Írások

[HVp213]

Vili te beteg!

pont most akartam irni h neked és raggienek szeretném felajánlani de gyorsabb voltál -____-'
jahamugy kössz a dicsérö szót 

[Fénymarék]

ez még nem a vers... '

[spoiler=ha vki elkezdi olvasni, olvassa végig]Michel az ágyon fekszik lenge hálóingében, mellyen az ágy körül lévő gyertyák fénye játszik, mintha kicsiny madarak fogócskázását látnánk. Lassan felül, majd apró kezével hátrasimítja hosszú gesztenye barna haját. E közbe James meredten néz az ágy mellett, mint aki angyalt lát épp az égből alászállni. Szája nem nyílik, de szívverése, mely már szinte szabad füllel is hallatóvá vált, egyre hevesebben ver jelezve izgatottságát.  Michel óvatosan saját vállához emeli kezét majd egy kecses mozdulattal megszabadul lenge öltözetétől, amit ezután az ágyra ejt. A következő pillanatban a kis kéz egy flakont szorít, mely illatos olajat rejt. Kecsesen magára locsolja, majd elkezdi egész testén elkenni. James nem bír már magával, s lehajol, megszorítja a nedves testet, mely hidegnek szinte már jegesnek érez! Felemelkedik, mikor is Michel megszólal:
- Tedd már le azt a qrva sört!!![/spoiler]

hehe 

[Fénymarék]

ez még nem a vers... '

ejnye bejnye....

Én viszont tegnap ismét tollat ragadtam....pedig már azthittem tobbet nem leszek képes írni.

                                                 
                                                             Az álom

Már nagyon rég vágyom erre. Erre. Tollat ragadni és leírni kavargó gondolataim egy részét.
Álmomban látni véltem egy képet.  Vágyálmom nem sugallt nehéz dolgokat, egyszerűséget annál inkább. Szomorú lelkem áhitattal itta e víziót, eme elillanó képsorozatot.
Minden gond, fájó gondolat nélkül sétáltam. Mezitláb lépdeltem a kissé nedves füvön. Jól esett hűvös érintése.
Libbentem a zöldellő réten, éreztem ahogy a lágy szellő simogatóan végighalad testemen. Lenge, enyhén áttetsző ruha fodrozódott rajtam. Nem éreztem köteléket, szabad lehettem. Hirtelen belekapott a szél a hajamba, éreztem ahogy végigrohan arcomon, nyakamon átható gyorsasága. Hallani véltem ahogy a fűszálak duruzsoltak, nem félték emberi közelségem, minden nyitott volt előttem.
Lassú folyó csordogált mellettem, gyengéden csiszolta simává az apró s a nagyobb köveket.
Odaléptem a mederhez, beletettem áttetsző vízébe kezem, éreztem ahogy kissé lehűti.
Megcsillant valami a felszínén, csillogó ezüstpikkelyek, fickándozó játékos halacskák. "Milyen szabadok."
Felálltam, elindultam egy ősöregnek tűnő, terebélyes fához. "Milyen bölcs." Megérintettem érdes, száraz kérgét, éreztem ahogy a lassú, mefontolt élet csordogál benne.
Napsütéses idő volt, békességgel tölött el a napsugarak meleg, baráti érintése.
Két pacsirta felröppent a magasba, egymást etették. "Milyen szeretőek."
Elmosolyodtam, már régóta vágytam egyfajta békességet.
Leültem a puha fűre, feltekintettem az égre, láttam ahogy a felhők lassan, egymás után ballagnak.
Ledőltem, egész testemmel éreztem a füvet, a föld egyenetlenségét, egy-egy kavicsot.
Sokáig néztem így az eget, hallgattam a füvet, éreztem a napsugarak érintését. Első alkalommal békéltem meg magammal, néztem könnyeden a világra, először szerettem igazán.
Elaludtam.

[HVp213]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel"

nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi  (nahjo max fél gomdoc a késésért)


Mondod, hogy szíved kavarog…
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom…

[Fénymarék]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

megkésve ámde törve nem
jelentkezem a "versemmel"

nah sikerült végre megcsinálni uh mégse jár a fagyi  (nahjo max fél gomdoc a késésért)


Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...

Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.

[HVp213]

s ha nem baj cöppet piszkolom megen ezt a topicot

Ajkad szeretetről szól!
Míg kezed késhez nyúl!
Szívemnek vagy szememnek higgyek?
Mondd meg te, s közbe gyere velem!
Kövess! Már itt a kút!
Állj! Inkább magamtól...

Leted megnyugtat!
Megis felkavaro vagy!
Latom mi nem oly jo megis szivemre hallgatok.
Mikor megszolal az esz, kizarom s nemhallok.
Ne magadtol lepj oda.
Visszahuzvan lepek tova.

Mondod, hogy szíved kavarog...
Kezedben mégis kés forog?
Nem hallgattam eszemre csak lelkemre.
Mely most is épp hazudni készül nekem.
De csak megtorponva várom,
Hogy mikor jön újabb álom...

Szívem s lelkem kavargása
Nem lehet ok más bántására
Bölcsen tetted hogy nem eszed figyelted
Nem hazudik, őszintébb mint hiheted
Nem szándékosan bántom
Kit szeretni minden álmom.

"Bántom őt, mer bántani vágyom"
Mondja mikor rátalálok.
Őszinteség? Szó melyet nem ismert soha!
Szívemet keselyűknek vetette oda...
Álom az csak nem valóság,
Késed azóta méllyen jár!

[Yakumo]

Ti vajon miért nem jártok? Nagy az összhang, nagy az összhang. 

[Ramiz]

Késed mélyen jár a kenyérben
Vastag szeletet vágsz le éppen
Hiszen van finom zsír is bőven
De minő bánat! minő szégyen!
Ez nem a valóság, ez csak álom!
Ébren a zsírt sehol sem találom!

[HVp213]

nyilik a sör, és pezsegve száll
szádhoz is teszed
észre sem veszed
májad már rég, az üvegben jár
a barátnőd vár
te kábultan hánysz
nem tudod mé', de iszol még rá
az újabb üveg
kezedben remeg
boldogan már, most tovább is állsz

[Ramiz]

Tenyeredbe simul a hűs sörösüveg
És elfelejted minden bajod
Nem bánod már a holnapot
Most végre valaki törődik veled
Ellazulhatsz, pihenhetsz
Poharadba sört tölthetsz
Végre szénsavtól püffedhet beled
Alkoholtól forrhat véred
Ihatsz addig, amíg kéred
Barátnőd úgysincs, nem is lesz neked
Otthon csak a hideg ágy vár
Ne menj haza, amíg bírsz, igyál...

[Fénymarék]

Mert mit vágyok magam sem találom.
Keresem álmom s benned látom.
Mégis késem beléd mártom.
Legnagyobb szenvedések mellett.
Intek búcsút örökre neked.
S félem jövőm Te nélküled.


Ismertem egyszer múltamban.
A szót mely őszinteséget sugall.
De visszaélt vele, s kinevetett.
Hogy legyek őszinte, ha félnem kell?
Örök nyomott hagytál bennem.
Sóhajtva bocsánatodat kérem.

[Rounin]

Rekviem

Romszínház mélyén
kopott no-maszkba bújt szú
percegi dalát.

[HVp213]

Óvnod kellett volna engem.
És nem a kaszásnak vetned!
Jövöd ingatag, míg szívem már halgatag!
Nem értem miért, de nincs bennem harag.
Lépj túl rajtam, új álmot várva!
Megtalálod majd az igaz társat.



Kérésed elfogadom tőled
Miközben énis elrévedek
És értem már, hogy gonosz voltam veled.
Bocsántodért nekem kell esedeznem!
De őszinteséged ne bándd.
Csak azt, ha van akinek árt!

[Fénymarék]

Óvtalak tőle, óvtalak mindig.
Érted éltem egészen a sírig.
Nem a kaszás bántott én voltam a rossz.
Szándéktalanul fájdalmat okozok.
Én nem bánom csak félem.
S remegve eltemettem.


Nem várok másra soha már.
Te voltál az kit szívem vár.
Nem láttad sosem, elnéztél messzire.
Nem értettél engem, pedig szeretlek.
Érted él szívem örökre
Mégis elküldtél messzire.

[HVp213]

Óltalmad nagyra értékelem.
S tudom jót akartál nekem.
Hiába probáltuk meg újra és újra!
Talán a sors az, mi közénk a port rúgta.
Ne félj semmit többé soha!
Sírom fölött lépjél tova!

Vártál már rám bőven eleget.
Nem érdemlem meg hűségedet!
Vakon jártam keltem, feléd is rég néztem.
De szeretsz és szeretlek most már mindörökre!
Ezért boldog szivvel várva:
Hogy e sor versünket zárja!

[Fénymarék]

akkor lezártuk?

[HVp213]

ahogy gondolod...




Az élet márcsak ilyen (iddqd)

Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.

[Fénymarék]

ahogy gondolod...




Az élet márcsak ilyen (iddqd)

Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.

ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?

[HVp213]

ahogy gondolod...




Az élet márcsak ilyen (iddqd)

Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.

ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?

nem!

[Fénymarék]

ahogy gondolod...




Az élet márcsak ilyen (iddqd)

Az életben nincs Tuturial,
vagy akár egy kezdő pálya.
Mihelyst te is megjöttél már,
rögtön a mély vízbe vágnak.

ezt elfelejtettem mondani pmben--->nem tutorial?

nem!

jójó

* Fénymarék lehajtja a fejét...

akkor tévedtem

[Zanador]

Semmi baj, jó ez így.
Ha sokat mondom, elhiszem.
Nem tudtam mit tegyek,
Nem tudtam mit..

Semmi baj, jó ez így.
Minden gondom elfelejtem,
Úgy érzem tanultam valamit.
Ha sokat mondom, elhiszem.

Semmi baj, jó ez így.
Többé már nem érdekel,
Elmúlt, ködbevész.
Ha sokat mondom, elhiszem

"Ha sokat mondom, elhiszem."
Ha sokat mondom, elhiszem.
Ha sokat mondom elhiszed.
Ha sokat mondom elviszed.
Ha sokat mondom...



(Tadaima)

[Fénymarék]

                                                                 

                                                               
                                         

Angyal

Szárnyalni mámorosan
Könnycsepptől áldottan
Körbevesz a  fényrengeteg.
Mosoly övezi életed.

Hiszed hogy ez valóság.
Érzed létezik jóság.
Nem látod a sötétséget.
Mely majd téged is ellep.

Fehér szárnyad védve övez.
Egészséges rajta örvendj.
Tollpihe száll a légben.
Szétfoszlik a reményben.

Kemény áldás létezik lám.
Tiszta szíved elbírja tán.
De majd eljön az ember.
Aki csak rombolni mer.

Bízva megfogod kezét.
Röptödben tovább vinnéd.
Összemosolyogtok aznap.
Összeborzongtok majd holnap.

Borzongásod nem egyéb.
Szíved játéka, ne félj.
Bármit is súg józan eszed.
Vágyva álmodat követed.

Botor hiba árva lélek.
Embernek adni életed.
Szárnyad sártól nehezül.
És az ember menekül.

Nem szeretett az sohasem.
Lásd hogy könnyedén tovament.
Örökre? Nem él neki.
Pillanatnak létezik.

Egyre nehezebb repted.
Könny terheli lelked.
Nem próbálsz már fent maradni.
nincs értelme, csak zuhanni.

Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.

           

[HVp213]

Tőled Nekem



Ádáz csata dúl lelkemben
Toll és papirusz kezemben

De a számra nem jön ihlet
Múzsám ki kötelékbe verve
Sorsát féltve zokogja el
Ám az élet rá nem felel

Gonoszul játszik még vele
S szárnyát féltékenyen tépte,
Rúgta még a porba fekve
Láncok húzzák őt a földre

Szakadjon az átok végleg
Hadd szálljon ő újra végre

[Yakumo]

                                                                 

 
Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.

megtörten?

Amúgy tetszik a vers. Viszont mindig szomorú verseket látok itt. Why?

[I.N.K.A.]

Emberek kiadhatna'tok ezeket, nagyon sze'pek.

         Mondjuk, igaz addig marad,
         Mi'g rejtve o:rzik vastag falak.

Vagy me'gse adja'tok ki de aze;rt i'gy tova'bb

[Ramiz]

Király a dadaista versed, INKA!

[Fénymarék]

                                                                 

 
Sárba fekszel, metröten.
Szárnyaid már betegek.
Nincs már miért örvendened.
Lelked sötétben csillant meg.

megtörten?

Amúgy tetszik a vers. Viszont mindig szomorú verseket látok itt. Why?

hm igen kis elírás, de megszokhattad már tőlem

mert ezt adja az ég....majd ha nevetni támad kevem kapsz boldog verset is

Inka erre mit lehet mondani? én nem adnám ki, mert sztem nem olyan jók esetleg majd Vili

[HVp213]

Vili se


márcsak ezé sem:

"milyen sors való egy versnek?

fiók való annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés"

[Fénymarék]

Vili se


márcsak ezé sem:

"milyen sors való egy versnek?

fiók való annak felejtés
mert csak fájdalom az és kétség
nincs benn egy szemernyi megértés"

Irodalom tanárom mondta vala h önmagunktól nem idézünk

ezzel a versel búcsúzom, aztán mappa lesz a sorsa...

Vihar

Könyörgök halld szavam
Szerelmet élj ha van
Érzések árja hajt
Szívem hát megszakad

Eloltom hát ha van
Érzések árja hajt
Kavalkád számtalan
Hallod hát halk szavam

Eloltom hát ha van
Életem kínja hajt.
Könnyem van számtalan
Az üveg portalan.

Életem kínja hajt
S portalanul csillan
Áttetsző üvegfal
És lelkembe láthatsz

Odadnám önmagam
S portalanul csillan
Halovány jövőm van
Sötétségbe zártan.

De reményem marad.
Odadnám önmagam
Lelkem tán itt ragad
Lényem talán kitart.

Messzeségbe nézek.
Testemben remegek.
Mereven figyelek
Ésmindent megjegyzek.

És mindent megjegyzek
Így mindent bevések
Lenyomat szívemben
Pezsegjen véremben

Lenyomat szívemben
Gondolatom libben
Tovaszáll sebtében
megtorpan szerényen.

Tovaszáll sebtében
Akárcsak az élet
Tétovázz hát ha nem
Vagy dobd el félelmed

Tétovázz hát ha nem
S gondolkodhatsz ezen.
Időd lesz reményed
És ezzel veszítesz

És ezzel veszítesz
Hát ne gondolj érezz
Érezz míg teheted
Kövesd balga szíved

Kövesd balga szíved
ezzel talán nyerhetsz
Szerelmet élj ha van
Könyörgök halld szavam.

[arianrhod]

Rábeszélés hatására íme egyik régebbi írásom:

A Vörös őrző


Vörös lángok csapnak fel az égig,
Felemészti, ki közelébe mer lépni.
Dübörgés hallik a távolból,
Izzó paripák vágtatnak a halálból.
Kettéhasad a föld s az ég,
Eljött ím az ítéletért.
Beteljesíti a próféciákat,
Mert nincs már itt maradása.
Megtöri a bűnös lelkét,
Eltörli a hazug elmét.
Ordítva fut a gyáva hitetlen,
De számára már nincs értelme.
Utolérik hazug vágyaik,
Összeroppantják bűnös álmaik.
Gyötrő tetteik visszahullnak rájuk,
Csillagpor szórja lényükre az átkot.
Nem lesz többé sötét ármány,
Mely megölné a büszke Sárkányt.

/sk/