Álmok

[kisvirag]

Mi elõl menekülsz mindig? A valóság elõl? A mindennapok szenvedései elõl?

jokerdes
de szerintem anyukam hulyesegei elol... kb 13-14 eves korom ota vagyom arra, hogy elkoltozhessek otthonrol....

egyebkent a hetvegen is almodtam, josok hulyeseget megint, de azt hiszem, ezek kozlese most elmarad (foleg, hogy egy-ketto eleg sikamlosra sikerult)

[kisvirag]

újabb hétfõ, újabb éjszaka, újabb álmok

ezek most nyugodtabbak, és tisztábbak, persze ettõl még nem normálisabbak...

azt mondjuk hirtelen nem tudom melyik volt hamarabb...

szóval valami természeti katasztrófa fenyegette a Földet, az ég be volt csúnyán borulva, kis tornádók mindenfelé, már elég sok helyet tönkretéve, rengeteg haláleset, akármi. Én sétáltam az utcán, és a pusztulást néztem. volt egy utca, ami még egész épségben megmaradt...
aztán látom hogy egy csaj csönget be egy házba, valahogy felkeltette az érdeklõdésemet. mint kiderült, azért jött, mert ilyen önkéntes féle, és hogy neki jutott "tisztül" hogy a ház még élõ lakóinak megmondja, a család röbbi tagja meghalt az idõjárás szörnyûsége miatt. Valamiért én is bementem vele. elõször azt hittem, teljes család oda, tehát apa anya gyerekek, nem is nagyon számitottam arra, hogy találok valakit a házban. az elég szépen berendezett, módosabb ház volt. ahogy felmentem az emeletre az egyik szobában egy csecsemõt találtam... szegényke akkor ébredt fel, és kicsit nyûgös volt. Felvettem, de nemsoká megjelent egy ilyen cselédlányszerûség. Mondtam neki hogy mivan, eléggé nekikeseredett. aztán átvette a gyereket. Na mondom szép, gyerek itt maradt teljesen egyedül. aztán lementem az elõszobába, és hirtelen egy harmincas éveiben járó, jóképû férfi jött be a házba, kis aktatáska, barna sportöltöny. Kiderült, hogy õ a férj, és mikor bemutatkoztam, meg köszöntem, valahogy úgy szervezte magát, hogy a fenekemet közelebbrõl is bevizsgálhassa kézzel... mikor elmondtuk neki, elõször nem akarta elhinni, azt hitte viccelünk/ek, de aztán mikor újra elmondtam, és érzékeltettem vele a dolgokat, hogy a felesége, és akkor ezek szerint a nagyobbik gyereke meghalt, akkor elkezdett sírni, és a nyakamba borult, de kicsit mû volt a dolog, és megint a fenekem állt neki fogdosni... utána lehet hogy volt még valami, de az már nem tiszta, talán rá akart venni, hogy "vigasztaljam" meg, vagy vmi ilyesmi...

másik.
annak csak egy része teljesen világos (lehet hogy nem is volt több?)
a lényeg, hogy már megnemmondom melyik ország, meg mikor, de alényeg, hogy ilyen fõhercegnõ akármi szerûsége voltam egy tartománynak. Szal, több tartmány volt az országban, amelyek valamennyire autonómok voltak, és ilyen hercegi, vagy fõgrófi, vagy hasonló (már nem emlékszem a megnevezésre) nemesi emberkék irányították, de az országnak volt egy királynõje is, és az utobbi idõben szokás lett, hogy az egyes tartományok elöljárói nem új utódot választottak maguk mellé, hanem felajánlották a királynõnek, hogy igy legyen egységesebbé az ország. Én lettem volna a trónörököse az adott tartománynak, de tudtam, hogy az emberek azt várnák el, hogy itt is a királynõnek ajánljuk fel a tartományt, és én magam is ezen a párton voltam, de a tartomány aktuális elöljárója meg nem... szóval egy megoldás maradt, gyilkosság áldozatává válok... jobban mondva öngyilkosságé....
nem tudom, hogy más oka is lett volna...
de a léneg, hogy talán altató volt az, amibõl iszonyú mennyiséget beszedtem... még emlékszem a csodálatos termekre, amiket végigjártam, és éreztem, hogy egyre nehezebbek lesznek a tagjaim, hogy elálmosodom, hogy le akarok feküdni... ekkor feléledt bennem az életösztön, és elkezdtem küzdeni az érzés ellen, bejártam a szobákat, volt egy gynyörû kristálycsilár valahol
de persze végül is, a gyógyszer volt erõsebb, és összeestem (olyan 900as évek eleji stílusu ruha volt rajtam egyébként), ahogy ott feküdtem, még mindenféle gondolatok jártak a fejemben, hogy vajon mit gondolnak majd, ha megtalálnak, és hasonlók, aztán pedig elveszítettem az eszméletem.

az álom is kb itt ért véget... még sosem volt halálközeli élményem álmomban, és nem vagyok egy öngyilkos hajlam, sõt, foggalmam sincs, hogyan sikerült az agyamnak ilyesmit kiszülnie...
nade, néha csodálatos dolgokra képes

[Necrid^]

Merre vagy kisvirag? hol van a mai álmod? esku kezdem minden nap várni hogy ide irjon

[kisvirag]

néhány kedves munkás elvitte
na de mosmár jó
szal, majd jövök megint
mert persze most is összeálmodtam sok hülyeséget...
most csak egybõl emlékszem annyira (pillanatnyilag arra sem emlékszem, öt perce, mire gondoltam, vagy mit akartam csinálni)
hogy valami barátnõm felhívott, és japánul elkezdett nekem amolyan animes mikor olyan iszonyu magas hangon elkezdenek a csajok lelkendezni stilusban magyarázni valamit iszonyu gyorsan... aztán mondtam neki h héjho, igaz h elkeztem japánt tanulni, de talán magyarul
aztán meg az egyetemre törtünk be, vagy lopakodtunk, vagy nem tudom mit csináltunk, de éjszaka volt, és enm lett volna szabad ott lennünk

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

[Itachi]

Eddig még nem írtam ide, de ezentúl fogok mert meglehetõsen fura/morbid álmaim szoktak lenni.
Ma elmúlt éjjel pl. álmomban apránként élve megynyúztak, ami meglehetõsen fájt.Elõtte meg ha jól emléxem bilincsbe vertek és eltörték az összes csontot a kezemben meg a lábamon, nehogy szökjek.... :eeek: (mondhatom, ez se volt túl kellemes) Eléggé fura álom volt.És ez csak az a része amire emléxem.

[Necrid^]

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

Nincs mit

[Necrid^]

Egyébként Necrid, hogy már aggódtál értem

[Relunx]

A legutóbbi álmomban kosaraztam pár emberrel, és akárháynszór kosárra dobtam a labda mindig "visszaszált" hozzám...

Relunx

[kisvirag]

mmmm
na megint itt vagyok

ma megint többet sikerült álmodnom, de megint nem emlékszem mindenre.
Legyen itt elsõnek, amely a legjobban megmaradt bennem:

Volt egy lány, aki olyan 17-8 éves lehetett. Teljesen olyan volt, mintha én meg fiubol lennék, de közben mégsem. szóval érdekes volt. Nos, ez a kiscsaj egészen addig be volt zárva egyetlen szobába, és sosem jöhetett ki onnan, igy halvány fogalma sem volt a világról meg a dolgokról, de most meghalt az apja, aki így tartotta, és kijöhetett, én meg nem is tudom honnan ismertem, vagy hogy kerültem a közelébe, de én kisérgettem, és magyaráztam neki a dolgokat (remélem egyeseknek mond valamit az, hogy tegnap a Berserk 2. kötetét olvasgattam...)
Egy gyönyörû parkban sétálgattunk, õszelõ volt, szép verõfényes idõ, a fákat, a madarakat mutogattam neki, meg a virágokat, és õ iszonyatosan lelkes volt, és rendkívül tetszett neki az egész, le volt nyûgözve. Aztán elértünk a park szélére, ahol a házak kezdõdtek, azt is érdeklõdéssel figyelte, meg kérdezgetett, aztán a figyelme egy gesztenyefa-sorral beültetett utcára vetõdött (van ilyen Makón, gyönyörû, de életveszélyes õsszel (hulló gesztenyék kerülgetése rulez). Aminek a levelei már kezdtek megsárgulni, és kérdezte, hogy azok a fák miért néznek ki ilyen szomorúan, én meg mondtam, hogy minden fa (na jó, nem minden) õsszel elhullajtja leveleit, de elõtte sárga, vörös és barna színbe öltözik, és hogy ez gyönyörû. Õ kicsit elszomorodott, mikor meghalotta, hogy ez így van, azt hitte, mindig ilyen a park, meg a környezet... mondjuk ezt kicsit furcsáltam, hiszen úgy emlékeztem, az ablakából ki lehet látni a kertre, és ott látnia kellett a természet változásait... na de mindegy, elindultunk visszafele a parkban, a szép zöld füvön, akármi, amikor hirtelen ilyen kommandósok kerültek elõ, õ nagyon megilyedt, és rohanni kezdett, olyan érzése volt, hogy biztos érte jöttek, hogy visszazárják. valóban minket céloztak a fegyveres emberek, én utána akartam kapni, hogy ne rohanjon, várjuk meg mit akarnak, de kitépte magát a kezem közül, a kommandósok megállásra szólították fel, de õ nem állt meg, futott tovább, de mindenfelõl jöttek, és így bekerítették, majd az egyik ember, második vagy harmadik felszólítás után lõtt. A lány (valami A-betüs neve volt....) nagyot sikoltva összeesett, felkiáltottam. Ekkor már feltett kézzel álltam néhány kommandóssal körülvéve, de ezt látva futva indulva el felé. az egyik kommandós intett, hogy hagyjanak, mikor egy másik engem is le akart lõni.... odafutottam a lányhoz, hátbalõtték, már nem volt benne élet, ahogy felkaroltam, véres lett a kezem, apró vértócsa kezdett el kialakulni körötte. Hatalmas, fájdalmas kiálltás, és könnyek törtek elõ belõlem. A kommandósokat innentõl kezdve meg nem érdekeltem, hogy a csaj meghalt, mert asszem egyébként valamivel bûnpártolással, vagy akármi, gyanúsítottak volna... asszem a lényeg az volt, hogy õk még nem tudták, hogy apuka meghalt, és hogy a csaj úgymond "felszabadult". Jópár évig azért fizette õket az az ember, hogyha a lányesetleg megszökne, vagy valaki megszöktetné, fogják el, de arról szerintem máskor sem volt szó, hogy lõjék le...
nah, én szépen magamba roskadva elmentem, "haza" persze h nem ugy nézett ki, meg azok laktak ott, akikel egyébként. (Egyik srác az egyébként az elsõ expasim öccse volt, akit egyébként mind a mai napig kedvelek, ö is ide jár Szegedre, és jófej srác (nem úgy mint a bátyja   ). éppen indult valami edzésre (tesis), én meg mondtam neki, hogy szerintem nem lesz, mert h Mary nem fog órát tartani, mivel A-t lelõtték. Itt az villant be, h Mary A nõvére, de ez így kicsit következetlenség a sztori elejéhez mérten, de ezen nemcsodálkozunk ugye nah, nem akarták elhinni, hogy A-t tényleg lelõtték, de végülis kénytelenek voltak... A ház egyébként egy régi parasztházszerûség volt, a berendezése is ilyen régies.

Utána nem emlékszem volt e még valami, jöjjön a következõ, az is vicces .

Vissza a középiskolába scene, szóval, álmomban asszem negyedikes voltam, és az óránk helye nem a suli épületébe volt, hanem a uh, pedig emlékeztem még az utcanévre... na mindegy, szóval ott. KImentünk a vasutállomásra, ahol a Pesti vonat elég viccesen nézett ki (a vasutállomás is, csak egy sin volt), elején ilyen cirkuszkocsihoz, vagy a régi amerikai filmekben látott batárkocsihoz hasonlo kocsik voltak, a mögötte lévõ kocsikba, meg ahogy felszálltam, oldalt voltak padok, nem ilyen rendes ülések, és két kecske kucorgott az elõtérben, mellém meg egy idõs nénike ült le. Azt hittem, Pestre megyek majd a vonattal, de kiderült, hogy nem ,hanem valami közeli helyre (na annak a nevét is elfelejtettem, de hogy nincs ilyen a környéken, az is biztos, ja és Csongrádról (oda jártam középsuliba) nem is megy Pestre vonat, mert az egy félreesõ vonal és csak Szentes- KKfháza elérhetõ onnan)
szóval leszálltam a vonatról. kis szakadás, és a suli elõtt állunk a csajokkal, jó sokkal, és csak lányokkal (valójában nem voltak ismerõsök, de az arcokra már nem is emlékszem) meg osztályfõnökkel, és valójában nem tudtuk, hova kell menni. nekem eszembe jutott, hogy van kapcsolatom egy régi gimissel, aki vsz tudja, ofõ közben elment megkérdezni egy urtcai emberkét. Persze nem tudom, hogy az utca közepérõl minden nélkül hogy is tudtam Skypen felhivni a srcot, ugy hogy tõle még webcam kép is jött... de lényeg a lényeg, elmondta, hogy menjünk végig az egyik utcán-töltésen, majd végig a kis ösvényen, jobbra el, fel a töltésre, át a töltésen, ott lesz egy kis patak, azon is át, utána egy kis pusztaszerû szakasz, annak a végén lesz egy hasonló töltésszerû, azon fel, és utána ott lesz nem messze. Hümmondom... le kell gyalogolni hozzá a térképrõl?
Közben ofõ is ugyanezt derítette ki, elindultunk. MInt említettem, csak csajok voltunk. Fel a töltésre, most ahogy felértünk, az hirtelen nagyon magasnak tûnt, meg lefele sokkal meredekebb, de valójában gyönyörû, a pataknak titulált dolog meg akkora volt, hogy át lehetett lépni, és viz is alig volt benne, a pusztaszerûség meg sivatagra hajazott (illetve nem sivatag, hanem amikor kemény a talaj, szét van repedezve és iszonyu meleg van , nekem a sivatagra mindig homokos cucc jut eszembe), na lelkesen elindultunk lefelé, átléptük a patakocskát, és egy ideig lelkesen mentünk, énekelgetve, aztán képváltás, már régóta megyünk, melegben, kitikkadva, már mindenkin csak egy bugyi van (nõk egymás közt, most mit ) mikor hirtelen jött a másik töltésszerûség, ami jégbõl volt!
elöször is, örültünk neki, hogy végre valami hideg, de jégbõl volt, és szépen kikoptatva, jó csúszós, és mellékesen túl magas ahhoz h egyszerû legyen felmászni. Hogy fogunk itt felmenni? közben elõkerültek ilyen síruhás srácok
fiatalok voltak, és már mittom mit gyakoroltak ott
nagynehezen megdumáltuk velük, hogy adnak kötelet. Azzal ügyeskedtem, meg egy vékony léccel, de sehogy sem sikerült úgy helyet találni a kötélnek, hogy biztonságos legyen, a töltés tetején gubbasztó srác meg jóhogy nem segített.
aztán nagy nehezen kiügyeskedtem azt, hogy a hátamra feküdtem (mm, hûsítõ jég) (egyébként ha gyorsan húzod végig a felületen a kezed (már az ilyen szépen lekoptatotton) olyan érzés, mintha mûanyag lenne, tudom, Franciába simogattam igy a gleccser belsejét ) és a léc segítségével igy szakaszosan végülis felnyomtam magam. a srác fényképezõgéppel várt fenn, mert továbbra is csak bugyi volt rajtam, ahogy felértem, láttam ezt, és még egy enyhe rúgással próbálkoztam, hogy hátha, de nem jött össze,sikerült neki a kép. Nam, mondtam csajoknak, milyen technikával kell felmászni, és hogy hajrá, aztán valamit még dumáltunk a sráccal, meg tudom h végigsimitotta a hátam, hogy milyen jó hideg lett a jégtõl. egyébként poén, hogy nem fáztam.

na errõl is ennyit.
most beugrott még egy. ez rendkívül különös volt. Képes voltam behatolni az idõbe... ez így furán hangzik, de van egy "falszerûség" inkább erõtérnek mondanám... oda belépve az ember megláthatja az idõ "fonalát" ami ilyen csõszerûség, amirõl idönként leválik egy darab, és elindul egy vájatban... nem is nagyon tudom leírni, milyen volt, azt látni kellene... nos, és mit láttam?
Kicsit fura, de olyan volt, mintha egyszerre látnám a saját megszületésem, és az én elsõ szülésem, ami azért fura, mert én rendesen jöttem a világra, itt viszont az asztalon fekvõ nõ hasát felvágták, de állítólag ez nem császározás volt, csak akkor tudnám mi... szóval "izgalmas" látvány volt... és kicsit én magam is éreztem azt a fájdalmat, amit az a nõ. fura volt... remélem nem azt akarja elõrevetíteni, hogy nem leszek képes megszülni a gyerekemet rendesen...

nam. még tudom hogy mást is álmodtam, de arról csak annyi ugrik be, hogy biciklizés, ismert utcákon...

[kisvirag]

jó reggelt szép napot
ma egy James Bondra hajazó sztorit kaptok

a változatosság kedvéért visszatértek a pasi vagyok álmomban scenek.

Szóval, férfi voltam, felnõtt, 30on túli. Jam, és volt egy lányom. Valami konferenciaszerûségre mentünk (jahm, és a lány nézõpontja is az én nézõpontom volt, mintha egyszerre lennék az apa és a lánya, ez fõleg akkor volt teljesen fura, mikor õk ketten találkoztak és/vagy beszélgettek). Szóval, szép nagy szállodaszerû épület. Én, mint apa egy egyágyas szobát kaptam, aminek az elõterében volt egy kétágyas, ott aludtam én, a lány. Valami másik csajjal. A szobák egyébként nagyon szépek voltak, nem a mai modern berendezés volt, hanem ilyen régebbifajta, szép fabútorok, olyanok, amiket igencsak el tudnék magamnak képzelni
Nahm. Persze ez valami világmegváltó konferencia lehetett, mert mingyárt jöttek a terroristák is. Kinn sétáltam ilyen tetõterasz szerûségen, mikor néhány fegyveres megjelent, akikrõl mingyárt látszott, hogy rosszfiúk Mire elõkaptam a fegyverem, már késõ volt, talán sikerült egyet lelõnöm, erre már nem emlékszem, de engem vállon lõttek, az egyik pasival biztos, hogy még verekedésbe keveredtem, mert az aranymandzsettája leesett a fûbe.
Földre kerültem, iszonyúan fájt a vállam, ahol eltaláltak, és egy idõ után zsibbadni kezdett, majd alig éreztem azt a felem. Nem akartak megölni, a többiek elmentek, és otthagytak arra fickóra, akinek a mandzsettája leesett. Megláttam, hogy névre szóló, gravírozott a cucc, és nagy nehezen sikerült észrevétlen összeszednem a földrõl, és valahogy a zsebembe tuszkolni, persze iszonyú fájdalmak között. De sikerült. Aztán felrángatott a földrõl, és elindultunk befelé. A poén az, hogy már ekkor tudtam, hogy a sztori vége az lesz, hogy kiszabadulok, és természetesen lehentelem a terroristákat, megmentve ezzel a világot... ekkor kicsit olyan külsõ szemlélõnek tûntem...
aztán ahogy beértünk, azon kezdtem el félni, mivel pont a mi szobánk szintjén voltam, hogy a lányom esetleg szembe jön majd velünk, és hogy kiderül, hogya lányom,és hogy ezt felhasználják majd ellenem... De szerencsére egy szinttel feljebb mentünk - volna, ha képes lettem volna lépcsõzni... ekkor már alig bírtam mozogni a fájdalomtól, meg a zsibbadtságtól (a poén, hogy vérre nem emlékszem...). Volt egy lift, hogy akkor én majd azzal megyek fel. De csak egy ember fért el benne, elég fura lift volt. a pasi persze nem akarta elhinni, hogy nem megszökni akarok, de aztán mutattam, hogy a lift csak a két szint közt jár, nem is lift, inkább felvonószerûség volt... és ekkor egyelõre még nem akartam megszökni (csak lássák már el elõbb a sebem ) namindegy, felmentem a lifttel... aztán asszem valami papírokat akartak tõlem.. vagy valami hasonló, erre már nem emlékszem.
Ekkor átváltotam a lány nézõpontjára, aki lelkesen várta este, hogy az apja jöjjön aludni.... valami könyvet olvasgatott/tam, meg az ágyat igazgattam, aztán elõkerült valami csaj, közben még az is belekeveredett valahogy, hogy fórumot olvasgattam, ahol az Álom threadbe írt egyik postom miatt valakitõl katam egy repet, és ráadásul ez egy volt osztálytársam volt, és valami hosszas indoklást irt... Ez már kicsit kaotikus rész volt

a Végén biztos vagyok benne, hogy sikerült kiszabadulni/megmenteni a megmenteni valót, de ennél sajnos hamarabb felébredtem

japp, most hirtelen eszembe jutott valami. olvastam egyszer egy novellát... az volt a lényege, hogy minden álmunk egy létezõ világ, amely létrejön, amikor álmodjuk, és azzal, hogy felébredünk, elpusztítjuk. Némely világ újra felépülhet, tovább élhet... és ez veti fel a kérdést, hogy neme a mi világunk is valakinek az álma, és ha ez a valaki felébred, nem pusztulunk-e el mi is (ez egy új aspektusa lehet a világvége értelmezésnek ) és hogy azt az álmodó valaki is nemcsak egy álome? Én álmodtam már álmomban... azt mondják, az ilyesmi valóra válik (mondjuk annak a megvalósulása elég fura lett volna megint)...
Persze, Egy valakinek mindenképp kell lennie, ai kézzel fogható, és ténylegesen létezõ... számomra kicsit elképzelhetetlen a végtelenségig álmodótól álmodott világ dolog... lehet, hogy az igazi Ámodó isten. bocs, inkább Isten.

de ez már kicsit a vallások topicba tartozik
de ez is lehet egy esetleges értelmezés
A vallások topicban említett favicc az élet értelme dologgal összehozva, még akár az is lehet, hogy egy másik világban valakit mesterségesen altatnak, hogy álmodjon minket, hogy az álmot megfigyelve, "végignézve" az ottani tudósok, akárkik jókat röhöghessenek
na jó, nem ragadtatom el magam tovább

edit: azt hiszem tudom miért álmodtam azt, hogy meglõtték a vállam, meg a fájdalmat, meg a zsibbadást... még mindig iszonyúan fáj, szerintem durván elfekhettem....

[kisvirag]

nyami

nos, a 666.dik postomat most arra használom fel, hogy sajnos ma éjjel nem sikerült emlékeznem az álmomra... csak az témlik, hogy benne volt anyu, talán a fórum, és még isten tudja mi

persze lehet hogy jobb is, hogy most nem emlékszem

[Necrid^]

most nem emlékszem

[kisvirag]

mmm
Necrid, engesztelésül az éjjeli elfelejtettért, itt egy ebéd utáni

Kaptam Pesten albérletet. igazábol nemtom minek nekem az, de valami hasonló felkiálltással, hogy mert ugyis ott dolgozom, és néha jóljön, etc.
namost, fenn voltam, valami barátnõmmel ,aki kárpátaljai, és én úgy tudtam már egy jó ideje it él, (netrõl valahonnan ismertem, és talán akkor találkoztunk elõször?) de a sztori folyamán kiderült hogy nem.
na lényeg a lényeg, mentünk valahova... embereket láttunk, ahogy igy szépen sorban menetelnek, és mittom micsinálnak, mentünk utánuk velük, beszélgettünk. hegyeken dombokon erdõkön át, akármi, már úg yelég szép távot megtettunk, mikor a csajnak eszébe jutott, hogy szalagavatóra vagy szerenádra vagy hova kell mennie, de otthon maradt az énekeskönyve, azaz, el kell menni vissza érte. Elértünk egy ilyen pontot, ahol emberek álltak kis sátor, vizosztás etc, volt egy nagy lepedõre kivetített net is, ahol a lepedõ az olyan volt, mintha érintõképernyõ lenne, és amig a lány beszélt az ottani csajjal, hogy hogy is tudnánk hazajutni, én behozta a forumoldalt, és azt akartam olvasgatni, de hamar végeztek, igy csak a fõldalig jutottam (hm, kezdek föggõ lenni? )
nah, a lényeg, hogy onnan fél 2 kor ment volna egy busz, addig még volt fél óránk, de ment HÉV is, ami talán hamarabb jön, és igen, hamarabb jött, és ugy nézett ki, mint a (asszem katz) általpostolt fapados de egyébként nagyon jól nézett ki. nah, mint kiderült nem az Örsre megy, hanem a kisföldalatti végállomásához ? akkor hogy hova is megyünk?
most a csajnak tán nem volt otthon a könyv, vagy nagyon messze lakott, vagy mi de valamiért arra jutottunk, hogy hozzám kellene menni, mert nálam elm. volt ilyen könyv. nah jó
de ekkor nem tudtam, hova... egyszerüen elfelejtettem, hogy hol a albérletem. valamiért az derengett, hogy 4-6ossal biztosan kell utazni, de valamiért arra a következtetésre jutottam elõször, hogy az Örsre kéne kimenni és vlamiért HÉV, de aztán rájöttem, hogy nem, naszóval, akkor bevillant, hogy valami troli....
ekkor eszembe jutott, hogy felhivom haveromat, de felhivtam, anyukája vette fel, és a srác nem volt elérhetõ, meg a barátnõje sem, és teljesen kezdtem kétségbe esni, ráadásul közben valahonnan elõkerült a kezembe egy ilyen földön huzigálhatós bõrönd is....
szóval, nagy nehezen végülis felfejtettem a kódot, hogy valami busszal oda, valami Fehérvári utca, vagy út vagy mi... és onnan még egy troli, na elindultunk. jött egy cukrászda, amikor a csaj kitalálta, hogy menjünk oda be, õ mingyárt jön, mert itt lakik a közelben, vagy valami ismerõse? szóval, mingyárt jön.
Én bementem, és nagy meglepetésre a keresztszüleim épp benn sütiztek, ami azért vicces, mert lassan... talán 6 éve nem találkoztam/beszéltem velük.
na, odamentem, mintha semmi se történt volna, és szóba álltunk, mondták hogy menjek válasszak egy sütit,de barátnõm is eztmondta, szal, vicces volt.
na válasták az nem volt nagy, meg csak ilyen fura sütik voltak, végül valami kék-zöld-rózsaszin szinü érrdekese kinézetü frank sütit kértem, és nem azt mondtam hogy frank sütit kérek, hanem azt, hogy fran sütit és a cukrász meg tett erre valami megjegyzést...
na mindegy, közben elõkerült barátnõm leültünk, bemutattam õket egymásnak, kicsit bajban voltam, mert persze a csaj rendes nevét nem tudtam, csak amit neten használ de megoldották egymást közt, ekkor derült ki a számomra, hogy csak egy hete jött el Magyarországra, ami azért volt meglepõ, mert a korábbi beszélgetések során az derült ki, hogy nagyon jól ismeri Budapestet... én ettem a sütit (nem is volt annyira szörnyû íze ) és kb asszem itt ébredtem fel...

[Relunx]

Legutóbbi álmom:
Ismét álom az álomban volt. Amikor felébredtem (vagyis azt hittem hogy felébrettem) az ágyamban voltam és vmi láthatatlan bégjó miatt mozdulni sem tudtam, bárhogy is próbálkoztam...aztán kihagyás és felébrettem...

Relunx

[kisvirag]

sajnos csak most jutottam odáig, hogy le tudjam írni, mit álmodtam...

emiatt sajnos kicsit elhalványodtak a dolgok, pedig mostanában reggel, mikor felébredek, megpróbálom még felkelés elõtt elismételgetni, mit is álmodtam, hogy késõbb minél jobban le tudjam írni.

annyi bizonyos, hogy valami varázshasználóféle voltam, varázslónõ, vagy boszorkány, már nem tudom igazán
Tudtam repülni, ez fantasztikus volt!
Valami megint harcoljunk scene volt, de a részletek homályosak... csak egy magas épület rémlik, aminek a tetejérõl szálltam én le...meg hogy varázsolgatni próbáltam ezt azt... de voltak dolgok, amik nemegészen úgy mûködtek... de összességében pozitív felhangja volt az álomnak, tehát jól jöttem ki a dolgokból

[Zanador]

Legutóbbi álmom:
Ismét álom az álomban volt. Amikor felébredtem (vagyis azt hittem hogy felébrettem) az ágyamban voltam és vmi láthatatlan bégjó miatt mozdulni sem tudtam, bárhogy is próbálkoztam...aztán kihagyás és felébrettem...

Relunx

Van egy elég gyakori álom-helyszínem, egy kastély jellegû hatalmas épület, széles lépcsõkkel, titkos folyosókkal (ahogy annak lennie kell ), és általában ugyan azokkal a szereplõkkel vagyok ott. Néhány napja megint volt ott egy álmom. Szeretem a helyszínt, és már a kisebb "hibáihoz" is hozzászoktam... Egyik ilyen hiba, hogy él benne valahol valamilyen szörny jellegû állat, nem veszélyes, nem ijesztõ, csak megvan az az idegesitõ tulajdonsága, hogy ha úgy dönt akkor egyszerûen kihajít a saját álmomból. Ilyenkor kivétel nélkül paralízisben ébredek fel, azonnal.. Amikor még kicsi voltam, nagyon féltem tõle.

[Djinn]

Pár napja - miután több, mint 50 órája nem ettem - azt álmodtam, hogy kilukadt a gyomrom. De nem ám csak a gyomrom, hanem az egész törzsem (mint abban az idióta Bruce Willis filmben, aminek nem jut eszembe a címe). Mikor a hasamra néztem, láttam ami mögöttem van...  :eeek:
Egyébként össz 66 óra után jutottam kajához. Nem is olyan vészes, de a szervezetet eléggé kifárasztja.  

[kisvirag]

mmm
ma is 3 felvonás volt!

és most kicsit részletesebb tudok maradni, mert mikor felébredtem, eszembe jutott, mit tehetnék a felejtés ellen, a melettem lévõ kis szekrényen pedig pont ott figyelt egy papir meg toll... gyorsan pár szóban felskicceltem a dolgokat

nézzük elsõt.
Exemmel mentünk egyik nagyon rég látott ismerõsömet meglátogatni. (korábban írások topicban emlitettem róla ezt azt, õ az, akit kitilotottak vizumgondok miatt az országból) Szóval õ valami gyárban dolgozott, és megbeszéltünk, hogy találkozunk. Na, mentünk, és igy ácsorogtunk az épület elõtt, és rossz helyen vártuk. Õ erre rájött, és kicsit mérgesen jött át emide, mert milyen már, h nem értettük
Aztán elég hosszan vezetett... a gyár elég lerobbant volt... le kellett menni ilyen lépcsõszerûségen, aztán végig egy hosszú, sötét, kicsit nyirkos, málladozó, magas, széles (folyosónak már nem nevezném) szakaszon, aztán kijutottunk a felszínre, és ott meg teljesen más volt, fák, téglablokkos lakásszerûségek... mintha nem is egy gyárban lennénk... MIndenesetre az oda vezetõ út kellõen hosszú volt ahhoz, hogy ne legyek biztos abban, hogy majd képes leszek visszatalálni (az exem közben valahogy eltûnt mellõlem). szóval bementünk valami szobába, hogy dumálunk (ekkor elõkerült ex), Ottó (mert igy hivták akihez jöttünk) valamiért kiment egy pillanatra, akkor ex elkezddett balhézni a kockáiért (egy d6ja meg egy d10e még nálam van, és ugy hisztizik a valóságban is értük, mintha nem lenne még 20 másik kockája), n meg elõkaptam õket a táskámból, és hozzávágtam, majd elindultam kifelé, már egyébként is menni kellett, mert Ottónak nem volt több ideje... a hosszú sötét szakaszon elég kellemetlenül éreztem magam, de nagy nehezen a végére jutottam. bementem az ajtón, tudtam hogy balra kell fordulni, néhány lépcsõt fel, de utána nem voltam biztos, merre kell menni (általában jó a tájékozódó képességem, de ha vezetnek, hajlamos vagyok nem figyelni, merre mentünk) akkor ott voltak emberkék, és azoktól megkérdeztem, megmondták. na most valami iszonyatos tömeg áramlott azon a keskeny csigalépcsõn!
Megpróbáltam elindulni rajta, de szinte lehetetlen volt feljebb jutni, mert mindenki a másik irányba jött, és senki nem állt volna arrébb, kicsit tömegfóbiás lettem, pedig nem is vagyok az, elég szörnyû volt... nahm, jó, valami más út kell. Nah, ez viccesen nézett ki "hûtõlift". szóval volt egy hûtõ, kellemesen lejegesedve belül, ami ilyen liftszerûségként üzemelt. Már épp "lezárták" teljesen poén, két sült csirke/pulyka volt a "zár". de kértem az ott lévõ emberkét, hogy engem még csak engedjen már fel rajta. sikerült meggyõznöm, kinyitotta, mentem. fent viszont egy kétajtós szekrény "észkombájn" biztonsági õr elkapta a grabancom, minden áron meg akart büntetni, pedig mondtam, hogy engedéllyel használtam a hûtõt, errõl a lenti emberke is megerõsítette, akkor meg valami mást talált ki, hogy miért. kiabálta, meg ütögettem, hogy engedjen el, mert nem csináltam semmit, meg akármi, és elég sokáig tartott, mire ez el is jutott az agyáig, és végre elmehettem. összességében nyomasztó álom volt, nyomasztó helyekkel, nyomasztó emberekkel...

nam, következõ.

Fify barátnémmal találkoztam szerda délután, valahol összefutottunk, (még legalább 1 srác volt velünk, de rá nem emlékszem, hogy ki, de ismertem) és eldöntöttük, megyünk, kajálunk valahol. OK, be is ültünk egy étterembe, én arra biztosan emlékszem, hogy valami csirkéset kértem, mert csirkeszárny az volt a tányéron, meg paradicsom, és ott eszegetünk, mikor a fejembe villan, hogy én szerda estére fél 7re Attilával beszéltem meg találkozót az Egri borozóban! Ekkor már háromnegyed volt, gyorsan elõkaptam a telefonom, hogy rácsörgök, amikor hirtelen felbukkant, már épp akartam volna nek isajnálkozni, etc, mikor azt mondta, hogy látja, hogy én sem érek mégse rá, jó is, mert õ sem, és rohannia kell, szokásos két puszi után rohant is el... jam, az étterem a Kárászon volt, az Egribõl nem tudom hogy keveredett pont arra (ezt mondjuk ugyis csak a szegediek értik, de mindegy )

Aztán valahogy már nappal volt, és Fifyvel Makón sétáltunk (Fify még sosem volt nálam Makón...), vagy bicajoztunk? ja, bicaj, legalábbis nálam, és igy hatalmas 8as az elejében (nagyon vigyázom a biciklimre, szivinfarktust is kapnék, ha élõben látnám ezt meg..) szóval egy csapat ovodás kerekezik el mellettünk, át a zebrán, és az egyik kis vásott kölyök igy rugott egyet felém, hátha elesek.. nem jött neki össze, mondjuk nekem sem a visszarugás...
aztán a gyerekek nem messze a zebrától lerakták a bicajokat, és beviharzottak az ovodába (az utca másik oldalán van valóságban az ovoda, én is oda jártam...), én meg a ovobácsit, mert "bácsi" volt, kezdtem el faggatni... mondta, hogy rendszeresen bicajoznak, meg evezni is szoktak a kicsik, kérrdeztem hogy kajak vagy kenu, esetleg rendes evezés, mondta, hogy rendes, bár asszem még csak túrahajóba ( ovisok eveznek? azt 10 év körül szokták és ajánlott elkezdeni....) na és valami ilyen kisebb versenyt is nyertek már, amásik amin csodálkoztam, hogy van Makón evezés, és hogy a már nem emlékszem, de valami nagy fejestõl kapták a cuccot, és hogy igen van, másik kérdés hol, mert a Maros szerintem túl gyors és örvényes az ilyesmihez, állitolag van valami holt ág... MIközben így mi errõl beszéltünk, valahogy ott az épület elõtt lett egy nagy medence, és valahogy egy kenuszerûség is került rá, és Fify barátném abban ügyeskedett oda vissza, elég viccesen nézett ki... aztán a végén, direkt, nem direkt, beborult, és ugye tiszta víz lett, kijött, és akkor kérdeztem, hogy bemenjünk e (hova?  :eeek: de akkor tudtam), míg megszárada haja tévézni. mondta h OK.
ez is kb idáig tartott.

Köv scene.
csongárdon vagyok (bár a hely inkább Makóhoz hasonlított) tél van. ülök a koliszobámba (ami meg olyan mint a mostani) és tavalyi szobatárs (aki teljesen nem ugy néz ki, mert a bodor haja teljesen egyenes meg rövid lett,meg arca is kicsit más) van velem.... valahogy tudtam, hogy 3an kellene lennünk, de csak két ágy volt benn, a harmadik eltünt a másik tavalyi szobtárssal együtt. szóval, még reggel 11 környéke volt, mikor aztán ránézek az órára 23:1x-et mutat... kinézek és sötét van, és nem értem, hova lett a nap többi része... kinn pedig hihetetlenül zuhog a hó... valahol már teljesen sok meg magas van, másutt meg még éppenhogy... lemegyünk az utcára, ilyen saroképület, forgalmasabb, szélesebb utca
halad egy autó, rádudál az elõtte lévõre, és ahogy megpróbálja megelõzni, (ilyen hatalmas autó volt, már személyautó viszonylatban) kicsit öszekoccantak, a másiknak el kellett kapnia a kormányt, emiatt nekiment egy robogósnak, akinek igy a nadrága beakadta biciklikerék küllöi közé ( mikor elütötte, robogós volt, aztán hirtelen biciklis lett), és a mérges autós meg elkezte rázni, vagy tekerni vagy mit csinálni a kerékkel, én meg mérgesen szaladtam oda hozzá, hogy mit gondol, még eltöri valamilyét igy szerencsétlen embernek... szerencsére csak a ruha volt beakadva, és nem lett semmi baja az illetõnek... közben a rendõrök elõkerítették a másik autót is... egy ülés volt benne elöl, az anyósülés helyén meg nagy technika, monitor, TV, hifi, ilyesmi, ablakon laig lehet kilátni... jam, a kocsi kék/pirosra volt csinálva, kicsit mint a versenyautók, és Emac volt... érrdekes.
Aztán ahogy ott álltunk (ja, poén azon az úton nem volt hó, csak nedves volt, és csúszott kicsi... egy régi és utált motívum az álmaimban... mondjuk most legalább nem szétmállot, csak simán elkezdtek kipotyogni a fogaim... egyszerre 3-4 maradt a kezemben... ez nagyon rossz érzéseket meg kétségbeesést kelt bennem, és most is elég rossz volt, mert egyik oldalon igy egészen a metszõfogamig kihullt mind, és annyira lazák voltak, hogy ha bármelyikhez hozzáértem, már jött is ki... és ott forgattam õket, és látszottak, ha kicsit erõsebben összeszorítanám, szétroppannának... ez vajon mit akarhat jelenteni? mert ez a fugkihullós dolog elég sokszor visszatér, és mindig nagyon kellemetlen érztéseket hagy bennem...
na, de sikerült felébrednem, konstatálni, hogy minden fogam a helyén van (jam, mert a fogkihullós rész mindig annyira realisztikus, hogy bár szoktam tudni, ott sosem tudom, hogy álmodok...), aztán alhattunk is vissza, hogy jöjjön egy újabb álom.

valami kiránduláson voltunk, talán a Balaton partján? már nem tudom. a történet bizonyos részei teljesen homályosak, ugyanis valami egészen másra figyeltem. Az égen egy sárkányt láttam... gyönyörû hatalmas szárnyai voltak, kicsit hosszúkás kígyószerûbb teste, nyilszerûen végzõdõ farka... sötét volt, illetve olyan volt, mintha csak az árnyékát látnám, de biztos voltam benne, hogy egysárkány repül az égen... mikor ezt mondtam a tanárnak, nem akarta elhinni... nah, nem is erõltettem, de aztán késõbb ismét láttam. hosszabban... és tudtam, hogy a sárkány boldog lehet, mert "táncolt" az égen. csodálatos látvány volt!
Aztán meg valami buszon mentünk hazafelé, és én meg elõ akartam venni a telefonom, hogy megírjam ismerõsnek (Ewil nickre hallgat), hogy láttam sárkányt!
nagy nehezen végülis sikerült, és kaptam is választ, mindenféle örvendezõ smileyban
Aztán köv rész... kicsit kapcsolódik ehhez... van/volt valami ilyen kesztyû-csukóvédõ szerû valami, amit megszerezve... mondhatni megangyalul (hudehülyén hangzik, szal anygallá, vagy vmi ilyesmi válik... de legalábbis varázserõt/hatalmat kap) nahm, volt egy emberke, és uh, milyen nevet kapott..... grr namindegy, lényeg a lényeg, hogy õ a "jó", viszont abban a pillanatban, hogy õ "megszületik", életre hívja az ellenpólusát is, aki mindenben az ellentéte... amolyan Fallen angel... nekem mondjuk ez volt szimpatikusabb, amaz olyan kicsit nyálasnak tûnt (biztos vagyok benne, hogy erre is hatással volt az, h Berserket olvasok, Griffithtõl tud hasonlóan kirázni a hideg, ez a srác is valami ilyen szõke akármi volt, mingyárt kotrok is egy képet, hogy lényegében hogy nézett ki) naszóval, ekkor úgy tûnt, mintha felébredtem volna itt a koliban ,és teljesen elkezdtem örömködni, hogy milyen jó MAGUS kaland alapot (ez az angyalos sztori, hogy jön a két angyal, és itten végigpusztitják a földet, meg egymásnak akarnak esni, de ugye nem birnak egymással, és hogy van mégegy ilyen emberke valaki, aki pályázik a "jó" csuklóvédõire, mert annyira nem is jó (már emberi szemmel, mondjuk egyik se, akiazt a stuffot akarta, ezért mondtam, hogy sokkal szimpibb volt a "vöröske" a kicsit ördögkinézetû Fallen angel), na és hogy egy magasabbszintû csapatnak ebbõl egész jó kalandot lehetne csinálni, és mentem, hogy ezt barátnõmnek (aki valahogy a nõvéreim is volt, de igy kicsit fura volt az egész...) meg ismerõsöknek elörömködjem, de akoliban épp volt valami ünnepségre szervezkedés, és épp pakolásztak valamit, ez itt kicsit zavaros, inkább nem erõlködöm vele, a lényeg, hogy ezt a nõvér/barátnõmet (közben beugrott, hogy a valóságban ki is lehet, mindegy, fura) megcsókoltam, ill megcsókoltuk egymást, nem is tudom már miért, de a nyelve szúrt, szõrös volt vagy mi, és nagyon kellemetlen volt.... Emellett még eszembe jut az is, hogy a szobám padlóján feküdt egy doboz gyógyszer, valami olyasmi, amibõl egy évben max 2-t lehet bevenni, valami nõgyógyászati nyavajára... errõl villant be, hogy én valamiért voltam nõgyógyásznál, és õ adta, hog vegyek be egyet belõle... egyébként vicces, mert ilyen ritkán lehet csak, meg esetlegesen bevenni, mégis 10 volt egy dobozban....
egyébként kicsit fura volt, mert az utolsó 3 rész a koleszos-hóesésestõl kezdve valamilyen formában kapcsolatban állt egymással, ezt éreztem... egy nagy eseményfolyam volt.

[Necrid^]

Ismét õrõm volt el olvasni. kisvirag.

[katz]

egy régi és utált motívum az álmaimban... mondjuk most legalább nem szétmállot, csak simán elkezdtek kipotyogni a fogaim... egyszerre 3-4 maradt a kezemben... ez nagyon rossz érzéseket meg kétségbeesést kelt bennem, és most is elég rossz volt, mert egyik oldalon igy egészen a metszõfogamig kihullt mind, és annyira lazák voltak, hogy ha bármelyikhez hozzáértem, már jött is ki... és ott forgattam õket, és látszottak, ha kicsit erõsebben összeszorítanám, szétroppannának... ez vajon mit akarhat jelenteni? mert ez a fugkihullós dolog elég sokszor visszatér, és mindig nagyon kellemetlen érztéseket hagy bennem...

Az istentelenek szerint:
Krúdy Álmoskönyv: Fogad, ha kihull: egy atyádfia meghal; fogaid, ha mind kifutnak: egészségesnek gonosz, betegnek egészséget jegyez; fogaid nyelveddel kitolva: dolgaidnak jó vége; fogaid ha elédbe esnek: gyermekeid halála (<=nem ezt álmodtad ugye?)

Álomfejtõk nagylexikona: Az álmokban elõforduló fogak szexuális szimbólumként értelmezhetõek, de lelki bajainkra is utalhatnak. Ha álmunkban kihullik az összes fogunk, bánatra, boldogtalanságra, esetleg betegségre számithatunk. Ha csak elsõ fogak esnek ki, feltehetõen egy szomorú élményt nagyon nehezen tudunk elfelejteni.

Ha bõvebb infó érdekel kérdezd anyámat, õ ilyen okkult és õ hisz az ilyen istentelen baromságokban, mint pl minden álomnak van vmi jelentése.

[kisvirag]

az álomfejtõk lexikonával az a baj, hogy minden második szócikk benne szexuális szimbólum, és csak azt mondja, hogy bánat vagy öröm fog érni...
az álom szerintem is hordoz jelentést, de én inkább a feldolgozó álom elméletét vallom, azaz az álmaink nem a jövõbe mutatnak, hanem a velünk múltban történt dolgokat dolgozzák fel valamilyen formában.
Ezekre szoktam is utalni (Berserk olvasása, a vállam elfekvése, etc... de vannak kevéssé megfejthetõ motívumok is) emelett az álmok szerintem azért is vannak, hogy a tudatalattink "kitombolja" magát... ilyenkor az agyunk nincs "ellenõrzés" alatt, és azt csinálhat ott, amit akar... jobb esetben ilyen szép álmokat

[Relunx]

Nah mozgalams éjszakám volt tegnap, vagy 5 álmom is volt, legalábis enniyre emléxem:
1.
Titkos ügynök vagyok. Egy nap közli a fõnõköm hogy a fejemben lévõ micro-chip kellene egy ügyhöz, én tudom hogy csak így akrnak kivonni a forgalomból, ezért megszökök tõlük és ellenük forulok, anniyra még emléxem hogy mikor az irodaházból (ahol a fõnököm közölte velem a hírt) megszökök, egy teherliftel szökök meg és hogy ne jöjjenek utánam egy nyák lappal   (hogy hogy került a kezembe azt nemtudom) rövidre zárom a lift elektronikus rendszerét...

2.
Éjszaka van, vmi hídhoz közeli parkólóban vagyok, és épp kocsikat adok el a maffiának...

3.
Õserdõben vagyok és vietkongokra lövöldözök célbalövést gyakorolva...

4.
Régi sulimban vagyok, és vmi találkozó volt...

5.
Álmomban találkoztam Reverie Metherlance-el (Ren, az EG animébõl), ez voltmindközül a legjobb álom

Relunx

[kisvirag]

hm, elfojtott és kitörni vágyó agresszió?

[Kvikveg]

[kisvirag]

nohm

elõljáróban ajánlom a Fotopicben postolt képek megnézését, a fejemet merem rá tenni, hogy a ma éjjeli álmom e miatt volt...

NOh: szitu: Föld, atomvilágháború vagy támadás vagy mi után, teljes pusztulás, mindenfele romok, nagyon kevés ember, központosított hatalom (errõl majd lesz szó késõbb, hogy hogy mint)
A lényeg, hogy én nem errõl a bolygóról, vagy országból, vagy akárhonnan voltam, mint a velem lévõ két másik ember sem. ez azért lényeges, mert tudtuk, hogy illegálisan tartózkodunk a területen, és csúnya vége lesz, ha bárki is felfedez minket. Szóval egy ilyen épületromot vettünk"megszállás alá" volt egy csomó cuccunk. De pl a kaja az ilyen rendszeres probléma volt, nagyon kevés volt, és nagyon sok, ma alapnak számító dolog hiánycikk volt. Tudtuk, hogy nem messze, pár10 kilométerre áll még egy Tesco (az tulzás hogy áll, inkább mûködik, ahol viszonylag lehetett mindent kapni... persze ha volt mibõl. Pénz asszem nem is nagyon volt... Szóval valahol sikerült fellelnünk egy adag leveszöldséget, és feltettük fõni... álmomban már elõre utáltam az ízét, mert nagyon hosszú ideje csak a krumpli és a répa különbözõ fajtáit ettük. Són kívül nemnagyon volt más fûszerünk, de a srác (a másik velem lévõ az csaj volt) valahonnan talált vagy kerített egy szórónyi borsot, aminek nagyon megörültünk (tudom, hogy itt megjegyzésre került, hogy a Tescoban asszem borsot még pont lehet kapni) akkor halottunk hangokat, mindenki el/le bújt. a házaknak nemnagyon volt teteje, de nemisigen volt rá szükség, az idõjárás standarden mindig meleg és száraz volt (megmondjuk még nem indult el ilyen újraépítés féle, tehát a romok kb úgy voltak, ahogy a támadások idején összezuhantak... max csak a használható dolgok voltak elhordva, de ha az ember egy kis ásásra adta a fejét, még találhatott ezt-azt. még nagyon az elején voltunk az újraindulásnak, és nagyon kevés ember volt, legalábbis ezen a környéken, aki túlélte...) szóval, ezért is mertünk kicsit nyíltabban ott garázsdálkodni. de halottunk két hangot közeledni, szóval elbújtunk.azok elmentek, mikor már kezdtünk fellélegezni, hogy megint minden OK, mikor a szomszéd ház tetejére kijött egy idõsebb nõ, teljesen úgy nézett ki, mint az angoltanárnõm, csak kicsit öregebbnek... éppen telefonált, valószínûleg valami kormánytaggal, vagy valami nagy fejessel, mert elég ideges volt, és valamit egy troliról beszélt. Késõbb kiderült, hogy volt neki egy trolija, és azt el akarja venni tõle a hatalom, pedig még papirja meg minden egyébje is van, amit korábban már elfogadtak hitelesnek. Na szóval, õ a maga háza vagy mije tetején olyan pozícióban volt, hogy elkerülhetetlen volt, hogy ne vegyen észre minket. Át is jött mingyárt, de teljesen jófej volt. Ekkor mondta el, hogy mi van a trolival, meg azt is "megmutatta" hogy ez az egész úgy mûködik, meg pl áram is úgy van (ez kivételesen ingyen asszem) hogy van a közelben egy tábor, ahol török vendégmunkásokat (jó sokat, ennyi embert egy helyen!) dolgoztatnak elég kemény, és õk fejlesztik az áramot, meg még egyéb más dolgokat is csináltatnak velük, és hogy ezért van, hogy a környéken élõ embereknek nem kell annyi mindent csinálni, meg ezzel fogják be a szociális munkások száját, szóval, hogy azzal zsarolják õket, hogyha nem lesznek kedvesek, meg naggyonnaggyon segítõkészek az itteni emberekkel (azaz lnyegében nem ilyen szolgai szinten mûködnek vagy valami ilyesmi) akkor a török munkásokkal még csúnyábban fognak bánni... szóval érdekes volt... az is, hogy amikor errõl beszélt, láttam a tábort, ahogy szerencsétlen emberek ott dolgoztak, és jójó hogy törökök, meg akármi, de valószínûleg legtöbbje ártatlan... ha még lehetett ott értelmezi ezt a szót.
Nahm, viszont akkor jött a füles, hogy a bûnügyi rendõrség a nyomunkra bukkant, és a betloakodóság mellett valami csecsemõgyilkosságot is mingyárt ránk akarnak verni. a nõ nagyon rendes volt, mondta hogy bújjunk el, van lenn a pincében ilyen általa kialakított kis búvóhely, poén egyébként, hogy a nõ "lakása" nagyon rendezetten nézett ki, mintha nem is történt volna semmi... a csavar az egészben, hogy ekkorra az a két ember eltünt, és helyette az egyik exem volt ott akkor már... már bujtunk volna, mikor eszünkbe jutott, hogy jó lenne, ha a cuccainkat is levinnénk, mert ha azokat megtalálják, nem nyugszanak, míg minket nem, mert vannak dolgok, amiket a nõ nem tudna kimagyarázni. na szóval, volt egy utazótáska, nagyobbféle, ruhákkal, egy nagypárna (koleszos huzattal) egy pokróc (szintén kolesz style), egy paplan (detto), kispárna (szintén), egy nagy piros mázas vájling, benne néhány kisebb edény, meg mindenféle evõeszköz és egyéb konyhai eszköz, na ezeket jól felpakoltuk, és lerohantunk vele, pont idõben. a lenti rész ilyen rendezett raktárszerûségnek tûnt, de inkább ilyen mûvészeti cuccok, szobrok hasonlóak voltak lenn. na, az egyik sarokba leraktam cuccokat, nem mertem hirtelen semmihez se nyúlni, nehogy zajt csapjak, erreföl a pasi meg elkezdett nyavajogni, hogy fázik a lába, akkor kotortam neki a utazóból egy zoknit, de az nem volt jó, neki vastagféle kell, akkor odaadtam azt, és akkor nekiállt valamit a csapnál baromkodni, és hiába integettem, meg kalamolásztam, hogy azonnal hagyja abba, mert akkor már halottam a rendõrök hangját, nem tette, és ahogy felnéztem, át lehetett látni a padlón, és láttam, hogy egyenesen a csapóajtó felé jönnek ekkor már, és elkezdtem befelé menni. a helyiség L alakú volt, a külsõ része volt a hosszabb, bementem az L részéhez, ott egy darabon volt fal, de csak derékmagasságig, elõtte polcok voltak, gyorsan bebújtam mögéjük, ekkor már hallottam, hogy lenn vannak, át akartam mászni, bár fogalmam nem volt, mi lehet a fal másik végén (mindenféle iszonyatos állatokat vizionáltam, meg egyéb félelmetes dolgokat).
Nem tudom, elkaptak e, mert felriadtam, igencsak kalimpált a szivem mondjuk, szal, meg voltam ijedve
érdekes volt.

[katz]

...meg pl áram is úgy van (ez kivételesen ingyen asszem) hogy van a közelben egy tábor, ahol török vendégmunkásokat (jó sokat, ennyi embert egy helyen!) dolgoztatnak elég kemény, és õk fejlesztik az áramot...

"Õk fejlesztik az áramot..." Bányásszák az áramot vagy ? bööööölcsééész

Te megint menekültél álmodban...

[kisvirag]

"Õk fejlesztik az áramot..." Bányásszák az áramot vagy ? bööööölcsééész

Te megint menekültél álmodban...

hátbocs, azt nem mutogatták meg, hogy konkrétan hogyan csinálják, csak mondták, hogy onnan jön az áram....
         :beken:

[kisvirag]

na, csakeljutottam idáig is

persze megint álmodtam mindefélét, de hogy eddig nem volt idõm irni, kicsit ki is mentek a fejembõl....

az egyik az volt, hogy katz mindenáron ki akarta (még jobban) szivni a nyakam, és én nem akartam hagyni neki, és ebbõl így vicces helyzetek adódtak (én a magam 45 kilojával meg kiálló csontjaival vs izmoserõs férfiember).

aztán, volt valami olyan (még hétvégén, hogy nagymamáméknál voltunk...
jah, beugrott!

ilyen nagy, sokemeletes, talán négy, nagy téglaépület szerû, ami már teljesen így a kastélyra emlékeztetett. valami filmstúdiószerûség volt, és az enyém!
na, valami szappanoperát forgattak épp (basszus, hogy hogy adhattam ilyenre fejem nem tudom), nah, és úgy volt, hogy hétvégente nem volt meló, akkor bejöhettek civilek csoportosan szétnézni. szóval hétvége volt, katz épp meglátogatott... mutogattam neki a stúdiót, akármi. aztán valamiért el kellett szaladnom, a másodikon hagytam, aztán mentem vissza, oda ahol hagytam, de ne mvolt ott, és nekiálltam keresni, persze mint kiderült, õ is ezt tette, de végülis megtaláltuk egymást, és keresés közben hívott nõvérem, hogy nagyon beteg, mégsem ünnepeljük szombaton (vagy vasárnap? ) unokahugom szülinapját, és ennek kicsit megörültem (persze azért aggódtam miatta h beteg) de azért, mert igy azt a napot is csak együtt tölthettük

ma meg...
ilyen régi városrész macskaköves utcák... egyik helyen vitrinben kiállitott (fura cucc volt, mert igy össze lhetett csukni, vagy mi, szóval, ha óvatlanul lökted meg, összecsukott....) nagyon régi könyvek, ezüstdolgok (serleg, hasonlók) és ilyen régi sokatérõs cuccok. na én nézegetem õket nagyban, persze sikerült meglökni, akkor hogy eldõl, dutánakapok, a másik is akkor elindul és nagy nehezen sikerült elkapni mindkettõt, hogy ne boruljon fel, és törjön össze... néni nagyon mérges volt rám, én meg rá, hogy hogy lehet ilyen szutyokba tenni az ilyen értékes cuccokat....

aztán Szeged sétáltam, és egy épület/lakás lángolt, azt oltották nagyban, én meg megálltam bámészkodni...

aztán
nõvérem anyósa kitalálta, hogy nõvéremék adják el az utójukat, hogy õ tudjon magának venni egyet, mert valami ilyen kabrió kocsit nézett ki magának... ami egyébként szörnyen nézett ki, és nem is volt semmilyen teteje.... brr.

hirtelen ennyi jutott az eszembe.

[Zanador]

Na, a végére értem. (kisebb hézagokkal, de azért valami segitség most már kellett)
Az elmúlt 1-2 napban majdnemhogy meglepõ módon volt álmom (újabban megint nincsen túl gyakran):
Az egyikben egy labairintus szerû épületben kellett versenyezni. Repülni minden versenyzõ tud, de a keskeny folyosókon néha jobban lehet a falon futva venni a kanyart. Az egyik falra (nevezzük padlónak) voltak felfestve a különbözõ szinû vonalak, amiket követni kell. Idõnként ezek össszeértek, aztán kicsit le lehetett lassitani a többieket, persze figyelve, hogy nehogy én maradjak le emiatt (pl mint arra hamar rájöttem, repülõ embert nehéz elgáncsolni...) Menet közben ahogy annal lennie kell, van egy csomó lassitás is beépitve. Hogy ennek az egésznek mi volt a célja, azt már talán sose tudom meg, mert mint mindig, felébresztettek.  (idõnként van egy olyan érzésem, hogy álomból sose kelnék fel, ha nem ébresztenének fel néha)

A másikban pedig Kraderonban mászkáltam (ez a legnagyobb város az álomvilágomban, 3 fõ részbõl áll és mindegyik akkora, hogy hosszabb álmok is eltelhetnek anélkül, hogy áttévednék egy másik részébe). Igazából nagyrészt csak sétálás volt, abból a célból, hogy egyszerûbben le tudjam rajzolni, amikor végre belekezdek. A baj csak az, hogy egyáltalán nem tudok rajzolni, és ha megcsinálom a térképet, rajtam kivül akkor se jelent senkinek semmit.. attól még talán megcsinálom.    Ami meglepett ebben az álomban az az, hogy be tudtam menni a kedvenc játékom termébe. Ez egy pince, ahol körben elhelyezve 12 kezelõfelület van, személyre szabva. Virtuális valóságban megalkotott stratégia (máskülönben nem is én lennék ). Az én felületem olyan, hogy lekapcsolja a testem irányitását az agyamról, és beviszi a jeleket a játékba. Bent a vezérlõfelületem egy része pedig a pajzsom belsején van (ha legalább a páncélomat le tudnám rajzolni.. ). 5 éves korom óta a a kedvenc álmaim közé tartozik, ha ide kerülök. Ebben az a nehézség, hogy még az álmom módositásával se tudok bejutni a terembe. Ha megpróbálom, akkor egyszerûen átrepülök rajta, mintha a tömör fal lenne az ajtó mögött.

[kisvirag]

hú
teljesen régen irtam ide...
az igazság az, hogy bár folyamatosan mindig álmodtam, mindegyikbõl csak foszlányok maradtak meg...
az egyikbõl pl, ami egy egész hosszú álomfolyam volt, csak annyi, hogy egy csaj, akit aggyon de naggyon nem szeretek, szólás nélkül kivett egyet a fültisztítópálcikáimból, és használta is és én teljesen fel voltam háborodva, hogy milyen dolog ez, hogy kérdés nélkül belenyulkál a cuccaimba...

más igy hirtelen nem jut eszembe, majd....