Utazgatás

[Ramiz]

Érdekel minden ami befért a bõröndbe

És az is, ami/aki nem.

[Mattanja]

És az is, ami/aki nem.

Amennyiben egy fej esetében nem beszélhetünk személyrõl, úgy csak ami. Pirula tai chi mesterérõl pedig nem kell tudnia senkinek.
Hol is kezdjem (*Shiroi elõkeresi a fél kiló belépõjegyét...*)... Jó volt, mehettem fel kétszer a Nagy Falram mert meghalt a memóriakártyám, és egyrészt jó képeket lehet onnan készíteni, másrészt pedig nem hitte volna el mindenki, hogy végigmentem. Pedig annyira nem magas/hosszú a badalingi szakasz, csak nem mindegy, hogy mennyi idõ alatt mész fel. Láttam idõs asszonyokat velem szembejönni, amikor indultam vissza az utolsó bástyáról. Az elsõ alkalommal a fal egyharmadánál találkoztam egy csapat magyarral, akik arról beszéltek lihegõ társaiknak, hogy: "...persze, felmentünk a tetejére, csak ki volt írva, hogy tilos továbbmenni, és nem is engedtek tovább...". Na persze. Még jó, hogy nincs semmi ilyen, kb a felénél van kiírva, hogy THUDERSTORM esetén tilos továbbmenni, a tetején pedig le van zárva fallal, és elfogy a Nagy Fal, kész vége, lehet visszafordulni. Ennyit rólunk.
Hol voltam, hol voltam... hmmm ... A Széndombon, ahol állítólag mindig zúgást/mormogást lehet hallani, de én csak a buszokat hallottam. A Nyári Palotában, ahol könnyedén lehet fél órát menni a bejárattól anélkül, hogy eljutnál a palotáig. A Ming Síroknál, ami messze van ugyan Pekingtõl, de legalább kicsi, és szerintem nem is éri meg elmenni oda csak azért. Az elõtte lévõ park szép mondjuk. Aztán ... volt egy ilyen "Beijing Shisanling Waxworks Palace Of Ming Dynasty", ahol viaszbábúsított történelemórán vehettem részt, itt olvastam a fentebb említett széndombi állítást, ezért mentünk el késõbb oda. A Tiennanmen Téren (amit szépen díszítenek most, és ami mellett az olimpiáig hátralévõ idõt mutató órát lehet látni), a Tiltott Városban, a Jinghsan Parkban (tessék, máris össze vissza írok, mert a Széndomb közöttük van) sétálgattunk jó sokat. A Láma templomban is nézelõdtünk egy keveset, errõl majd csak kevés képet tudok mutatni, mert a kártyahalál elõtt volt, szóval amit engedtek fényképezni ott a papok, azt apám képei közül keresem elõ. És õ ugye már nem elõször volt ott, szóval errõl nemlesz sok képes emlék. Amúgy van több, mint 1 giga képem, szóval lesz mibõl válogatni.
Így hirtelen ennyi, folyt. köv.

[Rounin]

Engem speciel a Tiltott Város érdekel^^
Oda szeretnék elmenni egyszer(-kétszer).

[katz]

blabla....

Need katz style!

Kicsit bõvebben ha kérhetem...

[Lythis]

Wow.. egy giga fotó az szép termés hallod...
 Ez a széndomb meg miért éppen széndomb? Mármint gondolom nem egy szocreál szénrakás valahol a város szélén....
 Tiltott városból engem is érdekelnének, fõleg a belsõ képek... kívülrõl, meg levegõbõl rengeteg képet lehetett már látni mindenfelé, de persze ha van olyan, akkor jöhet az is.
Jah, és kíváncsian várjuk a folytatást:)

[Ramiz]

Ami elsõre eszembe jutott (bõvebben, ha kérhetnénk) már elhangzott, így szokásomhoz híven konkrét kérdésekkel bombáznák:
1. Emberekrõl milyen a benyomásod? Kiket láttál sokat?
2. Piac náluk is úgy néz ki, mint nálunk a "kínai piac", vagy rendes boltok a tipikusak?
3. Mennyire beszélnek angolul a kínaiak?

[Mattanja]

Wow.. egy giga fotó az szép termés hallod...

700K-s képekkel? Nem is.

Ez a széndomb meg miért éppen széndomb? Mármint gondolom nem egy szocreál szénrakás valahol a város szélén...

Állítólag egy rejtett szénbánya vagy ilyesmi van a domb alatt. És azt is mondják, hogy a Tiltott Várost védi az északi szellemektõl.

Tiltott városból engem is érdekelnének, fõleg a belsõ képek... kívülrõl, meg levegõbõl rengeteg képet lehetett már látni mindenfelé, de persze ha van olyan, akkor jöhet az is.

Szinte csak belsõk vannak, rakok majd fel, de elõre mondom, hogy tömeg volt, szóval el elvesz egy keveset az élvezhetõségbõl.

[Mattanja]

1. Emberekrõl milyen a benyomásod? Kiket láttál sokat?

Ezen meg fogsz lepõdni: kínaiakat. Az a benyomásom, hogy emberebbek sok népnél. Bár õk turhálnak és kiköpnek a kocsiból (ez nem illetlenség ott), sokkal kevésbé foglalkoznak a "testi" dolgokkal. Nem idegesek, nem üvöltöznek, pedig össze-vissza közlekednek. Vagy legalábbis azt hittem, hogy össze-vissza, aztán mégis kiismertem a rendszerüket, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a miénk. Az elején veszélyes, mert a kocsik nem igazán állnak meg, ha bemész eléjük, sõt a biciklisek sem, de hozzá kell szokni, hogy folyton centikre vagy a másiktól. Akocsik folyton dudálni, de senki nem kapja fel a fejét rá, csak jelzik egymásnak, hogy most õk ott vannak, és figyeljen a másik. Dinamikusabban közelekednek, pedig több autó van ott, mint itt. Ujjatlan pólót nem láttam egyet sem, a térdig érõ szoknya és a csókolózás majdhogynem tilos. Direkt lefényképeztem a végén néhány szoknyás lányt/nõt, de nem volt könnyû, úgy kellett keresni õket - pedig tömeg az van. Csókolózókat (vagy inkább csak csókot adókat) viszont tényleg csak kétszer láttam, hiába kerestem õket. Már az ölelkezés is nagy szám volt. Aztán hogy a lakásában ki mit csinál, az más kérdés, azt nem tudtam meg. Mindenesetre szemérmesebbek nálunk (és sokakanál), és ez nagyon tetszik nekem. Náluk nincsen bandázás, nem járkálnak kis csoportokban a hülyegyerekek, mint nálunk. A legnagyobb csapat 8-9 fõbõl állt, ennek is a 2/3-a lányvolt, és õk is 2-3 fõs csoportokban mentek, beszélgetve, nem pedig üvöltözve, mint nálunk. Egyszer láttam 3 "izét", õk úgy néztek ki, mintha amerikai kölykök lennének, szemet is szúrtak rögtön. A hozzájuk tartozó lány volt az egyetlen a két hetem alatt, akinek láttam a hasát, de neki piercing is volt a köldökében, csak hogy teljes legyen a kép. És rosszul is lettem rögtön. Újra éreztem azt a mizantrópiát, amit visszaérkezésem óta is érzek egy kicsit, pedig péntek reggel óta gyakorlatilag nem is mozdultam ki a szobámból. Sok biztonsági õr van, de nem olyanok, mint nálunk: egyszerû karszalagos emberek vigyázzák a bicikliket, az üzletekben egyenruhás õrök vannak, és az aluljárókban is õk irányítják a tömeget. A rendõröktõl félnek, és a katonákat is tisztelik. Mindenhol sokan vannak, mégis más a hangulata, mint pl. Budapesten. Nyugodt.

2. Piac náluk is úgy néz ki, mint nálunk a "kínai piac", vagy rendes boltok a tipikusak?

A lepukkant helyekre nem mentem el, vannak rendes boltok is, és aki volt már az AsiaCenter-ben, az tudhatja, hogy milyen náluk egy üzlet. Természetesen az utcáról is nyílnak boltok, na azokat nem akarjátok látni. De fogjátok... Ezt nem magyarázom, majd mutatok képet.

3. Mennyire beszélnek angolul a kínaiak?

A kérdés jó. Egyik-másik egész szépen beszél, jöttek oda hozzám emberek beszélgetni, és nem csak diákok: az Égi Templomban egy meglepõ angolsággal bíró öregember "szólított le". Az Ízek utcájában is két hernyóba-harapás között szólt hozzánk egy kínai középkorú házaspár, hogy honnan jövünk. Mondtuk, hogy Magyarországról, erre õ: "Ó!". Csodálkoztam is, hogy ismeri. Aztán folytatta: "You speak german?". Azt legalább tudta, hogy körülbelül merre van.
Az üzletekben tudnak angolul annyira, hogy lehessen velük alkudni, szidni és dicsérni az árut, sõt oroszul is beszélnek pár helyen, ahova egykori elvtársaink kiváltképp szeretnek járni. Bár az eladók kiejtése furcsa, de nekem tetszett. Idézek:
"zisz iz besztö kvalitiö!"
"lesztö prájzö!"
"okéö, finissö!"
"no guda mani!"
"disz iz is veri csipa!"
"disz id nó guda prájszö, jú killin miö!"
És szanaszét kell alkudnia magát az embernek, különben... Csak sajnos hiába alkudod le az árat az x-edére, odajön az orosz, és megkérdi valamirõl, hogy mennyi van belõle, és azonnal megveszi mindet az eredeti árért. Az olimpia közeledtével pedig egyre sûrûbb lesz az ilyen, mennek fel az árak, a sok hülye külföldi meg megveszi, és az eladók nem fognak alkudni, mert ha neked nem kell, akkor 3 perc múlva jön egy német, és vesz ötöt. De csak hogy tudjátok: nevetséges árak vannak kint, és tényleg ugyanazt kapod, mint itt, vagy legalábbis a másolatok elsõ sorozatából veszel. Hülyére keresik magukat az európai boltok rajtunk, csak mert mi nem jutunk ki Kínába. Nevetséges. Tényleg ugyanazt veszed meg, csak mondjuk negyedannyiért. Még alku nélkül is sokkal jobban jársz, mintha itthon vennéd meg. És õk el akarják adni neked, vagy ha azt mondod kell de más színben, akkor elszalad és hoz máshonnan olyat - nem úgy, mint itthon, ahol kong az ürességtõl az üzlet, és csak csak festi a körmét a szépséges eladókisasszony és még te teszel neki szívességet azzal, inkább nem veszel semmit, mert akkor fel kellene állnia. Hatalmas a kínálat, majd meglátjátok.

[Pirula]

Szóval az úgy volt...

Rutinos turistacsapatunk ismét neki vágott Bohémiának, ezúttal a Keleti Birodalom autópályáin száguldozva. Gyorsan bele is botlottunk Linzbe, a jókora várost még álmában támadtuk meg. Az idõ múlásával aztán kiderült hogy ez nem olyan nehéz dolog, mert e település még délelõtt 11 táján is a csipákat törli ki a szemébõl.
Egyébként roppant szimpatikus hogy náluk is van Duna, méghozzá kanyarostul. Nem vágom igazán Linz demográfiai adatait, de meg merem kockáztatni hogy az egy fõre esõ templomok és katedrálisok száma nem csak Ausztirában, de egész Európában is kiemelkedõ. Az a szerencséjük hogy még szépek is, ellentétben az átlagosztrákkal. A helyi sopping centerben felmarkoltunk még némi linzert ha már egyszer itt vagyunk és ballagtunk vissza a parkolóházba ahol ezt a roppant figyelmes avagy értelmezéstõl és kromoszómaformától függõen hímsoviniszta táblával találtuk szembe magunkat.

Cseh-Osztrák határátkelés zökkenõmentes akár a hegyesi, bár megállapítottuk hogy a szolgálatteljesítõ úriember minden bizonyal még volt kisdobos, esetleg KISZ-titkár.

Múlhatatlan érdemekkel rendelkezõ Csehszlovákia c. útikönyvünket felcsapva arra a következtetésre jutottunk hogy az útba esõ Cesky Krumlov nevezetû városkát tüzetesebben is megtekintjük. Jól tettük. Az egész belváros mûemlékvédelem alatt áll, úgy is néz ki. Meanderezõ - igen, a csapatban földrajzszakos is van - folyócska, hidak, várkastély, torony, kínzókama, sör. Egyszerûen bûbáj, már-már a helyrajzi számok lejegyzését fontolgattam majdani ingatlanvásárlásra gondolva, hiszen mi sem jobb hely a gyermeknevelésre mint egy olyan város ahol középkori stílusú echte kovácsolt fegyvereket lehet kapni pár ezer koronáért és a csatornákban minden bizonnyal vodka folyik. Itt gyakorlatilag az egész délutánt eltöltöttük, kóstolgattuk a söröket és újfent megállapítottuk hogy ha a cseh vendéglátást és úgy általában az embereket akarnánk jellemezni, sajnos a barátságos szót nem használnánk túl gyakran.

Késõ délután értünk csak el a valódi úticélunkat, Ceske Budejovicét ahol a szállás keresgélése során végül az ipartelepen lyukadtunk ki. Gondolkodás, valamint a benszülöttek objektív humánetológiai megfigyelésének céljából be is ültünk tehát egy korcsmába és Gambrinussal próbáltuk munkára fogni az agysejtjeinket a Budweiser városában. Sikerrel jártunk végül, meglett a szállás, normálisak voltak a szállodatulajdonosok. Az estét több helyen is töltöttük, legyen elég annyi hogy végül egy karaoke bárban akartam Karel Gottot énekelni, babafürdetõkádból és vödörbõl gin-tonikot iddogáló, görög, spanyol és portugál Erasmus-ösztöndíjas diákokkal.

A következõ napot városnézéssel és az elõzõ este történeteinek anekdotikus felidézésével töltöttük. Voltunk a Prior áruházban, egyik útitársam macskajaj ellen véletlenül vett 1 L tejfölt tej helyett... ilyenek. Volt itt is egy nagy torony meg szép kilátás, bár nekem Krumlov fényévekkel jobban tetszett.

Benéztünk a Prior áruházba is, az ördöggel cimboráltam, aztán folytattuk utunkat ami végül délutáni sziesztába torkollott.
[SIZE="1"]A pulóverem azért néz ki olyan hülyén mert a kenguruzsebben benn van egy másfél literes iceteás flakon.[/SIZE]
Folyt. köv.

[Ramiz]

Shiroi: a hosszú választ! Egyébként én sok kínai terméket veszek, de amíg drágább kiruccanni Kínába egy hétvégi vásárlásra, mint itt megvenni drágábban ugyanazt, addig itt veszem.

A helyi sopping centerben felmarkoltunk még némi linzert ha már egyszer itt vagyunk és ballagtunk vissza a parkolóházba ahol ezt a roppant figyelmes avagy értelmezéstõl és kromoszómaformától függõen hímsoviniszta táblával találtuk szembe magunkat.

Attól függ, hogy háromszor akkora hely volt-e hagyva nekik.
Vodkacsatorna:
Barátságosság: hát, nemtom... semmi különös, kb mint Magyarországon.
Horny Reaper:

[Beren]

[csak, hogy "meglássa áki ákárja", mivel is jár egy szép, hosszú túra:) ]  
Objective: Eagle Dawn
Orosháza, 4:15 erõs északi szél
Hát, elindultunk. ,,A legjobb város New York city, de Kispirics a pálmát viszi!" felkiáltással gurultunk ki a füves placcról a házunk elõl. A Nap még fel sem kelt, bár úgy tûnik, nem is fog. Egész éjjel esett, most épp szárad az út. Talán kibírja ma az esést. Kedvenc Tábori Szakácsom tanácsára én is hosszú farmert vettem fel. Nem volt jó ötlet.
Kiértünk a városból, elhagytuk a körforgalmat. Felértünk a gyökeresi magaslatra, Kedvenc Tábori Szakácsom (=KTSZ) kéri, hogy csökkentsem a tempót, mert túl erõs a szél. Visszakapcsoltunk, és átálltunk széllel szembeni fokozatra. A sebességünk a kezdeti 24km/h-ról 20-ra apadt.
Lassan megközelítjük az Eötvös-kanyart. Innentõl már végképp elhagyjuk a várost. A napszemüvegem otthon maradt. Már nem fordulhatunk vissza, ott marad. De Cicavirág Fõdimnek elküldtem az sms-t, hogy jelezzük áthaladásunkat, bár nem hinném, hogy ilyenkor bárki kidugja az orrát. Nem is festünk túl szép képet. Végre oldalról jön a szél, növelhetjük a tempót.
KTSZ folyamatosan lassul mögöttem. Leálltunk a 8. km után, kiderült, a terhelés miatt leszakadt a csomagtartója, ami behúzta a féket. Volt nála egy adag madzag, így ideiglenesen oda tudtam kötözni a vázhoz. Egy lovas kocsi elment mellettünk (gazdája diszkrét, kuncogó-csukló hangokat hallatott).  
5:15 Gádoros, 14,1 km erõs északi szél
Itt jobban látszódnak az esõ utáni tócsák. A szél elég durva volt, egy ideig szembe kellett menni vele. Télen már jöttem erre egy éve, akkor havazott is mellé.
Rajta vagyunk a szentesi országúton. Sajnos ezt már nem aszfaltozták újra. Kanyar kanyar után, így hol szembõl, hol oldalról jön a szél. Ez volna a nagy száguldás, amirõl hónapok óta álmodozok?
5:52 Fábiánsebestyén 26 km permetez az esõ
Találtunk egy fedett buszmegállót, elég nagy kettõnknek, meg a két kerónak, így itt megettünk két csokit. Eközben keményen rákezd az esõ. A szentesi vasút itt megy mellettünk, megnézzük, nem megy-e vonat mostanában arra.
Nem, nyolcig várni kéne, most majd Orosháza felé megy. Oda nem megyek vissza. Egyelõre.
Szörnyen esik. Az erõs szél miatt balra dõlve haladunk elõre. Az útról folyik a víz, nem érdemes már kerülgeti a tócsákat. Idõnként olyan, mintha köd is lenne, annyira esik. A sisak napellenzõjérõl is folyik le a víz, a szél azt is az orromra fújja.
A farmer szépen ránk ragad, a város még sehol. Pedig valahol szembe kell lennie. Elméletileg valamennyire szélre fordultunk, de semmit se érzünk belõle. KTSZ nagyon szentségel. Az elõbb még egy Skoda is lecsapta.
Végre megláttuk a TV tornyot.
7:10 Szentes 43,6 km
Megtaláltam a vasútállomást. Innen átmegyünk Kiskunfélegyházára vonattal. Talán így megússzuk. A vonat épen az orrunk elõl ment el, most várhatunk fél kilencig. Én átöltöztem, KTSZ nem. Bár én is csak pólót cseréltem, meg zoknit. Plusz, ettem még barack-konzervet is. Rohadt nehéz a kerónk.
Vicces: végig bent állt a vonatunk az orrunk elõtt. Ezt, fél órával az indulás elõtt, végre mi is észrevettük. Átöltöztünk rendesen, most már a szokásos szürke gatyám van rajtam. Vicces: otthon nem is esett.
Objective: Black eagle reporting
9:50 Kiskunfélegyháza 43,6 km
Itt sem esik. Bár, amikor leszálltunk a vonatról, eléggé kocogtak a fogaink a kis gatyánkban, meg a pólóban, de pár tekerés és felmelegedtünk. Egybõl kimentünk a városból, megtaláltam az utat.
Átmentünk az autópálya fölött. Az oldalszél itt is nagyon durva. Megérkeztünk Vegyész-földére: megláttuk az elsõ átlõtt buszmegálló-táblát.
Elértük az elsõ keresztezõdést, balra fordulunk, nagyjából szélnek oldalra; eddig elég nehéz volt, most legalább nem fúj majd annyira. Megint csöpög az esõ. Jajj, de hiányzott.
Áthaladtunk Hobbit-falván, Fülöpjakabon. Bácsi az út szélén megjegyezte: nincs is szebb idõ kerózásra. Egyet értek. [,,mindenki engem néz, én vagyok az országúti sztár! Csodálnak a nõk, a férfiak meg irigykednek rám"] Nem naplóztam, mert szakadt az esõ. Boci-Évitõl a falu után kaptam sms-t, hogy milyen jó leérettségizettnek lenni. Nos, én ezt most nem igazán tudom átélni. Szakad az esõ, és most állunk. KTSZ tömi a fejét csokival, nekem jutott a müzli-szelet. 10:30 van.
Megláttuk Jakabszállást. Az út nyíl egyenes, a végén látszik a templom. KTSZval megállapítottuk, hogy a gyorshajtók itt egybõl az Úr színe elé jutnak. Lehet itt valami repülõtér is, mert négy repcsi köröz fölöttünk.
Van is, bár a kamionok jobban zavarnak. A térkép szerint erre lehet az orgoványi leágazás. Innen már nem sok.
Dehogynem! Még kilenc kilométer! A szél pedig ismét szemét. Mellettünk homoki szõlõk, meg tehenek. És szakad az esõ. De itt legalább fogja a susnyás a szelet.
Elméletileg látom Orgoványt. De az út valahová máshová visz. Szabad a terep, tök mezõ minden, a szél süvít, KTSZ haldoklik. Na, most az út a város felé fordul. Látom a kisvasút sínjét. Meg a templomokat. Alig megyünk, KTSZ már nem szentségel. Csak azt kérdezi, miféle tartalékaim vannak még, mert õ már nem bírja. Pedig muszáj, a falu már a miénk.
12:00 Orgovány 79 km
Épp harangkongásra. Egymáson röhögünk, hogy kinek cuppog jobban a csukája. Megteltek vízzel. KTSZ önként be lett küldve egy boltba a templom mellett, hogy vegyen kenyér. Vegyészünk azt mondta, hogy csak négyre ér haza. Elég sötét a környék, bár nem vagyok rasszista. Csak józan. Azért küldtem neki sms. Megpróbáltuk letámasztani a kerókat egy tartóba, de a súly miatt nem megy. Mire sikerült, addigra Vegyi felhívott, hogy már itthon vannak, jön elénk. Elindulunk gyalog. KTSZ begurul, mert valami esernyõs fazon kiröhögött minket az útról. Kiderült, hogy Vegyi volt az, majdnem elment mellettünk.
Civilizáció! Vegyi-mama, melegvíz, száraz ruha! Tinúviel-telefon! Kaja.
Bár, úgy érzem magam, mint valami hajótörött, azért csak elkérjük Vegyitõl a kölcsönruhákat, és elmegyünk sétálgatni a rétre. Megmutatta a bungallót, ahová beköltöztek, az áramlopó ,,anyóst", az öreg fûzfát, az apró pecatavat, aztán visszamentünk. Ezt követõen ismét paripára pattantunk, és kimentünk a Lõtérre. Át a falun. Megint tudtam, merre van a vasút. Mindig tudom. Arra sípol a vonat:). Végigmentünk a betonúton, hát, itt-ott megvan már nyúvvadva. Vegyi megmutatta a lõtér tornyát, amit miattuk falaztak be. Ezt követõen elvegyültünk gyalog a susnyásban, megnéztünk pár házalapot, de a kutat nem találtuk meg. De láthattunk szép szabályos fenyveseket. Vissza a keróra, irány a buckarengeteg. Vegyi utasítása alapján a kerekeket csak a kitaposott úton futtatjuk, mert tüske-veszély van. A pótgumik pedig holnap érkeznek meg Colossal... Otthonról nem hoztunk, mert mindek. Fel-le-fel-le. Szép, ,,szabálytalan" és ,,természetes" dûneformák: derékszögû, derékszögû, szögletes. Jófajta szél fújhatta ki. Megláttuk az elsõ géppuskafészket az út mellett. Szép beton. Csak úgy, két boróka mellett. Ja, ne forduljunk hátra. Nem is. Felmászunk egy baromi meredek és magas dombra. Ott megszemlélünk egy mélybe vezetõ csövet. Sínnel, kocsi(?)val. Mögöttünk még egy csomó ilyen. Megnéztünk még egyet. Rám jött a gyûjtögethetnék, de mihez kezdenék még két hétig egy rakás borókással??
Visszajutottunk, és átestünk egy adag egyetek-egyeteken. Bár, egyszer már ebédeltünk is. Ekkor már a 97. km-nél tartottunk. Vegyihez jött valaki. Vett egy Trabantot. Ilyet már ezer éve nem láttam. Na, ki is próbálom. Jön a haverja is, KTSZnak mára elég, õ nem jön. Elkunyizom Vegyi sportcipõjét, a bakancsom nem viszem. Na, ez nem indul. Ja, a kézifék. Hogy lehet vele váltani? Vegyi vált. Index, ráfordul, tiszta, go! Hoppá, túl késõn vettem észre, hogy ott kellett volna lefordulni. Nem baj, áll, és indul. Bumbum kikcsikocsi bumbum kikcsikocsi jó kis gép bumbum kicsikocsi bumbum kicsikocsi százzal tép! Vegyi és haverja röpköd az ülésen. Én megszoktam a nyerget, csípõbõl rugózok. Ráadásul Szegeden megszoktam a kátyúkat is. Jó, átadom Vegyinek is. Elsõ lecke: hogyan kell elindítani a kocsit: nem szabad kecskéztetni. Továbbra sem indul. Ja, valaki elzárta a benzintankot. Imre ,,tartalékra" kapcsolta. Na, akkor zárta el. Megy ez! Még a bokáig érõ trutyiban sem süllyed el! Csak megáll. Lelazult az aksi. Ide-oda gurulok a hátsó ülésen, úgy röhögök. Bár, már indulás óta, mint aki beszívott. Kifogyott a benzin is. Na, akkor visszatoljuk. Vegyi ideadta az õ cipõjét, hogy a sportcipõt megkíméljük. Õ mezíttappancs nyomul. Kitoltuk az útra. Jön szembe egy fehér Niva. Imrét sikerül rávenni, hogy nyomja be az elakadásjelzõt. És, hogy ne akarjon folyton az út közepe, vagy az árok felé kanyarodni. Csak egyenesen. Lassít a Niva! Nem, nem rendõr. Eltévedt. Betoltuk. Kész, kampó, szunya!!

[Beren]

Objective: Arccal az ipar felé
Orgovány, 6:00
Ismét együtt nyomulunk, büszke vagyok, hogy ismét Colos Kapitány mellett mehetek. Íme a tökéletes párosítás: a legerõsebb kerós, a legjobb másodpilóta és a navigátor (jelzõk itt már feleslegesek:))! Ismét a szokásos felállásban nyomjuk. Én elõre ültem, KTSZ jön szorosan rám tapadva, végül pedig Colos, addig, amíg felmelegszik. ,,Dübörög a gép, a sebesség ördöge belédszállt!" Végre a Nap is fényével áraszt el minket! Vegyi-mama és Vegyi a kapuban integetett, amikor elvágtattunk. A szél is tûrhetõ, gyakorlatilag szélcsend van. De, valahogy nem tudok felgyorsulni. De az általam produkált 24km/h már így is száguldás az elõzõ etaphoz képest. Még csak három kilométer? Már fáradok. Levegõ! Ütemre! Egy-kettõ-három-négy, ritmusra. Öt kilométer. Colos, ülj be most már elõre! Zászlóshajónk elõre állt, meg is látszik: egybõl elértük a gyors, országúti utazó sebességet. Colos-féle rakéta-üzemmódban. 28 km/h! Gyerünk!
6:41 Kisizsák után. 17.5 km
A fiúk már megint öltözködnek. Jó, a pulóveremet én is levettem, de mit lehet ennyit szöszmötölni? Jó, inni sem árt olykor.
Jeeeeee, megyünk! Méltó elégtétel a múltkori esõvel szemben! Colosnak tök mindegy, milyen az út, megy, mint a golyó! Mi pedig utána! Ezt hívják vontatásnak! Csak úgy röpködnek a mérföldkövek. Meg a kátyúk. Nem, akkor mi röpködünk.
Szabadszállás. Colos nem igazán tudja, merre is kéne menni, én meg azt sem tudom, hol vagyunk. Menjünk balra. Elértünk valami fõutat. Jobbra ott a Petõfi-szobor! Jobbra fordulni! A kis utca láttán KTSZ nemtetszését fejezte ki, már megint eltévedtem. Nem én! Balra! Voliá! Itt az út! Nem is olyan bonyolult. Csak a szagot kell követni. Meg az iránytût a fejemben.
Ismét kint vágtatunk. Átmentünk a vasúton. Borsófeldolgozó.
7:21 Borsóföld 150,1 km
118,18 km volt, amikor elindultunk Orgoványból. Most egy borsóföldnél vagyunk. Itt készült az egyik idióta fotó KTSZról, meg rólam. Ez a mai második megállónk. Tovább!!!
Valami nyaraló-övezeten megyünk át. Mellettünk valami holtág, vagy csatorna. De miért írták ki, hogy a híd mellett megállni tilos?
Éljen a nehézlovasság!
8:12 Szalkszentmárton 167,5 km
Innen már szépen látszik az Industriegebiet! Colos fel is hívta az Vörös Macskát, lent vár majd minket a kompnál. Kezd meleg lenni, de a víz finom.
Balra fordultunk, rá a baja fõútra. Kicsit nagy a forgalom. Nem is erre kell menni! Ez párhuzamosra fordul a Dunával. Álj! Fordulj! Roham!!
Jobbra kellett volna fordulni, csak utána balra. Német kerósok! Köszöntek! Mi is! Magyarország Motorország!
Na, most balra! Még kilenc km a Duna?! Bánya tavak mindkét oldalon, jetskyseknek. Felmásztunk a hatalmas gátra. A túlsó oldalon szép, hûs, árnyas ártéri erdõ. Lassan lecsorgunk, bõven van idõnk. Elértük a kompot.
Objective: Blues a Mississippin
8:50 Dunújváros-komp 179,08 km
Szemben velünk a város. És a komp. Nyámmogtunk újfent, meg napolajoztunk.
Behajóztunk. Látszik valami délen! Talán az épülõ híd pillérje. Látszik a Macska a sárga sisakban! Valaki van mellette. Elmegy mellõle. Partraszállás.
Irány felfelé a parton. Ennyire magasra megyünk? Elérünk egy utcát, de még utána is van felfelé. Elõtte még találtunk egy kutat utántölteni. Találkoztunk VM apukájával is, bár nem foglalkozott túl sokat velünk. KTSZval hatodik nekifutásra sikerült csak átkelni a hatos úton. Colos már megint eszik. Talált egy pékséget. KTSZ is. Na, már megint felfelé?! Máris elértük a Bakonyt? Megint fel. Hm. Rendõri irányítás a keresztezõdésben. Idióta autósok. Végre egyenes. Most meg lefelé. Hoppá, a lejtõ végén forgalmas út. Meg egy vasúti felüljáró. Némi öt éves terves kiírással. Na, most van 10:00 és 184,28 km. Elhagytuk Dunaújvárost.
Autópálya! Colos, fotóz. Helyes. Figyelem, porvihar szemben. Hála hosszú szemöldökömnek, meg annak a képességnek, hogy fél szemmel is tudok vezetni, ha a másik már telimegy, átjutottam. Szép, dombos vidék. Vörös Macskánk elég érdekesen megy, úgyhogy szépen leelõztük. Elég jól navigált át minket a városon, ügyes, de akkor is furcsán megy.
Tegnap új irányt rajzoltunk, Mezõfalvánál majd jobbra megyünk. De addig még kell menni.
Az út elég forgalmas, ebben a faluban bicaj út van. De miért kell átvezetni a másik oldalra? Akkor játszok tankosat a járdán.
10:34 Mezõfalva 195,5 km
Találtam egy guszta parkot. Egy kanyar után hozott minket ide az út. Van itt egy Coop is, vagy mi. Cucc le, ettünk. Colos itt is fotózott. Elfelejtettem odaadni neki a barack levét, így kikukázta. Meg kosárba dobott papírgalacsinnal. Idõnként nem talált.
11:45-kor indultunk tovább.
Ismét úton. A Nap már magasan van, dõl a víz. Az út megy föl-le. KTSZ egyre kevésbé élvezi a szép Mezõföldet. Hát igen, tavaly még én is így voltam vele. Colossal egymást váltogatjuk elöl.
12:00 Sárosd 212,79 km
Csak elõre, csak elõre, csak elõre. Meleg van, de szép az út. És Colos megy, mint állat
Valami idióta paraszt villogni akar nekünk a hullaszállító-fekete Mericjével, mert ok nélkül nyomta ránk dudát. Megmutattam neki az ujjaimat. Fõleg az egyiket. A Colos úgyis megvéd:). Szép lejtõk.
12:28 Seregélyes 223,6 km
Jaj. Ez nagyon durva lesz. Itt viszik a követ az M6-ra. És nekünk 13 km-t kell mennünk ezen az úton. Már elõre utálom a 62-es utat. Leálltunk egy ház elõtt és hûsöltünk az árnyékban. Fel kell készülni a következõ rohamra.
Roam!!!! Amikor harminccal száguldasz, nem látsz már semmit a második helyen az útból. Az útpadka elég széles, ráférek, de itt-ott hullámos. Mi lesz, ha nem veszem észre, hogy hirtelen hullámzik? Jesszus, az a kamion tíz centire ment el mellettem. Elõre akarok menni! Állj! Némi pisi szünet egy kukoricásnál. És még van bõven az útból.
Beültem elõre. Benyomtam a turbót, harminccal fel, le. A többiek is topon lehetnek, mert rám vannak cuppanva. Már szívesen megérkeznék arra az átkozott Fehérvárra. KTSZnak viszont tetszik. Fene az ízlését.
14:00 Felüljáró! Átmentünk az M7 felett! Megérkeztünk! Na ne! Itt is Miskolc-effektus! Depók a város szélén, de semmi járda. Nem baj, az útpadka elég széles.
Van már járda is. Coloséknak nem tetszik, hogy kissé kacsázok, de a rák akar rámenni a négy sávos útra. Bár, abban is van ráció, hogy itt legalább ki tudnak kerülni minket.
Kicsit tapostattam a járdán, pár kõmûvesember leanyázott, amikor elhúztam mellettük, de elállták az utam. Megtaláltam, merre mentünk tavaly. Ha itt jobbra fordulnék, bejutnék a buszpályaudvarra és plázához. Vagy mihez. KTSZ már szeretne megállni. Addig nem, amíg oda nem érünk a várpalotai úthoz.
14:31 Székesfehérvár – kettõs körforgalom 245,24 km
Miután végigmentünk egyhosszú felüljárón, ide jutottunk. Egy éve felhõs idõ volt, teljesen máshogy nézett ki. Most jobb. Lepihentünk egy parkban. Körforgalmakat egy éve építették.
15:00 sikerült lóra terelnem mindenkit. Eléggé el vagyunk pilledve, megértem.
Sárszentmihályon valamiért megálltam a vasút felé vezetõ útnál. Nem tudtam, merre kell menni. Colos felvilágosított, hogy tavaly is ugyanezt játszottam el. Akkor már értem. Kissé összekeveredett az idõ a fejemben. Látom, amit egy éve is, és eléggé zavar. De itt legalább gyakran vannak way pointok – ismerõs helyek, amikor megmondják, jó úton járok.
Kiértünk a faluból. Már látszik Tinúviel-falva! Elõre! Le a lejtõn! Már nem tudok felgyorsulni nagyon. Maximum 24km/h. Pedig most volna jó még vágtatni egyet. De nem megy. A Temetõnél azért még sikerült vizet felvenni az imént. Elõtte már kezdtem aggódni, de, amikor megláttam, már tudtam, hogy jó úton járunk.
KTSZmal egymás mellett vágtattunk végig Sárkeszin. Colos hátul maradt a Vörös Macskával. Nádasladánynál már megörültem, amikor a messzibõl V-vel kezdõdõ iránytáblát láttam egy keresztezõdésnél. De az csak Veszprémet jelölte. Nekünk amúgy is Õsi kellett.
Elértük Õsit. KTSZ már nagyon fészkelõdik mellettem. Értem már, miért siettet annyira ki a faluból:). Tudom, hogy a keresztezõdés után levisz az út. Lesz egy kocsma, egy elgörbített stop-táblával. Majd egy omladozó templom. Jé, most renoválják! Már tavaly is néztem, hogy nem árthat. Na, jobbra van egy kis út, állj. Colosék beértek mindet, KTSZ megdicsõült:). Átmentünk a lapályon. Ezt mindig utálom, mindig pocsék szél fúj itt, mindig szmebe, és mindig lelassulok tõle. Alig megyünk. Pecató. Pár, nem túl bizalomgerjesztõ ház. Nem, Tinúvielváros még odébb van.
Végre! Tábla! Fottó! Ezaz.
Már alig másztunk, alig 15-tel, de most azért fel tudunk gyorsulni. Jobbra, betonkerítés, út a vasútállomás felé, balra, egy irányú utca. Felfelé. Nyolcas fõút. Átkelünk rajta, sikerül még utoljára vonalba terelnem õket. Templom-kanyar, fa és buszmegálló. Végig kell menni, nem tudnék még egyszer elindulni. KTSZ egyetért. Behajtani tilos ünnepek alkalmával. Most is ünnep van, nekünk. Nekem. Balra fel! Négyen vagyunk, így elengednek minket. Újraaszfaltozták az utat, felfelé. Balra a vár, és a park. Nem látom Tinúvielt. Balra. Ott a bolt. Utána jobbra. Másodiknál balra. Majdnem megálltam. Ahogy Eisenhower pilótája mondta, miután 1942. november 5-én este leszálltak a giblaltári Sziklára: ,,Ez az elsõ eset, amikor egy hosszú utazás végén fel kell kapaszkodnom a leszállóhelyre!". Értem, mire gondolt.
16:39 Várpalota Mátyás út 13-as házzal szemben 274,97 km
Megjött Tinúviel! Végre!

[Beren]

Objective: Kobra és Puma
6:22 Várpalota északi szél, napsütés 275. km Orosháza óta
Na, megint el kell indulni. Elõtte mondjuk ki kellene jutni a városból. Legurultunk Tinúviel dombjáról, utána el a vár mellett, majd rá a régi 8-as fõútra. Talán a rendõrségnél kell balra fordulni.
Nem, nagy valószínûséggel nem ott kellett volna, mert ez egyre keskenyebb lesz. Irány vissza.
Na, akkor egy sarokkal arrébb. Ja, itt a temetõ. Biztató. Vörös Macskank megállt. Remélem, kibírja az utat, gáz, hogy betegen indult el.
Felfele, felfele, felfele. Szeretem az Alföldet. Nagyon szeretem az Alföldet. Elhagytuk az utolsó házat is. Eddig csak ment hegymeneti fokozatban, de most már a szél is erõsebb. Az erdõ meg luxus errefelé?
Jéghideg a szél, az bizti. Kell a pulóver. Hol vannak a párás-meleg alföldi reggelek? Itt meg mindig felfelé kell mászni. Bár, legalább mindig csak egy kupacot látok egyszerre. Így legalább azt hiszem, hogy elég lesz csak arra felmászni. Aztán, ha felérek rá, kiderül, hogy még csak a következõ lábánál vagyok.
Megmásztam már a Bükköt is tavaly. Az is elég gány volt, de ott legalább ismerték a szerpentint. Meg a szelet mérsékelõ fasort. Na, gyalog gyorsabb, már így is csak 12-vel megyek. KTSZ is hasonlóan vélekedik. Colos, és a Macska még tekernek. Na ja. Csak a Sivatagi Patkányok nem bírják a buckásat. De gyalogolni tudok legalább. Ez legalább rövidebb lesz, mint felgyalogolni Répáshutára Lillafüredrõl. Már csak azért, mert olyan egyenes...
Na, Colosék is leszálltak. Úgy tûnik, legyalogoltam a bandát. Szép a panoráma. Néz már! Az Vörös Macska teker fölfelé! Harcos ám a lány.
Kedves Bakony, légy olyszíves, és enged át minket! Az még hagyján, hogy baromira meredek vagy, és még szerpentin sincs rajtad. Jó, a fákat meg okosan szétlõtték a környéken. A hideget is megszoktam, végül is tök természetes, hogy júliusban párát fúj az ember. A szél is rendben van, elvégre valaminek meg is kell forgatni azt a szélerõmûvet odalent. De azokat a csúnya felhõket légyszi, küldd vissza! Éppen elég lesz így is. És ez még csak az út eleje, hol van még Sopron?! Ha már az elsõ mászókánál így kikészül a banda, akkor célszerûbb volna Gyõr felé menni és elejteni a Pápa felé vezetõ utat.
A többiek is támogatják. Most már talán vízszintesnek tûnik. Harcos lányunk nagyon jól megy. Térképünk ugye errõl a szakaszról nem lesz, mert Colos anno elvetette a gyõri opciót, de ez ugyebár nem probléma. Azt még fejbõl is tudom, hogy Szápár felé kell menni. A többi meg majd kiderül.
Némileg szemerkél az esõ. Csak gányabb ne legyen. Ilyen hidegben veszélyes volna egy esõ. Csõszpuszta. Van, aki hajlandó itt lakni? Hm... fura, a szápári út már a keresztezõdésnél lejteni kezd.
KTSZ megkérdezte, mit kell csinálni. Amikor meglátta, hogy az út meredeken elindul lefelé. Valószínûleg ez már szerpentin lesz. Azonnal szakadozz!!! Colos elõre, KTSZ maradj le hátra, Harcos Leány inkább lecsorog, nem vállalja be a szabadesést.
...Ez az elsõ szakasz, széles kanyar balra, a végén sziklafal...KTSZ beér, a fékei  behúzva, de még így beért...50-el fordulok, sikerült nem összeütközni...rögtön jobbra fordul az út...a sziklafaltól nem látom, mennyire fordul és lesz-e autó...emlékezz a Bükkre, ott is volt egy! ...Felhúzódok a felezõ vonalig, és onnan kezdem a ráfordulást...sikerült 45-re lassulni...sikerül nem túlpörögnöm...kezd kiszívni a gyorsulás megint...lábat ki jobbra...dönteni is...beljebb mentem...ügyes, jött egy szürke Merci szembõl...ismét lefelé...a szél erõs, vagy a sisak spontán le akar szakadni a fejemrõl? Az út kissé nedves...eléggé pattogok...KTSZ szépen jön mögöttem...ismét szélre fordulok...jé, panorámás kanyar...nem volt idõm tériszonnyal veszkõdni. Colos ott állt, remélem, fényképezik. Vagy, várja a Harcos Leányt. Valamit kiáltott, de úgy zúg a fülemben a szél, hogy semmit nem értek. Sikerült megint 50-re lassítanom. ,,Széles a Chevy, mint egy kombájn, élvezd a kabriót, feel the sunshine...". Hüpp, ott már völgy van.
8:00 Gaja-patak völgye, jásdi bekötõút 293,57 km
KTSZval örömködés, a többiek elég lassan kocognak be. Én azt hittem, Szápár is magasan van. A Nap szépen süt, bár még kellemesen hûvös van, kell a pulóver. Úgy tûnik, az emelkedõ volt 10 km, az iménti lejtõnk pedig kb 4 km. Életem leggyorsabb 4 kilométere. Ha arra gondolok, hogy anno 3-ra laktam a sulitól....
Na, most megint mászhatunk felfelé. Az elõbb, amikor leértünk, majd szétdurrant a fülem a nyomáskülönbségtõl. Nem gyõztem szipákolni. Lefelé zuhantamban nem éreztem, annyira ordított a szél a fülembe.
Hú, búzamezõ. ,,Hé Dumb! Jól átvertek minket földrajzórán! Én azt hittem, a Sziklás-helység kissé sziklásabb!" Én meg azt, hogy a Bakony kissé erdõsebb...
Szép lejtõ Szápár felé. Elõremegyek, hogy mutassam az utat.
Leálltam a kanyarnál, és kalimpálok, hogy forduljanak jobbra. Ügyesek. Nem álltak meg, el sem ütöttek. És egymásba se csúsztak.
Következõ állomásunk Bakonycsernye lesz. A szél nagyon jól jön, dúr minket elõre. Rohammal felmászok a kupacokra, beértem Colosot. Kukoricaföldek. És szép lejtõk.
Vicces. Beértem Colosot. Õ erre gyorsítani próbál, én meg leálltam a hajtással, de nem változik közöttünk a távolság. Súlykülönbség?
Bakonycsernyén elértük a balra fordulót. Jé ,,kislány"! Colos lehût, az elõbb látta közelebbrõl. Elég fura, hogy itt is élnek ,,kislányok"... az Embereknek való vidéken... .
Megint mászhatunk felfelé. Következõ tökfaluban nem ártana már inni, enni, meg naplózni.
Átléptük a Komárom-Esztergom megyehatárt. Fotó, KTSZnak fáj a lába. Harcos leányunk ma már sokadjára megállt orrot fújni. Ok, csak elég fárasztó folyton megállni. Így nem melegszik fel a lábam soha.
8:49 Súr 306,04 km
Találós kérdés: miért kell minden falut a legmagasabb domb tetejére építeni? Na, itt ismét fotózás. Láttunk kerekes kutat is. A kerekes kútban az a jó, hogy mindig oda lehet tolni, ahol a víz van...
Le a lejtõn, fel a következõn. Itt végre látunk erdõ-félét is. Gyors pisi szünet.
Végre. Egy nyíl egyenes lejtõ. Vagy négy kilométer hosszú. Ácsteszér, valamiért ismerõs.
9:30 Ácsteszér 312,68 km
Pl. onnan, hogy ez a falu Táncsics szülõhelye. Bár, van valami családi vonatkozása is, ami nem jut eszembe. Küldök azért egy sms-t. Colos nem találja a telefonját. Valószínûleg az elõbb hagyhatta el. A 4 km-es lejtõ tetején. Leállunk a helyi focipályán kiterülni, megvárjuk, még megtalálja. Nem sietünk.
Megtalálta. Így aztán 10:30-kor tovább indultunk. Szép erdõs-hegyes környék, végre olyasmi, amire gondoltam. A 313. km-nél kissé paráztam, de nem volt semmi gond. Szépen haladunk elõre. Sikerült felcsatlakoznom Colos mögé, úgyhogy megyünk, mint állat. A többiek kissé lemaradtak.
Colos lemaradt, hogy összeszedje a maradékot. Én elõre megyek, hogy megtaláljam a következõ keresztezõdést. Elég hosszú falu, de lefelé lejt.
Bakonyszombathely után nyugatra megyünk, egészen Bakonybánkig. Ismét fel, majd le. Majd megint fel és le. A térkép végül is egyértelmû: két patak között mindig van egy kupac. Bakonybánk mellett láttunk vasutat. KTSZ már nagyon unja a ,,változatos terepet". Láttunk szippantós kocsit is.
Bakonybánk megint a szokásos másszunk fel település. A tetején szép kilátás, tábla a helyi borútról, meg még valamirõl. Láttunk boltot is, de engem nem nyûgözött le. Annyira meredek volt az emelkedõ, hogy KTSZval inkább felgyalogoltunk.  
Bakonybánk után ismét északra fordultunk, a szél valamennyit csillapodott. Colos mögött.
Kicsit lemaradtam az élbolytól. Most csak KTSZ ment Colos mögött, neki sem árt olykor pihenni. Lassan már a Harcos Leány is lehagyott, nem árt belehúzni.
11:29 Lázi leágazás után nem sokkal 329,03 km
Na, Colos megint leállt fotózni. Látszik a pannonhalmi apátság már innen is. Azért kértem egy fotót a végtelenbe menõ végtelen útról.
Úgy tûnik, kipihentem magam. Ismét a szokásos móka: elsõ szakaszon én mentem elõl, majd késõbb Colos beült elõre.
Valami nemzetközi kerós úton megyünk. Itt-ott van bicajút is, de nem túlzottan izgat.
Kiscsávók az út szélén.
Tápon tök jó: az út a templom két oldalán megy el, egyirányúan. Elég gyorsan haladunk. Itt már laposabb a terep, nincsenek durvább dombok. A Bakony átengedett minket.
Nyalkánál nem fordultam Pannonhalma felé, tehát, nem megyünk arra. Akkor megint mászni kéne.
Colos mögött most a Harcos Leányt próbáltuk pihentetni. Nem jött be. Nekem kellett mögötte menni, de még mindig nem tanult meg egyenletesen menni. Pár kilométer után végül csak megelõztem, és ráragadtam Colosra, mint légy a papírra. KTSZ nem volt ilyen szerencsés, de õ úgy is olyan türelmes tud lenni...:DD
Pázmándfalunál volt egy értelmes megmozdulásunk. Bácsi kalandozott az út közepe és a széle között keróval. Én éppen robotpilótán voltam, Colos mögött. Egyszerûen azt tettem, amit õ. A hátsó embernek ugyebár csak ennyi a feladata. Ráadásul innentõl egészen Gyõrig nem kellett navigálni, úgyhogy gondoltam, pihengetek egyet. A bácsi meglehetõsen cikkcakkozva mûködött, úgyhogy, amikor Coloskal odaértünk, akkor csak belülrõl lehetett kikerülni, mert épp az út közepénél tartott. Mivel épp nem volt szél, szépen mentünk, országúti, ,,Colos" fokozatban, 30 km/h-val. Harcos Leányunk KTSZval a nyakában épp az ellenkezõ periódusban ért oda, úgyhogy õk az út közepe felõl kerülték ki. Semmi gond nem lett volna az egésszel, ha a két manõver között nem pár másodperc lett volna...
Valahol útközben végre le tudtam venni a pulóveremet. Délre járt az idõ, ilyentájt már nem árt. De még mindig elég hûvös volt.
Sikerült egyszer Colosbe csúsznom. Valamiért hátrafordult, én meg éppen elbambultam. Kicsit leugrottam az útpadkára, de vissza tudtam jönni még azzal a lendülettel.
Utolsó megálló Gyõr elõtt, egy csatorna hídján. Megettük a maradék kekszet, megittuk a vizet. Colos, meg az egész banda le van zsibbadva.
Átkeltünk az autópálya fölött a felüljárón, bár még így is volt pár centi.
13:30 Gyõr-tábla 363 km
Na, megvolt a fotó. Utána jött egy körforgalom, sikerült majdnem rossz irányba mennem. Azt hittem, lesz bicikliút: csak a keresztezõdésben építették meg, amúgy sehonnan sehova vezetett. A harmadik ilyennek már nem dõltem be.
Kereszteztük a vasutat, ez valami mellékvonal lehet, mert Bzmot ment rajta. Volt állmás is de nekünk a nagy kell. Innentõl csak egyenesen kell menni. Harcos Lányunk egy újabb keresztezõdésben ezt megkérdõjelezte. Így aztán amikor tényleg le kellett fordulnunk, akkor sikeresen jobbra fordul bal helyett. Ezt követõen már nem kételkedett. Átcaplattunk a felüljárón, megtaláltuk a vasútállomást. Találtunk vonatot, bár Vörös Macska elrontotta elsõre a jegyvásárlást, de másodjára már összejött a dolog.
Begyalogoltunk a belvárosba. Elõtte találtam egy boltot, ami mellett a többiek majdnem elmentek. Utána tényleg begyalogoltunk. Sok fotó, nem kell hozzá kommentár.
Felszálltunk a vonatra. Elõtte persze meg kellett gyõzni a kalauzokat arról, hogy értelmesebb, ha mi mindenestõl hátra szállunk fel. Sikerült. Össznépi pihenés. Fertõdtõl már csak KTSZ maradt a vonaton, mi leszálltunk. Sikerült kevésbé látványosan kiesni bicajostul a vonatból.
Objective: Zen
 17:00 Fertõd-vasútállomás 364 km
Áttekertünk Fertõdre. Megnéztük a kastélyt, szebben néz ki a legutóbbi látogatásom óta. Vagyis, rom helyett kívülrõl már tényleg kastély-szerû. Belül nem voltunk. Utána, a príma kerós úton elindultunk Sopron felé. Kikerültük a bicikliúton baktató szépkislányokat, meg a kerós kiscsávókat. Utána átpréselõdtem a vasútátjárónál lévõ labirintuson is.
Fertõszéplakon Colos azt mondta, hogy majd a falun kívül megáll dobni egy sárgát. Meg is állt, bár egy marha nagy búzatáblánál. Arrébb gurulva én is megálltam egy oszlopnál. Harcos leányunk egy idõ után vette a lapot, így õ nem állt meg. Kiderült, Colos csak fotózni állt meg. Ezt velem is közölte, amikor elhúzott mellettem. Nagyon vicces. Így aztán, amikor õ állt meg a következõ susnyásnál, rákiáltottam egy ,,dobod el azonnal-t".
Szép bicajút, bár néhol betereltek minket a faluba, megnövelve az utat, de ez elõfordul. Az útról enni lehetett volna, egésze addig, amíg el nem értük Hidegség határát. Itt kezdõdik a Fertõ-Hansági Nemzeti Park. Ebbõl nem láttunk sokat, de az út itt rettentõ rossz volt. A fák ugyanis begyökereztek az út alá, felnyomva az aszfaltot, így milliónyi pár centis emelkedés lett rajta keresztbe. Rengeteg ütést kaptam, ideális hely a durr defektre és a tengelytörésre. Vagy a kormánytörésre. Mindkettõt megúsztam, bár Vörös Macskanak egyszer hatalmas durranással leesett a kulacsa mögöttem.
Kiscsávók mászkáltak elõttem elemes rollerral. Rájuk füttyentettem, úgyhogy ijedt arccal ugrottak arrébb. Elég ijesztõ lehettem, miközben feléjük száguldottam. Jó, ekkor már eljutottam oda, hogy harminccal mentem neki az emelkedõknek. Idõnként jöttek szembe kiscsávók keróval. Biztos táborozók lehettek, mert nem igazán ismerték az oldaltávolság fogalmát. Eleinte még lejjebb húzódtam. Így aztán sikerült áthajtanom valami bogyósgyümölcsön, amitõl a bal pedálom tiszta bordó lett, valami lé is csurgott róla. Juthatott máshová is, mert utána mindig megkaptam az egész utat, ha jöttek szembe. Én vagyok a Hentes Jack, az Orosházi Láncoskerós!
Balfba beértünkkor elhagytuk a bicikli utat. Bementünk a faluba, majd a templomnál elindultunk balra. Én már eleve arra akartam menni, de valamelyik azért megkérdezett egy arra készséges helyi erõt is. Vagy õ önként mondta meg.
Ismét fel kellett másznunk, de onnantól már lefelé vitt az út. Volt ugyan egy szép kanyar is, ahol Colos fotózott, Vörös Macska ivott, én meg morogtam, hogy menjünk már.
Sopron úgy kezdõdött, hogy utunk levitt minket az aktuális bucka tetejérõl, bele egy keresztezõdésbe. Miután ezen is átvergõdtünk, Vörös Macska navigált tovább. Elmentünk erre-arra, míg oda nem értünk az Állomáshoz, felszedni a KTSZt.
19:14 Sopron 396,95 km
Ezt követõen ellátogattunk a Keresztanyához, aki hihetetlen rendes figura. Leírni nem lehet ehhez ott kell lenni. Minden esetre a földön aludtunk (miután bepusziltunk valami nagyon finomat, amit elénk tett), miután KTSZ demonstrálta, hogy õ elõl-hátul lelóg a heverõrõl.

[Beren]

Objective: Over the hills and far away
7:00 Sopron 396,95 km északnyugati szél, felhõs idõ, hideg
KTSZ felrakva a vonatra. Harcos Leány kissé késett, majd meggebedtem. A szél fúj – végre jó irányban. De az esõ aggaszt.
Kiértünk Sopronból. Ahogy felértünk a balfi hegyre, frászt kaptam, mert villámot láttam nyugaton. Amikor harmadjára villant, akkor esett le, hogy az az oszták szélerõmû fénye, hogy a repülõk is lássák a sötétben. Villog.
Elkezdett szemerkélni az esõ, így Balf után felvettük az esõkabátot. Most csak ketten mentünk, a Harcos Leány meg én. KTSZ vonatozik haza, Colos pedig gondolt egyet, és elugrott Kõszegre. Én inkább nem mentem vele, bízok az általam völgyesre optimalizált útvonalban.
Ismét a bicaj úton mentünk, továbbra is pocsék. Az esõ hol szemerkél, hol nem. Sikerült sehol sem megállni. Annyira, hogy Fertõhomoknál Harcos Leányra ráhoztam a frászt, amikor úgy gurultam, hogy közben néztem a térképet. Nem mentem neki a sövénynek. De megtaláltam az utat egybõl Röjtökmuzsaj felé. Áthajtottunk a 85-ös úton. Elég nagy volt rajta a forgalom. Utána megálltam egy csöppet, mert Harcos Leány is nem sokkal megállt elõtte. Az esõ éppen nem esett, a szél viszont nagyon finom lett.


Objective: Three Captain
Elég fura volt a neve ennek a szakasznak. Bár, találóbbat nehéz lett volna kitalálni, akkor, amikor még a tervezés közben nem is sejthettem, hogy ez lesz. KTSZ sérülés miatt hazamegy, Colos elmegy csajozni, mi meg egy harmadik úton korzózunk a Harcos Leánnyal, aki a kezdeti ,,Vörös Macsek aranyos kis sisakkal a fején" óta nagyot nõtt a szememben.
Nem igazán akartam megállni, az elsõ negyvenet egyfolytában akartam megtenni. Így sikerült kimenni a minket üldözõ front elé. A front eleje (egy fehér csík a horizonton) egyre közeledett. Röjtökmuzsaj és Csapod között volt egy kedves kis erdõs szakasz. Volt pár emelkedõ, de itt már lehetett nyomni rendesen. Az út vizes volt, némileg esett is. Nem volt forgalom, így mehettem az út közepén. Harcos Leány olykor el is tûnt mögülem, de azért beért.
8:21 Csapod 433 km
Itt álltunk meg elsõre. Sõt, 6 perccel megelõztük a tervet. Ahhoz képest, hogy amikor azt számoltam, 20 km/h-s átlaggal számoltam. Most meg 26-tal nyomultam már mióta. Gyors evés-ivás, utána tovább.
Ismét kis erdõs rész. De sikerült tartanom az ütemet. Harsos Lány hol bírta, hol nem. Olyankor lassítottam. Cirák elõtt már kezdett jó lenni az idõ. Már a Napot is láttam. Idõnként. Cirákon volt egy trükkös keresztezõdés, úgyhogy bevártam. Beled elõtt láttam egy villamos távvezetéket, úgyhogy sejtettem, nem vagyunk messze. Itt már 9-cel kellett idõnként csorognom, hogy bevárjam. Ez után összekapta magát. Beled után átkeltünk a 86-os fõúton. Vajon, mi lehet Coloskal? Közepes minõségû úton haladva értük el Rábakecölt. A Leány itt már mellettem ment. Nem volt forgalom, így befért.
9:30 Rába-folyó 459,7 km
Na, itt pihentünk egyet a gáton. Maga a Rába nem nagy, de azért komolyabb a Körösnél. Betekintést nyerhettem Harcos Leányék földrajz-oktatásába.
Kenyeri után ismét lakatlan vidéken mentünk végig. Akkor kelhettünk át a Kemenesháton. Eléggé ,,hát" lehet, mert nem igazán fékezett le. Az út ismét járható volt, így a közepén mentem. Olykor beültem a Leány mögé, most már megtanult folyamatosan menni. Finoman emelkedett az út, de a hátszél ellensúlyozta, így 24-el tudtunk menni.
Vönöcknél már lefelé ment az út, a falu után helyrerakattam Harcos Leány mozgásba lendült motyóját. Kemenesszentmárton után láttuk meg a Ság-hegyet. Elég valószínûtlenül festett, ahogy masszív tömbjével kiemelkedett a körülötte lévõ síkságból. Emellett a hátunk mögött elég impozánsnak tûnt a Kemeneshát is. Vicces, hogy fel sem tûnt, amikor átmentünk rajta. Lefotóztuk, és haladtunk tovább, mivel ismét baljós felhõk értek fölénk.
10:30 Celldömölk 481 km
Ahogy behajtottunk a városba, nem sokára megtaláltuk a vasútállomást. Csupán követnünk kellett a Külsõvat felõl jövõ utat, és átmenni a vasúti híd alatt. Természetesen a bicikli utat ezúttal is hanyagoltuk. Érdekes volt viszont, hogy az út dróthálóval összefogott kõkockákon ment. Úgy nézett ki, hogy egy adag követ töltöttek egy 20*40*20-as drótból készült kosárba, így beton és tégla helyett használták. Késõbb, ilyet csak a Pilisben, Dorog közelében láttam.
A vasútnál kiderült, hogy lesz vonat Zalaszentgrótra. Igaz, a vonatra egy órát várni kellett. Amúgy sem kapkodták el túlzottan a kiszolgálást a MÁV-nál: bepusziltam a keresztanyától kapott csokit, végre lenaplóztam, hol is vagyunk, elküldtem pár sms-t, mire valaki jegyet is adott.
A vonatunk meglehetõsen kisköltségvetésûre sikerült: mindössze egy kocsiból állt. Amikor berakodtunk, akkor állt neki szakadni az esõ: hát igen, csak stílusosan.
Ojective: Sleeping Sun  
13:00 Batyk 481 km
A vonaton derült ki, hogy nekünk csak eddig megy a vonat, ugyanis Zalaszentgrótra külön megy majd Batykról egy Bzmot. Azt már csak nem várjuk meg, úgyhogy ott szépen lecuccoltunk. Csak éppen azt nem tudtuk, hol is vagyunk, mivel a térképem nem volt túl részletes. Ráadásul két út is vezetett Szentrgót felé. Sikerült a hosszabbra rámenni. Pedig Batyon a Harcos Lány megállt az egyik buszmegállónál, hogy megnézze, mennek-e onnan buszok Sztgrótra. Mentek. Ahogy felmásztunk egy dombra, fura lett nekem, hogy mintha nem erre kéne menni. Elõ is vettük megint a térképet, mire egy robogós stác is megállt, mert õ se tudta, hol van. Útszéli merre megyünk? - konferencia. Sikerült õt is útba igazítani, õ meg minket tájolt be. Úgyhogy, irány vissza, le a dombról, át a falun, meg a vasút alatt, majd le jobbra. Ott már láttuk a Sztgrótot jelzõ nyilat, úgyhogy átmentünk a Zala-folyó fölötti hídon. A változatosság kedvéért itt megint felfelé vitt az út Zalabér után. De úgy istenesen, a felénél le kellett szállni. Egyrészt, mert a Leány kerója visszakapcsolásnál ledobta a láncot, másrészt, mert hívott a természet. Utána már volt egy árnyas lejtõ fákkal, ahogy illik. Szép zöld, víztõl csöpögõ lombsátor borult fölénk, ahogy vitt lefelé az út.
13:30 Zalaszentgrót 494,2 km
Nem sokára elértük a soklyukú hidat, és ismét átmentünk a Zala fölött, hogy aztán letáborozzunk a Penny parkolójában. Elõször a Harcos Leány tankolt fel, majd én is. Sikerült belefutnunk a hétvégi bevásárlókba, úgyhogy én is fél órás sort álltam ki. Colos ez után telefonált, hogy már csak húsz kiló van hátra, de vegyünk C-vitamint. Beugrottunk a városba és vettünk Aspirin C-t, biztos, ami biztos. Ahhoz képest, hogy kettõre saccoltuk a tovább indulást, végül Colosunk fél négy körül futott be, így négykor tovább indultunk. Kissé el volt ázva, de már megszáradt. Hát igen, az optimalizált útvonalon ilyen nem történt volna vele...
Közben kaptam az sms-t, hogy KTSZnk lekéste a csatlakozást, úgyhogy õ is szívott, keményen.
Ezek után indultunk neki 16:00-kor a Zalakaros felé vezetõ útnak. Ami a térképen nagyjából egyenes volt, az itt kissé dombosra sikerült.
Végre tökéletesen hátszelünk volt, a Nap is kisütött, mi kell még? Az út jó volt, úgyhogy ráadtam a teljes kakaót. Egymás után maradtak el melletünk a kis falvakba vezetõ bekötõutak. Itt jóval sûrûbben vannak a települések, mint az Alföldön. Bár, felénk nagyobbak. Colos azért egy idõ után megkért, ne vágtassak annyira 30-cal, mert kissé ki van.
Kehidakustánynál elég érdekesen volt megoldva a keresztezõdés. Hirtelen fordult jobbra és fel az út. A változatosság kedvéért a Zalai dombságban a falvak a völgyekben vannak. Bár, egy részük már a dombokra is felmászott. A fõutak pedig mindig a völgyekben futnak. Így volt ez Zalacsánynál is, ahol, mihelyt átvergõdtünk a 76-os úton, már megint felfele kellett kaptatnunk. Már belejöttem annyira, hogy mellé se váltottam. Annyiszor. De legalább mindig volt egy völgy az emelkedõ mögött, így gyorsan jött a kárpótlás. Zalaszabar után már látni lehetett a Kis-Balatont is a bal oldalon. Ekkor tettem ismét egy okosat. Valamiért az órán fél órát sietett a kilométerórán, így be akartam állítani pontosra. Ez nem sikerült menet közben, azonban sikeresen kitöröltem a megtett kilométereket. 532 km-nél.
Garabonc faluja ismét a szokásos módon indult: fel kellett mászni egy magas dombra, majd elindulsz lefelé. Itt nemrég javíthatták az utat, mert még be volt szórva minden aprókõvel, amit a gumik lelkesen dobálgattak széjjel. Elõtte már nézegettem Colosot, miért lassul annyira. A falu határában már meg kellett elõznöm. Harcos Leányval lezúdultunk a faluba. Amikor már nem lejtett semerre, akkor megállítottam õt is, mert Colos barátunk lemaradt. Kiderült, hogy defektet kapott. Mivel mindennel rendelkezett, ami a hiba kijavításához kellett, ezért ezúttal mellõztem az ember hátrahagyását tiló elveimet, és sürgõsen átmentünk a szomszédos faluba, Zalakarosra, mivel nem tudtuk, meddig van nyitva a kemping.
18:30 Zalakaros 540 km
A Harcos Leánnyal karöltve elõször rossz irányba fordultunk le. Ez is kempinghez vezetett, de nem a mienkhez. Némi lépcsõmászás után már sejtettük, hogy jó helyre értünk. Sikerült szereznünk egy lakókocsi-helyet, a néni rendes volt, még az idegenforgalmi adót is elengedte. Igaz, elõször németül kezdte, mire szóltam neki, hogy bocs, de izé... (azért nem eresztettem meg a Király Lindásat...) A sátrat már félig felvertük, amikor befutott a Nagy Testvér is, úgyhogy lepakolt, leálcáztuk a kerókat a víz ellen is. Bepakoltunk a sátorba, és elmentünk élvezni a civilizáció szépségeit, úgy, mint: melegvíz, gázrezsó, chilis bab. Aminek semmi hatása nem volt.  Éjszaka ismét esett, de a sátornak meg se kottyant.

[Beren]

Objective: Gimme fuel, gimme fire
10:45 Zalakaros 540 km
Nem apróztuk el. Másnap felkeltünk hajnali kilenckor, így már háromnegyed tízkor el tudtunk indulni. A pízt kifizettem, még diákkedvezményt is kaptunk. Elõször tök rossz irányba indultunk el, dél felé. Colos magyarázta is nekem, de valahogy mégis arra mentem. Rá is jöttem, miért. Arra volt a benzinkút, így ismét feltöltöttük magunkat levegõvel. Utána irány vissza. Pár bamba turista addig tötymörgött elõttem a bicikli úton, míg megunva a füttyögést inkább közelebbrõl megközelítettem õket. Ezt ugyan õk nem díjazták, de amikor még a másik kettõ is elhúzott mellettük, akkor már becsukták a csoszalesõst.
Zalakomár irányában elhagytunk pár kerós német turistát, majd egy füves repteret. Zalakomár meglehetõsen jellegtelen kis falu volt, de mindenhol ellátva precíz útjelzõ táblákkal. Sikerült elsõre átjutnunk a 7-es fõúton, majd kijutottunk a vasút után a prérire. Itt megálltam, mert némi esõ környékezett minket. Nemsokára már spontán szakadt. De a szél jó volt, úgyhogy nyomtam rendesen. Sikerült harminccal felrohannom egy domb tetejére a szakadó esõben, meg legurulni onnan, de Somogysimonyi és Nemesvid között már lefékezett az oldalszél. Míg megálltunk, hogy az Harcos Leány megtörölje a szemüvegét, addig az esõ is elállt. Aznap nem utoljára.
11:45 Nemesvid és Nemesdéd között 561,7 km
Nemesvid és Nemesdéd között egy fennsíkra kellett felkapaszkodni. Innen megint lefelé vitt az út, és Vésénél rámentünk a pompásan széles 61-es fõútra. Itt mindössze két domb keserítette meg az életünket, és a forgalom se volt az a hú de nagy, lévén vasárnap volt. Harcos Leányt azonban fel kellett világosítnom, hogy legközelebb beláthatatlan kanyarban, fõúton ne jöjjön be mellém, mert akkor elütnek mindkettõnket.
Objective: Fogyó Hold
12:00 Böhönye 580,68 km
Pont harangkongásra értünk be Böhönyébe. Príma kis bicajúton mentünk, amíg meg nem találtuk az egyetlen, még nyitva tartó boltot. Be is kajáltunk egybõl. Érdekes volt, mert a tulaj ránk köszönt. Kedves kis hely. Innen 12:36-kor indultunk tovább.
Ismét a príma 61-es fõút. Az egész asztal simaságú, és van vagy egy méternyi az út széle és a fehér csík között, úgyhogy nyugisan elfértünk. Út közben láthattunk egykori hadi ojjektumot védõ kerítést is. A csaknem nyíl egyenes úton végig lehetett nyomni, még a lankás emelkedõk se lassítottak, úgyhogy végig vittem a harmincat. Immár elõl, gyakorlatilag Zalakaros óta elöl ültem. Nagybajomban az út mind inkább összeszûkült, így mind inkább vágyni kívántam tõle. Olyannyira, hogy egy leágazással hamarabb fordultam le. Nem volt gond, mert a térkép szerint lesz egy kis átkötõ út a falu után. Meg is találtam, egy nyomtávú út volt. Azonban, Colos térképe nem jelezte, hogy mi vár minket a végén. Oda ugyanis egy TSZ-t építettek valamikor. Így aztán szépen behajtottunk keróval, végigmentünk az akolban szénázó bocik mellett, majd szépen kimentünk a másik oldalon. Ott is volt az általunk vágyott csökölyi út. Itt végre ismét szabadjára engedhettem a lovakat. Beálltam a 26-os utazó sebességre. Az út le volt öntve szurokkal, úgyhogy kitûnõen ment rajta a gumi, alig volt súrlódás-pattogás. A szél még rá is tett egy lapáttal. Jákónál úgy mentünk végig a falun, hogy meg sem álltunk. Itt tényleg elég sötét volt a környék, nem tudom, a többiek hol lehettek.
14:15 Jákó és Csököly között 602,35 km
Így aztán inkább itt álltunk meg ezért-azért, plusz inni. Közben jött egy nagybajúszú bácsi a lovas kocsijával együtt, úgyhogy megtudhatta, honnan jöttünk. Itt már elég lapos volt a környék. Gigén pedig már minden nyüves alföldi otthon érezné magát, alig voltak kupacok. A legközelebbi kútig viszont – stílusosan – Kadarkútig kellett menni. Addig viszont ismét lehetett hajtani. Szép, egyenes út, hullámzó búzatáblák, jó szél, mi kell még? Kezdett elõjönni az allergiám. Nem ártana már egy kis esõ.
14:45 Kadarkút 74,56 km
Itt végre találtunk egy kék kutat, ahogy Colos megjósolta. Mivel, ez már az õ földje, ahogy a Körös-Maros Köze az enyém, így átengedtem neki a navigációt, és beültem mögé. Víg lefetyelés után folytattuk az utunkat Szigetvár felé.
Az út azonban még tartogatott meglepetéseket. Ez már a Zselic vidéke volt, a Somogyi dombság messze mögöttünk maradt. Így, egyre másra kerültek elénk a valószínûtlenül mély és meredek völgyek, ahová – szokás szerint – levitt az út, majd felhozott onnan. Colos elmondása szerint õ életében ezen az úton ment elõször messzire keróval. Már kezdem érteni, miért megy ilyen jól hegyikecske-üzemmódban. Lad és Patosfa között aztán én is megkaptam a magamét. Már kezdtem megszokni, hogy amikor meglátom, hogy a nyíl egyenes út alábukik, akkor szakadozzak, most azonban meglepit kaptam. Lad után az út kanyarodott, így csak az utolsó pillanatban vettem észre, hogy lejtõ lesz. Valahogy éppen a Leány mögött voltam, úgyhogy sürgõsen tenni kellett valamit, hogy leelõzzem, különben beleszállok. A lejtõ két szakaszból állt, egy lépcsõ, majd még egy, és a végén egy jobbos kanyar. A völgyben volt egy kis út balra, de nem igazán volt idõm megfigyelni, mert ott már hatvan fölött haladtam. Az elsõ kerék és a sisak a fejemen ismét sípolt. Átsodródtam a szemközti sávba, de jóval elõtte már figyeltem, nem jött autó. Így aztán ki tudtam ugrani a Harcos Leány mögül, és utol értem Colosot is. Itt már felfelé ment az út is. Körbe ment, jobb felõl egy téglafal (gondolom támfal), sõt, mire felértem, addigra teljesen lelassultam. Ezért már megérte elindulni. De, ezzel még nem volt vége. Még négy dombot kellett megmászni, bár ezek már ismét a szokásos egyenes utak voltak minden extra nélkül. Lezuhansz, pattog a kormány, a végén 45-50-nel mész, majd felfelé kaparás. Ha késõn kapcsolsz vissza, már nincs elég nagy fordulatszám, és így nem tudsz leváltani, úgyhogy gyorsasági fokozatban leszel kénytelen felmászni.
Ekkor vettem észre, hogy valami nincs rendben a hátsó racsnival. Valószínûleg a sok esõ és a sok emelkedõ, de nem keményedett fel azonnal a csapágy, ha elõre akartam tekerni. Bár, itt még azt hittem, csak a sebesség miatt van. Amúgy is folyton kapcsolgatnom kellett. Ha felmásztam azért, hogy ne törjön szét a lábam, ha lefelé, akkor pedig negyven fölött már csak maximális fokozatban lehetett stabilan tartani. Somogyapátiban azonban ez is véget ért. Harcos Leányt sikerült rávenni, hogy ne menjen Colos mellett, ha nem néz hátra. Kissé fáradt voltam még helyette is figyelni.
Ráfordultunk Szigetvárra, az út oda már csak lejtett. És megláttuk a marha nagy fekete esõfelhõt a város elõtt. Colosék meg akartak állni, de én nem engedtem. Ugyanis mögöttünk is volt egy, és nem akartam két tûz közé kerülni. Így, álhajtottunk a felhõ alatt, amibõl jófajta nagy szemû, kopogós esõ esett. De így még a felhõ elõtt beértünk a városba. Ott persze utolért minket, mert Colos azt hitte, én tudom, merre van a vasútállomás, én meg az ,,imént" még rábíztam a navigációt, így csak úgy mentem, gondoltam, majd szól.
16:18 Szigetvár 646,31 km
A Kisváros Vendéglõ elõtt aztán beálltunk egy fa alá, mert az esõ már nagyon rákezdte. Ott megvártuk, míg vége lett. A vasút sem volt messze, pár utcával volt arrébb. Ezzel a Rozsomák-hadmûvelet sikeresen befejezõdött.

[Beren]

Nos, Hölcsek és Urak, a fenti út még folytatódott, ugyanis én személy szerint egészen 18-áig nem létem át a Dunát, hanem még a továbbra is ama szép környéken kapandoztam... Gondoltam, elmondom tövirõl hegyire, mi is történik egy naagy kerótúra alkalmával:) nehogy valaki csak úúúgy beleugorjon egybe:)

[Sidney]

Nos, Hölcsek és Urak, a fenti út még folytatódott, ugyanis én személy szerint egészen 18-áig nem létem át a Dunát, hanem még a továbbra is ama szép környéken kapandoztam... Gondoltam, elmondom tövirõl hegyire, mi is történik egy naagy kerótúra alkalmával:) nehogy valaki csak úúúgy beleugorjon egybe:)

Meggyõztél minket, a következõ túrára az egész usteam forum veled tart!  Ja, és légyszi olyan útvonalat tervezz, hogy lehetõleg Ausztráliába is eljussunk biciklivel

[Beren]

Nincs is csodásabb, mint amikor az ember elindul. Hetekig tervezgetsz elõtte, javítgatod a jármûveket, készleteket halmozol fel, lelkiekben már úton vagy, és nézed az meteorológiát az adot térségeken milyen idõ nem lesz:).
Aztán, reggel kigurulsz a már megint túlterhelt keróval, ellenõrzöd a szélirányt, átnézden, stabil-e a bravód cucca is, majd elindulsz az aznapi cél felé...
Év közben persze vannak tréningek, mert nincs az a gyönyörû évszak és idõjárás, amikor ne lehetne egy jót zümmögni, de a nagy túrák teljesen mások. Ott több napra kell beosztanod magad, nem csak az a lényeg, hogy kibírd a nyolcvan kilométert, sõt, a felszereléssel is gazdálkodni kell...
A nagy túrák indulnak az alábbiak szerint:
Kigurulás-3km: gyerünk-gyerünk, teljes gõzzel elõre, mindjárt ott leszünk!
3-6km: ez mégse megy olyan gyorsan, meg talán nem 30-cal kéne nyomatni a dáridót, mert így egybõl kifáradok, különben is, nem túl jó a szél
10. km: még csak ennyit haladtunk?!
11 km: mit szoktam én ebben annyira élvezni?!
30 km: megy ez!
40 km: elsõ megálló, itatás következik
50 km: hmmm közelítem az aznapi táv felét (ez az érzés akkor is elõjön, ha aznap mondjuk 170 km a szakasz)
60 km: "mindenki engem néz, én vagyok az országúti sztár!"
80 km: harmadik itatás, meg némi etetés
100 km: cool baby
120 km: törppapa - messze vagyunk még?
140 km: ideje ebédelni... (bár, ezt általában már 100 km körül fel szokás vetni)
160 km: kipurcanok végem van!!!
170 km: lihi-lihi - hol van már az a tetves szállás?! (ennél tovább eddig nem jutottam:) )

persze, az elsõ éjszaka is az aklimatizálódásé: rémálmaid vannak, mert végig látod egyben az egész utat, és még nem szoktál hozzá (ez ugyanis az egész túra alatt végigkísér, plusz még a köv pár napban is...), a lábaid izzanak (az izmok a harmadik napon szoktak ráállni a dologra, mármint arra, hogy a saját súlyod mellett még plusz 20 kilót furikázzanak...), rájössz, hogy a beállítások nem jók, így ülésemelés-fékbeállítás következik, pont a megnövekedett országúti súly miatt...

Viszont - a dolog roppantmód megéri!!!  (utólag, karosszékben, vagy menet közben, hátszéllel:) )

[Beren]

Meggyõztél minket, a következõ túrára az egész usteam forum veled tart!  Ja, és légyszi olyan útvonalat tervezz, hogy lehetõleg Ausztráliába is eljussunk biciklivel

Tervezhetek:) Csak kérdéses, hogy a Három Kapitányon kívül lesz-e még olyan, aki túlélné azt az utat:)

[Ramiz]

Atyám!!! Ennyit szövegelni hogy lehet!
Majd este elolvasom, most nincs ennyi idõm... egyetemre is be kéne menni...

[Beren]

Atyám!!! Ennyit szövegelni hogy lehet!
Majd este elolvasom, most nincs ennyi idõm... egyetemre is be kéne menni...

Höhö:) elég sokat kellett hozzá tekeregni:) (amúgy, milyen neted van? gondolkoztam már hevenyen azon, hogy egyenesen rád van kötve a csati, mert folyton fent vagy:) -Sidney is sugallmazta a gondolatot, jó van naaa!! - kényszerített!!!!)

[Beren]

Atyám!!! Ennyit szövegelni hogy lehet!
Majd este elolvasom, most nincs ennyi idõm... egyetemre is be kéne menni...

HALLJUK - HALLJUK!!!

[noriko]

Most, hogy itt a nyár, egész sokan utaznak el ide-oda, akár belfölre, akár külföldre. Arra gondoltam, hogy lehetne külön helye az utazós élménybeszámolóknak, tanácsoknak, érdekességeknek, pár képnek. Lehetne arra is használni ezt a topicot, hogy tanácsokat kérünk olyan helyekről, ahol mások már jártak esetleg, és mi épp oda készülnénk, de jöhet ide utitárskeresés, telekocsi, vagy bármi ami utazás!

(kérnék szépen moderátori jóváhagyást, hogy maradhat-e a topic!^^)

[Solid Snake]

Általános "nyaralásaimat" Hajdúszoboszlón szoktam tölteni a nagymamámnál. Kellemes hely, tökéletes az ideiglenes kikapcsolódásra, a nyugdíjas életbe való belepillantásba. Egész nap csak rejtvényt fejtek, esetleg elmegyek bevásárolni, és alkalomadtán elmosogatok. 

Maga a város híres az idegenforgalmáról és a gyógyfürdőjéről, valamint hatalmas kiterjedésű strandfürdőjéről és élményparkjáról, az Aquaparkról (ami jó drága mulatság is egyben..).

[noriko]

Belföldön nyaralgatni én is nagyszülőknél szoktam. A vizsgaidőszak után rögtön mentem is pár napos kikapcsolódásnak Mezőtárkányra. Ott én is nagyjából azokat csinálom mint Solid Snake, esetleg néha elbiciklizek vízért a csorgós kúthoz, megetetem a kacsákat, vagy összeszedem a tojásokat. Kellemesen stresszoldó környezet.

Most viszont elsősorban az előző heti utazásomról szeretnék írni. Ma jöttem haza egy osztrák vonatozgatós útról.
Múlt szombaton indultunk barátnőmmel, hátizsákokkal és egy sátorral Tirolba. Még itthon a nemzetközi jegypénztárnál felvilágosított minket egy kedves(! ) MÁV-os...azaz MÁV Start-os néni, hogy 26 éven aluliak vehetnek nyári vonatbérletet Ausztriába (12490Ft), ami júliustól szeptember 8-áig érvényes reggel nyolc óra utáni bármelyik osztrák vonatra. Ez a későbbiekben nagyban meghatározta utazásunk jellegét.
A Bécs-Kufstein közötti vonalon egy barátkozós, beszédes néni volt a fülke-társunk, aki megadta nekünk az ő bécsi, és a klagenfurti rokonainak címét, hogy bármikor szívesen látnak minket, ha esetleg arra vetődnénk!
Szépen megköszöntünk, de ekkor még megvolt az eredeti tervünk, hogy Tirolban fogunk kempingezni.

El is jutottunk első célunkhoz, Thiersee-be (még egy kép). Érkezésünkkor nagyon szép napos idő volt, ami még másnap délelőtt is kitartott. A táj gyönyörű volt, nekem legalábbis nagyon tetszett.
Aztán eljött az özönvíz... legalábbis éjt nappallá téve esett az eső, vagy 3 napon keresztül! Ez már nem tetszett annyira, úgyhogy gondoltunk egyet, és elindultunk vonattal délre, hátra hagyva az esős Tirolt. Sajnos Kufsteint és Salzburgot is szakadó esőben tudtuk csak megnézni, pedig napocskás képeslapok alapján sokkal szebbnek is láthattuk volna.
Ausztria déli határát elérve, szomorúan megállapítottuk, hogy még ott is esik, így folytattuk utunk lefelé, a tengerig meg sem állva! A vonat Triesztbe késő este ért be, és szállás híjján az éjszakát az állomáson vészeltük át. Nem is volt olyan vészes, mert eléggé rendbe volt tartva. A mi állomásainkon nem vállalnék be ilyen éjszakázást az tuti.
Mivel Triesztben csak kikötők vannak, elblicceltünk pár buszmegállónyival arrébb, Miramare-ba, és a felhős idő ellenére megmártóztunk a tengerben!
A tervezett vissza-stopphoz elkészítettük pofás kis "Austria" meg "Udine" feliratainkat, és relaxáltunk kicsit a parton.
A stoppolás végül nem jött össze, mert a busz hamarabb járt arra, és úgy döntöttünk, azt választjuk.
Ausztriába hajnali egyre jutottunk így is vissza, úgyhogy ennek is pályaudvarozás lett a vége.
Reggel kissé összetörten, és eléggé fáradtan bekéreckedtünk a klagenfurti kontakthoz, amit a vonatos nénitől kaptunk még utunk elején.
Kedvesek voltak, és lelkesen fogadtak minket, sőt, még saját szobát és fürdőszobát is kaptunk, a vacsiról nem is beszélve!    Klagenfurtban már szerencsére nem esett az eső.
Utolsó napunkon az az ötletünk támadt, hogy ha már úgyis vonatozhatunk, ugyan menjünk már vissza Tirolba képeslapot venni...
Ez meg is történt, de a vonatok nem voltak jól összehangolva, így ügyesen lekéstük az utolsó normális vonatot Bp-re. Ekkor vettük elő a másik, a bécsi kontaktot, és potyáztunk egy másik idegen családnál. "
A végén egyben hazaértünk és még mesélnivalónk is lett, úgyhogy jó kis utazás volt ez.

[Selmo]

(kérnék szépen moderátori jóváhagyást, hogy maradhat-e a topic!^^)

Miért ne maradhatna? Szvsz jó ötlet, így lehet kedvcsinálni, meg tanácsot adni, meg élménybeszámolni. A címe kicsit fura, ez az utazgatás nekem olyan cél nélkülinek tűnik, de majd megszokom. Az előző postot meg majd elolvasom, ha felkeltem, mert már így is marha késő van, már legalább 1 órája aludnom kéne.

[Próféta]

Én valamivel több, mint egy hét múlva fogok 3 hétre családilag eltűnni Svájc hegyei-völgyei közt. Ha megkerülök, és össze tudom kaparni magam, majd esetleg jön valami rövid (képes?) beszámoló.

noriko: wow. A képek szépek 

A Bécs-Kufstein közötti vonalon egy barátkozós, beszédes néni volt a fülke-társunk, aki megadta nekünk az ő bécsi, és a klagenfurti rokonainak címét, hogy bármikor szívesen látnak minket, ha esetleg arra vetődnénk!

ilyen létezik?

[Kvikveg]

London Juni 1-10 2007

Egyelore copy-pastelek, kepeket meg megnezem mit erdemes.

Szerintem nem mondtam, voltunk noveremmel 10 napot Londonban. Kegyetlen jo hely az alapjan amit eddig lattam. Nagyon sok zold van, a "minor delays" a metron az volt a 6 perc mulva jon. Nem ereztem magam ugy, hogy egy 10millios varosban rohangalok. Osszevissza koringyasztunk, tok veletlenul tenferegtunk be a Trafalgar terre, ahol persze az oroszlanokon furtokben csungtek a gyerekek. Big Ben, London Eye, stb-stb. Az Eye mellett vicces modon egy Star Wars rohamosztagosra bukkantunk, kiderult, hogy kiallitas van eppen. Bemenni nem nagyon mentunk sehova a) ido b) erdektelenseg c) horribilis arak miatt, de igy is annyi minden maradt, hogy hihetetlen. Greenwitch nyerte a park-szepsegversenyt.

Mi Manor Park kozeleben laktunk, ez EKre van, de meg a 3as zona. Amikor leszalltunk a vonatrol, azt hittem Marokkoba erkeztunk, legalabbis a nepesseg osszeallitasa alapjan. Komolyan neztunk, hogy vajon fel ora vagy egy ora lesz mire egy ismeretlen sotet mellekutcaban megkeselnek. Najo, sotet mellekutca nem volt, csak a szokasos hazsorok (amugy nekem nagyon tetszenek), elotte neha sitt/osszetort kocsi/divany/rossz tv izles szerint elhelyezve. Meg Isztanbul nevu kozert. (Meg mindig nagyon jo az a torok kenyer.)
Aztan kiderult, hogy tulkepp normal atlag csalados emberek laknak ott tobbnyire, a szemetkupac kint semmit sem jelent, az utcaban vegig normalis kocsik parkoltak, szoval azert elmegy a kornyek. Baratsagosak alapvetoen.
A magyar haz meg a 9 lako ellenere teljesen ok volt, tiszta, takaritasi renddel es egyikuk a fonok, aki a haverjaval tulkepp ket haz berleset szervezte meg, nagyon jol. Aki nem viselkedik, kiteszik. Amen.
Ja, es emellett a kornyek mellett, 5-10 percre akkora park-focipalya-kis viz rendezett terseg van mint allat. Margitsziget ahhoz kepest kis homokozo.    Ment eppen az arab vagy torok focimeccs a helyiek eloadasaban, az egyik csalad petangozott, stb. Ujszeru elmeny volt mit ne mondjak.
A parkokban persze sok a mokus, madarak is szep szammal vannak. Az egyik helyen adott pillanatban 10 gemszeru madar volt mellettunk, ket kacsa, nehany galamb es egy mokus, utobbiak a szomszed pad kore csoportosultak, kunyeralni.

----------

Repulout: mivel en 1000 eve ultem utoljara repulon, nagyjabol 6eves koromban, amikor szende kekszemu szoke furtos artatlan kinezettel teritettem le a vamtiszt ele a jatekborondom tartalmat... marmint a foldre... szoval kivancsi voltam milyen lesz. A gep kisebb volt, mint vartam, a hely elment, bar a buszon kenyelmesebb, a szomszedom odafele rutinos uzletember modjara vegigaludta az egeszet - csak tudnam akkor miert kert ablak melle helyet... A kaja odafele fortelem volt, visszafele teljesen jo - szendvics, szoval ne kaviar-pezsgore gondoljon senki. A very british sztyuvit nem volt konnyu megerteni. Ti Londonban gyk mindenkivel meg tudtam ertetni magam, talan 1-2 kivetel volt, de ez kifogott rajtam. Kb 1 ora volt a repulout. Szoval felfoghatatlanul rovid. 1 ora a vonatut Bp-Kismaros kozott. 1 ora beernem a Moszkvara busszal. 1 ora Bp-London repulovel. Ok, nem szamoltam bele az utlevelkezelest/csomagatvilagitast, ami kb 5 max10 perc volt. (Megj: azert senki se szamitson arra, hogy eleg 10 perccel elotte ott lenni.) Gyk utlevel odaad, kinyit, belenez, ramnez, jo utat, csomag futoszalagra, atvilagit, visszaad, igya meg azt az izet, mert nem engedhetjuk fel, kuka ott van, koszonom, bye. Semmi konyekig borondben kotoraszas. Visszafele is kb ez volt, csak a csomagfeladas volt hosszabb a tomeg miatt. Beszallokartyat meg alapjan gep adta. Ha jol emlekszem az a beszallokartya volt... utana goto csomagfeladni a tobbiek koze a sorba, aztan meg mar csak idejeben be kell menni etc.

Heathrow-ra erkeztunk, metro gy ott van helyben. Semmi milliokat a taxisoknak tipusu lenyulas.

Kozlekedes
Az oyster card kivalo megoldas. Mi heti berletet vettunk 1-3 zonara, ha azon kikozlekedtunk, akkor a kartyara feltett extra koltopenzbol vette le a jegy arat. Es jegyet lehet olyan boltokban is venni, aminek semmi koze az lkv-hoz, ezen kivul. Szoval itt nem az van, hogy sorba allsz. Illetve heti berletet emlekeim szerint en hataroztam meg melyik naptol kertuk. Mi a repteren vettuk rogton oystert pay-as-you-go-val (penz van rajta). Marmint a repteret a metrotol kb egy mozgolepcso lefele valasztotta el. Info: az informacional megmondtak, hogy az lkv infonal is lehet oystert venni, ergo nem kellett a kilometeres jegysort vegigvarni. Csak visszafele, amikor eladtuk az oystert es a rajta levo maradek osszeget meg a kartya arat visszakaptuk.
A metro nagyon jol jar, a buszoknal volt keses. De olyat nem lattunk amit paran emlegettek, hogy osszevissza kacskaringozott volna, meg mas megallonal allt volna meg. Olyan volt, hogy kicsit csapoltak a tobbi utasok jelezven a busznak, hogy igen, fel akar valaki szallni. De csak valami visszafogott modon.
A buszok/metroszerelvenyek tisztak (ti itt nem buzlesz egy nap utan csak azert mert mereszeltel leulni.)
A metro kicsit klausztrofob a magyar utan, mert lemenni osszevissza lepcsokon es kis folyosokon kell - osszessegeben gondolom megvan az az atereszto kapacitas mint itthon, csak egyszerre nem lat annyit az ember. A metroszerelveny is mas forma, nem kocka mint a mienk, hanem a teteje le van kerekitve, az ajtok is megtornek a megfelelo helyen emiatt. Viszont mint fent is emlitettem gyakran megy. Feliratok mindenhol vannak, aki elteved, annak mar tehetsege van hozza.
Osszesitve: a kozlekedessel elegedettek voltunk.

Nagyjabol a Tower Bridge-Big Ben es kicsit tovabb utvonalat neztuk meg, plusz meg a kozponthoz kozeli parkokat: Notting Hill-nel a Holland Park, Hyde park, stb. A varos tiszta, kellemes benyomast kelt. Ismetlem zold mindehol. Ha 2m² hely van ott is egy cserepes akarmi. A szokasos csini angol hazak - mar amerre jartunk. Greenwitch park fele meg valami ufo-szintuen uj negyed epul. Gyonyoru. Es modern.
A reklamok amiket lattunk: nagy reszuk kultura:eloadas, konyv, bla. Es otletesek. Es nem emlekszem, hogy ennyi lett volna mint itthon. Es foleg nem a hasmenes elleni gyogyszer reklamjat kellett nezegetni, mint itthon a villamoson *hany*. Azutan hazajonni sokk volt, a sok hulyepics* vegyelmobilt vegyelmittudomenmit reklam mindenhol, egyszeruen undoritoan tolakodo.

Na mi van meg...
Ja, etnikumok, vagy kulfoldiek, vagy nem-feher-ember-angliusok, valogassa ki kinek melyik a politikailag korrekt.
Ugye szende artatlan turistakent felteteleztem (meg figyemeztetes utan is), hogy hat London. Fovaros. Angolok tucatjaval, furtokben, stb. Marmint angol-angolok, akiknek az osei mar jooo regen arrafele elnek. Szoval feher emberek. Hat nem. Vannak, csak igy magyar embernek erosen kell szoknia a helyzetet, mert gyk totalis keveredes van, a nem tudom honnan es hogyan jott bevandorlokkal, akik egy resze mar szinten nem egy generacio ota el ott. Feketek, arabok, pakisztaniak, mittudomen. Ti egyik nap nem hallottam angolt, le voltam lombozva. Hogy fogok en igy nyelvgyakorolni??! Buszon vegre egy feher ember, mobil elo, elkezd beszelni... oroszul. Jo, biztos a kornyek is szamit.
A szoktatas rogton a repteren az erkezesnel kezdodott, amikor meg az elso hivatalos kozegig el sem erkeztunk. Ti szembejott Sandokan. Najo, ennyire azert nem volt sokkolo, de turban volt. A hivatalos kozegek is vegyesen voltak, a... szoval barhol mindenfele ember volt. Szokni kellett. Vigyorogtunk is sokat. Ujszeru elmeny volt hogy ugy mondjam. Ha valaki benyomja a BBCt, akkor latja a helyzetet.

Na megyek keresek par kepet, ha mar ennyit rizsaztam.

Kepek:
Probaltam kb helyszinek szerint elvalasztani. Megj: Az ADAC terkepe nagyon jo. Azt meg itthon vettem valamelyik Libriben.
[spoiler]
Szent Pal katedralis hatulrol - szep park volt korulotte, amennyi odafert. Par igencsak idos fa volt ott.
Igen, vannak meg ilyen telefonfulkek.
Es sushi-bar is.

Parti setany, eszaki park, Big Ben fele
Big Ben, mert ilyen fenykep kell. Jol latszik, mekkora. En azt hittem, kb akkora lehet, mint a mi atlag alfoldi templomtornyaink. Hat nem.
Hmmm... otletes. Ha nem veszel berletet, igy jarsz. LOL
Eees piros 2emeletes buszok. A regi fajtat mar kivontak a forgalombol.
Trafalgar square No comment
Böööeee
Kerem szalljon le az oroszlanrol. Tenyleg udvariasan szolt a gyereknek, de hatarozottan, hogy az oroszlan fejerol nagyot fog esni.

Vendeglo. Ilyet uton-utfelen latni.

Hyde park Nem, nem apacak. A szekek ott vannak, barki hasznalhatja oket.
Kensington Gardens No comment gyonyoru...
Kensington Gardens eszaki vege
Soho utcatabla Aki a Monstert latta, erteni fogja miert fotoztam le.

Az utcank
Manor Park temeto... Ize... ilyen garantaltan nincs itthon...
Es maga a park. Es ez nem a panoramakep. Szoval jobbra meg folytatodik.
Allatos - mellesleg aranyos allatokat is lehet venni. A tabla utan lehet kovetkeztetni a helyi bogar, eger stb allomanyra. Nekunk egerunk volt, es 1 csotanyt nyirtam ki. Azota vannak, miota a szomszedba bekoltozott vmi arab(?) csalad. gondolom miota kaja van dogivel, csotany is van. A masik szomszed vmi regota ottlako angol idos hazaspar volt azt hiszem.

Metro jegyert sorban allok (hehe, nekik nincs oysteruk, szivnak es dragabb is) es informacios tabla - amibol szinten sok van
Maguk a kapuk. Sarga kornel oystert meglobal, kapu nyit, delikvens bemegy. Nagyob poggyasz eseten oldalt van kis kapu neki, ott at lehet tolni.

Holland Park Nottig Hillnel. Ingyenes, mint mindegyik es ilyen pava is van benne.
Es ilyen rozsakert is.
Egy mellekutca London kozepen.

Zombaaa valamikor a Kreten poenkodott vele, nem?

Parlament oldala szeeeeep nagy...
Vizkopo a Westminster Abbeyn. K draga lett volna bemenni.
Kosarkany, szinten Westminster Abbey

Tower Bridge mert ilyen kep is kell
Latkep hatul az epulet, amit nemes egyszeruseggel "futyi"nek kereszteltunk el, elol az a mutyur ize a Tower. Az a Tower. A hires.
Towerrel kb szemben a deli parton van ez a becsapodast elszenvedett gomb.
Belfast kiallitohajo nemet turistakkal diszitve
Latkep eszaki part - az a fekete epulet vices. De jol illeszkedik.
A deli parti baletthitler.

London Eye

Greenwitch Park no comment. A kozepen levo palota: Queen's House. A hatso ket torony a parton es a hozza tarotozo epulet azt hiszem tengereszeti akademia?
Ott lattuk ezt a mokust.
Vermokussa valtozott. Aztan megsem evett meg minket.
Uj epitesu kerulet Greenwitch park fele. A jo ertelemben vett modern epiteszet. Mindenhol uveg, valtozatos felhokarcolok, metro-vasut-vagy-minek-is-nevezzem a fakorona magassagaban ment, viz lent. Jol meglepodtunk, mert nem tudtuk, hogy ez fogad minket Greenwitch Park fele menet.
Uj epitesu kerulet Greenwitch park fele. 2
Uj epitesu kerulet Greenwitch park fele. 3

Regent's Park
A Regent's Park kem-gem alakulatanak egyik tagja. Baromi gyanusak lehettunk, mert egyre tobben jottek megnezni minket.
Baker Street 221b Aki nem tudja mi az, a keprol rajon. A bacsi nagyon aranyos volt, lehetett tole sapit es pipat kolcsonozni es ingyen pozolni. 

Manor Park fout. Gyk igy nez ki mig bemegy Londonba nagyon sokaig.
Spamalot - mert ez sem maradhatott ki. Eppen eloadas volt, elmentunk a szinhaz elott is. Ezt a Manor Park vonatmegallonal fenykepeztuk.
A Harry Pottert jatszo gyereknek is volt eloadasa, emlekeim szerint a kritikak dicsertek.[/spoiler]

[Nakedape]

utazni mindig is jó

én mázlista gyerekkoromnak köszönhetően megismerhettem. azóta meg igyekszem:)

most a rég nem látott tengerpert lesz:megyek augusztusba horvatszkába, Trogir-Spilt-dubrovnik-Sibenik-krka_np-zagrab vonalon mozogva végig(12 nap, leutazással együtt), nagyjából 50K ból kihozva mindent (szállás, utazások, belépő)

már várom

[.Attila]

Leszámítva Japánt, én évek óta nem voltam sehol. Nem is tudom, hol és mikor voltam utoljára. Minden bizonnyal rokonok miatt Bulgariában, bár az messze nem minősül így nyaralásnak. Talán 10-12 évesen voltam ténylegesen nyaralni vhol, azóta sehol.