Filmek (minden, ami nem japán)

[Solid Snake]

Más:
EVIL DEAD 2!!!
Brutális film, de hatalmasokat lehet röhögni rajta...
Amikor a fickó végre felrakja a láncfűrészt a kezére, s megszólal: "Groovy!", na azt nagyon bírtam... meg a "Farewell To Arms" poént (ezzel a Hemingway-könyvvel súlyozza le a fazon a vödröt, ami alatt csapdába ejtette megőrült-ezért-levágott jobb kezét).

Ne feledjük a "szarvas-lámpa-könyvespolc" jelenetet sem. 

[Ramiz]

Írtam rendes ajánlót.

[Próféta]

Children of Men (Alfonso Cuarón, 2006)

Egy sötéten megrajzolt jövőben az emberiség valamilyen okból elveszti szaporodóképességét, és immár csaknem két évtizede nem születtek emberek. Emellé bejön még pár erős ökológiai és társadalmi krízis - ezekről keveset tudni, inkább elejtett félmondatokból, a kép sarkán feltűnő újságkivágásokból értesülünk - és máris egy disztópikus jövőbeli Nagy-Britanniában vagyunk, ahol a totalitárius vezetés alatt súlyos élelmezési és bevándorlásügyi gondokkal küzdő nép berletörődve várja fajunk kimúlását. A tökéletes kétségbeesés legmélyén azonban felbukkan a Remény, és különös események láncolatát indítja el. A többi már spoiler lenne.

Nem ismerem az eredeti regényt, de nem volt rossz film. A lehangoló, nyomasztó, felkavaró érzés közvetítése kiválóan működött. Látványterv szintén csillagos ötös, a Transmetropolitan is megirigyelhetné. Az akciójelenetek jók voltak, elég realisztikusak, és kivételesen csak egy kicsit túlzóak. Egy bizonyos kamera-megoldás... érdekes volt (a kiváncsiaknak: noriko leírja). A Zen zenére asszem egy darabig emlékezni fogok Egyszer egy jeleneten kis híján elsírtam magam - nem rossz volt, hanem hatásvadász, és engem levadászott.

A sztori viszont tulajdonképpen nem volt nagy szám; igazából semmiről se szólt a film. Style over substance, ahogy mondani szokás. Ahogy nézem, noriko tetszését  egyáltalán nem nyerte el

Viszont szerepelt benne Chiwetel Ejiofor 
EDIT: ja igen, csomót szótáraztam közben. Ilyeneket mondtak, hogy cod, meg gawny, meg whiffet. 

[Kvikveg]

Nekem legjobban Michael Caine karaktere jott be. Foleg az a vicc. 
[spoiler=Vicc, tulkepp nem spoiler a filmmel kapcsolatban.]Ugye nem szuletnek gyerekek a film szerint.
A mittudomenmilyen testuletben felteszik a kerdest, hogy mi miatt nem szuletnek gyerekek. Mindenki mond valamit, csak a sarokban kajalo X nem. Megkerdezik. "Nem tudom, de ez a golyacomb igen finom."
(Vagy vmi ilyesmi volt.)[/spoiler]
A rendezes nagyon jo, de tartalmilag tenyleg nem egy durranas. Eleg sotet jovot fest le, hatasosan. Egyszer erdemes.

Chiwetel Ejiofor??
edit: ja, latom. Nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen nevvel rohangal.

[Ramiz]

The Untold Story

Brutális hong-kongi horror/krimi/thriller/vígjáték. Van benne gyerekdarabolás meg kínzós rape meg repkedő végtagok. Jó durva film. Jót kajáltam alatta.

[Solid Snake]

The Untold Story

Brutális hong-kongi horror/krimi/thriller/vígjáték. Van benne gyerekdarabolás meg kínzós rape meg repkedő végtagok. Jó durva film. Jót kajáltam alatta.

Beteg jellemmel vagy megáldva, tudsz-e róla? 

[Ramiz]

Beteg jellemmel vagy megáldva, tudsz-e róla? 

Dehogyis! Csak éhes voltam.

[RE@L]

Konyec

Hmm, Hmm. Aranyos volt. Végre nekünk is van szeretnivaló Bonnie és Clyde-unk. Szívmelengető rablósfilmünk. Popcornal szódával elmegy, barátnővel se rossz de az igazi szódával!!! Egyszer érdemes megnézni mert jó. De lehet hogy elég ha megvárjátok míg leadja a TV2.

[Próféta]

Na csatlakoznék a The Prestige/Tökéletes trükk méltatóihoz Ez a film is csak szórakoztatásra vállalkozik, de nagyon-nagyon jól tölti el azt a két órát, aki megnézi 

EDIT: A színészek sziporkáznak, kész jutalomjáték. A rendezőt (Nolan - Insomnia, Memento) meg eddig is szerettük
Ramiz: benne van Scarlett.

[Eberinu]

Happy Feet (Táncoló talpak): nézzétek meg,mert tök yooooo

[Fubenalvo]

Dejavu - Nagyon pörgős, nagyon fordulatos sztori. Szutyok Hollywoodi befejezéssel ami az egész sztorit odavágja szerintem 10/8
Karib tenger Kalózai 2 - Hozza az első rész marhaságait, néhány komolyan székleesős jelenet, nagyon jó színészi játék. 10/9
Step Up - Jó tánc jelenetek, de sablonos sztori, mindent lehet előre tudni 10/6
Ház a tónál - Érdekes alaptörténet, jó rendezés bár kis logikai zavar a végén, ugyanaz a hiba mint a Dejavu filmnél. 10/8
Haláli hullák hajnala - Kicsit csinibaba szerű rendezés, könnyed marhaság, de időnként már unalmas jelenetek. 10/5
Túl közeli rokon - Aranyos történet, de az egész inkább mese, mint film jellegű. 10/6
Született bankrablók - Mintha a Blöff vagy az Ocean's sorozat másolata lenne, csak olcsóbb kivitelben. Gyenge, egyszer nézhető. 10/4
Casino Royal - Legjobb, legvalósabb eddigi James Bond film, nem annyira elrugaszkodott. 10/8
Alvilági játékok - Jó, jó... de már láttunk ilyet nem is egyet, és túl meseszerű. 10/6
Holiday - Bár így menne minden az életben, 1,5-2 órán át tartó boldogság érzet garantált. 10/9
A tégla - Eszméletlen agyament történet, eszméletlen rendezés, meg kell nézni!  10/10
Tokyo Drift - Profi autós kaszkadőrök álomautókban, kár, hogy mindet összetörik... 10/8
Constantine - Egyedi légkör, nagyon jó szinészi játék, jó poénok. 10/10
Star Trek - First Contact - A legjobb Star Trek film, akciódús jó sztori. Kilenc, mert akárhogy is nézem a ST:DS9 néhány epizódja így is veri. 10/9
Clockstoppers - Nagyon gyenge, olcsó költségvetésű gyerekfilm. Egy unalmas délután jót lehet rá aludni... 10/4
Jég és föld között - Helyenként idegesítően logikátlan, elhúzott... Látványra viszont nem rossz. 10/6
Egy Gésa emlékiratai - Én mindent elhittem a filmnek, ha hiteles, ha nem. Tetszett és elgondolkodtatott. 10/10
Szuperhekusok - Bud Spencer & Terence Hill egy humoros de inkább a nyomozásra koncentráló filmje. 10/8
Der weiße Afrikaner - Két részes TV film. Káprázatos helyszínek, jó színészek. Helyenként fárasztó ismétlődések. 10/7

[Pr3d4k1ng]

Az Aranymálna-jelöltek
Van 1-2 amivel nem értek egyet pl a Garfiled 2 ami nekem nagyon tetszett kellemes kikapcsolódás  , a Rózsaszín párduc ami szintén nagy  , a A Da Vinci-kód ami jó kaland film volt szvsz.

Kérdés?
Uwe Bollnak hány ilyen díja van?

[Fubenalvo]

Hehe, ahogy nézem van érzékem a filmekhez. A málna jelöltek közül egyet sem láttam, pedig minden hétvégén elmegyek moziba.
Mondjuk a Da-VInchi kódot még meg akarom nézni, Tom Hanks-et szeressük, és a jelölések alapján a rendező volt béndzsa.

[Ramiz]

A Tale Of Two Sisters

A koreai filmek talán legjellemzőbb közös tulajdonsága az (ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni), hogy gyönyörűen vannak fényképezve, mind a beállítások, mind a színek, formák, harmóniák szempontjából. Ez egy ritka és a nézőt könnyen lenyűgöző tulajdonság azonban rejt magában egy nagy veszélyt is: a szemet gyönyörködtető látvány elvonhatja a figyelmet a tartalomról. Ha ez a nézővel fordul elő, az még nem végzetes, ám a rendezővel ugyanez már nem történhet meg. A Tale Of Two Sisters esetében pedig szerintem ez történt. A film receptje pedig ínycsiklandozó: végy két gyönyörű fiatal lányt, tedd őket szüleikkel együtt egy világtól elzárt, különös házba, írj köréjük egy csavaros, valóság-átértelmezős sztorit (ezek David Lynchnek vagy David Finchernek is nagyon bejöttek...) és bolondítsd meg az egészet az ázsiai horror-alapszósszal. A film látvány része maximálisan működik is: a lányok gyönyörűek, a ház furcsa és borzongató hangulatú aurája jól eltalált, az ázsiai horror-panelokat pedig rutinból építették bele tízperces intervallumonként a filmbe. A probléma viszont az, hogy hiába a szép látvány és a kiváló atmoszféra, a film se horrorként, se csavaros sztorijú thrillerként nem igazán működik. Az előbbiként azért nem, mert semmi újat nem hoz, a szekrényből kimászó rothadó, hosszú, fekete hajú (erre a szóösszetételre lassan már kéne alkotni egy rövidítést vagy betűszót... mondjuk "HFH" ) lány-szellemektől, éjszakai zörejektől, lassan és nyikorogva kinyíló ajtóktól pedig egy kis átmeneti borzongásnál többet senki nem fog kapni, mert már ezerszer láttuk őket (bár fene tudja, akinek ez a stílusa, az nagyon is elégedett lesz azzal, amit én kifogásolok, hiszen talán pont azért ült le a film elé, hogy ilyen szokásos paneleket lásson... horrorfilmeknél azért nem akkora mínuszpont soha a klisék, sablonok alkalmazása, mint más kategóriáknál). Gondolkodtató, csavaros thrillerként pedig azért nem működött nálam a film, mert egyrészt már a film elején hatalmas utalást "rejtettek el" azzal kapcsolatban, hogy nem mindenki az, aminek látszik, másrészt a történet nagyon lassan halad, keveset árulnak el a szereplőkről és a múltról, hogy homályban hagyják a nézőt, és csak a szép, látványos, borzongató, lassan kitartott jelenetek jönnek sorban, bőven elég időt hagyva a nézőnek, hogy végigzongorázzon minden lehetőséget ("X csak képzeli az egészet, Y csak egy szellem, X és Y ugyanaz" stb, a Lynch-fanok például már nagyon rutinosak az ilyesmiben ), úgyhogy amikor a csavar beüt a film vége felé, már csak annyiban váratlan, hogy konkrétan akkor melyik lehetőség is teljesedett be.
Egyszóval kicsit rosszul érzem magam, amikor azt mondom, hogy A Tale Of Two Sistersnek nagyobb a füstje, mint a lángja, mert azoknak, akik még nem untak bele az ázsiai "HFH lány" horrorokba, vagy egyszerűen csak annyira ázsiafilm-rajongók, hogy nem zavarja őket a sablon sokadszori felhasználása (és Lynch filmeket csak akkor néznének, ha Lynch történetesen ázsiai lenne...), azért még nagyon kellemes meglepetést okozhat a film. De azért azt mondom.

Összesített értékelés: 7/10.

[Próféta]

Még tegnap este néztem meg az m2 jóvoltából a köv. filmet. Három nap alatt a harmadik Michael Caine szerep 

The Quiet American (A csendes amerikai, 2002)
imdb

A film Vietnam földjén játszódik, az első háború idején, még a francia kivonulás és az amerikai beavatkozás előtt. A London Times középkorú tudósítója (Caine) már hosszabb ideje az ország déli részében tartózkodik, járatos a társasági körökben, vietnami szeretőt tart. Látott sok borzalmat, de nem hagyja magát befolyásolni: arról híres, hogy kíméletlenül pártatlanul, megingathatatlanul semlegesen készíti cikkeit.

Történetünk kezdetén érkezik meg az országba a fiatal, idealista amerikai üzletember (Brendan Fraser), aki a követségen dolgozik, humanitárius munkát végezve. Hogy jobban bekapcsolódhasson a társasági életbe, megkéri az angol riportert, vezesse be a nyüzsgő Saigon rejtelmeibe. Miközben az utcákon a káosz közepette feltört új helyi hadúr parádézik, az ifjú amerikai nem csak a várossal ismerkedik meg, hanem az angol újságíró bájos szeretőjével is. A kialakuló szerelmi háromszög egészségtelen feszültséget teremt a két férfi viszonyában; az ezzel párhuzamosan kibontakozó, minden eddiginél embertelenebb háborús fejlemények végül főszereplőnket is állásfoglalásra kényszerítik; a tragédia elkerülhetetlen.

I can't say what made me fall in love with Vietnam - that a woman's voice can drug you; that everything is so intense. The colors, the taste, even the rain. Nothing like the filthy rain in London. They say whatever you're looking for, you will find here. They say you come to Vietnam and you understand a lot in a few minutes, but the rest has got to be lived. The smell: that's the first thing that hits you, promising everything in exchange for your soul. And the heat. Your shirt is straightaway a rag. You can hardly remember your name, or what you came to escape from. But at night, there's a breeze. The river is beautiful. You could be forgiven for thinking there was no war; that the gunshots were fireworks; that only pleasure matters. A pipe of opium, or the touch of a girl who might tell you she loves you. And then, something happens, as you knew it would. And nothing can ever be the same again.

Valamikor elkezdtem a Graham Greene által írt könyvet angolul olvasni, de - a múlt homályába vesző okok miatt - végül félbehagytam. Ez az újabb filmváltozat viszont állítólag nagyon hű a könyvhöz. A régebbi (1958) adaptációt ellenben mindenki messzire kerülje - aktuálpolitikai okokból durván megváltoztatták a történetet, a témák közül szinte csak a szerelmi szálat tartották meg, a végére pedig raktak egy jó adag propagandát (sajnos volt szerencsétlenségem pár hónapja valamelyik adón elkapni a befejezést :yikes:).

Egész jó film volt, a nemzeteket megszemélyesítő szereplők tetszettek, bár végül aligha lesz a kedvencem.

[Pr3d4k1ng]

Még tegnap este néztem meg az m2 jóvoltából a köv. filmet. Három nap alatt a harmadik Michael Caine szerep 

The Quiet American (A csendes amerikai, 2002)
imdb

A film Vietnam földjén játszódik, az első háború idején, még a francia kivonulás és az amerikai beavatkozás előtt. A London Times középkorú tudósítója (Caine) már hosszabb ideje az ország déli részében tartózkodik, járatos a társasági körökben, vietnami szeretőt tart. Látott sok borzalmat, de nem hagyja magát befolyásolni: arról híres, hogy kíméletlenül pártatlanul, megingathatatlanul semlegesen készíti cikkeit.

Történetünk kezdetén érkezik meg az országba a fiatal, idealista amerikai üzletember (Brendan Fraser), aki a követségen dolgozik, humanitárius munkát végezve. Hogy jobban bekapcsolódhasson a társasági életbe, megkéri az angol riportert, vezesse be a nyüzsgő Saigon rejtelmeibe. Miközben az utcákon a káosz közepette feltört új helyi hadúr parádézik, az ifjú amerikai nem csak a várossal ismerkedik meg, hanem az angol újságíró bájos szeretőjével is. A kialakuló szerelmi háromszög egészségtelen feszültséget teremt a két férfi viszonyában; az ezzel párhuzamosan kibontakozó, minden eddiginél embertelenebb háborús fejlemények végül főszereplőnket is állásfoglalásra kényszerítik; a tragédia elkerülhetetlen.

I can't say what made me fall in love with Vietnam - that a woman's voice can drug you; that everything is so intense. The colors, the taste, even the rain. Nothing like the filthy rain in London. They say whatever you're looking for, you will find here. They say you come to Vietnam and you understand a lot in a few minutes, but the rest has got to be lived. The smell: that's the first thing that hits you, promising everything in exchange for your soul. And the heat. Your shirt is straightaway a rag. You can hardly remember your name, or what you came to escape from. But at night, there's a breeze. The river is beautiful. You could be forgiven for thinking there was no war; that the gunshots were fireworks; that only pleasure matters. A pipe of opium, or the touch of a girl who might tell you she loves you. And then, something happens, as you knew it would. And nothing can ever be the same again.

Valamikor elkezdtem a Graham Greene által írt könyvet angolul olvasni, de - a múlt homályába vesző okok miatt - végül félbehagytam. Ez az újabb filmváltozat viszont állítólag nagyon hű a könyvhöz. A régebbi (1958) adaptációt ellenben mindenki messzire kerülje - aktuálpolitikai okokból durván megváltoztatták a történetet, a témák közül szinte csak a szerelmi szálat tartották meg, a végére pedig raktak egy jó adag propagandát (sajnos volt szerencsétlenségem pár hónapja valamelyik adón elkapni a befejezést :yikes:).

Egész jó film volt, a nemzeteket megszemélyesítő szereplők tetszettek, bár végül aligha lesz a kedvencem.

AZ ilyen stílusú filmek nem fajmaim de ez tetszet.

[Ramiz]

Hellraiser 5.: Inferno

Zseniális film. Egyszerre illeszkedik a Hellraiser 1. filmhez és szakít annak majd' minden jellemzőjével. Nem tetszett még horror ennyire a Ragyogás óta, mert bár láttam pár jót, egyik sem volt ilyen filozófikus és lélekhez szóló. Valóban ijesztő. Holnap írok hosszabban, de most dög fáradt vagyok.

[RE@L]

Citizen Kane


Most néztem meg a Duna TV-n. Régóta be akartam már pótolni, de sehogy se akart előkerülni a CD-DVD rengetegből. Zseniális, időtálló film. Mai történetvezetésnek lassú, de mégis feszülten figyeltem minden mozzanatra hátha rájövök mi is az a rózsabimbó. [SPOILER]Aztán ahogy a rendező szerette volna rögtön kulcsjelenet előtt esik le.[/SPOILER]
Mindenkinek látnia kell egy filmtörténeti mérföldkövet!

[Próféta]

RE@L: 
Bár szvsz nem csak arról szólt, hogy mi az a Rosebud.

Mindenkinek látnia kell egy filmtörténeti mérföldkövet!

A kétértelmű mondat iskolapéldája
Én azt javaslom, hogy ne csak egy filmtörténeti mérföldkövet nézzetek meg, hanem adott esetben többet is 

[RE@L]

Ez nyilvánvaló, de mégis csak spoiler hogy nem csak arról szól.

[Dreamcleaver]

Megnéztem az Apocalypto-t, Mel Gibson rendezésében.

http://www.imdb.com/title/tt0472043/

Összességében tetszett, bár nem volt tökéletes. Leginkább a hangulata fogott meg, mert a történet nem volt nagy szám. XVI. század, a Maya Birodalom szétesése. Járványok, belső anarchia stb. A nép a valláshoz fordul, és véres rituálék során próbálja meg kiengesztelni az isteneket. Ehhez az áldozatokat a városon kívüli, dzsungellakókból gyűjti be. A sztori főszereplője egy ilyen dszungellakó, akinek feldúlják a falvát, megölik az apját, elhurcolják, miközben a várandós asszonynak és kisfiának sikerül elbújnia. A film gyakorlatilag az odaút viszontagságairól, a dekadens város véres orgiáinak bemutatásáról, és a visszaútról szól, mely során főszereplőnk elintézi üldözőit.
Látvány 10/10. Itt nem kell csalódnunk. Bár talán kissé barbárnak vannak beállítva a Mayák, de ez is egy elképzelés. Jól meg tudták teremteni az egyszer fennséges, de már hanyatló birodalom hangulatát. Beteg, éhező szegények tömkelege kúszik a porban, miközben a gazdagok örjöngenek a véres orgiákon. Az egész olyan kilátástalan, tényleg világvége hangulatú.
[spoiler] pl van egy nagy piramis a város közepén (igen a mayák is építettek) aminek a tetején történnek a kivégzések. Kivágják a delikvensek szívét, majd levágják a fejüket. A szivet felajánlják az isteneknek, a testet meg legurítják a piramis lépcsőjén a tömegbe. Mindezt futószalagon. A piramis tetején álló egyik papnő pl már uncsi grimaszokat vág, miközben egy halálrarémült dzsungellakó épp az utolsókat rugja.[/spoiler]
Zene: beleolvad a filmbe. Semmi különös. Törzsi dobok stb.
Történet: Hát ez nem nagy cucc. Gyakorlatilag nem sok mondanivalója van.
Színészi alakítások: Hát őőő...nagyon jól futnak, kúsznak. lihegnek, ordíbálnak, rikoltoznak, fetrengenek, ütnek-vágnak  stb a színészek, ha értitek mire gondolok.  Mondjuk karakteresek. Van egy-két kifejezetten gonosz arc, ami nagy szó, mert az egész társadalom már annyira dekadensen van bemutatva a filmben, hogy kiráz a hideg, ha oda kell képzelnem magam közéjük.
Szóval könnyed kis szórakozás sok sok vérrel. Mel Gibson védjegye. De legalább nincs benne amerikai hősködés. 

[Ramiz]

Paranoia: 1.0 (aka One Point O)
Több ijesztő dolog is volt a filmmel kapcsolatban, ami miatt halogattam a megnézését. A trailere pocsék, röhejessé teszi a film kiragadott jeleneteit. A magyar szinkron (a trailer alatt is az volt) szintén iszonyú. A történetről nem sok derült ki, a maradék "stylish", amiből bármi kisülhet. Aztán végül megnéztem, és most iszonyú dühös leszek. Mert az ilyen filmek elsikkadnak, ez konkrétan nem is került moziba asszem, dvd-n és videón alig látja őket valaki, pedig ez a film kib.szott erős, egy gyilkos, paranoid, nyomasztó, klausztrofób látomás, egy cyberpunk hangulatú horror-thriller, ami a végére sci-fi-be fordul, remek szimbólumokkal, színészekkel, kiakasztó zenével. Fukkin' 10/10. Zseniális kultpotenciál is van benne, kár, hogy nem fogja sose elég ember megnézni ahhoz. Szóval az ilyen filmek elsikkadnak, a Mátrix-féle alaposan bereklámozott, handsome Reeves-szel és "populáris keményarc" zenészek zenéivel megtámogatott, rengeteg számítógéppel és szájbarágott mondanivalóval fogyaszthatóvá tett ötlet-turmix meg rohadt híres lett és mindenki kultuszfilmként emlegeti és "a mátrix filozófiája" könyv jelenik meg?!?!? (ez utóbbi egyébként is MEGALOL ötlet... ennél már csak a Harcosok Klubja nagyon erősen önironikus dvd-extrája durvább, azon konkrétan nem tudtam röhögni egy csomó ideig a puszta meglepetéstől...)
Szóval én csak annyit tudok jó szívvel javasolni, hogy mindenki nézze meg ezt a filmet, akit a felsorolt "zsánerek" közül bármelyik is érdekel, aki szerette a Szárnyas fejvadászt vagy a Dark City-t vagy a Harcosok Klubját, és főleg nézze meg, aki szereti Phillip K. Dick regényeit és Orwell kultikus könyvét (1984).

És ha már a Mátrixnál tartottunk:
Mátrix és Dark City képes összehasonlítása

[kikuchiyo]

Egyszer mi még majd kérünk magától valamit, Pelikán.

Úgyis tartozom neked még a Haibane uccsó dvd-jével és van nagyon durva, direkt neked való cucc Share-ről is

[via_mala]

Paranoia: 1.0 (aka One Point O)
Több ijesztő dolog is volt a filmmel kapcsolatban, ami miatt halogattam a megnézését. A trailere pocsék, röhejessé teszi a film kiragadott jeleneteit. A magyar szinkron (a trailer alatt is az volt) szintén iszonyú. A történetről nem sok derült ki, a maradék "stylish", amiből bármi kisülhet. Aztán végül megnéztem, és most iszonyú dühös leszek. Mert az ilyen filmek elsikkadnak, ez konkrétan nem is került moziba asszem, dvd-n és videón alig látja őket valaki, pedig ez a film kib.szott erős, egy gyilkos, paranoid, nyomasztó, klausztrofób látomás, egy cyberpunk hangulatú horror-thriller, ami a végére sci-fi-be fordul, remek szimbólumokkal, színészekkel, kiakasztó zenével. Fukkin' 10/10.

Úgy egy éve láttam, és nekem is marhára tetszett (#4724), csodálkozom is, hogy nincs sehol a gyűjteményemben. (Valszeg gyatra DVD-rip volt...)

[Kvikveg]

Paranoia: 1.0 (aka One Point O)
...
És ha már a Mátrixnál tartottunk:
Mátrix és Dark City képes összehasonlítása

I. kolcson tudod adni?
II. Ez nagyon durva!

[Ramiz]

Mindenkinek el tudom juttatni a Paranoia 1.0-t, akit érdekel. ( A végén mégiscsak megalapozzuk azt a kult státuszt, ha elég nagy mértékben terjesztjük. )

Kvikveg: tudod, mi az igazán durva? Az, hogy a Ghost In The Shell 7.8-on áll az imdb-n, a Dark City 7.6-on, a Mátrix pedig 8.6-on és a "Top 250 evör" listán a harmincnegyedik... Gondold el, jön egy új generáció, aki már nem ismeri a GitS-et és a Dark City-t, ők honnan fognak felfigyelni ezekre a filmekre?

[Kvikveg]

Delutan Obester?

A Dark City annyira nem fogott meg amugy, kicsit sotet a film. Pedig en alapvetoen szeretem a sotet filmeket, de a Matrix egyszeruen elvezhetobb ilyen szempontbol. A csomagolas kellemesebb. Pl apro de fontos mozzanat: a piros ruhas no jobb reakciokat valt ki, mint a doglottzold ruhas no. Es az ember szeret borzongani, de kellemes modon. XD
GitS pedig anime, es mint olyan, nem sokan lattak valoszinuleg, az amcsi tomegfilmekhez viszonyitva.

A feldolgozas meg nem uj tema. En is szivesebben hallgatok egy 80as evekbeli feldolgozast, mint egy 50es evekbeli verziojat ugyanannak, egyszeruen mert ahhoz nem erzem, hogy sok kozom lenne. Mas stilus, mas erzes, nem abban nottem fel. Tisztelet a kivetelnek.

Ami faj, az a szintiszta lenyulas.
Illetve Matrix jol indult, de lufi lett.

[Ramiz]

Mindjárt megyek síelni, legkorábban jövő utáni héten érek rá...
De ez már egy másik topikba tartozik.

[Kvikveg]

Hm, az ilyen kepeket szeretem.

[Próféta]

One point O: jah, azt valamikor (2 éve ?) én is láttam, és nekem is nagyon tetszett anno.

EDIT:

Halálsoron (The Green Mile, 1999)
imdb

A film a The Green Mile becenévre hallgató siralomházról és lakóiról szól, a gazdasági válság idején. Megismerjük az elítélteket, akik hol sírva, hol kacarászva, hol némán beletörődve, hol pedig dühösen vicsorogva néznek szembe az elkerülhetetlen jövőjükkel, az Ol' Sparky becenevű villamosszékkel. Megismerjük a börtönőröket, akik a rend fenntartásán munkálkodnak; közben esetleg 'csak végzik a dolgukat', vagy kötelességükön felül megpróbálják a rabok számára életük utolsó heteit elviselhetővé tenni; néha még kételkednek is a rabok bűnösségében; de akad köztük szadista is, aki azért jött, hogy embereket végezhessen ki. A szereplők nagyon ikonikusak: vannak jó emberek, vannak rossz emberek, és van egy szent ember.

Ez is az a fajta mozi, amelyik elkezdődik, berántja az nézőt, játszadozik az érzelmeivel, és egy pillanatra sem engedi el (pedig 3 órás !!!). Bár vannak benne kisebb-nagyobb hibák (technikai bakik is, de történetvezetésileg szvsz fölösleges volt a keretszerkezet), de az ember mégis hajlamos elnézni őket, mert olyan nagyvonalú az egész kivitelezés (pl. a szereplők magassága egyenes arányban van az erényességükkel), és mert az érzelmes jelenetek alá oly érzelgős zenéket vágnak

A színészekre nem lehet panasz: Tom Hanks és Michael Clarke Duncan kiváló főszereplők, de a kisebb szerepekben is jó színészek tűnnek fel (pl. David Morse, Gary Sinise, James Cromwell, vagy a számomra eddig ismeretlen Sam Rockwell). Ami viszont a legfontosabb: Stephen King regényéből a forgatókönyvet írta és rendezte Frank Darabont - vagyis a Remény rabjai (The Shawshank Redemption) álomcsapata került ismét össze. Sikerült megismételniük a korábbi film zsenialitását? Nem, és ennek (sok kisebb mellett) két fő okát látom. Az egyik, hogy itt King nem bírt magával, előjött a vacakhorror-írói vénája, és így szerepel a sztoriban csodadoktor, látnok, örökéletű ember, stb... nagyon szépen be vannak illesztve, de mégis valamennyit levonnak a film értékéből. A másik, hogy még az előbbi negatívumtól eltekintve is hiányzik belőle az a bitang erős "who crawled through a river of shit and came out clean on the other side" fíling, ami miatt a Shashanket oly sokan szeretik. Ennek ellenére azért tök jó film, szívesen ajánlom.


Biciklitolvajok (Ladri di biciclette, 1948)
imdb

Ez is egy "minden idők második legjobb filmje", "az olasz filmgyártás egyedülálló remeke", "brilliáns, egyedülálló", "best evah!!!" alkotás, és természetesen ez se tetszik annyira, mint amit a hírneve indokolna, de azért valóban egy elég erős, depresszív, nyomasztó filmmel állunk szemben.

Az olasz neorealizmus irányzatának állítólag ez a legjellegzetesebb darabja. Az ún. fehér telefonos filmek hódítottak a harmincas évekig, ahol is a szegény családból származó leány összeszerelmesedik a gazdag úrifiúval, és poénok, és minden rószás, és happy end, ennek Magyarországon kábé a Kabos-filmek feleltek meg; ezt söpörte el a negyvenes évek közepén (már a világháború alatt) a neorealizmus, amikor is az emberek rádöbbentek, hogy a világ sz*r hely. A stílus jellegzetessége, hogy minden érzelgősséget, eufémizmust, idealizált ábrázolásmódot száműz, és a rideg rögvalóságot igyekszik megmutatni (hogy túlzón vagy sem, azt nem tudhatom); egyik megszokott eszköze, hogy profi színészek helyett utcáról összecsődített emberekkel dolgozik.

Vittorio De Sica rendezése, Ladri di biciclette hatásosan emel ki egy családot az arctalan tömegből, hogy bemutathassa kilátástalanságukat, nyomorultságukat; adhasson nekik egy kitörési esélyt (plakátragasztói munka, amihez bicikli kell); elvehesse azt tőlük (a családi cangát ellopják); követhesse vergődésüket; és végül a társadalmi jelenségekre visszavetíthesse ezt az egyéni sorsot.