Világpolitika

[Flaser]

:hahaha: :hahaha: :hahaha: Igen, ezen sírni köllene, de ilyen köllemes hét (Ramiz kedvéért: köllemes hét=csajok, csajok, csajok, csajok, csajok, csajok, csajok, csajok ... csajok, csajok; pszichótréning; csajok, csajok, csajok; gyõzelmi ünnepség+csajok,csajok,csajok,csajok; és új Dr Martens a tappancsomra; pénztalicskázás+pénztárgépcsörgés; csajok,csajok,csajok...) után csak röhögni tudok ezen.
Rákosi rendszer = szovjet példa gépies követése a szovjet imperilaizmus maradéktalan kiszolgálása mellett, készülve a harmadik világháborúra.
Kádár rendszer = annak a felismerése, hogy az egész úgyis be fog dõlni elõbb-utóbb, addig meg valahogy túl kellene élni, számolva a realitásokkal. Kádár reálpolitikus volt, azonban mégiscsak diktátor - így aztán bõven voltak homokszemek az õ gépezetében is. Van egy félkész projektem (jelenleg a jégen lapul, hátha be tudom olvasztani valamibe, mivel önmagában túl drága volna), ahol gyönyörûen felvázolásra kerül az a folyamat, melynek során a kádári vezetés igyekezett kiküszöbölni a rákosi rendszer "torzulásait". Igen ám, de ahogy egyre mélyebbre turkáltak a szekrénybe, annyival több csontit találtak, a hibák szépen szaporodtak. Emellé jött még az a vicc, amit az USA eljátszott Bretton Woods-ban, és amivel végül tökön rúgta a teljes szovjet blokkot. Az olajválsáot ugyanis butus dolog az xedik izraeli-palesztin bunyóhoz kötni. A kézenfekvõ magyarázat:
- 1944: a dollárt 35 dodó/uncia árfolyamon az aranyhoz rögzítik, majd ehhez kötik a többi nyugati valuta árfolyamát is (magyarán: a dolcsihoz mérten rögzítették a francia frank, a font, meg a többi valuta átváltását)
- 50-es évek: az amerikai költségvetés számára a hidegháború pénzelésének legegyszerûbb módjává vált a dollárnyomás alkalmazása - egyszerûen túlnyomták a költségvetést, így több pénzt termeltek, viszont ez nem vezetett a dollár leértékeléséhez, mivel a szövetségeseknek kellett fenntartaniuk a dollár-arany árfolyamot, hogy a rendszer ne omoljon össze (magyarul: az amik bagóért bevásároltak nyugaton mindenfélét, pl cégeket a fedezetlen dollárokból, amit utána a nyugati jegybankoknak szépen le kellett nyelniük, mintegy finanszírozva az amerikai költségvetést...)
- 1969: a rendszer kritikus szintre jutott, mivel az amerikai aranytartalékok leapadtak, valamint az alapanyagtermelõ országok már gyakorlatilag nulla nyereséggel termeltek.
- 1971: felszabadítják a dollárt, ami leértékelõdéshez vezet. Azok az országok, amelyek eddig a szõnyeg alá söpörték a költségvetés kiadásait, csúnyán szívtak (Franciaország, Olaszország), mivel valutájuk leértékelõdött. Ezzel a húzással az európai közös valuta bevezetését cirka huszonöt évvel el kellett tolni.
- Az USA azonban jól járt: bár az inflációt csak a most leköszönt (de már a hetvenes évek vége óta jelenlévõ) Alan Grenspan tudta lenyomni Reagan alatt, a harmadik ipari forradalom padlóra küldte a feldolgozó iparban az árakat - pont azt a szektort, ami a szovjet blokkban a gazdaság zászlóshajóját jelentette, és amit pl nálunk is külsõ hitelekbõl valósítottak meg
- a hetvenes évek elején jellemzõen alacsony kamatokkal lehetett hitelekhez jutni, mivel a recessziót így igyekeztek fékezni, ez a politika viszont a magas költségvetési hiány miatt csak az inflációt erõsítette - a nyolcvanas évek elején ezért Alan mester felnyomta az amerikai kamatokat, amivel mondjuk idõlegesen befékezte a gazdaságot, viszont a szovjet blokk képtelen volt kitermelni a törlesztõrészleteket az egyre hanyatló cserearányok miatt...)
- ehhez járult még a csillagháborús terv, amivel még jól megküldték a szovjet költségvetést. Miközben a szovjetek technológiailag ugyanolyan színvonalon álltak, mint a nyugat (a két hírszerzés gyakorlatilag ugyanazokat használta:)), azonban a SU-ban nem ültették át a lakossági fogyasztásba ezt a tudást, így nem térült meg, sõt, a polgári termelés nyugati technológiaimportra szorult, ami tovább dúrta az eladósodást.

Konklúzió:
a tervgazdaság (a központilag irányított gazdaság és társadalom)
- egyszerre eredményez hiányt és pazarlást
- még nemzetgazdaságon belül se valósul meg az innováció áramlása a katonai szektorból a polgáriba
- a kötött devizagazdálkodás elkényelmesíti a gazdasági és politikai szereplõket, lehetõvé téve egy durva sokk kialakulását

Nagyon jó gazdasági összefoglaló az idõszakról.
Úgy látom ezt nálam sokkal jobban átlátod így a a Konklúzióig leírtakkal ha akarnék se tudnék vitába szállni.

A konklúzióhoz ugyanakkor hozzá akarok tenni egy két szösszenetet:
A SZU és a Keleti Blokk Tervgazdasága
- egyszerre eredményezett hiányt és pazarlást
- még nemzetgazdaságon belül se valósította meg az innováció áramlását a katonai szektorból a polgáriba
- a kötött devizagazdálkodás elkényelmesítette a gazdasági és politikai szereplõket, lehetõvé téve egy durva sokk kialakulását

Ez így látszólag nem sok változtatás, de föl szeretném hívni a figyelmed valamire: csak az SZU+KB tervgazdálkodásáról tudunk érdemekben beszélni, mert ott létezette, de épp ezért a tervgazdálkodásról általában nem merném mindezt kijelenteni.

Te gazdasági problémákat vetsz fel amely megmagyarázza a fenti folyamatokat. Az általad felvetett problémák abszolút pontosan leírják, hogy miért is ment csõdbe - GAZDASÁGILAG! - a SZU+KB.
Tehát: a leírt folyamat, s annak gazdasági mozgató rugói mind jól kapcsolódnak és pontos képet adnak a gazdasági oldaláról az összeomlásnak.

Ugyanakkor: Nem válaszoltad meg, hogy ezek a problémák miért is léptek fel. Azt modani, hogy ezek a tervgazdálkodásból magából következnek csúsztatás és badarság.
Az EU Mezõgazdasági politikája gyakorlatilag szintúgy egy óriási tervgazdálkodás. Mivel Európa arculatához alapvetõen hozzátartozik annak mezõgazdasági mûvelése, mesterségesen fenn akarják ezt tartani. Ehhez a tervgazdálkodáshoz mégse lehet sehogy se kötni a fenti problémákat és még csak érintõleges köze sincs a problémáinak azokhoz amitõl a SZU+KB tervgazdasága szenvedett.

Amira ki akarok lyukadni, az az, hogy a tervgazdaság mint gazdasági fogalom ugyan jól hangzik, de messze nem egy jól körülírt, belátható következményekkel járó gazdasági berendezkedés amirõl kerek perec kijelenthetem, hogy ezt és ezt okozza. (Egyébként semmilyen más berendezkedésrõl se tudok, amirõl ezt így elmondhatnánk.)

Az egész összeomlásnak, rengeteg szociológiai vontakozása is van amik szinte elválaszthatatlanul összefonódnak a gazdasági problémákkal, folyamatokkal.

Palotai Jánosnak van egy tárgya "Film, Társadalom, Történelem" címmel a mûegyetemen, ami ennek a szociológiai probléma körnek a dokumentált (dokumentum ill. rendszerváltás után készült játékfilmek) történetét mutatja be.
Ennek felvételét egyébként ajánlom minden mûegyetemista hallgatónak.

Dióhéjban összefoglalva ennek a problémakörnek az igencsak messzemenõ vetületeit, Palotai az összeomlás szociológiai elsõ direktívájaként (bocs a mûdumáért de jobb kifejezést nem tudtam kreálni ami rövid és lényegretörõ) a PATRIALIZMUS elterjedését és megkövesedését határozta meg.

Mi is a PATRIALIZMUS?
A következõ postod elég pontosan leírja a lényeget:

- Ez a kedvencem "változtatni kell a szemléleten"
Milyen jogon történne mindez? Ha valaki elõírná nekem, hogy mostantól holnap ez lesz a szemléletem ("a külön bejáratú véredényem"; "Antibácsi megmondta a véleményemet" by Besenyõõõ), hát tutira tökön rúgnám, utána meg ráküldenék pár tonnányi pszichológust. Tudom, a lánctalp és a 120mm-es ésszerûbb, de azért a humánumra is gondolni kell (küldjük rá az apeh-ot)

Azaz megmondjuk mit csinálj, mit gondolj, hogyan éld az életed. (Ha meg ez nem tetszik egyél ólmot, vagy menj nyaralni Szibériába)
Neked nem kell törõdnöd a problémáiddal, állambácsi, a párttitkár, a politikai felelõs majd megold minent. Mint gyerekkorodban az APU.

Ez a szemlélet Rákosival lett beleverve a magyar népbe, s a mai napig kísért  minket.

A következõ része a postodnak kísértetiesen egybevág evvel:

-és az egészségügyet mibõl finanszírozod cicabogár? Már így is tökön tudnám szúrni magam attól, hogy egyesek azt képzelik, hogy a Jegybankban tojják a pénzt, és, hogy az államháztartás valami csodás dolog, mondjuk malacpersely... Érdekes, hogy már 15 éve vagyunk a kapitalizmus szép televényén, de sokaknak még mindig nem tiszta, hogy ha valamit el akarsz költeni, akkor azt nem árt megtermelni. Tök mindegy, hogy van pénz, vagy nem, szóval nem a közgazdászokat kell anyukázni, meg rohadtmocskoskapitalistázni, ha gönygházkagyló volna a csereeszköz az emberek között (a munkamegosztás mond valamit?), akkor is érvényes ez a szabály!!!

A magyar embert nem érdekli a probléma, nem érdekli, hogy hogyan lehet azt megoldani, egy homokszemet nem vinne arébb. Õ csak a saját pecsenyéjét sütögeti, s minden mást oldjon meg neki ÁLLAMBÁCSI.

Hogy vezetett ez az összeomláshoz?
Ha mindeki csak a saját javát lesi - ami a megfelelõ* keretek közt nem lenne baj - de a piacgazdaság fel van számolva, továbbá évtizedekig azt verték az emberekbe, hogy nem tegyenek semmit önszántukból a problémák megoldására, akkor, hogy a csudába fogsz te bármilyen reformot keresztül vinni?

Még ennél is rosszabb volt a helyzet. Míg a nép a saját túlélési bölcsességével meg tudta kerülni a rendszer egy némely szarságát, addig a vezetés öreg, begyöpösödött agyú félmûvelt PATRIARCHÁLIS emberekbõl állt, akik mindeközben azt szugerálták be maguknak, hogy õk mindenre tudnak megoldást, hogy õk minden bölcsesség forrása, s hogy alattuk minden jól van ahogy van.

Azaz hiába volt egy érett értelmiség, valóban reformer kommunisták a vezetõségben, mérnökök, közgazdászok, humanisták akik pontosan tudták, hogy ez így nem mehet tovább - Ismét mondom, hogy nézzétek me "A mi nehéz embereink" c. Dokumentum filmet. Olyannyire megdöbbentõ és releváns volt, hogy a mozikban adták és tömegek nézték meg! (A magyar sajtóban ezért kongattak többen Bushnak amikor Moore a színre lépett.) - ezeket reformokat nem tudták keresztülvinni sem a középvezetésen, sem a köznépen.

*Szabad belépés, nincs monopólium, a piac diktál. Imádom, hogy a sok merkantilista fasz mindig elfelejti Adam Smith kitételeit, és csak a következményt darálja a szabad piac tökéletességérõl.
Igen a szabad piac valóban jó - de ahhoz elõször tényleg szabad kell legyen!

[Mirror]

Nagyon jó gazdasági összefoglaló az idõszakról.
Úgy látom ezt nálam sokkal jobban átlátod így a a Konklúzióig leírtakkal ha akarnék se tudnék vitába szállni.

A konklúzióhoz ugyanakkor hozzá akarok tenni egy két szösszenetet:
A SZU és a Keleti Blokk Tervgazdasága
Ez így látszólag nem sok változtatás, de föl szeretném hívni a figyelmed valamire: csak az SZU+KB tervgazdálkodásáról tudunk érdemekben beszélni, mert ott létezette, de épp ezért a tervgazdálkodásról általában nem merném mindezt kijelenteni.

Te gazdasági problémákat vetsz fel amely megmagyarázza a fenti folyamatokat. Az általad felvetett problémák abszolút pontosan leírják, hogy miért is ment csõdbe - GAZDASÁGILAG! - a SZU+KB.
Tehát: a leírt folyamat, s annak gazdasági mozgató rugói mind jól kapcsolódnak és pontos képet adnak a gazdasági oldaláról az összeomlásnak.!

Az egész összeomlásnak, rengeteg szociológiai vontakozása is van amik szinte elválaszthatatlanul összefonódnak a gazdasági problémákkal, folyamatokkal.

köfi
bocs, szakmai ártalom, hogy egybõl pénzügyesként közelítem meg a cuccot, de nem akarózott volna még belevinni gazdaságpszichót és Kornai Jánost is, mert akkor tényleg szétfloodoltam volna a topicot:) a társadalmi összeomlás számomra egyértelmûen a motiváció hiányának tudható be, ezért ezzel nem is vacakoltam - pedig guszta kis téma...

Ugyanakkor: Nem válaszoltad meg, hogy ezek a problémák miért is léptek fel. Azt modani, hogy ezek a tervgazdálkodásból magából következnek csúsztatás és badarság.
Az EU Mezõgazdasági politikája gyakorlatilag szintúgy egy óriási tervgazdálkodás. Mivel Európa arculatához alapvetõen hozzátartozik annak mezõgazdasági mûvelése, mesterségesen fenn akarják ezt tartani. Ehhez a tervgazdálkodáshoz mégse lehet sehogy se kötni a fenti problémákat és még csak érintõleges köze sincs a problémáinak azokhoz amitõl a SZU+KB tervgazdasága szenvedett.

Amira ki akarok lyukadni, az az, hogy a tervgazdaság mint gazdasági fogalom ugyan jól hangzik, de messze nem egy jól körülírt, belátható következményekkel járó gazdasági berendezkedés amirõl kerek perec kijelenthetem, hogy ezt és ezt okozza. (Egyébként semmilyen más berendezkedésrõl se tudok, amirõl ezt így elmondhatnánk.)!

Hát, számomra az irányított gazdaság "legnagyszerûbb" (nagyszabásúbb??) példája akkor is a SU+KB, modjuk az egész gyökerei a WWI korabeli hadigazdaságban lelhetõek fel (Garai László: Identitásgazdaságtan c. könyvében: végén-közepén, valahol...). A hadigazdaság ugyanis rendkívül jó dolog, ha a gazdaságot és a társadalmat kb. 4 évig egy cél érdekében mozgósítod, viszont (épp az elsõ vháború bizonyította) egy idõ után kifullad a rendszer, ha a dolog nem párosul diktatúrával...
Az CAP-pal elõhozakodni merészség, mivel ugyanúgy bemutatja a tervgazálkodás hiánytermelõ és pazarló voltát:
- pazarlás: világgazdaságtól messze elrugaszkodott EU-s agráráraknak köszönhetõen évente tonnaszám képzõdnek felesleges készletek, amelyeket utána rázúdítanak a nyomott árak mellett tengõdõ világpiacra, leaprítva a fejlõdõ országok termelõit (bár, az általuk elõállított mg termékek minõségében személy szerint erõsen kételkedek eddigi infóim alapján...)
- hiány: az EU költségvetésének cirka fele megy el arra a mezõgazdaságra, ami az EU-s GDP alig 5%-át adja, ami azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb jut a jövõt megalapozó innovációs és infrastrukturális beruházások társfinanszírozására

Terészetesen a CAP mellett szól, hogy
- a teljes EU költségvetés az EU GDP 1,27%-át alkotja, ami kb egyenlõ az angol foci költségvetésével. Ennek az 50%-ával támogatni azt a mezõgazdaságot, amit az olcsó munkaerõvel, nem auditált minõségben (HCCP) termelõ fejlõdõ országok szorongatnak, úgy, hogy a tagállamok önállóan nem támogathatják saját gazdáikat (kivéve a tíz új tagállam, de õk speciálisak).
- a CAP alapvetõen szociális-környezetvédelmi jelleggel bíz, amely igyekszik megõrizni a "vidék" mai képét, megelõzendõ a felvak kiürülését és a lakók elvándorlását

Azonban a rendszer csupán konzerválni képes, fejlõdési irányt nem vázol fel! Ebben látom az irányított/tervgazdaságok legnagyobb buktatóját!      

Utólag is bocs, hogy az egészségügyes részben kissé elragadtattam magam... (báár, jóól esett:))