Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Dreamcleaver]

Mo-n be lehet szerezni a könyveit angolul?

könnyedén. pl a szállítási időpontot illetően ugyan megbízhatatlan, de amúgy egész jó árakkal szolgáló pendragon könyvesboltban
és gondolom még van pár hely, ahol lehet rendelni, de én már hozzájuk szoktam

[Ramiz]

Én a bestsellers.hu-t is szeretem, meg nem túl nagy választékkal, de azonnali rendelkezésre állással ott a bookline bolt is (pl az Urániával szemben), Phillip K. Dick például van mindig bőven angolul, vagy éppen Douglas Adams meg William Gibson stb... jó hely az.

[Randal]

Nyo. kiolvastam Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája című könyvét.
Érdekes volt olvasni, bár nem volt az a túlságosan pörgős darab, de meagával ragadta az embert. Nem tudom, hogy a fáradságtól vagy mitől, de olvasás közben folyamatosan zsibbadt le az agyam, még bonyolultabbá téve a könyv értelemzését.
A végén viszont nemigen éreztem azt a nagy meglepődést és elégedettséget mint egy-két korábban olvasott művénél, de az én általam gondolt mondanivalója jó volt és elgondolkodtató.

A másik könyv  szintén PKD-től volt, a Lenn a sivár földön című novelláskötet.
Ezt azért vettem meg, mert méretéhez képest viszonylag olcsó volt, szal úgy gondoltam, hogy sokáig fog majd tartani. Tévedtem:)
Nagyon jó kis sztorik voltak benne, a könnyedebbtől a gondolkodtatóig minden meg volt benne. Külön egy-egy sztorit se emelnék ki, mert árulás lenne a többivel szemben.

[kikuchiyo]

A másik könyv  szintén PKD-től volt, a Lenn a sivár földön című novelláskötet.
Ezt azért vettem meg, mert méretéhez képest viszonylag olcsó volt, szal úgy gondoltam, hogy sokáig fog majd tartani. Tévedtem:)
Nagyon jó kis sztorik voltak benne, a könnyedebbtől a gondolkodtatóig minden meg volt benne. Külön egy-egy sztorit se emelnék ki, mert árulás lenne a többivel szemben.

Én azért a címadó novellát kiemelném. Sok szempontból más ugyan, mint PKD többi novellája, de talán éppen ezért letaglózó. Az elejétől fogva kitűnik az intenzitásával, a végső csavar pedig olyan, mint egy lórúgás.

[Próféta]

Randal: jókat olvasol
kiku: értem mire gondolsz, de akkor is... szerintem éppen ebből a novelláskötetből nem tűnik ki Ld. még Roog, Akasztott idegen, stb.
Végső csavar alatt melyiket értetted?
[spoiler]1. azt, hogy nem sikerül a visszatranszfer
2. azt, hogy a pacákból is egy csajpéldány lesz[/spoiler]

[kikuchiyo]

[spoiler]Azt, hogy belőle is csaj-kópia lesz... PKD-nek mindig is az volt az egyik legnagyobb erőssége, hogy egy gondolatmeneten, bekezdésen belül is hirtelen át tudta rendezni a nézőpontokat, lásd pl. a Scanner Darkly egyes jeleneteit, ahol Fred, a megfigyelő azon töpreng, hogy mit gondolhat Fred, a megfigyelt. De itt, ebben a novellában annyira zseniálisan csinálja meg ezt a húzást, hogy egyetlen mondaton belül változik meg a nézőpont. Mint egy filmes vágás, ami után egész más értelmet kapnak a dolgok.

(Egy hasonló erős nézőpontváltás van még a Legyek Ura legvégén, ugyanazért hatásos, mert kirántja az olvasó lába alól a talajt: Ralph nézőpontjából még egy életre-halálra menő hajszát érzékelünk, emberi mivoltukból kivetkőzött vadak üldözik a pokollá vált dzsungelen keresztül, aztán egy sor kihagyás, és máris a tengerésztiszt szeméből látjuk az eseményeket: pár kimázolt testű kisfiú mászik elő tétován a fák közül.)[/spoiler]

De nem is a témája miatt tűnik ki ez a novella, hanem a hangulata miatt. Tkp. színekkel is meg lehet fogni a dolgot: a többi PKD-novella, -könyvre tipikusan a szürkés, barnás hangulat jellemző, legalábbis én ilyen színekkel képzelem el őket. Lepusztult hotelszobákban ácsorognak a középkorú férfi főhősei, és elgondolkoznak, hogy a létezésük immár teljesen céltalanná vált, de nem tesznek semmit. Mindent ellep a por, a világot lassan felfalja az entrópia, a fő hangulati elem a tehetetlenség.

Ezzel szemben a Lenn a sivár Földön c. novellában van valami sürgető iszonyat, ami hajtja előre a főszereplőt és az olvasót is. Nem a szürke, hanem a kontrasztos fekete (az éjszaka), vakító fehér (az angyalok) és igen, a piros (a vér a teknőben) uralja - tisztára, mint a Sin Cityben. Valahogy kézzel fogható az az intenzív iszonyat, ami pl. a lány családtagjainak a tekintetében is tükröződik a novella elején, és ami az átalakulás után a főhőst menekülésre sarkallja. A Radírfej jut eszembe erről a novelláról.

[Randal]

A színek valóban jól megfoghatóak ebben a novellában. Én azért a piros helyett vöröset írtam volna:)
De tény és való, hogy ímg a többi irományában nem ilyen intenzitásúak a színek, itt azok határozzák meg az egész cselekmény hangulatvilágát. Másrészt én semmi sodró lendületet nem éreztem benne, inkább csak azt, hogy a fickó útja a beletörődésről szólt, elvégre ekkor már sejtette hogy mi lesz.

Most másik olvasmányom Raoul Renier: A Hitehagyott volt (harmadjára) . Áhh. Annyira szeretem Renier mester írásait, hogy az már csuda. Főképp a Mersant sorozatot. El is csodálkoztam újfent, hogy eddig csak 3 része van plusz még egy-két novella itt-ott fellelhető. Annyira ötletesen és hitelesen jeleníti meg a saját Ars Magicás középkorát, hogy az ember élvezettel lubickol benne. Nem mellékes, hogy ismeri is a környezetet. Jöhetne már tőle is egy újabb regény.

A következő meg Gáspár András: Ezüst Félhold Blues regénye lesz. Hamarosan megjelenik. A felújított változat:D

[Randal]

Philiph K Dick: Az Ember a Fellegvárban

Megint egy érdekes Dick könyv. Jó világelgondolás, vicces-eltúlzott Sáska-beli utópiával mint amilyen az általa elképzelt világ is.
Eddigi könyveiből kezdem levonni, hogy nem lehetett egy prűd ember szex terén, bár lehet hogy a 60-as évek Amerikája ilyen volt, s ráadásul mintha vonzódna a keleti filozófiákhoz is. De lehetséges, hogy ez csak a regény miatt van. Mindazonáltal az eddigi művei mind az emberi természet boncolgatása, és az ember helye az univerzumban téma körül forgott, a környezet maga szinte lényegtelen volt eddig, bár ez adta meg a regények sava-borsát.
Maguk a regények nem túl pörgősek és nem mindig olyan végük van mint amilyet az ember elvár, de az eddig elkészített filmek közül a jópár hozta azt a kellő akciót és befejezést, mégha nem is úgy épült fel mint a Dick regények. De ezek cseppet sem vonnak le semmit az értékükből és a regények fényét is emelik.

[kikuchiyo]

Paul Auster: Tükörváros (képregény)

Ramiztól kaptam tegnap, és mivel nem volt hosszú, ki is olvastam.
Uhh.
Hát igen.
Odab*sz, ahogy mondani szokták.
Kulcsszavak: egzisztencializmus? poszt-poszt-posztmodern? Mindenesetre mélyre nyúlik.

Talán úgy lehetne a legkönnyebben a konvencionális műfaji keretekhez kötni ezt a képregényt, ha azt mondanám, hogy magánnyomozósdiról van szó, ám ez nem teljesen igaz, pontosabban már az elején sem fedi teljesen a (kép)regény tartalmát. Ugyanis nincs nyomozó, és majdnem biztos, hogy az ügy sem létezik. A főszereplőnek legalább három identitása van: saját maga, alteregója, a krimiíró, és teremtménye(/ük), a magándetektív. Később megjelenik a szerző (akinek a neve a borítóra van írva) és a narrátor is, mint külön szereplők.

A szerző (na most melyik?) nem is igazán vesztegeti az idejét a detektívregény szokott kliséinek felvázolásával, fontosabbá válnak bizonyos filozófiai kérdések - a szavak és a nyelv természete, ill. a világhoz, mint leírandó dologhoz való viszonyuk, de főleg az, hogy a főszereplő tulajdonképpen ki is, hol van, és hogy ezeknek a kérdéseknek mi az értelme, ha van egyáltalán.

Képregényes szemmel nézve sajátos stílusú munka ez. Egyfelől nagyon egyszerű: ferde vagy görbült panelhatároló vonalak egyáltalán nincsenek, az oldalak többsége 3×3 szabályos panelre oszlik, akárha rács mögött lenne minden lap, és a rajzok is szigorúan fekete-fehérek, vázlatszerűek.
Ugyanakkor sokszor elvont gondolatmeneteket képesek kristálytisztán érzékeltetni.

Próbáltam más filmeket/könyveket/egyebeket előkeresni rothadó szivacshoz hasonló emlékezetem zugaiból, nyilvánvaló példaként kívánkoznak Philip K. Dick művei, bár azoknak a hangulata eléggé más, illetve van a Twilight Q c. anime-antológia, abból is a második rész: az hangulatában és a felvetett kérdésekben is erősen emlékeztetett erre a képregényre.
Illetve a 4chan-on találtam még régebben néhány jó mindfuck mangát, azoknak a panelkezelése és a wtf-szintje is hasonló volt ehhez, csak nincsenek meg lementve és se a címükre, se a szerzőre nem emlékszem.

Összefoglalva: nem egy könnyű olvasmány, de nagyon tartalmas, erős képregény, és megfelelő befogadói lelkiállapot esetén nagyot üthet.
Nekem nagyon tetszett. (Kösz, Ramiz! )

[Próféta]

Lehetne majd valamikor /r/?
Ja vagy nincs Ramiz... mindegy, ráér, csak el ne felejtsem.
Milyen hosszú?

_{Amúgy van képregény topik...}

[kikuchiyo]

Lehetne majd valamikor /r/?
Ja vagy nincs Ramiz... mindegy, ráér, csak el ne felejtsem.
Milyen hosszú?

_{Amúgy van képregény topik...}

Ramiz az nincs (illetve talán még van), de a cucc nálam van! 
Kb. 130 oldal.

A képregény topik nem sticky és nem volt a főoldalon, különben is, ennek vannak irodalmi vonatkozásai is...

[Ramiz]

Örülök, hogy tetszett. Ugye, hogy kicsit Phillip K. Dick-es? Egyszerű sztorinak indul, de a végére már az sem egyértelmű, hogy mi történik és kivel, és a történet itt véget is ér (mint a Dick könyvek).

[Próféta]

Fanboyism looms ahead, take extra precautions!

Philip K. Dick: Az alfa hold klánjai (Clans of the Alphane Moon)
Nem tartozik a Mester legelborultabb regényei közé, bár azért itt is befigyel pár tipikus Dick-féle elem. Mert ugye mindjárt van benne egy hold, természetesen csupa elmegyógyintézeti szökevény lakja, külön skizofrén klán, depressziós klán, paranoiás klán, stb. Meg vannak benne mindenféle harci-kémhistóriás szerelmi bosszús cuccosok mesterséges emberekkel, kétes tévésztárokkal, idegen lényekkel és pszí-képességekkel. Meg tele van jellemző Dick-féle szereplőkkel. Meg szerepel benne a Közbenjáró. Meg természetesen most is egy felfoghatatlannak tűnő összeesküvés gyötri főhősünket.

De ezúttal Dick megcsinálta. A történet befejeződik, és kerek egésszé áll össze. A szellemi fejlődéstörténet elég banális ahhoz, hogy követni is tudjam. Most az egyszer az összeesküvések kibogozódnak, és mindenre fény derül. Meg úgy általában, eléggé pozitív regény. Nem a legjobb, legmagasabb szintű, legdurvább könyv a szerzőtől, de (relatíve!) szolid, kerek, könnyen fogyasztható és érthető.

[Fazék]

Neil Gaiman 07.06.19-én kedden pesten lesz. (azt nem tudom, hogy átutazóban vagy mi a szösz, tuti, h nem aláírni).

valaki benne lenne egy kis emberrablásban? 

holnap szabadnapot veszek ki és Gaiman könyvekkel teli hátizsákkal fogom járni a várost, hátha el lehet kapni egy pár aláírás erejéig

[kikuchiyo]

Ha már Neil Gaiman, akkor itt egy Hugo-díjas novella tőle:
How to Talk to Girls at Parties

Mehetne a párkapcsolatok topikba is...
[spoiler]Méghogy a lányok is a Földről származnak... [/spoiler]

[minuszmiki]

Kb. fél éve nem olvastam semmit, úgyhogy nem volt módom postolni még ebbe a topikba, de most megteszem. Húgomtól megkaptam karácsonyra Dino Buzzati: Egy szerelem története című regényét, és végre sikerült nekiállnom, három nap alatt ki is végeztem. Pontosan arról szól, ami a címe: Hogyan szeret bele a jómódú középkorú figura egy tizennyolc éves callgirlbe és mik törénnek kettejükkel később. A helyszín '60-as évek Olaszországa, elsősorban Milánó. Sok esemény nincs a könyvben, inkább afféle gondolatfolyam, a szerző nagyon részletesen és érzékletesen tudatja velünk főhőse gondolatvilágát, reakcióit, félelmeit és vágyait, a témából adódóan sokszor elég naturalisztikusan, de nem obszcénül. Annyira mondjuk nem tudtam beleélni magam a helyzetébe, mivel ez az érzés elég régen elkerül, és a befejezésről még nem sikerült eldöntenem, hogy happyend-e vagy sem de mindenképpen élvezetes és értékes olvasmány volt.

[krezga]

Neil Gaiman 07.06.19-én kedden pesten lesz. (azt nem tudom, hogy átutazóban vagy mi a szösz, tuti, h nem aláírni).

valaki benne lenne egy kis emberrablásban? 

holnap szabadnapot veszek ki és Gaiman könyvekkel teli hátizsákkal fogom járni a várost, hátha el lehet kapni egy pár aláírás erejéig

Ugye, akkor ma kinnt vagy, és keresed:D
Ha megtaláltad egy aláírást nekem is szerezz!:D

[Próféta]

Philip K. Dick: Kamera által homályosan (A Scanner Darkly)

Egy disztópikus nem-is-olyan-ismeretlen Amerikában járunk, ahol szinte a fél társadalom narkós, a rendvédelem pedig elkeseredetten próbálja megtalálni legalább a forrását a legveszélyesebb kábítószereknek, amelyek rabigában tartják az országot. Miközben Fear&Loathing/Trainspotting jellegű vidámabb jelenetek ecsetelik a narkósok mindennapjait, egy sötétebb történet foglalja keretbe a könyvet: főhősünk a rendőrség beépített ügynöke egy kábszeres tanyán, és mindenhová kamerákat felszerelve dílerek után kajtat; de a sok elfogyasztott kábítószer tudatformáló hatása, a színlelt és valós személyisége, mások és önmaga megfigyelése és a szerelem nyűgjei kirántják alóla a talajt, és elveszti önmagát.

Nagyon súlyos könyv, és az egyik legjobb, amit a szerzőtől olvastam (pedig most már tényleg megvolt egy pár). Dick végig igazán elemében volt. Talán az egyetlen apróság, ami nem tetszett, hogy a főhős állandóan német versidézetekkel gizdázik, amiket én nem ismerek és nem értek.

Így utólag elmondhatom, hogy fölösleges volt az óvatosság a filmmel szemben is, mert a könyv elolvasása után is élveztem volna. A grafikus technikák igazán sokat adnak hozzá a "látomások" leírásához, nagyon átérezhetőre sikerült, amint Jerry (akit a filmben Charles Freck karakterével olvasztottak egybe) kétségbeesve vadászik a képzeletbeli óriás levéltetvekre   Persze, mint szinte mindig, a könyv több, mélyebb; más, izgalmas irányokba is elkalandozik, illetve nem kell mindent olyan egyértelműen kimondania, meghagy a képzeletnek is pár részletet. Ennek ellenére elég jó adaptációnak tartom a filmet.

Na már nincs sok hátra a Mester magyarul napvilágott látott munkásságából (sőt, a modern Ulpius kiadásból már csak a Felfedezők maradt), de egyelőre pihi, mondjuk Harry Potter segedelmével.

[kikuchiyo]

Neil Gaiman blogján olvasható, a lánya tollából:
"For the next two weeks, while my father and I are in Budapest"

A Hellboy forgatását jönnek megnézni.

szerk: "I like how they bring you watermelon, red currants, and raspberries when you are just sitting there on set and getting a little bit hungry. (Hungry in Hungary HAHAHA GET IT?!)"

facepalm.jpg

Asszem ennyit NG lányáról...

[Nakedape]

Neil Gaiman blogján olvasható, a lánya tollából:
"For the next two weeks, while my father and I are in Budapest"

A Hellboy forgatását jönnek megnézni.

szerk: "I like how they bring you watermelon, red currants, and raspberries when you are just sitting there on set and getting a little bit hungry. (Hungry in Hungary HAHAHA GET IT?!)"

facepalm.jpg

Asszem ennyit NG lányáról...

kíváncsi vagyok mit tud rólunk, Gaiman valamit foglalkozhat velünk, több könyvében is van mindenféle Hungary:)

[Próféta]

Szerintem szeret minket A könyveken kívül a Sandman képregényben is van egy rövid jelenetsor, ami nálunk játszódik. A benne szereplő feliratot viszont valószínűleg emlékezetből alkotta meg, "NE ETET A GALAMBAK" vagy valami hasonló volt.

EDIT:
JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

[Randal]

Fakk. Vonatra kellett valami olvasnivaló.
Sajna Gáspár András - Ezüst Félhold Blues Deluxe-a még nincs kezeim között, de azért a polcról lekaptam egyik régi jó ismerősömet:

Raoul Renier - A Kárhozott avagy a Sötét Mersant trilógia második kötete.

Imádom Renier mester írásait olvasni. annyira magávalragadóak hogy az már fantasztikus.
Jelen irományban egy francia, nemesi sarjból származó deákgyerek keresi a maga igazságát, a világ igazságát, amiknek tudói a mágusok,kik elrejtőzve élnek Európában, s egyetlen nyoma egy pergamenre vetett hagymázas történet. Ezen mágusok egyikét véli felismerni egy sorozatos, rituális csecsemőgyilkosságok elkövetőjeként. S úgy dönr, mindenáron beavatást akar nyerni a mágusok művészetébe, hogy megismerje igazságát.

Aki ismeri Renier írásait, az tudja, hogy ez nem egy krimiregény, hanem egy fantasyregény bemutatója volt.
Nyugodtan eltekinthetünk a szokványos fordulatoktól, hisz nemigen találunk benne egyet sem. behatóan ismeri az adott kor történéseit és hitelesen írja le a helyszíneket és emberi viselkedéseket.
És aki ismeri Renier Mersantját az tudja, hogy nála a gonoszság nem gonoszság, csupán szükségszerűség.

A regény egyébként egy renieri Ars Magica beütésű világban játszódik.

[minuszmiki]

Raoul Renier - A Kárhozott avagy a Sötét Mersant trilógia második kötete.
És aki ismeri Renier Mersantját az tudja, hogy nála a gonoszság nem gonoszság, csupán szükségszerűség.

Tőle a Pokol a kedvencem, ami M.A.G.U.S. regény ugyan, de annak feldolgozatlan vidékén, így gyakorlatilag saját univerzumban játszódik és az idézett gondolat is maximálisan igaz rá

[Randal]

Őszintén szólva nekem tőle minden kedvenc, kivéve az Acél és Oroszlánt és a másikat. Jók azok kis, csak naaaaagyon hősiesek. A kicsit "normálisabb" írásai jobban bejönnek:D

Csak már megint eltűnt és a franc tudja él-e hal-e:(

[kikuchiyo]

JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

Hehe, én is mostanában olvasom újra a sorozatot (felkészülésképp a 7. FAILkötetre).
A 3. van talán a legjobban, legátgondoltabban megírva, ügyesen keveri a nő a szálakat, és ebben kezd végre kitágulni (és elsötétedni) a horizont valamennyire - [spoiler=SNAPE KILLS DUMBLEDORE]viszont sajnálatos módon az időutazás van a középpontjába állítva, ami számomra jórészt agyonvágja az egészet. Az időutazás ui. egy hihetetlen nagy deus ex machina: feloldhatatlan logikai ellentmondásokat vezet be, és ha egyszer használják (azaz deklarálják, hogy ebben a világban lehetséges az időutazás), akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem oldanak meg minden felmerülő problémát a segítségével. Másfelől közelítve, ha az időutazás ennyire kockázatos és bonyodalmakat okozó dolog, akkor miért bíznak egy időgépet Hermionéra (April 15, 2008... wait for it), csak azért, hogy az egy időben lévő óráira be tudjon járni?
Továbbá nagyon hiteltelen volt számomra a hirtelen váltás, ami Harryben lejátszódott. Egy éven, ill. egy egész könyvön át halálosan gyűlöli Siriust, aztán egy kis bájcsevely hatására rögtön imádni kezdi? Nemár.[/spoiler]

BTW ha szigorú szemmel nézi az ember, akkor feltűnik, hogy az összes könyv tele van plot hole-okkal (kivéve a 6. mert ott nem lehet érdemleges plotról beszélni), és sokadik újraolvasásra feltűnik, hogy a igéző, megragadó felszín alatt mennyire korlátozott, leegyszerűsített a mágikus világ. Elég sok HP fanfórumot olvastam az idők során, és a legtöbb kérdésben, amit megpróbáltak józanul, valószerű szempontok alapján elemezni, viszonylag hamar eljutottak oda, hogy tehetetlenül kellett széttárják a kezüket, mert beleütköztek a Rowling alkotta világ határaiba - bizonyos dolgokat nem lehet kimagyarázni, csak azzal, hogy "hát igen, ezt is elcseszte".

[Kvikveg]

JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

Hehe, én is mostanában olvasom újra a sorozatot (felkészülésképp a 7. FAILkötetre).
A 3. van talán a legjobban, legátgondoltabban megírva, ügyesen keveri a nő a szálakat, és ebben kezd végre kitágulni (és elsötétedni) a horizont valamennyire - [spoiler=SNAPE KILLS DUMBLEDORE]viszont sajnálatos módon az időutazás van a középpontjába állítva, ami számomra jórészt agyonvágja az egészet. Az időutazás ui. egy hihetetlen nagy deus ex machina: feloldhatatlan logikai ellentmondásokat vezet be, és ha egyszer használják (azaz deklarálják, hogy ebben a világban lehetséges az időutazás), akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem oldanak meg minden felmerülő problémát a segítségével. Másfelől közelítve, ha az időutazás ennyire kockázatos és bonyodalmakat okozó dolog, akkor miért bíznak egy időgépet Hermionéra (April 15, 2008... wait for it), csak azért, hogy az egy időben lévő óráira be tudjon járni?
Továbbá nagyon hiteltelen volt számomra a hirtelen váltás, ami Harryben lejátszódott. Egy éven, ill. egy egész könyvön át halálosan gyűlöli Siriust, aztán egy kis bájcsevely hatására rögtön imádni kezdi? Nemár.[/spoiler]

BTW ha szigorú szemmel nézi az ember, akkor feltűnik, hogy az összes könyv tele van plot hole-okkal (kivéve a 6. mert ott nem lehet érdemleges plotról beszélni), és sokadik újraolvasásra feltűnik, hogy a igéző, megragadó felszín alatt mennyire korlátozott, leegyszerűsített a mágikus világ. Elég sok HP fanfórumot olvastam az idők során, és a legtöbb kérdésben, amit megpróbáltak józanul, valószerű szempontok alapján elemezni, viszonylag hamar eljutottak oda, hogy tehetetlenül kellett széttárják a kezüket, mert beleütköztek a Rowling alkotta világ határaiba - bizonyos dolgokat nem lehet kimagyarázni, csak azzal, hogy "hát igen, ezt is elcseszte".

En is gondolkodtam mostanaban a konyveken es kb ugyanerre jutottam. A "kiveve" szonal kezdtem csodalkozni, aztan meg vigyorogtam.
A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

[hargharg]

Őszintén szólva nekem tőle minden kedvenc.

mondhatni ugyancsak, bar szamomra az elso Mersant-regeny kiemelkedik, abban annyi poen van, hogy szanaszet nevettem magam rajta... ^_^

[Próféta]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

Raoul Renier: én csak ezt a rövidke novellát olvastam tőle, de az kimondottan tetszett, egyszer majd megpróbálkozom valamelyik könyvével is.

[kikuchiyo]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

MWÁHÁHÁHÁ friss hús! 

[Kvikveg]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

Raoul Renier: én csak ezt a rövidke novellát olvastam tőle, de az kimondottan tetszett, egyszer majd megpróbálkozom valamelyik könyvével is.

Pech. Akkor ugye ne mondjam meg, hogy a 6. konyvben ki kit ol meg? Bar mostanaban lattam egy spoiler cimekent valahol itt a forumon. Hm.