Ez nagyon lol :DD

[pet]

lehet régi: http://www.freelists.org/archives/brooklyn/02-2005/msg00001.html

[Xzone]

lehet régi: http://www.freelists.org/archives/brooklyn/02-2005/msg00001.html

Az Évekkel ezelőtt olvastam valahol, már akkor is nagyon röhögtem rajta. A baj az, hogy most már értem is

[Próféta]

Az Évekkel ezelőtt olvastam valahol, már akkor is nagyon röhögtem rajta. A baj az, hogy most már értem is

Akkor itt a turbós változat, ezt is érted még?
(Én így ötödévben már majdnem...)
[spoiler=BME-s verzió]

AKI MÉR, AZ NYER
Méréstechnikai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, egy sztochasztikus modellben élt egyszer egy szegény öreg sávkorlátozott bemenőjel, akit A Priorinak hívtak. Volt neki egy ifjú felharmonikusa, A Posteriori.
Egy napon, amikor A Posteriori mintaregisztrátum hossza már megfelelően nagyra nőtt, odaállt A Priori elé, és ezt mondta:
- Kedves apám, maximum a posteriori döntést hoztam: elmegyek mérőrendszert látni, heurisztikus keresést hajtok végre, és kitanulom a méréstechnikus mesterséget.
- Azt hiszem, sürgős kalibrációra lenne szükséged, fiam. - szólt A Priori - Hát nem tudod, hogy manapság csak a lovászoknak, gázolóknak és égbekiáltóknak van becsületük? Egy méréstechnikussal egy valamire való király már szóba sem áll. Hogy szerzel így hozzád illő királylányt magadnak?
De A Posteriori nem tágított, míg apja backtrackinget nem hajtott végre. Így hát mit volt mit tenni, A Priori odaadta A Posteriorinak saját puffertárát, shiftelt bele hamubasült átmeneti függvényt, majd útjára bocsájtotta fiát.

Ment, mendegélt A Posteriori, míg egyszer csak egy vad, nemlineáris állapottérbe ért, ahol meglátott egy ősöreg, fehér zajjal fedett szinuszjelet, aki elkeseredetten káromkodott, valahogy ilyeténképpen:
- Cirkuláris korreláció és protonprogressziós magnetométer!
A Posteriori illendően köszöntötte:
- Adjon Isten, öregapám! Miért van ilyen tranziens állapotban?
- Adj' Isten, fiam! Már hogyne volnék tranziens állapotban, amikor én valójában Darlington vagyok, Kalman király gyönyörű leánya, akit Diszkrepancia, a gonosz varázsló - mivel nem voltam hajlandó konvolválódni vele - arra kényszerített, hogy áthaladjak egy zajos csatornán, aztán egy listába láncolt, és az ahhoz tartozó feldolgozó folyamatot holtpontra futtatta, így a világ végezetéig itt kell várakoznom, és nem áll vissza eredeti jelalakom.
- Segítek én, csak mondd el, mit kell tennem. - válaszolta A Posteriori, és közben megpróbált alkalmas becslőt fölállítani az öreg szinusz állításának valószínűségére.
- Menj mindig a maximális gradiens irányába. Az abszolút csúcsértéken túl megtalálod Fourier varázslót, aki megtanít téged a mérés és rendszertervezés minden csínjára-bínjára. Ezután le kell győznöd a gonosz Diszkrepanciát, ezzel föloldod a holtpontot, és én visszaváltozom Darlingtonná.
A Posteriori tovább folytatta útját. Estére, mikor már úgy érezte, hogy a megnövekedett csillapítási tényező miatt amplitudója aszimptotikusan nullához közelít, megtalálta Fourier varázsló házát.
Nagyon hamar kiderült, hogy Fourier és A Posteriori erős keresztkorrelációban vannak, így Fourier segítségével A Posteriorinak sikerült néhány időszelet leforgása alatt jól strukturált tudásbázist építenie. Egy napon aztán Fourier így szólt:
- Mindent megtanultál, fiam, jól tudsz már dekomponálni, állapotot minimalizálni és modellezni, menj hát Kalman király udvarába. Útravalóul ellátlak még néhány varázserejű áramkörrel és algoritmussal. Itt ez a XILINX chip, amellyel szinte bármilyen feladatot megvalósíthatsz. Ezzel az FFT algoritmussal beleláthatsz minden útadba kerülő jel lelkivilágába. Ha pedig eltévednél, fogd ezt az A* algoritmust, ez gyorsan kivezet téged a legbonyolultabb problématérből is.

A Posteriori megköszönte Fourier varázslónak a segítségét, és mozgó átlagolásba kezdett. Ment, mendegélt, míg egyszer csak egy sötét, háromdimenziós teljesítménysűrűség spektrumba ért, ahol meglátott egy Gauss zajba burkolódzott öreg nénikét, aki éppen off-line adatgyűjtő üzemmódban dolgozott. A Posteriori illendően köszöntötte, mire a nénike így szólt:
- Isten hozott, édes fiam! Kérlek, segíts nekem az adatgyűjtésben, mert az időállandóm már túl nagy és a puffertáram is kicsi. Ha pedig nem tartom be az előírt időkorlátot, gazdám, a gonosz Fűrészjel boszorkány biztosan abortál.
A Posteriori lineáris természetű volt, így szívesen segített volna, de azért még elővette FFT algoritmusát, és meghatározta a nénike spektrumát. Ekkor a frekvenciamenet alapján azonnal észrevette, hogy a Gauss zaj alatt maga a gonosz Fűrészjel boszorkány rejtőzik. Így mielőtt még az bármilyen transzformációt is végrehajthatott volna rajta, XILINX áramkörének segítségével sávszűrést végzett a boszorkányon, aki így jóságos szinusszá változott.

Estefelé A Posteriori elérte a Nagy Adatfolyamot. A partra vonva Petri-hálók és kényszerhálók száradtak. A király palotája a túlparton állt. A palotának optocsatolt bemenetei voltak, a tornyai égbe szökő hatalmas Dirac delták, rajtuk ékes Bartlett ablakok. Falai minden elképzelhető stabilitási kritériumot kielégítettek. A Posteriori bebillentette a megszakítás kérő bitet, majd várt az acknowledge jelre. Kisvártatva a guard-ok kiegyenlítették számára a palota bemenete előtt lévő Wheatstone hidat, és ő beléphetett.
A palota udvarán éppen vásár volt. Egy tartóáramkör hangos szóval kínálta portékáját:
- Mintát vegyenek! Mintát vegyenek!
A Posteriori azonban rögtön látta, hogy az árú silány minőségű, hiszen az áramkör nem tartotta be a mintavételi tételt.

Szívesen nézelődött volna még, de ekkor a varázsló egy újabb ármányának következtében hatalmas kombinatorikus robbanás rázta meg a palotát, és nem messze, hihetetlen sebességgel óriási következtetési fa kúszott az égig. Ezzel egyidőben egy protokoll manager lépett hozzá:
- Ütközésmentes jó napot! Őrzött parancsom van Kalman királytól, hogy kísérjelek hozzá, és ne engedjelek várakozni a kritikus szakaszok előtt sem.
Miután A Posteriori és a király üdvözlésképpen handshake kapcsolatba léptek, a király így szólt:
- A gonosz Diszkrepancia olyan elektromágneses zavarokat gerjesztett, melyek hatására birodalmam inverz aktív tartománnyá változott. Már sok lovag próbálta legyőzni a varázslót, de hiába, mert karakterisztikája nemlineáris és idővariáns, így a puszta identifikációja is szinte reménytelen. De a predikció szerint jön majd egy ifjú, aki nem karddal, hanem a mérés és rendszertervezés eszközeivel küzd majd vele, és megtöri a varázslatot. Én tudom, hogy te vagy ez az ifjú. Menj hát, és küzdj meg a varázslóval, hogy az eredeti munkapont helyreálljon.
Mire A Posteriori elérte a következtetési fa gyökerét, akkorra annak már több ága volt, mint csepp a tengerben. A Posteriori azonban nem rettent meg, elővette A* algoritmusát, és egy alkalmas költségfüggvénnyel sikerült neki minimális bolyongással optimális úton bejárni a fát egészen addig a pontig, ahol a varázsló rejtőzködött.

Diszkrepancia éppen egy rettenetes, tűzokádó, hétfejű sárkány alakját öltötte. A Posteriorinak azonban nagy szerencséjére hőfokfüggő hibája elhanyagolható volt. Először strukturális dekompozícióval próbálta megoldani a problémát, ezért leszerelte a sárkány egyik fejét. Ezzel azonban csupán fault-ot ejtett a sárkányon, így az hamar átkonfigurálta magát, és a rendszer újraindult. Ekkor A Posteriori megértette, hogy hétszeres moduláris redundanciát tartalmazó hibatűrő architektúrával van dolga, így nem célszerű továbbra is a fejekkel próbálkoznia. Rájött azonban, hogy a rendszer tervezésekor nem igazodtak következetesen a hibatűrés követelményeihez, hiszen a sárkánynak csak egyetlen teste volt. Ezért hirtelen egy leragadási hibát injektált a szörnyeteg szívébe, amelytől az menten halt állapotba került.
És lássatok csodát, ebben a pillanatban a sárkány elenyészett, a következtetési fa semmivé foszlott, és A Posteriori a palota udbvarán találta magát, vele szemben pedig a boldog Darlington állt olyan alaktényezővel, melyhez hasonlót A Posteriori eddig elképzelni sem tudott.
Jutalmul A Posteriori feleségül kapta Darlingtont, és Kalman király fele királyságát. Miután A Posteriori Darlingtont megfelelő letapogatási frekvenciával több ízben is analizálta, létrehozták keresztteljesítmény sűrűség függvényüket, és azóta is boldogan élnek, ha időközben fel nem dolgozták őket.
 
Tilly Károly[/spoiler]

[Zsiga]

Akkor itt a turbós változat, ezt is érted még?
(Én így ötödévben már majdnem...)
[spoiler=BME-s verzió]

AKI MÉR, AZ NYER
Méréstechnikai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, egy sztochasztikus modellben élt egyszer egy szegény öreg sávkorlátozott bemenőjel, akit A Priorinak hívtak. Volt neki egy ifjú felharmonikusa, A Posteriori.
Egy napon, amikor A Posteriori mintaregisztrátum hossza már megfelelően nagyra nőtt, odaállt A Priori elé, és ezt mondta:
- Kedves apám, maximum a posteriori döntést hoztam: elmegyek mérőrendszert látni, heurisztikus keresést hajtok végre, és kitanulom a méréstechnikus mesterséget.
- Azt hiszem, sürgős kalibrációra lenne szükséged, fiam. - szólt A Priori - Hát nem tudod, hogy manapság csak a lovászoknak, gázolóknak és égbekiáltóknak van becsületük? Egy méréstechnikussal egy valamire való király már szóba sem áll. Hogy szerzel így hozzád illő királylányt magadnak?
De A Posteriori nem tágított, míg apja backtrackinget nem hajtott végre. Így hát mit volt mit tenni, A Priori odaadta A Posteriorinak saját puffertárát, shiftelt bele hamubasült átmeneti függvényt, majd útjára bocsájtotta fiát.

Ment, mendegélt A Posteriori, míg egyszer csak egy vad, nemlineáris állapottérbe ért, ahol meglátott egy ősöreg, fehér zajjal fedett szinuszjelet, aki elkeseredetten káromkodott, valahogy ilyeténképpen:
- Cirkuláris korreláció és protonprogressziós magnetométer!
A Posteriori illendően köszöntötte:
- Adjon Isten, öregapám! Miért van ilyen tranziens állapotban?
- Adj' Isten, fiam! Már hogyne volnék tranziens állapotban, amikor én valójában Darlington vagyok, Kalman király gyönyörű leánya, akit Diszkrepancia, a gonosz varázsló - mivel nem voltam hajlandó konvolválódni vele - arra kényszerített, hogy áthaladjak egy zajos csatornán, aztán egy listába láncolt, és az ahhoz tartozó feldolgozó folyamatot holtpontra futtatta, így a világ végezetéig itt kell várakoznom, és nem áll vissza eredeti jelalakom.
- Segítek én, csak mondd el, mit kell tennem. - válaszolta A Posteriori, és közben megpróbált alkalmas becslőt fölállítani az öreg szinusz állításának valószínűségére.
- Menj mindig a maximális gradiens irányába. Az abszolút csúcsértéken túl megtalálod Fourier varázslót, aki megtanít téged a mérés és rendszertervezés minden csínjára-bínjára. Ezután le kell győznöd a gonosz Diszkrepanciát, ezzel föloldod a holtpontot, és én visszaváltozom Darlingtonná.
A Posteriori tovább folytatta útját. Estére, mikor már úgy érezte, hogy a megnövekedett csillapítási tényező miatt amplitudója aszimptotikusan nullához közelít, megtalálta Fourier varázsló házát.
Nagyon hamar kiderült, hogy Fourier és A Posteriori erős keresztkorrelációban vannak, így Fourier segítségével A Posteriorinak sikerült néhány időszelet leforgása alatt jól strukturált tudásbázist építenie. Egy napon aztán Fourier így szólt:
- Mindent megtanultál, fiam, jól tudsz már dekomponálni, állapotot minimalizálni és modellezni, menj hát Kalman király udvarába. Útravalóul ellátlak még néhány varázserejű áramkörrel és algoritmussal. Itt ez a XILINX chip, amellyel szinte bármilyen feladatot megvalósíthatsz. Ezzel az FFT algoritmussal beleláthatsz minden útadba kerülő jel lelkivilágába. Ha pedig eltévednél, fogd ezt az A* algoritmust, ez gyorsan kivezet téged a legbonyolultabb problématérből is.

A Posteriori megköszönte Fourier varázslónak a segítségét, és mozgó átlagolásba kezdett. Ment, mendegélt, míg egyszer csak egy sötét, háromdimenziós teljesítménysűrűség spektrumba ért, ahol meglátott egy Gauss zajba burkolódzott öreg nénikét, aki éppen off-line adatgyűjtő üzemmódban dolgozott. A Posteriori illendően köszöntötte, mire a nénike így szólt:
- Isten hozott, édes fiam! Kérlek, segíts nekem az adatgyűjtésben, mert az időállandóm már túl nagy és a puffertáram is kicsi. Ha pedig nem tartom be az előírt időkorlátot, gazdám, a gonosz Fűrészjel boszorkány biztosan abortál.
A Posteriori lineáris természetű volt, így szívesen segített volna, de azért még elővette FFT algoritmusát, és meghatározta a nénike spektrumát. Ekkor a frekvenciamenet alapján azonnal észrevette, hogy a Gauss zaj alatt maga a gonosz Fűrészjel boszorkány rejtőzik. Így mielőtt még az bármilyen transzformációt is végrehajthatott volna rajta, XILINX áramkörének segítségével sávszűrést végzett a boszorkányon, aki így jóságos szinusszá változott.

Estefelé A Posteriori elérte a Nagy Adatfolyamot. A partra vonva Petri-hálók és kényszerhálók száradtak. A király palotája a túlparton állt. A palotának optocsatolt bemenetei voltak, a tornyai égbe szökő hatalmas Dirac delták, rajtuk ékes Bartlett ablakok. Falai minden elképzelhető stabilitási kritériumot kielégítettek. A Posteriori bebillentette a megszakítás kérő bitet, majd várt az acknowledge jelre. Kisvártatva a guard-ok kiegyenlítették számára a palota bemenete előtt lévő Wheatstone hidat, és ő beléphetett.
A palota udvarán éppen vásár volt. Egy tartóáramkör hangos szóval kínálta portékáját:
- Mintát vegyenek! Mintát vegyenek!
A Posteriori azonban rögtön látta, hogy az árú silány minőségű, hiszen az áramkör nem tartotta be a mintavételi tételt.

Szívesen nézelődött volna még, de ekkor a varázsló egy újabb ármányának következtében hatalmas kombinatorikus robbanás rázta meg a palotát, és nem messze, hihetetlen sebességgel óriási következtetési fa kúszott az égig. Ezzel egyidőben egy protokoll manager lépett hozzá:
- Ütközésmentes jó napot! Őrzött parancsom van Kalman királytól, hogy kísérjelek hozzá, és ne engedjelek várakozni a kritikus szakaszok előtt sem.
Miután A Posteriori és a király üdvözlésképpen handshake kapcsolatba léptek, a király így szólt:
- A gonosz Diszkrepancia olyan elektromágneses zavarokat gerjesztett, melyek hatására birodalmam inverz aktív tartománnyá változott. Már sok lovag próbálta legyőzni a varázslót, de hiába, mert karakterisztikája nemlineáris és idővariáns, így a puszta identifikációja is szinte reménytelen. De a predikció szerint jön majd egy ifjú, aki nem karddal, hanem a mérés és rendszertervezés eszközeivel küzd majd vele, és megtöri a varázslatot. Én tudom, hogy te vagy ez az ifjú. Menj hát, és küzdj meg a varázslóval, hogy az eredeti munkapont helyreálljon.
Mire A Posteriori elérte a következtetési fa gyökerét, akkorra annak már több ága volt, mint csepp a tengerben. A Posteriori azonban nem rettent meg, elővette A* algoritmusát, és egy alkalmas költségfüggvénnyel sikerült neki minimális bolyongással optimális úton bejárni a fát egészen addig a pontig, ahol a varázsló rejtőzködött.

Diszkrepancia éppen egy rettenetes, tűzokádó, hétfejű sárkány alakját öltötte. A Posteriorinak azonban nagy szerencséjére hőfokfüggő hibája elhanyagolható volt. Először strukturális dekompozícióval próbálta megoldani a problémát, ezért leszerelte a sárkány egyik fejét. Ezzel azonban csupán fault-ot ejtett a sárkányon, így az hamar átkonfigurálta magát, és a rendszer újraindult. Ekkor A Posteriori megértette, hogy hétszeres moduláris redundanciát tartalmazó hibatűrő architektúrával van dolga, így nem célszerű továbbra is a fejekkel próbálkoznia. Rájött azonban, hogy a rendszer tervezésekor nem igazodtak következetesen a hibatűrés követelményeihez, hiszen a sárkánynak csak egyetlen teste volt. Ezért hirtelen egy leragadási hibát injektált a szörnyeteg szívébe, amelytől az menten halt állapotba került.
És lássatok csodát, ebben a pillanatban a sárkány elenyészett, a következtetési fa semmivé foszlott, és A Posteriori a palota udbvarán találta magát, vele szemben pedig a boldog Darlington állt olyan alaktényezővel, melyhez hasonlót A Posteriori eddig elképzelni sem tudott.
Jutalmul A Posteriori feleségül kapta Darlingtont, és Kalman király fele királyságát. Miután A Posteriori Darlingtont megfelelő letapogatási frekvenciával több ízben is analizálta, létrehozták keresztteljesítmény sűrűség függvényüket, és azóta is boldogan élnek, ha időközben fel nem dolgozták őket.
 
Tilly Károly[/spoiler]

Ez a cucc elég hardcore, kb. egy szót sem értek belőle...

[.Attila]

Egy-két dolgot értek, vagy legalábbis dereng vmi, de már nem volt türelmem végigolvasni

[Én]

lehet régi: http://www.freelists.org/archives/brooklyn/02-2005/msg00001.html

Idén ezt adták elő a kilencedikesek gólyabálon, kemény volt

[Xzone]

Az Évekkel ezelőtt olvastam valahol, már akkor is nagyon röhögtem rajta. A baj az, hogy most már értem is

Akkor itt a turbós változat, ezt is érted még?
(Én így ötödévben már majdnem...)
[spoiler=BME-s verzió]

AKI MÉR, AZ NYER
Méréstechnikai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, egy sztochasztikus modellben élt egyszer egy szegény öreg sávkorlátozott bemenőjel, akit A Priorinak hívtak. Volt neki egy ifjú felharmonikusa, A Posteriori.
Egy napon, amikor A Posteriori mintaregisztrátum hossza már megfelelően nagyra nőtt, odaállt A Priori elé, és ezt mondta:
- Kedves apám, maximum a posteriori döntést hoztam: elmegyek mérőrendszert látni, heurisztikus keresést hajtok végre, és kitanulom a méréstechnikus mesterséget.
- Azt hiszem, sürgős kalibrációra lenne szükséged, fiam. - szólt A Priori - Hát nem tudod, hogy manapság csak a lovászoknak, gázolóknak és égbekiáltóknak van becsületük? Egy méréstechnikussal egy valamire való király már szóba sem áll. Hogy szerzel így hozzád illő királylányt magadnak?
De A Posteriori nem tágított, míg apja backtrackinget nem hajtott végre. Így hát mit volt mit tenni, A Priori odaadta A Posteriorinak saját puffertárát, shiftelt bele hamubasült átmeneti függvényt, majd útjára bocsájtotta fiát.

Ment, mendegélt A Posteriori, míg egyszer csak egy vad, nemlineáris állapottérbe ért, ahol meglátott egy ősöreg, fehér zajjal fedett szinuszjelet, aki elkeseredetten káromkodott, valahogy ilyeténképpen:
- Cirkuláris korreláció és protonprogressziós magnetométer!
A Posteriori illendően köszöntötte:
- Adjon Isten, öregapám! Miért van ilyen tranziens állapotban?
- Adj' Isten, fiam! Már hogyne volnék tranziens állapotban, amikor én valójában Darlington vagyok, Kalman király gyönyörű leánya, akit Diszkrepancia, a gonosz varázsló - mivel nem voltam hajlandó konvolválódni vele - arra kényszerített, hogy áthaladjak egy zajos csatornán, aztán egy listába láncolt, és az ahhoz tartozó feldolgozó folyamatot holtpontra futtatta, így a világ végezetéig itt kell várakoznom, és nem áll vissza eredeti jelalakom.
- Segítek én, csak mondd el, mit kell tennem. - válaszolta A Posteriori, és közben megpróbált alkalmas becslőt fölállítani az öreg szinusz állításának valószínűségére.
- Menj mindig a maximális gradiens irányába. Az abszolút csúcsértéken túl megtalálod Fourier varázslót, aki megtanít téged a mérés és rendszertervezés minden csínjára-bínjára. Ezután le kell győznöd a gonosz Diszkrepanciát, ezzel föloldod a holtpontot, és én visszaváltozom Darlingtonná.
A Posteriori tovább folytatta útját. Estére, mikor már úgy érezte, hogy a megnövekedett csillapítási tényező miatt amplitudója aszimptotikusan nullához közelít, megtalálta Fourier varázsló házát.
Nagyon hamar kiderült, hogy Fourier és A Posteriori erős keresztkorrelációban vannak, így Fourier segítségével A Posteriorinak sikerült néhány időszelet leforgása alatt jól strukturált tudásbázist építenie. Egy napon aztán Fourier így szólt:
- Mindent megtanultál, fiam, jól tudsz már dekomponálni, állapotot minimalizálni és modellezni, menj hát Kalman király udvarába. Útravalóul ellátlak még néhány varázserejű áramkörrel és algoritmussal. Itt ez a XILINX chip, amellyel szinte bármilyen feladatot megvalósíthatsz. Ezzel az FFT algoritmussal beleláthatsz minden útadba kerülő jel lelkivilágába. Ha pedig eltévednél, fogd ezt az A* algoritmust, ez gyorsan kivezet téged a legbonyolultabb problématérből is.

A Posteriori megköszönte Fourier varázslónak a segítségét, és mozgó átlagolásba kezdett. Ment, mendegélt, míg egyszer csak egy sötét, háromdimenziós teljesítménysűrűség spektrumba ért, ahol meglátott egy Gauss zajba burkolódzott öreg nénikét, aki éppen off-line adatgyűjtő üzemmódban dolgozott. A Posteriori illendően köszöntötte, mire a nénike így szólt:
- Isten hozott, édes fiam! Kérlek, segíts nekem az adatgyűjtésben, mert az időállandóm már túl nagy és a puffertáram is kicsi. Ha pedig nem tartom be az előírt időkorlátot, gazdám, a gonosz Fűrészjel boszorkány biztosan abortál.
A Posteriori lineáris természetű volt, így szívesen segített volna, de azért még elővette FFT algoritmusát, és meghatározta a nénike spektrumát. Ekkor a frekvenciamenet alapján azonnal észrevette, hogy a Gauss zaj alatt maga a gonosz Fűrészjel boszorkány rejtőzik. Így mielőtt még az bármilyen transzformációt is végrehajthatott volna rajta, XILINX áramkörének segítségével sávszűrést végzett a boszorkányon, aki így jóságos szinusszá változott.

Estefelé A Posteriori elérte a Nagy Adatfolyamot. A partra vonva Petri-hálók és kényszerhálók száradtak. A király palotája a túlparton állt. A palotának optocsatolt bemenetei voltak, a tornyai égbe szökő hatalmas Dirac delták, rajtuk ékes Bartlett ablakok. Falai minden elképzelhető stabilitási kritériumot kielégítettek. A Posteriori bebillentette a megszakítás kérő bitet, majd várt az acknowledge jelre. Kisvártatva a guard-ok kiegyenlítették számára a palota bemenete előtt lévő Wheatstone hidat, és ő beléphetett.
A palota udvarán éppen vásár volt. Egy tartóáramkör hangos szóval kínálta portékáját:
- Mintát vegyenek! Mintát vegyenek!
A Posteriori azonban rögtön látta, hogy az árú silány minőségű, hiszen az áramkör nem tartotta be a mintavételi tételt.

Szívesen nézelődött volna még, de ekkor a varázsló egy újabb ármányának következtében hatalmas kombinatorikus robbanás rázta meg a palotát, és nem messze, hihetetlen sebességgel óriási következtetési fa kúszott az égig. Ezzel egyidőben egy protokoll manager lépett hozzá:
- Ütközésmentes jó napot! Őrzött parancsom van Kalman királytól, hogy kísérjelek hozzá, és ne engedjelek várakozni a kritikus szakaszok előtt sem.
Miután A Posteriori és a király üdvözlésképpen handshake kapcsolatba léptek, a király így szólt:
- A gonosz Diszkrepancia olyan elektromágneses zavarokat gerjesztett, melyek hatására birodalmam inverz aktív tartománnyá változott. Már sok lovag próbálta legyőzni a varázslót, de hiába, mert karakterisztikája nemlineáris és idővariáns, így a puszta identifikációja is szinte reménytelen. De a predikció szerint jön majd egy ifjú, aki nem karddal, hanem a mérés és rendszertervezés eszközeivel küzd majd vele, és megtöri a varázslatot. Én tudom, hogy te vagy ez az ifjú. Menj hát, és küzdj meg a varázslóval, hogy az eredeti munkapont helyreálljon.
Mire A Posteriori elérte a következtetési fa gyökerét, akkorra annak már több ága volt, mint csepp a tengerben. A Posteriori azonban nem rettent meg, elővette A* algoritmusát, és egy alkalmas költségfüggvénnyel sikerült neki minimális bolyongással optimális úton bejárni a fát egészen addig a pontig, ahol a varázsló rejtőzködött.

Diszkrepancia éppen egy rettenetes, tűzokádó, hétfejű sárkány alakját öltötte. A Posteriorinak azonban nagy szerencséjére hőfokfüggő hibája elhanyagolható volt. Először strukturális dekompozícióval próbálta megoldani a problémát, ezért leszerelte a sárkány egyik fejét. Ezzel azonban csupán fault-ot ejtett a sárkányon, így az hamar átkonfigurálta magát, és a rendszer újraindult. Ekkor A Posteriori megértette, hogy hétszeres moduláris redundanciát tartalmazó hibatűrő architektúrával van dolga, így nem célszerű továbbra is a fejekkel próbálkoznia. Rájött azonban, hogy a rendszer tervezésekor nem igazodtak következetesen a hibatűrés követelményeihez, hiszen a sárkánynak csak egyetlen teste volt. Ezért hirtelen egy leragadási hibát injektált a szörnyeteg szívébe, amelytől az menten halt állapotba került.
És lássatok csodát, ebben a pillanatban a sárkány elenyészett, a következtetési fa semmivé foszlott, és A Posteriori a palota udbvarán találta magát, vele szemben pedig a boldog Darlington állt olyan alaktényezővel, melyhez hasonlót A Posteriori eddig elképzelni sem tudott.
Jutalmul A Posteriori feleségül kapta Darlingtont, és Kalman király fele királyságát. Miután A Posteriori Darlingtont megfelelő letapogatási frekvenciával több ízben is analizálta, létrehozták keresztteljesítmény sűrűség függvényüket, és azóta is boldogan élnek, ha időközben fel nem dolgozták őket.
 
Tilly Károly[/spoiler]

Saved. Majd talán pár év múlva én is felfogom, Próféta-senpai

[kikuchiyo]

I understood most of it - am I a nerd?
Y/Y/Genuflect

Még régről, egy BBS-ről származik az alábbi, hasonló írás:
[spoiler]Ahogy egy elektronikus mese kinézne

Hol volt, hol nem volt, talán a T₀ időben, volt egyszer egy szerény, azonban jól
megméretezett négypólus, akit Áramnak hivtak. Áram egy szerényen berendezett
dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így
transzduktori fizetéséből tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is,
amely zord időjáráskor felmelegítette zárórétegét.
   Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája
vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a
legcsekélyebb hibaszögtöl. Áram rajongott érte, ami érthető, hiszen Ionocska
remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus
félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielektrikumát is átütötték (és ez
nem semmi)!
   Ionocska édesatyja, a népszerű Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy
teljesítménytényező, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövőjéről.
   Csakis egy jól meghatározott névértékű, elismert kapacitással kívánt
kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínűség,
már ahogy az gyakran történni szokott...
   Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol
félhullámait rakatta be -, midőn a pikofarád szűrőláncába egy fűrészfog akadt.
Örvény Áram minimális futási idővel odasietett, és sikerült is Ionocska
vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk előtt) lecsillapítania és egyenirányítania.
   Csatolási tényezőjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál
Klubba vacsorára. A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz
semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az
erővonalaimra.
   Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál
mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska. Végül
mégis vállalkozott (ellentétben atyja intelmeivel) egy kisebb
frekvenciamenetre a közeli szórt mezőben.
   A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a
csillag-delta kapcsolások. Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük
felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a
reduktorok. A Wheatstone-hidnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így
élvezték a modulációt.

   ... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.
[/spoiler]

[Xzone]

I understood most of it - am I a nerd?
Y/Y/Genuflect

Még régről, egy BBS-ről származik az alábbi, hasonló írás:
[spoiler]Ahogy egy elektronikus mese kinézne

Hol volt, hol nem volt, talán a T₀ időben, volt egyszer egy szerény, azonban jól
megméretezett négypólus, akit Áramnak hivtak. Áram egy szerényen berendezett
dual-in-line tokban lakott. Szerénysége ellenére Áram szerette a komfortot, így
transzduktori fizetéséből tellett hideg-meleg telítési áram bevezetésére is,
amely zord időjáráskor felmelegítette zárórétegét.
   Áram már régebben ismerte Ionocskát, kihez átviteli karakterisztikája
vonzotta. Ionocska kedves kis induktív tekercs volt, áramkörei mentesek a
legcsekélyebb hibaszögtöl. Áram rajongott érte, ami érthető, hiszen Ionocska
remanens ferrit teste, szimmetrikus impedanciája és módfelett harmonikus
félhullámai már a kiszolgált Leydeni Palack dielektrikumát is átütötték (és ez
nem semmi)!
   Ionocska édesatyja, a népszerű Cosinus Fi, aki elismert ipari mágnes és nagy
teljesítménytényező, már konkrét kapcsolást tervezett leánykája jövőjéről.
   Csakis egy jól meghatározott névértékű, elismert kapacitással kívánt
kapcsolatot létesíteni. Ámde most is közbeszólt a megbízhatósági valószínűség,
már ahogy az gyakran történni szokott...
   Egy napon Ionocska pikofarádjával hazafelé tartott a fodrásztól - ahol
félhullámait rakatta be -, midőn a pikofarád szűrőláncába egy fűrészfog akadt.
Örvény Áram minimális futási idővel odasietett, és sikerült is Ionocska
vadrezgéseit (még amplitúdómaximumuk előtt) lecsillapítania és egyenirányítania.
   Csatolási tényezőjük növekedtével Áram meghívta Ionocskát a Differenciál
Klubba vacsorára. A Differenciál azonban reflexió miatt zárva volt. Nem tesz
semmit - vigasztalta Ionocska, ma már több kiló Hertzet ettem, ügyelnem kell az
erővonalaimra.
   Áram ürügyet talált, és Ionocskát körutazásra hívta Sztátorba. Az inflexiónál
mindig rosszul leszek! - hárította el a csábító meghívást Ionocska. Végül
mégis vállalkozott (ellentétben atyja intelmeivel) egy kisebb
frekvenciamenetre a közeli szórt mezőben.
   A komplex sík felett lassan leereszkedett az este, csak az égen ragyogtak a
csillag-delta kapcsolások. Csupán egy magányos oszcillátor röpködött a fejük
felett, valahol szelíden csobogtak a rövidhullámok, és halkan zúgtak a
reduktorok. A Wheatstone-hidnál Áram mágneses terébe vonzotta Ionocskát és így
élvezték a modulációt.

   ... és ma is rezegnek, ha azóta le nem csillapodtak.
[/spoiler]

Wow... több ilyen létezik, mint amennyit egy nap el szabad olvasni. Ez legalább 2 hétre való adag eddig.

[Tycho]

Az Évekkel ezelőtt olvastam valahol, már akkor is nagyon röhögtem rajta. A baj az, hogy most már értem is

Akkor itt a turbós változat, ezt is érted még?
(Én így ötödévben már majdnem...)
[spoiler=BME-s verzió]

AKI MÉR, AZ NYER
Méréstechnikai népmese

Egyszer volt, hol nem volt, egy sztochasztikus modellben élt egyszer egy szegény öreg sávkorlátozott bemenőjel, akit A Priorinak hívtak. Volt neki egy ifjú felharmonikusa, A Posteriori.
Egy napon, amikor A Posteriori mintaregisztrátum hossza már megfelelően nagyra nőtt, odaállt A Priori elé, és ezt mondta:
- Kedves apám, maximum a posteriori döntést hoztam: elmegyek mérőrendszert látni, heurisztikus keresést hajtok végre, és kitanulom a méréstechnikus mesterséget.
- Azt hiszem, sürgős kalibrációra lenne szükséged, fiam. - szólt A Priori - Hát nem tudod, hogy manapság csak a lovászoknak, gázolóknak és égbekiáltóknak van becsületük? Egy méréstechnikussal egy valamire való király már szóba sem áll. Hogy szerzel így hozzád illő királylányt magadnak?
De A Posteriori nem tágított, míg apja backtrackinget nem hajtott végre. Így hát mit volt mit tenni, A Priori odaadta A Posteriorinak saját puffertárát, shiftelt bele hamubasült átmeneti függvényt, majd útjára bocsájtotta fiát.

Ment, mendegélt A Posteriori, míg egyszer csak egy vad, nemlineáris állapottérbe ért, ahol meglátott egy ősöreg, fehér zajjal fedett szinuszjelet, aki elkeseredetten káromkodott, valahogy ilyeténképpen:
- Cirkuláris korreláció és protonprogressziós magnetométer!
A Posteriori illendően köszöntötte:
- Adjon Isten, öregapám! Miért van ilyen tranziens állapotban?
- Adj' Isten, fiam! Már hogyne volnék tranziens állapotban, amikor én valójában Darlington vagyok, Kalman király gyönyörű leánya, akit Diszkrepancia, a gonosz varázsló - mivel nem voltam hajlandó konvolválódni vele - arra kényszerített, hogy áthaladjak egy zajos csatornán, aztán egy listába láncolt, és az ahhoz tartozó feldolgozó folyamatot holtpontra futtatta, így a világ végezetéig itt kell várakoznom, és nem áll vissza eredeti jelalakom.
- Segítek én, csak mondd el, mit kell tennem. - válaszolta A Posteriori, és közben megpróbált alkalmas becslőt fölállítani az öreg szinusz állításának valószínűségére.
- Menj mindig a maximális gradiens irányába. Az abszolút csúcsértéken túl megtalálod Fourier varázslót, aki megtanít téged a mérés és rendszertervezés minden csínjára-bínjára. Ezután le kell győznöd a gonosz Diszkrepanciát, ezzel föloldod a holtpontot, és én visszaváltozom Darlingtonná.
A Posteriori tovább folytatta útját. Estére, mikor már úgy érezte, hogy a megnövekedett csillapítási tényező miatt amplitudója aszimptotikusan nullához közelít, megtalálta Fourier varázsló házát.
Nagyon hamar kiderült, hogy Fourier és A Posteriori erős keresztkorrelációban vannak, így Fourier segítségével A Posteriorinak sikerült néhány időszelet leforgása alatt jól strukturált tudásbázist építenie. Egy napon aztán Fourier így szólt:
- Mindent megtanultál, fiam, jól tudsz már dekomponálni, állapotot minimalizálni és modellezni, menj hát Kalman király udvarába. Útravalóul ellátlak még néhány varázserejű áramkörrel és algoritmussal. Itt ez a XILINX chip, amellyel szinte bármilyen feladatot megvalósíthatsz. Ezzel az FFT algoritmussal beleláthatsz minden útadba kerülő jel lelkivilágába. Ha pedig eltévednél, fogd ezt az A* algoritmust, ez gyorsan kivezet téged a legbonyolultabb problématérből is.

A Posteriori megköszönte Fourier varázslónak a segítségét, és mozgó átlagolásba kezdett. Ment, mendegélt, míg egyszer csak egy sötét, háromdimenziós teljesítménysűrűség spektrumba ért, ahol meglátott egy Gauss zajba burkolódzott öreg nénikét, aki éppen off-line adatgyűjtő üzemmódban dolgozott. A Posteriori illendően köszöntötte, mire a nénike így szólt:
- Isten hozott, édes fiam! Kérlek, segíts nekem az adatgyűjtésben, mert az időállandóm már túl nagy és a puffertáram is kicsi. Ha pedig nem tartom be az előírt időkorlátot, gazdám, a gonosz Fűrészjel boszorkány biztosan abortál.
A Posteriori lineáris természetű volt, így szívesen segített volna, de azért még elővette FFT algoritmusát, és meghatározta a nénike spektrumát. Ekkor a frekvenciamenet alapján azonnal észrevette, hogy a Gauss zaj alatt maga a gonosz Fűrészjel boszorkány rejtőzik. Így mielőtt még az bármilyen transzformációt is végrehajthatott volna rajta, XILINX áramkörének segítségével sávszűrést végzett a boszorkányon, aki így jóságos szinusszá változott.

Estefelé A Posteriori elérte a Nagy Adatfolyamot. A partra vonva Petri-hálók és kényszerhálók száradtak. A király palotája a túlparton állt. A palotának optocsatolt bemenetei voltak, a tornyai égbe szökő hatalmas Dirac delták, rajtuk ékes Bartlett ablakok. Falai minden elképzelhető stabilitási kritériumot kielégítettek. A Posteriori bebillentette a megszakítás kérő bitet, majd várt az acknowledge jelre. Kisvártatva a guard-ok kiegyenlítették számára a palota bemenete előtt lévő Wheatstone hidat, és ő beléphetett.
A palota udvarán éppen vásár volt. Egy tartóáramkör hangos szóval kínálta portékáját:
- Mintát vegyenek! Mintát vegyenek!
A Posteriori azonban rögtön látta, hogy az árú silány minőségű, hiszen az áramkör nem tartotta be a mintavételi tételt.

Szívesen nézelődött volna még, de ekkor a varázsló egy újabb ármányának következtében hatalmas kombinatorikus robbanás rázta meg a palotát, és nem messze, hihetetlen sebességgel óriási következtetési fa kúszott az égig. Ezzel egyidőben egy protokoll manager lépett hozzá:
- Ütközésmentes jó napot! Őrzött parancsom van Kalman királytól, hogy kísérjelek hozzá, és ne engedjelek várakozni a kritikus szakaszok előtt sem.
Miután A Posteriori és a király üdvözlésképpen handshake kapcsolatba léptek, a király így szólt:
- A gonosz Diszkrepancia olyan elektromágneses zavarokat gerjesztett, melyek hatására birodalmam inverz aktív tartománnyá változott. Már sok lovag próbálta legyőzni a varázslót, de hiába, mert karakterisztikája nemlineáris és idővariáns, így a puszta identifikációja is szinte reménytelen. De a predikció szerint jön majd egy ifjú, aki nem karddal, hanem a mérés és rendszertervezés eszközeivel küzd majd vele, és megtöri a varázslatot. Én tudom, hogy te vagy ez az ifjú. Menj hát, és küzdj meg a varázslóval, hogy az eredeti munkapont helyreálljon.
Mire A Posteriori elérte a következtetési fa gyökerét, akkorra annak már több ága volt, mint csepp a tengerben. A Posteriori azonban nem rettent meg, elővette A* algoritmusát, és egy alkalmas költségfüggvénnyel sikerült neki minimális bolyongással optimális úton bejárni a fát egészen addig a pontig, ahol a varázsló rejtőzködött.

Diszkrepancia éppen egy rettenetes, tűzokádó, hétfejű sárkány alakját öltötte. A Posteriorinak azonban nagy szerencséjére hőfokfüggő hibája elhanyagolható volt. Először strukturális dekompozícióval próbálta megoldani a problémát, ezért leszerelte a sárkány egyik fejét. Ezzel azonban csupán fault-ot ejtett a sárkányon, így az hamar átkonfigurálta magát, és a rendszer újraindult. Ekkor A Posteriori megértette, hogy hétszeres moduláris redundanciát tartalmazó hibatűrő architektúrával van dolga, így nem célszerű továbbra is a fejekkel próbálkoznia. Rájött azonban, hogy a rendszer tervezésekor nem igazodtak következetesen a hibatűrés követelményeihez, hiszen a sárkánynak csak egyetlen teste volt. Ezért hirtelen egy leragadási hibát injektált a szörnyeteg szívébe, amelytől az menten halt állapotba került.
És lássatok csodát, ebben a pillanatban a sárkány elenyészett, a következtetési fa semmivé foszlott, és A Posteriori a palota udbvarán találta magát, vele szemben pedig a boldog Darlington állt olyan alaktényezővel, melyhez hasonlót A Posteriori eddig elképzelni sem tudott.
Jutalmul A Posteriori feleségül kapta Darlingtont, és Kalman király fele királyságát. Miután A Posteriori Darlingtont megfelelő letapogatási frekvenciával több ízben is analizálta, létrehozták keresztteljesítmény sűrűség függvényüket, és azóta is boldogan élnek, ha időközben fel nem dolgozták őket.
 
Tilly Károly[/spoiler]

ebből még értettem ezt azt.... Kikuéból már semmit :wtf

[thrall]

ez már beteges, 4 évig jártam (miskolc legjobb ) Műszaki szakközépiskolá(já)ba, akkor még nemértettem volna a felét se, erre elmegyek egyetemre, és fél év alatt megértem az egészet 0.o (lehet, hogy közrejátszik, hogy szinte egy szót nem tanultam a 4 év alatt?? )

[Kvikveg]

Bocs, a C++, Delphi stb-stb topicbol:

...
A hővezetési egyenletet kellene numerikusan integrálni.
...

Az elso reakciom amikor meglattam ezt a mondatot: Hub*zmeg! :wtf :wtf :wtf
Nem kene ilyen durvan inditani ezen a bekes esten. 

[kikuchiyo]

Pedig pont rád számítottam elsősorban 

[Ramiz]

I understood most of it - am I a nerd?
Y/Y/Genuflect

Még régről, egy BBS-ről származik az alábbi, hasonló írás:
(...)

Épp ma írtam Mikroelektronika zéhát (régen Elektronika 3.), úgyhogy telítési tartományból meg pn átmenetekből elegem van egy időre... Amúgy (túl) sokat értettem belőle. Az a baj az ilyen kocka mesékkel, hogy 99%-uk CSAK arra játszik, hogy ismered-e a kifejezéseket vagy nem, ha igen, "belsős" vagy és röhöghetsz, ha nem, "GB2Gaia faggot", de mint írások, vackok, és általában elég humortalanok is. A mérnökök miért olyan rohadt unalmas, száraz, érdektelen emberek olyan nagy százalékban?!? (Boris Vian az egyik kedvenc kivételem, de Kiku és Próféta se jó illusztrációk a tipikus "döglött hal mérnök" archetípushoz. Pedig nyüzsög tőlük a BME... de úgy látszik, az internet egyes területein még biztonságban vagyok tőlük. )

[kikuchiyo]

Kikérem magamnak, én nem vagyok mérnök!!!!!!!!!!!1(ch²x-sh²x)!!!

Ahogy a fizikus-nóta is mondja: "Tágul a tér, hogy befogadja világnagy eszemet,/Tudásomnak asztaláról száz mérnök eszeget..."

Ha jó kocka meséket akarsz olvasni, akkor olvass Kiberiádát. Elektrubadúr rulz.

[Zanador]

Hogy elfajult ez a szegény topic.


Orvos így szól a pácienséhez:
- Azt hiszem, csinálnunk kéne egy EKG-t.
- Hát, ha szükséges...
- Nohát.. Nekem megvan a kapcsolási rajz, maga meg elektromérnök, igaz?

[.Attila]

Mérsékelten lol (szerintem):

[Én]

No moar intarwebz

[Darkstar]

No moar intarwebz

Valami nem jó.

Itt viszont jót röhögtem a "commenten". Nesze neked, (egyik) legnagyobb jenki játékbolthálózat.
http://www.ebgames.com/product.asp?product%5Fid=647156

[Én]

No moar intarwebz

Valami nem jó.

[Darkstar]

Duh...
Kis ablakban nyitottam meg és a "szokásos" hibaüzenet/refresh után nem néztem meg jobban.

[minuszmiki]

No moar intarwebz

Oldies but goodies.

[thrall]

Duh...
Kis ablakban nyitottam meg és a "szokásos" hibaüzenet/refresh után nem néztem meg jobban.

ez a lol nem a link 

[Próféta]

Saját trófea, a BME Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportnál lőttem:
Hibakompenzációs stratégia működben...

[Én]

Duh...
Kis ablakban nyitottam meg és a "szokásos" hibaüzenet/refresh után nem néztem meg jobban.

Gondoltam
Próféta:

Hogyan elemezzünk verset, avagy hogyan beszéljünk mindent bele egy versbe - az irodalomkönyvek után szabadon...
[spoiler=long shit is long]Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Boci boci tarka, Se füle se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni. A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat.

Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja.

Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében. A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk".

Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata.

Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkene a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne.Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet érteleme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik. A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportsul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket.

A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk???[/spoiler]

[minuszmiki]

Saját trófea, a BME Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportnál lőttem:
Hibakompenzációs stratégia működben...

Hogyan elemezzünk verset, avagy hogyan beszéljünk mindent bele egy versbe - az irodalomkönyvek után szabadon...
[spoiler=long shit is long]Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Boci boci tarka, Se füle se farka, Oda megyünk lakni, Ahol tejet kapni. A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat.

Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van.

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja.

Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében. A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk".

Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata.

Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkene a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne.Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet érteleme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik. A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportsul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket.

A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk???[/spoiler]

Ez se mai darab, de azért jót röhögtem.

[chilip]

ezt ide raknám lehet régi, de én most kaptam először

Boldog karácsonyt!                Boldog karácsonyt!                Boldog karácsonyt!              Boldog karácsonyt!

<< link >>

Boldog karácsonyt!                Boldog karácsonyt!                Boldog karácsonyt!              Boldog karácsonyt!
kurva jól néz ki szemből 

[Én]

Ez tök jó

[kikuchiyo]

I guess this is relevant for most of us:

http://xkcd.com/361/

[minuszmiki]

So true...