Négyszögletes, vékony, fa eredetû lapokból készített dolgok sok fekete jellel

[Próféta]

Philip K. Dick: Kamera által homályosan (A Scanner Darkly)

Egy disztópikus nem-is-olyan-ismeretlen Amerikában járunk, ahol szinte a fél társadalom narkós, a rendvédelem pedig elkeseredetten próbálja megtalálni legalább a forrását a legveszélyesebb kábítószereknek, amelyek rabigában tartják az országot. Miközben Fear&Loathing/Trainspotting jellegű vidámabb jelenetek ecsetelik a narkósok mindennapjait, egy sötétebb történet foglalja keretbe a könyvet: főhősünk a rendőrség beépített ügynöke egy kábszeres tanyán, és mindenhová kamerákat felszerelve dílerek után kajtat; de a sok elfogyasztott kábítószer tudatformáló hatása, a színlelt és valós személyisége, mások és önmaga megfigyelése és a szerelem nyűgjei kirántják alóla a talajt, és elveszti önmagát.

Nagyon súlyos könyv, és az egyik legjobb, amit a szerzőtől olvastam (pedig most már tényleg megvolt egy pár). Dick végig igazán elemében volt. Talán az egyetlen apróság, ami nem tetszett, hogy a főhős állandóan német versidézetekkel gizdázik, amiket én nem ismerek és nem értek.

Így utólag elmondhatom, hogy fölösleges volt az óvatosság a filmmel szemben is, mert a könyv elolvasása után is élveztem volna. A grafikus technikák igazán sokat adnak hozzá a "látomások" leírásához, nagyon átérezhetőre sikerült, amint Jerry (akit a filmben Charles Freck karakterével olvasztottak egybe) kétségbeesve vadászik a képzeletbeli óriás levéltetvekre   Persze, mint szinte mindig, a könyv több, mélyebb; más, izgalmas irányokba is elkalandozik, illetve nem kell mindent olyan egyértelműen kimondania, meghagy a képzeletnek is pár részletet. Ennek ellenére elég jó adaptációnak tartom a filmet.

Na már nincs sok hátra a Mester magyarul napvilágott látott munkásságából (sőt, a modern Ulpius kiadásból már csak a Felfedezők maradt), de egyelőre pihi, mondjuk Harry Potter segedelmével.

[kikuchiyo]

Neil Gaiman blogján olvasható, a lánya tollából:
"For the next two weeks, while my father and I are in Budapest"

A Hellboy forgatását jönnek megnézni.

szerk: "I like how they bring you watermelon, red currants, and raspberries when you are just sitting there on set and getting a little bit hungry. (Hungry in Hungary HAHAHA GET IT?!)"

facepalm.jpg

Asszem ennyit NG lányáról...

[Nakedape]

Neil Gaiman blogján olvasható, a lánya tollából:
"For the next two weeks, while my father and I are in Budapest"

A Hellboy forgatását jönnek megnézni.

szerk: "I like how they bring you watermelon, red currants, and raspberries when you are just sitting there on set and getting a little bit hungry. (Hungry in Hungary HAHAHA GET IT?!)"

facepalm.jpg

Asszem ennyit NG lányáról...

kíváncsi vagyok mit tud rólunk, Gaiman valamit foglalkozhat velünk, több könyvében is van mindenféle Hungary:)

[Próféta]

Szerintem szeret minket A könyveken kívül a Sandman képregényben is van egy rövid jelenetsor, ami nálunk játszódik. A benne szereplő feliratot viszont valószínűleg emlékezetből alkotta meg, "NE ETET A GALAMBAK" vagy valami hasonló volt.

EDIT:
JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

[Randal]

Fakk. Vonatra kellett valami olvasnivaló.
Sajna Gáspár András - Ezüst Félhold Blues Deluxe-a még nincs kezeim között, de azért a polcról lekaptam egyik régi jó ismerősömet:

Raoul Renier - A Kárhozott avagy a Sötét Mersant trilógia második kötete.

Imádom Renier mester írásait olvasni. annyira magávalragadóak hogy az már fantasztikus.
Jelen irományban egy francia, nemesi sarjból származó deákgyerek keresi a maga igazságát, a világ igazságát, amiknek tudói a mágusok,kik elrejtőzve élnek Európában, s egyetlen nyoma egy pergamenre vetett hagymázas történet. Ezen mágusok egyikét véli felismerni egy sorozatos, rituális csecsemőgyilkosságok elkövetőjeként. S úgy dönr, mindenáron beavatást akar nyerni a mágusok művészetébe, hogy megismerje igazságát.

Aki ismeri Renier írásait, az tudja, hogy ez nem egy krimiregény, hanem egy fantasyregény bemutatója volt.
Nyugodtan eltekinthetünk a szokványos fordulatoktól, hisz nemigen találunk benne egyet sem. behatóan ismeri az adott kor történéseit és hitelesen írja le a helyszíneket és emberi viselkedéseket.
És aki ismeri Renier Mersantját az tudja, hogy nála a gonoszság nem gonoszság, csupán szükségszerűség.

A regény egyébként egy renieri Ars Magica beütésű világban játszódik.

[minuszmiki]

Raoul Renier - A Kárhozott avagy a Sötét Mersant trilógia második kötete.
És aki ismeri Renier Mersantját az tudja, hogy nála a gonoszság nem gonoszság, csupán szükségszerűség.

Tőle a Pokol a kedvencem, ami M.A.G.U.S. regény ugyan, de annak feldolgozatlan vidékén, így gyakorlatilag saját univerzumban játszódik és az idézett gondolat is maximálisan igaz rá

[Randal]

Őszintén szólva nekem tőle minden kedvenc, kivéve az Acél és Oroszlánt és a másikat. Jók azok kis, csak naaaaagyon hősiesek. A kicsit "normálisabb" írásai jobban bejönnek:D

Csak már megint eltűnt és a franc tudja él-e hal-e:(

[kikuchiyo]

JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

Hehe, én is mostanában olvasom újra a sorozatot (felkészülésképp a 7. FAILkötetre).
A 3. van talán a legjobban, legátgondoltabban megírva, ügyesen keveri a nő a szálakat, és ebben kezd végre kitágulni (és elsötétedni) a horizont valamennyire - [spoiler=SNAPE KILLS DUMBLEDORE]viszont sajnálatos módon az időutazás van a középpontjába állítva, ami számomra jórészt agyonvágja az egészet. Az időutazás ui. egy hihetetlen nagy deus ex machina: feloldhatatlan logikai ellentmondásokat vezet be, és ha egyszer használják (azaz deklarálják, hogy ebben a világban lehetséges az időutazás), akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem oldanak meg minden felmerülő problémát a segítségével. Másfelől közelítve, ha az időutazás ennyire kockázatos és bonyodalmakat okozó dolog, akkor miért bíznak egy időgépet Hermionéra (April 15, 2008... wait for it), csak azért, hogy az egy időben lévő óráira be tudjon járni?
Továbbá nagyon hiteltelen volt számomra a hirtelen váltás, ami Harryben lejátszódott. Egy éven, ill. egy egész könyvön át halálosan gyűlöli Siriust, aztán egy kis bájcsevely hatására rögtön imádni kezdi? Nemár.[/spoiler]

BTW ha szigorú szemmel nézi az ember, akkor feltűnik, hogy az összes könyv tele van plot hole-okkal (kivéve a 6. mert ott nem lehet érdemleges plotról beszélni), és sokadik újraolvasásra feltűnik, hogy a igéző, megragadó felszín alatt mennyire korlátozott, leegyszerűsített a mágikus világ. Elég sok HP fanfórumot olvastam az idők során, és a legtöbb kérdésben, amit megpróbáltak józanul, valószerű szempontok alapján elemezni, viszonylag hamar eljutottak oda, hogy tehetetlenül kellett széttárják a kezüket, mert beleütköztek a Rowling alkotta világ határaiba - bizonyos dolgokat nem lehet kimagyarázni, csak azzal, hogy "hát igen, ezt is elcseszte".

[Kvikveg]

JKR:HP3 (The Prisoner of Azkaban)
Kevésbé tetszett az első két könyvnél, ez már erős copypasta volt róluk. Severus/Perselus Snape/Piton meg borzalmasan túl van erőltetve, egyszerűen fárasztó ez a szereplő. Amúgy csavaros a sztori, mint egy kirmiben, és logikátlan, mint egy mesében. De ezt már megszokhattuk.

Hehe, én is mostanában olvasom újra a sorozatot (felkészülésképp a 7. FAILkötetre).
A 3. van talán a legjobban, legátgondoltabban megírva, ügyesen keveri a nő a szálakat, és ebben kezd végre kitágulni (és elsötétedni) a horizont valamennyire - [spoiler=SNAPE KILLS DUMBLEDORE]viszont sajnálatos módon az időutazás van a középpontjába állítva, ami számomra jórészt agyonvágja az egészet. Az időutazás ui. egy hihetetlen nagy deus ex machina: feloldhatatlan logikai ellentmondásokat vezet be, és ha egyszer használják (azaz deklarálják, hogy ebben a világban lehetséges az időutazás), akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem oldanak meg minden felmerülő problémát a segítségével. Másfelől közelítve, ha az időutazás ennyire kockázatos és bonyodalmakat okozó dolog, akkor miért bíznak egy időgépet Hermionéra (April 15, 2008... wait for it), csak azért, hogy az egy időben lévő óráira be tudjon járni?
Továbbá nagyon hiteltelen volt számomra a hirtelen váltás, ami Harryben lejátszódott. Egy éven, ill. egy egész könyvön át halálosan gyűlöli Siriust, aztán egy kis bájcsevely hatására rögtön imádni kezdi? Nemár.[/spoiler]

BTW ha szigorú szemmel nézi az ember, akkor feltűnik, hogy az összes könyv tele van plot hole-okkal (kivéve a 6. mert ott nem lehet érdemleges plotról beszélni), és sokadik újraolvasásra feltűnik, hogy a igéző, megragadó felszín alatt mennyire korlátozott, leegyszerűsített a mágikus világ. Elég sok HP fanfórumot olvastam az idők során, és a legtöbb kérdésben, amit megpróbáltak józanul, valószerű szempontok alapján elemezni, viszonylag hamar eljutottak oda, hogy tehetetlenül kellett széttárják a kezüket, mert beleütköztek a Rowling alkotta világ határaiba - bizonyos dolgokat nem lehet kimagyarázni, csak azzal, hogy "hát igen, ezt is elcseszte".

En is gondolkodtam mostanaban a konyveken es kb ugyanerre jutottam. A "kiveve" szonal kezdtem csodalkozni, aztan meg vigyorogtam.
A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

[hargharg]

Őszintén szólva nekem tőle minden kedvenc.

mondhatni ugyancsak, bar szamomra az elso Mersant-regeny kiemelkedik, abban annyi poen van, hogy szanaszet nevettem magam rajta... ^_^

[Próféta]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

Raoul Renier: én csak ezt a rövidke novellát olvastam tőle, de az kimondottan tetszett, egyszer majd megpróbálkozom valamelyik könyvével is.

[kikuchiyo]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

MWÁHÁHÁHÁ friss hús! 

[Kvikveg]

kviki&kiku: hát igen, ezért mondtam, hogy "csavaros a sztori, mint egy krimiben, és logikátlan, mint egy mesében". De épp ezt lehet szeretni benne

A 3.nal Sirius karaktere kicsit melyebbre sikerult, mint a tobbi sablon... ki is nyirta, a franc essen bele.

SPOILAR!!!! (na jó, olyan nagyon nem lepett meg)
Én még először olvasom őket...

Raoul Renier: én csak ezt a rövidke novellát olvastam tőle, de az kimondottan tetszett, egyszer majd megpróbálkozom valamelyik könyvével is.

Pech. Akkor ugye ne mondjam meg, hogy a 6. konyvben ki kit ol meg? Bar mostanaban lattam egy spoiler cimekent valahol itt a forumon. Hm.

[Próféta]

Pech. Akkor ugye ne mondjam meg, hogy a 6. konyvben ki kit ol meg? Bar mostanaban lattam egy spoiler cimekent valahol itt a forumon. Hm.

Ez az, amelyik az 596. oldalon történik, vagy egy másik? Ha arról van szó, akkor azt nekünk egyetemi előadás keretében lőtték le

[Member]

Annak ellenére, hogy falusi bunkó vagyok és nem sűrűn olvasok el semmit, Zanador hatására elolvastam a Galaxis Útikalauzok Stopposoknak első kötetét Douglas mestertől, az eddigi legjobb könyv, amit a kezemben tartottam, a többit is végigrágom majd.

[Próféta]

 
Az első három könyv az igazán jó, a második-harmadikat még mindenképp olvasd majd el valamikor.
Itt van amúgy a Douglas Adams topik.

[hargharg]

Az első három könyv az igazán jó

igaz-igaz, bar nekem kedvenc jelenetem - asszem az otodik kotetben -, amikor dent zacsibol kihuzza a betuket, hogy kideritse, hogy mejik kerdesre a valasz a 42... (9*6 x D)

edit: 2. az az 5., ahogy Zana mondta, regen olvastam, no... ^_^
mellesleg 9*6 tenyleg 42. 13as szamrendszerben...

[Zanador]

Az első három könyv az igazán jó

igaz-igaz, bar nekem kedvenc jelenetem - asszem az otodik kotetben -, amikor dent zacsibol kihuzza a betuket, hogy kideritse, hogy mejik kerdesre a valasz a 42... (9*6 x D)

Az a második könyv.

[Baggio]

Vampire The Masquerade Clan Lasombra Trilogy (Shards-Shadows-Sacrificies)
Azt hiszem kiadták magyarul is. A főszereplő, Lucita az egyik kedvencem volt a klánkönyves sorozatból is, és ez a 3 kötet csak róla szól. A sztori a klánkönyv széria után kezdődik, de nem akarok semmi konkrétat mondani róla, nem akarok lelőni semmilyen poént, de lesznek bőven meglepetések. Nagyon jó és élvezetes trilógia, a sztori kifejezetten sötét és néha elég kegyetlen is, de hát ha tudjuk ki a főszereplő ez majdhogynem elvárható. Ha angolul akarja olvasni valaki, a nehezebb nyelvezetű könyvek közé tartozik. De mindenképp érdemes nekiesni annak aki szereti a vérszívást.
A Tremere Trilogy:
szintén nagyon jó, és azt hiszem ezt is kiadták magyarul. Itt a sztori egy alacsony rangú Tremere varázslónőről szól. Nem világmegmentés vagy valami hasonló a sztori (elég régen olvastam már, de asszem jól emlékszem), és pont ettől jó. Inkább a főhősnő belső világát ismerhetjük meg. Ennek a könyvnek a nyelvezete kifejezetten nehéz, eléggé megszenvedtem vele, pedig nem szokott gond lenni az ilyesmivel. De végső soron ez a 3 könyv is nagyon jó.
Vámpírfanok hajrá! 

[Fazék]

Urak, hölgyek.

Annyian írtunk Neilnek, hogy rávette magát, hogy tartson egy informális könyvaláírást 4-én szerdán pesten.

I'll be at Sárkánytűz, 1092 Ferenc Krt. 40, on Wednesday July 4th at 7.00pm.

Aki tud jöjjön. Én megpróbálok feljutni, mert egyszeri alkalomnak tűnik.

hmm. azt hiszem oda kéne menni

[Nakedape]

Urak, hölgyek.

Annyian írtunk Neilnek, hogy rávette magát, hogy tartson egy informális könyvaláírást 4-én szerdán pesten.

I'll be at Sárkánytűz, 1092 Ferenc Krt. 40, on Wednesday July 4th at 7.00pm.

Aki tud jöjjön. Én megpróbálok feljutni, mert egyszeri alkalomnak tűnik.

hmm. azt hiszem oda kéne menni

akkor  szerdáig vissza adom a  n.g.  könyveid
szerezz egy fehér alkoholos filcet, és irasd alá, úgy, hogy egybefogod őket, és a gerincekre ír, így látszik, hogy egy gyűjtemény:D:D

[kikuchiyo]

Volt végül valaki dedikáltatni?

[Próféta]

Volt.

[kikuchiyo]

Milyen volt?

Én inkább maradtam szobakocka...

[krezga]

Iain Banks: A darázsgyár

Huhh, nagyon elborult, nagy jó!!
Olvastam róla egy ismertetőt itt, és felkeltette az érdeklődésemet. Szerencsére nem kellett csalódnom benne:) Most nem írok róla semmit, olvassátok el a linken.
Jah, a vége az valami fenomenális(milyen hülye szó... ) volt:D

[Próféta]

Na jó, élménybeszámoló.

19:00-re volt kiírva. Én 18:50 körül értem a helyszínre, de akkor már nem fért be a sor az amúgy hosszúkás, folyosószerű üzlethelyiségbe, és már jócskán az utcán húzódott, amikor becsatlakoztam. Összességében kb. a sor felénél lehettem, mert utánam is érkeztek még jópáran az utcán ácsorogni, pedig esett az eső. A Mester, a kislánya és magas, kopasz kísérőjük pontban 19:00-kor lépett ki a taxiból, felhangzott egy "Hi!", együttérzését fejezte ki az eső miatt, és már vonult is be a boltba. Így 21:20-kor már sorra is kerültem, mindössze két és fél órát kellett várni Mikor végeztem és bekaptam a boltosok figyelmességéből a rajongóknak kikészített kis imbiszes szendvicskockák egyikét és elhagytam a helyszínt, még mindig majdnem megtöltötte az üzletet a sor...

Szerencsére a tempó egyre fokozódott, mert zömmel a sor elején voltak (valószínűleg 18:30 óta vártak) az igazi diehard fanok, akik - kémeim jelentése szerint - 10 könyvet meg a teljes Sandman képregénygyűjteményt hozták aláíratni, meg különböző pózokban lefényképezkedtek Gaimannel, meg - a zengő nagy kacajok tanulsága szerint - el is beszélgettek vele. Mifelénk már gördülékenyebben ment, de azért itt is váltott pár szót néhány emberrel.

Neil tök aranyos volt amúgy: mint már említettem, beszélgetett a népekkel, meg rajzolgatott, a Sandman képregényekhez pl. a címszereplőt firkantotta le :envy: . Minden könyvhöz ki volt találva, hogy mit alkot, pl. az Elveszett Próféciákhoz olyan utasítást mellékelt, hogy inkább égessük el a könyvet.

Maddy ott ült az apja mellett, és sejtésem szerint kicsit unhatta szegény az eseményeket. Azért jól elbeszélgetett a tökmag a fent említett kopasz manussal, meg időnként végigment szemrevételezni a sok kockát (90% szemüveges), de olyan is volt, hogy egy tálca sütivel kínálta végig a sort (hozzám persze nem ért el, addigra elfogyott).

Képek (nem a helyszínről, most csináltam őket):
My precious books
Félszemű Odínn, a vészjósló kalapjában
(vigyázat, nagyok, de most nincs időm/kedvem átméretezni őket... viszont cserébe kitalálható belőlük a keresztnevem )

EDIT: mint kiderült, a magas kopasz fickó Doug Jones volt. Nem tudom, hogy nem ismertem fel, holott ő volt a Faun Labirintusának címszereplője   
(Miért nem Ron Perlmant hozták el a forgatásról?)

[kikuchiyo]

Korrekt interjú Gaimannal

[Próféta]

Robert Ludlum: A Bourne rejtély (The Bourne Identity)

Franciaország partjainál kimentenek egy eszméletlen, iratok nélküli férfit a habok közül. Az ismeretlen koponyáján és egyéb testtájain súlyos sérülések virítanak, a hosszú hánykolódásban teljesen kihűlt és elgyengült a teste; ráadásul nehézkes magához térése után kiderül, hogy emlékezetvesztésben is szenved, foglalma sincs, hogy voltaképpen kicsoda és hogyan került ebbe a helyzetbe. Márpedig lenne mit mesélnie: a sérüléseken kívül különös műtétek nyomai is ékesítik, ráadásul álmában sokféle nyelven beszélt folyamatosan. Ki lehet ő? Az elején azt hihetjük, egyfajta James Bond, később inkább John McClane kerül a képbe, de föl fog majd merülni egy olyan elmélet is, hogy voltaképp egy Lee Harvey Oswald-ba oltott Bokros Lajosról van szó. A lapockájába ültetett svájci banfiókszám az egyetlen kapcsolata elvesztett személyazonosságával, így némi lábadozás után főhősünk elindul Zürichbe felkutatni a múltját.

Miközben még nem ismeri a saját nevét, foglalkozását, munkaadóját, tevékenységét, máris hatalmas erőkkel kell viaskodnia: hamarosan felbukkan az ügyben a CIA, a "Carlos, a Sakál" néven ismert nemzetközi terrorista, a titokzatos Treadstone 71 Corporation, és még néhány egyéb szervezet is, hősünk pedig a legváratlanabb helyeken és módokon fog ellenségekre és szövetségesekre bukkanni.


Robert Ludlum mára klasszikussá vált kém-krimi-trilógiájának nyitódarabját olvastam el. A megfilmesítések közül csak az újabb, Mat Damon félét láttam, de annak (a fenti, első bekezdésben leírt) alapszituációt leszámítva semmi köze nincs az eredeti könyv cselekményéhez. Míg a film egy teljesen lapos, előregyártott elemekből összerakott akciómozi, a könyv egy kifejezetten intelligens thriller, ahol a túléléshez nem elég jól lőni, de gyorsan és ügyesen kell tudni füllenteni is, meg persze tisztában lenni azzal, hogy a bankból csekk helyett kötvényt kell kivenni

Hosszú könyv: 598 oldal, de nem úgy, mint a Harry Potter, hanem normális betűmérettel. Viszont az első 50-60 oldal után megragadott az izgalmas, fordulatos cselekmény, és nem esett nehezemre végigrágnom magam rajta; sőt, élveztem is szinte minden oldalt. A vége nem úgy alakult, ahogy azt vártam volna, egy kis csalódást okozott; de ez csak addig tartott, amíg egyrészt rá nem jöttem, hogy az egyik szereplő, akit én kitaláltnak hittem, nagyon is létező személy, másrészt végiggondoltam, hogy mi a regény címe és témája, és így már a helyére került a sztori befejezése.

Összességében ajánlhatom bárkinek, aki egy komolyabb mondanivalótól mentes, de izgalmas, fordulatos, élvezetes nyári olvasmányra vágyik.

[Fubenalvo]

Cím: Az ördög ügynöke
Szerző: Hans Habe (Békéssy János)
Megjelent: 1959


Egy nagyon jó kémregény. Az egész könyv egyfajta visszaemlékezés. Tulajdonképpen a lényeges események a második világháború utáni időszakra vonatkozik. Kelet-Nyugat Berlin, Korea de még az amerikai titkoszolgálat is benne van. Kémünk egyszerre dolgozik mind a szovjet mind a szövetséges oldal hírszerzőinek. Az író stílusa kimondottan tetszik... talán néha a karakterek leírása kicsit túláradó, de túl lehet élni.

[Próféta]

Michael Ende: Momo
avagy furcsa történet
az időtolvajokról s a gyermekről,
aki visszahozta az embereknek
az ellopott időt

Momó, a rejtélyes eredetű, borzas, csavargó, árva kislány története ez, aki egy meg nem nevezett olasz város szélén, egy ókori amfiteátrum romjai közt húzódott meg. Összebarátkozott a város néhány lakójával (egy vendéglőssel, egy asztalossal, egy utcaseprővel, egy életművész "idegenvezetővel", stb.) , és sok-sok gyerekkel. Sokat játszottak, sokat beszélgettek szép dolgokról, jóbarátok voltak. Ám hamarosan mindennek vége szakadt: megjelentek a városban a Szürke Urak, akik csalárd módon rávették az embereket, hogy takarékoskodjanak az idejükkel, ne fecséreljék el léhaságokra. És így az emberek már nem foglalkoztak egymással, nem heverésztek a napon, nem beszélgettek jókat, nem álmodoztak, nem szerettek, hanem hasznos dolgokkal töltötték az idejüket. Vagyis gürcöltek egész nap, és rosszkedvűek, mogorvák, hidegek, fantáziátlanok, üresek lettek. Egyedül a kis Momo volt képes ellenállni az időtolvajok csábításának, és rá hárult a feladat, hogy az idő urának, Secundus Minutius Hora mesternek a segítségével megmentse a társadalmat.

Csudálatos mese volt.  És egyesek szerint nem csak mese, hanem vehető úgy is, mint a fogyasztói társadalom kritikája. A Sárkányármányos után ez a második könyv, amit a Mestertől olvastam, és ez tetszett jobban (meg persze láttam a Végtelen Történetet). Szép a sztori, szépek a motívumok, vannak benne nagyon jó párbeszédek, meg remek karakterek (Gigi, Beppo:  ), akik jól rámutatnak egy-egy valódi archetípusra.