Álmok

[kisvirag]

na kedveskéim, újra itt a lassan szokásossá váló álombeszámolóm.
Tegnap azért nem kaptatok, mert szerencsére elfelejtettem, csak néhány érzés maradt meg benne, de nagy hülyeség volt, szokás szerint.
cserébe ma éjjel kétszer is álmodtam

lássuk az elsõt. megint kijött a vad-gyilkolós énem.

Valami olyan sztori volt, hogy nem egyedül voltam, hanem ilyen erdõszerûségben kirándultunk, bár inkább dzsungelnek nevezném, szóval, ottan kirándulgattunk, és nagy bánatunkra sikerült meglesni egy bácsit, amint éppen valakit legyilkolt. Nah, mentünk tovább, de ugye, üldözötté váltunk, mert õ meg jól észrevett minket.
találtunk egy helyet, ahol úgy tûnt el tudunk bújni akár hosszabb idõre is.
Aztán kajások lettünk, voltak ilyen mindenféle bogyók, meg valami kókusszerû dolog, amirõl csak én tudtam, hogy jó, egyébként az álomban kókusz volt, de valójában nem, mert annak túl kicsi, meg puhahéjú volt. szóval én okosítottam fel a többieket (egy fiatalabb lány, egy idõsebb férfi (apa?), meg még valaki, de rá már nem emlékszem. hogy meg kell törni, ki kell inni a levét, aztán meg a belsejében lévõ puha részt jólmeglehet enni. A kiscsaj majdnem kiöntött egy egész kókuszkányit, kicsit se lettem mérges, mert elég kevés érett volt még a fákon (nem is pálmák voltak, hanem ilyen mintha a mi gyümölcsfáinkat keresztezték volna a szomorúfûzzel, meg valami bokorral. szóval a pasi mégis ránk talált. ilyen amerikai filmekben látható hátul platós kisteherautószerûséggel volt, farmerban, akármi. valami légpuskaszerûség volt nála. elkezdett lvöldözni ránk. Mindenki tök mafla volt, én kiabáltam, hogy ugyan bukjanak már le a földre, meg próbáljanak fedezéket keresni. Én is hasra vágtam magam, és az egyik bokorszerûség mögé kúsztam, miközben figyeltem, hogy mi történik.
Itt emlékeimben kimarad egy kis rész (nem az álomban, csak nem emlékszem pontosan), a lényeg, hogy valahogy elvettem/tük a fegyvert a sráctól, meg valahogy harcképtelenné tettük.
Én ekkor javasoltam, hogy kötözzük meg, hagyjuk itt, menjünk ki az erdõbõl. Valamiért nem tetszett ez a többieknek, és nem akarták megkötözni, meg kimenni se úgy hogy itthagyjuk, már erre sem emlékszem pontosan. Addig addig, hogy a pasi magáhoztért. a fegyver még mindig nálam volt (úgy mûködött, mint a légpuskák, de vicces, mert kb 5centis csavarok( ) voltak a "töltények" még korábban odafutottam a pasi kocsijához, és kimarkoltam az anyósülésen lévõ dobozból egy adagot. Szóval a pasi felébredt, akkor a többiek mittom hova lettek, de a lényeg, hogy elkezdett felém jönni. Én elszaladtam, közben megtöltöttem a puskát, majd céloztam, lõttem. Hason találtam, meg se kottyant neki, pedig ott állt ki a csavar a hasából. Újból tölt, lõ, ekkor szívtájékon találtam, az a csavar is áll ki a fasziból, az továbbra is jön felém, és istentelenül röhög. Ekkor már kezdtem parázni, mert éreztem, hogy a fegyverrel nem leszek képes idõben hatástalanítani a srácot, és utol fog érni, és jaj nekem. És ekkor hirtelen megjelent elõttem nagymamám, és elkezdett valamit a pasinak magyarázni, aki megtorpant, én közben töltöttem, céloztam, de lõni már nem maradt idõm, mert felébredtem...

akkor kimentem WCre (éjszaka sikeresen kitakaróztam, és kivolt az egész derekam, ezt a vesém nem kultiválta túlzottan)

utána kicsit nehezen aludtam vissza, de jött a következõ álom.

anyuval (közben néha olyan érzésem volt, mintha az exem édesanyja lenne ( ) na lényeg. kocsival mentünk valami állomásig. illetve õ kocsival, én bicajjal. Én lezártam a szabadban a bringát, de ez egy zárt udvarszerûség volt. a kocsit (ami a mi Megane-nk volt) pedig egy ilyen fedett garázsszerûségbe tettük le, ahol 3 autó fért el egymás mellett. Szépen lezár, elmegy. Ami közben volt, arra nem emlékszem, talán nem is lényeg. Visszaértünk, valami 2-3 nap biztos volt. Elõször elfelejtettem, hogy a garázsba raktuk a kocsit, és elkezdtem parázni, hogy nincs meg az autó. de aztán anyum (az exem anyja) eszembe juttata, hogy hova tettük. kinyitottuk, és mit látok? az exem faterjának 6os mazdája, kicsit összetörve, leragasztva, balesetesen áll ott, úgy, hogy hatósági engedély nélkül el sem lehet vinni... vicces.
aztán anyum valahogy eltûnt (egyébként neki nincs is jogsija), én meg mentem a bringához. következõ szívbaj ott ért. az én drágaságom (nagyon szeretem azt a bringát, jó is, meg nem is volt olcsó) hihetetlen állapotban van ott. a hátsó kerékben nem is 8as, hanem 888as van, a külsõ gumi kifordulva, az elsõ kerék helyén valami mini kerék (24es alatt milyen kerékméretek vannak?) a shimano váltóim (most kicsit bizonytalan vagyok, hogy tényleg azoke...) lelopva, a fékek is... szóval, lényegében mnden, ami mozdítható volt rajta, le lett szerelve. valójában már csak egy meggyalázott holttest volt, és nem is egy bicikli... azért valahogy el tudtam vele indulni, bicajozni, de mivel a váltókat leszedték, ezért majdnem a legnehezebben tekerhetõ állásban volt, meg ilyenek... szerencsére aztán felébredtem ekkor is, elég siralmas volt szegény.

aztán most jut eszembe, volt egy harmadik álmom is.
arról kicsit halványak az emlékeim.
buszmegálló, ott valami pékség, ami mingyárt zár, ahonnan vettem 4 zsömlét, aztán siettem a 6órási buszhoz, és már nem tudom hova mentem...
meg valami még... egy ház, emberek, de ez nagyon halvány, nagyon ködös, nem tudom megfogalmazni... a lényeg, hogy az sem a vidám dolgok közé tartozott... de asszem igy is volt mit olvasni
félek, hogy holnap is jelentkezni fogok

[katz]

Te mindig, minden álmodban menekülsz vmi elõl?

[kisvirag]

Nem, pl a biciklisben sem volt menekülés

[kisvirag]

jelentem, ma éjjel ismét álmodtam.
de ez is eléggé túlteng az életrajzi ismereteket követelõ eseményektõl és motívumoktól, igy most inkább nem osztom meg.
de az álom-tour továbbra is folytatódik.

ja, és most sem menekültem!

[Sidney]

Ma éjjel én is furát álmodtam... Igaz, volt is rá idõm 10 óra alatt. Szóval a lényeg az, hogy álmomban a koliból vmi igazi kisértetkastély lett, a lift magától mûködött (na jó, ez néha a valóságban is elõfordul   ) a folyosón meg furcsa szõrös lények mászkáltak kék csíkot hagyva maguk után. A takarítónõnek még szárnya is volt, persze nem az a szép fajta, hanem inkább olyan, mint egy légynek. Ja, és vmi sötét alak jött át a falon vámpírfogakkal (egész helyes volt), közeledett az ágyamhoz, aztán leesett a ruhaszárítókötél, és itt ébredtem fel. Ki tudja, lehet holnap jön a folytatás...

[kisvirag]

no

kicsit elhallgattam, de ennek nem az az oka, hogy nem álmodtam, hanem az, hogy mostanában túl fáradt vagyok, hogy az álom/ébredés pár másodperces határán túl megjegyezzem a dolgokat.

csak részletek, bevillanások, érzések maradnak...

talán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal. kicsit talán az SR-es implanthoz tudnám hasonlítani (ki tudja, lehet hogy az volt ) naszóval. sztori teljesen homály, de valami rosszat kellett megsemmisítenünk... már nem tudom mi volt az, de a lényeg, hogy ilyen valami térkapu, vagy hasonló, ilyen örvénylõ energiából álló kapun kellett átvinni. de az, aki átment a kapun, az igy elveszti ezeket a plusszokat, sõt, asszem nekem meg is kellett volna vakulnom... szóval szépen átvittük, megsemmisitettük, megmentettük a világot (hogy kikkel, ne kérdezzétek), és én ahogy visszajöttem, egy néhány pillanatig valóban nem láttam semmit, aztán ismét. kicsit homályosan elõször, de aztán egyre tisztult ki (kicsit olyan, mint mikor a TVn programot keresünk, és elõször kicsit hangyás, kicsit homályos, de aztán jó lesz) és a végén majdnem teljesen olyan volt, mint elõtte (azért egy kicsit mindig homályos maradt, de nem zavaróan), és én ezen nagyon csodálkoztam, mert tudtam, hogy ennek nem így kellene lennie.
aztán... tényleg csak érzések, furcsaságok...
de az álmaim nyugtalanok, mint ahogy az éjszakáim is. nagyon nehezen alszok el, többször felébredek, van hogy felriadok, kiver a víz. Nem szokásom rosszat álmodni. azt hiszem, azt kétszer tettem meg csak eddig
Az egyik az vol, mikor azt álmodtam, hogy nagymamámék házát terroristák támadták meg, és lelõtték apámat, aki erõsen vérzett, és igy azt követetlék, hogy menjünk ki (asszem engem akartak valamiért, de erre már nem esküszöm meg), és bár a végén sikerült elfogni õket (rendõri segítséggel), de apámon már nem lehetettsegíteni. Ez nagyon régi álmom, legalább 5 éves... de lehet hogy több.
A másik meg az volt, mikor nõvéremet ölték meg, és én nekiálltam a gyilkos után nyomozni. Akkor éjjel álmomban, de a valóságban is sírtam, mikor felébredtem. Ez azt hiszem még az elõzõnél is régebbi, vagy a környéki álom.

akárhogy gondolkosom, nem sikerül semmit sem felidézni a most éjjelibõl... talán késõbb.

[katz]

talán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal...

A következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

[kisvirag]

A következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

ettõl azért még nem kell félni

[kisvirag]

ööö

kicsit majdnem sikerült elfelejtenem, hogy mit álmodtam, de még idõben eszembejutott

szóval, már ez se mteljesen tiszta
de
asszem itt is több álom volt.
Volt valami öreg néni, akivel így sétáltunk. Nálam valami bicikliszerûség volt, de inkább bevásárlókocsihoz hasonlított. Az úton elszórva meg mindenféle ilyen kis figurák és kövek, akik jó sokat értek, én meg szedegettem össze õket, pakoltam a kocsiszerûségre. A néni minig el akart ezt azt csórni, de nem hagytam. tudom hogy volt egy különösen szép kõ, átlátszó, tökéletes csiszolással, na azt is le akarta nyúlni, nem hagytam. Õ csak azért volt velem, mert azt állitotta, hogy nála van kapu (térkapu) a már nem emlékszem hova. Valami falu vagy város felé tartottunk, és én már láttam a vasutállomást, megaz épületeket, akartam tovább menni egyenesen, de hirtelen ilyen futóhomokszerûvé vált az egész (asszem pont azért kellett a néni kapuja, hogy ezt a részt átugorhassam) szóval, elkanyarodtunk hát (kisértetiesen hasonlitott az egyik makói utcára), és elmentünk a nénihez. Ilyen pinceszerû helyen lakott. És nagyon gyanússá vált, hogy nincs is kapuja, mikor elõkerült egy szarkofág... kiderült, hogy meg akarja nekem mutatni a kitudja hány évvel ezelõtt meghalt férjét. elég morbid volt... meg el akarta szedni a figuráim meg köveim de nem hagytam. igazábol nem tudom mi lett a vége, mert felriadtam.

Másik.
valami hajószerûség, de nemigazán az, inkább tengeralattjáró? fene tudja, a végén inkább ilyen vízbe süllyesztett épületkomplexumnak tûnt.
Itt is valami gonosz dolog volt, "anya" ilyen kicsi fej vagy trutymószerû valami volt, de szóval ilyen fontos dolog, amire még az életem árán is. Aztán jött valaki, vagy nem is tudom (bocs, hogy ilyen zavaros, de az emlékeim is azok, több részlet már elveszett), szóval, kicsúszott a kezembõl, vagy valaki kilopta, vagy mi volt, és ilyen csigalépcsõszerû dolgon elõször fel majd lefelé ment. Lefelé mondjuk inkább hasonlított csúzdaszerûségre... errõl az jut eszembe, hogy általánossulimban elég apró lépcsõfokok vannak, és olyan szépen le vannak koptatva, hogy simán cipõtalpon le lehet csuszkálni rajtuk, azt mindig is élveztem szóval, a lényeg, hogy vizes volt a stuff, csúszott, de nekem sikerült idõben elkapnom, és szoritottam nagyon, nehogy megint kiszabaduljon a kezembõl, és még mélyebbre csússzon (azt hiszem, az már nem lett volna túl egészséges senkinek, ha lejjebb kell menni) csak a feljutás kicsit gondot okozott a vizes csúszós fokokon...  hm
reggel kicsit plasztikusabb volt még az egész, de akkor valamiért elmaradt
evvan

[kisvirag]

nacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

na de azért, a ma éjszakai termés:

nõvéremék házában volt, de mégsem egészen az volt (ez tipikus motivum, ogy az, de mégse ugynézki). valami eltünt a házból. valami olyan, aminek nem lett volna szabad. én meg egyedül voltam. egyedül hagytak helyszinelés után rendõr bácsik is, mindenkik, és én féltem rendesen, mert hogy mi van, ha visszajönnek?
kinn álltam a sötétben, épp akkor elõtte nemrég mentek el a rendõrök, jön két csajszi, és angolul (magyar szavakkal megtûzdelve) arról érdeklõdnek, hol van legközelebb étterem, ráadásul olyan, ahol rákot ehetnének. Külhoninak próbálták kiadni magukat, de rájöttem ám, hogy perfektül beszélik a magyart, de azért hagytam, had játszunk. szóval mondtam, hogy itt az utca végén is van egy jó étterem (ez nem elõször jelenik meg álmomban), de nem tudom, hogy van e rákjuk, és mondtam, hogy nézzenek el a fõtéri étterembe, mert ott talán. aztán az után kezdtek el érdeklõdni, hogy ott jó e a somlói. kicsit meglepõdtem, hogy iért étterembe akarnak ezek somlóizni, de aztán kiderült, hogy ahonnan állitolag jöttek, ott nincs külön cukrászda, meg igazából túlsokféle süti se, na, szépen elmagyaráztam nekik, mi az a cukrászda, és azzal kapcs is útbaigazítottam õket. köszönték szépen, és nekiindultak. én meg már mittom miért, utánuk mentem (vagy nem is utánuk, csak én is mentem? )
lényeg a lényeg, hogy mikor a cukrászdához értünk, kiderült, hogy ezek ilyen tolvajcsajszik, csináltak gy kisebbfajta felfordulást, majd lenyúlták amit lelehetet, és a kavarodásban leléptek. Én ezt láttam jól, meg azt is, hogy a cukrászda melletti házba (ilyen emeletes panelszerû) bementek, akármi. Viszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni. Õk még valamit csináltak a házban, tehát volt egy kis egérutam, ráadásul valamiért meg voltam gyõzõdve, hogy kocsival jönnek utánam, na most nálunk a fõtér kellemesen úgy van megoldva, hogy gyalog seperc alatt át lehet rajta vágni, de kocsival barominagyot kell kerülni. Na szedtem a lábam, aztán hirtelen valahogy biciklire kerültem, hajtottam, mikor áll egy furgon, nyitott ajtókkal, benne rosszarcú emberek. gyanús volt, hogy közük lehet a csajokhoz, fõleg mikor észrevettek, és tanakodni kezdtek, hogy mi van, ha én vagyok az? Jól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?" kicsit furán néztek, aztán arra jutottak, hogy nem, én mégsem az vagyok. Na most szedd magad nagylány, mielõtt rájönnek, hogy mégis. aztán jött valami épület.
ismerõs volt
szal, tudtam, hogy itt szépen egérutat nyerhetek.
volt egy fotocellás ajtó, fekete. Imádkoztam, hogy most feltáruljon. És ahogy alá értem, kinyílt, és én beléphettem. Bent teljes fényár, a teremszerûség üres, fehér, de a sok fénytõl sárgán ragyogó csempék. Az ajtó bezárult mögöttem. tudtam, hogy már nem fordulhatok vissza (közben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...). ahogy az egyik falhoz közeledtem, ott is feltárult egy újabb ajtó, itt meg kellett hajtanom a fejem, hogy át tudjak menni, azután azt hiszem még egy ajtón átmentem (ott az ajtó becsípte a köntös végét, alig birtam kirángatni ) ekkorra már rég ellettek felejtve az üldözök, egyfajta átszellemültség vett rajtam erõt.
A következõ teremben voltak, ahova beléptem, szintén lányok, ismertem õket, de igy fogalmam sincs, hogy kik lehetnek. valami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon. az edzõnõt barátként üdvözöltem, és kicsit olyan érzésem volt, hogy én sem kezdõ vagyok ebben a csoportban, hanem sõt... mindenesetre nem merem sem vallási, sem egyéb ideologiai csoportnak nevezni a dolgot, de öööö szóval érzésem szerint sötét dolgokkal foglalkozott

szóval, érdekesen kanyarok után, ide lyukadtam ki

[Kuroi Tenshi]

nacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Én csak nagyritkán álmodom. Kissé furán alszom néha. Ha álmodok is, gyakran elfelejtem már mire a reggeliig jutnék, van olyan, hogy csak arra emlékszem, minth ma álmodtam volna.  Ha meg néha emlékszek is részleteire, akkor vagy nem emlékszek a nagyrészére, csak a végsõ néhány motívumra, vagy pedig nincs idõm beírni

[Necrid^]

Én mindig baromságokat almodok amit sztem senkit nem érdekli

[teraflare]

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Hallottam régen egy történetet aminek az volt a lényege, hogy aki rossz ember, annak egy esernyõs bácsi (asszem) ellopja az álmait, így mikor felébred nem emlékszik rá. Na én ezért nem szoktam rá emlékezni (csak ha még az ellopáshoz is selejt   )

"hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Na, én ezt vizuális ember lévén elképzeltem...  

Amúgy egy érdekes dolgot tapasztaltam meg. Álmomban már sokszor zuhantam le magas helyekrõl (na,tériszonyom van és kész) és földetérés elõtt fel szoktam ébredni, és még érzem azt az érzést ahogy zuhantam. Na tegnap az Elsõ Szegedi Egyetemi és VSI Extrém Sportnapon (ezt mégegyszer nem írom le) kipróbáltam a Bungee Jumping-ot (csak 1000 forinto volt). Majd betojtam ,de végül eldõltem és zuhantam (a szemem nem csuktam ám be   ) És az az érzés pont olyan volt mint álmomban szokott lenni. Kérdés: Honnan a jó #&#@# ból tudja a testem, hogy milyen fizikai,mentális dolgok történnek ilyenkor, mikor emlékeim szerint én még szabadesésben nem nagyon vettem részt (max 2 méterrõl). Erre vagyok kíváncsi.

[aquana]

nekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

csak az érdekesebb részletek... tessék röhögni!


Otthon voltam... anyámnak ilyen furcsa zöld arca volt és nagyon hosszú, fekete körmei... megtámadott, és megpróbálta kivájni a szememet, és sikítozott, meg csiklandozott. (Ezek közül érdekes módom a csiklandozás a legrosszabb, gyûlölöm...) Kiderült, hogy õ nem is az anyám, hanem valami boszorkány, aki egy gumimaszk :eeek: kivittem az utcára a napsütésbe, és elolvadt. Ez az álom loopolt párszor.

Következõ álom: a házunkban voltam, még mindig... de már valami idegbeteg, nyomorék idióta voltam, aki mindig rángógörcsöt kapott. Lementem a pincébe és összefutottam egy sráccal, akit szinte alig ismerek... közölte, hogy nem is kellett volna diliházba mennem (az álmomban onnan jöttem ki), és hogy nincs semmi bajom... meg hogy miért nem sikerült rendesen megölni magam. Erre sírógörcsöt kaptam, és mondtam neki, hogy sajnálom, h még élek.

Köv snitt: valami fura ember voltam, valaki, akitõl félni kell... volt egy "ellenpólusom" (egy ismerõsöm), akivel nem volt szabad találkoznom, mert ki tudja, mi történik... a soroksári Tesco környékérõl indultunk haza kocsival (hát, az egyik pillanatban kocsi volt, a másikban busz), és nem igazán haladtunk, szóval azt akartam, hogy repüljön a cucc... növesztettem rajta szárnyat, de nem akart repülni az istenadta :/ Amikor megérkeztünk, kiugrottam a kocsiból, és leszaladtam a villamos alá (meg is haltam. Legalábbis azt hittem).


köv dolog amire emlékszem: egy laborban voltam, Sephiroth testében   . Nagyon zsír volt... hosszú, ezüst hajam volt meg minden... meg fiú is voltam, brr... >.< Mindenféle csövek voltak a mellkasomban, és Hojo (asszem õ volt) azt magyarázta valakinek, hogy Sephiroth igazi lelke már meghalt, és én csak egy töredékes tudat vagyok az eredeti testben, de elrontottak valamit és már csak a halálra vágyom...   meg hogy valahányszor kiszabadulok, megpróbálok meghalni, de mivel a testem tele van mako-energiával és Jenova sejtjeivel, nagyon gyorsan gyógyulok, és mindig felélesztenek. Ja, és még volt két személyiség a testemben, egy tömeggyilkos és egy ilyen teljesen depressziós valaki, aki nem mozdult egész nap. Aztán körbehordoztak, és megmutattak embereknek. End.

...még sose voltam Sephiroth álmomban... InuYasha már igen  

nos, kommentár? azon kívül persze, hogy "hát te teljesen õrült vagy?"  

[Yakumo]

Azt nem mondom, hogy õrült vagy, de ilyen nyakatekert álmot én kb. egy hét alatt tudnék összehozni :eeek:
Az hogy Sephiroth voltál az kircsi, fõleg, hogy lány vagy! Tök gáz lehetett!  

[aquana]

hát, az agyam megpróbál meggyõzni, hogy nézzem már meg az Advent Childrent... ma éjjel valami mutáns izé próbálta meghódítani a világot, ami asszimilált engem, és felváltva voltam Kadaj és Yazoo

nagyon meg kéne nézni

[Kuroi Tenshi]

nekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

Nekem legutóbb a matekszigorlatra való felkészülés közben voltak ilyen pillanataim, de abban benne voltak a gyógyszereim hatása is... kíváncsi vagyok, hogy esetleg nem kevertek-e valamit a gyógyszereimbe, mert ugyan már évek óta szedem õket, de még ilyen furán nem voltam...
Szóval így matekkönyv és füzet olvasása közben voltak az ilyen egyre-nehezebben-tudom-nyitvatartani-a-szemem részek, és bár máskülönben mindig nehezen alszom el és az álom is sokkal késõbb jön, ha egyáltalán jön, de itt gyorsan ez a tanulás (nevezzük annak...) - nem bírom a szemeim nyitvatartani - lecsukódnak - és már álmodom is állapot volt. Na ott voltak olyanok, hogy a mondat elsõ fele köszönõviszonyban sem volt a második felével, semminek semmi értelme, egyik pillanatban egy nõ vagyok, utána mire akivel beszélek, válaszol (persze teljesen mást), addigra megint férfi, és közben az ég vörös/narancssárgáról hirtelen sötétkék/lilára vált meg ilyen hasonló zagyvaságok  :eeek:  

[teraflare]

de abban benne voltak a gyógyszereim hatása is...

Te meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is.

[Kuroi Tenshi]

Te meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is.

Parlazin a felnõtt adag duplájában, néha triplájában  

De ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is

[katz]

Azt nem mondom, hogy õrült vagy...

De én igen

De ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is

Nekem is nekem is

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

1. Mostanbán túl fáradt vagyok az álomhoz
2. De én. ld: a listám...
3. Nincs idõm leirni

Viszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni...

szokás szerint

Mi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

Jól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Vajh kitõl tanulhatod ezt a viselkedést?

közben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...

Jól hangzik

valami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon.

Vhogy ismerõs az alapja ennek

[kisvirag]

Mi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

jokerdes
de szerintem anyukam hulyesegei elol... kb 13-14 eves korom ota vagyom arra, hogy elkoltozhessek otthonrol....

egyebkent a hetvegen is almodtam, josok hulyeseget megint, de azt hiszem, ezek kozlese most elmarad (foleg, hogy egy-ketto eleg sikamlosra sikerult)

[kisvirag]

újabb hétfõ, újabb éjszaka, újabb álmok

ezek most nyugodtabbak, és tisztábbak, persze ettõl még nem normálisabbak...

azt mondjuk hirtelen nem tudom melyik volt hamarabb...

szóval valami természeti katasztrófa fenyegette a Földet, az ég be volt csúnyán borulva, kis tornádók mindenfelé, már elég sok helyet tönkretéve, rengeteg haláleset, akármi. Én sétáltam az utcán, és a pusztulást néztem. volt egy utca, ami még egész épségben megmaradt...
aztán látom hogy egy csaj csönget be egy házba, valahogy felkeltette az érdeklõdésemet. mint kiderült, azért jött, mert ilyen önkéntes féle, és hogy neki jutott "tisztül" hogy a ház még élõ lakóinak megmondja, a család röbbi tagja meghalt az idõjárás szörnyûsége miatt. Valamiért én is bementem vele. elõször azt hittem, teljes család oda, tehát apa anya gyerekek, nem is nagyon számitottam arra, hogy találok valakit a házban. az elég szépen berendezett, módosabb ház volt. ahogy felmentem az emeletre az egyik szobában egy csecsemõt találtam... szegényke akkor ébredt fel, és kicsit nyûgös volt. Felvettem, de nemsoká megjelent egy ilyen cselédlányszerûség. Mondtam neki hogy mivan, eléggé nekikeseredett. aztán átvette a gyereket. Na mondom szép, gyerek itt maradt teljesen egyedül. aztán lementem az elõszobába, és hirtelen egy harmincas éveiben járó, jóképû férfi jött be a házba, kis aktatáska, barna sportöltöny. Kiderült, hogy õ a férj, és mikor bemutatkoztam, meg köszöntem, valahogy úgy szervezte magát, hogy a fenekemet közelebbrõl is bevizsgálhassa kézzel... mikor elmondtuk neki, elõször nem akarta elhinni, azt hitte viccelünk/ek, de aztán mikor újra elmondtam, és érzékeltettem vele a dolgokat, hogy a felesége, és akkor ezek szerint a nagyobbik gyereke meghalt, akkor elkezdett sírni, és a nyakamba borult, de kicsit mû volt a dolog, és megint a fenekem állt neki fogdosni... utána lehet hogy volt még valami, de az már nem tiszta, talán rá akart venni, hogy "vigasztaljam" meg, vagy vmi ilyesmi...

másik.
annak csak egy része teljesen világos (lehet hogy nem is volt több?)
a lényeg, hogy már megnemmondom melyik ország, meg mikor, de alényeg, hogy ilyen fõhercegnõ akármi szerûsége voltam egy tartománynak. Szal, több tartmány volt az országban, amelyek valamennyire autonómok voltak, és ilyen hercegi, vagy fõgrófi, vagy hasonló (már nem emlékszem a megnevezésre) nemesi emberkék irányították, de az országnak volt egy királynõje is, és az utobbi idõben szokás lett, hogy az egyes tartományok elöljárói nem új utódot választottak maguk mellé, hanem felajánlották a királynõnek, hogy igy legyen egységesebbé az ország. Én lettem volna a trónörököse az adott tartománynak, de tudtam, hogy az emberek azt várnák el, hogy itt is a királynõnek ajánljuk fel a tartományt, és én magam is ezen a párton voltam, de a tartomány aktuális elöljárója meg nem... szóval egy megoldás maradt, gyilkosság áldozatává válok... jobban mondva öngyilkosságé....
nem tudom, hogy más oka is lett volna...
de a léneg, hogy talán altató volt az, amibõl iszonyú mennyiséget beszedtem... még emlékszem a csodálatos termekre, amiket végigjártam, és éreztem, hogy egyre nehezebbek lesznek a tagjaim, hogy elálmosodom, hogy le akarok feküdni... ekkor feléledt bennem az életösztön, és elkezdtem küzdeni az érzés ellen, bejártam a szobákat, volt egy gynyörû kristálycsilár valahol
de persze végül is, a gyógyszer volt erõsebb, és összeestem (olyan 900as évek eleji stílusu ruha volt rajtam egyébként), ahogy ott feküdtem, még mindenféle gondolatok jártak a fejemben, hogy vajon mit gondolnak majd, ha megtalálnak, és hasonlók, aztán pedig elveszítettem az eszméletem.

az álom is kb itt ért véget... még sosem volt halálközeli élményem álmomban, és nem vagyok egy öngyilkos hajlam, sõt, foggalmam sincs, hogyan sikerült az agyamnak ilyesmit kiszülnie...
nade, néha csodálatos dolgokra képes

[Necrid^]

Merre vagy kisvirag? hol van a mai álmod? esku kezdem minden nap várni hogy ide irjon

[kisvirag]

néhány kedves munkás elvitte
na de mosmár jó
szal, majd jövök megint
mert persze most is összeálmodtam sok hülyeséget...
most csak egybõl emlékszem annyira (pillanatnyilag arra sem emlékszem, öt perce, mire gondoltam, vagy mit akartam csinálni)
hogy valami barátnõm felhívott, és japánul elkezdett nekem amolyan animes mikor olyan iszonyu magas hangon elkezdenek a csajok lelkendezni stilusban magyarázni valamit iszonyu gyorsan... aztán mondtam neki h héjho, igaz h elkeztem japánt tanulni, de talán magyarul
aztán meg az egyetemre törtünk be, vagy lopakodtunk, vagy nem tudom mit csináltunk, de éjszaka volt, és enm lett volna szabad ott lennünk

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

[Itachi]

Eddig még nem írtam ide, de ezentúl fogok mert meglehetõsen fura/morbid álmaim szoktak lenni.
Ma elmúlt éjjel pl. álmomban apránként élve megynyúztak, ami meglehetõsen fájt.Elõtte meg ha jól emléxem bilincsbe vertek és eltörték az összes csontot a kezemben meg a lábamon, nehogy szökjek.... :eeek: (mondhatom, ez se volt túl kellemes) Eléggé fura álom volt.És ez csak az a része amire emléxem.

[Necrid^]

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

Nincs mit

[Necrid^]

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

[Relunx]

A legutóbbi álmomban kosaraztam pár emberrel, és akárháynszór kosárra dobtam a labda mindig "visszaszált" hozzám...

Relunx

[kisvirag]

mmmm
na megint itt vagyok

ma megint többet sikerült álmodnom, de megint nem emlékszem mindenre.
Legyen itt elsõnek, amely a legjobban megmaradt bennem:

Volt egy lány, aki olyan 17-8 éves lehetett. Teljesen olyan volt, mintha én meg fiubol lennék, de közben mégsem. szóval érdekes volt. Nos, ez a kiscsaj egészen addig be volt zárva egyetlen szobába, és sosem jöhetett ki onnan, igy halvány fogalma sem volt a világról meg a dolgokról, de most meghalt az apja, aki így tartotta, és kijöhetett, én meg nem is tudom honnan ismertem, vagy hogy kerültem a közelébe, de én kisérgettem, és magyaráztam neki a dolgokat (remélem egyeseknek mond valamit az, hogy tegnap a Berserk 2. kötetét olvasgattam...)
Egy gyönyörû parkban sétálgattunk, õszelõ volt, szép verõfényes idõ, a fákat, a madarakat mutogattam neki, meg a virágokat, és õ iszonyatosan lelkes volt, és rendkívül tetszett neki az egész, le volt nyûgözve. Aztán elértünk a park szélére, ahol a házak kezdõdtek, azt is érdeklõdéssel figyelte, meg kérdezgetett, aztán a figyelme egy gesztenyefa-sorral beültetett utcára vetõdött (van ilyen Makón, gyönyörû, de életveszélyes õsszel (hulló gesztenyék kerülgetése rulez). Aminek a levelei már kezdtek megsárgulni, és kérdezte, hogy azok a fák miért néznek ki ilyen szomorúan, én meg mondtam, hogy minden fa (na jó, nem minden) õsszel elhullajtja leveleit, de elõtte sárga, vörös és barna színbe öltözik, és hogy ez gyönyörû. Õ kicsit elszomorodott, mikor meghalotta, hogy ez így van, azt hitte, mindig ilyen a park, meg a környezet... mondjuk ezt kicsit furcsáltam, hiszen úgy emlékeztem, az ablakából ki lehet látni a kertre, és ott látnia kellett a természet változásait... na de mindegy, elindultunk visszafele a parkban, a szép zöld füvön, akármi, amikor hirtelen ilyen kommandósok kerültek elõ, õ nagyon megilyedt, és rohanni kezdett, olyan érzése volt, hogy biztos érte jöttek, hogy visszazárják. valóban minket céloztak a fegyveres emberek, én utána akartam kapni, hogy ne rohanjon, várjuk meg mit akarnak, de kitépte magát a kezem közül, a kommandósok megállásra szólították fel, de õ nem állt meg, futott tovább, de mindenfelõl jöttek, és így bekerítették, majd az egyik ember, második vagy harmadik felszólítás után lõtt. A lány (valami A-betüs neve volt....) nagyot sikoltva összeesett, felkiáltottam. Ekkor már feltett kézzel álltam néhány kommandóssal körülvéve, de ezt látva futva indulva el felé. az egyik kommandós intett, hogy hagyjanak, mikor egy másik engem is le akart lõni.... odafutottam a lányhoz, hátbalõtték, már nem volt benne élet, ahogy felkaroltam, véres lett a kezem, apró vértócsa kezdett el kialakulni körötte. Hatalmas, fájdalmas kiálltás, és könnyek törtek elõ belõlem. A kommandósokat innentõl kezdve meg nem érdekeltem, hogy a csaj meghalt, mert asszem egyébként valamivel bûnpártolással, vagy akármi, gyanúsítottak volna... asszem a lényeg az volt, hogy õk még nem tudták, hogy apuka meghalt, és hogy a csaj úgymond "felszabadult". Jópár évig azért fizette õket az az ember, hogyha a lányesetleg megszökne, vagy valaki megszöktetné, fogják el, de arról szerintem máskor sem volt szó, hogy lõjék le...
nah, én szépen magamba roskadva elmentem, "haza" persze h nem ugy nézett ki, meg azok laktak ott, akikel egyébként. (Egyik srác az egyébként az elsõ expasim öccse volt, akit egyébként mind a mai napig kedvelek, ö is ide jár Szegedre, és jófej srác (nem úgy mint a bátyja   ). éppen indult valami edzésre (tesis), én meg mondtam neki, hogy szerintem nem lesz, mert h Mary nem fog órát tartani, mivel A-t lelõtték. Itt az villant be, h Mary A nõvére, de ez így kicsit következetlenség a sztori elejéhez mérten, de ezen nemcsodálkozunk ugye nah, nem akarták elhinni, hogy A-t tényleg lelõtték, de végülis kénytelenek voltak... A ház egyébként egy régi parasztházszerûség volt, a berendezése is ilyen régies.

Utána nem emlékszem volt e még valami, jöjjön a következõ, az is vicces .

Vissza a középiskolába scene, szóval, álmomban asszem negyedikes voltam, és az óránk helye nem a suli épületébe volt, hanem a uh, pedig emlékeztem még az utcanévre... na mindegy, szóval ott. KImentünk a vasutállomásra, ahol a Pesti vonat elég viccesen nézett ki (a vasutállomás is, csak egy sin volt), elején ilyen cirkuszkocsihoz, vagy a régi amerikai filmekben látott batárkocsihoz hasonlo kocsik voltak, a mögötte lévõ kocsikba, meg ahogy felszálltam, oldalt voltak padok, nem ilyen rendes ülések, és két kecske kucorgott az elõtérben, mellém meg egy idõs nénike ült le. Azt hittem, Pestre megyek majd a vonattal, de kiderült, hogy nem ,hanem valami közeli helyre (na annak a nevét is elfelejtettem, de hogy nincs ilyen a környéken, az is biztos, ja és Csongrádról (oda jártam középsuliba) nem is megy Pestre vonat, mert az egy félreesõ vonal és csak Szentes- KKfháza elérhetõ onnan)
szóval leszálltam a vonatról. kis szakadás, és a suli elõtt állunk a csajokkal, jó sokkal, és csak lányokkal (valójában nem voltak ismerõsök, de az arcokra már nem is emlékszem) meg osztályfõnökkel, és valójában nem tudtuk, hova kell menni. nekem eszembe jutott, hogy van kapcsolatom egy régi gimissel, aki vsz tudja, ofõ közben elment megkérdezni egy urtcai emberkét. Persze nem tudom, hogy az utca közepérõl minden nélkül hogy is tudtam Skypen felhivni a srcot, ugy hogy tõle még webcam kép is jött... de lényeg a lényeg, elmondta, hogy menjünk végig az egyik utcán-töltésen, majd végig a kis ösvényen, jobbra el, fel a töltésre, át a töltésen, ott lesz egy kis patak, azon is át, utána egy kis pusztaszerû szakasz, annak a végén lesz egy hasonló töltésszerû, azon fel, és utána ott lesz nem messze. Hümmondom... le kell gyalogolni hozzá a térképrõl?
Közben ofõ is ugyanezt derítette ki, elindultunk. MInt említettem, csak csajok voltunk. Fel a töltésre, most ahogy felértünk, az hirtelen nagyon magasnak tûnt, meg lefele sokkal meredekebb, de valójában gyönyörû, a pataknak titulált dolog meg akkora volt, hogy át lehetett lépni, és viz is alig volt benne, a pusztaszerûség meg sivatagra hajazott (illetve nem sivatag, hanem amikor kemény a talaj, szét van repedezve és iszonyu meleg van , nekem a sivatagra mindig homokos cucc jut eszembe), na lelkesen elindultunk lefelé, átléptük a patakocskát, és egy ideig lelkesen mentünk, énekelgetve, aztán képváltás, már régóta megyünk, melegben, kitikkadva, már mindenkin csak egy bugyi van (nõk egymás közt, most mit ) mikor hirtelen jött a másik töltésszerûség, ami jégbõl volt!
elöször is, örültünk neki, hogy végre valami hideg, de jégbõl volt, és szépen kikoptatva, jó csúszós, és mellékesen túl magas ahhoz h egyszerû legyen felmászni. Hogy fogunk itt felmenni? közben elõkerültek ilyen síruhás srácok
fiatalok voltak, és már mittom mit gyakoroltak ott
nagynehezen megdumáltuk velük, hogy adnak kötelet. Azzal ügyeskedtem, meg egy vékony léccel, de sehogy sem sikerült úgy helyet találni a kötélnek, hogy biztonságos legyen, a töltés tetején gubbasztó srác meg jóhogy nem segített.
aztán nagy nehezen kiügyeskedtem azt, hogy a hátamra feküdtem (mm, hûsítõ jég) (egyébként ha gyorsan húzod végig a felületen a kezed (már az ilyen szépen lekoptatotton) olyan érzés, mintha mûanyag lenne, tudom, Franciába simogattam igy a gleccser belsejét ) és a léc segítségével igy szakaszosan végülis felnyomtam magam. a srác fényképezõgéppel várt fenn, mert továbbra is csak bugyi volt rajtam, ahogy felértem, láttam ezt, és még egy enyhe rúgással próbálkoztam, hogy hátha, de nem jött össze,sikerült neki a kép. Nam, mondtam csajoknak, milyen technikával kell felmászni, és hogy hajrá, aztán valamit még dumáltunk a sráccal, meg tudom h végigsimitotta a hátam, hogy milyen jó hideg lett a jégtõl. egyébként poén, hogy nem fáztam.

na errõl is ennyit.
most beugrott még egy. ez rendkívül különös volt. Képes voltam behatolni az idõbe... ez így furán hangzik, de van egy "falszerûség" inkább erõtérnek mondanám... oda belépve az ember megláthatja az idõ "fonalát" ami ilyen csõszerûség, amirõl idönként leválik egy darab, és elindul egy vájatban... nem is nagyon tudom leírni, milyen volt, azt látni kellene... nos, és mit láttam?
Kicsit fura, de olyan volt, mintha egyszerre látnám a saját megszületésem, és az én elsõ szülésem, ami azért fura, mert én rendesen jöttem a világra, itt viszont az asztalon fekvõ nõ hasát felvágták, de állítólag ez nem császározás volt, csak akkor tudnám mi... szóval "izgalmas" látvány volt... és kicsit én magam is éreztem azt a fájdalmat, amit az a nõ. fura volt... remélem nem azt akarja elõrevetíteni, hogy nem leszek képes megszülni a gyerekemet rendesen...

nam. még tudom hogy mást is álmodtam, de arról csak annyi ugrik be, hogy biciklizés, ismert utcákon...

[kisvirag]

jó reggelt szép napot
ma egy James Bondra hajazó sztorit kaptok

a változatosság kedvéért visszatértek a pasi vagyok álmomban scenek.

Szóval, férfi voltam, felnõtt, 30on túli. Jam, és volt egy lányom. Valami konferenciaszerûségre mentünk (jahm, és a lány nézõpontja is az én nézõpontom volt, mintha egyszerre lennék az apa és a lánya, ez fõleg akkor volt teljesen fura, mikor õk ketten találkoztak és/vagy beszélgettek). Szóval, szép nagy szállodaszerû épület. Én, mint apa egy egyágyas szobát kaptam, aminek az elõterében volt egy kétágyas, ott aludtam én, a lány. Valami másik csajjal. A szobák egyébként nagyon szépek voltak, nem a mai modern berendezés volt, hanem ilyen régebbifajta, szép fabútorok, olyanok, amiket igencsak el tudnék magamnak képzelni
Nahm. Persze ez valami világmegváltó konferencia lehetett, mert mingyárt jöttek a terroristák is. Kinn sétáltam ilyen tetõterasz szerûségen, mikor néhány fegyveres megjelent, akikrõl mingyárt látszott, hogy rosszfiúk Mire elõkaptam a fegyverem, már késõ volt, talán sikerült egyet lelõnöm, erre már nem emlékszem, de engem vállon lõttek, az egyik pasival biztos, hogy még verekedésbe keveredtem, mert az aranymandzsettája leesett a fûbe.
Földre kerültem, iszonyúan fájt a vállam, ahol eltaláltak, és egy idõ után zsibbadni kezdett, majd alig éreztem azt a felem. Nem akartak megölni, a többiek elmentek, és otthagytak arra fickóra, akinek a mandzsettája leesett. Megláttam, hogy névre szóló, gravírozott a cucc, és nagy nehezen sikerült észrevétlen összeszednem a földrõl, és valahogy a zsebembe tuszkolni, persze iszonyú fájdalmak között. De sikerült. Aztán felrángatott a földrõl, és elindultunk befelé. A poén az, hogy már ekkor tudtam, hogy a sztori vége az lesz, hogy kiszabadulok, és természetesen lehentelem a terroristákat, megmentve ezzel a világot... ekkor kicsit olyan külsõ szemlélõnek tûntem...
aztán ahogy beértünk, azon kezdtem el félni, mivel pont a mi szobánk szintjén voltam, hogy a lányom esetleg szembe jön majd velünk, és hogy kiderül, hogya lányom,és hogy ezt felhasználják majd ellenem... De szerencsére egy szinttel feljebb mentünk - volna, ha képes lettem volna lépcsõzni... ekkor már alig bírtam mozogni a fájdalomtól, meg a zsibbadtságtól (a poén, hogy vérre nem emlékszem...). Volt egy lift, hogy akkor én majd azzal megyek fel. De csak egy ember fért el benne, elég fura lift volt. a pasi persze nem akarta elhinni, hogy nem megszökni akarok, de aztán mutattam, hogy a lift csak a két szint közt jár, nem is lift, inkább felvonószerûség volt... és ekkor egyelõre még nem akartam megszökni (csak lássák már el elõbb a sebem ) namindegy, felmentem a lifttel... aztán asszem valami papírokat akartak tõlem.. vagy valami hasonló, erre már nem emlékszem.
Ekkor átváltotam a lány nézõpontjára, aki lelkesen várta este, hogy az apja jöjjön aludni.... valami könyvet olvasgatott/tam, meg az ágyat igazgattam, aztán elõkerült valami csaj, közben még az is belekeveredett valahogy, hogy fórumot olvasgattam, ahol az Álom threadbe írt egyik postom miatt valakitõl katam egy repet, és ráadásul ez egy volt osztálytársam volt, és valami hosszas indoklást irt... Ez már kicsit kaotikus rész volt

a Végén biztos vagyok benne, hogy sikerült kiszabadulni/megmenteni a megmenteni valót, de ennél sajnos hamarabb felébredtem

japp, most hirtelen eszembe jutott valami. olvastam egyszer egy novellát... az volt a lényege, hogy minden álmunk egy létezõ világ, amely létrejön, amikor álmodjuk, és azzal, hogy felébredünk, elpusztítjuk. Némely világ újra felépülhet, tovább élhet... és ez veti fel a kérdést, hogy neme a mi világunk is valakinek az álma, és ha ez a valaki felébred, nem pusztulunk-e el mi is (ez egy új aspektusa lehet a világvége értelmezésnek ) és hogy azt az álmodó valaki is nemcsak egy álome? Én álmodtam már álmomban... azt mondják, az ilyesmi valóra válik (mondjuk annak a megvalósulása elég fura lett volna megint)...
Persze, Egy valakinek mindenképp kell lennie, ai kézzel fogható, és ténylegesen létezõ... számomra kicsit elképzelhetetlen a végtelenségig álmodótól álmodott világ dolog... lehet, hogy az igazi Ámodó isten. bocs, inkább Isten.

de ez már kicsit a vallások topicba tartozik
de ez is lehet egy esetleges értelmezés
A vallások topicban említett favicc az élet értelme dologgal összehozva, még akár az is lehet, hogy egy másik világban valakit mesterségesen altatnak, hogy álmodjon minket, hogy az álmot megfigyelve, "végignézve" az ottani tudósok, akárkik jókat röhöghessenek
na jó, nem ragadtatom el magam tovább

edit: azt hiszem tudom miért álmodtam azt, hogy meglõtték a vállam, meg a fájdalmat, meg a zsibbadást... még mindig iszonyúan fáj, szerintem durván elfekhettem....