Idézetek kedvenc műveitekből

[Pandóra]

Miután pedig a hajdani egységes természet kettéhasadt, mind a két felet a másikhoz húzta a vágy, átkarolták egymást, összefonódtak, egyesülésre áhítozva, és végül belehaltak az éhségbe. [...]
Végül Zeusz megkönyörült rajtuk és újabb módot eszelt ki: áthelyezte a nemi szervüket elõre; eddig ugyanis a külsõ részükön volt, és nem egymással egyesültek, hanem a földbe csinálták, mint a tücskök. Áthelyezte tehát elõre, s ezzel lehetõvé tette, hogy egymással egyesüljenek: a férfi a nõben hajtsa végre ugyanazt, éspedig azért, hogy ha az ölelésben férfi találkozik a nõvel, megtermékenyítse, s utódot hozzon létre, ha pedig férfi férfival, legalábbis kielégülés származzék együttlétükbõl, s miután abbahagyták, munkájuk felé forduljanak és az élet egyéb dolgaival törõdjenek. Ebben az idõben vert gyökeret az emberekben az egymás iránti szerelmi vágy, mely igyekszik egyesíteni kettejüket s meggyógyítani az emberi természetet.
[...] Kettõ lett egybõl, s most szüntelenül ki-ki keresi a másik felét. Azok a férfiak mármost, akik az egykori, androgünnek nevezett kétnemûrõl lettek lehasítva, a nõket szeretik; a legtöbb parázna ebbõl a fajtából kerül ki, mint ahogy a nõk közül is a férfiszeretõk és a házasságtörõk. Azok a nõk ellenben, akik az egykori nõk kettévágásából erednek, nem nagyon gondolnak férfiakkal, s ezekbõl lesznek a leszboszi szeretõk. Akik pedig az egykori férfi levágásából erednek, azok a férfit keresik; amíg a gyerekek, minthogy az egykori férfi darabkái, a férfiakat szeretik, s örülnek, ha együtt hálhatnak velük és megölelhetik a férfiakat – ezek a legkiválóbb fiúk és ifjak, mert természettõl fogva a legférfiasabbak. Vannak ugyan, akik szemérmetlennek mondják õket, de ez nem igaz; nem szemérmetlenségbõl teszik, hanem merészségbõl, bátorságból és férfiasságból, mert ahhoz vonzódnak, ami hozzájuk hasonló.

[Pandóra]

[...] Kettõ lett egybõl, s most szüntelenül ki-ki keresi a másik felét. Azok a férfiak mármost, akik az egykori, androgünnek nevezett kétnemûrõl lettek lehasítva, a nõket szeretik; a legtöbb parázna ebbõl a fajtából kerül ki, mint ahogy a nõk közül is a férfiszeretõk és a házasságtörõk.
... a férfiakat szeretik, s örülnek, ha együtt hálhatnak velük és megölelhetik a férfiakat – ezek a legkiválóbb fiúk és ifjak, mert természettõl fogva a legférfiasabbak.

Ja, ehhez még kell egy kis magyarázat. Platón kétféle szerelmet különböztet meg, a közönségest, amit a silány nép érez. Ez a nõk iránti, a pusztán testiségen alapuló, perverz és az érdekszerelem; és van az égi, ami a férfiak szerelme, ami a testi gyönyör mellett a lelkek és a szellemek örök összefonódása. Erre is szentelt néhány fejezetet, amikor a bennem (nem túl mélyen) bújkáló feminista nem nagyon örült   .
De azért az a naspolyás jelenet meg a régi külsõ nálam nagyon ott volt.  :rotflol:

És van szép rész is:
Mikor pedig rátalál valaki a maga másik felére - akár fiúszeretõ, akár a többiek-, csodálatos mámorba ragadja õket a barátság, az összetartozás érzése és a szerelem, s nem akarnak elválni egymástól úgyszólván egy pillanatra sem. Ezek azok, akik egész életüket együtt végig és nem tudnák megmondani, mit kívánnak egymástól. Mert senki nem képzeli, hogy a szerelmi élvezet az, aminek kedvéért úgy örülnek, ha a másikkal együtt lehet, s oly nagy buzgalommal törekednek erre. Nyilvánvaló, hogy a másra vágyik a lelkük, amit nem tud kimondani, csak sejti, mire vágyik, s talányként lappang benne.

[Damnatus]

Hali!

Magyar szakon tavaly kötelezõ volt.
Én azon röhögtem a leginkább, amikor szinte összevesznek, hogy Szophoklész ki mellé üljön.  

[Pandóra]

Nekem ez tetszik benne a legjobban!!!  

Meg a tücskök.  

Én azon röhögtem a leginkább, amikor szinte összevesznek, hogy Szophoklész ki mellé üljön.

Meg: "Miért vettél fel sarut, Szophoklész?" "Hát csinos fiúhoz csinosan kell menni "

[Meske]

Itt egy kedvenc versecském, amit A.A.Milne írt:

Wind

No one can tell me,
Nobody knows,
Where the wind comes from
Where the wind goes.

It's flying from anywhere
As fast as it can
I couldn't keep up with it,
Not if I ran.

But if I stopped holding
The string of my kite,
It would blow with the wind
For a day and a night.

And then when I found it,
Wherever it blew,
I should know that the wind
Had been going there too.

So then I could tell them
Where the wind goes...
But where the wind comes from
Nobody knows.

Még a falamra is felvan tûzve... (van egy kis hírdetõ tábla szerûségem, s azon lóg... )

[Pandóra]

Itt egy kedvenc versecském, amit A.A.Milne írt:

Én ritkán olvasok eredetiben, de ez tényleg dallamos kis versecske.

[Sumire]

Én a fantasy regények mellett nagyon kedvelem a verseket...
Egyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

"Mind elrepültek társaid s te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Utánuk sírsz az esteli esõbe,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül.
Rohannak a nyirkos felhõk elõre
s szélükre félhold hûvös hegye dûl.
... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?"

[Meske]

Én ritkán olvasok eredetiben, de ez tényleg dallamos kis versecske.

Én se nagyon szoktam, de ezt speciel egyszer egy angol órán olvastuk, s nekem nagyon megtetszett.

[Pandóra]

Egyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

a költészeted mellett mostmár az ízlésed elõtt is! Nekem is kedvencemmé tetted ezt a verset. Még-mééég!

[Kvikveg]

Maganyos vadlud LOL! Pontosan illik a nemikepp borus izlesemhez!  

[Rounin]

Én a fantasy regények mellett nagyon kedvelem a verseket...
Egyik kedvencem a Magányos vadlúd, Csuei Tu kínai költõtõl:

"Mind elrepültek társaid s te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül.
Utánuk sírsz az esteli esõbe,
egy tóra szállsz, hol már jég merevül.
Rohannak a nyirkos felhõk elõre
s szélükre félhold hûvös hegye dûl.
... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?"

Jaj... ez de szép.

Majd elõkeresem kedvenc kínai versem, de most íme egy japán haiku (nem szótagot-betartós) fordítása:

"Húszezer halott harcos álma
semmivé foszlott, mint a fûszál,
mely elhervadt a csatatéren."

Anno aláíráûsom is volt

[Pandóra]

Jaj... ez de szép.

Nem egyszerûen szép, szerintem, hanem olyan, ami visszhangzik benned
(" te dõre,
magadba bolygasz, bús kísértetül."
"... Nem volna jobb, ha valaki lelõne,
mint vándorolni, mindig egyedül?")
a vonatúton, amikor a síneket bámulod, egy unalmas órán, amikor szinte félálomban, üres tekintettel ülsz; egy olyan vers, ami a kedvenceddé lesz, ami játszik a belsõ húrokon.

[Sumire]

...Most olvastam két japán alkotást... Frappánsak..

"Cipeltem búmat,
vittem szakadatlan.
"Sírj" mondta a holdfény
s én sírvafakadtam."

"Nézd, a fehér hó mint ragyog.
Ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok."

[Pandóra]

Az elsõ jobban tetszik. Hol olvasod te ezeket?

[Rounin]

Az elsõ jobban tetszik. Hol olvasod te ezeket?

Úgy van. Tessék közkinccsé tenni

[Kvikveg]

Masodikra szavazok abszolute.

[Karma XXL]

Aleyne most még egy darabig nem tud válaszolni (edzésen van ) úgyhogy:

Kosztolányi Dezsõ: Kínai és japán versek  

[Sumire]

...Ugyanazon könyvbõl idéznék egy kínai költõt, Li Tai Pe-t. A vers címe: Vándor.

"Éjjel ocsúdok föl idegen ágyon.
A zuzmara künn a tájat befútta.
Föl a fejet -- tekints a Holdra vágyón
Le a fejet -- gondolj a vándorútra."

[Bruce]

Be kéne szereznem ezt a Kosztolányi-kötetet!

[Meske]

Kosztolányi Dezsõ: Kínai és japán versek  

Ezek nagyon jók!

Azt hiszem, eme könyvecske hamarosan az én könyvtáram részét is képezni fogja.   (Legalábbis remélem...)

Kb. mennyibe kerülhet?

[Karma XXL]

Ezek nagyon jók!

Azt hiszem, eme könyvecske hamarosan az én könyvtáram részét is képezni fogja.   (Legalábbis remélem...)

Kb. mennyibe kerülhet?

Nincs rajta ár  

De újrahasznosított papírból van, legalábbis ez a kiadása (bizonyos Laude Kiadó által, de azt írja, hogy "Ez a könyv a Révai Kiadó által 1943-ban Budapesten megjelentetett kötet változatlan utánnyomása."), ezért nem lehet túl drága.

[Meske]

Nincs rajta ár  

De újrahasznosított papírból van, legalábbis ez a kiadása (bizonyos Laude Kiadó által, de azt írja, hogy "Ez a könyv a Révai Kiadó által 1943-ban Budapesten megjelentetett kötet változatlan utánnyomása."), ezért nem lehet túl drága.

Akkor OK!

(Már csak be kéne szereznem valahonnan... )

[Ramiz]

Terry Pratchett: Mort

"Olyannyira elöntötte õt a köszönömök kórusa, hogy nem igazán fogta föl azt a tényt, hogy új barátai apró, gyûszûnyi kupicákban kapják italukat, míg egyedül az övé egy jókora fakupában érkezik.
Számos monda regél a törkölyrõl, meg arról is, hogyan készítik a nyirkos lápvidéken õsi recept szerint, amely - meglehetõsen bizonytalan kézzel átnyújtva - apáról fiúra száll. Nem igaz, amit a patkányokról vagy a kígyókoponyákról, vagy a sörétrõl mesélnek. A sztori a döglött birkákról is teljesen légbõl kapott. Elbúcsúztathatjuk a nadrággombról szóló koholmány összes változatát, nyugodjék békében. De az az intelem, hogy ne engedjük a törkölyt fémmel érintkezni, abszolút jogos, mert amikor a kocsmáros a visszajáró réz kis halmát lecsapta a megénekelt folyadék egy tócsájába - vérlázító módon becsapva Mortot -, az érmék azonnal habzani kezdtek.
Mort megszaglászta italát, aztán kortyolt egyet. Az íze kissé almára, kissé õszi hajnalokra, de leginkább egy farakás aljára emlékeztetett. Mindazonáltal, mivel nem óhajtott udvariatlannak tûnni, jól meghúzta.
A tömeg leste, miközben hangtalanul számolt.
Mort úgy érezte, valamit várnak tõle.
- Finom - jegyezte meg -, egész üdítõ. - Még egyet kortyolt. - Egy kicsit szokni kell hozzá - egészítette ki -, de megéri az erõfeszítést, ebben biztos vagyok.
A sokaság hátsó soraiból a zúgolódás moraja kélt.
- Fölvizezte a törkölyt, attúl van ígyen.
- Dehogy, tuggya kend, mi történik, ha csak egy csepp víz is éri!
A kocsmáros úgy csinált, mint aki mindezt nem veszi észre.
- Ízlik? - firtatta, eléggé abban a hangnemben, amit azok az emberek használtak, akik Szent Györgyöt faggatták: Mit öltél meg?
- Kissé csípõs - mondta Mort. - És valahogy dióízû.
- Mán megbocsásson - hörrent a kocsmáros, és gyöngéden kivette Mort kezébõl a korsót. Megszagolta, aztán megtörölte a szemét.
- Uuuunnyája - nyilatkozta. - Ebbiza az igazi!
Úgy nézett a fiúra, hogy az már majdnem csodálat volt. Nem azért, mintha jómaga nem ivott volna meg kétdecinyi törkölyt, ha úgy alakult, hanem mert Mort még mindig függõleges helyzetben és láthatólag életben volt. Visszaadta a kupát: olyan modorban, mint egy gyõzelmi trófeát valami el sem hihetõ verseny végén. Amikor a fiú megint hatalmasat kortyolt, több nézõ összerezzent. A kocsmáros azon tûnõdött, mi a fenébõl lehet Mort foga, aztán úgy döntött, hogy ugyanabból az anyagból kell legyen, mint a gyomra.
- Maga véletlenül, netalántán, esetleg nem egy varázsló? - érdeklõdött minden eshetõségre felkészülve.
- Sajnálom, nem. Az kellene legyek?
Nem hinném, gondolta a kocsmáros, nem is úgy jár, mint egy mágus, és különben is, semennyit se dohányzik. Ujra a törkölyös kupára pillantott.
Valami nagyon nem stimmelt ezzel az egésszel. Valami nem volt rendben ezzel a fiúval. A fiú nem jól nézett ki. A fiú...
...szilárdabbnak látszott, mint amilyennek lennie kellett volna.
Ami persze nevetséges volt. A bárpult szilárd volt, a padló szilárd volt, a vendégek olyan szilárdak voltak, amilyet csak kívánhatsz. Mégis úgy tûnt, hogy Mort, ahogy ott álldogált meglehetõsen zavarban és mellékesen hörpölve egy olyan folyadékot, amivel kanalakat lehet tisztítani, a szilárdság egy különösen hatásos fajtáját, a valóságosság egy extra dimenzióját árasztja magából. A haja hajszerûbb volt, a ruhája ruhább, a csizmája a csizmaság netovábbja. Tisztára megfájdult az ember feje, csak attól, ha ránézett.
Azonban ekkor Mort demonstrálta, hogy mégiscsak emberi lény. A korsó kihullott meglepõdött ujjai közül, és csörömpölt a padlólapokon, ahol is a törköly seprõje elkezdte magát keresztülrágni a kövön. A fiú a szembelevõ falra bökött, szája hangtalan tátongott.
A törzsvendégek visszafordultak magánbeszélgetéseikhez és "lapát-föl!" játszmáikhoz, megnyugodva, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy lenniük kell; Mort immáron tökéletesen normálisan viselkedik. A kocsmáros megkönnyebbülve, hogy a fõzet szesztartalma igazolódott, átnyúlt a bárpult fölött, és barátságosan megveregette a fiú vállát.
- Ez teljesen rendben van - közölte. - Gyakran ilyet tesz az emberrel, néhány hétig fájni fog a feje, ne is törõdjék vele, egy csepp törköly újra helyre fogja hozni!
Tény az, hogy a törköly okozta másnaposság legjobb ellenszere a kutya szõre, ám a pontosság kedvéért helyesebb lenne a cápa fogának, vagy esetleg a bulldózer lábnyomának nevezni."

[Sumire]

Ismét egy japán költõ mûvét írnám be.
Harihira: Tavasz.

"Tavasz ragyog.
Már olvadoz a hó a tornyokon
s a csermelyek lármája mormolón,
vígan gagyog.

Tavasz ragyog.
Kibuggyan a könny, mely a csalogány
szemébe a bús, téli éjszakán
beléfagyott."

[kisvirag]

Sziasztok!
na, csak benéztem ide is

Én is nagy Asimov rajongó vagyok Feldin: nekem az elsõ 3 kötet megvan, a maradék kettõre nekem se jutott elég pénz...
Na, és E. A.Poe, aki szintén abszolut kedvenc. Tényleg, nagyon régóta keresem a bilingvis Poe köteteket. a Lazi v mien kiadónál jelent meg 7 kötetben, nekem sajnos csak 4 van meg... ha esetleg tud valaki segíteni...


Korábban én is nagyon szerettem Nemerét, de az õ stílusát mára már kinõttem...
Koldus és királyfi szerintem is alapmû!!!!
Ja, és ugye a Salvatore könyvek... nõvéreméknek majd az összes megvan, én még csak néhányat tudtam elolvasni, de neki nagyon jó a stílusa.

Mostanában sajnos nemigen van idõm szórakoztató irodalmat olvasni... a szakirodalomra vagyok korlátozva, de az sem mind a kötelezõ.
Most épp bármilyen könyv jöhet, ami az írástörténettel, és az írással kapcsolatos. (ékírás, egyiptomi (hieroglif, démotikus, hieratikus), arab írások, maja, azték, kínai, japán, koreai, föníciai, görög, latin, rovásírás, megfejtetlen írások, mint az etruszk, rongo-rongo, phaisztoszi korong és egyebek.)

Na, meg a Verne könyvek... szégyen, nem olvastam még az összeset, pedig azthiszem, a gyûjteményünk teljes...

Á, tudom még mit akartam! a Tron! már nem tudom ki irta, de ez is egy MAtrix-alap. A film se rossz belõle, de felét nem képes visszaadni annak, ami a könyvben van.

[Meske]

Koldus és királyfi

Na, ez az a könyv, amit én már egy jó ideje el szeretnék olvasni, csakhát mindig közbejött valami, ami miatt el sem tudtam kezdeni az olvasgatást. (pl. Kötelezõ olvasmányok, amik közül még most sem olvastam el mindet... )

[Sumire]

...Még mindig japán költõk írásait olvasom...
Ismeretlen szerzõtõl a Válás címû verset írnám be:

"Hiába szakítja
zátony meg a szikla
útját a vizeknek:
elválnak a gondba,
de végül ujjongva
egymásba zizegnek."

[Sumire]

...És Basho-tól a Harmat címû haiku:

"Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
tûnõ vizedbe megmosom."

[kisvirag]

I edited my last post....

[Feldin]

Kisvirag: En is nekiallok mostmar megvenni legalabb az elsot...
Aleyne: honnan mibol olvasod ezeket?
Koszonjuk!
Ramiz: Mort ay egyik legnagyobb konyve!!!