Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Nakedape]

- Gödel, Escher, Bach

kiolvastad? én kétszer elkezdtem, és nagyon tetszik, de abbamaradt mindig 

[Cloud]

Eric Nylund: A Reach bukása

William C. Dietz: Halo-Az áradat


Halo fanoknak kötelező... Imádtam minden betüjét...

[Próféta]

Pedig nálam is van a csőben három "töltet". Majd még kéne írnom róluk, legalább röviden. Még kapcsolódik is a felvetésedhez, mivel közülük kettő "klasszikus" (a harmadik meg PKD).

No nézzük.


Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate, 1959)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat. Fájdalmas irónia, hogy épp a szenátor fogadott fia, a kitüntetéses háborús hős a kommunisták legfőbb alvóügynöke. Olyannyira alvó, hogy maga se tud róla: hadifogsága alatt hipnózissal építették elméjébe a parancsokat, amely alapján az USA végzetét okozhatja.

A fenti rövid szinopszis alapján szokványos ponyva-krimi is lehetne a könyv, és a történetben is csupa ilyen jellegű fordulatot találni (kicsit zavart is a végén, ahogy mindkét fél súlyos hibák sorozatát követi el). Valójában a mű azonban sokkal erősebb. Minden lapját átszövi a könyörtelen jellemrajz, amelytől szinte az összes szereplő egyformán mizantrópnak tűnik, a KGB-főnöktől a naiv amerikai riporterlányig. Nem kevésbé kíméletes a szerző hazájának pátoszos témáival szemben sem - választás, demokrácia, Kongresszusi Érdemrend, média - mind torz parádé csupán, de anélkül, hogy a szovjet rendszer emiatt egy percre is elviselhetőbbnek tűnne. Ezért annyira különös, hogy a majdnem teljes nihil előtt ott van a "majdnem", és apró morzsákban mégiscsak látunk egy kis emberséget, amely nagyon is kellett ahhoz, hogy a végén győzedelmeskedjen... ha nem is a jó, és nem is az igazság, de legalább valami pozitív.

Üt, mint a légkalapács.


Philip K. Dick: Szabad Albemuth rádió (Radio Free Albemuth, 1976)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat. Mivel Dickről van szó, ezek az ügynökök valójában léteznek, de nem kommunisták, hanem egy földönkívüli invázió előkészítői, a V.A.L.I.S bábjai... és ők a jó fiúk. Nicholas Brady úgy kerül a képbe, hogy egy alien műhold lézerrel a fejébe sugározza a Tudást. Jóbarátjához, Philip K. Dick sci-fi íróhoz fordul, hogy együtt járjanak az ügy végére.

Jelentős részben ugyanazokat a témákat járja végig, mint a VALIS c. regény, csak ezúttal egy fokkal kevésbé őszintén - Dick megálmodott magából egy másodpéldányt Nicholas Brady néven, hogy az igazán gázos jeleneteket őrá tolja, miközben továbbra is félig önéletrajzi jellegű marad. Zavaró a két főszereplő közti nézőpontváltás is. Mindazonáltal érdekes és cseles történet, és a VALIS-nál könnyebben emészthető (ezzel mondjuk nem állítottam sokat).


Joseph Conrad: Heart of Darkness (1902)
Az egyesek által a XX. század irodalmi megnyitásának tartott, önéletrajzi ihletésű novella egy Marlow nevű brit hajóskapitány történetét beszéli el, aki egy (feltehetően belga) cég megbízásából afrikai küldetésre indul. A vállalat kis gőzösén kell az alkalmazottakat és néger kísérőiket felvinnie a nagy folyó (feltehetően a Kongó) egyik mellékágán, hogy felkutassák a súlyos beteg hírében álló munkatársukat, a Kurtz nevű, újságíróból lett felfedezőt, elefántcsont-beszerzőt és telepfelelőst. Ahogy haladnak felfelé a folyón és kifelé a civilizációból, a komikus rendetlenséget és a bürokratikus képtelenségeket fokozottan felváltja az egyre kevésbé komikus és egyre képszerűbb szellemi sötétség, amely nem csak a bennszülötteket jellemzi.

Legismertebb "feldolgozása" a Coppola-féle 1979-es Apokalipszis Most, de a film nagyjából annyit tartott meg a novella történetéből és karaktereiből, hogy van egy Kurtz nevű szereplő, aki kopasz, és kiejti a száján a "The horror! The horror!" karaktersorozatot. A hangulati elemekben persze kicsit több a hasonlóság. Az eredeti természetesen jobb.

Amazon 0$-ért adta Kindle-re

- Gödel, Escher, Bach

kiolvastad? én kétszer elkezdtem, és nagyon tetszik, de abbamaradt mindig 

Én meg nagyon el szeretném egyszer olvasni, és felnézek azokra, akik olvasták.

[Acchan]

Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate, 1959)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat.
...

Philip K. Dick: Szabad Albemuth rádió (Radio Free Albemuth, 1976)
Hidegháborús hisztéria. Az egyértelműen McCarthyra hajazó szenátor nagy politikai tőkét kovácsol a boszorkányüldözés-szerű átvilágítási eljárás irányításából, amely az USA államigazgatásának minden szervében és szintjén nemlétező kommunista ügynökök után kajtat.
...

Well played. 
Mindkettő zseniális szerintem.


Christopher Moore: Biff evangéliuma

Jézusról tabuk nélkül, üdítő újszerűséggel, játékos könnyedséggel, pimasz humorral egy gyermekkori barát, Biff szemszögéből - minden, ami a Bibliából kimaradt. 

Moore-tól érdemes bepróbálni mást is? Mennyire lehet ehhez képest erőltetett a többi műve?

[frozenstein]

Terry Pratchett: A Hat Full of Sky
Egész jó ez a Tiffany Aching sorozat, kár hogy ezeken kívül más regényekben már nem lesznek a Lancre-i boszorkányok. Most a Going Postal-t kezdtem el, ez is tetszik.

[Ramiz]

Ez a Joseph Conrad: Heart of Darkness (1902) érdekesen hangzik, bár tippem szerint én jobban szeretem az Apokalipszist, mint te.

[Próféta]

tippem szerint én jobban szeretem az Apokalipszist, mint te.

Tény, ezt már valamikor korábban megállapítottuk

[Próféta]

Humble eBook Bundle
Neil Gaiman, Cory Doctorow, John Scalzi, xkcd, SMBC, meg mások akiket nem ismerek... nagyon jóárasítva.
Még megnézem, mik ezek a könyvek, meg a webcomic-ebook fogalma kicsit paradox, de részemről majdnem tuti a beruházás.

[Ramiz]

Köszi a tippet!


edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

[Próféta]

Arthur C. Clarke: Rendezvous with Rama (1972)

Ősalap hard sci-fi, Hugo és Nebula-díjas. Nagyon hard az a hard - akinek ez nem fekszik, bele se kezdjen. Én viszont élveztem gyakorlatilag minden oldalát.
A benne foglalt eseményekről és témákról pedig bölcsebb semmit se szólni.

edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

Egyelőre egész érdekes.

[Werro]

Neil Strauss: A játszma

Nem tartozom a célközönségbe, de eddig érdekes. Elég sablonosak a technikák (eddig. Még olvasom) de kell hozzá bátorság hogy bárki is kiprobaljon egy kettőt. Főleg a gondolkodásmód miatt olvasom. Hihetetlen, hogy tényleg beválik, és hogy semmit se szégyellve használják fel a neurologisztikai programozást. Az meg csak hab a tortán, hogy a 19. oldalig két egyezest is találtam egy ismerősöm szövege és a könyv között..

Ajánlom minden nőnek, és azoknak a férfiaknak, akik unatkoznak és nincs jobb olvasnivalojuk. Szvsz a pasik többsége magától is rájön azokra a trükkökre, amik használhatóak a könyvből.

[Próféta]

edit:  a zoo city-t merem ajánlani bárkinek, kritikám a geekzen.

Egyelőre egész érdekes.

Végig az volt.
A természetfeletti elemeket helyenként már soknak éreztem. Általában viszont nagyon jól elkapja velük a hangulatfestést - az Undertow zseniális, képszerű és borzongató.

[kikuchiyo]

Megvolt az idei rendes Name of the Wind/Wise Man's Fear újraolvasás. (Kint esténként nem volt kedvem filmet nézni vagy bármi mást csinálni, így hát elővettem ezeket, és hát ezek olyanok, hogy nem hagyják letenni magukat.)

Észrevettem pár összefüggést vagy ügyesen elrejtett dolgot, amit korábban nem [spoiler]pl. eléggé bizonyosnak tűnik, hogy a kerettörténet helyszínéül szolgáló fogadó Vintasban van. Ezt a pénzekből lehet sejteni (a két katona, akik összeverik K-t a végén, arany royalban kapják a fizetésüket, ami vintasi pénz), valamint a Bast szobájában lévő csont- és fű-gyűrűkből. Ez arra is utal, hogy a király, akinek a megölésére a sorozat címe utal, Vintas királya volt.

A másik ilyen Denna hajmágiája. Már az első könyvben is nagyon gyakran kifejezetten felhívja a szerző a figyelmét D hajára, benne egy feltűnő copffal, a második kötetben pedig már azt is megtudjuk, hogy a copf a "lovely" szót betűzi ki yll-i csomóírással. Továbbá D erősen érdeklődik a mágia iránt, és kérdezgeti, hogy van-e olyan fajta varázslat, ami valaminek a leírásával tesz igazzá dolgokat, és erre a nagy veszekedés alkalmával is utal.[/spoiler], és néhány hibát [spoiler]pl. mikor kapta meg Tempi a fizetését a Maertől az erdei bandita-irtásért?[/spoiler]

Az összbenyomásom változatlan: a második könyv kicsit kevésbé tökéletesre csiszolt, mint az első, az egyes kalandok közötti váltás túl hirtelen [spoiler]mintha a maer_udvara() eljáráson belül meghívná a zsoldosvezér_az_erdőben() függvényt, és amikor visszatér, akkor az előzőnek a lokális változói hirtelen újra elérhetőek lesznek.[/spoiler]

Mikor lesz már harmadik nap?

[Próféta]

Megvolt az idei rendes Name of the Wind/Wise Man's Fear újraolvasás.

Nekem az utóbbihoz még csak az első újraolvasás érik, de az már eléggé

[spoiler]Ez arra is utal, hogy a király, akinek a megölésére a sorozat címe utal, Vintas királya volt.
[/spoiler]

Sőt, valahol olvastam azt a sasszemű észrevételt, hogy
[spoiler]a kerettörténetben a király katonáinak ugyanolyan színű egyenruhája van, mint ami a második könyvben Maer Alveron színe, tehát ő lehet a jelenidejű vint király. A megölt király meg talán Jakis volt, mert ő ugye egyben költő is, és a kardot költő-ölőnek nevezte Kvothe (márpedig ő ért a dolgok találomra jól elnevezéséhez, lásd ló neve, Mr. Ash, stb.)[/spoiler]

Mikor lesz már harmadik nap?

Én legalább annak örülhetek, hogy januárban, 23 év után végre poszthumusz befejeződik a Wheel of Time.

[kikuchiyo]

[spoiler]Ez arra is utal, hogy a király, akinek a megölésére a sorozat címe utal, Vintas királya volt.
[/spoiler]

Sőt, valahol olvastam azt a sasszemű észrevételt, hogy
[spoiler]a kerettörténetben a király katonáinak ugyanolyan színű egyenruhája van, mint ami a második könyvben Maer Alveron színe, tehát ő lehet a jelenidejű vint király. A megölt király meg talán Jakis volt, mert ő ugye egyben költő is, és a kardot költő-ölőnek nevezte Kvothe (márpedig ő ért a dolgok találomra jól elnevezéséhez, lásd ló neve, Mr. Ash, stb.)[/spoiler]

Hat's off to you, good sir, ezt nem vettem észre.
[spoiler]..bár nem teljesen értem, hogy lehetséges, mert a Maer mintha előbb következne az utódlási sorban, mint Ambrose. Költő-ölőnek pedig nem ő nevezte a kardot, hanem a falusiak.

De amúgy minden stimmel, a költői igazság és a történet logikája azt kívánja, hogy Ambrose legyen a király, akit hősünk végül megöl.
[/spoiler]

[spoiler]Tökjó, hogy ezt így megfejtettük, még szerencse, hogy bőven maradt magyaráznivaló a harmadik kötetre. Mi lett Dennával, honnan jöttek a scraelek és mindez miért K hibája stb.[/spoiler]

[kikuchiyo]

Cloud Atlas

A film után késztetést éreztem, hogy gyorsan elolvassam.

A moziból távozóban az volt a benyomásom, hogy bár a vágók és a maszkmesterek fantasztikus munkát végeztek, maguk a történetek nem különösebben eredetiek. A könyv elolvasása után ez a benyomás arra változott, hogy engem átvertek.

Ugyanis úgy tűnik, mintha a forgatókönyv elkészítéséhez szisztematikusan kigyomlálták volna az eredeti könyvnek majdnem az összes olyan elgondolkodtató, a sablonokon túlmenő, eredeti vagy érdekes momentumát, tehát mindent, ami élővé és elolvasásra érdemessé tette a könyvet.

Ez, paradox módon, elolvasásra érdemessé teszi a könyvet

[Draconire]

Tudnátok kérlek ajánlani egy jó sci-fi vagy fantasy könyvet ami az elmúlt 1-2 évben* jött ki magyarul? Mindenevőnek lesz, szóval jöhet bármi!

(*azért hogy a célszemély a lehető legkisebb eséllyel ismerje )

[Próféta]

Tudnátok kérlek ajánlani egy jó sci-fi vagy fantasy könyvet ami az elmúlt 1-2 évben* jött ki magyarul? Mindenevőnek lesz, szóval jöhet bármi!

2009 még elmegy? Mert akkor A Szél Neve. Szerintem nagyon jó könyv.

Fülszöveget ne nagyon olvass, mert hülyeségeket írnak néha benne, de legalább spoileresen. A magyar kiadásban borítóján például

[Draconire]

Köszönöm az ajánlatokat! 

[kikuchiyo]

Zoo City

Ez nem volt valami jó. Próféta és Ramiz is dicsérték - ugyanazt olvastuk?

Egy alternatív jelenben játszódik, amelyben a nagy bűnt, például gyilkosságot elkövetett emberek mellé egy állat szegődik, amivel hátralévő életük végéig együtt kell élniük. Az állat mellé egy mágikus képességet is kapnak, a főhős például az elveszett tárgyak meglelésének képességét. Nem tűnik túl hasznosnak, de mégis ezzel próbál valamennyi pénzt keresni (amikor épp nem nigériai csaló e-maileket ír, ezzel dolgozva le drogadósságát), és ez a képesség indítja el a regény főszálát adó nyomozás felé.

A szöveg lazának szánt stílusa erőltetett és modoros, de még így is az állatosok világát és életét leíró részek a legjobbak a könyvben: miután olyan látványos és letagadhatatlan módon viselik a bűntudatukat, érthető módon kiszorulnak a társadalom peremére, és gettószerű lakónegyedekben kénytelenek tengődni, ahol mindenkinek sötét folt van a múltjában és ahonnan nincs visszaút.

Az a bizonyos főszálat adó nyomozás már nem szerepel ilyen jól. A dél-afrikai zeneiparba nyerünk betekintést, ha minden igaz, ugyanis egy excentrikus producer béreli fel a főhőst, hogy találja meg a helyi X-faktorban feltűnt éneklős csodagyerek ikerpár eltűnt tagját, de az egész zavaros, se-füle-se-farka, és őszintén szólva csak annyira érdekes, mint a Ford Fairlane kalandjai, csak itt nem volt magyar szinkron, hogy megmentse. A váratlanul gusztustalan horrorba forduló végkifejletet pedig akár Leslie L. Lawrence is írhatta volna, annyira kevéssé plauzibilis.

Vannak még mellékszálak az Afrikában dúló szörnyű háborúkról és az azok következtében Dél-Afrikába érkező menekültek sanyarú sorsáról, valamint drogosok rehabilitációjáról, de ezek nem elegyednek túl hatékonyan a többivel.
A regény világában hangsúlyos szerepet kap a természetfeletti, az állatok jelenlétén és az általuk biztosított varázsképességeken felül is mindenféle védő- és ártó bűbájok előfordulnak, ezeknek a tulajdonságát nem nagyon bontja ki a szerző, ahol mégis, az szemöldökráncolásra adott okot (magic over smtp).

Összességében nem nagyon tetszett, nem értem, mivel érdemelte ki ez a regény a díjesőt, amit kapott.

[noriko]

Sanderson - Ködszerzet - Végső birodalom (a trilógia első kötete, de magába olvasva se rossz)

Angol nyelven olvastam, a magyar kiadásokhoz (2009) sincsenek rossz visszajelzések. Az utóbbi időben elég népszerű lett, a mágiarendszere is érdekes.

Az első kötet tényleg nem rossz, az még nekem is tetszett. De a második már eléggé leromlott és a harmadikat már meg sem vettem, csak valami .ru oldalról olvastam el. Sokkal jobb is lehetett volna, de valahogy széthullott az egész történet. Már nem emlékszem annyira a sztorira, de rémlik, hogy olyasmi vége lett, mint a Heroes sorozat első évadjának befejező része: a nagy megoldással kb értelmét vesztette az addigi összes történés... 

[kikuchiyo]

A felhúzhatós lány

A helyszín Bangkok, valamikor a 22. században. Az olaj és a vele járó energiabőség már rég a múlté, a kevéske megmaradt szén csak az olyan létfontosságú dolgokra elég, mint a várost az elnyeléssel fenyegető tengertől megvédő szivattyúk meghajtása, a civilizáció maradékát jórészt emberi és állati erő mozgatja. Halálos járványok újabb és újabb mutációi söpörnek végig a vidéken, és a külföldi kalóriatársaságok által létrehozott steril génváltozatok szinte minden terményt kiszorítottak a Földről, ezzel a legtöbb országot éhezésbe és reménytelenül függő helyzetbe taszították, egyedül Thaiföld volt képes megtartani a függetlenségét, hála a Környezetvédelmi minisztérium által hozott könyörtelen elszigetelő intézkedéseknek.

Ebben a lehangoló és reménytelen világban játszódik a kezdetben négy-öt párhuzamos szálon futó, majd egyre inkább összegubancolódó és végül egy nagyszabású, apokaliptikus fináléban kiteljesedő történet. Több különböző szereplő nézőpontjából éljük át az eseményeket, van köztük amerikai befektető, aki valójában egy kalóriatársaság ügynöke, egy Malájföldről menekült, rettegő kínai vénember, aki kénytelen volt végignézni a családja kiirtását, és a címszereplő, egy japán származású gyártású felhúzhatós lány, azaz egy szolgálatra tervezett, génmódosított mesterséges ember, aki szexrabszolgaként kénytelen élni egy lebujban, egy olyan város közepén, ahol bármikor elkaphatják és bedobhatják a metánkomposztálóba.

Mindegyik nézőpontban közös, hogy alulról, a járdák és a szeméttől bűzlő csatornák szintjéről mutatják be az eseményeket, mintha az olvasó is ott lenne mellettük a sárgakártyás kínai menekültek ócska sátorvárosában vagy a mechanikai energiatárolás forradalmát jelentő lendrugókat készítő gyár fullasztó csarnokában. Ez nyers, szinte zsigeri világábrázolás (amelyhez hozzájárul az is, hogy a szerző bőségesen használ magyarázat nélküli thai szavakat) a könyv legnagyobb erénye.

A poszt-apokaliptikus világban mozgó szereplők azonban nagyon is ismerősek, a mához képest semmit sem változtak: gyarlóak, aljasak, korruptak egytől egyig. A várost jóformán a kenőpénz működteti. Az elvileg a város biztonságán, a termények tisztaságán és a járványok elhárításán ügyködő Környezetvédelmi minisztérium rohamcsapata a gyakorlatban a hatalmával visszaélő, kicsinyes erőszakszervezet, és ők még a jobbak, mert az ellenfeleik simán eladnák az országot némi haszonért cserébe a külföldieknek.

Bár a legfontosabb történetszál, a címszereplőé, tulajdonképpen nem más, mint a beléje kódolt szolgálat és alsóbbrendű szerep ellen lázadó mesterséges ember toposza, amit sok helyen láttunk-olvastunk már, talán ügyesebben is kidolgozva, mint itt, valamint a szöveg néhol repetitívnek hatott a jövőbeli betegségnevek állandó ismételgetésével, de ezek az apró hibák eltörpülnek a regény erényei mellett.

Az ábrázolt jövőkép, amelyben az emberiség elbukott, de ennek ellenére képtelen változni és éppen az utolsó utáni esélyét készül eljátszani, éjsötét, logikus, és sajnos nagyon is esélyesnek tűnik a bekövetkezése.

Gondolatébresztő, jó könyv.

[noriko]

Sajnos tényleg nem emlékszem annyira, a könyvre, hogy rendesen meg tudjam magyarázni, mi nem tetszett benne, csak az maradt meg, hogy nem voltam megelégedve a másik két kötettel. Azért olvastam el, hogy megismerkedjek kicsit Sanderson stílusával, mielőtt kijön a WoT folytatás az ő közreműködésével. Amúgy most hogy írod, rémlik az is, hogy tényleg mintha az utolsó pár fejezetben történt volna minden... Na mindegy, nem emlékszem, úgyhogy jobb, ha csöndben maradok!

[Próféta]

Sanderson stílusával, mielőtt kijön a WoT folytatás

Január 8! 

[Acchan]

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Diaspar, az örök város millió meg millió éve őrzi az emberiség utolsó csoportját. Ezek az emberek elég fura szerzetek: legyőzték a halált, viszont a rejtélyes Támadóktól való félelmüket képtelenek félretenni. Az átlagos lakos nem is vágyik Diasparon túlra, vagy éppenséggel a világűrbe - ez a fajta kíváncsiság réges rég kiveszett belőlük. A város alapítói azonban tudták, hogy az örökös állandóságot, a monotóniát olykor-olykor meg kell törni, ezért a Teremtés Csarnokát (is) működtető Központi Komputerbe betáplálták a Mókamesterek és a Kiválasztottak szerepkörét. A Mókamesterek rövid távon biztosítják az egészséges felbolydulást a lakosság körében, míg a Kiválasztottaknak sokkalta komolyabb szerepet szántak a városatyák.

Alvin egy az eddigi néhány Kiválasztott közül, akiknek megszületése eleve elrendeltetett. Alvin más, mint a többiek. Nem osztozik a város elhagyásával kapcsolatos általános félelmekben, illetve társaival ellentétben ő nagyon is kíváncsi arra, mi van Diasparon túl.

A regény Clarke korai művei közé tartozik, tehát messze nem annyira hard SF, mint amilyen a Rendezvous with Rama lehet. Ez utóbbit nem olvastam ugyan, de hiszek Prófétának.  A város és a csillagok jóféle SF, ajánlom mindazoknak, akik ismerkednének Arthur C. Clarke munkásságával, valamint azoknak is, akik nem! 

Aldous Huxley: Szép új világ

Ez még Orwell 1984-énél is keményebb disztópia, pedig ezt az elolvasása előtt nem gondoltam volna... Zseniális.

Huxley-tól és Orwell-től mit érdemes még kézbe venni?

[Próféta]

Huxley-tól és Orwell-től mit érdemes még kézbe venni?

Én egyedül az Állatfarmot olvastam ezeken kívül. Azt speciel érdemes.

[Acchan]

Huxley-tól és Orwell-től mit érdemes még kézbe venni?

Én egyedül az Állatfarmot olvastam ezeken kívül. Azt speciel érdemes.

Megvolt, az egyik nagy kedvencem.

[Nakedape]

    Enikő megszerezte, sajnos csak könyvtárból, de gondolkodom a lehetőségeken. Én antikváriumokban néztem csak.  mérnököknek való könyv.
[spoiler][/spoiler]

nagyapám, 1952, megyek olvasni,

[Acchan]

nagyapám, 1952, megyek olvasni,

Kurt Vonnegut: Galápagos

Vonneguti evolúció-paródia. Vonnegut- és/vagy evolúció-fanoknak melegen ajánlott; az író munkásságával ismerkedni vágyók viszont inkább ne ezzel a könyvvel nyissák a sort. 

Nagyszerű volt, tetszett!

Btw. az általam olvasott kiadás borítóján a világ egyik legfotogénebb jószága, a varacskosfejű leguán "pózol", akiről neten szinte csak olyan képeket láttam, amiken mosolyog. Igen kiegyensúlyozott állatfajnak tűnik.   

[Nakedape]

én gimnazistaként imádtam a könyvet, ki is kéne újra, de nem rémlik, hogy paródia