Filmek (minden, ami nem japán)

[kikuchiyo]

Hát, én kiskoromban borzasztó félős voltam, hullák, csontvázak, múmiák és társaik napokra ki tudtak akasztani. Az egyik első élmény, amire vissza tudok emlékezni, az egy mesefilm volt, amiben egy bizonyos Sünember szerepelt, na attól legalább egy hétig nem tudtam aludni. A Terminátor 1 nálam is megvolt, emlékszem, akkor láttam, amikor bombariadó volt a K kezdőbetűs, közelebbről meg nem nevezett műintézményben, és páran elmentünk az egyik gyerek lakására videózni. Amikor kivette a szemét (mármint a Terminátor), az brrrrrr volt...
De kb. minden, ami ezzel kapcsolatos, ilyen hatással volt rám: az egyiptomi kiállítás a Szépművészeti múzeumban, egy illusztráció egy ismeretteresztő könyvben, egy Scooby-Doo epizód

Még olvasva is: nagyon korán a kezembe került a Metagalaktika 5, ami Lem írásaiból tartalmaz egy csokrot. A Legyőzhetetlen című regényben van egy rész, ahol leírja, ahogy a sivatagos bolygón megtalálják az elveszett űrhajót, először a hajó tövében kiásnak egy koponyát, aztán bent megtalálják a mumifikálódott holttesteket. Amikor eljutottam ehhez a részhez (11x. oldal, most is emlékszem), iszonyodva tettem le a könyvet, aztán pár nap múlva visszafelé, a végétől haladva olvastam el fokozatosan, azt a részt kihagyva.

És mindig, amikor hasonlóval találkoztam, a borzalom valahogy fogva tartott, nem tudtam nem elolvasni többször is egymás után az inkriminált passzust, amíg belém nem rögződött, később álmatlan éjszakákat okozva. Filmekkel is így voltam (és vagyok még mindig, bár sokkal kevésbé), nem behunyom a szemem, hanem eltakarom és lesek ki a réseken keresztül.

Van, ami még most is megszivatna, de sokszor inkább már azt a Ramiz által említett "intellektuális parát" érzem, pl. a Terminátor vagy az Alien nézésekor.
(Bár: a Mullholland Drive-ban most sem merek odanézni, amikor a csaj megtalálja a saját hulláját. )

[Ramiz]

Furcsa ez a hulla-parád, már más filmekkel kapcsolatban feltűnt. Ez honnan jöhet vajon? Gyermekkori emléked van esetleg valamilyen halott háziállattal? Tényleg érdekel.

[sirtomi]

Én az ijesztegetős thrillereket útálom! Inkább borzongok végig egy filmet, hagy hányok egy trancsírozástól csak ne kapjak 5 percenként szívrohamot ijedtemben!
Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom, de azokat még most is. Komolyan régebben egy ha valamilyen filmben vagy könyvben zombik voltak, napokig nem mászkáltam sötétben a lakásban sem, nem ám az utcánkban ahol világítás is alig van

[Solid Snake]

Én az ijesztegetős thrillereket útálom!
Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom,...

A The Hills Have Eyes remake-je kell akkor neked. 

[Ramiz]

Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom, de azokat még most is. Komolyan régebben egy ha valamilyen filmben vagy könyvben zombik voltak, napokig nem mászkáltam sötétben a lakásban sem, nem ám az utcánkban ahol világítás is alig van

A zombi filmekre mostanában kezdek rákattanni. Marha jók! Eddig csak a Dawn Of Dead-et meg az alap olasz zombifilmet (Fulci rendezte) láttam, de már bespájzoltam a Night Of The Living Dead-et meg a Day Of The Dead-et is, valamint egy jónak ígérkező zombifilm-paródiát, a Shaun Of The Dead-et, továbbá egy rock 'n' roll zombifilmet, a Wild Zero-t.

[Eberinu]

Én meg inkább a vérmentes, pszicho horrorokat nézem meg ha választani kéne

[Dreamcleaver]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

[Próféta]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

Hallod, abból máig kísért az a jelent, amikor a lovagnak a két istennőszobor közt kellett keresztülslisszolnia, és a szobrok kinyitották a halált lövellő szemüket, ha mozgást észleltek 

[Kvikveg]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

Hallod, abból máig kísért az a jelent, amikor a lovagnak a két istennőszobor közt kellett keresztülslisszolnia, és a szobrok kinyitották a halált lövellő szemüket, ha mozgást észleltek 

Ami persze a konyvben abszolute nem igy volt... 

[Djinn]

Sosem voltam egy félős vagy ijedős típus, de egész kicsi koromban nagyon féltem Torzonborz király-tól (Süsü). A többiektől nem féltem, de csak Süsü és a Királyfi volt szimpi, a töbiek mind olyan furcsák voltak....

Aztán volt még egy eset, ami megmaradt. 8 éves lehettem, mikor a 12 éves bátyámmal voltam otthon egyedül (nem tudom miért). Persze mi mást csinálhattunk volna, éjjel 11-kor, mint megnézni a The Fog című filmet Tudni kell, hogy egy két emeletes nem kicsi házban laktunk. Amíg tartott a film nem volt gond, de utánna fel kellett mennem egyedül a fölső szintre... Mivel utáltam félni és éreztem, hogy most vmi ilyesmi történik, direkt nem kapcsoltam fel a villanyt és vak sötétben mentem föl. (a felső szint még félkész volt csak, ami még rá is segített) Emlékszem, megszenvedtem vele, de utánna soha többet nem volt ilyen gondom. Azóta max akkor ijedek meg ha elbóbiskolok mert unalmas a film, aztán jön vmi erős hanghatás 

[chilip]

nekem csak az alien 1-ben volt egy jelenet ami megijesztett ( amikor az aknában keresik és az a gagyi 2D-s mozgásérzékelővel látják csak, majd kiugrik a sötétből) egyébként álmatlanságot az sem okozott, csak kicsit megijesztett. ellenben ha lázasan fekszem le aludni, nagyon durva rémálmaim szoktak lenni... 

[Gregory]

Ha jól emléxem, akkor a kiskoromban az átlagnál is félősebb voltam. Pl. még valamikor még 4-5 éves koromban(de lehet, h  hamarabb) megnéztem szüleimmel a Reszkessetek Betörők 1-et, és emiatt kialakult bennem 1 ilyen betörőfóbia vagy vmi ilyesmi, és rettegtem a betörőktől.
De aztán valahogy kinőttem belőle, vagy valami ilyesmi. 11-12 éves lehettem, mikor először azt mondtam magamnak, mikor féltem, és el akartam volna bújni, h nem, most csakazértis meggyőződök róla, h nincs miért félni, és akkor kiderült, h tényleg nem volt miért félni, és így szépen lassan elmúlt a félelem.

[Ramiz]

Az a baj, hogy nekem volt, hogy meg akartam győzödni róla, hogy nem érdemes félni, és kiderült, hogy érdemes lett volna. Pl tűz (égett gumi a kezemen), elektromosság (egyszer a konnektor megcsapott), sötét pincelépcső (==> véres orr) stb... Szóval hülyeség ellen nincs orvosság.

[Fazék]

Save The Green Planet
...
9/10-et.

Preda jól mondja, egyénfüggő. Én pl. kb. 8 éves koromban láttam az Arachnophobia-t, és azóta rettegek a pókoktól.
De én egyébként se bírom a horrort meg a thrillert, utálok félni.

szintén és szintén, de én pont ezért nézem őket, mert valahogy vonz ez az érzés, jó borzongani kicsit mazochista vagyok asszem

[Ramiz]

Utálom a BME-t, egy hete lógok, beteg vagyok, egész nap folyik az orrom, ki sem mozdulok itthonról, junk food-on élek, felszedtem három kilót, a verbális kommunikációm nullára redukálódott, egyszóval: éljenek a zombik! 

Élőhalottak éjszakája

Az Alap, a Legenda. A Holtak hajnala után (Romero második zombifilmje) kicsit túl visszafogott volt, de így is baromira tetszett. Az első és az utolsó két perce amúgy a legjobb a filmnek szerintem, a cinikus és előutalásokkal teli, a film szempontjából kissé önironikus párbeszéd a kocsiban és a fekete főhős sorsa a legvégén. A feszültségkeltés eszközei és egyébként is, az egész film formanyelve engem Hitchcockra emlékeztetett, de hát mondjuk az ő művészete nagyon nagy hatással volt mindenkire a thriller/horror kategóriában. Az, ahogyan az emberek egymásnak esnek, egy kicsit erőltetettnek éreztem néhol, de ez talán nem a forgatókönyv, hanem a színészek sara.

8/10.

Lucio Fulci - Zombie (azért sem használom az európai, indokolatlan és nagyon megzavaró Zombie 2 címet... idegesít )

Furcsa volt Romero után másvalakitől is zombifilmet nézni (persze még nagyon zöld vagyok a témában...  de az Élőhalottak éjszakája és a Holtak hajnala annyira erősek...). Úgy érzem, Fulci kicsit egységesebb filmet készített, mert ő nem keveri a stílusokat a filmjében, ő kifejezetten horrorfilmet készít, nem játszadozik annyira a komédiával és a társadalomkritikával, mint Romero. Azonkívül több gondot fordít az apróságokra: hogyan is születnek a zombik stb. Kíváncsi vagyok, hogy ő alkalmazta-e először a földből kikelő zombis jelenetet, mindenesetre Romeronál nem láttam ilyet, úgy emlékszem. Pucér nőből is több volt a filmben, mint Romeronál, de egyáltalán nem árt a filmnek. Laughing A cápa VS zombi jelenet kibaszott nagy ötlet, soha nem jutott volna eszembe! A film zenéje ütős, úgy látszik, az olaszoknak ez nagyon megy (a Cannibal Holocaust zenéje is beette magát az agyamba).

9/10.

[Kvikveg]

Az a baj, hogy nekem volt, hogy meg akartam győzödni róla, hogy nem érdemes félni, és kiderült, hogy érdemes lett volna. Pl tűz (égett gumi a kezemen), elektromosság (egyszer a konnektor megcsapott), sötét pincelépcső (==> véres orr) stb... Szóval hülyeség ellen nincs orvosság.

Hat ez jo.
Nekem is volt olyan, hogy valamitol feltem, tudtam, hogy nem kene, megneztem es nem volt ott semmi, de ilyenkor sem nyugodtam meg teljesen.

[Ramiz]

http://szinkronhangok.hu
Jó oldal.

[Ramiz]

A Faun Labirintusa

[spoiler=Fazék, ne olvasd el... bár sztorispoiler nincs benne ]Nálam ez a film max egy erős négyes osztályzatot érdemel meg. Ami kétségkívül profi benne: a látványvilág gyönyörű, a fényképezés profi (nagyon hasonlított egyébként a Taxidermia fényképezésére, ami jó, mert azt is imádtam), a színészek jók (kivéve a kiscsaj, de hát gyerekszínészből fehér holló a hihetően játszó), a szörnyek baromira eltaláltak. Ami viszont nem tetszett: maga a történet és a mondanivaló egyáltalán nem volt újszerű vagy meglepő, ehhez képest mégis elég szájbarágós lett a végére ez a valóságtól menekülés téma. A kevés, de erőszakos jelenettel Del Toro fenntartja az ijesztő hangulatot (ezektől eltekintve a filmet horrornak is alig nevezném, a lány álomvilágabeli események szerintem nagyon visszafogottak, még egy fiataloknak szóló filmbe is több rémület jut általában), viszont elvágja magát egy potenciális fiatalabb nézőrétegtől, akinek valószínűleg sokkal jobban bejönne maga a mondanivaló (mert akár felnőtt film ez így Del Toro szerint, akár nem, ezt az ijesztő valóságtól való álomvilágba menekülés témát nagyon fiatalon is meg lehet érteni, sőt talán még jobban) és nagyobbat ütne az az elég szirupos befejezés, amitől viszont a horrorra számító sötét lelkű felnőtt közönség kicsit csalódottan hagyja el a mozit. (Jó, a spanyolok amúgy is érzelmesebb népség, mint mi, de akkor is.) Végül pedig eléggé zavart, hogy nem sokat árnyaltak a két oldal bemutatásán: a Franco-párti fasiszták kegyetlenek, érzéketlenek és sunyik voltak, a partizánok pedig semmitmondó, bátor, igazságos figurák. Még Vidal kapitány alakját sem éreztem különösebben árnyaltnak ilyen szempontból, bár egyes dolgokat jól elkaptak (pl az órával), meg erre az egészre lehet azt mondani, hogy ez egy mese, és abban nem kell kidolgozva lenni a karaktereknek, és akkor meg vagyok fogva. De akkor is kevés ez így egy kicsit szerintem. Mesének durva, horrornak gyenge, sztorinak egyszerű, történelemrajznak sablonos, amolyan "n pad között a földre" film, szerintem. Mondjuk 7/10.[/spoiler]

[chilip]

A Faun Labirintusa

[spoiler=Fazék, ne olvasd el... bár sztorispoiler nincs benne ]Nálam ez a film max egy erős négyes osztályzatot érdemel meg. Ami kétségkívül profi benne: a látványvilág gyönyörű, a fényképezés profi (nagyon hasonlított egyébként a Taxidermia fényképezésére, ami jó, mert azt is imádtam), a színészek jók (kivéve a kiscsaj, de hát gyerekszínészből fehér holló a hihetően játszó), a szörnyek baromira eltaláltak. Ami viszont nem tetszett: maga a történet és a mondanivaló egyáltalán nem volt újszerű vagy meglepő, ehhez képest mégis elég szájbarágós lett a végére ez a valóságtól menekülés téma. A kevés, de erőszakos jelenettel Del Toro fenntartja az ijesztő hangulatot (ezektől eltekintve a filmet horrornak is alig nevezném, a lány álomvilágabeli események szerintem nagyon visszafogottak, még egy fiataloknak szóló filmbe is több rémület jut általában), viszont elvágja magát egy potenciális fiatalabb nézőrétegtől, akinek valószínűleg sokkal jobban bejönne maga a mondanivaló (mert akár felnőtt film ez így Del Toro szerint, akár nem, ezt az ijesztő valóságtól való álomvilágba menekülés témát nagyon fiatalon is meg lehet érteni, sőt talán még jobban) és nagyobbat ütne az az elég szirupos befejezés, amitől viszont a horrorra számító sötét lelkű felnőtt közönség kicsit csalódottan hagyja el a mozit. (Jó, a spanyolok amúgy is érzelmesebb népség, mint mi, de akkor is.) Végül pedig eléggé zavart, hogy nem sokat árnyaltak a két oldal bemutatásán: a Franco-párti fasiszták kegyetlenek, érzéketlenek és sunyik voltak, a partizánok pedig semmitmondó, bátor, igazságos figurák. Még Vidal kapitány alakját sem éreztem különösebben árnyaltnak ilyen szempontból, bár egyes dolgokat jól elkaptak (pl az órával), meg erre az egészre lehet azt mondani, hogy ez egy mese, és abban nem kell kidolgozva lenni a karaktereknek, és akkor meg vagyok fogva. De akkor is kevés ez így egy kicsit szerintem. Mesének durva, horrornak gyenge, sztorinak egyszerű, történelemrajznak sablonos, amolyan "n pad között a földre" film, szerintem. Mondjuk 7/10.[/spoiler]

9/10 mer bár igaz az, amit Ramiz kolléga írt, de engem a hangulata teljesen magával ragadott. Nagyon élveztem a filmet most szedem torrentel az 1.3 gigás verziót spanyolul magyar felirattal

[Ramiz]

most szedem torrentel az 1.3 gigás verziót spanyolul magyar felirattal

Cinematikon van dvd-s verzió és pár nap alatt lejön.

[Próféta]

Szóba került az "afterpartyn" a Maestro, M. Tóth Géza Oscar-jelölt rövidfilmje. Itten tekinthető meg / tölthető le:
http://www.hardwired.hu/dl.php?id=5012&dl=1 (26 Mb)
Illetve kisebb méretben, roszabb minőségben fent van youtube-on is.

Fazék, ugord át:
Guillermo del Toro - El laberinto del Fauno
imdb

Nagyon szép volt a fényképezése, meg a zenék is. Vidal tök jó figura volt, ő is tetszett, remek gonoszt játszott. A fantasy részekért külön nagy piros pont, a két dungeon nagyon jópofi volt. Viszont valahogy nem tett rám különösebben mély benyomást, valahogy a történet nem volt elég érdekes, nem igazán "szólt hozzám" a film, meg semmi. Valóság elől menekülés témakörben pedig láttam már jobbat is. Azután, hogy annyi elismerést kapott (Oscar, Roger Ebert, kikuchiyo), nem felelt meg a felsrófolt várakozásaimnak. Persze ettől még jó film.


Blowup (Nagyítás, Michelangelo Antonioni, 1966)
imdb

Már régóta el akarok olvasni valamit Julio Cortázar-tól, és ő írta a forgatókönyvet. Ezen kívül az 'ismerkedjünk meg a nagy olasz rendezőkkel' és a 'pipáljuk ki a nagy klasszikus filmeket' projektekbe is kiválóan beleillet, úgyhogy nagyon megörültem az m1 tegnap esti akciójának, gondoltam ezzel a filmmel jó lesz leöblíteni a Labirintust.

Ezt most olyan érthetetlenül fogom leírni, hogy nem spoiler. A filmben tulajdonképpen történni nem történik semmi, pedig majdnem két órás, csak kissé vontatott. Van egy gazdag divatfotós, aki modelleket kap lencsevégre, rajongó lányokkal birkózik meztelenül, időnként elmegy valami füves partitra, ellátogat a festő haverjához, és megpróbál megvenni tőle egy vacak absztrakt festményt. Egyszer a parkban lefotóz egy szerelmespárt, a tiltakozó hölggyel kicsit enyeleg, vásárol egy propellert, nézegeti a felvételt, aztán elkezdi nagyítgatni, még tovább nagyítgatni, a nagyítottat is tovább nagyítani, teljesen nyilvánvalóan a film valós felbontóképességének határain túl, míg végül talál két helyen néhány furcsa pixelt. Anyu és a film összes ajánlószövege szerint az a 3 pixel egy gyilkosságot ábrázol, a főhős szerint is, bár a rendőrséget nem értesíti. Ezután orgiázik egyet, majd visszamegy a parkba utánanézni a képeken felfedezni vélt történéseknek, de nem visz fényképezőt, aztán újra odamegy kamerával, de akkor már nincs ott semmi, aztán rájön, hogy valaki elvette a felvételeit, vagy eleve nem is voltak, és esetleg az az egy nagyítás ami megmaradt, az az az absztrakt festmény, amit a haverjától vásárolt, végül megnéz egy olyan teniszjátékot, amit nem is játszanak.

Ez is egy olyan film, amely szimbólumokkal operál, és minden jelenet mondani akar valamit, ha alkalmazunk rá két absztrakciót és 8 transzformációt, plusz egy kicsit bele is magyarázunk. Na, én nem szeretem az ilyen filmeket. Mert vágom én, hogy a pantomimek játékát azért hallotta, mert beleereszkedett a valóságnak arra a síkjára, és hogy ott döbbent rá, hogy van, amit fényképpel nem rögzíthet, így megkérdőjelezhető a lencse és a valóság közti megfeleltetés, vagy ha meg is van, akkor az ő valósága nem abszolút, de túl lusta és buta vagyok ahhoz, hogy az egész filmet így dekódoljam, ráadásul különösebben nem is jutalmaz meg semmivel, ha egyszer megfejtettem, mert elég banális és semmitmondó dolgok vannak itt szimbolizálva, ha jól sejtem. ZOMG TEH ART. Kicsit hasonló film a Caché, de annak legalább volt értelme, története, feszültség, rejtély, miegymás, így az végső soron tetszett.

[kikuchiyo]

Guillermo del Toro - El laberinto del Fauno
Azután, hogy annyi elismerést kapott (Oscar, Roger Ebert, kikuchiyo)

Ez tetszik.

[Kvikveg]

Nagyitast en egyszer elkaptam nemet adon, de 10 perc utan, amit csak azert birtam ki, mert tudtam, hogy a "hires filmek" eleme - feladtam. Lassu volt es vontatott.

[noriko]

A faun labirintusa (spoilerekkel!)
Na, aludtam rá egyet, nehogy elhamarkodottan írjak dolgokat. Még mindig csak azt tudom rá mondani, hogy érdekes film volt. Nem nyűgözött le, nem volt rám óriási hatással, de jól meg volt csinálva, és élvezhető is volt.
Sokminden előre kiszámítható volt szerintem is, éppen azért, mert a háborús szál tényleg a szokásos sablon szerint alakult. Sőt, a fantázia történet sem hozott sok újat, megvolt a 3 próba, a "ne nyúlj semmihez" figyelmeztetés, egyedül a mandrake root volt extra, és az egész olyan sötét hangulatú volt, hogy azért nem lehetett a néző elég biztos abban, hogy tényleg úgy alakulnak majd a dolgok, mint ahogy persze tényleg alakultak.
Emiatt ébren tartotta a figyelmünket is. Meg mellé kaptunk egy rakás felkavarni szándékozó jelenetet. Nekem legalábbis olyan érzésem volt, hogy pár durva jelenet direkt hatásvadász szándékkal lett becsempészve. Ennek ellenére valahogy mégsem éreztem ezt a tényt zavarónak, még épp hogy az erőltetett sokkolás határán kívül maradt szerintem. Számomra egyébként az volt az egyik legütősebb jelenet, amikor a kapitány azt ígérte a dadogósnak, hogy elengedi, ha elszámol háromig.

Amúgy mintha valaki a film után említette volna, hogy milyen sötét volt a kép. Szerintem is, és ezzel kapcsolatban lenne is egy kérdésem mozistársaimhoz. Olvastam egy összefoglalót a filmről, ahol írták, hogy a tündérek különböző színűek voltak (és hogy innen lehetett tudni, hogy a tenyérszemű szörny nem ölte meg őket igazából, mert a végén ott repkedtek a trónteremben). Nektek feltűnt, hogy a tündérek másszínűek voltak? Az hogy színesek voltak egyáltalán?? Nekem semmi szín nem rémlik...

[kikuchiyo]

Csak onnan tudom, hogy színesek voltak (RGB színűek egyébként), hogy már láttam a filmet, itthon a gépen. Igaz, az a kópia is sötét volt, fel kellett venni a kontrasztot meg a fényerőt, de még alapbeállítással sem volt olyan sötét, mint a moziban. Pl. abban a jelenetben, ahol a lovasok körülveszik Mercedest, vakító napsütésnek kellett volna lennie, ehelyett szinte félhomály látszott a képen.

[Fate]

No, akkor én is beállok a sorba és értékelem az faunnak az labirintusát.

Szerintem ez a film igazán középszerűre sikerült. Témájában nincs semmi új, amit máshol ne oldottak volna meg jobban. A karakterek kidolgozása szerintem nagyon gyenge. Vidal az akinél ez számomra leginkább visszaütközik, ugyanis nála vártam a film eleje alapján a leginkább a kidolgozott jellemet. A feszültség fenntartását jóformán csak az erőszakos jelenetek szerepeltetésével próbálták elérni (jobban szeretem a kifinomultabb megoldásokat). Végül, ami a legjobban zarvart, az álomvilág szerintem csak nagyon kevéssé különült el a valóságtól, egy jóérzésű gyermeki fantázia ennél azért sokkal szárnyalóbb. De, hogy ne csak negatívumokat mondjak, le a kalappal az operatőr előtt, mert nagyon szép munkát végzett. Összességében 5-6/10

[noriko]

Zene és szöveg (Music and Lyrics)
imdb

Igazából nem akarok róla sokat írni, mert főleg Hugh Grant rajongóknak ajánlanám ezt a filmet, és gyanítom, hogy nem ők vannak többségben errefelé. 
Én nem tartozom a legnagyobb rajongói közé, de bajom sincs vele, és ezen a filmen jól szórakoztam!
Tipikus romantikus-vígjáték, tipikus ideillő fordulatokkal, de a 80-as évek zenei paródiája (már amennyire lehet paródiának nevezni, hiszen tényleg ilyen klippek voltak akkoriban ) sokat dobott rajta!
Az egészben a legjobb rész az intro, amit ezennel linkelek is, így az sem marad le róla, aki amúgy magát a filmet messziről elkerülné. 

[Dreamcleaver]

Saving Private Ryan (1998)

Régi nagy lemaradásomat pótoltam a minap. Nekem nagyon tetszett a film, bár tény, hogy imádom a II. VH-s eposzokat, szal elég szubkektív a véleményem. A film eléggé harc orientált, elég naturalisztikus jelenetekkel, mindez megfűszerezve egy kis szokásos amerikai heroizmussal. A karakter jellemkidolgozások so-so, nem tökéletes, de elég hogy valamelyest hiteles legyen a film. Bár mélyebb benyomást talán csak Upham hagyott hátra, [spoiler] mikor a lépcsőn szenved a töltényutánpótlással, miközben az emeleten az általa előzetesen védett német katona kinyírja két társát. [/spoiler]. A Tom Hanks által alakított Miller kapitány kifejezetten szimpatikus karkater volt, bár volt egy rész a filmben, ahol szerintem elcseszett döntést hozott, és ebből lett is némi konfliktus a csapatban. [spoiler] Azt a radarállomást teljesen fölösleges volt megtámadni, és nem logikus. Összvissz 8 embert indítottak útnak, azzal aparanccsal, hogy találják meg Ryan-t. Nem arra, hogy lépten nyomon minden német megerősített állomást likvidáljanak. Arra ott van a fősereg. Ráadásul ez egy újabb életbe került. [/spoiler]. A korabeli fegyverzet elég valósághű volt, és ugye ezt imádjuk az ilyen filmekben. Sajnos nem tudtam nem Call of Duty 2 szemmel nézni a filmre. A Garand hangja, ahogy kilöki az üres tárat, mintha egy az egyben átkerül vona a játékba. 
Nagyon jó hangulatfilm volt a Ryan Közlegény Megmentése, még akkor is, ha a történet picit sántít.

[Kvikveg]

Ezt a filmet neztem elso sorbol.
Jelenet: nagy fuves mezo, egesz vasznat kitolti... Birkabegetes... Tekergetem a fejem mint allat, es lon, valahol messze jobbra a vaszon tulfelen feltunnek a birkak. Valahol a sor jobb szelen.
Egyszer elment, de nem lelkesedtem erte.

[Member]

Fritz macska 9 élete
"Nem véletlenül korhatáros"... Állt a dvd borítóján, és azt hiszem, ezzel már elárultam, hogy mi is lehet egy ilyen rajzfilmben.
Tipikus egyszerű meserajzok, kicsit más témát felölelve. A történet sem túl bonyolult, Fritzel ordít az asszony, az meg a díványon betépve megálmodja a jeleneteket. Rengeteg szex van benne, kicsit talán túl sok is, a vérfertőzős meg eléggé felkavarta a gyomromat. Szerintem negyedennyi is elég lett volna, ettől nem lett felnőttebb a téma. Vér is van dögivel, végtére is a poénok nagy része amolyan Happy Tree Friends módjára egyes karakterek halálával függ össze (a másik fele meg a szexxel ). Amelyik részlet kifejezetten jó volt, az a Hitleres, illetve a "New Africa" gettói, az az elrévülős fényújságos cucc a régi 30s évek zenéjével viszont tényleg csak betépve lenne élvezhető. Megnézni érdemes volt, de magamnak nem fog eredetiben megszerezni, az biztos. 8/10