyon jó kis könyv) és fölmerült bennem egy kérdés:
sztetek használható fegyver lehetett volna mások nyakörvéből? elvégre mégiscsak robbanószer van benne. szóval simán elnyiszálom az éppen leölt osztálytárs nyakát, leválasztom a fejét, szépen leveszem a nyakörvet (ami így nem robban föl, mert nem szakítottam meg az áramkört), és ez a továbbiakban, hasznosítható robbanószerként 

Én csak a filmet láttam, azt is csak egyszer és elég régen, szóval lehet hogy rosszul emléxem, de mintha a nyakörvek életjeleket is közvetítettek volna. Ha pedig az életjel megszűnik, akkor ...

igen, először nekem is beugrott ez, mint hiba a gondolatsorban, de aztán kapcsoltam, hogy ekkor semmi sem történik. csak szimplán a központban nyugtázzák, hogy az illető kinyúlt. de ettől még nem robban föl a nyakörv!
a nyakörv csak akkor robban föl, ha megpróbálják leszedni, az meg csak úgy lehetséges a viselő túlélésével együtt, ha megszakítják az áramkört, illetve kinyitják stb. szóval a fölvetésem sztem továbbra is életképes

szerk:

máskérdés, hogy kinek jut ez eszébe olvasás közbe?!?!?! és az osztálytársam volt... még mázli , hogy nem volt nálunk ilyen....

[kikuchiyo]

(Tényleg jó, hogy nem rendeztek nálunk BR-t a ziskolában, Fazéknak úgy látszik, van érzéke a dologhoz... )

Lehet, hogy le lehetne szedni a nyakörveket, miután levágtad a fejüket, de nehezen lehetne őket támadófegyverként használni.
Eleve viszonylag kevés robbanószer van bennük, csak ahhoz elég, hogy a fejet lerobbantsa, vagy elegendő nyaksérülést okozzon az életfunkciók megszűnéshez. Ha a robbanózsinórokat ki akarod nyerni belőlük, ahhoz fel kell őket bontani, amivel meg a saját testi épségedet kockáztatod.
(Esetleg úgy lehet, hogy találsz egy balekot, fegyvert fogsz rá, és kényszeríted, hogy operálja szét a megszerzett nyakörveket. Ha megcsinálja és túléli akkor:
1. Van egy adag robbanószered
2. Lelövöd a szerencsétlent
3. ?? ?? ??
4. PROFIT
Ha felrobban közben, hát istenem. Eggyel kevesebb.)

Hmm, kezdek belejönni. 

[Fazék]

Gránátszerűségként próbáltam volna használni, mert azt is mondták, hogy erős fizikai behatásra is hajlamos fölrobbanni, ami sztem lehetővé teszi ilyen téren való alkalmazását

de egyre inkább off-nak érzem itt a témát

[Kvikveg]

Hehh... utanakerdeztem a krimijeimnek a Pendragonban (angol nyelvu, Reginald Hilltol Dalziel es Pascoe konyvek), es darabja kb 2200 Ft. Horror.
Megyek tovabbi antikvariumokba kutakodni, hatha megint mazlim lesz.

edit: Eees mazlim volt, az egyiket, ami raadasul jol megtermett peldany, kemeny 400 Ftert kaptam meg. Eljen a Kalvin-Astoria antikvariumokban dus utvonala. 

[Ramiz]

edit: Eees mazlim volt, az egyiket, ami raadasul jol megtermett peldany, kemeny 400 Ftert kaptam meg. Eljen a Kalvin-Astoria antikvariumokban dus utvonala. 

Az egy jó környék! Arra jártam gimnáziumba, akkor még a zsebpénzem nagy része könyvekre ment el...

[Raggie]

G. K. Chesterton:
Az Ember aki Csütörtök volt - Rémálom

Most a sítáborból visszajövet a buszúton olvastam elezt a könyvet... Furcsa, különös de magávalragadó stílusa van. Már csak ezért érdemes elolvasni(kicsit olyan varázslatos hatása van mint ahogyan gyerekmesék hatnak a gyerekekre fiatalkotukban, csak ez felnőtteknek íródott). Valamint jópofa 20.századeleji felfogásban filozofálgat az anarchizmus és a rend mibenlétéről. Eközben egy izgalmas krimitörténetet mond el beépített ügynökökkel és anarchista tanáccsal meg a világ végével meg minden... ajánlom.

[Ramiz]

Bret Easton Ellis: Glamoráma

Az Amerikai psziho (ugyanezen író leghíresebb regénye) hangulata és Satoshi Kon abszolút józanon és hideg fejjel bemutatott álomszerű valóság-keveredései az amerikai topmodellek és színészek környezetébe öntve, több mint ötszáz oldalon. Gyilkos könyv, nagyon durva. Jobban fejbever, mint bármilyen film. Kétszáz oldal után már várná az ember a furcsaságokat megmagyarázó lezáró csavart és a könyv végét, de nem, még jön négyszáz oldal bele a pofádba kőkeményen, minden fejezet egy szappan, amin el lehet csúszni, és menni kell tovább, az olvasó teljesen átveszi a főszereplő gondolkodásmódját, mindig csak kicsiket lép, kicsiket viszonyít, nem mer átfogóbb képet látni, mert vagy nem hinné el, vagy nem is értené. És, mint az Amerikai pszihóban, a lezárás itt sem egészen lezárás, csak egy hosszú rámpa, ami a semmi fölött véget ér, ott, ahol a megérkezésnek, a megmagyarázásnak kéne lennie, csak épp nincs ott, és az olvasó magára van hagyva. Hihetetlen könyv. Valami azt súgja, hogy sokat fogok még ettől a fickótól olvasni...

Viktor Pelevin: A rettenet sisakja

Az ügyeletes orosz kortárs író, fenegyereknek kiáltották ki és nagyon nyomatják. A Generation P talán a legjobb, amit eddig olvastam tőle, vitriolos és szellemesen szemét. A Rovarok élete szintén jó, de nagyon durva valóság-csavarások vannak benne, állandóan váltani kell az értelmezési síkok közt, nehéz olvasni. A Számok kevés újdonságot hoz (magyarul nemrég megjelent könyve), azért aranyos, már csak a számmágia miatt is érdemes. A tervhivatal hercege egy rejtett gyöngyszem, két novellából áll, a másodikat kevésbé értettem, de az első zseniális ötvözete a tipikus orosz hivatalnok-novellának és a Prince Of Persiának... igen, igen, a legendás ősi PC-s játéknak! Baromi jó, keményvonalas playerek fogják csak értékelni. A rettenet sisakja is hasonlóan kocka, szubkulturális utalásokkal teli könyv, ami végig az interneten(?) játszódik. Főszereplői nem ismerik egymást, egy chat-szobában tudnak csak értekezni és megpróbálják kideríteni, hogy hova is kerültek és miért. Nem mondhatnám, hogy mindent értettem, sok az utalás görög mítoszokra is (elvileg az egész könyv központi témája a mítosz fogalma), de gyorsan végig lehet olvasni és jó szórakozás. Pelevin sosem könnyíti meg az olvasó dolgát, de nem is baj, amit végül is sikeresen észrevesz az ember (rejtett utalást vagy összefüggést), annál nagyobb örömet okoz.

William Gibson: Virtuálfény

Nem egészen cyberpunk, közelebb játszódik a jelenhez, mint a Neurománc-trilógia. Ez a regény a Híd-trilógia első része egyébként (további részek: Idoru, A holnap tegnapja). Izgalmas történet, remek karakterek, Gibsonos hangulat és párbeszédek, nagyon tetszett.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Aki a Piknik az árokpartont olvasta, az kábé tudja, mire számítson. Ez a regény hosszabb, kevésbé sci-fi és politikailag egyértelműbb, mint az, kicsit kevésbé jól is működik, de azért elég jó atmoszférája és története van ahhoz, hogy érdemes legyen elolvasni. Kicsit el van nyújtva helyenként, sebaj, ott lehet lapozni, ha épp nincs energiája az embernek oda nem illő hosszú monológokat olvasni.

[kikuchiyo]

Megjelent egy új Philip K. Dick novelláskötet, Már megint a felfedezők címmel, zömében magyarul még meg nem jelent novellákkal.
Az író kedvelőinek kötelező vétel.

Beidéznék egy bekezdést a szerzői utószóból:

A novellák zöme akkor íródott, amikor az életem egyszerűbb volt, láttam értelmét. Tudtam a különbséget a való világ és aközött, amiről írtam. Kertészkedtem, és nem találtam semmi különöset a fűben... hacsak az ember nem sci-fi író, mert akkor nagyon gyorsan gyanakodva kezdi szemlélni még a füvet is. Mit akar igazából? Ki küldte egyáltalán ide?
Folyton felmerült bennem a kérdés: Mi ez valójában? Fűnek látszik. Azt akarják, hogy ezt higgyük. Egy nap majd a fűálca lehullik, és ők felfedik igazi lényüket. Addigra persze a Pentagon tele lesz fűvel. A fű, amit fűnek hiszünk, diktál majd.

Na ez P. K. Dick.

[Próféta]

 
Mik vannak benne? Valahogy az agave oldalán nem sikerült kiderítenem. btw, rossz a linked.

Mostanában olvasgatom a Lenn a sivár Földön novelláskötetet, plusz megvan az angol Minority Report novellagyűjtemény, és úgy vettem észre, hogy a novellái sokszínűbbek a regényeinél. Megvannak itt is a legjobb regényeihez hasonlóan elborult, filózgató darabok (pl. Faith of our Fathers, The Skull) de van olyan is, ami asimovi klasszikus scifi agytorna (pl. Minority Report, Paycheck); van gyönyörű, metaforikus, rávilágító (pl. Electric Ant, Ruug); van olyan, amelyiken jobban rettegtem, mint a Lovecraft novellákon (pl. The Hanging Stranger); és nagyon ritkán olyan is, amelyiken jókat röhögök (pl. We Can Remember It For You Wholesale, Oh To Be a Blobel).

[kikuchiyo]

milyen linket?

Tartalom:

Bizonyos életformák (Some kinds of life)
Pat ajándéka (A present for Pat)
Nulla-T (Null-O)
Az urat szolgálni (To serve the master)
Itt a piros (Shell game)
Hulla vagy, Foster! (Foster, you´re dead!)
Tehetségek világa (A world of talent)
Hívja a vevőszolgálatot! (Service call)
A Yancy-profil (The mold of Yancy)
Már megint a felfedezők (Explorers, we!)
Vizipók (Waterspider)
Valami a tempunautáknak is jár (A little something for us tempunauts)
Az előszemélyek (The pre-persons)
A Szibülla szeme (The eye of the Sybil)
Remélem, hamarosan megérkezem (I hope I shall arrive soon)
Jegyzetek


Philip K. Dick: Már megint a felfedezők
Kiadó: Agave
Fordították: Gálla Nóra, Pék Zoltán, Török Krisztina, Varga Bálint, Totth Benedek
Borító: Kuszkó Rajmund
Terjedelem: 334 oldal
Ár: 2480 Ft

és úgy vettem észre, hogy a novellái sokszínűbbek a regényeinél.

Rossz nyelvek szerint azért, mert az volt a módszere, hogy belőtte magát, majd leült az írógéphez és írni kezdett. A novelláknál kitartott a lendület, megírta az egészet, mielőtt lejött a szerről. A regények viszont hosszabbak, töréspont van bennük, ahol Dick magához tért.
Az utószóban egyébként kitér erre a kérdésre, és maga is beismeri, hogy a novelláit sokszor jobbnak érzi, mint a könyveit.

[Próféta]

Thx.

Rossz nyelvek szerint azért, mert az volt a módszere, hogy belőtte magát, majd leült az írógéphez és írni kezdett. A novelláknál kitartott a lendület, megírta az egészet, mielőtt lejött a szerről. A regények viszont hosszabbak, töréspont van bennük, ahol Dick magához tért.
Az utószóban egyébként kitér erre a kérdésre, és maga is beismeri, hogy a novelláit sokszor jobbnak érzi, mint a könyveit.

Ebben lehet igazság. Bár azért a VALIS-t semmi sem überelheti

[kikuchiyo]

Jé, még egy ember, akinek tetszett a Valis.

Az már egy kicsit más egyébként, mivel a spirituális élménye után írta.

[Kvikveg]

Megjelent egy új Philip K. Dick novelláskötet, Már megint a felfedezők címmel, zömében magyarul még meg nem jelent novellákkal.
Az író kedvelőinek kötelező vétel.

Beidéznék egy bekezdést a szerzői utószóból:

A novellák zöme akkor íródott, amikor az életem egyszerűbb volt, láttam értelmét. Tudtam a különbséget a való világ és aközött, amiről írtam. Kertészkedtem, és nem találtam semmi különöset a fűben... hacsak az ember nem sci-fi író, mert akkor nagyon gyorsan gyanakodva kezdi szemlélni még a füvet is. Mit akar igazából? Ki küldte egyáltalán ide?
Folyton felmerült bennem a kérdés: Mi ez valójában? Fűnek látszik. Azt akarják, hogy ezt higgyük. Egy nap majd a fűálca lehullik, és ők felfedik igazi lényüket. Addigra persze a Pentagon tele lesz fűvel. A fű, amit fűnek hiszünk, diktál majd.

Na ez P. K. Dick.

Ez az idezet... ez fajt!

[Próféta]

Filmek topikból: személyes scifi könyv rangsor.

Az utóbbi években én is nagyon rámozdultam Philip K. Dick-re (lásd még fentebb).
Korábban Asimov, a scifi hőskorának pápája volt a kedvencem. Valami elképesztő mennyiségűt írt. Volt köztük jobb és rosszabb is; kedvenceim a Nightfall (rövid, ütős novella), a Caves of Steel és az I, Robot + Robottörténetek.
Frank Herbertet a 6 Dűne-könyvön kívül nem nagyon ismerem, de azokért nagyon tisztelem.
Lem-műveltségem is lyukas, Kiberiáda volt (az valóban nagyon jó) meg néhány regény (azok nem annyira).
Ray Bradburytől az agyonhypeolt Valahány Fahrenheit egyáltalán nem tetszett, de a Marsbéli Krónikák isteni, és van egy csomó tök jó novellája, jó eséllyel mindez egy kötetben.

William Gibsontól a Neuromancer, a Difference Engine, a Pattern Recognition és az Idoru volt kikölcsönözve; az első kettő a hírnevéhez képest kevésbé tetszett (persze nem volt rossz), a PR jó volt, az Idoru meg brutális nyomdahiba (pár tucat oldal kimaradása) miatt a közepén szörnyethalt.
Jules Verne-től volt egy csomó scifi, mai eszemmel nem tetszene.
Kisiskolás koromban Nemere István iskolás-űrhajós regényei szórakoztattak (A kozmosz lovagjai, stb), persze azóta felnőttem (?).
Robert Merle: őt is mindenki imádja, csak én nem.

DNA kilóg a sorból (vagy nem is...), de imádom és szvsz nem lehet túldícsérni.

Szerintem a többi szerzőtől nem nagyon olvastam nagyobb mennyiségűt, egy-egy regény-innen onnan.

Még valami, csak úgy ráadásnak: Babits Mihály 1913-as Gólyakalifája simán beleillene a sci-fi újhullámba, holott fél évszázaddal megelőzte azt. Egyébként nagyon érdekes regény, nem ismerek hozzá mérhető magyar scifit, ajánlom bátran.

[kikuchiyo]

Ha már magyar sci-fi:
Szathmári Sándor: Kazohinia

A Gulliver vonulatába tartozó utópiaregény. Karinthy azt mondta, hogy az összes hasonló művét odaadna érte, és szerintem is nagyon jó (érzitek, milyen lazán egy mondatba írtam magam Karinthyval? ).

[Próféta]

Azt már el akarom olvasni egy ideje, fel is van írva a listára

[Pirula]

Háy János - A bogyósgyümölcskertész fia

Rövid, önéletrajzi ihletettségű regény. Az író nevével akkor találkoztam először amikor ezt a könyvét megláttam, szimpatikus volt a cím és a fülszöveg. Amolyan hazai 70-es évek fiatalos témára számítottam, sok kortárs zenei utalással, rendszerellenességgel, gitározással, csajozással.
Ez be is jött, csak nem egészen úgy ahogy én számítottam rá. A Hendrixmániát egy idő után nehezen tudtam tolerálni, azaz nem magával Hendrixszel volt a gond, még azzal sem hogy a srác előadta hogy ő azt mennyire szereti és hogy ettől ő most elit, lázadó, stb. Valahogy a stílus... A könnyedség és a szívbemarkolás váltogatása - diákévek/apja halála például - traktorplatónyi életigenléssel hintve és keserű tapasztalatokkal habarva jó recept, és a kanál is úgy forog ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csak az alapanyag volt nekem megdöbbentő. Ennél súlyosabbra, mélyebben kidolgozottabbra számítottam, kikapcsolódásnak oké volt, de nem ült. Csupán a közvetlen környezetemből kapásból legalább 5 embert tudok mondani akiket jóval cifrább életúttal áldott meg a sors, igaz ők nem lettek írók. Persze Háy számára biztos elég izgalmas, elvégre ő élte át, de nekem nem esett le hogy most végülis miért érdemes nekem ezen végigrágnom magam. Azonkívül hogy kétségbevonhatatlanul szórakoztató és könnyű olvasmány.


Ha Jin - Várakozás

Első kínai szerző akihez szerencsém volt, azóta kinéztem már magamnak Lin Yutangot is, csak hát azok a financiális feltételek. A történet egy katonaorvosról szól aki már évek óta próbál elválni falun élő feleségétől - akivel egyébként évente kábé egy hetet találkozik - hogy összeházasodhasson egy nővérrel. Én ennyire közvetlen betekintést még nem nyertem a XX. század Kínájába mint ezzel a regénnyel. A várakozás elnyúló évei alatt a történelem pörög-forog a színfalak mögött. Gazdasági és politikai irányzatok emelkednek-buknak, vele együtt életutak változnak. Szembetűnő a város és a falu különbsége, két normáiban és technikai fejlettségében is élesen eltérő világ.
A jellemek kidolgozottságát furcsállom egy kicsit, nekem kiesnek, szegényesnek tűnik. Mondjuk eddig minden japán novellánál-regénynél is ezt éreztem, lehet hogy ez stílus kérdése, vagy a nyelvekből eredő fordítási sajátosság? Passz.
A központi gondolatot fondorlatosan a címben elrejtve találjuk meg, mit, miért, hogyan várunk, megéri-e egyáltalán?
Vigyázat, töprengést okoz!


Spiró György - Koccanás

Ez meg egy dráma. Csak olvastam, nem láttam. Még, mert szeretném, de mindenképp! A cselekmény helyszíne otthonos, a Nagy Magyar Valóságról van szó, szűkebben pedig Budapest egy körútjáról. Egy koccanás miatt a reggeli csúcsban megbénul a közlekedés és úgy is marad hosszú-hosszú órákon keresztül. Megáll a mókuskerék, az emberek kiszállnak az autóikból és elkezdenek beszélgetni egymással. A téma eleinte érthető módon technikai jellegű: biztosítás, autószerelés, anyukasértegetés. Aztán az idő múlásával jön más is. A kis kereszteződésben összegyűlt emberek szép mintáját adják a magyar társadalomnak, a konfliktushelyzetek és a témák tehát garantáltak.
Spiró-dráma fan lévén naná hogy azt ajánlom hogy olvassátok el, rövid is, még friss kérdéseket boncolgat és a nyelvezete is ismerős lehet akár egy teszkós pultbanállástól a focistadionok lelátójáig.


Egyenlőre ennyi. Nem tud valaki egy jó német novellaírót? Fel kéne frissítenem Dieter Bohlen anyanyelvének ismeretét.

[kikuchiyo]

Ha azok a financiális feltételek lehetővé teszik, és szeretnél még a modern kínai történelemtől szóló irodalmi igényű könyveket olvasni, akkor ajálom Jung Chang Vadhattyúk c. könyvét. A szerzőnő három generáció életét mutatja be: a nagyanyjáét, aki először egy gazdagabb úr sokadik feleségeként palotában lakott, majd szerelemből hozzáment egy szegény doktorhoz és egy folyóparti putriban kellett meghúznia magát; az anyjáét, aki gyermekként átélte a japán, majd szovjet megszállást, fiatal nőként a hosszú menetelést, majd asszonyként a meghurcoltatást; végül a sajátjáét, a nevelkedést a kulturális forradalom ideje alatt, majd az emigrációt. Újonnan is megjelent, de jobban jársz, ha kiveszed könyvtárból.
Ajánlom továbbá a "Nők egy fedél alatt" c. könyvet, amelyben öt kisregény kapott helyet, ebből négy nagyon jó, és közte van az is, amelyik a "Raise the Red Lantern" c. nagyon szép filmet ihlette.

[Fazék]

Én még ajánlom a Szép asszonyok egy gazdag házban c. kínai könyvet is, mely vszleg hasonlít a Nők egy fedél alatt-hoz, de jóval korábbi írás ismeretlen szerzőtől, de nagyon jó sztem

[Ramiz]

A Vadhattyúk kegyetlen kemény, de remek könyv, megéri elolvasni!
Német nyelven rövidebb novellákat szerintem Dürenmattól például érdemes olvasni. Legalábbis én nagyon bírom őt.

[Nakedape]

Spiró György - Koccanás

Ez meg egy dráma.

katonában játszák, sztem jó volt, én meg csak láttam:)

[Pirula]

Tisztára úgy érzem magam mint szüreteléskor, köszönöm mindegyikőtöknek az ajánlásokat!
Ez a Vadhattyúk jól hangzik, legalább témában maradok amíg megérketik az antikváriumba valami kínai történelemkönyv.

Tegnapra és mára Jean-Paul Sartre jutott.
Most már teljesen meg vagyok győződve róla hogy a franciák a reggeli bagettre is politikát, összeesküvéseket, forradalmat és mély társadalmi kérdéseket kennek.
Egyrészt a Főbelövendők klubja c. bohózatában egy nagystílű szélhálmos nyakatekert vesszőfutását kísérhetjük nyomon. Hidegháború, kommunista veszély és a sajtó ahogy a tömegeket manipulálja. Lehetne erre lerágott csont mivolta miatt legyinteni, de a groteszk humor és az - engem Rejtőre emlékeztető - csavarok, valamint a főszereplő személyisége visz mindent.
Másrészt A fal-ban is egyből anarchistákkal van dolgunk, méghozzá halálraítéltekkel. Egy éjszaka történéseit meséli el, a reggeli kivégzésre váró foglyok cellája a helyszín. Rövid, feszült novella, naná hogy ebben a helyzetben elsődleges téma a halál és közelének milyensége. Engem kicsit a Veronika meg akar halni-ra emlékeztetett a témája miatt, csak itt nincs meg a feloldozó spiritualitás, csak a hideg materializmus. Kemény.

katonában játszák, sztem jó volt, én meg csak láttam:)

Csak jegy nincs már rá.

[krezga]

Lev Tolsztoj: Háború és Béke

Hogy miért is olvastam el, hát mert annyit emlegetik:D Pöttyet hosszúra sikeredett, de élvezhető a könyv, bár voltak benne számomra nagyon unalmas részek(amikor az elméleteit fejtegette Tolsztoj), de nagyobb részben amikor a történetről írt, élvezhető volt. Nagyon jól bemutatta az arisztokraták életét, a szinte végtelen gazdagságot, és azokat is, akik arisztokraták, de már kevesebb pénzel rendelkeznek. A történet központja Napóleon 1812-es hadjárata Oroszországban, Moszkva elfoglalása, és ez az egész nagyon jó körítéssel.

Nem nagyon merem mindenkinek ajánlani, inkább az csak az orosz irodalom kedvelőinek(én pl szeretem, bár még csak úgy-ahogy ismerkedem vele:D), és azoknak akik vállalkozni mernek egy hosszabb könyv elolvasására.

[Próféta]

Nem most olvastam, csak eddig totál elfelejtettem beírni ide, azonban ez a könyv megér egy ajánlót.

Arthur Koestler: Sötétség délben (Darkness at Noon, 1940)
"Senki sem kormányozhat bűntelen" - Saint-Just

A főszereplőnk Rubasov, a hős forradalmár, a Bolsevik Párt egykori vezére, kinek arcképe minden igaz kommunista otthonának falát díszítette. A regény azzal nyit, hogy Rubasovot letartóztatják, és börtönbe vetik, odafent ugyanis kényelmetlenné vált. Úgy hitte, hogy a börtönélet nem veszélyeztetheti magabiztos morális fölényét, de a kihallgatásokon nehéz szellemi párbajok várnak rá, a visszatekintések áradata saját álláspontjának erkölcsi alapjait mossa alá, a cella magányában filozofálgatva pedig a legalapvetőbb nézeteit kényszerül megkérdőjelezni...

Durva könyv. Magávalragadó, képszerű, és bár kitalált történet, majdnem megtörtént. Bár a főszereplő sosem élt, de életútja létező történelmi figurák egyesítése. Bár egy meg nem nevezett országban játszódik, egyértelműen a Szovjetúnióról szól. Bár az események, kihallgatások nem történtek meg a valóságban, de a ténylegesen lezajlottakat valahogy így képzeljük el. Bár a párbeszédek sosem hangzottak el, máig van miről gondolkodni felettük.

Ez az első könyvek egyike, amelyik a Nyugat számára is felfedte, milyen belső hatások, erők hajtották előre a Szovjetúniót, és minek köszönhető az a kívülről felfoghatatlan, érthetetlen, megmagyarázhatatlan kirakatper-sorozat, amelyben körülbelül egy évtized leforgása alatt a Bolsevik Párt vezetői - nyilván egy kivétellel - sorra megvádolták saját magukat aljas, szovjetellenes, ellenforradalmi összeesküvésekkel, és önként a halálba mentek, miközben a kevésbé híresek a sztálini tisztogatásokban tűntek el. (Ez egyetlen mondat lett? Én sem vagyok normális...) Mindezt ráadásul ragyogó elbeszélői stílussal teszi. A regény részei közül a legjobban Kis Loewy története érintett meg. Valahogy ott éreztem leginkább helytállónak a mű címét...

[kikuchiyo]

Ami különösen figyelemreméltó ebben a könyvben, az az, hogy ez nyitotta fel az európai baloldal szemét arra, hogy az addig általuk istenített Szovjetunió hogyan működik valójában. A könyv megjelenése előtt sok baloldali gondolkodó elhitte mindazt, amit a szovjet propaganda terjesztett, és a kommunizmust egy valóban működőképes (sőt, kívánatos) alternatívának tartották.

A könyv egyik cselekményszála tkp. pont erről a kiábrándulásról szól (amikor a visszaemlékezésben Rubasovot azért küldik Nyugatra, hogy az ottani kommunistáknak elmagyarázza a hivatalos irányvonalat).

[Próféta]

Jaja, ez is nagyon durván megjelenik a Kis Loewy történetszálban, amire szíveskedtem volt hivatkozni

És hogy mennyire úgy van, ahogy mondod: (1) a Reichstag perében, ahol a német kommunistákra akarták rákenni a balhát, Dimitrov hivatkozott arra, hogy az ő mentalitásuk a Szovjetúnió mentalitása, és az mégiscsak a legdicsőbb és legjobb ország a Földön. (2) Ebbe az egy érvbe Göring(!) inkább nem mert belekötni...

[Ramiz]

Én Koestlertől csak az önéletrajzi könyvét olvastam, amelyikben Párizsban meg Izraelben mászkál, de az nem tetszett, elég idegesítő stílusa van a fickónak.

[krezga]

Csáth Géza: Napló

Szuuuper! Az eddigi legjobb napló amit olvastam! Láthatunk egy drogost, aki le akar szokni, de nem megy neki, közben pedig szinte egy erotikus kalandregény is lehetne:) Csáthban egyszerűen nem tudok csalódni:D

Rejtő Jenő: Láthatatlan Légió

Ez is olyan könyv, amit az ember nem tud letenni az 50. oldal után. Tele van csavarral, poénnal, fantasztikus kikapcsolódás/szórakozás.

[Kvikveg]

Hm. A Pendragon konyvesbolt nem kuzd a vevokert, az biztos...
Mail ment A cimre, ajanlatot kertem, megkaptam. Pat hetre ra valaszoltam neki B cimre, amirol o irt, semmi eredmeny. Felhivtam oket. Hat, megadnam a telefonszamomat es nevemet, kollega meg nincs bent... Kollega megis ott van valahol, nem kaptak levelet, probaljam esetleg a masik, C mailcimet. Elkuldtem a B-re es C-re a mailt tegnap, rogton a telefon utan. Ma felhivom oket, eppen zarnak, de nem emlekszik, hogy jott volna level.

Telefonba bediktaltam most mar. Es elkuldtem A cimre.
De nem hivtak volna fel, hogy mivan. Argh.