Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[roderick]

Juhúú végre minden Gibson regény kapható magyar ferdítésben:
http://index.hu/kultur/scifi/wg0707/?main&rnd=91

amúgymeg Blaha Lujzás nagy Libriben található eredeti nyelven jópár, Idoru-t megis vettem magamnak ajándékba, mert ilyen rendes vagyok

[Ramiz]

ad2. továbbra is inkább Joseph Heller párti vagyok

amúgy meg Blaha Lujzás nagy Libriben található eredeti nyelven jópár, Idoru-t megis vettem magamnak ajándékba, mert ilyen rendes vagyok

Milyen árakon kaphatóak? Kb 2500-3000 között?

Amúgy meg kiku ajánlására:

John Wyndham - Újjászületés (+novellák)

Amolyan Wells- vagy Poe-hangulatú korai fantasztikus irodalom, amiben az írót és az olvasót még elkápráztatják olyan, azóta "alapnak" számító dolgok, mint mondjuk az időutazás vagy a telepátia. Tetszik! Lem is emiatt tetszik! Sokkal jobb ez, mint minden ismert kifejezés és ötlet előre ellövésével "gyorsan beavatni" az olvasót, aztán unalmas, nyakatekert kalandokat kitalálni az eredetiség legkisebb árnyéka nélkül...
Egyébként érdekes, végig úgy éreztem, hogy Wyndham fél a vallásoktól egy kicsit. Igaz lehet ez?

J. Goldenlane: Papírtigris

Japánra hajazó világ, Pratchett műbe illő szereplők, Rejtő regénybe illő helyzetek, Wodehouse-ra hajazó szóvirágok... ebből baj nem lehet! Nincs is. Jó könyv. A szélhámos...-t szerintem magasan veri, az Isteni balhé azért jobban tetszett.
Coming up next: Pokoli balhé.

[Lt. Simoan Blarke]

J. Goldenlane: Papírtigris

Japánra hajazó világ, Pratchett műbe illő szereplők, Rejtő regénybe illő helyzetek, Wodehouse-ra hajazó szóvirágok... ebből baj nem lehet! Nincs is. Jó könyv. A szélhámos...-t szerintem magasan veri, az Isteni balhé azért jobban tetszett.

Goldenlane nagyon jo. a Papirtigris, az Isteni balhe es a Farkastestver (vagy mi a franc) is. egyebkent imho az utolso a legjobb; egy verfarkas csajrol szol. vicces, amikor lognak a belei, tornek a csontjai, de az emberek szeme lattara forrnak be a sebei es eloszor bicegve, aztan lassan, vegul kocogva, aztan szaguldva rohan. kozben morog, mint valami kutya. RLZ. 

[Feldin]

Herman Hesse: Demian

ajánlom mindenkinek.
olyan benne van minden könyv. nekem belőtte meagát a rangsor élére.

[Meske]

Nemrég elolvastam Danielle Steeltől Az esküvő című könyvet. Hiába, ő a kedvenc íróm...

Ahogy olvastam a könyv utolsó oldalait, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne próbáljam meg lerajzolni a főszereplő (Allegra) menyasszonyi ruháját. Ezt a rajzot a könyv leírása alapján készítettem: Az esküvő (Tudom, elég girbe-gurba lett a lépcső, de uncsitesóm kisfia lökdösött, na meg béna is vagyok... )


Jelenleg a Visszhangok című könyvét olvasom, ami az eddigi legjobbnak igérkezik, amit csak olvastam Danielle Steeltől: az első világháború idején játszódik, egy német zsidó lány és egy francia katólikus férfi kapcsolatáról szól. A pasi 32 éves, a lány 20, de ami még ennél is furább, hogy a lány apja egy 42 éves hapekhoz akarja hozzáadni a lányát, aki aztán még öregebb... Ezért is van az, hogy a lány otthagyja a családját, és a franciához megy...

Egyébb infók Danielle Steelről

[Bruce]

Richard A. Knaak: Végtelen Forrás (Az Ősök hábrúja - trilógia 1. kötete)

A könyv a Warcraft világában játszódik, és ennek az írónak köszönhetjük a Halálszárny című regényt is, és ezzel mindent el is mondtam róla. Mert ugye aki ismeri a Warcraftot, és emellett még olvasni is szeret, az ugye olvasta már?  (A Klánok urával és Az utolsó őrizővel egyetemben ) A főszereplők egy része megmaradt, de a történet kicsit sötétebb lett, ami nem csoda, tekintve, hogy a Lángoló Légió első érkezését mutatja be. Persze egy trilógia első részeként érződik rajta hogy nincs vége, több tekintetben is lezáratlan a történet, mégis ajánlom olvasásra, mert bizonyos téren azért kerek egész, és önmagában is megállja a helyét. És bár nem kell várni mindenféle filózófiai mondanivalót meg ilyeneket, elvégre mégis "csak" egy fantasy regény, de abból a jobbik fajtából. Izgalmas, fordulatos, és nem is rövid, ami nálam még plusz jó pont.

(Ja, többet direkt nem írtam, mert minden meggondolatlan szó erőteljes spoiler lehet, de ha valakit érdekel csak egy szavába kerül)

[roderick]

Hát engem csak az az egy dolog tart vissza a Warcraft regények olvasásától, hogy mire végeznék vele már úgyis átírják a történetet.

Amúgymeg kiolvastam mostanában végre a Neurománc/Sprael trilógiát éshát azt kell mondanom hogy meglehetösen zseniális, igaz az elsö kötet alapján mást vár az ember. Most éppen az Idoru-t forgatom angolul, haladni elég nehéz vele, mertmár magyarul se értettem a leírásokat, angolul meg pláne

[RE@L]

Warcraft könyvek közül egyedül a Halálszárnyat olvastam és azt amelyik Thrall-ról szól már nememlékszem mi a címe. Kommersz iparos fantasy ponyva, nem egy Salvatore de 1x élvezetes.

[roderick]

Mertmintha Salvatore olyan müvészi magasságokat ostromolna:) de nyár van uh. ilyenkor ilyeneket érdemes olvasni mert az ember feje túlságosan is felforr a gondolkodástól

[Lt. Simoan Blarke]

na igen, Salvatore nem az igazi... minden konyvbeli harcot le lehet vezetni a DnD-s szabalyok szerint egy az egyben, szerzodese van, hogy X kreaturat az MMbol bele kell pakolnia... es megis tud jot alkotni. de ha mar Salvatore, akkor Crown Empire. azt nagyon jol eltalalta, es a wizards se kopott bele.

[RE@L]

Mertmintha Salvatore olyan müvészi magasságokat ostromolna:) de nyár van uh. ilyenkor ilyeneket érdemes olvasni mert az ember feje túlságosan is felforr a gondolkodástól

Úgy gondoltam hogy Mivel a Warcraft világa még mind a mai napig nem annyira részletes és kidolgozott mint Forgotten Realms és D&D és Salvatore abban ír és Drizzdt-et lehet szeretni rég bejáratott főhős stb. (Bár Warcraft is már tendál egy magasabb lét felé én merem állítani hogy azért még mindig nincs akkora háttere mint Forgotten Realms-nek)
Salvatore, aláírom hogy nem kapott semmilyen nagyobb díjat de mégis Bestseller könyvei vannak írt egy Icewind Dale triológiát és mégiscsak nívósabb ponyva legalább annyira mint Terry Pratchett.
Szeretném leszögezni mindezt hogy egyikőjüktől se tudom betéve az összes művüket vagy olvastam el volna mindent, egyedül a Pap Ciklust olvastam, egy-két Drizzdt es könyvet és Pratchettől a Kaszást.

érdekességként megemlíteném amit wiki-n olvastam róla: In collaboration with Seven Swords (A Kínai filmre gondol wiki), R A Salvatore created the bot chat responses for the computer game Quake 3 Arena

[Shali]

Terry Pratchettől csak a Niel Gaimannal közösen írt Good Omenst (Elveszett próféciák) olvastam, de az meglehetősen baromi jó volt, az egyik kedvenc könyvem (=

Meg most olvasom Niel Gaimantól az Amerikai isteneket, még az elejefele járok benne, de ez is tetszik nagyon

[Próféta]

"A tragédia valamilyen cselekvés utánzása..." - ARISZTOTELÉSZ: Poétika
"A becsületes lélek többre becsüli a tisztességet a gazdagságnál" - REMBRANDT
"Szerintem az ördög hollandusokat szarik." - SIR WILLIAM BATTEN, a Haditengerészet egyik életben maradt tagja, akitől ezt Samuel Peppys hallotta (Naplója, 1667. július 19.)
"A történelem svindli" - mondta Henry Ford, az amerikai ipar géniusza, bár szinte egyáltalán nem ismerte

Hosszú lesz, előre is elnézést a typókért. Akkor vágjunk is bele!

Joseph Heller: Képzeljétek el (Picture this, 1988)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Próféta, aki elzarándokolt teveháton az FSZEK helyi kirendeltségébe, hogy szellemi táplálékot vegyen magához. Eszébe jutott, hogy ha már egyszer azt mondta, hogy szereti Joseph Hellert, akkor jó lenne, ha nem csak két könyvet olvasott volna tőle, így leszedte a polcról teljesen találomra a "Képzeljétek el" című kötetet, arra számítván, hogy egy jó kis Catch 22/Good as Gold szintű regényt fog találni. Nos, hát valami egészen más valamire bukkant.
Mielőtt bármit is mondhatnék róla, intro gyanánt be kell kopizom a rövidke első fejezetet. Felhívnám a figyelmet arra a tényre, hogy az első bekezdés két mondatból áll, de olyanokból, hogy bekapcsolt aggyal kell őket olvasni, talán harmadszorra sikerült megértenem őket:)

1

   A Homérosz mellszobra felett elmélkedő Arisztotelésznek gyakran jutott eszébe Szókratész, miközben Rembrandt a festékeivel középkori fekete ruhába és reneszánsz köpenybe öltöztette, és árnyékokkal keresztezte. "Kritón, egy kakassal tartozunk Aszklépiosznak" - mondta Platónnál Szókratész, miután kiitta a méregpoharat, és kezdte érezni, hogy zsibbasztó hatása az ágyékán át a felsőteste felé lopakodik, és közeledik a szívéhez -, "adjátok meg, és el ne mulasszátok."
   Mármost Szókratész természetesen nem tartozott kakassal Aszklépiosznak, az orvoslás istenének.
   Aszklépiosz, a bőrkereskedő, Eurümüdénész orvos fia pedig, mint majd írva látjátok itt, éppúgy elképedt, mint mindenki más, amikor e végintézkedésről tudomást szerzett a rabszolgától, aki másnap reggel megjelent a küszöbén az élő baromfival a karjában. A hatóságok is kíváncsiak lettek, és kihallgatás céljából őrizetbe vették. Amikor kitartott amellett, hogy mit sem tud semmiről, és nem volt hajlandó elárulni a titok megfejtését, a halál fia lett.

A képzeljétek el várakozásaimmal szemben nem is szépirodalmi mű, mert a cselekményében valós vagy feltételezett események jelennek meg, mint a görög városállamok viszályai, híres görögök életrajzai, Rembrandt élete, Németalföld függetlensége és a Holland Köztársaság története, meg pár egyéb; mindezt persze Joseph Heller-féle stílusban előadva, és így nem hogy unalmas lenne, hanem kimondottan érdekes és mulatságos. De nem is tényirodalomról van szó, mert amikor a festményen félig elkészült Arisztotelész leszólja Rembrandt szokásait, vagy megismerjük Periklész gondolatait az USA-Szovjetúnió hidegháború vonatkozásában, akkor ugye Joseph Hellert halljuk. Szóval elég behatárolhatatlan műfajű, viszonylag nehezen olvasható, időnként komolyabb odafigyelést igénylő könyvről van szó. Cserébe ugyanezen könyv két gócpontból (A Homérosz mellszobra felett elmélkedő Arisztotelész című Rembrandt-festmény, illetve Szókratész passiója) kiindulva bámulatosan tárja fel, hogy az ember, a "teremtés koronája" természete mennyire hitvány, hogy az emberek mindig aljasok voltak, a társadalmi rendszerek pedig mindig rosszak, mindezt a felvunoltatott történetetek tömkelege támasztja alá. A szöveg humoros, de ugyanakkor letaglózó; és olvasás közben Joseph Heller végtelenül pesszimista, az emberiséggel szemben elképesztően cinikus hangulatát lehetetlen nem átvenni.
Erős a gyanúm, hogy ha jobban ismerném Rembrandt munkásságát, vagy pl. olvastam volna Platóntól a Törvények-et, akkor még mélyebb hatást tehetett volna rám a könyv. De magamfajta műveletlen bunkóknak is megéri elolvasni, én vagyok rá az élő bizonyíték.

Legszívesebben bekopiznám reklámnak a fél könyvet, de inkább csak néhány emlékezetes apróságot írok le a műből a saját szavaimmal, reményeim szerint kedvet adva az olvasáshoz.

Mint Platóntól megtudtuk, Anütosz, a gazdag athéni iparos dühében perbe fogta Szókratészt, mert a fia a filozófus hatására maga is filozófiával akart volna foglalkozni, nem a bőrszakmában. A vád többek közt ilyen állításokat tartalmazott, hogy Szókratész ateista volt, és külföldi istenekben hitt. 
Az esküdtek kis többséggel ugyan, de bűnösnek ítélték, utána a büntetés kiszabásánál már a döntő többség a halál mellett szavazott. Ezek szerint az esküdtek kb. 20%-a szerint Szókratész ártatlan volt, de halált érdemelt.
Szókratész kérhetett volna enyhítést, halál helyett száműzetést, de nem tette. A feljebbi idézett szerint a filozófus utolsó mondatával gyanúba keverte Aszklépioszt, a mit sem sejtő cserzővargát; konkurense, Anütosz őt azzal vádolta, hogy esküdtként megvesztegetést fogadott el Szókratésztől (akinek amúgy nem volt szinte semmije, a kakas is a barátaié volt). Aszklépiosz kétségtelenül elismerte, hogy valóban Szókratész mellett szavazott, de csak mert hitt az ártatlanságában, semmi megvesztegetés nem volt. Anütosz a következőképp támadta: egyrészt Szókratész nyilvánvalóan bűnös, hiszen a bíróság elítélte; tisztességes ember miért ne kívánná olyasvalaki halálát, aki nyilvánvalóan bűnös, és miért szavazna mellette? Másrészt, ha Aszklépiosz esetleg tényleg igazat mondana, és nem lett volna megvesztegetés, akkor akár le is tagadhatta volna, hogy Szókratész mellett szavazott a titkos szavazáson; ezt nem tette meg, tehát alighanem bűnös. Nem hitték el a szerencsétlen vargának, amikor azt mondta, hogy ez neki zavaros, és nem érti.
Végül kivégezték őt is. Arisztophánész, a nagy komikus mondta, hogy ha Aszklépiosznak lett volna humorérzéke, akkor halála előtt bejelenti, hogy tartozik egy kakassal Anütosznak.
Sajnos mindezt jórészt csak Platón szövegeiből ismerjük. Egyesek szerint nem is emlékeznénk Szókratészre, ha nem írt volna róla Platón. Némelyek szerint nem emlékeznénk Platónra, ha nem Szókratészről írt volna.
Platón szövegeinek hitelessége azonban kérdéses lehet. Gyakran más filozófusokat szerepeltetett, hogy elmondják a mondanivalóját. Ilyen mondanivaló volt például, hogy a többszereplős párbeszédes művek csekély értéket képviselnek, hiszen nem magukat a szereplőket halljuk, hanem amit az író a szájukba ad. Ezt éppen egyik párbeszédes műve egyik szereplőjével mondatja Platón.
Így aztán a Homérosz mellszobra felett elmélkedő Arisztotelész sajnálta, hogy nem volt Szókratész kortársa, és nem élvezhette első kézből a mester tanításait, csak mások (főleg Platón) kétséges tolmácsolásában. Végül Arisztotelészt is elérte nagy elődjének sorsa: őt is perbe fogták, ám ő a halálbüntetés helyett számüzetést kért, amit meg is adtak. A száműzetésben hamar meg is halt, hiszen már beteg volt; a festményről készített röntgenek is mutatják, hogy megnagyobbodott a mája.

Ennyi elég lesz. Olvassátok, mert jó. Talán még egy kulcsmondatot leírnék: "Soha semmit nem fogtok tanulni a történelemből, amit használni lehet, így ne is álltassátok magatokat azzal a gondolattal, hogy képesek vagytok rá.". Egy jó kis fekete komédiára számítottam, de nem azt kaptam; bárminek is nevezzük ezt a könyvet, talán a legjobb, amit idén olvastam.



Más:
Én ugyan csak 3 Diablo és 2 Warcraft regényt olvastam, ebből 3 Knaak-féle, de teljesen az jött le, hogy amit nem Knaak írt, az jó; amit viszont Knaak írt, az kliséhalom, erőltetett, kínszenvedéssel van belekényszerítve az adott játék, hogy el ne tévesszük, mit olvasunk, és amolyan adj-hozzá-vizet instant fantasyregénynek tűnt.

Terry Pratchett mérföldekkel, mérföldekkel van fölötte, inkább Douglas Adams-hez kellene hasonlítani (habár alulmaradna az összehasonlításban). Salvatore-t nem ismerem, de tényleg van ilyen jó?
Neil "The GOD" Gaiman is nagyon jó, az Amerikai isteneket imádom, jól beletrafált Shali Ja igen, Neil, csak hogy kötözködjek.

[Kazenokizu]

A héten elővettem újból az én kis rongyosra olvasott Csáth Géza összesemet, és azt hiszem megérte újból belekezdeni. Hihetetlen, de még így, kb 5ödszörre olvasva is képes magával ragadni. Egyszerűen imádom a novelláit. Az összes közül legjobban "A varázsló halála" és a "Fekete csönd" tetszik. És persze "A kis Emma". Ez utóbbit csak erősebb idegzetűeknek ajánlom, a többit viszont mindenkinek.

Egy kérdés: úgy tudom, hogy az "Anyagyilkosság"-ból film is készült, de nem ezen a címen. Nem tudja vki, hogy mi annak a filmnek a címe?

[Bruce]

Más:
Én ugyan csak 3 Diablo és 2 Warcraft regényt olvastam, ebből 3 Knaak-féle, de teljesen az jött le, hogy amit nem Knaak írt, az jó; amit viszont Knaak írt, az kliséhalom, erőltetett, kínszenvedéssel van belekényszerítve az adott játék, hogy el ne tévesszük, mit olvasunk, és amolyan adj-hozzá-vizet instant fantasyregénynek tűnt.

Nemtom, Diablo könyveket nem olvastam, de se a Halálszárnynál, se ennél a másiknál nem éreztem azt a kényszert amiről beszélsz... Lehet hogy csak túl fáradt vagyok a komolyabb dolgokra is figyelni, de nekem valahogy bejött... Egyéni ízlésficam, na bumm 

[Próféta]

Nemtom, Diablo könyveket nem olvastam, de se a Halálszárnynál, se ennél a másiknál nem éreztem azt a kényszert amiről beszélsz...

Oks, valóban, a Halálszárny tényleg nem erőltetett, csak simán sablonosnak tűnt (az Utolsó Őriző-nek a nyomába sem ér, az egy jó Warcraft regény szvsz).
Az a két általam olvasott Knaak-féle Diablo könyvben volt, hogy lépten-nyomon jelezni kellett, hogy igen, ez a Diablo világában játszódik, tudod, ugyanaz, mint a játék, wink-wink... de ügyes vagyok, hogy még az arcane sanctuary-t is bele tudom passzírozni... maga Diablo is szerepelt mindkettőben, teljesen értelmetlenül, csak hogy még vacakabb legyen.

[kikuchiyo]

A héten elővettem újból az én kis rongyosra olvasott Csáth Géza összesemet...

Uhh, durvák ezek a novellák. Nem kéne nekem ilyesmit olvasni lefekvés előtt. (Főleg, hogy most az előbb néztem meg az Amerikai Pszichót, ez így együtt már sok...)

[Próféta]

A héten elővettem újból az én kis rongyosra olvasott Csáth Géza összesemet...

Uhh, durvák ezek a novellák. Nem kéne nekem ilyesmit olvasni lefekvés előtt. (Főleg, hogy most az előbb néztem meg az Amerikai Pszichót, ez így együtt már sok...)

Hú, ennek a Kis Emmának a kétharmada környékén ugrott be, hogy az irodalomtanárunk anno elsütötte nekünk.
Elég kemény. 

[Bruce]

Nemtom, Diablo könyveket nem olvastam, de se a Halálszárnynál, se ennél a másiknál nem éreztem azt a kényszert amiről beszélsz...

Oks, valóban, a Halálszárny tényleg nem erőltetett, csak simán sablonosnak tűnt (az Utolsó Őriző-nek a nyomába sem ér, az egy jó Warcraft regény szvsz).
Az a két általam olvasott Knaak-féle Diablo könyvben volt, hogy lépten-nyomon jelezni kellett, hogy igen, ez a Diablo világában játszódik, tudod, ugyanaz, mint a játék, wink-wink... de ügyes vagyok, hogy még az arcane sanctuary-t is bele tudom passzírozni... maga Diablo is szerepelt mindkettőben, teljesen értelmetlenül, csak hogy még vacakabb legyen.

Sablonos? Sosem mondtam hogy nem... Diablo? Nem érint, a játékot végigjátszottam párszor, de csak mert tök hangulatos volt négyesben szörnyeket hentelni, történet ott se sok volt, nem is reméltem hogy könyvben más lesz, főleg hogy már mások is óvtak tőlük. Hmm... Utolsó őrizővel kapcsolatban viszont... Mind a mai napig nem tudom eldönteni, hogy az, vagy a Klánok ura tetszett jobban Thrall már a játékban is a kedvencem volt (De miért lett Delej, könyörgöm, miért? Eh, hol egy angol változat... )

[RE@L]

Szerintem ha be tudod szerezni egy próbát nyugodtan tegyél a Pap Ciklussal vagy az Icewind Dale triológiával Próféta! Megéri!

[Shali]

Ajj, Gaiman bácsi nevét sosem tudom megjegyezni. Egyszer rosszul berögződött, azóta megjegyeztem, hogy fordítva kell írni, mint ahogy akarom amiből az lesz ált, hogy "Neil... ja, nem, fordítva" \=

A Diablo könyvekből volt egy jó, talán a második? Bár csak arra emlékszem belőle, hogy a történet fordulatos volt, és volt benne vmi élőhalott csaj, akibe a főszereplő szerelmes volt. Heh... ez ám a remek ajánló (((((=

A Salvatore könyvek meg szerintem egy idő után eléggé egysíkúak. A Drizztes regényeket elkezdtem olvasni, de meguntam, a hatodik után már nem igazán tud újat mutatni.

[Kazenokizu]

Uhh, durvák ezek a novellák. Nem kéne nekem ilyesmit olvasni lefekvés előtt. (Főleg, hogy most az előbb néztem meg az Amerikai Pszichót, ez így együtt már sok...)

Hát tény, hogy elég komor, szomorú témájúak. Viszont pont ez tetszik bennük! Van egy sajátos, amolyan csáthgézás hangulatuk. Azt hiszem, nem is nagyon van olyan novellája, ami heppienddel végződne, talán elvétve egy pár.
Ezt olvassátok el, ha gondoljátok, ez annyira nem durva: Apa és fiú
Ezt meg hallgassátok meg: A fekete kutya (<= nem vmi jó így hangoskönyvben, de nem találtam meg máshogy)

[Próféta]

Hihi kovezve leszek: A HP-t mi GyU light-nak hivtuk. Szoval elso latasra tenyleg lehet valami hasonlo bennuk...

Kövezve vagy!
De komolyan, mi a hasonló bennük? Értem, ha valakinek nem tetszik a HP, elfogadom, ha fikázza, na de miért azzal, hogy LOTR-utánérzés?
(Spoilerekkel óvatosan, HP-ből csak az első két könyvet olvastam)
Az egyik egy vegytiszta high fantasy környezetben játszódó epikus kaland, a másik - amennyire megállapíthatom - contemporary fantasy környezetbe ágyazott mese-krimi. Ráadásul a motívumaik is elég mások, nem?
No jó, talán egy hasonlóságot tudok mondani: mindkettő úgy indul, hogy a főhőst bele akarják kényszeríteni egy nagyon fontos szerepbe ő meg próbál felnőni a feladathoz... de hát azt is egészen máshogy végzi Frodo és Harry.
Vagy a Fehér Szakállú Jóságos Varázsló jelenléte miatt? Oks, ott a pont, de szvsz ez egy olyan fantasy toposz, amit a LOTR megteremtett (vagy régebbi?), és használják ezerrel A hatás egyértelmű, de szvsz attól még nem lesz a HP-ből LOTR, ráadásul a két szóban forgó varázsló karaktere erősen eltér (Gandalf  ). Láthatatlan köpeny dettó.
Mondom, ha esetleg a harmadik könyvtől Dumbledore beállítana a 12 törpével, és felszólítaná Harry Pottert, hogy dobja be Voldemort varázsüstjébe a villám alakú sebhelyét, mert csak ott semmisíthető meg, akkor lőjetek le, de a HP sztorivonal elején nem tűnt fel, hogy GyU lenne.

[Fazék]

Hihi kovezve leszek: A HP-t mi GyU light-nak hivtuk. Szoval elso latasra tenyleg lehet valami hasonlo bennuk...

Kövezve vagy!
De komolyan, mi a hasonló bennük? Értem, ha valakinek nem tetszik a HP, elfogadom, ha fikázza, na de miért azzal, hogy LOTR-utánérzés?

sztem pusztán a két világ hasonló népszerűsége miatt és mert a HP világa talán egy kicsit komolytalanabb. inkább a fiatalabb réteg hajlamos kedvelni. talán ezért a light jelző. de ez csak tipp

szerk: áthelyezve a szöveg a megfelelő topic-ba... pedig esküszöm, hogy keresgéltem...

[Próféta]

sztem pusztán a két világ hasonló népszerűsége miatt és mert a HP világa talán egy kicsit komolytalanabb. inkább a fiatalabb réteg hajlamos kedvelni. talán ezért a light jelző. de ez csak tipp

Jó, akkor a Pál utcai fiúk ezentúl Ötös számú vágóhíd light, ok? 

szerk: nem, tudom képregényeket hova lehetne beilleszteni,

http://usteam.hu/forum/index.php?topic=813.0

[kikuchiyo]

Mondjuk én régebben olvasgattam HP fórumokat - már leszoktam, nyugi, ez még az ötös könyv megjelenése előtt volt -, és az ottani törzsközönség állandó időtöltése volt, hogy egyrészt összehasonlította a HP-t a GyU-val, másrészt anyázta azt, aki ebben részt vesz, és bizonygatta, hogy miért hülyeség ez az összehasonlítás.

On: Írtam én már a Norwegian Wood-ról?

Murakami egyik legismertebb és hazájában legnépszerűbb könyve. Más könyveiből már ismert motívumokat is használ, de a hangsúly egy kicsit máshol van.
A főhős egy egyetemista (20 éves) srác, ezúttal neve legalább van, de a többi Murakami-hőshöz hasonlóan nem tudja, hogy mit kezdjen magával, és mi a rendeltetése a világban. A történet váza egy szerelmi háromszög - illetve nem is háromszög, inkább egy szerelmi N-betűről beszélhetünk, aminek az egyik csúcspontján lévő személy halott. Központi helyet foglal el a halál, pontosabban az öngyilkosság, mint motívum a szereplők életében. És nagyjából ennyiben össze lehet foglalni a történetet, nagy csavarokra ne számítson senki: a főhősnek két barátja volt a középiskolában, Kikuchi, és az ő barátnője, Naoko.
Kikuchi egy nap váratlanul öngyilkos lesz. A főhős a traumát elfojtja magában, elmenekül a szülővárosából, és beiratkozik egy kisebb tokiói egyetemre, ahol unatkozva, olvasással és zenehallgatással tölti az idejét. Kívülálló, barátai nincsenek, nem vár semmit az élettől. Aztán egy nap találkozik Naokoval, és szerelmes lesz belé - kapcsolatuk jó ideig hosszas, hallgatással teli sétákra korlátozódik, míg végül egy éjszakát együtt nem töltenek a lány születésnapján.
Ám utána a lány nyomtalanul felszívódik, és hosszas nyomozás után sikerül csak megtalálni egy furcsa zárt intézetben. Hőünk ellátogat ide, és mintha egy másik világba csöppenne (itt a párhuzam a Hard-boiled Wonderland... c. másik regényével), ebben az önellátó, zárt közösségben a bentlakók - ápoltak és orvosok egyaránt - sajátos szabályok szerint élnek: kertészkednek, zenét hallgatnak, tanórákra járnak, vagy éppen nyulakat etetnek. A legfőbb szabály, hogy nem mehetnek ki a külvilágba.

Hősünk közben megismerkedik egy másik lánnyal, a vidám természetű Midorival, aki állandóan a szexről beszélget vele és az apjáról mesél, aki lelépett Uruguayba. A fiú lassan beleszeret Midoriba is, így őrlődik a két szerelem között - válassza az életet, a (látszólag) gondtalan, hús-vér Midorit, vagy a halált, az egyre szellem-szerűbbé váló Naokot, aki abban a hegyi elmegyógyintézetben tengeti napjait...

Nem is igazán a történet miatt érdekes a könyv, hanem inkább a stílusa miatt. Egészen egyedi, ahogy a világot leírja, amilyen gondossággal kiemel egy-egy részletet, mindezt a fiú száraz, szinte cinikus kommentárjain keresztül. Egy mellékszereplő meg is jegyzi, hogy vajon direkt beszél úgy, mintha a Zabhegyező főhősét akarná utánozni? Ez a világlátás, valamint a társadalomkritika, a hatvanas-hetvenes évek Japánjának hiteles leírása, na meg persze az érzelmek, a viszonzatlan és viszonozhatalan szerelem, az élet és a halál közötti vívódás, és nem utolsó sorban a magány ábrázolása az, ami miatt érdemes elolvasni ezt a könyvet, illetve Murakami műveit általában.

Amiért viszont nem jó, vagy egy magát félig-meddig igényesnek képzelő olvasó számára legalábbis kényelmetlen, az a rengeteg zenei és irodalmi utalás. Itt már maga a könyv címe is utalás egy Beatles-számra.
A könyvet olvasva sokszor kínos érzésem volt, hogy "ezt se hallottam még" vagy "ezt se olvastam még". Úgy is fel lehet persze fogni, hogy egy Murakami-könyv elolvasása jó alkalom a beszerzendő könyvek és zenék listájának frissítésére, én például a The Great Gatsby c. könyvet vettem fel a playlistre, mivel ez volt a főhős kedven könyve, és a Man on the Moon-ban is előkerült

[sirtomi]

Ha már előjött a HP.
Hétvégén befejeztem a 6. kötetet. Tetszett, még mindig érdekesnek találom a történetet. Már a 3. kötetben kezdett kicsit horrorba átmenni a történet és itt is folytatódik ez a darkosabb hangulat.
Csak ajánlani tudom minden fanyalgónak is, hogy kezdjen bele. Az első még tényleg inkább mese, de aztán kezd komolyabb és darkosabb lenni a hangulat. Remélem a filmeket nem csinálják a fiatalabb korosztály részére is. Szeretném, ha minden úgy lenne bennük, mint a könyvben

Olvastam egy házi fordítást is és meglepődve tapasztaltam, hogy baromira hasonlít a kiadottra. Lehet hogy valami lopott példány volt? Az első fejezet szinte szóról szóra ugyanaz volt és a folytatás is nagyon hasonló volt.

[Nakedape]

Próféta, karma ment a pálutcáért

LoTR: én olvastam és kedvelem, ,de mondjuk amellet h műfjat teremetett, azért arrafele nyugaton nem volt olyan nehéz kiatlálni az elfeket.. olvastatok már kelta mondákat?

orkokban most bizonytalan vagyok... 

[Fénymarék]

Ha már előjött a HP.
Hétvégén befejeztem a 6. kötetet. Tetszett, még mindig érdekesnek találom a történetet. Már a 3. kötetben kezdett kicsit horrorba átmenni a történet és itt is folytatódik ez a darkosabb hangulat.
Csak ajánlani tudom minden fanyalgónak is, hogy kezdjen bele. Az első még tényleg inkább mese, de aztán kezd komolyabb és darkosabb lenni a hangulat. Remélem a filmeket nem csinálják a fiatalabb korosztály részére is. Szeretném, ha minden úgy lenne bennük, mint a könyvben

ne álmodozz drága Sőrtomas
tudod én már azelőtt olvastam a hp kötteteket mielőtt lejátszották mozikban és elég nagyot csalódtam...
teljesen más egy gyerek fantáziája mint egy felnőtté
És JK kezdi eldúrvítani a részeket mikor ez egy gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló könyvként indult...
Mostmár csak felnőtteknek szól....szerintem.
Amúgy én mostanában végre kitudtam olvasni a Krónikák első kötetét...
Már egy éve fáj rá a fogam akövetkező részeket csak szeptember után tudom megkaparintani szerintem.

jah és most Vavyan Fable-től a Varázscsókot olvasom...
Ami a legjob az egészben hogy ebből akönyvből vettem az egyik karakterem nevét....régebben és úgytűnik nem csak névileg hasnonlítanak.

Olvastam egy házi fordítást is és meglepődve tapasztaltam, hogy baromira hasonlít a kiadottra. Lehet hogy valami lopott példány volt? Az első fejezet szinte szóról szóra ugyanaz volt és a folytatás is nagyon hasonló volt.

Kitudja...

[Kazenokizu]

Ha már előjött a HP.
Hétvégén befejeztem a 6. kötetet. Tetszett, még mindig érdekesnek találom a történetet. Már a 3. kötetben kezdett kicsit horrorba átmenni a történet és itt is folytatódik ez a darkosabb hangulat.
Csak ajánlani tudom minden fanyalgónak is, hogy kezdjen bele. Az első még tényleg inkább mese, de aztán kezd komolyabb és darkosabb lenni a hangulat. Remélem a filmeket nem csinálják a fiatalabb korosztály részére is. Szeretném, ha minden úgy lenne bennük, mint a könyvben

Olvastam egy házi fordítást is és meglepődve tapasztaltam, hogy baromira hasonlít a kiadottra. Lehet hogy valami lopott példány volt? Az első fejezet szinte szóról szóra ugyanaz volt és a folytatás is nagyon hasonló volt.

Ha már Hp. Én imádom, viszont kezdem unni, hogy erőltetett a történet. Látszik, hogy Rowling nem egy előre átgondolt eseménysort ír le, hanem menetközben gondolja ki, hogy mi legyen. Emiatt meg egy csomó mindennek, ami addig történt, más értelmet ad. Utálom, hogy rengeteg olyan esemény van benne, amit előbb megmagyaráz, hogy miért úgy történt, ahogy, aztán a következő kötetben megmagyarázza, hogy nem is azért volt, hanem vmi más miatt, és a rákövetkezőben meg megint új megvilágításba helyezi az egészet (pl Piton cselekedetei szerintem nagyon belemagyarázósak). Emiatt szerintem lehetetlen benne kedvenc szereplőt választani, mert úgyis csalódik benne előbb-utóbb az ember. (Vagy meghal az illető, az sem egyedi...) De azért imádom!