Álmok

[.Attila]

Azta, komoly tudatalatti gondjaid lehetnek a BKV-vel Vagy nem is tudatalatti?

[Damnatus]

Hali!

Arra gyanakszom, hogy azért van, mert eléggé megszabja a lehetõségeimet a tömegközlekedés. Busz, hév, metró, TTk-ra még a villamos is. Ha közlekedem, akkor mindíg kénytelen vagyok kiszámolni, hogy mikor, hova hányra érkezem, és lesz-e kapcsolásom. Szerintem ezekben az álmokban manifesztálódik a stressz, szorongás, feszültség, ami felhalmozódik bennem az elõttelevõ napokban.

[Zanador]

Én megint egy jó ideje nem álmodtam semmi különlegeset, amit mégis, azt meg már 5 percel ébredés után elfelejtem. Talán ez összefügg azzal, hogy még ilyenkor se mindig tudok elaludni .  
De tényleg, ha már igy szóbakerült: kinek milyen visszatérõ álmai szoktak lenni?

[Marfy]

Én megint egy jó ideje nem álmodtam semmi különlegeset, amit mégis, azt meg már 5 percel ébredés után elfelejtem. Talán ez összefügg azzal, hogy még ilyenkor se mindig tudok elaludni .  
De tényleg, ha már igy szóbakerült: kinek milyen visszatérõ álmai szoktak lenni?

Nekem már volt több visszatérõ álmom is csak már nem emléxem rájuk mostanában már nem térnek vissza .
De lehet hogy nem is visszatérõ nehéz eldönteni az is lehet hogy csak úgy érezzük hogy ezt már álmodtuk eccer.
Nekem is lenne egy érdekes kérdésem, volt már valakinek olyan hogy valamit megálmodott elõre és az késõbb bekövetkezett.

[lynx655]

Huhh. Nekem hosszú idõ óta elõször van olyan álmom, ami nem akkora hülyeség, hogy ne tudjam leírni, és eléggé tisztán emlékszek rá.

Hotelszoba. Egy recepciós vezet fel minket és beenged. Alacsony gerendák, a gerendák felett könyvespolcok berendezve. Megpróbálom elolvasni az egyik könyv címét, de nagyon cicomásan van felírva, valami 4 betû, és egy rajz az elején egy jelenettel, amin lovas kocsi van, egy hölgy napernyõvel, meg egy öltönyös úr, olyan XIX. századi stílusban. Tudom, hogy anyának tetszene a könyv... A szobában meleg színek az uralkodóak, fõleg sárga és sárgásbarna. A megvilágítás kicsit rossz. A falhoz tolva egy nagy franciaágy, letakarva fehér szõrrel. Az egész szoba zsúfoltnak érzõdik. Az egyik falnál egy nagy szekrénysor áll, benne egy öreg tévével, rajta videó, mellette egy nagy magángyûjtemény található, ahol fõleg Batman-es cuccok vannak (nem mintha láttam volna egy filmet is, vagy érdekelne, gõzöm sincs hogy került bele :rotflol: ), videokazetták, magnókazetták, figurák, de találni mást is, például egy szétszedett PS2-t. Úgy néz ki, mint egy bolt, meg is kérdezem, hogy az-e. A szoba nem változik, de tudom, hogy ez egy mozi, és épp egy elég rossz filmet nézünk a családommal. Megpróbálom összerakni a PS2-t, de a darabjait sehol nem találom, egyik osztálytársam is ott van (Ez visszatérõ motivum, hogy random osztálytársaim szerepelnek álmomban néha, de nem a barátaim, hanem olyanok például, akikkel szinte nem is beszélek.), megjegyzi, hogy 95 darabból áll, és õ segít az összerakásban. A szoba szekrénysor mögötti falában valamilyen vörös fényt sugárzó kõzet található, ez a szoba világítását meg is változtatta lassan, sötét van és csak az ad fényt, meg pár gyertya a falnál, és elég rosszul viseli mindenki a hatását, de én nem érzem. A húgom elkezd kínjában fel-alá rohangálni, anya úgy néz ki, mint akinek fáj a feje, osztályársam pedig kicsit frusztrált. Megkérdezem mi a baj, elmondja. És itt nem tiszta a kép. Csak azt tudom, hogy elmegyek a moziból egy barátomért, hátha kitalál valamit. Jövök vele vissza, esik az esõ, nincs nálunk semmi, csak a barna kabátomban tûröm, az utcáról egy parkon vágunk át. A moziban vissza akarok menni, de ugye ott áll az ellenõr, egy öregember fehér köpenyben, és kéri a mozijegyeket, az elõadásnak viszont már vége, a folyosón a tömeg zúgása hallatszik. Neki nincs jegye, ezért megpróbálok úgy belógni, hogy az enyémet mutatom, és mintha 2 lenne belõle, és együtt bemegyünk. Elõveszem a kabátom belsejébõl, és valami más papírt hozzáfogtam, azt hiszem a vonatbérletem, a jegy és az is sárga, de amikor rá nézek, mintha 2 jegy lenne a kezemben. Elveszi és széttépi, a két fél jegyet visszaadja, és beenged, de szemben jönnek anyáék, és az ellenõr, mivel azt hiszi a jegyem az úgyis használatlan, azt mondja, hogy a pénztárnál vissza lehet váltani. Lemegyünk a pénztárhoz, és egy kisboltnak tûnik, visszaveszik a jegyet, és anya bevásárol a pénzbõl. A kocsiba kerül 2 vörös zacskóba csomagolt kenyér, 2 fehér zacskós tej és egy barna dobozos kakaó. Anya megkérdezi, hogy elég-e ez, azt felelem, hogy nem, de mindegy. És azt hiszem itt kezdtem ébredezni.

Ez elõtt volt még valami, amiben szintén egy hotel szerepelt, valahol valamilyen homokos földre emlékszek, mint a tengerpart, de van körülötte valamilyen erdõ vagy dzsungel, a homokon kis házak. (Utólag olyan Far Cry-os érzetû környezet.) Nagyon zavarosak az elõtte lévõ dolgok, de egy ügynök áll a dzsipje felett, és épp szereli, valamilyen koszos atlétát visel és terepszínû nadrágot. Én felnézek az égre, és látom, hogy egy repülõ elhalad felettünk, és alatta valamilyen helikopter füstcsíkot húz. Egy pont válik ki a helikopterbõl, ami most már teljesen kigyulladt, és továbbra is halad elõre, a pont egy kiugró ember. Látom, hogy nagy sebességgel közeledik, majd kinyílik az ejtõernyõje, és a házak között landol valahol, a helikopter pedig pár perccel késõbb a földbe csapódik valahol az erdõben. Az ügynök nem veszi észre, én meg az ejtõernyõs pozíciója felé indulok, elõhúzok egy pisztolyt, a másik kezemben egy kulcs van, és két kézzel a pisztolyt magam elé tartva kerülgetem a kunyhókat. Az ejtõernyõs egy nõ barna egyenruhában, akirõl rögtön felismerem, hogy barát, és eligazítom a másik ügynök felé...

Tuti, hogy színes volt mindkettõ, a homok vajszínû volt, az ég tiszta kék, és egy-egy kis fehér felhõ volt látható, a kunyhók szürkésbarna fából készültek, az ejtõernyõ olyan téglalap alakú sportejtõernyõnek tûnt, ami fehér volt és piros szegélyei voltak. Azt hiszem a helikopter egy B-212-es volt... Jót tett az a kis America's Army-féle Special Ops. Reconnaissance kiképzés. Igaz, hogy több hónapja volt...

[Meske]

Ez visszatérõ motivum, hogy random osztálytársaim szerepelnek álmomban néha, de nem a barátaim, hanem olyanok például, akikkel szinte nem is beszélek.

Ez nállam is meg van ugyanígy!

Mostanában nem szoktak lenni visszatérõ álmaim, max csak 1-2 jelenet, hely, vagy motívum, ami visszajön az egyes álmokban (pl. mindig ugyanabban a városban menekülök vmi elõl, de mindig más elõl = van egy saját álomvárosom! )Ami pedig visszatérõ álom volt, azok közül már egyre sem emlékszem, de ha megint megálmodnám õket, akkor tudnám, hogy ezt már vagy ezerszer álmodtam...

Nem rémlik, hogy lett volna olyan álmom, ami késõbb bekövetkezett volna.
(Még a Trivi postja sem "következett be", amit megálmodtam... )

[lynx655]

Mostanában nem emlékszek visszatérõ álomra. Ami viszont rémisztõ, és lefõzi az osztálytársas dolgot is, az a töritanárom... Kicsit ambivalens érzéseim vannak felé, egyrészt õrült, jó az agymosásban, mindenki szarik a feleléstõl nála, és egész órán hülyeségekrõl beszél, másrészt viszont azok mögött mégis ott az igazság, csak kicsit idealista az elõadásmód, és azért fair szokott lenni. A neve az iskolában fogalom, mint azok a túrák, amit õ szervez. Álmomban vagy kétszer szerepelt, nem feleltem, meg nem is igazán suli volt, de azért mégis kicsit érdekes...

[Meske]

Mostanában nem emlékszek visszatérõ álomra. Ami viszont rémisztõ, és lefõzi az osztálytársas dolgot is, az a töritanárom... Kicsit ambivalens érzéseim vannak felé, egyrészt õrült, jó az agymosásban, mindenki szarik a feleléstõl nála, és egész órán hülyeségekrõl beszél, másrészt viszont azok mögött mégis ott az igazság, csak kicsit idealista az elõadásmód, és azért fair szokott lenni. A neve az iskolában fogalom, mint azok a túrák, amit õ szervez. Álmomban vagy kétszer szerepelt, nem feleltem, meg nem is igazán suli volt, de azért mégis kicsit érdekes...

Én is álmodtam már a töritanáromról, de mivel õ az oszifõ is egyben, abban a rangban volt jelen az álmomban, mivel egy érdekes osztálykirándulásról álmodtam, amit szerintem már valamikor régebben le is írtam ide. Ha van idõd, meg kedved meg is keresheted, mert nekem most nincs sok kedvem feltúrni az egész threadet, hogy megtaláljam azt az álmomat...

[lynx655]

Bevillant valami még éjszakáról, ez viszont érdekes, úgyhogy le is írom.

Úgy tûnik valamikor a XX. század elején vagyunk, vagy még régebben, a helyszín olyan Amerika szagú. Azt tudom csak, hogy menekülnöm kell, nincs közvetlen veszély, de tovább kell állnom a városból, ahol vagyok. A város ilyen régi western stílusú faházakból állt, de egy erdõben. Igazából csak egy másik utazótársam miatt kell menekülnünk, és velem van még egy gyerek, talán a húgom. Az utca földút mindenhol, és elindulunk erõltetett menetben észak felé egy erdei ösvényen, én néha visszanézek, de nem követnek. Aznap gyaloglunk 44 km-t (Erre emlékszek pontosan.), és elérünk az erdõben valamilyen földmélyedésbe épített fém, kúp alakú építményt. Egy nagy karimájú kalapos ember csatlakozik hozzánk, és találkozunk egy öreg házaspárral, akik ezt az építményt (valamilyen tároló helység) tartják rendben. Körbejárjuk, és mikor visszaérünk, az építmény mellett a mélyedés falában valamilyen fém ajtót veszünk észre. Kiderül, hogy egy kis tengeralattjáró beszállózsilipje (Ez hogy kerül ide... ), amely egy másfél méter átmérõjû henger alak, az elején kidudorodik az üveg és kb. 5 méter hosszú. Belépünk, tudom, hogy 44 km nem sok, és ha a csendõrség megtudja merre mentünk, még aznap beérnek minket lóháton. Amint bent vagyok a társammal és a húgommal, a kalapos fickó ránk zárja az ajtót, és tudom, hogy tõrbe csaltak, és elindul a tengeralattjáró elõre. Odamegyek az elejéhez, és látom, hogy két oldalt van két szelep, amivel a nyomástartályok szintjét lehet szabályozni, lent pedig két kis kar, ami a kormánylapátokat irányítja. Hiába próbálkozok a tartályszelepekkel, tudom, hogy elrontották, és el fogunk merülni, de észreveszem, hogy még nem vagyunk a nyílt tengeren, hanem egy csõben úszunk pár másik üres tengeralattjáróval, de amint kiérünk a csõbõl, ha nem csinálok valamit, úgy fogunk elmerülni, mint egy kavics. A szelepeket alapállapotba állítom, úgy se használnak semmit, és amint kiérünk a csõbõl, teljesen lefelé tolom a kormánylapokat, és orral lefelé elkezdünk süllyedni, de pont ezt akarom, hogy nagyon gyorsan felgyorsuljunk az áramvonalasság miatt. (Na itt éreztem kicsit, hogy zuhanok.) Pár másodperc után felkapom a kormánylapokat, és a lendülettõl felfelé kanyarodik a tengeralattjáró, és elég lendülete volt, hogy felszínre érjen.

Na ez itt kicsi képzavar, egyészt mert a környezettõl elüt a tengeralattjáró, másrészt mert a felhajtóerõt használtam az emelkedéshez, amihez minél gyorsabb sebesség kell, de vízben, aminek a sûrûsége kicsit nagy ahhoz, hogy úgy közlekedjek benne, mint a levegõben. Egyébként ez egy repülõgéppel, kiégett hajtómû mellett jó megoldás lett volna sebesség szerzéséhez, de hát...

[.Attila]

Megálmodtam-e vmit elõre... többször is, vagy legalábbis sokszor volt dejavu helyzetem, de nem egyszerûen hasonló volt a helyzet, hanem szinte ugyanaz.
Btw. nekem nincsenek visszatérõ álmaim.

[Pirula]

Huhh. Nekem hosszú idõ óta elõször van olyan álmom, ami nem akkora hülyeség, hogy ne tudjam leírni, és eléggé tisztán emlékszek rá.

Én egyik álmomat sem szokam hülyeségnek tartani, még a nagyon összevisszákat sem. Ha éppen kedvem támad hozzá, vagy unatkozom - vonaton ülök és éppen nincs nálam könyv - ki szoktam ezeket elemezni. Általában elég használható dolgokat szoktam kihozni belõle.

Megálmodtam-e vmit elõre... többször is, vagy legalábbis sokszor volt dejavu helyzetem, de nem egyszerûen hasonló volt a helyzet, hanem szinte ugyanaz.

Nekem deja-vu-m viszonylag ritkán van, a konkrét helyre, helyzetre nem emlékszem, viszont volt már olyan hogy felkeltem és az álmom alapján tudtam hogy ennek és ennek a dolognak rövid idõn belül be kell következnie. Nem mondhatnám hogy élveztem, viszont örültem hogy ilyen jól meg tudom figyelni magamat.
Visszatérõ álmaim nekem is ritkán vannak. Viszont a rémálmaim forgatókönyvét bármely mûvész-horrorfilm készítõnek eladom.  

Ja, és olvasson mindenki soksok Jungot.

[Damnatus]

Hali!

Nekem elõfordult régebben, hogy elõremegálmodtam valamit, bár ezek inkábbhelyszínek, érzések, pillanatképek voltak. Teljes esemény, amire emlékszem, csak egyszer volt. Egy oviscsoporttal futottam össze az utcán, pont ahogy elõzõ este megálmodtam.
Ja és még egy! Megálmodtam 10.-ben az egyik osztálytársnõmrõl, hogy cigizik, és még azon a héten le is bukott, osztályfõnökit kapott.
Nem annyira visszatérõ álmaim, mint visszatérõ elemek vannak benne.

[Zanador]

Nekem, már amikor egyáltalán álmodok nem ritka, hogy pár dolgot elõre megálmodok. Elég sok dolog volt már kisebb apróságoktól kezdve egészen az olyan dolgokig, amiket pár nappal késõbb a hiradóban láttam viszont. (sajna a lottószámok sosem szerepelnek az álmomban, úgyhogy ezt ne is kérjétek)
És ha már kérdeztem, ( )  igen, volt már visszatérõ álmom is több. Azokat amikbe direkt mentem vissza, mert tetszettek, azokat nem számolom ide.
Visszatérõ motivumból két "álom befejezés" volt nálam a jelentõs.

[Meske]

(sajna a lottószámok sosem szerepelnek az álmomban, úgyhogy ezt ne is kérjétek)

Azt nem is kérjük, de pl. a nyelvizsga teszt eredményét elmondhatnád, ami most szombaton lesz, hogy hibátlanra megírjam!

[Zanador]

Nem jós vagyok, csak álmodok. Ha elõ tudnám kaparni bárhonnan a nyelvvizsga válaszokat, akkor már legalább 2 felsõfokúm lenne.  
És az ismerõseim se szoktak benne lenni az álmaimban, pl ha sulisat álmodok, akkor az osztály 90% teljesen ismeretlen emberekbõl áll. Ha mégis elõfordul pár ember, akkor az hamarosan eltûnik, vagy valami. Viszont most, hogy ezt irom, meg ahogy olvastam a korábbi postokat elgondolkodtam azon, hogy miért nem foglalkoztam még soha senkinek sem a megkeresésével/ feltámasztásával? Hülye kérdéseim vannak magamhoz, úgyhogy abba is hagyom...

[Marfy]

Nagyon gagyit álmodtam.
Egy zöld busszal vittek koncentrációs táborba ami itt volt Egerben, mikor leszáltunk nem a tábornál voltunk hanem valahol máshol és a többike mondták hogy õk elindulnak oda én meg haverom másfelé mentünk, akkor engem megtámadott egy kutya és az újjamat harapta, hever nehezen lerugdostam rólam . A következõ pillanatban egy diszkóban voltam ahol zenegéprõl ment a zene és teli volt sötét alakokkal (cigány) meg még volt valami de azt elfelejtettem ekkora hülyeséget.

[Meske]

Én is elég furcsát álmodtam ma:

Álmomban hajnal kettõig félálomban néztem a tévét, s mivel félálomban voltam, ezért félig meddig ki is aludtam magam. Ami a legérdekesebb volt, hogy kettõkor már hajnalodott. Ez után ide ültem a gép elé, s beírtam valami postot a fórumba, s valaki megkérdezte tõlem, hogy én még vagy már fenn vagyok. Végülis mindkettõ igaz volt rám, mert komolyabb értelemben nem aludtam, hanem néztem vmi filmet, de valahogy mégiscsak aludtam csak éppen félálomban.

Amúgy tényleg elgondolkoztató néha, amikor egy-egy emberkének nézem, hogy mikor írt egy hozzászólást, s amikor látom, hogy 4-5 fele kelettkezett, akkor ez a valaki most még fenn volt, vagy már felkelt.... Valószínüleg ebbõl jöhetett ez a fura álmom is, a filmnézõs rész pedig onnan, hogy öcsikémtõl sohasem tudok idejében elaludni, s az álomban is valami ilyesmi volt, hogy öcsikém nem akart elaludni, hanem nézte azt a bizonyos filmet, s mikor végre elment lefeküdni, észrevettem, hogy nem is olyan rossz ez a film, s így félálomban néztem, amit már fentebb leírtam.

Öcsikém még álmomban sem hagy aludni!

[Fazék]

mai álmomban pár haverommal elmentünk egy szórakozóhelyre 2 barátom bõrdzsekiben elég gyanúsan feszített a kijáratnál, egy járõr fel is figyelt ránk, de mivel az egyik srác rendõr, odament igazolni magát, hogy szálljanak le rólunk. 2-en felmentünk az épületbe. ott külsõ nézetre váltottam és láttam ahogy bocsánatot kérek a klán vezérétõl a küldetés sikertelensége miatt, kicsit távolodik a kép, most már látom a notebook-ot, amin éppen a Vampire: Bloodlines c. játékkal játszom körülöttem ott van pár barát, iszogatnak, én játszom tovább. kamera be a játékra. sajnos eldurvul a helyzet és harcra kerül sor, szablyák elõkerülnek, mindenki rám, egy ideig hárítok, de elvesztem a fegyverem, kénytelen vagyok az egyik csapást kézzel elkapva hárítani, és ahogy kinyújtom a kezem elkapva a kardot, vált a kép és hallom ahogy egy elegáns mozdulattal leütöttem az ágy mellett álló székrõl a hifi távirányítóját, szegénynek esélye se volt
tanulság: óvatosan az álmokkal és továbbra se a fal felé fordulva alszom, mert most azt hiszem egy picit fájlalnám a kezem - hát még milyen kellemetlen lett volna a dolog egy barátnõ esetén...

[Marfy]

, s valaki megkérdezte tõlem, hogy én még vagy már fenn vagyok.

Micsudi?
Ez aztán a tökéletes mondat   .

[lynx655]

Hogy le se feküdt eddig, vagy most ébredt fel írogatni...

[kisvirag]

emmm
én asszem mostanában tul sokat vampirézek

legutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok
sajna a részletekre már nem emlékszem

[Marfy]

legutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok
sajna a részletekre már nem emlékszem

Úgy nézel ki mint BloodRayne?

[Zanador]

emmm
én asszem mostanában tul sokat vampirézek

legutóbb azt álmodtam, hogy vámpír vagyok
sajna a részletekre már nem emlékszem

Én vámpir még sose voltam, de miután elõször végignéztem egyben a Hellsinget alvás közben szemfoggal elharaptam a számat... Másnap reggel vettem észre.  

[kisvirag]

nem, teljesen ugy nézek ki, mint rendesen
csak a szemfogaim nem csak "viccnek" vannak.
mivel ugye oan hülyén vannak nõve

Különben van oan ismerõsöm, akinek a szemfogai jóval hosszabbak, mint normálisan a fogorvosa tan le is akarta köszörültetni neki vagy mi
ja, és honnan ismerem? Vampire live

ehhe, de elég ennyi a vámpirokbol
valami vidám álom, valaki?

[Fazék]

valami vidám álom, valaki?

hát olyanról én csak álmodozom...
amúgy tényleg, régebben rendszeresen vámpírok, farkasemberek ellen küzdöttem (gyakran visszatérõ álomként), néha én is közülük való voltam. ha talán, akkor a szexuális tartalmú álmaimat nevezhetném esetleg vidámnak, de a végük azoknak is rossz általában (és nem csak az ébredés miatt ). viszont ha már a vidámságnál tartunk, gondolom nektek is volt olyan álmotokban, hogy meghaltatok, ilyenkor általában viszont az álombeli halál pillanatában ugyebár felébred az ember... na egyszer volt olyan álmom, amikor nem ébredtem fel, hanem átéltem a halálomat...  brrr... never again.

olyan 5-6 évvel ezelõtt volt és pár hónapig tartott, hogy uralni tudtam az álmaimat. akkor tényleg jó álmaim voltak. most már el se tudom képzelni hogy csináltam. képes voltam érzékelni amikor áttérnék egy rémálomba, és képes voltam visszafordulni, vagy parancsra fölébredni, hogy nem akarom ezt az álmot folytatni. egyszerûen tökéletesen tisztában voltam vele, hogy most "álomvilágban vagyok" és hogy én uralom az egészet. nagyon érdekes érzés volt. manapság csak szenvedõ alanya vagyok álmaimnak... H.P.Lovecraft-nek van pár ilyen "álmos" mûve , amik rettentõen megfogtak olvasásukkor, ha eszembe jut késõbb (ez lehet 1-2 hónap is), majd írok pár címet.

remélem nem túl unalmas, amit írogatok, sorry ha igen. csak most így hirtelen kikívánkozott belõlem

[Zanador]

Blimp: Ha unalmas lenne, már rég megszûnt volna ez a thread.
Én ha meghalok álmomban, akkor csak utána ébredek föl, egy kicsivel, szóval közben még látok és érzek mindent. (ld fentebb amikor arrol kérdezõsködöm, hogy ki érez fájdalmat álmában) Tényleg nem túl kellemes, de már megszoktam egy ideje. Irányitani meg szinte mindig tudnám az álmomat. Egy két kivétel van, amikor nem sikerül valami miatt.
Az egyik ilyen kivétel, amit nagyon utálok: a kettõ visszatérõ álom-befejezés egyike. Bármilyen álom végén teljesen váratlanul ott lehet és elõre sose tudom. Az történik benne, hogy egy teljesen átlagos álom közben elinduleok hazafele (az igazi lakásom felé...) aztán bemegyek a lépcsõházba és kb az elsõ emelet környékén hirtelen sötét lesz, nem teljesen, de azért éppen eléggé. Aztán valahonnan harang-szót hallok és innentõl tudom, hogy már megint ezt álmodom. Semmit nem tehetek innetõl: eleinte azért még felmentem a lakásba, de errõl hamar leszoktem, mert ott már nem is emlékszem pontosan mi van, de azt tudom, hogy nagyon félek tõle. Ha elfutok, akkor vagy rámzárul az ajtó, vagy ha kijutok akkor is hiába futok el bárhova, mert felébredni nem tudok sehogy. Volt olyan, hogy miután elrohantam jó messzire még álmomban órákat ültem egy csöndesebb utcában és vártam, hogy jöjjön a reggel és hogy felébresszenek, mert magamtól nem tudtam volna.

kisvirag: igy utólag bocsi, ez sem vidám, de valahogy (talán Blimp hatására) kijött belõlem. Még sose mondtam el senkinek...

[Damnatus]

Hali!

Ma volt egy olyan álmom, hogy a tengeren motorcsónakoztam, és két szökõár jött felém. Nem volt mit tennem, láttam, hogy ha ezt kivárom, nekem végem. "Baz, én ezt nem várom meg, inkább felébredek" gondoltam, s mielõtt a hullámok összecsaptak volna felettem, felébredtem.

[Meske]

Én még sohasem haltam meg álmomban, legalábbis nem emlékszem, hogy ilyen történt volna...

De viszont vidámabb álmom annál inkább volt.
Ma is elég érdekes álmom volt, s még egy kicsit kusza is, hogy még én magam sem nagyon értem meg.
Az egész a suliban játszódott, s most ismét 12.es voltam, de mégis ott voltak a mostani 12.esek is, akik az álmom szerint idõsebbek voltak nálam, (igazából is), tehát õk elvileg már nem jártak a suliba, ha én 12.es vagyok. De mégis mint jelenlegi diákok voltak ott. Jártuk az osztálytársakkal és a mostani 12.esekkel az osztályokat libasorban egymás után mentünk, s én voltam az elsõ, mögöttem pedig közvetelenül a padtársam jött. Olyasmi volt, mintha egy bolondballagás és egy igazi ballagás keveréke lenne, de inkább mégis bolond ballagás, mert nem voltunk ünneplõbe felöltözve, hanem hétköznapi ruhánk volt. Az enyém egy különösen színes darab volt. Az egész "séta" alatt jó kedvünk volt, néha-néha ugrándoztunk is. A mostani 10.esek az álmomban as 10.esek voltak, s az õ termükbe mentünk be legelõször. Azt teljesen körbe jártuk, s volt ott egy fiú, aki nem rémlett, hogy a valóságban lenne e, de az egyik mostani 10.esre nagyon hasonlított. Amikor az õ padja mellett haladtam el elég furán rám vigyorgott (mintha belém lenne zúgva vagy ilyesmi), egy kicsit hülyén éreztem magam tõle, de nem tettem semmi különöset. Ez után kijöttünk a termükbõl, s a folyosó egy kicsit furcsa volt, de nem is tudom pontosan, hogy miért. Mindenesetre az igazgatónõ többször is feltünt. Ez után elindultunk lefele a lépcsõn, de én úgy mentem, hogy gyorsan ugrándoztam, s így a többiek jelentõsen lemaradtak. Aztán egy fordulóban megint összefutottam az igazgatónõvel, aki éppen 9 vagy 10.eseket szidalmazott, hogy valamit rosszul tettek, s egy kicsit megijedtem, hogy hátha rám is rám szól, hogy ne ugráljak. Ez után már nem is ugráltam, csak normális sebességgel mentem lefele. Ekkor történtek érdekes fordulatok... Mellettem ment felfele egy kisgyerek aki kinézetre öcsém korabeli lehetett, de mégis egy 7.es volt. Na mindegy. De a lépcsõ közepén ott volt két babakocsi is. Ez után szóbaelegyedtem a kisfiúval, s kiderült, hogy az anyja hozta oda a babakocsikat, s valóban ott volt egy nõ, aki éppen sétált lefele a lépcsõn. Mivel nem tudtam kikerülni a babakocsikat, ezért átléptem az egyiken, persze óvatosan, hogy nehogy valami baj legyen. De az viszont elindult, s elkezdett lefele gurulni. A gyerek csak állt, s nem tett semmit, én meg csak szerényen megjegyeztem, hogy "bocsi", de semmi választ nem kaptam. De ez olyan gyorsan történt, hogy nem tudom elmondani mennyi minden történt ott egyszerre. Ekkor elkezdtem szaladni a babakocsi után, hátha sikerül megfogni, s mikor a kocsi elhaladt a nõ mellett odakiáltottam neki, de hogy egész pontosan mit, azt már nem is tudom. A babakocsit nem sikerült megfognom, de szerencsére semmi baja nem lett a benne fekvõ babának, mivel, miután legurult a lépcsõn, volt annyi lendülete, hogy egy lépcsõszerûségen felmenjen, ami a suliban van a porta mellett. Mikor oda értem, láttam, hogy a kisbaba nyugodtan alszik, s nincs semmi baja sem. Ekkora már odért az anyuka is, s bocsánatot kértem tõle. Õ azt mondta, hogy nincs semmi baj, s kivette a gyereket a kocsiból, majd vissza is tette, s a babakocsi legurult, arról a lépcsõszerûségrõl és inmáron derékszögben állt a talajjal, s csodálkoztam, hogy az anyuka semmit sem tesz a babakocsival. Mindeközben pedig a 7.es kisgiú végig a lépcsõ közepén állt, s onnan el nem mozdult, csak nézte az anyját és engem. Ekkor az anyuka azt hitte, hogy én is tanitom a kisfiát, de ekkor én azt mondtam neki, hogy nem, mert én csak a nagyobbakat tanítom. És érdekes volt, hogy ezt nem hazudtam a nõnek, hanem tényleg már a babakocsis jelenet óta nem mint diák, hanem mint tanár voltam jelen. Ekkor mondta az anyuka, hogy hallott már rólam, s azt is hallotta, hogy az osztályokkat nagyon jól tanítom, s mindent meg tudok magyarázni nekik, s ekkor én hozzátettem, hogy igen ezért van az, hogy egyre több osztály tanítását bízzák rám. S lehet, hogy jövõre már a kisfiát is fogom tanítani.
Kb. ennyi volt az álom, s a babakocsi végig függõlegesen maradt...
Ezek után nem tudom, hogy vidám álomnak nevezzem e, de az eleje egyértelmûen az volt.


Ui:Az esetleges elírásokért valamint helyesírási hibákért elnézést kérek, de valahogy nincs kedvem átolvasni...
Ha nem érthetõ valami, akkor pedig kérdezzetek!

[Marfy]

Hali!

Ma volt egy olyan álmom, hogy a tengeren motorcsónakoztam, és két szökõár jött felém. Nem volt mit tennem, láttam, hogy ha ezt kivárom, nekem végem. "Baz, én ezt nem várom meg, inkább felébredek" gondoltam, s mielõtt a hullámok összecsaptak volna felettem, felébredtem.

Én nekem is sikerült már magamat felébreszteni vagy csak olyan érzés volt.
De volt már olyan is hogy azt hittem hogy ébren vagyok és mégsem, csak utánna ébredtem fel.

[Marfy]

HUH egyújabb idióta álom.
Haverommal mentünk kocsival és a rendõrök megállítottak, bekopogtattak az ablakon hogy meg akarnak szondáztatni letekertem és két másik haverom állt ott rendõr ruhában és szonda helyett egy feles pálinkát adtak a kezembe .
Bár a valóságban is igy szondáztatnának .