Utazgatás

[Kvikveg]

Snowboard-trip leiras lassan, mert izomlazam van.

[spoiler=Hosszu. En szoltam.]Az uton csak annyi emlitesre melto dolog volt, hogy a swechati benzinkut szemelyzete magyar kiveve a wc-s nenit aki orosz, a  masodik megallonal is volt egy magyar kiszolgalo, es a sipalya huttenek magyar a szakacsa... Nem semmi...
Az kulon vicces volt, ahogy az elsonel megtudtuk, hogy a neni orosz. Kint dumaltunk pont errol, es mondtuk, hogyhat a wcs nenit kiveve itt ugy latszik mindenki magyar aki bent dolgozik, amikor a benzinkutas ember aki kint alldogalt eppen melletunk, odaszolt, ekes magyarsaggal, hogy igen de o meg orosz.

Elso nap.
Az idojaras gyonyoru volt, hegyek, szikrazo napsutes, gyonyoru kilatas a sifelvonobol es a palyarol, 10/10.
Azt amugy gondoltam, hogy marciusban nem lesz hideg, de arra nem szamitottam, hogy a pizsamanadragom + terdvedo + seggvedo + sinadrag kombo alatt meleg lesz. Az volt. A bakancs is. Vegul valami tok szexi modon, kigombolt kabattal snowboardoztam kuzdottem mint allat. A felszereles aktiv resze volt meg a sisak es a napszemuveg. Plusz naptej. Az eddig emlitett dolgok a pizsi kivetelevel elengedhetetlenek. Jo lett volna meg egy csuklovedo, de ahol venni akartam nem volt a meretemben, szoval maradt a sikesztyu, ami amugy jobban szerepelt mint gondoltam volna.

A snowboardozas ugy nezett ki, hogy mindket labamat hozzakotoztem egy deszkahoz egy olyan csizmaval amiben a bokam nem nagyon tudott mozogni. Nem tudom ez igy irasban mennyire jon at, de eloben abszurd volt az egesz. Ezutan fel kellett volna allnom, arccal a volgy fele. Azutan, hogy elmondtak, hogy ezt kb hogy kene, kb tizszer elkezdtem felallni, majd mikor mar majdnem sikerult, a deszka kicsuszott alolam en meg seggre ultem. Aztan meg mondtak par modszert, de az sem ment.
A masik felallasi modnal a fenekem volt a volgy fele, es a deszka labujj feloli elet kellett a hoban tartanom, igy tudtam jobbra siklani. A problema csak az volt, hogy nem tudtam fordulni, tehat az elso napom azzal telt, hogy felalltam, kicsusztam a palya bal szelere, terdre estem (=megallas), utana tizszer megprobaltam felallni arccal elore, karomkodtam, lecsatoltam a deszkat es vizes hatsoval feljebb masztam.
Igazan elvezetes volt. De vegul megtanultam arccal elore kb kontrollaltan csuszni lefele (deszka keresztbe, palyaegyengeto uzemmod), kicsit jobbra ugyanigy, illetve fenekkel elore hatrafele csuszni ugyanigy, vagy hatrafele es jobbra csuszni es megallni a fenyofak elotti godor elott joval.
Persze a nap nagy resze azzal is telt, hogy kicsit kifujtam magam, meg probaltam a lelkironcs magamat kicsit rendbehozni. Szerencsere a kollegak jofejek voltak, azutan, hogy mindenki eltunt es csak negyen maradtunk ott szerencsetlenkedni egesz nap, azert neha odaneztek. Meg probaltak segiteni, bar az arccal elore felallasnal nem sokat segitett, hogy "probalkozni kell". Szegeny kisfonoknek be is szoltam egyszer, hogy tudnam miert vettem haromnapos berletet. Illetve probaltam nem tul sokat hisztizni/elbogni magam.
Szoval az elso nap ezzel telt, igazan csodalatos volt... Kozben a tobbiek neha elmentek a fejunk folott a felvonoval, a nagyfonok meg lefenykepezett a palya kulonbozo pontjain ulve a hoban. Biztos jo sorozat lesz. En a huttenel, en 15 meterrel lejjebb, en 30 meterrel lejjebb, en maszok felfele, en hasraesve, en szalto mortale kozben. Bar az lehet, hogy csak masnap volt.
De legalabb az ebed jo volt. Az emlitett huttenek magyar szakacsa volt, es marhajo kajai voltak. Rendes gulyasleves, valami szilvas felgomb alaku vaniliaszosszal leontott ize, csaszarmorzsa-szeruseg almaszosszal, stb. Komolyan, a nap fenypontja kb ez volt mindharom nap, ha mas nem.
Szoval igy voltunk el 9tol kb 3ig talan.

Masodik nap.
Hajnali negykor arra ebredtem, hogy a fejem elforditasa a parnan kimondottan rossz otlet volt, mert az izom amit ket hete meghuztam, es azota ugy neha tiltakozott, most valami embertelenuj faj bizonyos mozdulatoknal. Pl jobbra fordulni nehez, ami kinos, leven en arra megyek a snowboarddal. Gondolkoztam rajta, hogy feladom az egeszet, de hat az kinos lett volna, meghat ize.

A masodik nap elso negyedoraja ugyanugy telt, mint az elso nap, csizmaval kis szenvedes, lejjebb csuszas seggre ules, nem tudok felallni. Szegeny kollegam probalt ott lelkesiteni, en meg lecsatoltam a cuccot, es kozoltem, hogy nekem ebbol elegem van es kesz, kiszallok. Kozben probaltam nem elbogni magam. (Illusztracio.) Aztan 20 meterrel feljebb mentem es kozben eszembe jutott, hogy talan fordulni kene megtanulnom, mert akkor fenekkel elore felallok, megfordulok, es lesz*rom, hogy nem tudok arccal elore felallni. Es lon. A kisfonok biztatasaval sikerult elindulnom, meg megfordulnom parszor. 

Na ami ezutan jott, az szerintem mehetne valami kabareba, mert lejutottam a kezdopalyan, de hat kb meterenkent seggre/pofara esve. Ja meg arccal elore mentem jobbra, utana meg balra ami szigoruan nem szabalyos, de meg mindig jobb, mint egy meredek lejton fordulni, aztan pofara esni. Volt valami esesem, ahol mar a hoban csuszva sikerult megfordulnom parszor a hasamrol hatamra vagy forditva, amit gozom nincs hogyan csinaltam mert allo helyzetben nem konnyu ezt elerni. De biztos szepen nezett ki.
Viszont semmimet nem utottem be nagyon, a vedofelszereles kivaloan mukodott. 
Elvileg mindig a jobb, elol levo labamra kellett volna tennem a sulyomat, mert akkor konnyebb fordulni es nem gyorsul be annyira a deszka, de hat ha eppen egy meredelybe megyek le, akkor ez nekem nem megy. A hatsora terhelek, ettol gyorsabb lesz es nem fordul annyira, en fraszt kapok, megjobban hatradolok, fekezek valahogy aztan vagy esek vagy kicsit idegroncs allapotban megallok.

Vegul megegyszer lementem a palyan, masodszorra mar csak haromszor estem, de hat ugye cikcakkolva mentem a meredek reszeken ami csalas. Viszont az enyhe lejton azert mar tudtam fordulni errearra.

Amugy ez szep volt, meg elveztem is amennyire lehetett, csak ez a cikcakkolas, ez valami hihetetlenul faraszto. Kesobb mondta egy kollega aki szinten kezdo volt, hogy fordulgatva sokkal kevesbe faraszto az egesz.

Harmadik nap
Ezen meg most is rohogok. Reggel ugy voltam vele, hogy ok, mai feladat legalis modon lemenni a palyan. Na, kb az egynegyedenel valami kibirhatatlanul elkezdett fajni a labam, ugyhogy ugyan fordultam parat, de altalaban arra torekedtem, hogy minel gyorsabban lejussak, mindel kevesebb esessel. Es a labamon mar az sem segitett, ha neha megalltam pihenni. Vegul a palya utolso 100 meteren mar nem birtam, kimentem a szelere, lecsatoltam a cuccot es lesetaltam a felvonoig. Fent pihentem kicsit sokat, aztan megprobaltam megegyszer lemenni, de par elvezetes lassu fordulo utan jott megint a meredek resz, es a labam megint k-ra fajt, szoval ugy voltam vele, hogy ok, le tudnek menni, de nem vagyok mazohista. Felmentem, kicsit kesobb meg csusztam egy rovidet, de aztan a huttenel uldogeltem az eppen piheno illetve az izomlaz-rokkant tarsasaggal (az ultimate fail tarsasag fel se jott), es jol ereztem magam, amennyire csak lehetett. Kozben megtekintettunk egy snowboard oktatast anyuka+gyereknek, es probaltunk lesni ezerrel. 

Persze estenkent ivaszat meg nagy zabalas volt, etc-etc. XD

Osszesiteskent elmondhatom, hogy total sz*rul is ereztem magam, meg jol is, meg azert kis sikerelmenyem is volt a sok szopacs mellett. 
[/spoiler]
Kepeket csatolom ha lesznek.

[Nakedape]

illusztráció nem szereti a hotlinket, de rögtö tudtam, h az lesz az:)

és germknödel powwa, de rég ettem!! (denagyonrégsíeltem )

meg jobbulást !
(én egyszer egy monosível szívattam nagyon magam egy napig)

[Kvikveg]

illusztráció nem szereti a hotlinket, de rögtö tudtam, h az lesz az:)

és germknödel powwa, de rég ettem!! (denagyonrégsíeltem )

meg jobbulást !
(én egyszer egy monosível szívattam nagyon magam egy napig)

Illusztracio: a pingvines link

Aha, germknodel... a nevet mar elfelejtettem. A masik Kaisersmarren neven futott. Arra is csak azert emlekszem, mert leforditva csaszarsmarni/csaszarmorzsa, de persze nem olyan volt ahogy en ismerem, hanem inkabb palacsintateszta-szeru.

Koszi.

Monosi? Google... http://www.monosi.hu/tanulas_kezdo.htm wow, te erre fel mertel szallni? 

[Nakedape]

anno tudtam sielni egész jól, tippre felejtettem. de a monosí az nem jött be, szép lila combok lettek tőle

[Próféta]

Osszesiteskent elmondhatom, hogy total sz*rul is ereztem magam, meg jol is, meg azert kis sikerelmenyem is volt a sok szopacs mellett. 

Helyes, az elején kb. ez várható.
Majd legközelebb elmész egy rendes hat napos turnusra (esetleg egy-két nap oktatás?), és eljutsz odáig, hogy élvezd is a lesiklást
A képeket várjuk.

Én most (félig-meddig szakmai okokból) Erdélyben voltam pár napot. Nem volt annyira jó, mint amilyen lehetett volna (meg amilyen korábban volt is), szóval nagy élménybeszámoló nem lesz. De legalább láttam Kolozsvárt.

[kikuchiyo]

Visszajöttem Törökországból, a repülő helyett busszal, a 20 órás utazás után kissé kómásan.
Továbbiak alvás után (érdeklődés esetén képekkel).

[Nakedape]

welcome back

[Próféta]

Érdeklődés.
Amúgy üdv, és éljenek a vulkánok.

[kikuchiyo]

Tehát részt vettem egy 12 napos körutazáson Törökországban, és ígértem képeket.
Íme.

Isztambul éjszaka, a szálloda elől
A Kék Mecset (Sultanahmet-dzsámi) kivilágítva
Az Aja Szófia kivilágítva
Emlékmúzeum azon a helyen, ahol Rákóczi belefulladt a Rodos-tóba
Kompátkelés Gallipolinál
Trójából ma már nem sok látszik
"...feldúlván szentfalu Tróját" (Schliemann kutatóárka) - látszik, hogy keresztülásott mindenen a vélelmezett kincsért, nem törődve azzal, hogy mit pusztít el közben. Azóta beszámozták, hogy az egyes falak melyik kultúrrétegből származnak.
A híres Trójai Mókus, a VI. rétegből
Pergamon már egy fokkal látványosabb - egy hegytetőn fekszik a város megmaradt része (az akropolisz), az ókorban gyógyulni jártak ide az emberek.
A kilátás is szép, a fellegvárat régen víz vette körül
Templommaradványok - a legépebben megmaradt dolgokat, a Zeusz-oltárt például, elvitték a németek
Ephesos főutcája - a leglátványosabb a felkeresett ókori emlékek között
A főutca mellett egész jól megmaradt ókori épületek sorakoznak, köztük fürdő és - a képen jobbra, az ücsörgő embereknél - a luxus-wc
Tökéletes állapotban fennmaradt mozaik - az utca melletti hegyoldalban feltártak egy egész házsort, abban maradtak fenn ilyen állapotban mozaikok és falfestmények
Ephesos színháza

A Pamukkalei mészkőteraszokat biztosan mindenki látta már képen, de a képek nem készítenek fel a hely méreteire. Az egész hegyoldalban hosszan elnyúló fehér mészkőkiválások távolról is lenyűgözőek, de az igazi élmény a teraszok között, a meleg vízben gázolva éri a látogatót.
Pamukkale, a mészkőkiválás távolról
...közelebbről
Fent be is lehetett menni
Egész közelről
A kép nem adja vissza az egész képződmény méreteit
Valószínűtlen látvány
Legalább másfél kilométer hosszan elnyúlik a hegyoldalban
Lenin elvtárs, izé Atatürk feje Antalya közelében - magyar gyomornak már visszatetszést keltő a személyi kultusz iránta. Minden róla van elnevezve, és minden városban van szobra, és ő van a pénzeken is.
Düden-vízesés Antalyában
Antalya óvárosa felülről
...és alulról - a két kép között egy hatalmas bazár van, ahol mindenáron igyekeznek lehúzni a magyar turistát
Ez már Kemer kikötője
Hajókázás a Földközi-tenger legszebbnek mondott partjai mellett
Távolban a kopár hegyek
A partraszállás első hulláma teljesíti küldetését - úgy volt, hogy a stég, aminél ki lehetett volna kötni, még nem készült el (előszezon van végül is). Ezért ezzel a kis csónakkal 5-ös csoportokban vitték (volna) ki az embereket a part közelébe, ahol bokáig vízben gázolva lehetett kijutni a szárazra. Az első két csoportnak még sikerült, bár a csónak ijesztő leharcoltsága mellett az sem volt bizalomgerjesztő, hogy a motor sem akart beindulni. Aztán...
A harmadik turnus elsüllyedt - ebben ültem én is
A néni fényképezőgépe is elázott
A többiek valamiért nem akartak ezután kijönni a partra
Kár, mert   szép   hely.
A rendkívül felkészült legénység vízteleníti a csónakot
Tökéletesen megmaradt színház Aszpendoszban
Galéria - régen itt volt a büfé
Reggel még fürödhettünk volna a tengerben, itt már hógolyózunk

Kappadókia a másik hely, amire a képek és az előzetes beszámolók nem tudják felkészíteni az embert.
Kappadókia lehetetlen formájú tufaképződményei - ezt sem adják vissza a képek
Egy hatalmas területen végig ilyenek vannak - errefelé forgathatták a Világot megmentő férfi c. remekművet (AKA Türkish Star Wars)
A tufába vájt templomokban ókeresztény templomok vannak - az egyszerű piros mintákat közvetlenül a falra festették, aztán ezt levakolták és arra vitték fel a bonyolultabb, színes falfestményeket
A falfestmények egészen látványosak
Ameddig a szem ellát
A távolban a vulkán, amelynek a kitörése létrehozta az egész tufamezőt
Sziklába vájt lakások
A régi sziklaerőd lejjebb modern településben folytatódik
Repülő szőnyeg a szőnyegbemutatón - elvitték a csoportot egy ilyenre, egy ékszereshez és egy bőrdzsekishez. Mindhárom helyen tartottak bemutatót - a dzsekisnél modellek, felvonulás, zene, minden -, mindenkinek osztottak teát vagy bort, én meg nem értettem, hogy éri meg nekik minket szórakoztatni. Aztán ahogy láttam, hogy az emberek veszegetik elő a rejtett borítékokból a százeurósokat a vigyorgó fejű árusok buzgó asszisztálása mellett, rájöttem, hogy nagyon is megéri nekik. A csoport legalább 5000 eurót otthagyott a bőrdzsekisnél, és szőnyeget is vettek ketten, az egyiknél én tolmácsoltam. Hihetetlen színjátékot tudnak rendezni: az egész üzletet feltúrták egy olyan méretű és színű szőnyegért, ami a nőnek kellett volna, aztán rábeszélték egy másikra, ami drágább és más színű volt, amilyet eredetileg akart, aztán az alkudozás - 600? Nem? 533? Ha elviszi és készpénzzel fizet, 500-ért odaadjuk! -, végül bejött maga a fő-főnök, és foghegyről, magyarul! odavetette, hogy 450 a végső ajánlat. Meg is vettük.
Kerengő dervisek
Hettita sziklatemplom domborművei Yazılıkayanál
Az oroszlános kapu maradványai
Az ellenség megtévesztésére épített alagút
Hattusas romjai
Az előtérben lévő zöld kő állítólag meggyógyítja a betegségeket, ha rátesszük a kezünket


Ankarai látkép - Ankara elütött Törökország többi részétől, amely hangulatos és rendezett. Ankarán nagyon is látszik, hogy egy "épített", a múlt hitelesítő ereje által át nem járt város. A nagyszabásúnak tervezett épületek inkább nyomasztónak hatnak, és az sem segít, hogy a belvárost széles nyomornegyedek veszik körbe. Szemetesebb is, mint bármely másik város, amit láttunk.
A csoportunk nagyjából azt gondolta az Atatürk-kultuszról és a vezér óriási emlékművéről, amit a középső szoboralak
Maga az emlékmű - azért ilyen üres előtte a tér, mert épp koszorúzott az észt miniszterelnök
...de aztán megindult a tömeg
A különböző fegyvernemek válogatott legényei állnak őrségben, állítólag hatalmas megtiszteltetés
Ankara a múzeum mellől


Isztambul volt az út utolsó állomása, erre sem készítenek fel a beszámolók.
A város fantasztikus földrajzi adottságokkal rendelkezik (Boszporusz, Aranyszarv stb.), és ehhez járul hozzá a hosszú és kalandos történelme által szolgáltatott hangulat. Kár, hogy csak egy - ill. a sajnálatos események miatt másfél - napot voltunk, egy hét is kevés lenne.
Ez már Isztambul, a híd az európai oldalról
A Dolmabahçe-palota, a Boszporuszon hajókázva látszik
A híd messziről
A híd közelebbről
Az európai part részlete
A második híd és az Európa-erőd kerek tornya
Az erőd tornya megint
A második híd
Az erőd közelről
A másik oldalon lévő, sokkal szerényebb Ázsia-erőd
Elegáns villák, a távvezeték ellenére 2-3 millió euróba kerülnek
A híd alatt, visszafelé
A Kék mecset, az Aja Szófia és a Topkapı-palota a Boszporusz felől
Kikötő, mögötte a Fűszerbazár
Naplemente Isztambulban
A Kék mecset bejárata
A Kék mecset alulról
Színes ablakok a mecsetben
A fényképezőgép nem igazán képes befogni a belső tér nagyságát
Az Aja Szófia felé
Csoda, hogy össze nem omlott eddig, a falak és az oszlopok annyira kifelé dőlnek
Itt sem mentem sokra a belső tér fotózásával
Ez csak a galéria csarnoka
Ez már a kilátás a Topkapı-palota kertjéből
Kép a háremből
A hárem udvara
Fényűző falak
és berendezés
Egy másik udvar
Kóbor macskák és kislányok a kertben - elképesztő, mennyire bírták a tömeget
Elkapott felvétel a Nagy Bazárból - többet már nem fotóztam itt, mert már jöttek, hogy "Dzsere madzsar, nem sok, nem drága".
Ókori akvadukt, ami alatt a találjátok ki, kiről elnevezett sugárút forgalma halad át

Szóval ez egy buszos társasutazás volt, poénkodós idegenvezetővel, és bácsival, aki csak egy ruhát hozott egész hétre. Az ilyesmit ugyebár minden normális ember gúnnyal és megvetéssel kezeli, és meg sem fordul a fejében, hogy befizessen egy ilyen útra.
Magamtól én sem mentem volna, de anyukám mindenáron menni akart, és egyedül elvesztett volna.
És utólag azt kell mondjam, hogy megérte. Szép volt, jó volt, jól volt szervezve, a csoport rendes volt, nem késtek és nem pofáztak, és még az idegenvezető is egészen megkedvelhető lett a végére.

Törökországról is ugyebár azt képzeli a tájékozatlan, futó benyomások alapján ítélő utazó, hogy egy Balkánnál is Balkánabb ország, ahol fejkendős terroristák rabolják-robbantják az ártatlan turistát Allah Akbar kiáltással az ajkukon. Ehhez az előzetes elváráshoz képest nagyon kellemesen csalódtam. Törökország egy modern, élhető és tiszta ország, azt kell mondjam, hogy sokban előttünk is járnak.
A városok biztonságosak, abszolút nem szemetesek, hajléktalant sehol sem látni (még a milliós Ankarában és Isztambulban sem), és koldust is talán fél tucatot, ha láttam. (Háromsávos, korlátos, felüljárós) autópályából ugyan kevés van, de a legtöbb út kétszer két sávos, ahol pedig nincs, ott most épül, még a hegyek meredek szurdokaiban is.

Az emberek alapvetően boldognak, de legalábbis nem olyan elkámpicsorodottnak tűntek, mint az itthoniak - már amennyire ezt ilyen turista-szigetelésből meg lehet állapítani. A magyarokat láthatólag tényleg szerették, bár ezt megint csak nem tudom megállapítani, hogy mennyire volt őszinte érzés, mert a legtöbb török, akivel beszélő viszonyba keveredtünk, el akart nekünk adni valamit. Az árusok tényleg a mesékből ismert szinten űzik - és várják el - az alkudozást, a csúcsot asszem az egyik csoporttársunk tartja, aki a Nagy Bazárban (ami állítólag már nem olyan hangulatú, mint régen, amióta az oroszok elözönlötték) vett egy 80 lírás kabátot 30-ért, eladta egy másik árusnak 60-ért, majd ettől a második árustól vett egy 350-es kabátot 100-ért. A kis bóvlikat, képeslapokat, könyvecskéket áruló árusok minden műemléknél odajönnek, és törleszkednek, mint az éhes macskák.

Az oroszokról szólva meg kell emlékezni az összes felkeresett látványosságot elözönlő külföldi turistákról.
Legtöbben a japánok voltak (igaz, közöttük akadtak koreaiak és thaiok is), ők nyomultak, furakodtak mindenhova. Az oroszok inkább délen, a tengerpartnál uralták a vidéket. Egész hihetetlen szállodák vannak ott. A hajó is, amivel elsüllyedtünk, is az orosz maffiáé volt.

A török kaja, már amennyire a szállodai reggeli-vacsora alapján megítélhető, nagyon finom. Sertést ugyebár nem esznek, helyette esznek viszont csirkét, marhát és birkát, sok zöldséget, főleg paradicsomot, padlizsánt, cukkinit, továbbá rengeteg olajbogyót. Az itteni körúti török éttermekre jellemző "gírosz", ott kebap nem túl elterjedt, bár azért van az is, ettünk is olyat. Az olajuk, amivel főznek, állítólag sokkal sűrűbb az itteninél, ezért a török ételek bizonyos khm... akklimatizációs problémákat szoktak okozni az odalátogatóknál az első pár napon. Én szerencsére megúsztam.
Az édességeik magyar ízlésnek rettenetesen édesek. Jellemző példa a baklava, ami ilyen leveles tésztás izé, mézes szirupba fullasztva. Másféle - talán linzer - tésztákból is van ugyanilyen, szintén ragadósan édes szirupban tocsogósan. Én mondjuk ezt a fajtát is pusztítottam tisztességesen, de a pudingok és tejberizsek már inkább fehér embernek valók.

Szóval jó hely ez, és minden jó lett volna, ha a vége jó lett volna. Csakhogy kitört az a bizonyos vulkán, ami keresztülhúzta a számításainkat. Az első jelek már csütörtökön mutatkoztak, amikor már kezdték lezárni az észak-európai légtereket. Aztán szombaton, az utolsó előtti nap már Magyarországot is lezárták, és az emberek kissé idegesen néztek várost Isztambulban. Úgy feküdtünk le az indulás előtt egy nappal, hogy nem tudtuk, mi lesz, és ez azt eredményezte, hogy az idegenvezetőt majdnem úgy tépték szét az emberek, mint az ókeresztény vértanút az oroszlánok az arénában. Másnapra világossá vált, hogy repülni márpedig nem fogunk, legfeljebb ki-ki egyénileg, otthonról hozott tudatmódosítók segítségével. Szerencsére megjelent az ottani társiroda vezetője, volt konzul, nagy ember az utazásszervezésben. Ő szerzett buszt, pontosan olyan sofőrt, akinek megvan a vízuma és a megfelelő jogosítványa - állítólag tízszeres áron. Így nem is sok késéssel, a tengerentúli turistákhoz képest még mindig szerencsésen hazajutottunk, és még egy bónusz fél napos városnézést is kaptunk. Az más kérdés, hogy épp azért mentünk repülővel, hogy ezt a húsz órás buszutat megspóroljuk, de ezen utólag már hiába bánkódunk...

[Próféta]

Ephesos főutcája - a leglátványosabb a felkeresett ókori emlékek között
Ephesos színháza

Wow.

Valószínűtlen látvány

Az a lenyűgöző élmény megvan, amikor nézed, csak nézed tulajdon két szemeddel, és közben a fejedben veszettül szirénázza a kis jelző, hogy ez nyilván fotosop...? "Fiam, ilyen állat pedig nincs!" 

Én mondjuk ezt a fajtát is pusztítottam tisztességesen, de a pudingok és tejberizsek már inkább fehér embernek valók.

Sütlaç rulz.
Izmir köfte, vagy ezogelin leves is megvolt? Ezek a kedvenceink a közeli kis török kajáldában

A tufába vájt templomokban ókeresztény templomok vannak

Yo dawg, I herd u like temples so we put a temple in yo temple so that u can have a migraine while u are praying.

[Ramiz]

Ugyanilyen hosszúságban várom a fejtegetést az igazi döner kebabról.

[kikuchiyo]

Valószínűtlen látvány

Az a lenyűgöző élmény megvan, amikor nézed, csak nézed tulajdon két szemeddel, és közben a fejedben veszettül szirénázza a kis jelző, hogy ez nyilván fotosop...? "Fiam, ilyen állat pedig nincs!" 

Max. az elején lehetett. Mert utána bementünk a közepére, és úgy, hogy bent állok a meleg vízben, és mindenhol ezek a fehér mészkőcsipkék vesznek körül, és az amerikai turistalányok bikinire vetkőzve kelletik magukat, izé, szóval úgy már fel sem merült a fotosopp érzése.

Én mondjuk ezt a fajtát is pusztítottam tisztességesen, de a pudingok és tejberizsek már inkább fehér embernek valók.

Sütlaç rulz.
Izmir köfte, vagy ezogelin leves is megvolt? Ezek a kedvenceink a közeli kis török kajáldában

A sütlaç a sült tejberizs, ugye? Azt én is szeretem. Svédasztal rulz, el lehetett venni egyszerre hármat.
A köftét nagyon dícsérték nekünk, de aztán az egyik helyen faggyús íze volt, és azután nem ettük.
A levesek nem voltak megnevezve, de lehet, hogy ettünk hasonlót.

A tufába vájt templomokban ókeresztény templomok vannak

Yo dawg, I herd u like temples so we put a temple in yo temple so that u can have a migraine while u are praying.

Azér se javítom, vazze.

Ugyanilyen hosszúságban várom a fejtegetést az igazi döner kebabról.

Azt vártuk, hogy mindenhol ez lesz, de gyakorlatilag csak Isztambulban találkoztam vele. A szállodai vacsorákon nem volt, nyilván mert a nyársat nem éri meg nekik fenntartani, az utcai árusokkal meg kicsit úgy voltam, mint anno a görög salátával Görögországban.

Kappadókiában egy "igazi nomád étteremben" (lol) volt állítólag messze földön híres kebap, na az tényleg finom volt, megsültség és fűszerezettség tekintetében is.

Még egy random gasztronómiai megjegyzés: a péksüteményeik és kenyereik nagyon finomak.

[LiaLia]

Törökországban

Érdekes, látványos (táj)képek, a mókus és a macskák kifejezetten egzotikusak.

Keringő derviseket hogyan láttatok?

[Kvikveg]

kiku: 

[kikuchiyo]

Törökországban

Érdekes, látványos (táj)képek, a mókus és a macskák kifejezetten egzotikusak.

Keringő derviseket hogyan láttatok?

Volt egy ilyen kamu 'török est', ott voltak (zenészekkel, has- és egyéb táncosokkal együtt).

[LiaLia]

Volt egy ilyen kamu 'török est', ott voltak (zenészekkel, has- és egyéb táncosokkal együtt).

Akkor nem sokat láthattatok belőlük, mármint a szertartásból. Ahogy hallottam, egy szufi szertartás több óra, még az is, amelyikre esetleg beengednek idegeneket is. Az európai nőknek is le kell akkor fedniük magukat, nem látszódhat szabadon a karjuk se pl.

És a hastáncosok milyenek voltak?

[Ramiz]

Nincs valakinek haverja Barcelonában?

[Nakedape]

milyen szint? lakni szintű nincs, postára menni talán van

[Ramiz]

Lakni szintű.

[Bicskei]

Nincs valakinek haverja Barcelonában?

és Rómában??vagy Nápolyban esetleg Sziciliában

[kikuchiyo]

A hét első felében Franciaországban, közelebbről Bordeaux-ban voltam egy gittegyleten tudományos konferencián.

Párizs az én Kőbánya-Alsóm

Mivel közvetlen járat nem volt, ezért Párizsban kellett átszállnunk, ráadásul repteret is kellett közben váltanunk. Úgy tudtuk, hogy van ingyenes transzferbusz, de aztán Ferihegyen közölték, hogy a légitársaságnak vannak a Charles de Gaulle-ról is járatai Bordeaux-ba, a másik reptérről induló csatlakozást mi tetszettünk választani, ezért a transzfer a saját költségünkön fog történni. Így hát elterveztük, hogy várost nézünk a leszállás és a felszállás közti névleges öt órában.

Ebből aztán egy kb. 40 perces rohanás lett a Notre Dame körül, mert a gép is vagy 20 percig gurult a reptéren, amíg végre megállt, mi is vagy egy órát kerengtünk az embertelen méretű csarnokokban, mire megtaláltuk a lejárót a vonathoz, és az aluljáróban is tévelyegtünk.

Érdemi benyomásokat tehát aligha szerezhettem Párizsról. A híres belvárosból inkább csak a "hol a fenében vagyunk és merre kell menni?" érzésre emlékszem, a bizonyára nagyszerű katedrálisba pedig nem volt időnk bemenni az 1000 kilométeres kígyózó sor miatt. Ami szembeszökő volt, az a rengeteg kéregető - legalábbis azt hiszem, azok voltak. Jellemzően mind fejkendős asszony volt, és nyilvánvaló külföldiségünket látva (hátizsák, Gundam-antennaként meredező posztertartó) rögtön a "speak english?" kérdéssel indítottak, amit legalább hamar le lehetett szerelni egy "no" válasszal. Szűklátókörű, szalonrasszista magyar szemnek még szembetűnőbb volt a rengeteg fekete és arab, főleg a vonaton.
Kint élő kollégám csak úgy hívja őket, hogy a norvégok.

A vonatról kell elmondani, hogy a reptérről a városközpontba menő szakasz mentén semennyivel sem szebb a táj, mint nálunk (na persze legalább van közvetlen vonat-összeköttetés). A hamisítatlanul pesti hangulatú lakótelepek, lerobbant ipartelepek, elhagyott csarnokok és hajléktalanszállások egyáltalán nem tették vonzóvá Franciaországnak ezt a statisztika szerint amúgy leggazdagabb körzetét.

A vonaton követtem el továbbá az utazás egyik legnagyobb hibáját is.

Schrödinger bicskája

Repülni sem szoktam, nemhogy átszállni, így amikor kellett a bicska, akkor nem a hátizsákba tettem vissza, hanem a laptoptáskába. Persze mindig, mindenhol elmondják, hogy nem szabad, mert elveszik, meg minden, de ott, a dögmelegben, a csúnya, hangos emberek között teljesen kiment a fejemből.
Így aztán teljesen váratlanul ért, amikor az O RLY? repülőtéren lekapcsoltak vele. Azt sem értettem, hogy a gépkezelő négus miért irányítja át a táskámat a másik futószalagra, és csak akkor hasított belém a felismerés egy 30-as kaliberű gépágyúlövedék élességével, amikor az egyenruhás kiscsaj kivette a bicskát az esernyőm mellől.

Mondtam már, hogy egyre jobban utálom ezt a bohóckodást, amit biztonság címén művelnek a repülőtereken? Nyilvánvaló, hogy senki nem fog egy kémiai minilabort felvinni magával, hogy TATP-t szintetizáljon, sem nem fogja Disneylandbe téríteni a gépet a körömvágó ollójával; ha viszont el akarnának foglalni egy repülőt, azt ezek nélkül is megtehetik. Ellenben ezzel a sok baromsággal egy csomó embernek okoznak kellemetlenséget. Például akartunk venni bort Bordeaux-ban, ha már ott vagyunk ugye, de kénytelenek voltunk lemondani erről, mert a gépre felvinni nem lehet, csomagban feladni meg nem érdemes. Azt pedig csak pironkodva merem megemlíteni, hogy életem első homoerotikus élményét is Ferihegyen éltem át, egy szakállas motozóember révén.

Szóval már majdnem lemondtam az amúgy igazi svájci svájci bicskámról, amikor a csaj felajánlotta, hogy még kimehetek és feladhatom magamnak postán. Oké, gondoltam, bukok rajta némi pénzt, de legalább megmenekül a bicska. Rohantam hát ki lógó gatyával (mert ugye az övet is le kell venni), keresni a postát - kiderült, hogy Pünkösd miatt zárva van. Átmentem a lost&found-ra, hogy ott majd megőrzik, és már majdnem leadtam, amikor eszembe jutott, hogy visszafelé közvetlenül a CDG-re megyünk, az Orlyra már nem megyünk vissza. Végül adtam nekik 10 eurót és megadtam a címemet, hogy majd adják fel. A bicskám jelenleg bizonytalan állapotban lebeg, amíg a megérkezése vagy annak hiánya át nem billenti valamelyik tiszta sajátállapotba. Az a két nő a lost&found pultnál becsületesnek látszott, igazából attól tartok, hogy a magyar postán nyúlják le.

Pogy-gyász

A repüléshez kapcsolódik a másik kellemes élmény is: visszafelé elhagyták a poggyászomat. Persze még mindig jobb, mintha odafelé hagyták volna el, és a mylostbag.com szerint már meg is van, és amúgy sem volt benne pótolhatatlan dolog, de azért a kellemetlenség az kellemetlenség.
Igazából már Bordeaux-ban látszott, hogy nincsenek a helyzet magaslatán: valami sztrájk volt, ezért az indulás kisebbfajta káoszba fulladt. Ha nem velünk történik és nem kell épp elérnünk egy csatlakozást, akkor még vicces is lett volna: a beszállókártyán a 25-ös kijárat volt a géphez, de az információs monitoron már a 24-es. Lementünk a 24-eshez, hogy aztán feltereljenek minket a 25-öshöz. Ott kimentünk a folyosón, le az aszfaltra, és felszálltunk a buszra. A busz tett egy kis kört az épület körül, aztán visszament a terminálhoz, és megint kiszállhattunk. Ezután egy másik folyosón végre beszállhattunk a gépbe, ahol vártunk egy órát. Ez azzal a mellékhatással járt, hogy a csatlakozáshoz igencsak rohannunk kellett.

Azt tudni kell, hogy a párizsi repterek óriásiak. Az Orly is, de a CDG különösen, egyetlen terminálja is nagyobb, mint egész Ferihegy, pedig van vagy 8 terminál. (Igazából minél több reptéren járok, annál jobban látom, hogy Ferihegy milyen kicsi. Persze ez nem baj, legalább ki lehet rajta igazodni.)
Nem tudom, hogy végül is Párizsban kavarták el a csomagot, vagy már Bordeaux-ban, ha tényleg meglesz, akkor mindegy is. Bár arra most még nem szeretnék gondolni, hogy mi lesz abból a sajtból, amit az ottani Ósenben vettem és a ruhák tetejére tettem...

Unalmas alcím

Az út nagyobb része persze nem repüléssel vagy átszállással telt, hanem Bordeaux-ban, napközben Fontos Emberek előadásait hallgatva, este pedig sétálgatással. Illetve sétálgatás reggel is volt, mert a dicsőséges hivatal, sőt, Hivatal, amin keresztül az összes külföldi utazást intézni kényszerülünk, az egészséges testmozgásra is gondolt, amikor a szállodát a konferencia helyszínétől 2,5 km-re foglalta. (Amúgy mehettünk volna az igen jellemző alakú, űr-hernyóra emlékeztető villamossal is, de az elvi kérdés volt, hogy a napidíjból minél kevesebbet költünk.)

Maga a város nagyon szép, hangulatos. Szinte minden épület vakolatlan mészkőblokkokból épült, ami igen ódon és elegáns hatást kelt. A modern épületek is követik a stílust, kivéve abban a negyedben, ahol a konferencia volt, az inkább Shinjukura emlékeztet (kicsiben). Gyakorlatilag az egész belvárost sétálóutcának alakították ki, és az egész úgy néz ki, mint nálunk mondjuk a Nagykörút és a váci utca vagy az V. kerület legjobb részei.
Feltétlenül a pozitívumok között hozható fel, hogy a felhozatal igen jó. Persze a lányok ideális öltözöttségi szintjéhez a hőség is hozzájárulhatott.
Az viszont kevésbé tetszett, hogy az egész város elég koszos: a járdát és az aszfaltot ugyanaz a kutyaszarból és egyéb meghatározhatatlan dzsuvából álló ragacs borítja, mint nálunk. Hajléktalanból is van, bár nem olyan sok, mint nálunk.

Franciaországról mindenkinek a kifinomult gasztronómia és borkultúra jut eszébe, nekem is megvoltak a várakozásaim. Borilag nyilván nem sikerült ennyi idő alatt (na meg az én pénztárcámmal és ízlésemmel) eljutni a szofisztikáció magaslataira, de azért nem voltak rosszak a löttyök, amiket ittam.
A kajára valószínűleg ugyanez igaz, de azért arra sem lehet panasz. Amit ettem, az mind finom volt, bár az étlapok értelmezésével gondjaim voltak. (A japán szótáramban van ugyan gasztronómiai szótár, de egyrészt nem megyek sokra a japán nyelvű magyarázatokkal, másrészt a japán kutatók előtt nem volt pofám gizdítani vele.)

A Tudományos Kontent, ami miatt végül is kimentünk, valószínűleg keveseket érdekel itt, ezért magáról a konferenciáról szólva átadom a szót tapasztalt kollégámnak, Szociálisan Kínos Pingvinnek:
[spoiler]


[/spoiler]

BREAKING: megjött a csomag! Mindennek jó érett büdöszokni-szaga van a sajttól.

[Xzone]

Párizs az én Kőbánya-Alsóm

Amióta láttam ezt a videoklippet, Párizst nem is tudom jó helyként elképzelni

Schrödinger bicskája

Oszt' cavity search volt-e?

Socially Awkward Penguin-t pedig sajnálom, de valamilyen szinten szerintem ez a normális.

[kikuchiyo]

Még egy tapasztalat: jó gép ez a Thinkpad R61 (in b4 ...), nagy monitorral meg külső billentyűzettel desktop-helyettesítőnek is elmegy, de egész nap cipelni a városon keresztül, hogy a tápja, a pénztárca és egyéb vackok is a táskában vannak, már elég nehéz. Ha gyakrabban járnék ilyen helyekre (kéz->bili), akkor megfontolnám, hogy vennék egy kisebb gépezetet emellé. Igazából ilyen konferenciára nem is kell erőgép, e-mailt nézni egy Atomos géppel is lehet.

[Próféta]

Jól mesélsz
A csomag elkeveredésén nem kell meglepődni, CDG built-in feature.

Amióta láttam ezt a videoklippet, Párizst nem is tudom jó helyként elképzelni

Én kétszer is voltam ott <1 napot turisztikai céllal, és mindkétszer az a vélemény fogalmazódott meg bennem, hogy nem is az. Ellentétben a vidéki Frankhonnal, amely helyenként elég Auxommes... ó vaze még mindig nem írtam semmit a nantes-i robotelefántról, még a mostani olasz útról is kéne minimum egy gasztronómiai kivonatot írnom, bezzeg kiku milyen szorgalmas...

[SaiyaGin]

Jól mesélsz

+1

A csomag elkeveredésén nem kell meglepődni, CDG built-in feature.

Nem feltétlenül, nálam pl. nem jött elő ez a probléma. Persze lehet, hogy csak szabályt erősítő kivétel voltam. (Februárban voltam kint pár napja, azóta se írtam semmit, pedig volt egy-két "azok az őrült japánok franciák" típusú esetem. Majd talán nyáron.)

[Ramiz]

Az csak nekem nem esett le, hogy mi volt a Legrosszabb élmény a vonaton? Megerőszakoltak becrackelt muszlimok, vagy mi?

[Próféta]

Az csak nekem nem esett le, hogy mi volt a Legrosszabb élmény a vonaton? Megerőszakoltak becrackelt muszlimok, vagy mi?

Ez nem a bicskára vonatkozott? Ha nem, akkor jól félreértettem.

[kikuchiyo]

Bréking: megérkezett a bicskám!

Dicsőséges, európai, modern postaszolgálatunknak mindössze két hétre volt hozzá szüksége.

[Kvikveg]

Bréking: megérkezett a bicskám!

Dicsőséges, európai, modern postaszolgálatunknak mindössze két hétre volt hozzá szüksége.

Mit izelsz, legalabb nem loptak el.

[Moha]

Holnap Meskével és az öcsémmel együtt indulok Angliába, szóval egy hétig nem fogom itt rontani a levegőt.
Utána ha lesz időm (a sok post olvasgatása után) és energiám, tartok majd egy beszámolót.

Addig is ne offoljátok szét a fórumot!