Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Ramiz]

Amúgy meg  egyrészről, más részről viszont minden eszköz megengedett, hogy életben tartsunk egy ilyen fontos topikot 

Erről van szó.


Egyébként meg:

Apropos Gibson: mégsem hagytam abba a Difference Engine-t, a 120-150. oldalak környékén elindult a történet 

Én meg most fogom elkezdeni.

[Raggie]

A második könyv, amit Vian-tól olvastam(már tervbe van véve a többi is ) és ez is nagyon tetszett(az első a Tajtékos Napok volt). Ha így két könyv után lehet ilyet mondanom, ez nekem nem volt annyira Vian-os mint a Tajtékos Napok, de máshogyan volt nagyon jó. Ez a művészi ponyva. Kellemes arányban van az erotika, az ivás, a brutalitás és a kocsival száguldozás, ugyanakkor mégis könnyed és virgonc a nyelvezete. Hozzá kell tennem, ahogyan azt a könyv hátoldaláról tudom, hogy a könyvet két hét alatt írta fogadásból és amerikában az egyik legnagyobb botránykönyvvé lett. (néger kérdés a II VH után nem sokkal)

Mindenkinek ajánlom, könnyed szórakoztató olvasmány.

[Próféta]

Mindenkinek ajánlom, könnyed szórakoztató olvasmány.

Hmm és ha majd nyáron szeretnék végre én is belekóstolni a zsenigyerek munkásságába, akkor mivel kezdjem, mit tudtok a legjobb ízelítőnek ajánlani? Venyigeszú és a plankton? (máshonnan ezt hallottam...)

[Raggie]

Mindenkinek ajánlom, könnyed szórakoztató olvasmány.

Hmm és ha majd nyáron szeretnék végre én is belekóstolni a zsenigyerek munkásságába, akkor mivel kezdjem, mit tudtok a legjobb ízelítőnek ajánlani? Venyigeszú és a plankton? (máshonnan ezt hallottam...)

Nemtudom, mondom én nem vagyok nagy VIan-ismerő, de Ramiz-t kérdezd! Ő nagyon szereti is, meg sokat is olvasott tőle. Ő ajánlotta nekem kezdésnek a Tajtékos napokat és jó is volt. Tehát azt ajánlhatom én is!

[Ramiz]

A Tajtékos napok a legkönnyebben emészthető, de kevésbé humoros és szókimondó, mint a többi Vian-könyv, ez egy romantikus történet. Én nagyon szeretem. A Venyigeszú és a plankton nagyon vicces, az irodai életről olyan jól ír, hogy mindig elröhögöm magam. A bulikalauz részek pedig nagyon tanulságosak.
Ugyanígy gúnyolja a bürokratizmust a Pekingi ősz című könyvében, ez, szemben a Tajtékos napokkal, a be nem teljesült szerelemről szól, az egyik kedvencem. Haláli figurák vannak benne.
A Hullasztó kegyetlen, fekete humorral átitatott könyv, simán veri Vonnegut erőltetett, kiszámított fekete humorát. Filozofálgat is és elgondolkoztatja az olvasót. Nagyon jó könyv ez is.
Ezeket olvastam Viannak az "irodalmibb" könyvei közül, most jönnek a ponyvák (Raggie jól megérezte a különbséget: mindkettő Vian stílusa, de mégis teljesen más).

A Köpök a sírotokra! botránykönyv, emiatt híres. Kemény, brutális könyv, nincs benne főhős, csak főszereplő, senkinek sincs igazán igaza (erkölcsileg), mégis történnek a dolgok (ebben kicsit a gengszter- és jakuzafilmekre emlékeztet).
Az Öljünk meg minden rohadékot! igazi ponyva, könnyű olvasmány, izgalom, erotika és akció keveredik benne a kellő arányban. Tipikus ponyvajellemző az is, hogy kevés szót veszteget arra, ami konkrétan nem lényeges a történet vagy a szereplők szempontjából, tehát célszerű és egyszerű stílussal rendelkezik. A főszereplő egyébként egy kisportolt fiatalember, aki szűz és önmegtartóztató életet él, a nőket kizárja az életéből. (Ez persze a történet során megváltozik. ) Kis filozófia itt is van annak, aki észre akarja venni, nekem mindenesetre sokáig a fejemben járt egy-két dolog a könyvvel kapcsolatban.
Az És mindez a nők miatt is ponyva, nekem nem tetszett annyira, itt a főszereplő egy fickó, aki nőnek öltözik egy konkrét dolog miatt, és ez persze sok bonyodalmat szül.

Szerintem ne a ponyváival kezdd, hanem a fenti blokkból bármelyikkel.

[Próféta]

[...]
Ezeket olvastam Viannak az "irodalmibb" könyvei közül, most jönnek a ponyvák (Raggie jól megérezte a különbséget: mindkettő Vian stílusa, de mégis teljesen más).
[...]
Szerintem ne a ponyváival kezdd, hanem a fenti blokkból bármelyikkel.

[Ramiz]

Frank Herbert: A Dűne

Valamikor már elolvastam, de alig emlékeztem belőle bármire is.
Nagyszerű könyv. A legnehezebb az igazi tudományos-fantasztikus könyvek (és a fantasy-k) írásával kapcsolatban szerintem az, hogy a kitalált, fantasztikus elemek tökéletesen passzolva megférjenek a kérhetetlenül logikus, "tudományosnak" ható elemekkel, hogy a "kiinduló helyzeteket" könnyű legyen elfogadni és utána semmi olyan ne történjen, ami ellentmond az "alapoknak". A legnagyobb, legjobb könyvek és filmek titka szerintem ez, és a Dűne a legjobb példa arra, hogy hogyan lehet ezt tökéletesen végrehajtani, következetlenségek és logikátlanságok nélkül. A Csillagok Háborúja és a Gyűrűk Ura legendái mellett van a helye (nekem az utóbbinál jobban tetszett).

Egyébként ami a legjobban megérintett és megindított a könyvből, a függelékben volt egy részlet.

[spoiler]A szükségszerű döntést már órákkal azelőtt tudták, hogy elhangzott. A sziecs tauja megmondja a tagjainak, hogy mit kell tenniük: még a legbrutálisabb szükségszerűség is köztudott. Egy tapasztalt harcost küldtek el egy megszentelt késsel, hogy megtegye, amit meg kellett tenni. Utánament két vízmester is, hogy kinyerjék a test vizét. Brutális szükségszerűség.
Nem valószínű, hogy Kynes egyáltalán észrevette, mit akar leendő kivégzője. Éppen előadást tartott egy csoportnak, amely biztos távolban maradt tőle. Föl-alá járkált beszéd közben, kis köröket írt le, szélesen gesztikulált. Szabadon folyó vízről beszélt. Arról beszélt, hogy a vizet csak úgy ki lehet merítei egy tóból! Portigulokról beszélt!
A kivégzője elébe állt.
- Eredj innét - mondta Kynes, és tovább beszélt a titkos szélcsapdákról. Félretolta a férfit, elment mellette. Szabadon volt a háta, szinte várta a szertartásos döfést.
Hogy mi ment végbe annak a férfinak a fejében, azt most már nem lehet tudni. Elhatoltak volna a tudatába Kynes szavai, elhitte volna őket? Ki tudja? Amit azonban tett, afelől nincs kétségünk. Uliet volt a neve: idősebb Liet. Uliet három lépést tett, és szántszándékkal beledőlt a tulajdon késébe. Öngyilkosság? Van, aki azt mondja, hogy Shai-hulud vezette a kezét.[/spoiler]

[Próféta]

A magyar címe  "A gépezet". Esetleg valami jellegtelenebbet is kereshettek volna.
A könyv (nagy része) a XIX. század közepi Londonban játszódik; illetve annak egy alternatív változatában, ahol - a valóságostól eltérő politikai körülmények miatt - Babbage-nek sikerül befejeznie az Analytical Engine-t, hovatovább az egéz országban, egész Európában elterjednek a mechanikus, gőzmeghajtású számítógépezetek; valamint egyéb, a kor valós technikai feltételeit meg nem haladó, ám a ténylegesen előfordulónál jóval kifinomultabb és fejlettebb találmányok.
Felbukkannak ismert, ma már régiesen ható, ám akkor újszerű eszközök; olyanok is, amelyek sosem léteztek, ám létezhettek volna; kifordított, eltorzult történelmi szituációk, szokatlan szerepkörbe került ismert személyek (John Keats, Benjamin Disraeli, ...).
Két nagy cyberpunk szerző keze alól hogy kerülhetett ki egy ilyen mű? Úgy, hogy szinte minden tekintetben cyberpunk, csak éppen cyber nincs benne Elektronika, kibertér és drótok helyett gőznyomással hajtott kifinomult fogaskerekek, gumipányvák és Dr. Colgate csodapasztái szolgálnak egy ugyanolyan regény díszletéül, és bár kétségtelen, hogy ezek a találmányok kevésbé alakítják át a világot, de az akkori ember szemével nézve éppen annyira félelmetes, ahogy a technika a technokrata elit kezében eluralja a világot és leigázza az embereket. Egyébként nagy erőssége a könyvnek, hogy a fontosabb szereplők könnyen átérezhető személyiséggel rendelkeznek; én is ugyanúgy, ugyanattól rettegek, mint ők, nekem is gondolkodnom kell a társadalompolitikai kérdéseken, szinte belülről érzem őket. A kisebb szereplők pedig egyszerre karakteresek és a korhangulatot idézőek.
Talán a remek díszletre fordított nagy figyelem eredménye, hogy a történet nem sikerült annyira jól. Eleve három, első ránézésre független történetből tevődik össze a regény, és nem esik jól menet közben főszereplőt váltani. A történelmi utalások, hivatkozások egy jó részét nem ismertem annyira, hogy érdekeljen. Az első 100 oldal valahogy annyira súlytalan, hogy komolyan foglalkoztam a könyv letevésének gondolatával. A második és a harmadik blokk, de különösen a Mallory-s, szerencsére izgalmasabb, elgondolkodtatóbb, és persze az összefüggések feltárásakor az első is egészen más megvilágításba kerül.
Nagyon haragszom azonban az utolsó poén miatt. Azt tényleg nem kellett volna. Ha én írnék scifit, annak lenne ilyen béna fordulat a végén.

[Ramiz]

Eleve három, első ránézésre független történetből tevődik össze a regény, és nem esik jól menet közben főszereplőt váltani.

Ez Gibson mániája, ezt csinálja a Count Zero-ban és a Mona Lisa Overdrive-ban is. Engem is zavart, de aztán megszoktam.

Nagyon haragszom azonban az utolsó poén miatt. Azt tényleg nem kellett volna. Ha én írnék scifit, annak lenne ilyen béna fordulat a végén.

Ha te is beleírnál a sci-fi könyvedbe egy olyan béna fordulatot, akkor miért haragszol, amiért ők is beleírtak egyet?

BTW megjött postán az Isteni balhé és a Pokoli balhé. Tökéletesen épek és gusztusosak. Köszönet Bruce-nak!

[Raggie]

Két nagy cyberpunk szerző keze alól hogy kerülhetett ki egy ilyen mű? Úgy, hogy szinte minden tekintetben cyberpunk, csak éppen cyber nincs benne Elektronika, kibertér és drótok helyett gőznyomással hajtott kifinomult fogaskerekek, gumipányvák és Dr. Colgate csodapasztái szolgálnak egy ugyanolyan regény díszletéül, és bár kétségtelen, hogy ezek a találmányok kevésbé alakítják át a világot, de az akkori ember szemével nézve éppen annyira félelmetes, ahogy a technika a technokrata elit kezében eluralja a világot és leigázza az embereket.

Ez egy kiváló megfogalmazás a Steam-punk műfajra!

Mostmár egészen biztosan elolvasom a könyvet! (mondjuk ezt eddig is tudtam ) Már csak a béna végső poén miatt is! (nemtm elképzelni, hogy Gibson elrontsa a végét, főleg egy rpoénnal... )

[Ramiz]

Most már egészen biztosan elolvasom a könyvet!

OK, de előbb én, ok? De aztán kölcsönadom persze. Addig is mit szólnál egy Goldenlane-hez?

[Raggie]

(Nincs kikapcsolva a PM jelzés! )

OK, Jöhet!!!

[Raggie]

Most elolvastam magyarul is. Azért sokkal többet megértettem , főleg a ködösebbnek tűnő részekről meg a finom Gibson-os utalásokból . Szerintem ha nem is olyan jó, mint a Neurománc de nagyon megközelíti azt. Egy pár évvel utána levő világból mesél el három külön szeletkét, amiknek a csúcsa persze összeér és amiknek a széleiről kitekinthetünk azért az egész cyberpizzára ( egész lett a hasonlat ). Némileg az előző történetben végbement cselekmény hatására meginduló nagy változásokra is rávilágít, amik persze nem mind kellemesek és nem mindenki értékeli őket egyenlően. És megint megvillan Gibson hattalmas fantáziája és képzelőereje egy újabb hihetetlen és művészi életművész kitatlálásában (Marly Kruskova sztem naggyon egyedi és zseniális, kicsit a trendvadászra emlékeztetett engem a megérzéseivel).

Már nagyon kiváncsi vagyok a harmadik részre(Monalisa Overdrive), amit most kezdtem el éppen.

[Ramiz]

Az már teljesen elszállt, főleg a vége. Azért vannak benne marha jó ötletek, például a személyre szabott biochipes London-kalauz szellem.

[roderick]

Count Zero:
[Spoiler]Speciel nekem a Marly-s szál annyira nem tetszett, olyan volt mint egy Eco regény darabka lett volna az Ecos leírások nélkül. Mondjuk lehet én vagyok már nagyon elrontva ilyen téren, de pl.nemigazán érezem át egy müalkotás zsenialitását csak attól, hogy leírják róla hogy "zseniális".
Viszont a voodoo-mátrix vallás dolog szerintem zseniális, meg azért jó volt az egész regény is, csak közvetlenül a Neurománc után olvasva kicsit azért lehangoló volt, hisz merőben más a stílusa... talán ha hagytam volna pihenni kicsit a dologt.[/Spoiler]
Mona Lisa Overdrive-ot nekem is be kéne még fejeznem, de egy kicsit most kényszerítve vagyok olyan "érdekfeszítö" könyvet elolvasására mint az Emberi Eröforrás Menedzsment

[Raggie]

[spoiler]Nekem azért tetszett annyira, mert annyira más, anyira Gibson-os és újszerű megközelítése a művészetnek, hogy nagyon. Soha a büdös életbe nem tudtam volna kitalálni ilyesmit, hogy a jövőben egy robotba töltött MI-darabka, egy jellemtöredék, az űrhajóban kavargó hétköznapi dolgokból összeállít mindenféle kollázst dobozkákba. Nemtudom, de nekem valahogy olyan modern, olyan szokatlan(és talán ezért nem tetszett neked, mondjuk elsőre nekem sem ) és ettől lesz nagyon jó. Meg, hogy tulajdonképpen e köré is felépített egy nem egyszerű történetet, egy nyomozás szerű dolgot, művészeti galériákkal, multimilliárdos létfenntartó-kádban élő emberrel, hattalmas mögötte álló megfigyelőrendszerrel, egy patkány de karakteres ex-el meg minden... elsőre mondom nekem sem tetszett, de most már legalább annyira szeretem, mint a Turner-es szálat.(mondjuk néha tényleg idegesítő a csaj nyávogása, meg idegeskedése ) [/spoiler]

Most én is közbeiktatok egyébként egy "könnyedebb" és rövidebb Vian-t, mert meg lehet csömörleni azért a jó tömény Gibson papától!

[Ramiz]

Nekem elsőre is tetszett! Veszedelmesen kurva jó!

[roderick]

Count Zeroban igazából az nem tetszett, hogy fájdalmasan kevés tudatmódosító szert használnak a Neurománchoz képest
Valahogy az egész sokkal konszolidáltabb már*, talán ezért is a Bobby-s szál tetszett még a leginkább, meg az különben is zseniálisan indul

*és a San Fransico trilógia állítólag még ennél is sokkal viszafogottabb... nomajd kiderül pár hónap mulva

[Raggie]

Ez szvsz a karakterekből következik... ott is végülis javarészt Case tolta a cuccokat. A Bobby-s szál is ugyanolyan jó lenne, mint a másik kettő ha nem lenne benne Bobby , mivel iszonyatosan idegesített(szerintem direkt ilyennek írta meg Gibson, hogy bemutassa, hogy a Barrytown-i aljanép mekkora egy szarhalmaz). De a vudu-mátrix-os* dolgok .
______________
*: érdekesség képpen: olvastam a Neil Gaiman - Amerikai istenek-et, amiben mindenféle vallás isteneit és koboldjait, angyalait, démonait és más efféléit összehord az író(egyébként nagyon tetszett ) és abban akadtam egy afrikai törzs vudu-vallására, aminek egyik fő istene Danbala-Wedo(a sárkánykígyó) és felesége Aida Wedo. Ők embereket(papokat és papnőket) "lovagolnak" meg, mikoris az ő szájukkal beszélnek és az igéiket hirdetik. További Loá-k(mivel Loáknak hívják isteneiket) Ougoi Feray, a háború istene és Legba aki a ravaszság és az utak istene. ... ... ...
elég durva nem?! (ua mint a Count Zero-ban a mátrix-vudu loák)

[roderick]

Nyilván ugyanazok, hisz Gibson is valahonnan vette
Mondjuk legjobb tudásom szerint maga "A" voodoo az keveréke az ilyen afrikai hiteknek+kereszténységnek, ami akkor jött létre amikor át lettek cipelve szegények rabszolgaként és ott keveredett a mindenhonnan jött népek hitvilága

[Ramiz]

Count Zeroban igazából az nem tetszett, hogy fájdalmasan kevés tudatmódosító szert használnak a Neurománchoz képest

Jah... Nekem elsőre sok is volt a Neurománcban a sok derma, de aztán másodszorra már jobban átéreztem a dolgot egy-két dolog kipróbálása után, no meg belátom, hogy a hangulathoz is kell.

*és a San Fransico trilógia állítólag még ennél is sokkal viszafogottabb... no majd kiderül pár hónap múlva

Ammeg mi? Most írja? Vagy most jön majd ki nálunk?

[Raggie]

Szerintem az Idoru trilógiára gondolt roderick. Vagy nem?!

roderick: Ez az Amerikai istenek kicsit újabb könyv, mint a Neurománc könyvek, de egy forrásból dolgozhattak szsz.

[Ramiz]

Az nem Tokió környékén játszódik? Idoru nem egy japán j-pop sztár?

[Raggie]

Mostmár mindenképpen várjuk meg roderick-et, hogy felhomályosítson minket!
(nem egy barcelonai flamenco táncos?? )

[Ramiz]

Google it! Én túl lusta vagyok. Roderick úgyis mindent tud, ami a neten történik. (Régen is emlékszem mindig ő postolta be a legfrissebb híreket...)

[roderick]

pedig nem akartam már erröl postolni, mert úgyse növeli a hozzászólások számát, de wikipediás müveltségem szerint San-Fransisco avagy "Bridge trilogy"n-ak hívják 2. trilógiáját, tehát amiben az Idoru is van. (Neurománcos dolgok meg a Sprawl trilógia).
Jahajjdeutállak titeket, most megint arról fantáziálok, hogy dejó is lesz majd öket olvasni, ahelyett hogy tanulnék

[Raggie]

pedig nem akartam már erröl postolni, mert úgyse növeli a hozzászólások számát, de wikipediás müveltségem szerint San-Fransisco avagy "Bridge trilogy"n-ak hívják 2. trilógiáját, tehát amiben az Idoru is van. (Neurománcos dolgok meg a Sprawl trilógia).
Jahajjdeutállak titeket, most megint arról fantáziálok, hogy dejó is lesz majd öket olvasni, ahelyett hogy tanulnék

Aham. Akkor igazam volt!
(és megsúgom, hogy növeli, mert csak az offtopic-ba írt hozzászólásokra nincs postcount! )

[Ramiz]

pedig nem akartam már erröl postolni, mert úgyse növeli a hozzászólások számát

Mintha ez neked számítana...

Jahajjdeutállak titeket, most megint arról fantáziálok, hogy dejó is lesz majd öket olvasni, ahelyett hogy tanulnék

Megérdemled, mert folyton csak tanulsz meg fantáziálgatsz, ahelyett, hogy fórumoznál. Karmád is alig van, pedig a legjobb tippeket kaptam tőled. No mindegy, ezentúl minden postodra fogsz kapni visszamenőlegesen is, már ha postolgatsz. Bár ez nem hiszem, hogy rávesz. Hmm... beszélgessünk az Idoru trilógiáról...

Mazsikám, te meg tanulj, ha már ezzel a gagyi indokkal nem akarsz velem filmet nézni... végül is holnap érettségizel.

[RE@L]

Vegyes érzelmekkel vagyok tele, most tettem le a könyvet egy fél órája, két kötetes egyenként 620 oldal KB. Három hete kezdtem el olvasni igazán, és most nagyon nagy űrt hagyott maga mögött. Igazándiból sehogy se tudnám összeszedni dióhéjban elmondani miről szól, legfeljebb beírom az ismertetőt a hátoldaláról, de mindenképpen nagyon részletes "sakkjátszmát" ír le benne Clavell, azért mondom hogy sakkjátszmát, mert középkori (1600 as évek) Japánjában játszódik politikai ármánykok kellős közepette, ahol még a kereszténység is beüt ha nem lenne elég a sok fondorlat, árulás és japán sajátosság ami van éppen a korszakban. Nagyon sokat tanultam, tanított a könyv a középkori japán világból, a "misztikus keletről". Mindenképpen nagyon sokat nyújtott nekem ez a könyv, minden hasábját élveztem és bizony néha nem mindig tudtam előre a következő lépéseket, de ugyanúgy gondolkodtam és izgultam a szereplőkkel akik szintén ellenségük, vazallusuk, szövetségesük céljain lépésein gondolkoztak. Mindenképpen azon kevés könyvek egyikébe lépett be nállam amit el fogok még olvasni legalább mégegyszer életem folyamán. Mestermű, nem tudom tömjénezni mégjobban hiszen vagy ismeritek ti is, vagy hallotatok róla, de mindenképpen tiszta szívből ajánlom mindenkinek de nem Japán majomszeretetből! Végezetül élménybeszámolónak annyit szeretnék még hozzáfűzni hogy nem vicces leányregény. Komoly mű, megfűszerezve romatnikával és 1 csipetnyi humorral nem sokkal de azok nagyon helyén vannak. De a legfontosabb ami lebegjen mindenki szeme előtt hogy nem készpénz ami le van írva, hanem fikció, történelmi regény amelyben a 16.-17. század  derekán lévő 30 év eseményeit sűríti bele egy fél évbe kitalált személyekkel (valós személyekről mintázva). Antikváriumban még fellelhető de utoljára 18 éve volt kiadva, tudtommal. (bookline.hu)

Szóval akkor begépelem a hátsó ismeretetőt:
Európai -németalföldi- hajó bukdácsol Japán partjai felé, rettenetes viharban. Megkerülte az egész ismert (és még nem ismert) világot, s mire szokatlan irányból, kelet felől érkezve megfeneklik Izu-félsziget sziklazátonyain, a legénységből alig tucatnyian maradnak életben. A japánok azonmód fogságba vetik őket, vezetőjükkel, az angol kalandorral, Blackthrone főnavigátorral együtt. Az európai naptár 1600. esztendőt mutatja. A holland tengerészek - noha ezt ők természetesen nem tudják -baljósabb időpontban nem is érkezhettek volna. Két éve 1598-ban halt meg Nippon katonai diktátora, a taikó, s azóta az országot az egész 16. századon át dúló polgárháborúk utolsó felvonása zajlik: a kisebb-nagyobb szamurájseregekkel rendelkező főurak, a daimjó-k a végső, nagy csatára készülnek, hogy egyszer és mindenkorra eldőljön, ki, melyik család birtokolja majd évszázadokon át a sóguni címet, ki lesz a szamurájok, az egész ország teljhatalmú ura. Cselvetések, árulások, orgyilkosságok feszültséggel teli, ismeretlen világába csöppen a tucatnyi protestáns európai - és talán a "vad" japánoknál is nagyobb veszély leselkedik rájuk a katolikus portugálok és spanyolok képében. Ezek ugyanis már tübb mint ötven esztendeje jelen vannak a japán kikötővárosokban, s nemcsak vallási, hanem kereskedelmi monopóliumukat is féltik az "eretnek kalózoktól", ahogy Blackthrone-t és társait nevezik. Mi lesz a sorsa az Erasmus hajósainak, miféle rafinált eszközökkel és módszerekkel küzdenek egymás és sokszor az európaiak ellen is a japán hadvezérek, hogyan kell japán módra íjjal célba lőni, a teát szertartásos módon megfőzni és felszolgálni, harakirit elkövetni, hogyan támadnak a nindzsák - minderről és még számtalan egyébb érdekességről olvashatunk ebben a vérbeli történelmi regényben. Legtöbbet azonban mégis egy rendkívüli formátumú, zseniális japán hadvezérről és politikusról tudunk meg-s nem egy nem kevésbé rendkívüli európairól, akiből szamuráj lett.

[kikuchiyo]

Shogun: Jó könyv az, emlékszem, ez volt az első, amit angolul olvastam.
Tartott egy hónapig mondjuk, mire átrágtam magam az 1200 oldalon, de megérte. Főleg az eleje volt nehéz, amikor teljesen gyakorlatlanul, rozsdás nyelvismerettel szembekerültem a prológussal, ami a szótárban sem szereplő kifejezések tömkelegével írta le a hajó drámai hánykolódását a viharban.