Álmok

[Zanador]

Szokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?
Pl én már pár hete le akarom rajzolni ennek a világnak a térképét, csak eddig még nem ültem le, hogy befejezzem. Ez magában foglal 2 várost, erdõket, pár tavat, hegyeket, és ha az egyik helyszínen kezdõdött egy álmom, akkor nagyon gyakran átmegyek egy másikba. Vagy ha mégsem, akkor hírekbõl, meg a tereprõl kiderül, hogy az alámom ebben a világban van-e vagy sem. Elég sokmindenre emlékszem belõle, úgyhogy max érdeklõdés esetén kezdeném el részletezni, de azért arra kiváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen (hülye), vagy ez azért nem egyedi eset?

[Djinn]

Szokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?
Pl én már pár hete le akarom rajzolni ennek a világnak a térképét, csak eddig még nem ültem le, hogy befejezzem. Ez magában foglal 2 várost, erdõket, pár tavat, hegyeket, és ha az egyik helyszínen kezdõdött egy álmom, akkor nagyon gyakran átmegyek egy másikba. Vagy ha mégsem, akkor hírekbõl, meg a tereprõl kiderül, hogy az alámom ebben a világban van-e vagy sem. Elég sokmindenre emlékszem belõle, úgyhogy max érdeklõdés esetén kezdeném el részletezni, de azért arra kiváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen (hülye), vagy ez azért nem egyedi eset?

Nekem volt ilyen régebben. Fõleg, mikor tesómmal meséket dolgoztunk ki, mert mindig az én feladatom volt a térképek/alaprajzok elkészítése. És ez ilyenkor az agyamra ment kissé....  
Ami fura, hogy -látszólag véletlenszerû alkalmakkor- megint álmodok "azokon a helyeken". És olyankor tudom, hogy itt már mik történtek velem.  
Tudni kell, hogy én temetõ mániás vagyok, mindig valahogy bekerült egy - kettõ .... és így az álmaimban is.

Egyébként imádom a térképeket, fõleg a régieket, bár lövésem sincs, hogy miért!!!

[Beren]

Van pár régi, bedigitalizált térképem...

Na, a mai nekem is vicces volt. Bár általában akkor szoktam jóóókat álmodni, ha tizenegyig szunyálok, de most sikerült anélkül is.

...valami téglaház mõgé kerültem, amikor kijöttem egy parkból. Találtam egy patakot, mellette akartam végigmenni. A patak két tégalfal közé szorult be, már-már csatornának tûnt, én viszont sietni kezdtem, mert tudtam, hogy át kell jutnom rajta. A csatorna egyik oldalán végül egy rohadófélben lévõ téglaház magasoott, a másik oldalán meg susnyás. Maga a csatona pedig tele volt dobálva fehér zsákokkal úgy, hogy simán menni lehetett volna rajta. Rá is léptem, mikor megszólalt a "hang" (idõnként van narrátorom is:) ), hogy szerintem mi lehet azokban a zsákokban: az egyikben szemek, a másikban szemét,... és nekiállt sorolni...

a következõ színnél valami nagy, fekete csukjás fickó kergetett, kezében valami szerszámmal. Eleinte parasztnak tûnt (...tegnap elolvastam a ferikáset a lol-ban, betett...), és lekergetett a verandáról. Egyre inkább rajzolt lett a grafika. Egyszer csak vissaznéztem, mire egy kerítés mögött állt mögöttem, már abszolúte feketén. A kezében hol vasvilla volt, hol gereblye (ekkor nevettem, mondom így nem lesz kihívás) , ami utána átváltott lapátra, ásóra. A kutya egyszer csak odaugrott hozzá, de õ fejbe verte, mire az elájult. Felnyúltam érte és lehúztam mellõle magamhoz. Ekkor már lovon ülök, a kezemben lánolgó karddal, és méregetem a kerítést (acél rudakból állt), hogy át tudom-e helybõl ugratni...

megint új szín. Algériában megtámadtak minket (3-an vagyunk) a tengerparton. Kõvel hajigálnak, én csak úgy úsztam meg, hogy beálltam valaki mögé, és így nem találtak el. Jobb hiján beugrottam a  vízbe és elúsztam Franciaországig. Útközben hívtam a partiõrséget is. Át is úgysztam Franciahonba és még jelentést is adtam, de a díszlet inkább fantasy-be valónak tûnt...

Na, elég elmbeteg???)

[katz]

Szokásomhoz híven megint egy kérdéssel jönnék elõ: kinek van még rajtam kivül egy olyan "álomvilága", ahol az álmainak egy jelentõs része játszódik?

ld az én álmaim leirását....

[Beren]

nálam a helyszínek általában elég változatosak. Többnyire a valóság elferdített képei. Bár volt, hogy korábban csupán elképzeltem azt a helyet és késõbb elõbukkant "átszerkesztve". Például, volt, hogy a szegedi tiszai partfal várfalnyi mértûként szerepelt, de volt olyan is, hogy mentem, mentem, tudtam merre kell menni, aztán máshol kötöttem ki ( ez idõnként a valóságban is elõfordul, fõleg, ha én navigálok...). Olykor befigyelnek apróbb grafikai hibák is (hiányzott egy kutya egyik oldala egyszer, nem volt rajta szõr, kiálltak a borgák is, de ott lihegett szemben velem a réten, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és én se ilyedtem meg a látványtól, sõt meg is állapítottam a hibát). Nálam inkább a szereplõk térnek vissza. Vannak jellegzetes alakok, bár az arcukat ritkán látom, csupán az "érzések" ugyanazok. Érdekes, hogy többnyire külsõ terekbe álmodom magam (ha belül vagyok, akkor az általában ismerõs placc, vagy "függõfolyosó", amit nagyon utálok, bár mostanság ezeket is kezelni tudom), de ritka a fás-zöldséges. Egyszer tudom, hogy hegyre másztam (a végén volt egy hatalmas sziklafal, utána váltott a kép, mert hátra fordulva egy alpesi réten voltam, a pixelhibás kutyajószággal). Egyszer volt egy fekete-fehér álmom is: egy három tankból álló konvolyt irányítottam, én mentem leghátul, kezemben a rádió, kikönyököltem a tornyból, és azt ordítoztam, hogy "intézzétek el a lövegeket!!", pedig akkor még nem is Battlefieldeztem... De leginkább a zombis álmokat birom. Volt, hogy menet közben nevettem el magam, de voltak durvább menetek is. Egyszer Samara akart kijönni a tv-bõl, de a kard markolat végébel vágtam orrba, majd felgyújtottam magát a tv-t is (diszkrét filmkritika... ). Általában szokásos szerkóban vagyok, de itt is vannak visszatérõ cuccok: ha lengõ folyosós-lépcsõs rész van, vagy földhöz ragadós, akkor mindig normál ruhában vagyok. De, volt már, hogy ezek után már valami márban másztam fel a falra egy nagy teremben. Igen, elõfordul, hogy, ha érzem, hogy valahogy lelassul a cselekmény, akkor (az álom megszakadása nélkül) képes vagyok változtatni, gyorsítani rajta. Ilyenkor kerül elõ a hol égõ-hol jegesen szikrázó kard, vagy a szellem-fekete, vörös szemû paripa. Egyszer még repületem is, legalágg is a fekete szárnyak erre utaltak, amiket láttam, alattam pedig suhant el a táj.
Persze az álmok idõhöz is kötöttek: az idei Nagy Túra 900 km-e alatt három hétig (és némileg tovább) folyton (nappal is) az Út képeit láttam, EGYBEN. Isteni ( némileg az) érzés, de ugynakkor fárasztó is ekkora adathalmazzal mozogni. Lévén az összes szög helyére is emlékszem. Szóval, ilyenkor már tudom, hogy éjszaka "diavetítés" lesz...
Jó, egyszer leszakadt alattam a lift is, de a legnagyobb problémám akkor az volt, hogy a (éppen szirázó) szárnyaimnak nem volt hely a szûk liftaknában, így kilyukasztották az oldalát, aztán pedig nem tudtam mit kezdeni a lifttel - ha kiszállok, lezuhan, ha nem, akkor meg mindig felmentem vele tizedik emeletre... (Nehéz az élet...)
A napszakok elég érdekesen váltakoznak, volt olyan, hogy a kamera beállításától függöt hogy éppen vihar elõtti kék az ég, vagy süt a nap, vagy éjszaka van.

[kisvirag]

no megint álmodtam
úgy tûnik, ez most ilyen álmodós idõszak.
az egyik nagyon zavaros, meg zagyva volt, mellékesen túl sok az önéletrajzi vonatkozás benne, ezért nem mondom el, mert vagy iszonyatosan hosszú lenne a sok megmagyarázom hogy ki kicsoda benne és miért, vagy nem lenne érthetõ.
de a másik
kicsit fura volt.
Nem vagyok egy nagy énektehetség, sõt. ahogy mondani szokták, szép hangom van, csak hallásom nincs hozzá.
Mindenesetre, sikerült azt álmodnom, hogy én voltam a Nightwish énekesnõje, és épp valami koncert volt, de nem olyan hagyományos, hanem szimfonikuszenekaros, ücsörgõs (talán az Ákos- Andante koncertsorozathoz tudnám hasonlítani) szóval én ott álltam a színpadon a reflektorfényben, csini estélyiben, és valami lassúbb számot énekeltem, sajna a címét így hirtelen nem tudom, elõttem a színpad elõtt egy szép nagy szimfonikus zenekar adta a zenét, õk is szmokingban, mögöttük a nézõtér. igazából nem voltak iszonyú sokan, és láthatóan nagyon tetszett nekik  
aztán a szám közepén fogtam magam, és lesétáltam közéjük, és elsétáltam a sorok közt, meg minden. szerencsére kulturált közönség volt, és nem vetették rám magukat, én énekeltem, mosolyogtam rájuk, õk visszamosolyogtak.... (egy-egy jóképúbb srác arcát mondjuk meg-meg simogattam, azoknak olyan kaján vigyor ült az arcukra)
aztán még volt valami, de végül is felébredtem. Igazából nem csodálkoztam, hogy odakint a koli elõtt épp a Nightwish Wish I had an Angel c. száma szólt igen jelentõs hangerõvel... nem lennék meglepve, ha elõtte az a lassabb szám lett volna, amit álmomban énekeltem

[Beren]

.
Mindenesetre, sikerült azt álmodnom, hogy én voltam a Nightwish énekesnõje, és épp valami koncert volt, de nem olyan hagyományos, hanem szimfonikuszenekaros,  Igazából nem csodálkoztam, hogy odakint a koli elõtt épp a Nightwish Wish I had an Angel c. száma szólt igen jelentõs hangerõvel... nem lennék meglepve, ha elõtte az a lassabb szám lett volna, amit álmomban énekeltem

A Once album ugyebár angliai szimfonikusok közremûködésével készült, úgyhogy könnyen meglehet... bár, elõtte a Dark Chest Of Wonders van, mint elsõ szám, ami (most hallgatom) nem túlzottan lassú, és nyugodt (viszont, remek ütemezése van! a dob és a hegedûk összekapcsolása remekül összejött az elején!:)

[kisvirag]

A Once album ugyebár angliai szimfonikusok közremûködésével készült, úgyhogy könnyen meglehet... bár, elõtte a Dark Chest Of Wonders van, mint elsõ szám, ami (most hallgatom) nem túlzottan lassú, és nyugodt (viszont, remek ütemezése van! a dob és a hegedûk összekapcsolása remekül összejött az elején!:)

jah, Dark Chest is nagyon jó, de nem albumot játszottak, az biztos, hanem összevissza számokat (a Lidi nénitõl kezdve a gyaloglás végén át a egy szál bikinit hoztam elig szinte mindenféle zene ment az éjjel...

[Beren]

jah, Dark Chest is nagyon jó, de nem albumot játszottak, az biztos, hanem összevissza számokat (a Lidi nénitõl kezdve a gyaloglás végén át a egy szál bikinit hoztam elig szinte mindenféle zene ment az éjjel...

(a Dark Chest tényleg az: sugalmadra este végig is hallgattam az albumot... kb ezredjére... )
Akkor nagy mázlid van! Gondold el, ha mondjuk a Lidi nénit, vagy a Gyaloglás végét kellett volna Nightwish-stílusban elénekelned... szimfonikus kísérettel...
Amúgy, van egy olyan klippem, ahol a Tarja nagyestélyiben énekel (vmi jótékonysági bigyó lehetett, mert teflonszám volt a sarokban)...

[kisvirag]

jajah
nem tudom mi van velem, de rakatra álmodom a hülyeségeket...
ime a mai felhozatal:

tél volt. hó.
otthon voltam Makón. mentem valahova. az útvonalat visszagondolva, a suliba (az általánosba, ahova jártam, és ahol anyu dolgozik). az út nem volt teljesen havas, de azért volt hó, meg latyakszerû valami, a lényeg, hogy az utak nem voltak tiszták, hanem csúszósabb formák.
Az általános közlekedési eszköz nálunk a kerékpár, vagy a gyaloglás. Errefel síléccel indultam neki...
ráadásul teljesen fura volt, mert nem is voltak egyformák, a jobbb lécemnek a kötése pl kicsit nagyobb volt, és mondanám azt, hogy a bakancs így "lötyögött" benne, ha lett volna a lábamon síbakancs. de nem az volt... ilyen zokni-cipõszerû istentudja mi volt, de könnyû volt, és hajlékony. eljutottam az utcánk végére, egyébként fura, mert nem futólécek voltak, mégis úgy mentem velük... szóval az utca végén a jobb lábamon elengedett a kötés, és nem bírtam rendesen visszalépni bele... ott szenvedtem vele. aztán ott a sarkon van egy kocsma, és valahogy elõkerült egyik haverom, és nekiállt segíteni, és a kocsma meg úgy nézett ki, mint az egyetemi könyvtár egyik belsõ része (hö?  :eeek: ) ráadásul amikor állítani akartunk a kötésen, kicsit fura volt, nem egészen olyan, amilyennek egy sílécnek lennie kéne.... nomindegy, ezen már nem akadok fel.
Aztán nagy nehezen sikerült rendesen belelépnem mindkét lécbe, és indultam tovább. de addigra jöttek munkásautók, és az egyre havasabb utakat (hogy honnan, nem tudom, mert nem is esett a hó, egyébként nem éreztem, hogy hideg lenne, vagy ilyesmi) nekiálltak homokkal! (végre nem sóval rongálják a környezetet) felszórni (mondjuk wtf nem eltúrták, azt nem tudom, dehát, az én álmom,már semmi se lep meg). szóval kevéssé csúszott az út, és tudtam, hogy ez nem tesz jót a lécnek (már a jókis homok szépen felkarcolja), de mindenesetre egész jól mentem, és mérgelõdtem, hogy ha nem kellett volna a kötéssel szenvedni, akkor még a munkásautó elõtt mehettem volna, és nem lenne ilyen a dolog... de aztán a köv utcában amibe bekanyarodtam, még nem jártak, és ott egész jól mentem. Sajnos nem sikerült eljutni a célig, mert közben felébredtem.

Egyébként teljesen fura, 3-4 napja az óracsörgés elõtt néhány perccel felébredek.... ami persze jó, csak fura

[kisvirag]

na kedveskéim, újra itt a lassan szokásossá váló álombeszámolóm.
Tegnap azért nem kaptatok, mert szerencsére elfelejtettem, csak néhány érzés maradt meg benne, de nagy hülyeség volt, szokás szerint.
cserébe ma éjjel kétszer is álmodtam

lássuk az elsõt. megint kijött a vad-gyilkolós énem.

Valami olyan sztori volt, hogy nem egyedül voltam, hanem ilyen erdõszerûségben kirándultunk, bár inkább dzsungelnek nevezném, szóval, ottan kirándulgattunk, és nagy bánatunkra sikerült meglesni egy bácsit, amint éppen valakit legyilkolt. Nah, mentünk tovább, de ugye, üldözötté váltunk, mert õ meg jól észrevett minket.
találtunk egy helyet, ahol úgy tûnt el tudunk bújni akár hosszabb idõre is.
Aztán kajások lettünk, voltak ilyen mindenféle bogyók, meg valami kókusszerû dolog, amirõl csak én tudtam, hogy jó, egyébként az álomban kókusz volt, de valójában nem, mert annak túl kicsi, meg puhahéjú volt. szóval én okosítottam fel a többieket (egy fiatalabb lány, egy idõsebb férfi (apa?), meg még valaki, de rá már nem emlékszem. hogy meg kell törni, ki kell inni a levét, aztán meg a belsejében lévõ puha részt jólmeglehet enni. A kiscsaj majdnem kiöntött egy egész kókuszkányit, kicsit se lettem mérges, mert elég kevés érett volt még a fákon (nem is pálmák voltak, hanem ilyen mintha a mi gyümölcsfáinkat keresztezték volna a szomorúfûzzel, meg valami bokorral. szóval a pasi mégis ránk talált. ilyen amerikai filmekben látható hátul platós kisteherautószerûséggel volt, farmerban, akármi. valami légpuskaszerûség volt nála. elkezdett lvöldözni ránk. Mindenki tök mafla volt, én kiabáltam, hogy ugyan bukjanak már le a földre, meg próbáljanak fedezéket keresni. Én is hasra vágtam magam, és az egyik bokorszerûség mögé kúsztam, miközben figyeltem, hogy mi történik.
Itt emlékeimben kimarad egy kis rész (nem az álomban, csak nem emlékszem pontosan), a lényeg, hogy valahogy elvettem/tük a fegyvert a sráctól, meg valahogy harcképtelenné tettük.
Én ekkor javasoltam, hogy kötözzük meg, hagyjuk itt, menjünk ki az erdõbõl. Valamiért nem tetszett ez a többieknek, és nem akarták megkötözni, meg kimenni se úgy hogy itthagyjuk, már erre sem emlékszem pontosan. Addig addig, hogy a pasi magáhoztért. a fegyver még mindig nálam volt (úgy mûködött, mint a légpuskák, de vicces, mert kb 5centis csavarok( ) voltak a "töltények" még korábban odafutottam a pasi kocsijához, és kimarkoltam az anyósülésen lévõ dobozból egy adagot. Szóval a pasi felébredt, akkor a többiek mittom hova lettek, de a lényeg, hogy elkezdett felém jönni. Én elszaladtam, közben megtöltöttem a puskát, majd céloztam, lõttem. Hason találtam, meg se kottyant neki, pedig ott állt ki a csavar a hasából. Újból tölt, lõ, ekkor szívtájékon találtam, az a csavar is áll ki a fasziból, az továbbra is jön felém, és istentelenül röhög. Ekkor már kezdtem parázni, mert éreztem, hogy a fegyverrel nem leszek képes idõben hatástalanítani a srácot, és utol fog érni, és jaj nekem. És ekkor hirtelen megjelent elõttem nagymamám, és elkezdett valamit a pasinak magyarázni, aki megtorpant, én közben töltöttem, céloztam, de lõni már nem maradt idõm, mert felébredtem...

akkor kimentem WCre (éjszaka sikeresen kitakaróztam, és kivolt az egész derekam, ezt a vesém nem kultiválta túlzottan)

utána kicsit nehezen aludtam vissza, de jött a következõ álom.

anyuval (közben néha olyan érzésem volt, mintha az exem édesanyja lenne ( ) na lényeg. kocsival mentünk valami állomásig. illetve õ kocsival, én bicajjal. Én lezártam a szabadban a bringát, de ez egy zárt udvarszerûség volt. a kocsit (ami a mi Megane-nk volt) pedig egy ilyen fedett garázsszerûségbe tettük le, ahol 3 autó fért el egymás mellett. Szépen lezár, elmegy. Ami közben volt, arra nem emlékszem, talán nem is lényeg. Visszaértünk, valami 2-3 nap biztos volt. Elõször elfelejtettem, hogy a garázsba raktuk a kocsit, és elkezdtem parázni, hogy nincs meg az autó. de aztán anyum (az exem anyja) eszembe juttata, hogy hova tettük. kinyitottuk, és mit látok? az exem faterjának 6os mazdája, kicsit összetörve, leragasztva, balesetesen áll ott, úgy, hogy hatósági engedély nélkül el sem lehet vinni... vicces.
aztán anyum valahogy eltûnt (egyébként neki nincs is jogsija), én meg mentem a bringához. következõ szívbaj ott ért. az én drágaságom (nagyon szeretem azt a bringát, jó is, meg nem is volt olcsó) hihetetlen állapotban van ott. a hátsó kerékben nem is 8as, hanem 888as van, a külsõ gumi kifordulva, az elsõ kerék helyén valami mini kerék (24es alatt milyen kerékméretek vannak?) a shimano váltóim (most kicsit bizonytalan vagyok, hogy tényleg azoke...) lelopva, a fékek is... szóval, lényegében mnden, ami mozdítható volt rajta, le lett szerelve. valójában már csak egy meggyalázott holttest volt, és nem is egy bicikli... azért valahogy el tudtam vele indulni, bicajozni, de mivel a váltókat leszedték, ezért majdnem a legnehezebben tekerhetõ állásban volt, meg ilyenek... szerencsére aztán felébredtem ekkor is, elég siralmas volt szegény.

aztán most jut eszembe, volt egy harmadik álmom is.
arról kicsit halványak az emlékeim.
buszmegálló, ott valami pékség, ami mingyárt zár, ahonnan vettem 4 zsömlét, aztán siettem a 6órási buszhoz, és már nem tudom hova mentem...
meg valami még... egy ház, emberek, de ez nagyon halvány, nagyon ködös, nem tudom megfogalmazni... a lényeg, hogy az sem a vidám dolgok közé tartozott... de asszem igy is volt mit olvasni
félek, hogy holnap is jelentkezni fogok

[katz]

Te mindig, minden álmodban menekülsz vmi elõl?

[kisvirag]

Nem, pl a biciklisben sem volt menekülés

[kisvirag]

jelentem, ma éjjel ismét álmodtam.
de ez is eléggé túlteng az életrajzi ismereteket követelõ eseményektõl és motívumoktól, igy most inkább nem osztom meg.
de az álom-tour továbbra is folytatódik.

ja, és most sem menekültem!

[Sidney]

Ma éjjel én is furát álmodtam... Igaz, volt is rá idõm 10 óra alatt. Szóval a lényeg az, hogy álmomban a koliból vmi igazi kisértetkastély lett, a lift magától mûködött (na jó, ez néha a valóságban is elõfordul   ) a folyosón meg furcsa szõrös lények mászkáltak kék csíkot hagyva maguk után. A takarítónõnek még szárnya is volt, persze nem az a szép fajta, hanem inkább olyan, mint egy légynek. Ja, és vmi sötét alak jött át a falon vámpírfogakkal (egész helyes volt), közeledett az ágyamhoz, aztán leesett a ruhaszárítókötél, és itt ébredtem fel. Ki tudja, lehet holnap jön a folytatás...

[kisvirag]

no

kicsit elhallgattam, de ennek nem az az oka, hogy nem álmodtam, hanem az, hogy mostanában túl fáradt vagyok, hogy az álom/ébredés pár másodperces határán túl megjegyezzem a dolgokat.

csak részletek, bevillanások, érzések maradnak...

talán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal. kicsit talán az SR-es implanthoz tudnám hasonlítani (ki tudja, lehet hogy az volt ) naszóval. sztori teljesen homály, de valami rosszat kellett megsemmisítenünk... már nem tudom mi volt az, de a lényeg, hogy ilyen valami térkapu, vagy hasonló, ilyen örvénylõ energiából álló kapun kellett átvinni. de az, aki átment a kapun, az igy elveszti ezeket a plusszokat, sõt, asszem nekem meg is kellett volna vakulnom... szóval szépen átvittük, megsemmisitettük, megmentettük a világot (hogy kikkel, ne kérdezzétek), és én ahogy visszajöttem, egy néhány pillanatig valóban nem láttam semmit, aztán ismét. kicsit homályosan elõször, de aztán egyre tisztult ki (kicsit olyan, mint mikor a TVn programot keresünk, és elõször kicsit hangyás, kicsit homályos, de aztán jó lesz) és a végén majdnem teljesen olyan volt, mint elõtte (azért egy kicsit mindig homályos maradt, de nem zavaróan), és én ezen nagyon csodálkoztam, mert tudtam, hogy ennek nem így kellene lennie.
aztán... tényleg csak érzések, furcsaságok...
de az álmaim nyugtalanok, mint ahogy az éjszakáim is. nagyon nehezen alszok el, többször felébredek, van hogy felriadok, kiver a víz. Nem szokásom rosszat álmodni. azt hiszem, azt kétszer tettem meg csak eddig
Az egyik az vol, mikor azt álmodtam, hogy nagymamámék házát terroristák támadták meg, és lelõtték apámat, aki erõsen vérzett, és igy azt követetlék, hogy menjünk ki (asszem engem akartak valamiért, de erre már nem esküszöm meg), és bár a végén sikerült elfogni õket (rendõri segítséggel), de apámon már nem lehetettsegíteni. Ez nagyon régi álmom, legalább 5 éves... de lehet hogy több.
A másik meg az volt, mikor nõvéremet ölték meg, és én nekiálltam a gyilkos után nyomozni. Akkor éjjel álmomban, de a valóságban is sírtam, mikor felébredtem. Ez azt hiszem még az elõzõnél is régebbi, vagy a környéki álom.

akárhogy gondolkosom, nem sikerül semmit sem felidézni a most éjjelibõl... talán késõbb.

[katz]

talán tegnap volt valami sci-fi/fantasy szerû álmom. valami fura lény voltam. Nem vámpír, de vltak ilen különleges tulajdonságaim...
illetve, pont azért mondtam, hogy sci-fi szerû, mert bár már nem tudom eldönteni, de mintha implant segítségével lettem volna az, ami. Amire fixen emlékszem, az a különleges látás... sokkal élesebb, mint az átlagemberé, zoom, éjjeli és infralátás opciókkal...

A következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

[kisvirag]

A következõ lépés meg az lesz, h te is Predátoros avatart választasz...

ettõl azért még nem kell félni

[kisvirag]

ööö

kicsit majdnem sikerült elfelejtenem, hogy mit álmodtam, de még idõben eszembejutott

szóval, már ez se mteljesen tiszta
de
asszem itt is több álom volt.
Volt valami öreg néni, akivel így sétáltunk. Nálam valami bicikliszerûség volt, de inkább bevásárlókocsihoz hasonlított. Az úton elszórva meg mindenféle ilyen kis figurák és kövek, akik jó sokat értek, én meg szedegettem össze õket, pakoltam a kocsiszerûségre. A néni minig el akart ezt azt csórni, de nem hagytam. tudom hogy volt egy különösen szép kõ, átlátszó, tökéletes csiszolással, na azt is le akarta nyúlni, nem hagytam. Õ csak azért volt velem, mert azt állitotta, hogy nála van kapu (térkapu) a már nem emlékszem hova. Valami falu vagy város felé tartottunk, és én már láttam a vasutállomást, megaz épületeket, akartam tovább menni egyenesen, de hirtelen ilyen futóhomokszerûvé vált az egész (asszem pont azért kellett a néni kapuja, hogy ezt a részt átugorhassam) szóval, elkanyarodtunk hát (kisértetiesen hasonlitott az egyik makói utcára), és elmentünk a nénihez. Ilyen pinceszerû helyen lakott. És nagyon gyanússá vált, hogy nincs is kapuja, mikor elõkerült egy szarkofág... kiderült, hogy meg akarja nekem mutatni a kitudja hány évvel ezelõtt meghalt férjét. elég morbid volt... meg el akarta szedni a figuráim meg köveim de nem hagytam. igazábol nem tudom mi lett a vége, mert felriadtam.

Másik.
valami hajószerûség, de nemigazán az, inkább tengeralattjáró? fene tudja, a végén inkább ilyen vízbe süllyesztett épületkomplexumnak tûnt.
Itt is valami gonosz dolog volt, "anya" ilyen kicsi fej vagy trutymószerû valami volt, de szóval ilyen fontos dolog, amire még az életem árán is. Aztán jött valaki, vagy nem is tudom (bocs, hogy ilyen zavaros, de az emlékeim is azok, több részlet már elveszett), szóval, kicsúszott a kezembõl, vagy valaki kilopta, vagy mi volt, és ilyen csigalépcsõszerû dolgon elõször fel majd lefelé ment. Lefelé mondjuk inkább hasonlított csúzdaszerûségre... errõl az jut eszembe, hogy általánossulimban elég apró lépcsõfokok vannak, és olyan szépen le vannak koptatva, hogy simán cipõtalpon le lehet csuszkálni rajtuk, azt mindig is élveztem szóval, a lényeg, hogy vizes volt a stuff, csúszott, de nekem sikerült idõben elkapnom, és szoritottam nagyon, nehogy megint kiszabaduljon a kezembõl, és még mélyebbre csússzon (azt hiszem, az már nem lett volna túl egészséges senkinek, ha lejjebb kell menni) csak a feljutás kicsit gondot okozott a vizes csúszós fokokon...  hm
reggel kicsit plasztikusabb volt még az egész, de akkor valamiért elmaradt
evvan

[kisvirag]

nacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

na de azért, a ma éjszakai termés:

nõvéremék házában volt, de mégsem egészen az volt (ez tipikus motivum, ogy az, de mégse ugynézki). valami eltünt a házból. valami olyan, aminek nem lett volna szabad. én meg egyedül voltam. egyedül hagytak helyszinelés után rendõr bácsik is, mindenkik, és én féltem rendesen, mert hogy mi van, ha visszajönnek?
kinn álltam a sötétben, épp akkor elõtte nemrég mentek el a rendõrök, jön két csajszi, és angolul (magyar szavakkal megtûzdelve) arról érdeklõdnek, hol van legközelebb étterem, ráadásul olyan, ahol rákot ehetnének. Külhoninak próbálták kiadni magukat, de rájöttem ám, hogy perfektül beszélik a magyart, de azért hagytam, had játszunk. szóval mondtam, hogy itt az utca végén is van egy jó étterem (ez nem elõször jelenik meg álmomban), de nem tudom, hogy van e rákjuk, és mondtam, hogy nézzenek el a fõtéri étterembe, mert ott talán. aztán az után kezdtek el érdeklõdni, hogy ott jó e a somlói. kicsit meglepõdtem, hogy iért étterembe akarnak ezek somlóizni, de aztán kiderült, hogy ahonnan állitolag jöttek, ott nincs külön cukrászda, meg igazából túlsokféle süti se, na, szépen elmagyaráztam nekik, mi az a cukrászda, és azzal kapcs is útbaigazítottam õket. köszönték szépen, és nekiindultak. én meg már mittom miért, utánuk mentem (vagy nem is utánuk, csak én is mentem? )
lényeg a lényeg, hogy mikor a cukrászdához értünk, kiderült, hogy ezek ilyen tolvajcsajszik, csináltak gy kisebbfajta felfordulást, majd lenyúlták amit lelehetet, és a kavarodásban leléptek. Én ezt láttam jól, meg azt is, hogy a cukrászda melletti házba (ilyen emeletes panelszerû) bementek, akármi. Viszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni. Õk még valamit csináltak a házban, tehát volt egy kis egérutam, ráadásul valamiért meg voltam gyõzõdve, hogy kocsival jönnek utánam, na most nálunk a fõtér kellemesen úgy van megoldva, hogy gyalog seperc alatt át lehet rajta vágni, de kocsival barominagyot kell kerülni. Na szedtem a lábam, aztán hirtelen valahogy biciklire kerültem, hajtottam, mikor áll egy furgon, nyitott ajtókkal, benne rosszarcú emberek. gyanús volt, hogy közük lehet a csajokhoz, fõleg mikor észrevettek, és tanakodni kezdtek, hogy mi van, ha én vagyok az? Jól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?" kicsit furán néztek, aztán arra jutottak, hogy nem, én mégsem az vagyok. Na most szedd magad nagylány, mielõtt rájönnek, hogy mégis. aztán jött valami épület.
ismerõs volt
szal, tudtam, hogy itt szépen egérutat nyerhetek.
volt egy fotocellás ajtó, fekete. Imádkoztam, hogy most feltáruljon. És ahogy alá értem, kinyílt, és én beléphettem. Bent teljes fényár, a teremszerûség üres, fehér, de a sok fénytõl sárgán ragyogó csempék. Az ajtó bezárult mögöttem. tudtam, hogy már nem fordulhatok vissza (közben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...). ahogy az egyik falhoz közeledtem, ott is feltárult egy újabb ajtó, itt meg kellett hajtanom a fejem, hogy át tudjak menni, azután azt hiszem még egy ajtón átmentem (ott az ajtó becsípte a köntös végét, alig birtam kirángatni ) ekkorra már rég ellettek felejtve az üldözök, egyfajta átszellemültség vett rajtam erõt.
A következõ teremben voltak, ahova beléptem, szintén lányok, ismertem õket, de igy fogalmam sincs, hogy kik lehetnek. valami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon. az edzõnõt barátként üdvözöltem, és kicsit olyan érzésem volt, hogy én sem kezdõ vagyok ebben a csoportban, hanem sõt... mindenesetre nem merem sem vallási, sem egyéb ideologiai csoportnak nevezni a dolgot, de öööö szóval érzésem szerint sötét dolgokkal foglalkozott

szóval, érdekesen kanyarok után, ide lyukadtam ki

[Kuroi Tenshi]

nacsókolom, jóreggelt
megint itt vagyok

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Én csak nagyritkán álmodom. Kissé furán alszom néha. Ha álmodok is, gyakran elfelejtem már mire a reggeliig jutnék, van olyan, hogy csak arra emlékszem, minth ma álmodtam volna.  Ha meg néha emlékszek is részleteire, akkor vagy nem emlékszek a nagyrészére, csak a végsõ néhány motívumra, vagy pedig nincs idõm beírni

[Necrid^]

Én mindig baromságokat almodok amit sztem senkit nem érdekli

[teraflare]

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

Hallottam régen egy történetet aminek az volt a lényege, hogy aki rossz ember, annak egy esernyõs bácsi (asszem) ellopja az álmait, így mikor felébred nem emlékszik rá. Na én ezért nem szoktam rá emlékezni (csak ha még az ellopáshoz is selejt   )

"hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Na, én ezt vizuális ember lévén elképzeltem...  

Amúgy egy érdekes dolgot tapasztaltam meg. Álmomban már sokszor zuhantam le magas helyekrõl (na,tériszonyom van és kész) és földetérés elõtt fel szoktam ébredni, és még érzem azt az érzést ahogy zuhantam. Na tegnap az Elsõ Szegedi Egyetemi és VSI Extrém Sportnapon (ezt mégegyszer nem írom le) kipróbáltam a Bungee Jumping-ot (csak 1000 forinto volt). Majd betojtam ,de végül eldõltem és zuhantam (a szemem nem csuktam ám be   ) És az az érzés pont olyan volt mint álmomban szokott lenni. Kérdés: Honnan a jó #&#@# ból tudja a testem, hogy milyen fizikai,mentális dolgok történnek ilyenkor, mikor emlékeim szerint én még szabadesésben nem nagyon vettem részt (max 2 méterrõl). Erre vagyok kíváncsi.

[aquana]

nekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

csak az érdekesebb részletek... tessék röhögni!


Otthon voltam... anyámnak ilyen furcsa zöld arca volt és nagyon hosszú, fekete körmei... megtámadott, és megpróbálta kivájni a szememet, és sikítozott, meg csiklandozott. (Ezek közül érdekes módom a csiklandozás a legrosszabb, gyûlölöm...) Kiderült, hogy õ nem is az anyám, hanem valami boszorkány, aki egy gumimaszk :eeek: kivittem az utcára a napsütésbe, és elolvadt. Ez az álom loopolt párszor.

Következõ álom: a házunkban voltam, még mindig... de már valami idegbeteg, nyomorék idióta voltam, aki mindig rángógörcsöt kapott. Lementem a pincébe és összefutottam egy sráccal, akit szinte alig ismerek... közölte, hogy nem is kellett volna diliházba mennem (az álmomban onnan jöttem ki), és hogy nincs semmi bajom... meg hogy miért nem sikerült rendesen megölni magam. Erre sírógörcsöt kaptam, és mondtam neki, hogy sajnálom, h még élek.

Köv snitt: valami fura ember voltam, valaki, akitõl félni kell... volt egy "ellenpólusom" (egy ismerõsöm), akivel nem volt szabad találkoznom, mert ki tudja, mi történik... a soroksári Tesco környékérõl indultunk haza kocsival (hát, az egyik pillanatban kocsi volt, a másikban busz), és nem igazán haladtunk, szóval azt akartam, hogy repüljön a cucc... növesztettem rajta szárnyat, de nem akart repülni az istenadta :/ Amikor megérkeztünk, kiugrottam a kocsiból, és leszaladtam a villamos alá (meg is haltam. Legalábbis azt hittem).


köv dolog amire emlékszem: egy laborban voltam, Sephiroth testében   . Nagyon zsír volt... hosszú, ezüst hajam volt meg minden... meg fiú is voltam, brr... >.< Mindenféle csövek voltak a mellkasomban, és Hojo (asszem õ volt) azt magyarázta valakinek, hogy Sephiroth igazi lelke már meghalt, és én csak egy töredékes tudat vagyok az eredeti testben, de elrontottak valamit és már csak a halálra vágyom...   meg hogy valahányszor kiszabadulok, megpróbálok meghalni, de mivel a testem tele van mako-energiával és Jenova sejtjeivel, nagyon gyorsan gyógyulok, és mindig felélesztenek. Ja, és még volt két személyiség a testemben, egy tömeggyilkos és egy ilyen teljesen depressziós valaki, aki nem mozdult egész nap. Aztán körbehordoztak, és megmutattak embereknek. End.

...még sose voltam Sephiroth álmomban... InuYasha már igen  

nos, kommentár? azon kívül persze, hogy "hát te teljesen õrült vagy?"  

[Yakumo]

Azt nem mondom, hogy õrült vagy, de ilyen nyakatekert álmot én kb. egy hét alatt tudnék összehozni :eeek:
Az hogy Sephiroth voltál az kircsi, fõleg, hogy lány vagy! Tök gáz lehetett!  

[aquana]

hát, az agyam megpróbál meggyõzni, hogy nézzem már meg az Advent Childrent... ma éjjel valami mutáns izé próbálta meghódítani a világot, ami asszimilált engem, és felváltva voltam Kadaj és Yazoo

nagyon meg kéne nézni

[Kuroi Tenshi]

nekem a ma délutáni szunyókálásom alatt sikerült valami ritka nagy baromságot összehoznom...TÉNYLEG baromság >.<

Nekem legutóbb a matekszigorlatra való felkészülés közben voltak ilyen pillanataim, de abban benne voltak a gyógyszereim hatása is... kíváncsi vagyok, hogy esetleg nem kevertek-e valamit a gyógyszereimbe, mert ugyan már évek óta szedem õket, de még ilyen furán nem voltam...
Szóval így matekkönyv és füzet olvasása közben voltak az ilyen egyre-nehezebben-tudom-nyitvatartani-a-szemem részek, és bár máskülönben mindig nehezen alszom el és az álom is sokkal késõbb jön, ha egyáltalán jön, de itt gyorsan ez a tanulás (nevezzük annak...) - nem bírom a szemeim nyitvatartani - lecsukódnak - és már álmodom is állapot volt. Na ott voltak olyanok, hogy a mondat elsõ fele köszönõviszonyban sem volt a második felével, semminek semmi értelme, egyik pillanatban egy nõ vagyok, utána mire akivel beszélek, válaszol (persze teljesen mást), addigra megint férfi, és közben az ég vörös/narancssárgáról hirtelen sötétkék/lilára vált meg ilyen hasonló zagyvaságok  :eeek:  

[teraflare]

de abban benne voltak a gyógyszereim hatása is...

Te meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is.

[Kuroi Tenshi]

Te meg mit szedsz? Ilyen kell nekem is.

Parlazin a felnõtt adag duplájában, néha triplájában  

De ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is

[katz]

Azt nem mondom, hogy õrült vagy...

De én igen

De ez annyira nem jó. Ha a hatás fontoabb, adhatok a piros cukorkáimból is

Nekem is nekem is

de most komolyan

1. rajtam kivül senki nem álmodik?
2. rajtam kivül senki nem emlékszik rá?
3. rajtam kívül senki nincs annyira hülye, hogy megossza a társasággal?

1. Mostanbán túl fáradt vagyok az álomhoz
2. De én. ld: a listám...
3. Nincs idõm leirni

Viszont, szokás szerint, észrevették, hogy észrevettem õket. na akkor állj neki szépen futni...

szokás szerint

Mi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

Jól leszólítottak, de jól bunkó stílusba beszéltem velük, ilyen alpári paraszt módon, hogy "hö, miva köcsög, hozzám szótá?"

Vajh kitõl tanulhatod ezt a viselkedést?

közben a ruha is eltûnt rólam, és egy hosszú sötétbordó plüss köntös, amolyan kapucnisféle került rám, és azt hiszem, hogy semmi nem volt alatta...

Jól hangzik

valami tornaszerût mûveltek, az egyikõjük meg pont azt mutogatta egy ilyen edzõszerûségnek (szintén nõ, csak azok voltak), hogy milyen szép lila folt éktelenkedik a térdén, és ezzel lényegében azt akarta megmutatni, hogy immár immunis a fájdalomra, az egyik lányka, aki még újoncnak tûnt, kicsit hitetlenkedve és sziszegve figyelte ezt a lányt, látszott, hogy õ még nem tudott túllépni a fájdalmon.

Vhogy ismerõs az alapja ennek