Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[kada]

J. Goldenlane: A herceg jósnője + A jósnő hercege (2003)

kár hogy jó ideje semmi újat nem írt

+9001
Mostanság BKV-n csak becsukom a szemem. Aztán arra ébredek hogy pont most szálltam le csak még a testem nem tart ott az ajtó meg csukódikna.

[Próféta]

Ó jaj, a Szerb Antal könyv kapcsán elfelejtettem elsütni a jó előre bekészített fantasztikus poénomat, hogy emo  volt before it was mainstream.

mire gondolsz?

Az első könyv végén,
[spoiler]a sikeres behatolás után a herceg magyarázatot ad arra, hogy hogyan tudott repülni: ő a titkos varázsló a családban, csak épp ezt senkinek se szabad tudnia. Mielőtt mindezt elmondaná, titoktartásra esketi Arcsint. Aki komolyan elgondolkodik azon, hogy leteheti-e az esküt, és a herceg csak emiatt hiszi el neki, hogy komolyan gondolja az esküjét

Erre tessék, a második könyv vége, hogy megírja az emlékiratait (amit olvasunk), és abban bizony le van ez írva...
[/spoiler]
Félreértettem volna valamit?

Persze lehet, hogy amolyan Idő Kereke stílusú "betartom az eskü minden szavát" húzás volt, pl.
[spoiler]nem emlékszem, de talán az volt a pontos eskü, hogy senkinek nem mondja el. És tényleg nem mondta, hanem írta.  [/spoiler]
Akinél megvan még a könyv, ellenőrizhetné.

kár hogy jó ideje semmi újat nem írt

http://www.libri.hu/konyv/kedvcsinalo-szakacskonyv.html ?

[Fazék]

sajnos még mindig megvan a papír alapú könyvek hátránya, névlegesen a gyorskeresés hiánya, szóval meghagyom az ellenőrzést másnak

http://www.libri.hu/konyv/kedvcsinalo-szakacskonyv.html ?

  de végülis leírás alapján nem is tűnik rossznak, és eléggé célközönség is vagyok

[kada]

sajnos még mindig megvan a papír alapú könyvek hátránya, névlegesen a gyorskeresés hiánya, szóval meghagyom az ellenőrzést másnak

Lusta disznaj! 
Idő kerekés... végülis fullosan betartotta, arról nem tehet ami a második könyvben történt úgy a végefelé vele, meg mégutánna
[spoiler]
Hallgatott róla, az életénél jobban őrizte, szó szerint a sírba kellett vinnie, hát vitték vele a sírba, ő senki elött fel nem fedte.
Aztán visszajött, de addigra betartotta.  [/spoiler]
Sőt, ha jól olvasom amit a herceg még az első könyvben mondott, elvárásokon felül teljesített.
[spoiler]Herceg azt mondta/utalt rá hogy ha a lányzó visszajut haza (akkori terv szerint egy hónap +hajóút), akkor onnan már nem árthat neki ~> csinálhat amit akar.[/spoiler]

[Próféta]

 

[kikuchiyo]

titoktartásra esketi Arcsint

Arcsint ?

[Kvikveg]

titoktartásra esketi Arcsint

Arcsint ?

Szerintem mar aludnunk kene.... ez olyan 9gagre valo volt kb. XD

[Próféta]

Arcsint ?

Az írónó civilben matematikus, szóval akár szándékos is lehet

[kada]

 

[Kvikveg]

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/thomas.htm
Vicces modon en ugy emlekeztem ra, hogy "a valot mondd, ne csak az igazat" mert hat igaz allitassal is lehet jo messze lenni a valosagtol.
Ehh. XD

Öhh...  ugy erzem anno Aranytol ezt nem vettuk. 
[spoiler]
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/arany.htm
HASADNAK RENDÜLETLENÜL

Hasadnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar!
Bölcsõdtül kezdve sírodig
Ezt ápold, ezt takard.
A nagy világon ekivûl
Nincs más, amit mivelj:
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt enned, innod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez a föld másra sem való,
Csak hogy eltékozold.
Itt küzdtenek honért a hõs
Árpádnak hadai;
Bátorság volna ezt a hont
Neked fenntartani.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
Szabad száj! itt csikorgatod
Véres fogaidat.
- - - - - - - - - - - - - - -

(1880 körül.)
[/spoiler]

[Xzone]

Épp kapóra jött ez a vers!

[Acchan]

Breaking news:

A Maecenas Kiadó tavaly újra megjelentette Vonnegut regényeit, mégpedig kétnyelvű kiadásban. A Bookline-on jelen pillanatban mindegyik pofátlanul olcsón kapható. 

A napokban vettem elő a nagy kedvencemet újfent, a Kékszakállt, amit anno már csak antikban tudtam megszerezni. Most nagyjából ugyanannyiért itt egy mutatós, kétnyelvű kiadás, hmm... Mindenesetre, két regénye kimaradt eddig, szóval azokra biztosan benevezek.

[Próféta]

Stealing the Network: How to Own an Identity (2005)
You Are Who The Computer Says You Are

Hacker-regény
De nagyon nem hollywoodi. Amennyire meg tudom ítélni, minden technikai részletében hiteles, és csaknem realisztikus. Nem is csoda, hiszen valódi IT biztonsági szakemberek írták (nem is kevés); tulajdonképpen megregényesített esettanulmány-tanmesékből áll az egész könyv, amelyek lazán össze vannak fűzve egy nagyjából koherens történetté. Ez a könyv a sorozat harmadik darabja, és a legfőbb téma az identitáslopás, személyazonosságokkal való kereskedés, megszemélyesítés. Az ezekhez vezető ezsközök: megfigyelés, IT rendszerekbe történő betörés, de legfőképpen social engineering, amely mindig is a leghatásosabb fegyver volt, és az is marad.

Ingyen termékminta: Bl@ckTo\/\/3r - egy önállóan is élvezhető fejezet, amit már több helyen láttam linkelve.

[kikuchiyo]

Stealing the Network: How to Own an Identity (2005)
You Are Who The Computer Says You Are

Hacker-regény

Ingyen termékminta: Bl@ckTo\/\/3r - egy önállóan is élvezhető fejezet, amit már több helyen láttam linkelve.

Egy regény/novella, amiben valid perl kód van?  Ezt elolvasom alaposabban. De lehet, hogy fájni fog:
mind a TCP csomagok hosszának nézegetése, mind a "he seemed to have a boatload of aliases. Common UNIX commands like cd, tar, ssh, and find were shortened to c, tr, s, and f somewhere in his .bashrc or equivalent" előfodultak az utóbbi pár hétben a $munkahelyen

[spoiler]Kölcsönadod a könyvet, ha szépen kérem?[/spoiler]

[Próféta]

mind a TCP csomagok hosszának nézegetése

Wat

Kölcsönadod a könyvet, ha szépen kérem?

Nálam is kölcsönben van, de megpróbálok a srác lelkére beszélni.

[kikuchiyo]

Kösz, közben megtaláltam (NT harmadik találat )

mind a TCP csomagok hosszának nézegetése

Wat

[spoiler]Ez még a munka kevésbé fájdalmas részéhez tartozik... tudnék mesélni ennél durvább dolgokat is, ha nem kötne a szerződés.[/spoiler]

[kikuchiyo]

[spoiler=Wise Man's Fear speculah]Then Kvothe finds Elodin and eats grapes with him. He asks about name changing — we've discussed this passage several times in different contexts. Elodin instantly panics.

"What?" He sat up suddenly, his eyes wild and panicked. "What have you done?"

    His reaction startled me and I held up my hands defensively. "Nothing!" I insisted. "It's not me. It's a girl I know."

    Elodin's face grew ashen. "Fela?" he said. "Oh no. No. She wouldn't do something like that. She's too smart for that." It sounded as if he were desperately trying to convince himself.

I am absolutely convinced that the existence of this passage means that Kvothe has changed his name in the frame. I know we have alternate explanations, broken alar, broken vow/hands and so on, but I think this is here as a clear signal that changing your name is a) possible and b) disastrous. (Kote.)

...

Bast goes into his room. Nothing but "ash and cinder" remains of his morning's fire. (This was one of the lines that made me feel Cinder was Master Ash.)

Forrás: valakinek jó sok ideje volt erre[/spoiler]

[Próféta]

Hej, lassan újra kéne olvasnom a második könyvet is.

nerdsnipe

Ez első észrevétel nekem is feltűnt. Már régen is bevett elmélet volt, hogy ez az eskü volt túl könnyelmű, ez rontott el mindent:
[spoiler]

"I swear I won't attempt to uncover your patron," I said bitterly. "I swear it on my name and my power. I swear it by my good left hand. I swear it by the ever-moving moon."

[/spoiler]

A linkedet még nem mertem alaposabban megtanulmányoni, mert akkor hétfőig nem alszom.

[kikuchiyo]

Topic necro

Végigolvastam az NHK ni youkosou-t, sajnos nem hetek, hanem hónapok alatt. Szégyenletes.

A regény végéig egyre erősödött az a benyomásom, hogy az anime-adaptációban lényegesen visszavettek a komolyságból, igyekeztek tompítani az eredeti élét. Ez megmutatkozott abban a fejezetben, ahol Satou-kun nagyon részletes ismertetőt ad az épp általa kevert drog-koktél összetételéről, és többek között a végén is, [spoiler]ahol Misaki öngyilkosságot kísérel meg -- ilyen mintha nem lett volna az animében.[/spoiler]

Nem volt rossz könyv, de nem is mondanám kiemelkedő mesterműnek sem.

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

[Leara]

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

Hmm... bár én nem olvastam, de egyik ismerősöm nagyon dicsérte a Toki wo kakeru shoujot. Mondjuk azt néztem, hogy az elvileg nem light novel, hanem regény... na mindegy, neki ez van meg. Azt mondta, hogy furiganázva van, szóval talán ez is könnyít valamit a nyelvezetén .

[Próféta]

Hú, mennyi lemaradásom van!

Isaac Asimov: Nemesis (1989)
Asimov egy kései regénye jó (bár nem túl mély) jellemrajzokkal, valamint tipikus asimovi témákkal és panelekkel. A fő nyitott kérdés ezúttal is az emberiség hosszú távú (értsd: többezer éves) túlélése, ill. ennek ütközése pillanatnyi gazdasági és egyéni szempontokkal. Olvasmányos, izgalmas és okos könyv, de nem sorolnám a szerző legemlékezetesebb alkotásai közé.

Kurt Vonnegut: Kékszakáll (1987)
Ki hitte volna: egy öreg csóka életének visszapörgetése a könyv. Festőnk absztrakt, jelentést nem hordozó (vagy közölni nem szándékozó) műalkotásokba menekül családi és művészi kudarcélményei után (illetve közben, mert még utána eszi meg kenyere javát), hogy aztán vénségére valami ok mégis kibillentse ebből a katatón remeteségből. Olyan vonnegutos, jó.

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis (1896)
(nem, nem írtam el a dátumot)

Ha valaki nem tudná, miről van szó: lényegében Ben Hur, csak több kereszténnyel. Lassú folyású, de érdekes regény, amelyet átszőnek a hatvanas évek (mármint: 0060-as évek) valós vagy tévesen valósnak feltételezett történelmi eseményei és számos valós történelmi szereplő sorsa, korának New Yorkjában, a minden út végén ott csücsülő ideális projektív egyeneRómában. A cím Péter apostol egyik történetére utal, aki maga is mellékszerepel a regényben. Előkerül minden, amit várnánk: rabszolgák, patríciusok, gladiátorviadalok, orgiák, keresztényüldözések, őrült Nero, panem et circenses, Satyricon, giccsbe hajló szerelem és Róma Égése.

A felsorolásból a két leghangsúlyosabb elem a szerelem és a keresztényüldözés. Előbbi szolgáltatja a cselekményt beindító konfliktust is, amikor is egy patrícius férfi beleszeret egy túszként őrzött barbár (lengyelygius) királylányba. Utóbbi margójára annyit, hogy a "minden keresztény ember tökéletes, és az összes többi ember végtelenül megátalkodott gonosz" végletet szerencsére elkerüli az író, de azért szerintem helyenként talán túlzásokba esik - túlzott politikai korrektséggel mindenesetre nem lehet vádolni. A mienkhez képest annyira durva erőszak-kultusz (ld. állatviadalok, gladiátorok, élet-halálra menő birkózóverseny) hangsúlyos elítélése teljesen jogos; tényleg elég fura nép volt a római plebs, ha ezt élvezte... csak érdekes kontrasztban áll azzal, hogy ez a könyv maga is képes egy-egy jelenetet teljes véres valójában és csecsemőbelekig hatoló naturális részletességgel bemutatni, vagy éppen körömrágásig feszült narrációval előadni egy kulcsfontosságú harcot, hogy aztán az olvasó már ne tudja, jobb-e ő a cirkuszok közönségénél.

Aki szerette a régi jó kosztümös filmeket a római korból, az szerintem olvassa el bátran. Ha valaki járt Rómában, az előny (pl. Transtiberis = Trastevere).

Görgey Etelka: Raana Raas: Csodaidők I - Az ogfák vöröse (2006)
Majdnem kétezer év múlva, az asimovi spacer-settler dichtómiára emlékeztető (merem állítani: utaló) módon kettéhasadt emberiség súlyos társadalmi válságok közepette egy űrháború küszöbén áll. A mindenség roppant gondjai mellett azonban a szűkebb családok működése jelenti a regény kulcstémáját: látunk összetartó nagycsaládot, diszfunkcionális csonka családot, árvaházat, családba befogadott gyereket, családjukból kiszakadó és saját lábukon megélő fiatalokat... Mindeközben követünk pár érdekes, habár időnként inkonzisztensnek tűnő szereplőt és az egész izgalmas kalandjaikat. A végén megnyugvás van, de lezárás nincs, mivel egy tetralógia nyitó darabjának készült.

A szerző egyébként amellett, hogy scifi-író, még "műfordító, teológus, hebraista, református lelkésznő" és Ubuntu kontribútor is.

[kikuchiyo]

Nekem is van lemaradásom, kösz az ösztönzést...

Görgey Etelka: Raana Raas: Csodaidők I - Az ogfák vöröse (2006)

Ezt olvastam. Mivel valóban egy tetralógia első része, az egészről alkotott véleményemet egyelőre visszatartom. (hacsak nem írtam már róla korábban, amire én ugyan nem emlékszem, de te biztos igen, de mindegy, mert az az akkori véleményem)
Asimovra, persze, szándékos az utalás, nekem még a LoGH ugrott be nem egy helyen (terjeszkedő csillagközi birodalom vs szabad bolygók, személyes vs kozmikus méretű ambíciók és arcok, gyanús technoblabla annak indoklására, hogy miért lehet csak úgy csillagutazni, ahogy a szerző elképzeli), bár azt szerintem nem látta és főleg nem olvasta a szerző.
Engem kissé zavart, hogy az ábrázolt kétféle családmodell közül az egyik nagyon átlátszó módon a "mai erkölcsök" napilap-levelezőrovat-szintű kárhoztatása - szerencsére azért a szerző vissza tudta fogni a prédikálást, és a másik, általa preferált modell hibáit sem hallgatta el.

A szerző egyébként amellett, hogy scifi-író, még "műfordító, teológus, hebraista, református lelkésznő" és Ubuntu kontribútor is.

Emellett, vagy ez előtt Harry Potter-fanficek szerzője, és ez érezteti magát a regényen néha.


Az emlegetett lemaradásról holnap

[Próféta]

spacer-settler dichotómiára emlékeztető

Elnézést, félrebeszéltem, a korábbi spacer-földlakó ellentét jobban ideillik.

a szerző vissza tudta fogni a prédikálást

Ja, ez szimpatikus. Nem egy Quo Vadis.
A későbbi könyvek nem jelentek meg ebookként, de el fogom tudni kérni őket hardcopyban, szóval én tervezem a széria folytatását közeljövőben.

[kikuchiyo]

A későbbi könyvek nem jelentek meg ebookként, de el fogom tudni kérni őket hardcopyban, szóval én tervezem a széria folytatását közeljövőben.

[spoiler=wink wink, nudge nudge]nekem is megvan döglöttfa-kiadásban.[/spoiler]

[noriko]

Ransom Riggs: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children (2011)

Gyermekregény a fantasy kategóriából. Az író első regénye, aki egyébként régi fényképeket gyűjt és ezekből válogatott össze furcsábbnál furcsább példányokat a történet illusztrálásához. Igazából a fényképek jobban tetszettek, mint a történet, mert van néhány elég elvont darab, amiből jó kis horrort is össze lehetne akár hozni, de mivel gyerekkönyv lett belőle, az író más irányba vitte a dolgot. A történetnek nyitott vége van, ami egyértelműen arra utal, hogy lesz folytatás, sőt, szerintem filmadaptáció gyanús is. A folytatást nem biztos, hogy elolvasom, de a filmet lehet, hogy megnézem.

Jut eszembe, nem tudtok ajánlani olyan japán light novelt vagy hasonlót, ami viszonylag rövid, viszonylag egyszerű nyelvezetű és olvasmányos, ugyanakkor érdekes és érdemes elolvasni?

Van nálam egy japán könyvecske, amit húgom hozott egy kirakodóvásárról. Yamanaka Hisashi: Boku ga boku de aru koto. Nem tudok róla semmit, gyerekkönyvnek tűnik. Nekem egyelőre túl kandzsis. Ha esetleg érdekelne, szólj.

[Ramiz]

Hát, ez a Damage Report amennyire érdekelt (megvettem, pedig van FSZEK-ben is...), annyira egy buta, túlírt, felszínes vacak. De mondjuk tippekkel (cyberpunk oldalak, filmek, könyvek stb stb stb) tele van, az igaz.

[kikuchiyo]

Kihalt ez a topik

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?
Néhány példa, avagy vallomások könyvolvasói múltam sötét oldaláról.

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby - a huszadik század első felének amerikai irodalmának kiemelkedő alkotása, mondta az internet (és a magyar nyelvben nem mutatnak jól a láncolt birtokos szerkezetek, tette hozzá), ennek ellenére néhány fejezetnél többet nem bírtam belőle. Annyi alatt nem derült ki, hogy miről vagy kikről szól, és nem is tett semmit azért, hogy érdekeljen. Unalmas volt, na.

Hermann Hesse: Das Glasperlenspiel (Az üveggyöngyjáték) - Először egy peakoilos-apokaliptikus portálon találkoztam vele, ahol a posztindusztriális antiutópiák egy különösen nemes példányaként méltatták, aztán utánaolvasva még olyanokat is mondtak róla, hogy mélyértelmű remekmű, a szerzőjének főműve, és hogy egyszerre rejt gazdag filozófiai és művelődéstörténeti utalásrendszert valamint társadalomkritikát. Ehhez képest meglehetősen szárazon indult, és úgy is folytatódott a főszereplő iskolai életének leírásával. Az volt az idegesítő benne, hogy hosszan tárgyalta a címbeli játék nagyszerűségét, relevanciáját, rendkívüli szerepét a jövőbeli társadalomban, de egyszer sem írta le, akár csak közelítőleg sem, hogy mégis mi az pontosan. Egy darabig küzdöttem vele, egyre csökkenő lelkesedéssel, aztán félbehagytam.

És ami tulajdonképpen kiváltotta ezt a hozzászólást:
Joyce: Ulysses - ez az a könyv, amiről már mindenki hallott, de köztudomású nehézsége miatt az elolvasásáig már sokkal kevesebben jutnak el. Na majd én, gondoltam! Két Nabokov* után nem lehet olyan vészes, gondoltam. A huszadik századi irodalom és úgy általában az angol irodalom egyik csúcsteljesítménye, a modernista irányzat máig meghaladhatatlan alapműve, mondta az internet, és dicsérte a könyv humorát, stílusbravúrjait, a kikacsintásokat a fél világirodalomra.
De hiába, nem megy. Annyira, hogy egyszerűen nem értem, amit olvasok. A mondatok nem állnak össze szöveggé. Persze tisztában vagyok vele, hogy nem a vonaton, negyedórás adagokban kéne olvasni, vagy amikor még zombi vagyok, vagy már félhulla, munkahelyi problémákkal teli fejjel. Máskor viszont nem nagyon érek rá, és az eddigiek alapján nincs is túl sok kedvem folytatni.

Egyszóval kikuchiyo vs világirodalom remekei: 0-3.

* ezekről viszont kéne írnom végre, mert nemcsak hogy végigolvastam őket, de lenyűgöző, lehengerlő, meghatározó olvasmányélménynek találtam őket - de nem tudtam még összeszedni a gondolataimat, mert olyan recenziót szeretnék írni róluk, amely legalább az én végtelenül primitív szintemen, de valamennyire méltó hozzájuk, és egy nem egyszerű feladat.
[spoiler]Az Adáról és a Pale Fire-ről van szó. Inkább az előbbi a lenyűgöző, meghatározó olvasmányélmény, az utóbbit inkább értem és (nagyra) értékelem, de olvasni annyira nem volt olyan jó, csak a végére kerekedett ki (igaz, jó pár napi szellemi táplálékot adott utána). [spoiler]És igen, én is érzem az iróniát, hogy egy ennyire brilliáns nyelvezetű, szárnyaló képzeletű, felderíthetetlen mélységeket feltáró és szédítő magasságokba emelkedő regénynek osztoznia kell a néven egy annyira unalmas, otromba, fantáziátlan, szinte kényszerzubbonyba zárt, de ocsmányságokra mégis annyira alkalmas programozási nyelvvel, mint az Ada.[/spoiler][/spoiler]

[Próféta]

Kihalt ez a topik

Tény...

Pedig nálam is van a csőben három "töltet". Majd még kéne írnom róluk, legalább röviden. Még kapcsolódik is a felvetésedhez, mivel közülük kettő "klasszikus" (a harmadik meg PKD).

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?

American Psycho. Unalmas és nagyon nehéz olvasni. Pedig állítólag lett volna benne gyilkosság, meg minden.

[Werro]

Teszek egy kísérletet a felélesztésére, a téma az irodalmi kudarcélmény - azaz előfordult-e veletek, hogy egy közvélekedés szerint kiváló, agyondícsért, nagyon ismert könyvet képtelenek voltatok végigolvasni?

Müller Péter Szeretetkönyv ..borzalmas, vagy még rosszabb. A felénél ír valami olyat, hogy ő se tudja mi a szeretet, csak ír róla.. na utoljára ott pattant el a cérna. (addig is évekbe telt eljutni)

[Ramiz]

F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

Most olvastam újra angolul, még mindig zseniálisnak tartom, de - hasonlóan mondjuk a Zabhegyezőhöz - megértem, ha valakinek nem jön be. Nekem pont a hétköznapisága tetszett.

Jack Ketchum - The Offspring:
Akinek a Szomszéd lány című kiborító horror bejött, annak ez is be fog. Vadonban élő belterjes, kannibál család (á la Texasi/Hills have eyes) VS látszólag civilizált állat-emberek borzalmas tánca. Egyszerű, kevésbé zseniális, mint a Szomszéd lány, de jó.

John Fowles - A lepkegyűjtő
Intellektuális kult pszichothriller. Kifejezetten megterhelő olvasmány lelkileg, kis szünetet tartottam félúton, de tovább kellett olvasni. Mint amikor gyerekkoromban nem kifejezetten akartam látni egy ijesztő jelenetet, de mégsem tudtam félrenézni. Sosem lesz lánygyermekem!


Coming up next (nagy pótlások):
- Tigris! Tigris!
- Gödel, Escher, Bach
- Zen, avagy a motorkerékpár-szerelés művészete
- Technicolor Time Machine