Filmek (minden, ami nem japán)

[Ramiz]

Szerintetek milyen hatása van az emberre, ha gyerekkorában néz/olvas horrort? (10+ éves kor.)

Én nem hiszem, hogy ártalmas volna. Félni jó, és van egy csomó dolog, amitől felnőttkorban egyszerűen már nem lehet ugyanúgy félni. Például a Drakulát ha nem 14 éves korom körül olvasom el, hanem most, ugyanúgy tetszene, de a vámpíroktól való félelmet már nem tapasztalhattam volna meg az életben...

Elméletileg is érdekel a kérdés, de gyakorlati vonatkozása van, ti. az öcsém, aki állandóan tőlem kér filmet (mint mindenki más a családban, aki egyáltalán szokott filmet nézni Smile ), és míg mondjuk az ázsiai művészfilmeket nem értékelné különösebben szerintem, vagy Jarmusch zseniális lassú filmjeit vagy Lynch groteszk vízióit, addig jó kis (látványilag talán visszafogottabb) horrorokat szerintem értene és tudna élvezni. Másrészről viszont az én beteg ízlésemet nincs jogom senki másra ráerőltetni, pláne a gyermeki kíváncsiságát kihasználva... Viszont én például gyerekkoromban fel tudtam állni azok a filmek elől, amiktől túlságosan féltem, úgyhogy gondolom ő is fel tudna.

[Pr3d4k1ng]

Személytől függ a hatása.
Pl jó magam mikor  10-11 lehettem mikor a Rémálom az Elm utcában 4-t láttam először.
Este alig mertem el aludni, de aztán nagy nehezen sikerűlt. Kis koromban fogékony is voltam a horror filmekre.

[Zsiga]

Preda jól mondja, egyénfüggő. Én pl. kb. 8 éves koromban láttam az Arachnophobia-t, és azóta rettegek a pókoktól.
De én egyébként se bírom a horrort meg a thrillert, utálok félni.

[Rounin]

Szerintetek milyen hatása van az emberre, ha gyerekkorában néz/olvas horrort? (10+ éves kor.)

Szerintem Predaking jól mondta volt, személyenként változó ez is. Rám akkoriban a frászt tudták hozni (még egy sima Terminátor 1 is, amikor 10 körül voltam), az Alien 3-at később alig mertem végignézni elsőre, pedig ezek még nem is horrorok - tartós károsodást mégsem okoztak, nem félek jobban a sötétben, mint egy átlagember etc. Horrort inkább nem engedtek nézni szüleim /heh. (mondjuk az Alien filmeket is az ajtóból leskelődve néztem xD)
Olvasni jobban is szerettem (ca. 12 évesen) horror-t (leloptam a könyvespolcokról odahaza mindent, ami érdekelt, és hát ezek is köztük voltak), bár a képzeletem miatt jobban is féltem ezek miatt - rövid ideig.

Dunno.

[thrall]

ém megnéztem z Arachnophobiat 10-11 éves koromban, azóta én is félkek a pókoktól, de megnéztem aszem remélálom az elm utcában volt, féltem töle, de mamár röhögve nézme végig a horrorfilmek 80%-át (mondjuk a mai horrorokat elnézve nem is nagyon csodálom)

[Eberinu]

Pl. engem a vágásoktól, és nyílt törésektől ver ki a víz....

[Selmo]

Na nézzük, az Aliennél nem mertem elaludni, a Terminatornál hülye rémképeim voltak, a The Fly című művön pedig becsuktam a szemem a közepe táján és ki sem mertem nyitni, mindehhez tudni kell, hogy esti kertmoziban néztem, hazafele erdőn át vezetett az út, na majdnem kiköptem a tüdőm, mire hazafutottam.
Volt valami pókos film is, amiben beszőtték a várost, meg a The Blob, meg ilyenek, mégsem félek egyiktől sem, sőt jóízűen tudok vacsorázni az ilyen véres-darabolós filmeken. Igazából nem is tudom, mikor ijesztett meg film utoljára...

[Kvikveg]

Akkor en egy perverz allat vagyok, mert csak az Alien 1 elol alltam fel, es ott is alapvetoen azert, mert  baromira idegesitett, hogy sotetben keresik a szornyet, mikozben ott a villanykapcsolo. Mondjuk ez regen volt, akkor meg csak 2 kiralyi ado volt. Mire a tenyleges horrorok jottek, mar nem voltam kicsi. Terminator  volt, A legy-et nem lattam, mert gusztustalannak tartottam - egyszer elkaptam a veget valami nemet adon, utana mar az eleje sem birt erdekelni. Jeff Goldblum maszk nelkul is eleg guluszemu...
A Hasznos holmik-on ijedtem meg, de ott az ember arcaba logatnak egy nyuzott kutyat, szoval... anyjuk kinja.
Csak egyszer almodtam rosszat, de kb 5 lehettem, es egy Godzilla vs teknosember tipusu gumiszornyes ize utan volt - lattam vagy 5 percet belole - amit mar akkor is rohejesnek tartottam.
Szerintem hagyd szabadon valasztani, aztan dontson o.

[Próféta]

Huh, az Arachnophobia nekem is kemény élmény volt, talán az első horrorfilmem. Amúgy ilyesmit tényleg csak gyerekként érdemes nézni, egészséges felnőttek nagyon-nagyonm nehezen ijednek meg filmnézés/olvasás közben. Vagy ha mégis, akkor inkább magasabb, intelektuálisabb síkon borzonganak, nem egy levágott végtag, vagy kibontott mellkasú ponponlány fogja a frászt hozni rájuk.

[Rounin]

nem egy levágott végtag, vagy kibontott mellkasú ponponlány fogja a frászt hozni rájuk.

Na ezek azok, amiktől félni sosem féltem. Ez nem horror. Ez trancsír O_o. Max. a gyomorfalam borzongatják meg.

[Próféta]

OK, akkor pontosítok: hirtelen vágások, idegborzoló zene.

[Kvikveg]

OK, akkor pontosítok: hirtelen vágások, idegborzoló zene.

A bekes ppt vetites, aminek a vegen egy zombi uvolt a fuledbe 2 cm kozelbol?

[Eberinu]

Amik nekem ilyen filmek: Fűrész, meg az új Texasi láncfűrészes, de  a Hellraiser 2 jó volt Pedig abba hús meg vér, meg minden van.

[Solid Snake]

OK, akkor pontosítok: hirtelen vágások, idegborzoló zene.

A bekes ppt vetites, aminek a vegen egy zombi uvolt a fuledbe 2 cm kozelbol?

Az ilyenek a legdurvábbak. Van pl. egy feladat, hogy keresd meg a két amúgy ugyanolyan képen az állítólagos különbségeket, majd a nagy koncentrálás közben hirtelen egy AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAH! 44000 KHz-es hangfrekvenciával, valamint egy cuki kép látványa fogad.

Konkrét példázat videóban 

[Ramiz]

Amúgy ilyesmit tényleg csak gyerekként érdemes nézni, egészséges felnőttek nagyon-nagyon nehezen ijednek meg filmnézés/olvasás közben. Vagy ha mégis, akkor inkább magasabb, intelektuálisabb síkon borzonganak, nem egy levágott végtag, vagy kibontott mellkasú ponponlány fogja a frászt hozni rájuk.

Hát ez valószínűleg igaz, bár a trancsír nem mutatása és az egész dolog tudatalatti szintre helyezése is kiválthat ilyen borzongást sztem. Az utóbbi időben két filmen tudtam félni/borzongani, az egyik a Texasi láncfűrészes mészárlás eredetije (lehet nevetni de tényleg marha jó hangulata van, persze az üldözéses rész már nem ijesztő), a másik a japán Kairo (amit Fazéknak megígértem már egy ideje... ), ez utóbbi szellemes, mégis 100%-ig "intellektuális para", az elidegenedés és a magány szimfóniája.

[kikuchiyo]

Hát, én kiskoromban borzasztó félős voltam, hullák, csontvázak, múmiák és társaik napokra ki tudtak akasztani. Az egyik első élmény, amire vissza tudok emlékezni, az egy mesefilm volt, amiben egy bizonyos Sünember szerepelt, na attól legalább egy hétig nem tudtam aludni. A Terminátor 1 nálam is megvolt, emlékszem, akkor láttam, amikor bombariadó volt a K kezdőbetűs, közelebbről meg nem nevezett műintézményben, és páran elmentünk az egyik gyerek lakására videózni. Amikor kivette a szemét (mármint a Terminátor), az brrrrrr volt...
De kb. minden, ami ezzel kapcsolatos, ilyen hatással volt rám: az egyiptomi kiállítás a Szépművészeti múzeumban, egy illusztráció egy ismeretteresztő könyvben, egy Scooby-Doo epizód

Még olvasva is: nagyon korán a kezembe került a Metagalaktika 5, ami Lem írásaiból tartalmaz egy csokrot. A Legyőzhetetlen című regényben van egy rész, ahol leírja, ahogy a sivatagos bolygón megtalálják az elveszett űrhajót, először a hajó tövében kiásnak egy koponyát, aztán bent megtalálják a mumifikálódott holttesteket. Amikor eljutottam ehhez a részhez (11x. oldal, most is emlékszem), iszonyodva tettem le a könyvet, aztán pár nap múlva visszafelé, a végétől haladva olvastam el fokozatosan, azt a részt kihagyva.

És mindig, amikor hasonlóval találkoztam, a borzalom valahogy fogva tartott, nem tudtam nem elolvasni többször is egymás után az inkriminált passzust, amíg belém nem rögződött, később álmatlan éjszakákat okozva. Filmekkel is így voltam (és vagyok még mindig, bár sokkal kevésbé), nem behunyom a szemem, hanem eltakarom és lesek ki a réseken keresztül.

Van, ami még most is megszivatna, de sokszor inkább már azt a Ramiz által említett "intellektuális parát" érzem, pl. a Terminátor vagy az Alien nézésekor.
(Bár: a Mullholland Drive-ban most sem merek odanézni, amikor a csaj megtalálja a saját hulláját. )

[Ramiz]

Furcsa ez a hulla-parád, már más filmekkel kapcsolatban feltűnt. Ez honnan jöhet vajon? Gyermekkori emléked van esetleg valamilyen halott háziállattal? Tényleg érdekel.

[sirtomi]

Én az ijesztegetős thrillereket útálom! Inkább borzongok végig egy filmet, hagy hányok egy trancsírozástól csak ne kapjak 5 percenként szívrohamot ijedtemben!
Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom, de azokat még most is. Komolyan régebben egy ha valamilyen filmben vagy könyvben zombik voltak, napokig nem mászkáltam sötétben a lakásban sem, nem ám az utcánkban ahol világítás is alig van

[Solid Snake]

Én az ijesztegetős thrillereket útálom!
Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom,...

A The Hills Have Eyes remake-je kell akkor neked. 

[Ramiz]

Ezeken kívül még a zombis filmeket útálom, de azokat még most is. Komolyan régebben egy ha valamilyen filmben vagy könyvben zombik voltak, napokig nem mászkáltam sötétben a lakásban sem, nem ám az utcánkban ahol világítás is alig van

A zombi filmekre mostanában kezdek rákattanni. Marha jók! Eddig csak a Dawn Of Dead-et meg az alap olasz zombifilmet (Fulci rendezte) láttam, de már bespájzoltam a Night Of The Living Dead-et meg a Day Of The Dead-et is, valamint egy jónak ígérkező zombifilm-paródiát, a Shaun Of The Dead-et, továbbá egy rock 'n' roll zombifilmet, a Wild Zero-t.

[Eberinu]

Én meg inkább a vérmentes, pszicho horrorokat nézem meg ha választani kéne

[Dreamcleaver]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

[Próféta]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

Hallod, abból máig kísért az a jelent, amikor a lovagnak a két istennőszobor közt kellett keresztülslisszolnia, és a szobrok kinyitották a halált lövellő szemüket, ha mozgást észleltek 

[Kvikveg]

Kiskoromban megnéztem a Végtelen Történetet, és a jóságos kutyafejű sárkány annyira megijesztett, hogy napokig nem tudtam aludni. 

Hallod, abból máig kísért az a jelent, amikor a lovagnak a két istennőszobor közt kellett keresztülslisszolnia, és a szobrok kinyitották a halált lövellő szemüket, ha mozgást észleltek 

Ami persze a konyvben abszolute nem igy volt... 

[Djinn]

Sosem voltam egy félős vagy ijedős típus, de egész kicsi koromban nagyon féltem Torzonborz király-tól (Süsü). A többiektől nem féltem, de csak Süsü és a Királyfi volt szimpi, a töbiek mind olyan furcsák voltak....

Aztán volt még egy eset, ami megmaradt. 8 éves lehettem, mikor a 12 éves bátyámmal voltam otthon egyedül (nem tudom miért). Persze mi mást csinálhattunk volna, éjjel 11-kor, mint megnézni a The Fog című filmet Tudni kell, hogy egy két emeletes nem kicsi házban laktunk. Amíg tartott a film nem volt gond, de utánna fel kellett mennem egyedül a fölső szintre... Mivel utáltam félni és éreztem, hogy most vmi ilyesmi történik, direkt nem kapcsoltam fel a villanyt és vak sötétben mentem föl. (a felső szint még félkész volt csak, ami még rá is segített) Emlékszem, megszenvedtem vele, de utánna soha többet nem volt ilyen gondom. Azóta max akkor ijedek meg ha elbóbiskolok mert unalmas a film, aztán jön vmi erős hanghatás 

[chilip]

nekem csak az alien 1-ben volt egy jelenet ami megijesztett ( amikor az aknában keresik és az a gagyi 2D-s mozgásérzékelővel látják csak, majd kiugrik a sötétből) egyébként álmatlanságot az sem okozott, csak kicsit megijesztett. ellenben ha lázasan fekszem le aludni, nagyon durva rémálmaim szoktak lenni... 

[Gregory]

Ha jól emléxem, akkor a kiskoromban az átlagnál is félősebb voltam. Pl. még valamikor még 4-5 éves koromban(de lehet, h  hamarabb) megnéztem szüleimmel a Reszkessetek Betörők 1-et, és emiatt kialakult bennem 1 ilyen betörőfóbia vagy vmi ilyesmi, és rettegtem a betörőktől.
De aztán valahogy kinőttem belőle, vagy valami ilyesmi. 11-12 éves lehettem, mikor először azt mondtam magamnak, mikor féltem, és el akartam volna bújni, h nem, most csakazértis meggyőződök róla, h nincs miért félni, és akkor kiderült, h tényleg nem volt miért félni, és így szépen lassan elmúlt a félelem.

[Ramiz]

Az a baj, hogy nekem volt, hogy meg akartam győzödni róla, hogy nem érdemes félni, és kiderült, hogy érdemes lett volna. Pl tűz (égett gumi a kezemen), elektromosság (egyszer a konnektor megcsapott), sötét pincelépcső (==> véres orr) stb... Szóval hülyeség ellen nincs orvosság.

[Fazék]

Save The Green Planet
...
9/10-et.

Preda jól mondja, egyénfüggő. Én pl. kb. 8 éves koromban láttam az Arachnophobia-t, és azóta rettegek a pókoktól.
De én egyébként se bírom a horrort meg a thrillert, utálok félni.

szintén és szintén, de én pont ezért nézem őket, mert valahogy vonz ez az érzés, jó borzongani kicsit mazochista vagyok asszem

[Ramiz]

Utálom a BME-t, egy hete lógok, beteg vagyok, egész nap folyik az orrom, ki sem mozdulok itthonról, junk food-on élek, felszedtem három kilót, a verbális kommunikációm nullára redukálódott, egyszóval: éljenek a zombik! 

Élőhalottak éjszakája

Az Alap, a Legenda. A Holtak hajnala után (Romero második zombifilmje) kicsit túl visszafogott volt, de így is baromira tetszett. Az első és az utolsó két perce amúgy a legjobb a filmnek szerintem, a cinikus és előutalásokkal teli, a film szempontjából kissé önironikus párbeszéd a kocsiban és a fekete főhős sorsa a legvégén. A feszültségkeltés eszközei és egyébként is, az egész film formanyelve engem Hitchcockra emlékeztetett, de hát mondjuk az ő művészete nagyon nagy hatással volt mindenkire a thriller/horror kategóriában. Az, ahogyan az emberek egymásnak esnek, egy kicsit erőltetettnek éreztem néhol, de ez talán nem a forgatókönyv, hanem a színészek sara.

8/10.

Lucio Fulci - Zombie (azért sem használom az európai, indokolatlan és nagyon megzavaró Zombie 2 címet... idegesít )

Furcsa volt Romero után másvalakitől is zombifilmet nézni (persze még nagyon zöld vagyok a témában...  de az Élőhalottak éjszakája és a Holtak hajnala annyira erősek...). Úgy érzem, Fulci kicsit egységesebb filmet készített, mert ő nem keveri a stílusokat a filmjében, ő kifejezetten horrorfilmet készít, nem játszadozik annyira a komédiával és a társadalomkritikával, mint Romero. Azonkívül több gondot fordít az apróságokra: hogyan is születnek a zombik stb. Kíváncsi vagyok, hogy ő alkalmazta-e először a földből kikelő zombis jelenetet, mindenesetre Romeronál nem láttam ilyet, úgy emlékszem. Pucér nőből is több volt a filmben, mint Romeronál, de egyáltalán nem árt a filmnek. Laughing A cápa VS zombi jelenet kibaszott nagy ötlet, soha nem jutott volna eszembe! A film zenéje ütős, úgy látszik, az olaszoknak ez nagyon megy (a Cannibal Holocaust zenéje is beette magát az agyamba).

9/10.